Sítanulás edzésterve az első napra

Legalább azt meg tudd ítélni, kinek az oktatását fogadod el, vagy ha senki nincs kéznél, a veszélyes gubancokat el tudd kerülni.

Első nap délelőtt

Előkészületek:
Még otthon próbáld fel még egyszer a sícipőt: ugorj bele, kapcsold be, járkálj benne, majd csatold fel a sít egyszer, kétszer, ötször! Aztán nézd át a Szárazedzések sítábor alapozáshoz oldalt, s állíts össze belőle egy jó kis bemelegítést egy cetlire, vagy jegyezd meg!

Eszközök:
4-6 db színes pohár vagy kerülgető bot, esetleg hófesték.

Terep:
Keress egy teljesen vízszintes, legalább 20 méter hosszú, min. 6 méter széles, zavartalan placcot, lehetőleg simát, ne túl mély hóval! Elhagyatott parkolók, Isten háta mögötti röplabdapályák előnyben, hogy csak az eddigi szokásos repertoárt említsem. Ha egy oktató kéznél, az ő dolga letaposni, elegyengetni elsimogatni a havat amolyan ping-pong asztal simaságúra. Ha nincs ilyen a közelben, tedd próbára a beszervezőidet, hogy a kedvedért megteszik-e. Ha fügét mutatnak, s rohannak síelni, téged pedig "gyáva kukacnak" minősítenek mert nem mész rögtön utánuk, akkor csak felvágni akarnak a sítudásukkal, hagyd futni őket, nem érdemesek a barátságodra.

Tanulási célkitűzés:
Az első délelőtt összes vesződségének csupán annyi a célja, hogy megszokjad a hosszú virgácsokkal való létezést. Anélkül, hogy a képességeidet látatlanban lebecsülném , az a tapasztalat, hogy egy átlagos felnőttnek ennyi idő kell (gyerekeknek pláne), amíg megbarátkozik a lábán a sível. Ha ezt az első napi cirkuszt mellőznéd, s rögtön a lejtőn kezdenél, ugyanúgy járnál, mint akit ma láttam: srác gyorsul, keze-lába lobog, szemében halálfélelem, sík össze majd szét, krapek terül mint egy részeg béka, a jóakaró rokon meg utána ügetve kiabál: "...mér' esel el...?". Hát azér' kéremszépen, mer' fékező, kormányzó, egyensúly-visszanyerő reflexek nélkül az a lejtőn lelökött szerencsétlen olyan kiszolgáltatott, mint egy krumpliszsák. Tán' bizony elmaradt az első néhány
napi szoktatás...

Gyakorlás:
Cuccolj le, ugorj bele a sícipőbe -ha még nem tetted volna-, és sí nélkül végezz egy minimum 10 perces bemelegítő gimnasztikát!

Ha kész, csatold fel a sít! Ha otthon a szobában már kiválóan sikerült, (emlékezz, mit mondott a síszervizes a felcsatolásról), de itt valahogy nem akar összejönni, hó ragadt a sícipőd talpára. Ütögesd oda a talpad pl. a síkötés elülső részéhez, hogy a talpadra tapadt hó lejöjjön! Közben kapaszkodhatsz síbotba, fába, kerítésbe, emberbe, kutyába, bármibe és bárkibe, ami és aki kéznél van. Valószínűleg az összes találékonyságodra, s kb. fél óra időre szükség lesz, mert a sícipőket a világ legtapadósabb műanyagjából készítik, hogy hamar kitűnjék, ki a kezdő. Ha félórás szintidőn belül sikerül mindkettőt felcsatolnod és mindkettő fenn is marad, beírhatsz magadnak egy ötöst.

Az első gyakorlataid egyenlőre síbot nélkül, egy helyben lesznek. A síléc a lábadon jó hosszú, ugye? Csúsztasd egyiket is, másikat előre-hátra, lépj egyik lábra, másikra, emelgesd fel egyiket is, másikat is, majd haladj egy-egy lépést előre, s hátra! Közben persze próbáld elkerülni, hogy egymásra hágj velük. Ezentúl a havon ekkora talpad lesz, adj időt magadnak, hogy megszokd! Ha negyed óra is eltelik, míg megbarátkozol a virgácsaiddal, ne lepődj meg! Szeszélyes egy jószág. Csak akkor hajlandó engedelmeskedni, ha az ember türelemmel bánik vele, nevet ad neki, ajándékot visz neki, miegymás... Engem valahogy a nőkre emlékeztet... Most megnézzük az ügyességedet. Lehet próbálkozni a következőkkel, (hasraesés kockázata fenntartva):

• emeld fel az egyik, majd másik sí csőrét
• emelgesd fel a végüket
• mozgasd ellentétesen a két sít: egyiket előre, másikat hátra, de mielőtt szétszakadnál, cseréld meg a lábaidat
• fogd meg a sí csőrét
• guggolj le, állj fel
• ülj le hátra, s állj fel
• fuss helyben
• ugorj fel helyben
• járj egy kis csárdást

Ha elesnél közben, magadnak kell felállnod. (Ez is tananyag! Gyakorold, amíg nem megy jól!) Lehetőleg sível a lábadon próbálkozz felállni! Ez csak akkor fog sikerülni, ha előzőleg magad alá húztad a lábaidat és a sík egymás mellett párhuzamosak. Kézzel segíthetsz. Az, hogy éppen most hányan vihognak, ne érdekeljen! Ha végképp nem sikerül felállni, ültedben kézzel kapcsold le a síket, s kezdj közben azon gondolkodni, mikor kezdesz fogyókúrázni... Ezekkel a gyakorlatokkal persze megint eltelik negyed óra, fél óra... Ha a gyakorlatok is, az esésből felállás is gond nélkül megy, írj be magadnak még egy ötöst!

Most markold fel a leszúrt síbotot! A markolatszíjba alulról bújtasd be a kezed, hogy - megmarkolván a markolatot - a szíj a hüvelyk- és a mutatóujjad között fusson fel! Ha ez így magas, kérj meg valamikor egy arra járó rutinosabbat, mutassa meg a botfogást!

Nézzük a sí-alapállást! Ez abban különbözik a hagyományos ácsorgástól, hogy:

• a lábak pici terpeszben (a lábak között 15-25 cm hézag)
• a térdek kissé rogyasztva, mint már említettem volt, amolyan betojt kísértet módjára,
• a sípcsont enyhén a sícipő nyelvén nyugszik,
• a hát picit görnyed előre,
• karok tártan elöl és lent, s lazán fogják a botot, a kézfejek kb. csípő magasságban,
• botok kicsit hátrafelé állnak, botok helye a föld felett 2-5 cm-rel.

Remélem hamarosan lesz kép is...

Már volt (és lesz még) szájbarágás arról, mennyire fontos a kormányzásban a térd, pontosabban a térdek állása és billentése. Már most tanuld meg a térd próbát! Egyszerű, de hasznos önkontroll: eléggé be van-e rogyasztva a térded? A gyakorlatok előtt -most éppen sí alapállásban- rugózz egy csöppet mély tartásban, s érintsd össze egy pillanatra a térdeidet kétszer-háromszor! Ha ez nem sikerül, csak egyet jelenthet: nem vagy eléggé berogyasztva.

Most nehezítünk: tedd le a botokat, s most helyváltoztatásos feladatok jönnek:

• Indulj el, s emelgetve-csúsztatva a síket, járd körbe a placcodat először az egyik, majd a másik irányba és nyújtsd ki a nyelved a bámészkodókra.
• Ha valamelyik kötözködik, hogy ő síugrósáncon tanult, így vált belőle lejtő ördöge, akkor válaszold azt, hogy "olcsó húsnak híg a leve..."
• Ezután az önuralom gyakorlata következik: mert bármit kajabálnak, hógolyóznak is, maradj néma, mint megkínzott indián, akit a fröcsögő vér se tántorít el, hogy megtartsa a titkot! Te csak ródd az köröket...
• Aztán vedd fel a botokat, s ezekkel is tégy néhány kört! (A bámészok lassan lekopnak...)
• Most jön egy kis bottal lökdösés: csak a botot használd haladáshoz! Szintén mindkét irányba masírozz néhányat!
• Aztán (bot nélkül) próbálj lépkedve megfordulni egy helyben. Figyelj, hogy aprókat lépj, mert ha rálépsz egyik sível a másikra és ráncigálás lesz belőle, megint a közönség jár jól: eltart egy darabig, amíg kivakarod magad a hó alól.
• Ha van ott kéznél valaki, környékezd meg, hogy vontasson gyalog néhányszor ide-oda. Te megfogod a síbot egyik végét, az illető a másikat, aztán gyí paci.
• Vedd le az egyik sít, s - a csupasz lábaddal lökve - rollerezz néhány menetet! Utána másik lábbal is...
• Megint tedd le a botokat! Két valóságos haladási gyakorlat jön: az elsőt "halszálkának" híjják. Sícsőr enyhén terpeszt, sí vége össze, ez így "V" alakot formáz. Ebben a bájos pingvin-formációban kell előre haladnod -aprókat lépegetve-, hogy ne akadjanak össze hátul a virgácsok. Később ez nagyszerű felfelé haladási módszer lesz... (Ha megéred.)
• Most jön a feketeleves: oldalt kell járnod, mint a csárdás. De nem ide-oda, hanem egy irányba! (Először bot nélkül próbáld!) Nem lesz könnyű, mert a sí önkéntelenül a tekinteted irányába fordul majd, és meg kell szoknod, hogy ennél a gyakorlatnál a sí merőleges a haladási irányra. Csodálkozni fogsz, hogy ez az egyik leg-nehezebb gyakorlat kezdőknek. Ez azt bizonyítja, hogy a mozgásunkat mennyire a régi mozgás-beidegződéseink uralják! Addig ne is hagyd abba, amíg ez az oldalazva lépkedés nem megy tökéletesen!

Ha netán másfél órát is elvagy ezekkel a feladatokkal, teljesen normális... Ha egy órán belül végeztél, megérdemled a harmadik ötöst... Ezzel a ma délelőtti penzum kész, harapj egyet, melegedj egyet, de alkoholost ne igyál, mert délután szükség lesz minden csepp egyensúly érzékelésedre!

Első nap délután

Eszközök:
6 db. kerülgető bot (vagy műanyag pohár, vagy hófesték), 1 db. gatyagumi az 1 méteres fajtából.

Terep:
Nagyon enyhe, rövid lejtő kifutóval. A lejtés olyan legyen, hogy éppen csak meginduljon rajta a sí! Hossza 15-30 méter, szélessége minimum 4-6 méter legyen! A kezdeti lépéseket legjobb a teljesen kezdő pálya leglaposabb és félreeső csücskében megejteni. Ha ilyen nincs, jobban jársz, ha inkább egy teljesen félreeső, szűzhavas lejtőcskét dolgozol meg, semmint a forgalmas sípálya kellős közepén letáborozol, aztán kiteszed magad a pálya ördögei szűnni nem akaró zaklatásainak! Természetesen a saját mini síterepedet tökéletesen meg kell taposni, semmiféle egyenetlenség, oldalt lejtés, bucka, nehezítő körülmény nem lehet! A keményre fagyott, jeges rész sem alkalmas a kezdő csúcstehetség kibontakoztatására! Szintén nem alkalmas az a lejtő, amelyik
oldalt lejt, tehát a hosszanti haladási irány nem esik tökéletesen egybe a lejtési iránnyal! Ha a hóviszonyokon dolgozni kell, környékezd meg újólag a beszervezőidet, segítsenek előkészíteni, letaposni, ping-pong aszal simaságúra elegyengetni a havat!

Tanulási célkitűzés:
A lejtő és a csúszás kóstolgatása. Én senkit se dobok egyből mélyvízbe, hanem szépen megvárom, amíg az alapvető egyensúlyi automatizmusok annyira megerősödnek, hogy erre már rá lehet bízni a motort, a sebváltót, a vezérművet, stb. Az automata fedélzeti computert (az egyensúly érzékedet) megfelelően elő kell programozni, hogy a szolgálatodba állíthasd. Ebben a tanulási szakaszban a legfőbb oktatói erény az "idő-adás". Tehát ne légy magadhoz türelmetlen, mert a síkarriered szempontjából totál közömbös, hogy a sutaság-érzésed kettő, három, vagy öt nap alatt növöd ki! Fogd fel úgy, hogy a virágot sem lehet húzni-vonni a földből, hogy
gyorsabban nőjön, mert a feltételek megteremtésével ki is fújt minden siettetési lehetőség. Tankönyv-ízűen: a célunk most a siklás érzésének és a testtartás megszokása, a siklással kapcsolatos mozgások begyakorlása, a siklás egyensúlyi reflexeinek kialakítása.

Gyakorlás:
A bemelegítő tornát ne hagyd ki, ezt sajnos ugyanúgy meg kell csinálni, mint reggel!

Általános alapelvként megint kihangsúlyozom, hogy minden gyakorlatot Neked magadnak kell majd végigküzdened! Ha ez a küzdelem erődön felüli, ne kérj és ne fogadj el hónalj alányúlkálásos segítséget senkitől, hanem menj vissza a teljesen laposra, mert Neked több szoktatásra van szükséged, mint amennyi megtörtént, vagy MINDENKÉPPEN könnyíteni kell valahogy a körülményeken (a hó jobb megtaposása, elegyengetése, vagy kisebb lejtés választása.)

Egyenes siklás és felmenetel tanulása:
Nézz jól körül, s próbáld megállapítani a lejtés pontos irányát! Ezt fogjuk "esésvonalnak" hívni. Ebbe az irányba gurulna az a hólabda, amelyet elgurítanánk. Megfigyeltem, hogy az esésvonal pontos megérzése, meghatározása nem mindig könnyű egy kezdőnek. (Ez ugyanolyan fontos, mint pl. szörfözés tanuláskor a szélirány pontos meghatározása.) Ha ezt az irányt elrontja valaki, a sí "dafke" nem azt fogja csinálni, mint amire az ember számít (pl. nem előre, hanem hátrafelé indul el, stb.). Az esésvonalra merőleges irány az egyetlen olyan irány, amelyre beállítva a sít, az nem csúszik el, tehát aránylag biztonságos ácsorgást (vagy támasztást) tesz lehetővé! Nagyon fontos tudnivaló! Tedd próbára a délelőtt tanult "halszálka" menetet az emelkedőn! Légyen gyakorlás bot nélkül, aztán bottal is! A botok a síkkel együttműködve segítik a feljutást. Ha feljutottál, csusszanj le, de -most is és minden lecsúszás előtt- csinálj egy térd-próbát! (ld. előrébb, ha nem olvastad volna) Most még nem fog lobogni a hajad a sebességtől, mert a gyorsasági gyakorlatok más alkalommal lesznek. Először bot nélkül próbáld! Nem szívesen károgok előre, de valószínűleg szükség lesz gyakorolni az esésből felállást is. (Ha eddig megúsztad az esést, írj be magadnak egy ötöst, aztán direkt dőlj el!) Akár bottal, akár bot nélkül próbálkozol felállni, az a tanácsom, hogy először rendezd el a síket úgy a havon, hogy:

• ne föléd, hanem alád kerüljenek, vagyis a lejtési oldalra,
• egymás mellé helyezd őket, szépen párhuzamosan,
• a lejtési irányra pedig merőlegesek legyenek. Így nem csúsznak azonnal ki alólad, mihelyt rájuk álltál.

Érdemes próbálgatni a megfordulást is. Először csak a magad módján, apró lépésekkel forgolódj 180 fokokat, aztán próbáld ki a haladók fordulóját, a "három támaszos" fordulót! Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyik lábát az ember egyetlen mozdulattal hátrafelé fordítja, rááll, majd a másikat mellé fordítja. A következőkre ügyelj, akár bottal, akár bot nélkül próbálkozol

• a sík kezdéskor pontosan esésvonalra merőlegesen álljanak, nehogy a sík meginduljanak az attrakció közepette
• az elsőként átfordított sít pontosan 180 fokkal megfordítva tedd le, mert ha ráállsz, ez is megindul alattad, és a közönség megint vihogni fog, mire előkászálódsz a hó alól. (jó kis Chaplin-állás, nem?)
• a másodikként átfordított síre is igazak mindezen intelmek
• ha majd botok segítségével próbálod, igyekezz úgy megoldani, hogy azok ne legyenek útban, ne lépj rájuk, stb.

A végére hagytam az oldalazva felmenetelt. Érvényes minden, amit a laposon már említettem volt. Persze Neked arra kell ügyelned, hogy oldalra lépkedés közben a sí ne forduljon ki az esésvonalra merőleges irányból, mert meglepetésszerű megcsúszások és elvágódások lehetnek a következményei. Ezt is először bot nélkül, majd bottal próbálgasd! Most már tudsz annyit, hogy kedved szerint fel s le mozogj a kis mini-sípályádon. Van még egy apró tanulni való, a siklási elinduló-helyzet kialakításáról van szó. A felérkezés után, -a lejtő irányába való beállás és az elindulás között- többnyire eltelik néhány másodperc. Ha a lejtő meredekebb mint a mostani, a sí megindul majd, mielőtt szeretnéd. Ezt úgy lehet megakadályozni, hogy:

• apró lépésekkel, esetleg bot kitámasztásával megakadályozod az idő előtti elcsusszanást, vagy
• a sí orrát kicsit közelebb, a sí végeit kicsit távolabb, -a síkkel amolyan "V" alakot formázva- oldod meg a problémát. (Persze lehet mindkettőt kombinálni is.)

Ezekkel a gyakorlatokkal biztosan eltelik egy, másfél óra. Akkor lépj tovább, ha érzed, hogy mindent gond
nélkül végre tudsz hajtani! Ha ez bekövetkezik, jutalmazd meg magad ismét egy ötössel!

Egyensúlyi reflexek acélozása:
Ma már nem tanulunk újat, hanem fokozatos nehezítésekkel érjük el, hogy az eddigiek a véreddé váljanak. A 4 db kerülgető bottal vagy műanyag poharakkal vagy hófestékkel jelölj ki "rajt" és "cél" vonalat! Ezek az indulási és érkezési vonalak merőlegesek legyenek a kis lejtő esésvonalára, tehát nehogy ferdén lejtő pályát csinálj magadnak, mert asszimmetrikus beidegződéseid lesznek! Ne felejtsd el, hogy minden csúszás előtt kell csinálnod egy térd-próbát!

Most lefelé csúszás közben egy pillanatra próbáld megemelni és letenni az egyik sí végét, majd a másikat! Először talán bot nélkül kezdd a gyakorlást, s ha jól megy, akkor vedd hozzá a botot is! A következő gyakorlathoz -a rajt és a cél között középen - a két kerülgető (vagy sí) botból és a gatyagumiból építs egy kb. 1,2 m széles és magas bújós akadályt! Lefelé csusszantadban próbálj
átbújni a vízszintes gumiszalag alatt! Süllyeszd le a vízszintes gumi szalagot a hó felszínére! Ez lesz a "patak", amit majd át kell ugranod lefelé menetben. Természetesen csak akkora lendületet és elrugaszkodást várok tőled, hogy egy kis huppanásnyi ugrásra teljék, de a megbillent egyensúly visszaszerzésére nagyon kiváló gyakorlat. Ha sikerül elcsípni valakit a beszervezőid közül, vedd rá, hogy vontasson a botoddal a korongos sílift módjára. Ha az illető látott ilyet életében, tudni fogja, hogy a hótányért Neked kell a lábad közé venni, s ő pedig -a bot markolatát fogva- vontat Téged néhány métert.

Ezzel a mai napi penzumnak vége. Biztos, hogy az egész nap elment, egynémely gyakorlatot élvezted, egynémelytől borsózott a hátad... De ha mindezeket nem csinálod végig, képzeld el, mennyire hiányoztak volna a tapasztalatok a nagy lejtőn!