Beléptetőrendszerek: skidata, keycard, snowpass

A határozott számú felvonóhasználatra jogosító jegyeket a síliftnél lyukasztóval kezelték. Ezek a megoldások rendkívül nehézkesek és időigényesek voltak. A jegyek, bérletek gyakran leszakadtak a tartókról, eláztak, elszakadtak, ráadásul külön felvonó, és külön jegykezelő személyzetet igényeltek, így gyakran ez a tényező is közrejátszott, hogy hosszan kígyózó sorok alakuljanak ki a sífelvonóknál.

A síelők beléptetési rendszerét többféle módon próbálták meg automatizálni.Két fő irányvonal jellemző napjainkban is, a vonalkódos, és a mágneses-rádiófrekvenciás azonosítás.

Vonalkódos rendszer

A vonalkódos rendszer az áruházak pénztárainál is alkalmazott vonalkódleolvasó rendszer használatán alapszik. A bérletpénztárban a síelő a kért bérletfajtának (délelőtti, délutáni, napi, többnapos) megfelelő vonalkóddal ellátott vékony műanyag kártyát kap. A vonalkódot speciális nyomtató viszi fel a kártyára. A beléptetőkapunál a jelzett helyre tartva a kártya vonalkódos részét, azt egy szórt lézersugár segítségével letapogatják, majd amennyiben a vonalkód alapján a síelő jogosult a felvonó használatára (azaz érvényes a bérlete), a kapu háromágú beléptetőkereke egy egységnyi fordítást engedélyez, ennek köszönhetően a síelő át tud haladni a kapun, és használhatja a felvonót.

A rendszer előnye, hogy a bérletként használt vonalkódos kártya teljesen érzéketlen a mágneses sugárzással, a nedvességgel, és a hideggel szemben. Hátránya, hogy nem lehetséges ezen az elven pontkártyák kiadása, mivel a beléptetőrendszer csak olvasni tudja a kártyára nyomtatott vonalkód információit.

Napjaink beléptetőrendszereinek túlnyomó többségét az osztrák SkiData cég gyártja. A cég először a mágneses kártyákkal működő beléptetőrendszerrel jelent meg a piacon, a rendszer hatalmas népszerűségre tett szert, egyszerű használata, tartóssága és a kártya felületének reklámhordozóként való felhasználhatósága miatt. A kártya ebben az esetben is egy rugalmas műanyag lap, amelynek egyik oldalára sáv alakban mágnesezhető anyagból készült réteg van felhordva. A kártya adathordozó sávja "nyers" kártya esetében nem tartalmaz adatokat, a bérlet fajtáját meghatározó kód a jegypénztárban kerül a kártyára.

A beléptetőkapunál a kártyaleolvasó nyílásba helyezve a kártyát a leolvasó automatikusan behúzza, leolvassa, és visszaadja, amennyiben a kártya érvényes, a kapu egy egységnyi fordítást engedélyez a beléptetőkeréken, így a síelő a felvonó beszállási zónájába jut. Amennyiben délelőtti, délutáni, négyórás bérletet, vagy pontkártyát váltottunk, a beléptetőkapu kijelzőjén megjelenik a kártya érvényességéből hátralévő idő, vagy a maradék pontszám, a beléptetőrendszer olvasni, és felülírni is képes a kártyán tárolt információkat. A több napos kártyák esetében az átruházás megakadályozására igazolványképet ragasztottak a jegypénztárban. Ez a kártyatípus érzékeny a mágneses sugárzásra.

Ski Zip síbérlettartó

A kártya rögzítéséhez külön eszközt fejlesztettek ki ("Ski Zip", azaz síbérlettartó, jojó). Az eszköz használatával könnyen a kártyaleolvasóba helyezhetjük a bérletet, anélkül, hogy le kellene csatolnunk, vagy le kellene vennünk a kesztyűnket. A használat után a szerkezet visszatekeri a bérletet rögzítő zsinórt.

Mindkét kártyatipus fő hátránya az, hogy csak egyszer lehet őket használni, azaz amennyiben a kártyára feltöltött pontok elfogynak, vagy lejár a kártyára töltött jogosultsági idő, a kártyát el lehet dobni. Ez komolyabb sícentrumokban a naponta több ezer eladott bérlet miatt komoly szemétmennyiséget eredményezett, ezenkívül a kártyák anyagának árát is be kellett építeni a síbérletek árába.

Snow Pass és Key Card

Ezt a problémát oldja meg a többször használatos síbérlet. Két típusa létezik egyelőre.

• Az első bevezetett típus a svájci Swatch óragyár, és a SkiData cég együtműködéséből született "Snow Pass" karóra kollekció.
• A másik az azonos elven működő "Key Card" síbérlet. Elvileg korlátlan számú felhasználást tesz lehetővé mindkét eszköz, az újraprogramozhatóságnak köszönhetően.

A Snow Pass karóra, és a Key-Card síbérletként való működése megegyezik: mindkét eszközben egy tekercs (antennaként funkcionál), és egy programozható integrált áramkör (az adatsort tárolja, amely a kártyát adott hosszúságú időre szóló síbérletként azonosítja) található. Ennek a szerkezetnek a gyűjtőneve: transponder. A tekercsben az elektromágneses sugárzás hatására feszültség indukálódik, ez a feszültség működteti az integrált áramkört, ilyen elven történik a kártya programozása a jegypénztárban. Az újraprogramozáskor természetesen az előző síbérlet jogosultság adatsora törlődik az integrált áramkörből.

Az alábbi képeken egy szétszedett "Key-Card" látható, így megfigyelhető az antenna rész és az adattároló egység is.

A beléptetőkapunál a jobb oldalon található felület egy nagyobb tekercset tartalmaz, amelynek sugárzása megfelelő nagyságú feszültséget gerjeszt a kártya, vagy az óra beépített tekercsén, ennek a feszültségnek a segítségével a bérletként használt transponder eszköz vissza tudja sugározni a beléptetőkapu felé a rajta tárolt jelsorozatot. Ezen a felületen van jelölve az a hely, amelyhez a kártyát, vagy az órát kell tartani ("handsfree zone").

A rendszer másik előnye, hogy a "Key Card"-ot nem kell a síruhán rögzítve kívül hordani, elég a síkabát jobb oldali zsebeinek egyikébe tenni, a beléptetőrendszer automatikusan érzékeli a kártyát.

Hasonló elven működik számos hazai cég, vállalat beléptetőrendszere is. Ezeket az eszközöket a sípályákon kívül parkolók, parkolóházak, strandok, szabadidőközpontok beléptetőrendszerénél is alkalmazzák.

Tervezett újítások

A minél gyorsabb, és problémamentes beléptetés érdekében egy egyszerű újítást vezetnek be a jövőben a kapuknál. Amíg napjainkban a beléptetőkapu alapállapotban zárva van, és csak az érvényes bérlet érzékelésére nyit ki, a jövőben szeretnék, ha a kapuk alapállapotban nyitva lennének, és csak akkor záródnának be, ha a kapu nem érzékel bérletet, vagy az érzékelt bérlet nem érvényes.

Ezek az újrafelhasználható bérlettípusok is érzékenyek a mágneses sugárzásra, amely könnyen törölheti, vagy megváltoztathatja a transponderben tárolt adatsort, ezzel érvénytelenné téve a bérletet. A hőre, nedvességre, és a kismértékű mechanikai torzulásra teljesen érzéketlenek ezek a kártyák. Egyre több síterepen kérhetjük már a napijegyünket is Key Card formájában, ilyenkor kártyánként általában 3 Euro kauciót kell fizetnünk.

A kártya lejárta után a pénztárakban vagy a mellettük elhelyezett automatáknál a lejárt kártya ellenében visszakapjuk a kauciót.

A sílécbe integrált síbérleteké a jövő?

A SkiData cég további fejlesztésekre készül, a transpondert a sílécgyártókkal együttműködve szeretnék a sílécek talpa alá a sí szerkezetébe integrálni, ezzel lehetővé válna az, hogy egyáltalán ne kelljen bérletet hordanunk.

Az érzékelőt ebben az esetben a beléptetőkapun átcsúszó síelő alatt helyezik majd el, az érzékelő a hórétegen keresztül érzékeli a sílécbe integrált bérletet. Természetesen a jegypénztárnál az igényelt bérlettípus is a lécben elhelyezett transponderbe lesz programozva.

A sílécbe integrált rendszer további hasznos tulajdonsága lesz, hogy tartalmazhat majd kizárólag egyszer írható, törölhetetlen adatszektort a síléc azonosításának céljából, így amennyiben a sílécet eltulajdonítják, a tulajdonos a feljelentés megtételével párhuzamosan letiltathatja a síléc azonosítókódját, a síléchez a vásárláskor kapott azonosítókódot tartalmazó kártya segítségével. Ennek köszönhetően amennyiben a lpoptt, letiltott síléccel bárhol áthaladnak egy beléptetőkapu érzékelője felett, a kapu rögtön lezár, és jelzi az üzemeltetőnek, hogy a kapuban ragadt síelő lábán "körözött" síléc található.

Ez remélhetőleg csökkenti majd a síléclopásokat, ill. a síléc megbízhatatlan forrásból való beszerzésének gyakoriságát is, mivel a léc fizikai roncsolása nélkül nem lehet majd eltávolítani belőle az azonosítókódot hordozó áramkört. Ebben az esetben a síléc adás-vétele közben a hozzá adott azonosítókártya igazolja azt, hogy a léc nem lopott.

Kapcsolódó link: www.skidata.com