Interjú Liptay Dáviddal, a Big Air hazai klasszisával

Március 15-e jelentőségteljes nap a történelmünkben. A hazai snowboard világ számára ez a dátum azonban más okból is különleges. Nemzeti ünnepünk ugyanis már évek óta egybe esik a Magyar Snowboard és Sí Bajnokság időpontjával, amit idén is március közepén rendeztek meg az ausztriai Murauban. Versenyzőink így hát ismét kokárdával a sisakjukon álltak rajtvonalhoz. A bajnokságon minden szakág képviseltette magát, az alpintól a szabadstílusú versenyszámokig. A freestyle egyik leglátványosabb ága a Burn Big Air, ahol a levegőben végzett ugrások stílusát és technikáját pontozzák. Az évadzáró ceremónián a versenyszám hazai klasszisával, Liptay Dáviddal beszélgettünk. Milyen volt a Murau-i bajnokság? Hogy szerepeltél a versenyen?
L.D.: Az idei immár a 18. magyar bajnokság volt. Leginkább azzal szembesültem az OB során, hogy a fiatal, 16-18 éves generáció komolyan döngeti a snowboard sport kapuit. Így aztán mosollyal az arcomon és némi csodálkozással konstatáltam, hogy második lettem Sziget Viktor mögött, aki ugyan Ausztriában él és két éve egy osztrák sport suli snowboard-osztályában tanul, de elképesztően szórja a trükköket. Én is annyi idős voltam, mint most ő, amikor megnyertem a legelső bajnokságomat az akkori "nagy kutyák" előtt. Ebből a szempontból komoly lélektani hatással volt rám volt az idei magyar bajnokság.

Milyen kategóriák voltak a versenyen?
L.D.: Mindig nagyon sok kategória van, ami szerintem azért fontos, mert így többen kapnak esélyt, hogy sikert érjenek el (gyerekek, szeniorok, alpinosok, stb). Én leginkább a Big Air és a Slope Style kategóriákban versenyzek és azokat követem figyelemmel.

Miért a Big Air stílust választottad? Mennyi ideje csinálod?
L.D.: Nem is tudom. Talán az nem is volt kérdés, hogy freestyle-os leszek. Korábban szertornáztam 6-7 évig, tehát az akrobatikus vonal adott volt valamilyen szinten. De a snowboard összehasonlíthatatlanul szabadabb érzést ad ugrálás közben, mint bármilyen más akrobatikus sport, itt csiszolhatod a saját stílusodat, ellazulhatsz a levegőben, és onnan nézheted az árnyékodat, amint az fut a havon...

Mit emelnél ki az idei szezonból?
L.D.: Október-novemberben egész jól kezdtem elkapni a világkupák fonalát (London és Stockholm), illetve egy nagy nemzetközi produkciót filmeztem a cseh csapattal. Majd decemberben megműtötték a vállamat egy balesetből kifolyólag, így 2 és fél hónap mínusszal kellett szembenéznem a szezonban. Pont az OB-ra tudtam visszatérni száz százalékosan, de még bármi jöhet az elkövetkezendő 1-2 tavaszi hónap során. Mik a terveid a jövőre?
L.D.: Alapvetően az, hogy minél komolyabb helyekre jussak el, és ott sokat filmezzünk és fotózzunk, mindezt radikális lejtőkön, derékig érő szűzhóban. Tervezünk egy nagy Törökországi túrát, illetve egy utat Grúziába, a Kaukázusokba. De erről majd még jelentek!

Mi gondolsz a snowboard hazai helyzetéről?
L.D.: Ez egy nagyon összetett kérdés. Egyrészt sokat fejlődött a sport, illetve az azt körülvevő szubkultúra megítélése az elmúlt években Magyarországon. Másrészt a dolog gazdasági oldala ennél egy sokkal nehezebb téma, lévén az európai mércéhez viszonyítva kevesebb az eladás deszkákból, így kevesebb pénz forog a piacon. Mindez annak ellenére, hogy ma azért elég menő, trendi dolog snowboardozni és emiatt sokan el is kezdik a sportot. A fejlődés sokban köszönhető annak, hogy a hazai síterepek egyre többet fordítanak snowboard parkok kialakítására és a snowboardosok igényeinek kielégítésére (Mátraszentistván, Eplény). A média és a reklámvilág is imádja használni a snowboardot, de az igaztalanság ott rejlik a sztoriban, hogy ők sem forgatnak vissza a sportba, csak kihasználják a trend-fakorát. Szóval én csak várok és várok, hogy „kinőjenek itthon is a hegyek” és javuljon a helyzet!

Milyen esélyeink vannak világviszonylatban? Lehet magyar olimpikonunk?
L.D.: Általában véve egyre jobbak. A kérdés az, hogy miben, hiszen ennek a sportnak megannyi aspektusa és megközelítése van, és az olimpia csak az egyik. Már az is szép eredmény, hogy van egy-két olyan magyar snowboardos (köztük én is), akik külföldi meghívásokat kapnak fotózásokra, magazinokba, filmprodukciókba. Én ezt az utat érzem járhatónak, de persze egy olimpiai szereplés sok kaput nyitna meg itthon támogatottság és megítélés szempontjából.

A magyar snowboard sport tehát fejlődik, és talán a 2014-es téli olimpián, Szocsiban már hazánk is képviselteti magát a legjobbak között. Érdemes rájuk odafigyelni!