Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

I love snowboard - 20 év síelés után a deszkán

2014.02.06. | Szerző: Maróthy Tamás
I love snowboard - 20 év síelés után a deszkán Snowboard, a régóta síelők szerint, aki ezt az utat választja, a sötét oldalt választja. Általában értetlenül nézzük, ahogy a boardosok "tolják le a havat" a kedvenc pályánkról. 20 éven keresztül élveztem a síelést, a cikk végén kiderül, hogyan kerültem érintetlen friss porhóba egy Burton deszkával a lábamon.
A síelés örök szerelem marad, de az utóbbi években számomra kissé egyhangúvá vált a téli vakáció, sőt lassan jobban élveztem a pályán kívüli alpesi attrakciókat, mint magát a síelést. Az évek óta összeszokott baráti társaság tagjai kivétel nélkül a síelést preferálják és senkinek eszébe sem jut lecserélni a léceket. A deszka kipróbálásához rendkívül sok szerencsés körülmény szükséges, például kell egy haver, akit innentől kezdve nevezzünk Ördögnek.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
Az Ördög egy régi jó barát, aki néhány éve csatlakozott a rendszeres téli vakációinkhoz. Volt bátorsága egy boarddal érkezni közénk, először furcsálltuk a különcségét, később viszont állandó örömet leltünk a folyamatos piszkálásában. Az Ördög azonban legyőzhetetlen arc, iszonyatosan beképzelt, nagyszájú, képes volt a legtöbb felvonóba velünk együtt beszállni, miközben folyamatosan oltottuk. Nem érdekelte. Folyamatosan magyarázta a kötésének a beállítását, igazgatta a protektorait, és üvöltözött, mivel a lúdtalpbetéte nem tudta megszüntetni az állandó lábgörcseit.

Az Ördög megtanult snowboardozni, ráadásul a szemünk láttára, minden évben egyre jobb lett, és már a pálya mellé is kimerészkedett. Én továbbra is a hangosan kritizálók táborába tartoztam, jól esett minden este ugratni az Ördögöt a többség egyetértésével, furcsa módon belül egyre inkább éreztem a vágyat, hogy kipróbáljam. Átlagosan telente maximum kétszer-háromszor jutok el síelni, és az első perctől kezdve a lejtőket szeretném ostromolni, a gondolat, hogy ismét egy tanuló pályán izzadjak napokig, a drága síbérlet pedig kárba vesszen alapvetően elfogadhatatlan volt. Szerintem ez általános probléma.
Ahhoz, hogy egy síelő snowboardossá váljon, számos körülménynek passzolnia kell, ilyen csillagállás ritkán fordul elő, nekem szerencsém volt.

A régóta összeszokott baráti társaságba az elmúlt években folyamatosan potyogtatja a csemetéket az a bizonyos gólya, így történhetett meg, hogy az idei szezonra egyedül maradtam ízig-vérig síelő, az első idei táborunkhoz csatlakozni képes barátok már mind deszkások voltak.

2013 októberében megszületett a döntés: most vagy soha. Idén átállok a sötét oldalra.

Az őszi időszakban, bármikor szóba került a szezon, az Ördög folyamatosan magyarázta a szükséges cuccokat, beszélgettünk, hogy nehéz lesz-e, ki fog tanítani, mit kell bérelni, először elmegyünk 1 napra kipróbálni, szóval jó pár üveg bor elfogyott és nagyobbnál nagyobb terveket szövögettünk. Az Ördög élvezte és folyamatosan szívatott.
Vártuk a havat. Vártuk, hogy nyisson az első határ közeli terep. A hó nem jött, illetve az idei szezonban nagyon későn.
Most jön a lényeg. Január 18.-án elindultunk az egy hetes táborba. A nagy tervekből, előkészületekből semmi nem lett. Plusz 14 fok volt az induláskor, majdnem az indulást is lemondtuk a hóhiány miatt. Szóval nem vittem lécet. Eldöntöttem – ez később a legjobb döntésnek bizonyult – hogy inkább kint bérelek snowboardot, ha valami nem stimmel, akkor bármikor kicserélhetem másikra, akár a bakancsot is, hiszen éveken keresztül hallgattam üvölteni az Ördögöt összegörnyedve a pálya közepén, idén rájött, hogy a lúdtalpbetét, normál talpbetét nélkül egy olyan kombináció, mely lehetővé teszi, hogy könnyek nélkül száguldozzon. Az Ördög állandóan magyaráz, nagyon ritkán látja be, hogy téved.
Szóval nem akartam itthon elkötelezni magam, a jóval drágább megoldást, de a biztonságosabbat választottam. Bármikor, bármit kicserélhetek, sőt, ha nem felelek meg a sötét oldalnak, akár sílécre is visszaállhatok.
Snowboard ruhát sem vettem, mentem a jól bevált kb. 10 éves síelős cuccban, bár eléggé aggódtam a sok eséstől, és hogy lilára verem magam, egyedül egy csuklóvédős, olcsó boardos kesztyűt és egy sima röplabdás térdvédőt vettem. Még jó, ezek iszonyatosan kellettek.
Érkezésünkkor a helyi kölcsönzőben elmagyaráztuk, hogy teljesen kezdő boardos vagyok, és kérek felszerelést egy hétre. Kérdezték, hogy oktató kell-e, rámutattam az Ördögre, hogy nála jobb egyelőre biztosan nem kell, az Ördög mindent tud. Csak németül keveset, és dadogva magyarázta a kölcsönzősnek, hogy adjanak egy Rocker boardot, 15 fokos szögben legyen a kötés, és a jobb lábam van elől. Ültem a kölcsönzőben, az eladók röhögtek az Ördögön, én meg gondolkoztam, hogy miért kellett ilyen baromságot bevállalnom, mennyivel könnyebb lenne holnap reggel beleugrani a lécekbe, otthagyni az Ördögöt a tetőn, és egész héten száguldani. Nincs szenvedés, csak élvezet. A balatoni borok néha nagyon könnyelművé teszik az embert.
Szóval, egyáltalán nem készültünk, nem edzettünk, megnéztem a Sielok.hu-n ajánlott oktató videókat, nem vettem új ruhát, de kénytelen-kelletlen másnap belevágtunk.
Hegytető, napsütés, január 19-i tavasz, ideális, rövid kék tanpálya egy szuper gyors 8 üléses felvonóval.
Első nap: a hasizom dolgozik a becsatoláskor - erre jobb edzeni előtte, aggódva ültem a pálya tetején, az Ördög meg szólt, hogy induljak. Képtelen voltam felállni. Ahogy toltam fel magam, úgy kezdett csúszni a board. 4-szer próbálkoztam, lehetetlennek tűnt. Az Ördög röhögött, én meg rettegtem, hogy, na akkor ez ennyi volt, amitől féltem igaz lett. Szenvedés, oda a 200 EUR-s bérlet, az Ördög egész életemben röhögve fog oltani.

Tehetetlen voltam.
Az Ördög odakiabált, hogy próbáljam meg lábujj élen. Azaz forduljak át a hasamra, és a lejtőnek háttal, négykézlábról nyomjam ki magam. Bakker, sima ügy! De tényleg, minimál erőfeszítés és simán felálltam, az él pedig belekapaszkodott a lejtőbe. Az első siker, illetve megkönnyebbülés. És innentől az Ördög egy héten keresztül magyarázott a fülembe. Az első felállást követően rézsút csúszással elindultam. EASY! Másik oldalra... EASY. Simán letekertem a felvonó aljához lábujj élen egyik oldalról a másikra.
Felvonó előtt rollerezés, hát parás volt, lábtartó nélküli felvonózás, majd leszakadt a lábam a deszka súlyától, alátámasztottam a másikkal. Kiszállás, sima ügy, kis rollerezés, ügyetlenkedés. OK, a becsatolást megoldottam állva, így sikerült sarok élen odarángatni magam a lejtőhöz. Az Ördög kezdett lazázni, annyit mondott, most menjek le ugyanígy sarok élen. Ez valamiért nehezebben ment, nem volt könnyű az egyensúlyt megtartani. A következő próbálkozásnál, hogy maradjon valami örömöm, ismét lábujj élen nyomtam, és tökéletesen éreztem, ahogy a board éle kapaszkodik a lejtőbe. A síléces carving technika itt is adta magát, komolyan könnyű volt. A lényeg, hogy 3 csúszás simán megvolt fél óra alatt, és ekkor éreztem, hogy nem lesz baj. Jött a falevelezés, ez is sima ügy volt, és már kedvet is kaptam az első sörhöz.
A sör és a házi pálinka után otthagytam a tanuló pályát, és máris a hosszú kéken találtam magam, ahol már sebességet próbáltam gyűjteni, majd innen vészfékezés. A nap végén már az él váltást gyakoroltuk.
Összefoglalva, nagyon könnyen ment. Szerintem, sokat segített a korábbi 20 év síelős tapasztalat, persze az Ördög is képben volt, a térdvédő és a protektoros kesztyű tényleg nélkülözhetetlen, az összes többit ráér akkor beszerezni, ha innentől elfelejted a síelést és több időt töltesz a boarddal. Mivel tényleg sokat ülsz a hóban, ezért a nadrág vízállósága rendkívül fontos, az enyém nem mai gyerek volt, én inkább térdeltem a hóban, így nem áztam szét.
Protektoros kesztyű
Protektoros kesztyű
A második napon hosszú kék pályákon gyűjtöttem az önbizalmat, a harmadik napot követően vigyorogva követeltem a hosszabb boardot a kölcsönzőben, adtak is egy camber deszkát, a rocker viszont nagyon jó volt tanulni. Szerdától a camber deszka már sokkal gyorsabb volt, és ekkor mondta először az Ördög: "jól van, boardozol!"
Ekkor kezdődött a hülyeség, leesett 20 centi hó, azonnal mentem a fák közé, pedig az éjszaka esett friss havat a pályán sem tudták eltolni, ezért gyakorlatilag ott is friss hó volt. A deszkával ezt sokkal könnyebben megoldottam, mint korábban a léccel, néztem is egykori sporttársaimat, ahogy esnek-kelnek a buckák között.
A board erre lett kitalálva, ez az, amiért jó boardozni. Az utolsó 3 nap állandóan havazott, a pályák síelős szempontból katasztrofálisak voltak, örültem, hogy most nem léc volt a lábamon. A freeridehoz persze nem volt elegendő a korábbi 3 napban szerzett tudás, de ez nem érdekelt, mentem előre, nagyokat zúgtam a friss hóban, szenvedtem a kimászással és a lecsatolásokkal. De közben végig vigyorogtam.

Konklúzió: egy ízig-vérig síelő számára számos tényező szükséges, hogy egyáltalán eszébe jusson kipróbálni a boardot, én szerencsés voltam. Kell egy Ördög, kell, hogy egyedül maradj síelő a csapatban, kell 5-10 centi porhó a pályán, kell a jó deszka, a kényelmes bakancs, hogy ne legyen szenvedés. A sílécemet sose adom el, ha olyan a társaság és a pályák, akkor síelek, mert a síelés örök szerelem. A board az más, a snowboard az cool, a snowboard lehetőséget ad, hogy a már jól ismert hegyeket újra felfedezzem, újra érzem az adrenalint, olvassam a híreket, nézzem az időjárást várjam a friss porhót és várjam, hogy megint csússzunk az Ördöggel.

We ride!
2014.02.06. 15:56:01 badzoli
Hasonló sztorit tudnék én is: 13évesen kezdtem síelni, 35évesen álltam először snowboardra, 38évesen kipróbáltam az alpint is, majd 41évesen elkezdtem parkozni is... :)
Ha akarjátok leírhatom részletesebben is... :)
2014.02.06. 16:12:22 lanci
"A gondolat, hogy ismét egy tanuló pályán izzadjak napokig, a drága síbérlet pedig kárba vesszen alapvetően elfogadhatatlan volt. Szerintem ez általános probléma." Teljesen jogos felvetés... De egyszer biz'Isten én is ki fogom próbálni 22év után már a Board-ot. Köszi a beszámolót!
2014.02.06. 18:24:45 PrtyGbr
Az egyedüli, ami megint bántja a szememet: "Általában értetlenül nézzük, ahogy a boardosok "tolják le a havat" a kedvenc pályánkról. "
Miért tolná le jobban a havat a board a pályáról, mint a sí, valaki magyarázza már el... Azért, mert sokkal nagyobb felületen oszlik el ugyanaz a súly, vagy azért, mert csak egy kantni szántja végig ugyanazt a felületet?
Még egy gyakori okosság, hogy a snowboardosoktól buckás a pálya. Gondolom azért, mert a snowboardosok sokkal inkább szlalomoznak apró kanyarokban, mint hogy viszonylag egyenes vonalban haladnának nem..? Mellesleg a buckák miatt nekünk sokkal több okunk lenne panaszkodni, ugyanis buckasízésről már hallottam, de buckasnowboard-ozásról még nemigen. :)
2014.02.06. 18:58:55 Pistabácsi
Valahogyan én is csak hasonlókat tudnék mondani...sok év síelés után azt mondtam magamnak, nem igaz, hogy nem tudom megtanulni....közel az ötvenhez, két évvel ezelőtt álltam először boardon...nem vagyok még a pálya ördöge, de azért kezdek ráérezni az ízére....azt viszont éreztem, hogy a síelős múlt előnyt jelentett....ma már mindkét cuccot viszem magammal...
2014.02.06. 19:09:58 gyf
Jó kis cikk, jót mosolyogtam!
Én sok év sízés után 30 évesen próbáltam először. Alpin lap+sícipő kombó és feladtam, majd rá pár évre nagy havazásban Donovalyban már puha cuccal nagy élvezet.
A hosszú egyenes csúszásokat nem szeretem, azt nem bírtam még megszokni.
P.L.G-nek: azért gondolom te is láttál már olyat, hogy meredek kemény pályán esésvonalban, sarokélen zuhannak a rutintalan deszkások. Szarul néz ki és iszonyú a hangja. Persze, hiába piskóta a léc, a sízők 90%-a is rollózik.
F
2014.02.06. 20:23:13 kisserno46
Kérdem én!
Azt ki tudja megmondani, hogy a 70-es-80-as évek Szlovákiai pályáin kik koptatták buckásra és jegesre a pályákat?
Erre persze csak azok emlékeznek, akik már akkor is rendszeresen jártak síelni! Ők most 50 és 70 év közötti sporik.
(Persze a ratrak-ok sem működtek még abban az időben! és a snowboard is ismeretlen volt!)
Egyébként, ha átlagot nézünk: a síelők-deszkások aránya még mindig 70:30 körül lehet! (Nem hivatalos statisztika!)
Egyébként 55 évesen kezdtem el a deszkázást, és azóta csak azzal csúszok!
A friss-havas terep pedig valóban könnyebben leküzdhető, mint lécekkel!
Üdv a deszkásoknak! Lehel Vezér
2014.02.06. 23:41:51 golo
Én soha nem síeltem. A többiek a koleszból jártak ki Szlovákiába, ez nekem kimaradt, nem érdekelt. Egyszer 1994-ben egy barátommal beültünk a Nyugatinál a Mekibe, mert azt mondta, hogy meg szeretne mutatni valamit. Elővette a magazinjait. Snowboard. Először láttam ilyet: gyönyörű szűzhavas hegyoldalak, alulról fényképezett nagy ugrások. Nézd, ez de király! - mondta. Nekem is tetszett. Hétvégén éppen mennek Chopokra, próbáljam ki én is. Nem kellett kétszer mondania, és már mentünk is Endruhoz, akkor még a körúton lévő boltjába, kölcsönözni egy lapot. Hatalmas, nehéz, cápaorrú deszka, egycsatos sícipő, biztosan jó lesz.
Kesztyűm az volt, mert az a legfontosabb. A többi ruha utcai. A biztonság kedvéért még egy gyapjópulcsit alávettem a bélelt kabátnak, mert túl nagynak tűnt a hegy. Fent biztosan nagyon hideg lesz, gondoltam. :-)
Aztán mégis nagyon melegem lett. Kiszáltunk az ülősliftből, irány a Kosodrevina, a kispálya. Már ez buckás volt. Igaz, hogy megmutatták, így állj, terhelj, fordulj. Jó, mondtam, majd menni fog. Estem-keltem, nagyon akartam, de tetszett. Egész jó lesz, mondták. Tudom. Aztán vége lett a pályának és ott álltam a siratófalnak nevezett 30 fokos lejtő tetején. A buckák méteresek voltak. Nem volt más út lefelé, csak az. (Ez ma már nincs meg, az új sípálya melletti kisfákkal beültetett rész volt az.)
Kezdésnek elég kemény volt, de élveztem. Másnap Certovicára mentünk, ott csak húzós lift volt, persze kiestem, a harmadik után dühös lettem, mert nagy volt a sor és gyalog mentem fel. Gyakorold liftezést, mondta Endru, mert túl sok enregiád megy rá, ha gyalogolsz! Délután újra odálltam és sikerült! Akkor kezdtem igazán élvezni.
Persze jövő héten is kimentünk, de már egy könnyű 156-os Rossignol lappal, puha kötéssel. Hirtelen könnyű lett minden, a nehéz lap után ezzel már gyerekjáték volt fordulni, forgattam ész nélkül, akkor meg azt mondta mindenki, hogy ez már sok, hagyjam magától az íven fordulni. Ebben a szezonban elég sokat kijártunk, a Trangockában laktunk, nagyon hangulatos volt, és mindig csak freerideoltunk, bár akkor még nem így neveztük. A pályákat alig használtuk, mert mindig vonzott a letérés, az erdő és az ismeretlen új útvonalak. Végül nekünk ez lett a természetes. Nekünk ez a snowboardozás. :-)

A szenvedély a mai napig tart.
2014.02.07. 08:28:36 Bélapó
Én is 40év sielés után 54 évesen tanultam meg bordozni. 12 éve nem volt a lábamon síléc. Amig ülő-helyzetből fel tudok állni, maradok a boardnál.
2014.02.07. 10:27:52 Esyter
Olyan jó olvasni az élményeiteket, lelkesítő! :) Nemhiába boardozok már többet én is, mint síelek... ;)
2014.02.08. 19:25:11 dr si
Tetszett a cikk!
Maróthy Tamás.Légy üdvözölve a táborban! Miután Téged is megcsípett a snowboard légy,innen egyenes út vezet a későbbiekben a radikálisabb, extrem alpin őrülethez.(Majd meglátod) Én 25 évnyi sízés( versenyzés mellett ) egy oktatásom alkalmával, 1996 ban kiváncsiságbol kiprobáltam a bordot. Mivel fiatalon szertornáztam a sí mellett, gördeszkáztam is (utca, félcső) egyik naprol a másikra ment az átállás.Mint akkor a legtöbben, én is kemény kötésben ,sícipővel kezdtem. A normafánál kölcsön kaptam egy puha cipős változatot. Irány az erdő. Óriási volt! Végül is évekig váltogattam, hol alpin, hol puha bordal csapattam. Mint volt síversenyző, kiprobáltam magamat a snowboard versenyzés terén is. Néhány éve átnyergeltem snowboard Ferrarijára,a Skwalra sielok.hu/rovat/egyebhosport/cikk/skwal/
A carvingsí technikámhoz (fekve fordulók,amig a térdeim birják)ez áll a legközelebb.
A kettő együtt, sí- board váltogatva.
A "sötét oldalt" is szerelemmel szeretem!!!
Üdvözlettel:ifj Tácsi László
2014.02.08. 20:53:29 PrtyGbr
gyf: Természetesen láttam sarokélen lefelé araszoló boardost. De oldalra fordult lefelé araszoló síelőt is, és a két bucka között pihenni megálló síelőhöz is volt már szerencsém. Egyik jobb, mint a másik.
Viszont kisserno46 hozzászólása szerint a 70-es 80-as években is voltak ugyanolyan buckák mint ma, pedig a snowboardosok száma akkor még elenyésző, vagy nulla volt (bár én személy szerint nem tanúsíthatom, hiszen akkor még csak tervben sem voltam :) ). Az, hogy "ijesztő hangja" van, meg nézőpont kérdése. Számomra sokkal ijesztőbb, mikor egy keskenyebb pályán kell kikerülnöm egy vadul botozó kéttalpon-siklót... (szeretem a szemeimet) :)
2014.02.24. 03:39:36 si-sb
Te okos PrtyGbr...! Te magad írod, hogy "megálló síelőhöz", az nem tolja le maga alatt!!! És, aki nem olyan elvakult mint te, az mind látja,(a snowboardosok is elismerik), hogy igenis a boardosok egy JELENTŐS része, tolja le maga alatt a havat nem kis mennyiségben, amikor csak függőlegesen/esésvonalban rolózik. Ezt a síelők nem csinálják. Nyisd ki azt az elvakult szemedet, mert többek között ez a hozzáállás teszi még kevésbé kívánatossá a boardosok egy részét (nem az összeset, de sokszor ebből jön az általánosítás a normálisabbakra is). Szóval csak nézz körül (ehhez még gondolkozni sem kell), mielőtt agresszívan nyomulnál a buta kérdéseiddel!!
2014.11.30. 20:57:59 PrtyGbr
Nahát, most látom az utolsó kommentet.

Szóval szerinted a síelők nem tolják le a havat. Akkor mivel magyarázod azt, hogy minden meredekebb pályán le van tolva a hó, pedig a hegyen lévők nagy többsége síelő...?
És elismerem, hogy a boardosok letolják a havat, de azt is látom, hogy a síelők ugyanezt teszik. Ezért dühít fel mindig, amikor olyat olvasok, hogy "mer' a snowboardosok így meg úgy, meg tönkreteszik a pályát, meg amúgyis....".
Szólj hozzá Te is!
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 22 vendég és 1 regisztrált felhasználó látogatja.