Cukiság, adrenalin, Szeged

Szuperkedves a személyzet, hétágra süt a nap és az árak sem elvetemültek. De valami nem stimmel. Alig vannak. Szinte várom a kellemetlen fordulatot, amikor a wakeboard pályához érek; biztosan tele a stég kirakatemberekkel és serkenő bajszú, menőző tinikkel. A pályán külön oktató instruálja a kezdőket, de engem is hamar észrevesz, eligazít és még az 500 Ft-os strandbelépő árát is levonják a fizetendőből. Eddig minden jó. A beach valóban beach: gyönyörű teraszról és napozóágyakról pisloghat a mezei kezdő a profik trükkjeire. A kirakatembereket sehol sem látom, csak egy 8 éves forma kisfiú alszik kimerülten az egyik kanapén. Első cukiságsokk pipa.

Egy bátorságredbull elfogyasztása után irány a stég. Tanulóidő hétköznaponként délelőtt van, így meg kell birkóznom a 30 km/órával. Az instruktor szuperjófej, kérdez, magyaráz, a vízbe ugrik, hogy a megfelelő szögben kiemelje és megtartsa a deszkámat a sikeres elindulás érdekében. Az első kísérletnél a kötél nemes egyszerűséggel kirepül a kezemből. Szerencsére a tanfelügyelőnek van egy ötlete: látja, hogy bicepszből nem tudom megtartani a kötelet, így hátra dőlök, hogy a testsúlyom ellentartson a 30 km/órának. Második kísérlet. Elindulok, de szinte azonnal kicsúszik alólam a deszka. Rá kéne állni, nem? Harmadik kísérlet. Ráállok a deszkára, de megint a kötél győz, így előre esek és beadom a klasszikus szupermen pózt. Igen, erről is van fotó, de nem mutatom meg. Érzem, hogy kezdek ciki lenni, elvégre nem ez az első alkalom, hogy wakeboard pályát látok közelről. Szerencsére velem tart a bénázásban egy két méteres óriás, aki szemmel láthatóan nem erre a sportra született, mégsem adja fel.
Bajtársiasan próbálok vígaszt nyújtani neki sorban állás közben és megjegyzem, hogy milyen szépen úszik. Kiderül, hogy hivatásos vízilabdázó. Megsemmisülten veszem a kezembe a kötelet és várom a következő perecet, de az csak pár méter megtétele után érkezik. Jöhet a következő lépés: ha sikerült felállnod, engedd el a kötelet az egyik kezeddel és hagyd, hogy menetirányba forduljon a deszka. Szinte hihetetlen volt, de a következő körben ez is összejött. Rémülten vettem tudomásul, hogy 30 km/órával repesztek az elemek felé, de a pálya jól össze van rakva, így esélyem sem volt lekoccolni egyiket sem. A kanyart viszont nem ártott volna nagyobb ívben venni, mert lelazult a kötelem és már jött is a perec. Szerencsére a pálya a tó teljes felületét kihasználja, így sehol sem vagy túl messze a parttól. Ha netán a nádasban landolnál, jet skivel kimentenek. Hajtottam rá, hogy a jet skizés is összejöjjön, de a nádasig sajnos nem jutottam el egyszer sem. Legközelebb. A már említett sikertelen kanyar után adrenalintól fülig érő szájjal baktattam vissza a térdig érő kecskeszarban a tó túlvégéről és arra gondoltam, hogy én itt akarok élni.

Innentől a wakeboardozás már filozófia. A következő körben felállok, irányba fordulok, vigyorgok, nem akarok semmit, hagyom, hogy vigyen a pálya. Csodálatos érzés. Aztán ráeszmélek, hogy épp wakeboardozok, és oda kéne figyelnem egy csomó dologra. Azonnal elbizonytalanodik az összes végtagom és a száguldó meditációnak véget vet az, hogy teljes erőből lefejelem a vizet. Mosolyogva konstatálom, hogy ettől az eséstől biztosan nem lettem okosabb.
Az adrenalin egyik fantasztikus mellékhatása az, hogy kinyitja a szemed. Olyan, mintha addig félálomban lézengtél volna, a lelked még pizsamában van, aztán egyszer csak elkezded észrevenni a világot.

Feltűnik a pályán egy tizenéves srác, aki olyan trükköket ad be, hogy nem bírom ki káromkodás nélkül. Kiderül, hogy háromszoros ifi világbajnok. Hegedűs Ákosnak hívják, gimnazista. Látszik rajta, hogy a helyén van, teljesen átlényegül csúszás közben. És a történet még tovább szépül. Ákos kishúga, Szofi apró rózsaszín mentőmellényében, két lábon ugrálva követeli a bátyjától, hogy vigye el egy körre. Aztán még egyre. És még egyre. Ákos bemutatja a legszebb trükköt, amit valaha láttam: a karjába veszi a két és fél éves húgát, fél kézzel elindul, majd óvatosan a deszkára ereszti a kislányt, aki tesója térdébe kapaszkodva egyensúlyozik és kacag. Jómagam az adrenalin-és cukiságoverloadtól alig kapok levegőt. Lassan lemegy a nap, fáradt vagyok és boldog. A szegedieknek üzenem, hogy rettenetesen irigylem őket!

Szuper volt:

• Családias, barátságos környezet
• Segítőkész, szakmailag felkészült stáb
• Megfizethető árak

Nem volt szuper:

• A kezdő deszkák ramaty állapotban voltak
• Skeg nélkül nehéz volt irányítani
• Béna vagyok

Nyitva tartás:
A szezon október 15-ig tart, így még bőven van idő pár wake-es kalandra.
A pálya szeptember 1-től délben nyit és délután hatig tart nyitva.
Egy óra ára 2450 Ft, egy napijegy pedig 5950 Ft.

További infók: www.wakeboardbeach.hu