Közép-európai síterepek, ahol valaha nagy élet zajlott

Az alább bemutatott bezárt síterepekről még sokaknak lehetnek havas emlékeik. Most remény van, hogy ezeket újra feltámasztják, legalábbis az előkészületek erre utalnak.

Tarajka, Ótátrafüred, Tátra

1969-ben a Magas Tátrában rendezte Nemzetközi Síszövetség (FIS) az alpesi sí világkupa női döntőjét műlesiklás és óriás műlesiklás számokban. A szervezőbizottság 160 tagja gondoskodott a megfelelő körülményekről, több ezren nézték végig a versenyeket a pályákon.

Az Ótátrafüred feletti Tarajkán lévő pálya erre az eseményre készült el, több mint 30 évig működött, a kétezres évek közepétől kezdett feledésbe merülni. „Remek domb volt, apám azt mondta, hogy a lift olyan magasra ment, amennyire mennie kell.” – írta közösségi oldalán egy idős síző a pályáról.

A 200 méter szintkülönbségű 740 méter hosszú pályát szinte teljesen visszavette a természet, fenyők és bokrok nőttek ki rajta az elmúlt 10-15 évben, a már csak felvonó maradványai és a romos bírói torony emlékeztet a múltra. A sípálya története 1930-ig nyúlik vissza, amikor a terület tulajdonosától a prágai Legio Banktól František Pavel vette bérbe, aki soha nem látott fejlesztésekbe kezdett. A bérlő a Nagyszalóki-csúcs alatti lejtőn sípályát alakított ki, amely télen szánkó- és bobpályaként is működött.

A II. világháborút megelőző években neki köszönhetően ezen a pályán rendezték meg minden évben a Pavel-kupa elnevezésű síversenyt. Pavel egy Síugrósánc felépítését is tervezte a Tarajkán, ez a terve azonban nem valósult meg.

Akkoriban szinte az egész Magas-Tátra infrastruktúráját felújították az 1969-es női világkupadöntő és az 1970-es északi sívilágbajnokság miatt, új szállodák épültek, megújult az tátrai villamosvasút, a tarajkai sikló és újjáépült a Csorba-tóhoz vezető fogasfogaskerekű vasút.

Az eseményeket először közvetítette színesben a Csehszlovák Televízió és ez volt az volt az első bajnokság, amelyen az eredményeket századmásodpercekben mérték.

A pályát a kétezres évek közepén hagyták fel, meredek és szeles, problémás lejtőnek számít, ritkán esik rajta elég hó, és ha mégis van elég, akkor gond volt a karbantartással. Feljutása és fejlesztése többször felvetődött, de eddig nem történt előrelépés. Utoljára 2018-ban a Tatry Mountain Resorts (TMR) előterjesztette javaslatát a Kőpataki-tavat a Tarajkával összekötő új felvonó építésére. Több szlovákiai sípályát üzemeltető beruházó azt állítja, hogy az említett terv segítene megoldani a hegyvidéki közlekedés problémáját. A TMR körülbelül 70 millió euróra (27 milliárd forint) becsüli a megépítésének teljes költségét, a cég a köztes területeken szeretne 12 kilométernyi pályát létesíteni.

Nosal - Zakopane, Magas-Tátra, Lengyelország

A Zakopanánében lévő Nosal-csúcsról induló sípálya, ahová egyszemélyes, kopott felvonóval lehetett feljutni, 2009 óta zárva tart, mert az 1967-ben épült felvonó és a pálya nem felelt meg a mai kor követelményeinek. A pálya hossza 650 méter, a szintkülönbség 230 méter, felső része fekete, az alsó pedig piros minősítésű. A lejtő bonyolult tulajdonosi helyzete miatt itt nem történt eddig előrelépés a felújítás tekintetében. Az egyszemélyes széklift alsó állomása a lejtő alsó részével együtt magántulajon, felső része pedig a Tátrai Nemzeti Park (TNP) része. A pálya alsó részén síiskola működik, jelenleg is több tányéros felvonó szolgálja ki a rövid kék és zöld pályákat. A Nosal első sípályáját 1953-ban hozták létre, az első síliftet pedig négy évvel később építették.

2011-ben Zakopane polgármestere még arról beszélt, hogy 2014-ig felújítják és kibővítik a sípályát, ekkor hagyta jóvá a lengyel a környezetvédelmi minisztérium a Tátrai Nemzeti Parkban 1,5 hektár erdő kivágását valamint elfogadta a pályarendszer területrendezési tervét. Eredmény nélkül telt el 10 év majd 2021-ben a beruházásra zöld utat adott a Tátrai Nemzeti Park tudományos tanácsa, amely hozzájárult a meglévő síútvonal meghosszabbításához is. A döntés azzal a megkötéssel született, hogy a sípályát elsősorban a lengyel sport fejlesztésére kell használni.

A meglévő pályákat felújítják, épül egy víztározó valamint új verseny és edzőpályák, amelyek megfelelnek a FIS követelményeinek.

Mivel az érinett területen sok védett ragadozó madár fészkel, ezért a TPN munkatársai azt szeretnék, hogy az új felvonó helikopter igénybevétele nélkül, a régi kötéllift felhasználásával építsék fel, amelyet a munkálatok végeztével elbontanának.

A Nosal elsősorban a Lengyel Sí Szövetség alpesi sí képzési központja lesz, és a tervek szerint kereskedelmi alapon a szabadidős síelés számára is elérhető lesz, de kizárólag délutánonként. Az egyszemélyes széklift helyett négyszemélyes épül. Az újonnan kialakított sípálya a korábbiaknál szélesebb lesz, ezért az erdő tervezett fakitermelése. Az ilyen jellegű munkák után az útvonalat a Nemzetközi Síszövetségnek (FIS) kell jóváhagynia. A tervek szerint a 2023/24-es szezonra elkészül a beruházás.

Bjelolasica, Gorski kotar, Horvátország

A horvátok olimpiai központja a HOC Bjelolasica sport- és rekreációs központ 1986-ra készült el Vrelo üdülőfaluban, nem messze az Adriai-tenger partjától, a Gorski kotar (1534 m) legmagasabb csúcsa alatt. Mindössze 25 évig szolgálta a horvát sízők felkészülését, 800 méteres szintkülönbséggel és a 6 km sípályával. Ez volt Horvátország legnagyobb téli-nyári sportközpontja.

Bjelolasica, a Gorski Kotar hegység gyöngyszeme, amely a tengertől mindössze egy órányira található, kiváló fekvése miatt a téli-nyári turizmusban nagy lehetőségeket rejt magában. A sportközpontra a rányomta a bélyegét a délszláv háború, a 2000-es évek elejére hanyatlásnak indult, és az utolsó szög a koporsóba 2011-ben került, amikor téli szezon közepén tűz ütött ki a központi épületben, ahol szálloda, étterem wellness központ és edzőtermek működtek. Azóta a pályarendszer nem működik.

Az első tervek arról szóltak, hogy hat-tizenkét hónapon belül felújítják az egész létesítményt. Eltelt 12 év, hiába érkeztek új tulajdonosok, eddig nem változott semmi. Először 48 millió kunáért (2,5 milliárd forint) szerették volna értékesíteni a 80 hektáros területet, végül 6 millió kunáért (300 millió forint) kelt tel. Egy szlovákiai vállalkozó, Michal Vasek a Bioelektro Energy tulajdonosa vásárolta meg 2021 januárjában.

A szlovák vállalkozó nagy reménnyel állt neki a központ fejlesztésének, bejelentette, hogy mindent felújít és fejlesztéseket is végrehajt, hogy újra megnyissa a síterepet, hogy a horvát sportolók egykori kedvenc sportközpontja visszaszerezze korábbi hírnevét.

Ez két éve volt, azóta egy kapavágás sem történt. 2022 decemberében az egyik horvát televízió szúrta ki, hogy az egyik telken szolgalmi jog létesítést kérte a tulajdonos Bjelolasica Mountain Resorts a Területrendezési, Építési és Állami Vagyonügyi Minisztériumtól. A kérelemben felvonó útvonal és siklóvasút létesítése szerepel, ami a szlovák cég komoly fejlesztéseit jelzi előre. A beruházó már készíti a projektdokumentációt, a becslések szerint a beruházás értéke mintegy 70 millió euró (27 milliárd forint).

Igrišta – Vlasenica, Bosznia Hercegovina

Igrišta korábban az ország egyik legnagyobb síközpontja volt, de évekkel ezelőtt lepusztult. Az egykor népszerű bosnyák síközpont 1985-ben kezdte meg működését, három összesen 9 kilométernyi pályával 1000 és 1350 m közötti magasságban. A szarajevói téli olimpia idején építették tartalék pályarendszernek, ha valami oknál fogva versenyszámokat át kell helyezni. A sípálya 2012-ig működött, amikor elszakadt a tárcsás felvonó kábele, azóta minden mozdíthatót elloptak a pályáról, kábeleket, villanymotorokat és csak a régi oszlopok maradtak.

A tervek szerint a 2023/2024-es szezonra teljesen felújítják a síközpontot. Erről részletesen ebben a cikkben olvashattok.