A túrasízés sível történő, nem csak lesikló haladást jelent. Magyarán sítalpon tesszük meg az utat a hegyre fel és lefelé egyaránt. Ezt a sportágat nevezik még síalpinizmusnak is.
Ezt lehet sífutóléccel is végrehajtani, nem előkészített terepen, de léteznek már
kimondottan sítúrázásra kialakított lécek, ahol a kötés úgy állítható,
hogy hegymenetkor a sarkunk szabadon mozoghat. Az út elején egy szőrmét,
fókabőrt helyezünk fel a túrasílécre, ami megakadályozza a hegymenet közbeni
visszacsúszást. Így megyünk fel egy meghatározott pontig, ahonnan a kötést
lesiklásra állítva, tehát a sarkunkat rögzítve visszasízünk a kiindulási helyre.
Ezt a sportágat nevezik még síalpinizmusnak is. A kifejezés magában
hordozza az alpinizmus szót ami sokak számára kötéllel, karabinerekkel
és egyéb más felszerelésekkel végrehajtott mászásokat jelent. A sítúrázás
során ha akar valaki akkor találhat ilyet, ez a sítúrázás extrémebb formáját
jelenti.
Nem hegyi ország lévén a felszerelés kiválasztása nem kis gondot jelent.
Hazánkban is lehet sítúrázni, ha van elegendő hómennyiség. Itthon terepi
mozgásunknak az időjárás és hóviszonyoktól való függőségen túl alapvetően
nincs gátja. Fontos tudni, hogy külhonban sok helyen megkövetelnek valamilyen
(szakirányú) klubtagságot, időben és térben korlátozzák a mozgáslehetőségeket,
és ezekkel a korlátokkal jobb tisztában lenni, mert alapesetben megbüntetnek
és lezavarnak a hegyről, rosszabb esetben olyan körülmények közé tévedünk
ahol a túlélésért kell küzdeni a szó szoros értelmében. Sítúrázás során
legyünk tisztában magunkkal, felszerelésünkkel és a körülményekkel,
tűzzünk ki bátor és reális túratervet és viseltessünk kellő alázattal
a hegy iránt.