Szezonzáró sítúra a Glockneren

A felszerelés áttekintése gyors volt, hiszen számíthattunk a kényelmes éjszakázás lehetőségére. Kis méretű zsákjainkból csak a biztonságunkat jelentő – kötél, beülő, hevederek, firnvas, hágóvas, jégcsákány – felszerelések kerültek elő. Zsákjainkat nem nehezítette főzőcucc, hálózsák és egyéb kényelmi dolgok. Ragyogó napsütésben, kissé kásás havon tologattunk síléceinket. A völgy végében a célunk a Glockner 3800 méter magas tömbje emelkedett. 750 méter szintet kellett megtennünk a délután folyamán, hogy elérjük a kényelmes éjszakát nyújtó Stüdlhüttét. Minden méter megtétele élmény volt, köszönet a stabil jó időnek és a könnyű terepnek. Elérve a turistaházat jó vacsorában volt részünk. Gyorsan jött el a hajnal és a nap még nem emelkedett a gerinc fölé, de mi már a léceinken álltunk, így hamar elértük a gleccsert és a reggeli hideg adta frissességünk kitartott egészen a drótkötéllel biztosított gerincig, amely már az Erzherzog-Johann-Hüttéhez vezetett. A házhoz érve rövid pihenőt tartottunk, majd ismét léceinket tologatva haladtunk az egyre meredekebbé váló hólejtőn felfelé. Egyre több és sűrűbb fordulóval próbáltuk a meredekséget leküzdeni, és eljött a pillanat, hogy végleg levegyük a síket, melyek helyére hágóvasak kerültek. Rövid idő alatt elhagytuk a hólejtőt és kötéllel biztosítva másztunk tovább. Szikla, jég és hó váltogatták egymást. A kitettség érzése a mélység fölött és a környező hófedte hegyek látványa lenyűgöző volt. Elérve a Klein Glockner legmagasabb pontját, szinte karnyújtásnyira volt a fő csúcson álló kereszt. Egy leereszkedés és az azt követő meredek fal kimászása választott el tőle. Kis csapatunk itt a visszaereszkedés mellett döntött. Elhagyva a kitett sziklaszakaszt, a hólejtőre érve síléceinkre álltunk, és elkezdődött mindaz amiért felmásztunk idáig. Egy darabig követtük feljövő nyomainkat, majd jobbra letérve egy széles katlanba irányítottuk a síket. A déli órákban felkásásodott hó teteje már meg volt fagyva. Sokszor a jól bevált – a hóból kiugrós technika – segített csak a kanyarodásban. Pár száz méterrel lejjebb érve könnyen kenhető, felolvadt hóban folytattuk a lesízést. Hosszú, lapos szakaszok és meredekebb letörések váltották egymást. Délután volt és még meleg, amikor elértük az előző nap leparkoltatott autóinkat. Jó érzés volt visszanézni az 1600 méterrel magasabban lévő gerincre, ahonnan indítottuk lesízésünket.