A túrasízők bizonyítják: nem halt meg a sízés a Börzsönyben!

Mert ha akkor megy fel az illető, amikor éppen jó hó van, és találkozik 30-50 túrasízővel, mindjárt mást fog gondolni a modern sísportról. Ha átballag Csóványosra, és ott is ugyanennyi sízőt lát, elgondolkodik, hogy akkor hol is van a síközpont?

Az elmúlt 20 évben a túrasí nyomok elkezdték behálózni a Börzsönyt, a klímaváltozás tolja a sízőket a Csóványos északi oldala felé, hiszen ez a leghóbiztosabb síterep, Nagyhideghegy +100 méter! Modern, 4 kg-os felszereléssel jó móka felsétálni, akár Felső-Hinta-rétig (850m), ha onnan van csak hó. Tudjuk, hogy változik az időjárás, és egyre nagyobb erőszakot kell elkövetni, hogy a legalább a téli hónapokban minden nap síelhető havat prezentáljon a síipar. Ez finanszírozhatatlan, és a 24/25-ös tél megmutatta, hogy hiába az 1000 méter feletti hóágyúzható síterep, elolvadt a műhó (jég) szinte mindenhol. A régóta közpénzből fenntartott pályák sorra zárnak be Ausztriában, és mi történik ezeken a helyeken? A büfé a hegyen túlél, a pályát nyáron legeltetik-kaszálják, és amikor leesik a hó, felpezsdül az élet, és túrasízők lepik el a hegyet, amúgy pedig ugyanezek az emberek gyalogolnak-futnak ugyanott. Nem kell egy nap 43-szor lesiklani a kőkeményre kijegesedett pályán egy vagyonért, elég 1x vagy 2x felcsoszogni, majd lecsúszni a porhóban. A „vagyon” egy részét érdemes az igen komplex felszerelésre fordítani, az "összboldogságfaktor" garantáltan nagyobb. Valami ilyesmit látunk Nagy-Hideg-hegyen is, amit egy kicsi, de lelkes közösség hajt végre lassan 20 éve.

A túrasízők végignézték a felvonók lassú halálát, és amikor pályákon már olyan magasra értek a facsemeték, hogy jó hóban sem lehetett használni őket, 2012-től megszervezték – és azóta minden évben megszervezik – az őszi kaszálást. Megszervezték a versenyeiket, idén volt a VIII. Börzsöny Tigrise túrasíverseny. Létezik "Börzsönyi sítúra koncepcióterv", amiben egy felvonóépítés költségének 1-5 százalékából lehetne a komplett túrasí-utakat kiépíteni-fenntartani, ami annyiból áll, hogy a pályákat gondozzuk, bizonyos öreg-erdőrészleteket gallyazunk, kikövezünk, és pár erdészeti utat olyan állapotba hozunk (ld. szélesség-simaság-vízelvezetés), hogy ott egy közepes síző is le tudjon csúszni. Ezek hiányában a börzsönyi túrasízés egy extrém kisebbség hobbija, akik le tudnak síelni a kövek-bokrok-fák között is.

A feltételek javításával ennek a körnek a szélesítése lenne ökológiailag, társadalmilag, anyagilag kívánatos és megvalósítható, nem a gigaberuházás.