Kincsvadászat Obertauernben, sűrű április hóesésben

A síelő tervez, az időjárás végez. Napokkal az indulás előtt már biztosnak látszott a méteres havazás a hegyekben, igazi téli viszonyokkal, így a naptej még mindig itthon várja a sorsát. Arra azért én sem számítottam, hogy négy napon keresztül megállás nélkül havazik, és a Napot sem fogom látni.

Obertauern kb. 5-6 órás utazással érhető el Budapestről. Schladming után a tavaszból a 99-es útra felkanyarodva jött szembe az első autó, amelynek a tetejét vastagon hó borította. Hamarosan már erős havazásban értük el az 1700 méter felett található települést. Az első napon egy magyar síoktatótól megtudjuk, hogy délig már kb. 30 cm hó hullott, és még csak most kezdődött a havazás. Furcsa volt, a hazai közel 20 fokból a januárt idéző áprilisi télbe csöppenni. A havazás itt a fehér arany, ahogy a helyi turisztikai hivatal egyik képviselőjétől megtudom, a hóbiztosságnak számos előnye van. Egyrészt sikerült alacsonyan tartani a napijegyek árát, amely komoly vívmány a mostani gazdasági helyzetben. A rengeteg hó miatt kevesebbet kell használni a hóágyúkat, így jóval kisebb az energiafogyasztás, abból az energiából, amelyhez a síterep még jó áron jutott hozzá szezon előtt. Az 53 eurós napijegy egy ilyen színvonalú síterepen tényleg ritkaság, amikor a riválisok már a 70 euróhoz közelítenek. Azt persze tegyük hozzá, hogy más szolgáltatások minőségben és árban is a magasabb kategóriába tartoznak. A települést háromszáznál is kevesebben lakják, azonban csúcsszezonban kb. 10 ezer vendéget szállásolnak el, ehhez jön még napi ötezer „ingázó” síelő a távolabbi településekről, amely már a legtöbb síterepen komoly tömegnek számít, itt azonban szépen elnyeli őket az összesen kb. 100 kilométernyi sípálya. A hosszú völgyben fekvő síterepek előnye, hogy nem kell egy-két központi lift előtt zsúfolódni reggelente, hanem több helyen is könnyen be lehet csatlakozni a rendszerbe. Vendéglátóm szerint Oberteuernben ezt 11 ponton lehet megtenni, nagyobb várakozás nélkül. Ezen a hétvégén rendezték Ausztria legnagyobb kincskereső hétvégéjét, amely az elmúlt 15 évben messze földön híres lett. A verseny egyszerű: a megelőző éjszakán 34 darab kincsesládát rejtettek el a hóban, majd jött a ratrak és betemette kb. fél méter vastag hóval. Ezeket a ládákat kell megtalálni és kiásni. A szervezők 34 értékes nyereménnyel készültek, természetesen mindenki a főnyereményre pályázott, ez egyik láda egy kb. 28 millió forint értékű BMW kulcsát rejtette.

Ekkor már harmadik napja havazott, körülbelül egy méter friss hó hullott a magasabb részeken, így módosítani kellett a korábbi évek bevált helyszínét. Lavinaveszély miatt a ládákat közvetlenül a település melletti kb. fél focipályányi területen rejtették el. Itt 1200-an zsúfolódtunk össze, néha olyan szorosan, hogy a szomszéd kiásott hava az én gödrömben landolt, az havam pedig a másik szomszéd fején. Az ásás barokkos túlzás ebben a helyzetben, hiszen a kötelezően használható szerszámmal szinte csak kaparni lehetett a havat. A rendezvényen természetesen a hangulatra sem lehetett panasz: állandó zene, egy kis melengető alkohol és jókedv közben vadásztunk a ládákra. A szerencséseknél a jókedvet hatalmas öröm váltotta fel. Aki ládikát talál, az már végzett is, és a lelőhelyet egy kék zászló jelzi a továbbiakban. Körülbelül egy méterre találtak tőlem egy ládát, így kevés remény fűztem a kereséshez a zászló közelében.

Az izgalmakat azzal is lehet fokozni, hogy senki sem tudja, hogy a kiásott láda milyen nyereményt rejt, az csak a délutáni műsorban derül ki. Kíváncsisággal és már az esélytelenek nyugalmával néztem végig a műsort, amelyből kiderült, hogy egy 1000 eurós hangfal megnyeréséhez voltam legközelebb, ezt nyerte a szerencsés „szomszédom”. A fődíj, a BMW, ezúttal Szlovákiába kerül, másnap egy fiatal fiú élete első autójával hajthatott haza. A kincskereső verseny egyik célja, hogy utószezonban is izgalmas programot kínáljon a síelőknek, vagy a nem síelő turistáknak. A rendezvény nagyon népszerű lett, már 15 éve folyamatosan sorsolják a jobbnál-jobb nyereményeket. A síelhető pályákkal együtt tökéletes április program egy szezonzáró síelésre. Természetesen a síterep nem csak szezonvégén ajánlott, hanem egész télen. A sínapok kiválasztását megkönnyíti a folyamatos nyitvatartás, az idén például 158 napon át lehetett itt síelni!

Az igazat megvallva, a folyamatos havazásban nagyon keveset láttam a síterepből, de amit láttam, az bőven elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, ide biztosan vissza kell még jönnöm. Remélem akkor Holle anyó sem lesz ennyire aktív.