Nos, akkor következzen a rövid beszámoló a múlt hétről.
Pénteken estefelé munkából hazaesve még ott tartottunk, hogy el sem kezdtük az összepakolást, így csak 22 órára sikerült végezni, maradt még három óra az alvásra. "Hajnali" kettőkor indultunk aztán Győr-Sopron-Graz-Villach-Tarviso-Udine-Milano-Torino-Montgenevre-Oz útvonalon, az osztrák südautobahn-on a korai időponthoz képest rengeteg román kóricált román vagy olasz rendszámmal, általában 90-100 kmh körül néha ide oda húzódva a sávokon (az elalvás biztos jelei), szóval élmény volt őket kerülgetni. Villach környékén nagyon lehetett látni a decemberi rekord havazás nyomait. Már az Alpokból kifelé kezdett el világosodni, innen szép napsütésben pengettünk tovább. Kicsit zavaró volt úgy Padováig, hogy a tankolásoknál, pihenőknél elővigyázatosságból mindent magammal vittem a kocsiból, annyira szétcsúszott, rossz arcok lézengtek mindenfelé (ukránok, románok).
Milánó után eléggé egyhangóak a 20-30 km-es nyílegyenes szakaszok a pályán, Torinonál aztán már feldobja az embert a hegyek látványa (illetve a gyors egymásutánban következő négy fizetőkapu), rengeteg alagút, majd szerpentí, sípályák (Oulx, Cessana Torinese), aztán végre Franciaország, a gyönyörű tájak teljesen feledtetik, hogy az ember hullafáradt. Montgenevre, sílift az út felett, majd Briancon, sípályák az erőd oldalában, nemsemmi, GPS a város szélén úttalan utakon visz. Lautaret hágó, gyönyörű idő, hideg, szél, Kite boardosok, túrasízők, a szerpentínen motorosok és kerékpárosok (!!!). Aztán végeláthatatlan tekergés, szerpentín, alagút (ezek közül pár olyan mintha még a rómaiak korában vésték volna a hegybe). alagutakon belül lógó jégcsapok, stb, út mellett óriási vízesések, jégfalak, az egyik legszebb útvonal ahol valaha jártam.
Végre odaértünk, feltekeregtünk Oz-ba, kipakolás, majd kocsiletevés az alsó parkolóba. Couleurs Soleil-ben elsőre kissé érdekes, hogy a -4ik emeleten van a szállásunk, ami a vélt földszint felett egy emelettel található, persze kis tekergés után kiderül, hogy az épület egyik oldalán a -5ik emelet a földszint, a másik oldalon pedig a nulladik, mivel hegyoldalba épült:) Okos húzás, hogy meg lehet venni a bérleteket 5% kedvezménnyel a recepción. Kis séta, kaja, sör, eldőlés, blackout.
Na aztán a síelős napok, elsőre irány a gleccser meg a tunnel, lássuk mit tud, ó, ez igen, tunnel pályába egyből beleszerettem, megkéri a magáét ez tény, illetve sokan totál beparáznak a látványtól az alagútból kicsúszva és még azt a sítudást is elfelejtik, amit addig tudtak, így aztán az elején rengetegen szerencsétlenkednek, csúsznak másznak lefelé, pedig egy kis csóválással ide oda ugrálással egyszerűen megoldható az egész, utána pedig isteni buckasízés, vagy 60°-os lejtő között lehet válogatni.
Az egy hét alatt igyekeztünk kipróbálni minden liftet és pályát, ha már ott voltunk nem hagyhattuk ki a Sarennet-sem, főleg mivel többen is elindultak lefelé rajta előttem. érdeklődésemre egy rendes francia arc meg akart győzni, hogy a "fermé" az azt jelenti, "open":), volt pár köves szakasz, de nem volt semmi gáz a pályával, nem értem miért volt zárva, hiszen a sokkal gázabb földes indulójú col de cluy egész héten nyitva volt hivatalosan is az auris oldalon (ez volt a másik kedvenc pálya).
Az egész rendeszer csodálatos, jól kiépített, bár az ülőliftek közül a legtöbb a lábkiütős típus, tehát se futószőnyeg, se "leakasztós lassítás", van pár kőkorszaki darab is, meg persze az indítópálcás tányérosok, szlovák fíling óje.
Hütte árak az osztrák szinvonal felett vannak, egy ebéd két személyre hüttében 35Euro, lent Oz-ban olyan 20.
Vendégszeretet, hát, ebben nem jeleskednek a gallok, de nincsenek is túlzottan rászorulva, valahogyan az az ember érzése, hogy csak azt és annyit adnak amennyit megfizetsz, nem jellemző az udvariasság, mosolygósság, érdeklődés (kivéve pl. a Moulin D Oz pékségben).
Nagyon szép családias és főképp napsütéses hely az Auris oldal, de a vendéglők mintha a nyolcvanas évek elejéről maradtak volna ott, szocreál utóérzések.
Jártunk lent Vaujany-ban, nagyon jó a levezető fekete pálya, Villard Reculas-t nem találtuk túl meggyőzőnek, Alpe d'Huez pedig túlságosan zsúfolt és nyüzsgő nekem, tehát Oz tökéletes választás volt.
Hóviszonyok nem voltak rosszak, főleg, hogy a január eleje nagyon lutri franciáknál, most szerencsénk volt, mert az érkezés előtti héten esett friss hó is, és a teljes héten át nagyon jó idő volt.
A sízők közül legtöbb a francia, rengeteg az angol, holland és belga, meg persze magyar. Az angolok általában életveszélyesek, a kontrollálatlan száguldozáshoz nem kell ész.
A franciák között szép számmal látni igazi "oldskool" arcokat, kiégett síoktató kinézet, 200cm-es Rossignol 9S vagy Salomon F9 lécek, szintén régi egycsattos Salomon SX bakancsokkal, ezeréves síruhákban, szóval kemény:) Ennyi hagyományos léccel csúszó arcot még nem láttam sehol.
Ha már franciaország, akkor persze látni monosízőket is, a legérdekesebb egy freestile snowboard monosíként való használata tűnt.
Szóval van itt minden, siklóernyőzés, motorosszán pálya, kutyaszánozás, jégbarlang, bevásárlóközpont meg ami szem-szájnak ingere.
Tanulság: többé nem viszünk semmi kaját itthonról, nem éri meg, hiszen ahogy már megszokhattuk, tőlünk nyugatra a jobb minőséget, többet olcsóbban megkaphatjuk ami az élelmiszereket illeti.
A stúdió tökéletes volt, mosogatógép, rezsó, hűtő, komplett fürdőszoba, ágy, tv, más nem is kell.
Első nap a Rousses pálya szélén a mélyebb hóban találtam egy 4gigás philips multimédia lejátszót, a menüje alapján holland veszítette el, mivel a felvonó aljában sem kereste senki, nem terjesztettem ki a jótékonykodást arra, hogy az üdülőövezet hollandjait végigkérdezgessem, így ezzel gazdagodtam.
Az apartmanból való távozáskor megállapították, hogy hiányzik egy kenőkés, ami felettébb furcsa volt, hiszen a készlethez hozzá sem nyúltunk, csak a sajátunkat használtuk, így kifizettettek velem kemény 1 eurot:):)
Hazafelé jobban siettünk, a Padova környéki köd ellenére 14 óra alatt hazaértünk.
Mivel már az elején leszögeztem magamnak, hogy Franciaországba csak olyan helyre megyek, ami csak itt található (tehát egy olyan terepért nem utazok a világ végére, amelyet pl. az Amadé régió bármelyik területe zsebretesz), jövőre Tignes lesz az uticél és márciusban, amikor tényleg jó a hó.
Fotóalbum:
https://sielok.hu/fotoalbum/alpe-d-...huez-2009/galeria/