Élménybeszámolók

Sziasztok!
Sokadszorra jöttünk a Dolomotokba mert egyszerün csodálatos hely. Persze bejártuk már a szlovák, szlovén, osztrák, svájci, francia és olasz kisebb-nagyobb síterepeit baráti társasággal és mindenhol jól éreztük magunkat, de valahogy Olaszország mindig is a szívünk csücske.

Hogy miért is? Mert szinte mindig ragyogó napsütés van, mert pizza-pasta és más finomságok( és nem csak virsli hasábbal), mert imádjuk az olaszos temperamentumot, mert hangulatosak a kis falucskák-városok, hütték,
mert a sipályák fekvése altalában magasan vannak, hóbiztosak, szélesek, jól kezeltek, természet közelibb a sok fenyőtől, mert általában nem kell órákat sorban állni a felvonóknál( persze mindig van kivétel).
Szóval lehetne hosszasan sorolni és ez csak a mi véleményünk.....

Visszatérve amiért írom ezeket a sorokat annak apropója, hogy a minap egy nap alatt 3x körbe sieltük-bordoztuk a Sellát és ezt nagy boldogsággal éltük meg.😊
Néhány éve örültük amikor sikerült 1x aztán 2x és most megvan 3x.
Nem csak ezért érdemes a Sella Ronda régióihoz látogatni hiszen nekünk is volt sokszor amikor egyenként a régiókat bebarangoltuk és volt mikor csak egyszerüen öröm sizéssel jártuk körbe a Sella Rondát jobnál-jobb hüttéket látogatva és a teraszon napozni egy aperol spritz társaságával.

Bátorítok mindenkit egyszer lagalább érdemes ellátogatni a Sella Rondához.a többi pedig jön magától😊

Idén február 14-én céloztuk meg kíváncsian az érdekesnek tűnő Marmolada gleccsert, autóval egyenesen Malga Ciapelába utazva.
Azt mondják, a tömeg miatt reggel fél 10-ig, vagy délután 2 után érdemes odamenni, különben fél-egy órát is várni kell, mire a nagykabinosba bejut az ember. Mi délután 3-ra értünk oda, a felvonótól kb. 10 m-re parkoltunk, és rajtunk kívül csak néhány ember jött fel. Egyébként három nagykabinos megy fel (azaz kétszer át kell szállni, természetesen össze vannak hangolva), a legalsó (de talán a többi is) dupla, azaz amikor lentről elindul, fentről is jön egy le.

A második szinten megnéztük az I. világháborús múzeumot (20-30 perc), felmentünk a legfelső szinten lévő tetőteraszra, majd az alapos körbebámuldozás után már tényleg egyedül voltunk a pályán. Ami természetesen buckás, de azért "kezelhető" volt, mindaddig, amíg az Arabba felőli pálya be nem csatlakozott - innentől nagyobbak és vizesebbek voltak a buckák, sokan is jöttek. Bámuldozással, fényképezéssel, a lassabb társak bevárásával 50 percig tartott, amíg a 12 km-t abszolváltuk. Reméljük, hogy a korán kelő síelőknek kevesebb buckát kell kerülgetni...

Sziasztok! Kronplatzi síelésünk egyik napját (02.28.) a Sella Ronda teljesítésére szántuk. A dátumot az időjáráshoz igazítottuk, hideg de szép napos időnk volt. Elég későn indultunk, így Olangból (Bruneck felől) kb. 1 óra alatt, 10 óra körül értünk Corvarába. Itt mindjárt elsőre egy komolyabb sor fogadott a Boe (19) liftnél, a narancs irányt vettük ugyanis célba. Ez a sor csak fokozódott a következő -Bec de Roces (7)- liftnél. Itt elgondolkodtunk, hogy menjünk-e tovább a "tömeggel", vagy csak síeljünk egy jót Alta Badia-ban. Végül tovább mentünk, a tömeg is oszlani kezdett. Még egy nagyon kritikus lift volt, óriási tömeggel, lökdösődéssel, nyomorgással. Ilyet, tőlünk nyugatra még sohasem tapasztaltam. Ez a Pradel-Rodella (155) liftnél történt, borzasztó bő fél óra volt. Utána szinte nem kellett sorban állni és a pályákon is jóval kevesebben voltak. Általában a pályák állapota az áthaladó létszámot tükrözte, egy-kettő elég leharcolt volt már délben is. Van néhány keményebb pályaszakasz (feketés piros), ezt mindenki kalkulálja bele. A látvány viszont mindenért kárpótolt! Legközelebb (ha lesz rá mód) biztosan elkalandozunk kicsit a kijelölt útvonaltól, mert már jobban kiismerjük magunkat a környéken. Egyébként elég jól ki van táblázva, de azért figyelni kell. Aki a környéken síel, egy napot mindenképp érdemes rászánnia a csodálatos környezet miatt, de csak szép időben van értelme szerintem.

Üdv!
Január 28-február 2. között voltunk baráti társasággal a régióban. Kezdeném az utazással. Mi az M1-M-85 M-86 -Szombathely ill Bucsu útvonalon léptünk be Ausztriába, onnan, az A-2 A-10 majd a 100-as úton Olaszországba. Azért javaslom ezt az útvonalat, mert az utóbbi években tapasztaltuk, hogy Hegyeshalomnál, Salzburgnál Kufstein-nél és Innsbruck-nál is sokat kellett várni mind oda, mind visszafelé, nem beszélve a Brenner hágóról. De mindenki előtt ott a szabad választás lehetősége.
Szállásunk Campitello di Fassa településen volt.Innen indultunk a Col Rodella felvonóval és sajnos lefelé is ezzel a 125 személyes óriás kabinossal játszottunk heringes dobozt.Felérve a tömeg eloszlott ezen az óriási pályarendszeren. Napsütéses időt fogtunk ki és a kifogástalan havon öröm volt a síelés. Délutánra sok pályát buckásra síelt a nagyérdemű de nem lehetetlen lecsúszni azon sem, csak én személy szerint nem igazán szeretem.
Ami viszont kifejezetten tetszett az a 8 üléses felvonó ami kék plexivel védi a szél ellen a síelőket, de ez nem minden! Az ülések akár egy versenyautóé, fekete kék bőr ülések amik FŰTÖTTEK!! Ezen kívül van egy kabinos felvonó a Piz Sella mai szintén ilyen szolgáltatást nyújt!
Az előttem szólók már bemutatták a Sella Ronda-t így csupán néhány szót említenék erről. Nagyon szép és változatos környezetben csúszhatunk de sajnos sokszor kell lecsatolni, néha gyalogolni az átszállásoknál. Mi többször mentünk vissza Santa Cristinára és onnan a vasúttal (Rhonda Express) és felvonóval a Seceda-ra és innen lecsúszni Ortisei, St Ulrich ba. Innen egy nagy kabinossal lehet visszatérni a csúcsra. Ha balra lefelé indulunk akkor ajánlom a Baita Daniel hüttét. Nagyon finom ételeik vannak és nincs tömeg, mert kissé félreesik. Sorolhatnám még hosszan, hogy milyen volt a Marmolada , Alta Badia de ezt úgysem lehet elmondani!A Passo Pordoi tól induló "sasfészekbe" kötelező felmenni! A bátrabbak le is síelhetnek én ehhez már öreg vagyok és akkor épp nem volt túl sok hó sem a sziklákon :)
Hazafelé nem javaslom a rövidebb útvonalat Alta Badia tól Bruneck felé az ss 244-en , mert utolsó 12 kmt 2 óra latt tettük meg !Kicsivel hosszabb és szerpentinesebb az út Cortina felé Dobbiaco-ig de nincs akkora tömeg.
Mindenkinek kellemes síelést, balesetmentes kikapcsolódást!

Sziasztok.
Aki erre jár, ne hagyja ki a Sellarondát körbesíelni. Optimálisak a hóviszonyok, szerencsénkre szép napos időt sikerült kiválasztani.Campitello faluból indultunk a nagy kabinnal fel, majd a zöld jelzésen csúsztuk be a kört.Útközben felkirándultunk a Sasfészekhez, kár lett volna kihagyni. Arabba-Corvara-Ciampioni, valahogy így jöttek a települések.Ebédelni a Jimmy's Hüttében álltunk meg,nagyon nem ajánlom, mert iszonyat lassú volt.
Délelőtt még csodasima pályák voltak, de délutánra nagyon elbuckásodott minden.
Jól ki van táblázva az útvonal,de minket az "alternatív" lehetőségek néha jól megkavartak. Nem siettünk, sokat nézelődtünk, így a 29,5 km-t 6 óra alatt tettük meg.
Csodaszép sítúra volt.

Múlt héten volt szerencsém háromszor körbejárni ezt a festői környezetben lévő csodálatos csúszó túrát. Arabba volt a kiindulópont mindhárom alkalommal. A második napunkon a sárga, a harmadikon a zöld, az utolsó hatodik napon újra a sárga útvonalat választottuk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, szélmentes mínusz néhány fok és az utolsó nap kivételével szikrázó napsütés fogadott. Sorállás a felvonóknál csak egy-két helyen fordult elő, akkor is csak pár perc. Négy óra alatt kényelmesen körbe lehet érni, de érdemesebb nézelődéssel, kitérőkkel kitölteni a napot. Nagyon jól jelzik még az alternatív utakat is. Egyedül a zöld körön kell figyelni a Wolkensteini sella zebrához balra kanyarodás előtt, mert a síiskolánál könnyen tovább lehet csúszni a bébi pályákra.

A zöld kört azoknak javaslom, akik inkább a kék pályákat kedvelik, vagy erőnlét terén nem állnak jól. A minimum 16 liftezéssel kicsi a fizikai terhelés. Az érintett piros pályák is inkább kék pluszosak.

Aki a meredekebb pályákat szereti a sárga utat válassza. Ez 10 liftezéssel körbejárható és sok jó alternatív útvonala van. A Piz Sella felvonó mögül Wolkensteinbe tartó hosszú fekete fantasztikus pálya. Corvara után a Valloni kitérőt nem szabad kihagyni.

Néhány friss élményemet szeretném megosztani a Marmolada gleccserrel kapcsolatban, mert úgy látom viszonylag régebbi infók vannak a topic-ban.
Március második hetében jártam errefelé, csaptam egy általam rövidnek gondolt kitérőt a Sella Ronda zöld körének teljesítése közben. A rövid kitérő aztán eléggé hosszúra sikeredett. Arabba-ból indult a kaland, és ugyanide csúsztam vissza is. A kabinos felvonó sebessége után a gleccser felé vezető két kétszemélyes beülős felvonó (10-es és 12-es, ha jól látom a térképen) borzasztó lassúnak tűnt. A Passo Padontól a gleccserre induló gondola völgyállomásáig egy szuper hosszú csúszásban volt részem még akkor is, ha kezdett kicsit buckássá válni a pálya a sok síelő, a meleg és a délutáni időpont hármasságának köszönhetően. A problémáim ezután kezdődtek. A gleccserre való feljutást megelőzően valahol 75 és 90 perc közötti volt az az idő, amit a gondolánál sorakozni kellett. Nem tudom ez mennyire gyakori errefelé, de ne lepődjön meg senki, ha a március eleji időszakban kora délután ennyi várakozásba csúszik bele a feljutáshoz. Mivel nem nagyon volt más választásom visszajutni Arabba-ba, ezért sorakoztam becsülettel. Ezt nem igazán tudta ellensúlyozni sem a fenti panoráma, sem a piros pálya lefelé. A panoráma odafent nagyon szép (Még addig is elláttam majdnem, hogy Corvara-ban melyik felvonóig kell visszaérni aznap a zöld kör teljesítéséhez :) ). A lefelé vezető hosszú piros pálya is nagy élményt adott a szikrázó napsütésben, mert kb. 1600 méter szintet lehet lesíelni, amit nem igazán lehet minden síterepen átélni. Délutánra viszont voltak olyan szakaszai, ahol nagy tömegben elég méretes buckák között kellett szedni a síléceket, hogy még jusson idő visszatérni Corvara-ba a felvonók zárásáig. Ezek miatt a várakozásaimat alulmúlta a kaland, de legalább pár jó fotóval és videóval gazdagodott a gyűjteményem.

Március első hetében látogattunk el egy napra és tettük meg a narancssárga kört Arabba-ból indulva. Farsangi hét volt, talán ennek is köszönhető volt a töméntelen mennyiségű síelő. Reggel fagyott, de a verőfényes napsütésben gyorsan melegedett az idő, romlott a pályák minősége. Arabba feletti csúcsról indulva nagyon óvatosnak kellett lenni a meglehetősen meredek pályán, kevésbé a már meglévő, még puha buckák, jobban a sok síelő miatt. A Val di Fassa-i rész élvezhető volt, a széles pályákon jól eloszlott a tömeg. Val Gardena felé közeledve egy alternatív narancssárgára tértünk át, mely a völgyben futó lapos részt volt hivatott talán kikerülni. Ez ismételt sorbanállást illetve a 29-es kabinos alatt futó, addigra már rendkívül buckás pálya leküzdését jelentette. Innentől kezdve csak a lapos részeken lehetett jó sebességgel síelni, a meredekebb pályákon félméteres tömör buckák voltak. Tiszta menetidőt tekintve kb. 5 óra alatt sikerült csak körbe érnünk.
A véleményem az, hogy biztos nagy élmény a Sella, de ehhez érdemes kevésbé zsúfolt időszakot választani, meg persze a szerencse sem árt, hogy a napsütés mellé kissé hidegebb idő társuljon.

Civettai egyhetes síelés egyik napján, kivárva a napos időt, vettük ide az irányt. Alleghe-i völgyállomástól kb. 20 perc alatt ért ide a síbusz. Az első kellemes meglepetés ekkor ért, a beszámolók alapján várt hatalmas tömeg helyett gyakorlatilag senki sem várakozott a kabinos aljában. A gyér látogatottság okára később derült fény: egy lavina betemette az Arabbába visszavivő Padon 2 lift egyik oszlopát, a drótkötél is le volt ugorva, így Arabba ill. a Sella Ronda felől lezárták az átjárást. Ez azt jelentette, hogy egész nap 3-400 ember lehetett összesen a gleccseren. Felérve a látvány minden várakozás felül múlt, gyönyörű kilátás körben, közel fél órán át bámultuk a tájat a kilátóból, majd irány a pálya. Egyik legszebb síélményem következett: a kb. 9 km-es pálya döntő része magashegyi környezetben fut elképesztő díszletek között, jól előkészített, jegesedés mentes, széles, felül nagyjából piros, alul laza kék nehézségű lejtő, verőfényes napsütés, fenn -9, lenn enyhe plusszok, kevés síelő, hóvastagság a völgyben is legalább 2 m. Mi négy kört mentünk, de akár 6 is lehetett volna, sorbanállni nem kellett. Egy menet kb. 40 perc alatt megvan. Aki a környékben síel és teheti menjen el, még ha autózni is kell, ilyen (tömegmentes) körülmények valószínűleg soha nem lesznek. A liftet a látottak alapján szerintem ebben a szezonban már nem javítják meg, ezért a Sella felől viszont senki se tervezzen látogatást.

Akkor néhány szót életem eddigi legjobb síterepéről. Március 15-17-ig volt szerencsénk itt síelni három napot. Azért írom, hogy volt szerencsénk, mert az élményhez tényleg szerencse is kellett, ami az időjárást illeti. Az első két nap szikrázó napsütésben volt részünk, a harmadik nap reggelén pedig hószállingózással indult a nap, majd napközben kisütött, végül hóviharral zárult. De ne rohanjunk ennyire előre! Már az odavezető út is kalandosnak indult, ami a magyarországi ítéletidőt illeti. Ausztriában aztán már jól lehetett haladni, és az olaszoknál sem volt gond az útviszonyokkal. Mi Brunico felől érkeztünk, Arabbán keresztül. A szállásunk Malga Ciapelában volt, a Hotel Garni Robertában. A hotel rendkívül családias, barátságos, a személyzet vendégszerető, segítőkész, mindenki nagyon kedves. Maga a hotel a 15. sz. felvonótól kb. 100m-re található, így szinte pályaszállásnak mondható. Itt meg lehet venni a kívánt jegyet, de csak kp-ban lehet fizetni. Aki kártyával szeretne, az csatoljon lécet, és csússzon lejjebb kb. 400m-t, és a Punta Roccára vezető felvonónál fizethet kártyával. Mi az első két nap Arabba/Marmolada síterepeire szóló bérletet vettünk (45euró), ami jó a Punta Roccától a Belvederéig, a Passo Pordoi-ra, valamint a Pralongiáig. Ezt csak azért írom le, mert sem itt, sem pedig a weblapjukon nem találtam ezzel kapcsolatban semmit. Teszek fel egy képet, amin megjelöltem pirossal, hogy mely felvonókat lehet használni ezzel a bérlettel. Egyébként a helyszínen minden jól ki van táblázva, csak figyelni kell, és persze szükséges az olasz, a német, vagy az angol nyelvtudás. A gleccser fantasztikus, a -20 fok alatti hőmérséklet ellenére is. Érkezésünkkor -34-et jósoltak, de mire felértünk, 9 óra körül, már nem volt ilyen hideg. A Punta Roccáról a völgybe vezető 12km-es pálya gyönyörű környezetben kanyarog. A völgyben 115cm, a hegyen 650cm. hó volt. A terephez egyébként véleményem szerint nem elég a kezdő sítudás. Az időjárás gyorsan változik, ahogy azt a harmadik nap megtapasztaltuk. Volt olyan szakasz, ahol a pálya szélét jelző karók révén tudtunk csak tájékozódni. A pályák zömében pirosak, van azonban jó néhány fekete is, melyek 1,5-2,5km hosszúak. Ezeket nagyon élveztük. A kék lankák szintén megtalálhatók, kellően hosszúak, így ott is be lehet gyorsulni. Mindegyik pálya kivétel nélkül jól kezelt. A fekete és piros pályák szélesek, biztonsággal lehet repeszteni lefelé. Fontos megemlíteni, hogy aki attól fél, hogy nem jut fel az időjárás miatt a gleccserre, az nyugodtan tegye félre aggodalmait. A Punta Roccára vezető felvonó szinte mindig jár. Legfeljebb a lesiklás okozhat gondot a tapasztalatlanabb sízőknek. Az első két nap a ragyogó időjárás miatt fantasztikus panorámában volt részünk. Aztán eljött a harmadik nap, melynek reggele Malga Ciapelában hószállingózással indult. Megvettük a Dolomiti Superski bérletet (50euró lett volna, de aznaptól levitték az árát annak is 45euróra) és megcsináltuk a narancssárga Sella Rondát. A körbe való beszállás Arabba fölött, a Pescoin történt. Ettől a résztől napos, enyhén felhős szakaszok váltogatták egymást. A körben található egy nagyon jó funpark (Val Gardena), melyen sikerült egy hatalmasat zakózni az egyik ugratónál. Volt röhögés az olaszok között. A síkör egyébként lazán teljesíthető négy óra alatt, így egy nap akár kétszer is belefér. Arra kell csak figyelni, hogy az utolsó felvonókat elérje az ember a végén. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a síelők.hu-n lévő sítérkép nem aktuális már. Tájékozódás céljából az alábbi oldalakat ajánlom:
http://www.arabba.it/index.php?page..._id=1050&lang_id=3
http://www.olaszorszag-sieles.info/...siberlet/Arabba-Marmolada
http://hu.snow-forecast.com/resorts.../Arabba/6day/mid
Valamint a 3D reality maps térképeinek letöltését. Ez utóbbi nagyon hasznos, minden aktualitást tartalmaz a pályák és felvonók elhelyezkedése vonatkozásában, sőt, síútvonal tervezője is van szintkülönbség-jelzővel.
Minden síelő sporttársamnak ajánlom, hogy egyszer jusson el ide, mert fantasztikus, felejthetetlen élményben lesz része. Íme a képek:

Nem tudom melyik irányból veszitek be a hegyet. Ha Malga Ciapela-ból gondoljátok akkor számítsatok rá ,hogy lesz egy kis sorban állás a nagy kabinra. Ha napsütés van akkor megéri mert fent csodálatos a kilátás és a hó is kiváló. Sajnos a téképen szereplő "45" lift már nem jár, a nyomát se láttam 2011-ben már, így csak a kabinnal lehet feljutni a gleccserre.2005-ben még használtuk a 45-ös liftet.
Parkolni a nagy kabinnál is ingyen lehet.Nekünk jobban bejött a parkolás a Passo Fedaia-n felfelé haladva a 14-as lift felső állomásánál levő hütte melletti parkolóban. Ide vissza lehet csúszni és ha nem a gleccser a cél könnyebben át lehet jutni az arabbai oldalra a 13-as ülővel (Passo Padon).Vissza felé figyelni kell a 10-es lift utolsó indulására mert akkor jöhet a síbusz,( a 12-es lift megvárja az utolsó 11-es lift utasát!!) ami a bérlettel ingyenes, de nem próbáltuk.Arabba irányába a 11-es lift a kulcs. Innét csak lefelé kell csúszni.
Arabba parkolását nem ismerem.

Még annyit tennék hozzá, olvasva a többi hozzászólást, és elkerülendő a csalódást, hogy a Sella Ronda valóban nem ugyanaz, mint egy teljes napos örömsízés a kedvenc pályádon.
Ez egy sítúra, abban viszont talán a leghíresebb a világon és emiatt egyszer szerintem mindenképpen meg kell csinálni. Valóban, nem minden pálya tökéletes útközben, lesznek zsúfolt szakaszok, botozás egy kis séta, stb. De közben olyan fantasztikus helyeken jártok egy nap alatt, ami szerintem bőven megéri a macerát.
Campitellóból könnyen elindulhattok mindkét irányba. A térképen zölddel jelölt a könnyebb, ez szinte végig kék pálya, itt a több a botozás is. Ha gyakorlottabbak vagytok a piros irány élvezetesebb, de ez sok szakaszon piros, és van egy egész rövid fekete rész is. Ebből az irányból érdemes az Arabbai részt még időben leküzdeni, talán ez a legkellemetlenebb szakasz visszafelé.
Itt egy elég jó térkép a körről:

http://www.kronplatz.com/smartedit/...documents/download/sella_...

Ami miatt még érdemes körbemenni az, hogy nem minden nap síel az ember négy terepen és így könnyen el tudjátok dönteni, hogy melyik része tetszik a legjobban, mi az ahová még érdemes visszamenni valamikor később.
Az első évben mikor ott jártam én is főleg köröztem, most már megvannak a kis titkos helyek ahová inkább visszamegyünk.

Jó csúszást mindenkinek!

Ez a terep valóban különleges. Igaz, a különlegesség néhány hátrányával együtt, amik azonban eltörpülnek az előnyök mellett. Nekünk 2011.03.12.-e és 19.-e között volt szerencsénk itt eltölteni egy hetet. Ami az utazást illeti, Somogy megyéből indultunk. Innen alapvetően 3 útvonal van. A leggyorsabb, de leghosszabb, ha amíg lehet ,autópályán megyünk, azaz Nagykanizsa, Maribor, Ljubjana, Trieszt (vagy Gorizia), Treviso és fel Belluno-ig,utána Arabba. A másik verzió Mariborig ugyanaz, utána Klagenfurt,Villach, Tarvisio, majd Tolmezzo-nál le a pályáról és Cortina D'Ampezzo-n keresztül Arabba. Mi ezen az úton mentünk, csak gyakorlott vezetőknek vagy nappal ajánlott, mert Tolmezzo-tól az út nagyon szép, de rengeteg kanyar van végig, cca 120 km-eren át. Ráadásul az út is le volt, van?? zárva este 7 és reggel hat között egy jó 20-30 kilométeres szakaszon és nincs alternatív út. Hazafelé már a harmadik úton jöttünk, Brunico, Linz, Villach, Klagenfurt útvonalon. Ez a köztes és talán legjobb megoldás.
A szállásunk Arabbától 5 km-re, Cherz nevű hegyi faluban 1650 méteren volt, két fős vadiúj apartman, ellátás nélkül 350 EUR/hét. A faluban nincs bolt, de kérésre a tulaj reggelente friss kenyeret hoz. Szóval este odaértünk az idő felhős, de tiszta volt.
2011.03.13. Reggelre pár centis hó esett, az autót reggelre letakarították:). Lementünk Arabba-ba, ahonnan alapvetően két irányba indulnak liftek. Vagy Val Badia síterep felé vagy a Marmolada gleccser, Val Gardena síterep felé. Parkoló ez utóbbiakra induló felvonóknál van, a körforgalomból lehet odajutni, de ki is van táblázva. A faluban összesen két kisebb élelmiszerbolt , egy pékség és egy hentes van, vásárolni inkább Corvara-ban (Conad), vagy La Villa-ban (Spar) lehet. A központban lehet venni a Dolomiti Superski bérletet, ami ajánlott, mert az összes terepre jó. Mi a Marmolada felé induló kabinossal mentünk a Porta Vescovo-ra (2478 m), ahol tejköd fogadott, hóesés és iszonyatos szél. Pálya eleje kék, de utána jön egy szerintem inkább feketébe hajló piros lejtő, ami sok hó esetén nagyon buckás, ezzel sokaknak meggyűlt a baja. Innen lehet választani, hogy ki merre indul, mi a Passo Pordoi (2239 m) irányába mentünk egy hosszú, buckás piros pályán, majd a hágótól le vissza egy jó hosszú és kellemes kék pályán Arabbá-ba át a másik irányba a Passo Padon-ig (2370 m), és újra le Arabba-ba. Ilyen időjárási körülmények között nem volt ideális nap, de mindenki figyelt a másikra, már amennyit a ködtől látni lehetett… Én is estem két jó nagyot, de hát a több bátorság néha kevesebb.
2011.03.14. Irány San Cassiano, és a szánkópálya, és az idő sem olyan ködös már! Ehhez Passo Campolongo felé kell menni Arabba-ból, a másik oldalon található felvonót kell használni. Innen a Monte Cherz (2095 m) irányába haladtunk tovább, majd fel a Pralongiá-ra (2140 m) onnan le San Cassiano-ba. Ezek kék, de jó hosszú pályák . A faluban a felvonótól balra lehet bérelni szánkót 3 órára 5 EUR/db. Utána felvonóval fel a Piz Sorega-ra (2005 m), ahonnan a szánkópálya indul, a felvonó alól, de ki is van írva. A pálya becslésem szerint legalább 2,5 -3 km hosszú helyenként hajtűkanyarokkal és gyors, hosszú egyenesekkel. Egy kör (felvonó +csúszás), ha már ismerjük a pályát 30 perc alatt megvan, nem árt vigyázni, mert könnyen kieshetünk a pályáról (saját tapasztalat). Piz Sorega-n van gyerekeknek tanpálya, továbbá sí és board-os épített akadálypálya is. Én is próbálkoztam, voltak gondjaim…. Szánkó után irány haza a Biok (2078 m) érintésével, a Pralongia-tól már ismerős úton.
2011.03.15 Sella Ronda zöld kör! Erről a vonatkozó fórumban sokan írnak, gyönyörű táj, könnyebb pályák, szóval nem rossz. Igaz az idő megint csak változékonyra sikeredett, volt eső, hó, szél, napsütés, köd szinte percenként változott minden. Ajánlott 9 óra körül indulni és akkor gyengébb tudásúak is meg tudják csinálni, még úgy is, ha pár alternatív állomást is beiktatnak. Az utolsó liftek általában háromnegyed ötkor indulnak, de van 1-2 ami fél ötkor, szóval inkább ezzel számoljunk. A pályákat fél hattól járják a gépek, addig célszerű elhagyni a terepet. Ez minden pályára igaz, nem csak a Sella Ronda-ra. Néhány helyen a nagy hó miatt ismét buckásak voltak a pályák, de aki nagy havat akar, annak ezt is viselnie kell.
2011.03.16. Sella Ronda narancs kör! Ez valamivel nehezebb, vagy inkább fárasztóbb, mint a zöld, „téveszteni” is könnyebb, mert a jelzések főleg a Piz Setour környékén nem egyértelműek, de eltévedni nem lehet. Itt szintén van snowpark. Ezen a napon olyan hóesés volt, már ami a pelyhek méretét illeti, hogy ilyet utoljára a nyolcvanas években láttam, legalábbis Magyarországon. A szállásra alig tudtunk felmenni, nem gondoltam, hogy hólánc is elkelhet, de megoldottuk.
2011.03.17. Lazább nap a holnapi csúcstámadás előtt, ezért irány a Cortina-i terep. Terv szerint egy jó félórás autóút után a Passo Falzarego-n áta Lagazoui (2778 m) következett volna, de odaérve mondták, hogy a sok és friss hó miatt síelni nem lehet, de ha gondoljuk, felvisznek (hasonló gesztusra itthon mennyit kellene várni, persze csak elvi síkon???). Köszöntük, de nem mentünk fel, így a Cinque Torri-nál csúsztunk párat, majd autóval San Cassiano-ba mentünk, parkoló a pálya mellett 3 EUR/nap. Innen sível La Villa-ba mentünk, utána vissza és Corvara-n át haza. Este az Arabba után országút melletti Ru De Mont nevű egységben ettünk pizza-át két főre itallal együtt 30 EUR. A hely nem tűnik barátságosnak, de ez csak a látszat, este 8-kor már teljesen tele volt. Ilyen jó pizza-t legutóbb a Lago Maggiore mellett található Mignon nevű helyen ettem. Persze a csúszások utáni salsiccia + buci kombót semmi sem überelheti, pláne, ha focimeccs után eszed, valamelyik stadion melletti kitelepült büféstől:)
2011.03.18. Erre a napra vártunk, egész héten sokakkal egyetemben! Eljött a királyetap ideje, a Marmolada csúcstámadás! Az időjósok erre a napra mondtak viszonylag tiszta időt és kivételesen igazuk lett, bár az egész heti időjárást eltalálták. Bemelegítésként a Porta Vescovo-n kezdtünk, utána jött a már ismert Passo Padon, ami nem is az, mert itt olyan látvány tárult elénk, hogy azt nem is lehet leírni. Innen lecsúsztunk Malga Ciepala-ba (1446 m), ahol jó 1 órát kellett várni a felvonóra (hiába a szép idő…), majd fel a Punta Rocca-ig (3250 m), ahol a lenti szép idő ellenére már köd fogadott, de az érzés megfizethetetlen volt. Innen visz le a híres 12 km hosszú pálya Malga Ciepala-ba, ami a hosszát leszámítva közepesnek mondható, de a sok friss hó miatt a meredekebb helyeken eléggé buckás (helyenként fél méter) volt. Ha csak ez a nap lett volna, akkor is megérte volna!
Az egy hét alatt 130 km-t síeltünk, aminek a döntő része mindig más pályákon történt.
Összességében elmondható, hogy a Dolomitok nem véletlenül az Unesco világörökség része. Én elfogult vagyok Olaszországgal és a Juventus-sal szemben, de ez a vidék tényleg mindent visz. A pályák alapvetően szélesek, havasak. Ha korán elindulsz, már akkor sem biztos, hogy megfelelően letakarított pályákkal találkozol, ezért egyes helyeken (ált. meredek pályákon) eléggé hóbuckásak, amiket a nap során kijárnak, így elég nehéz a lecsúszás. A hóbiztosság garantált, szinten mindenhol kabinos vagy beülős lift van. Az árak elfogadhatóak, a hütték-ben 10-15 Eur között van egy főétel, gőzgombóc 5 EUR. A forralt bor (vin brulé) és a helyi italok (pl. bombardino) olcsónak mondhatóak. A helyiek szinte kivétel nélkül tudnak egy keveset legalább németül, látszik, hogy ez nem Ausztria, de nem is Olaszország, hanem a kettő harmonikus mixe. Ezt a terepet ki kell próbálni!

Sziasztok!

A héten megcsináltuk a Sella Rondát, a zöld kört, 10 óra volt, mikor nekivágtunk és kényelmesen végig lehet síelni egy nap alatt, nem kellett rohanni és egy ebéd is belefért. A táj gyönyörű, a pályák nem nehezek, kék és piros, sok a felvonózás, több is, mint amennyi kellene... elfáradtam nap végére, de inkább a sok túrázástól, 3 helyen is le kellett csatolni a léceket, és séta, vagy a túl lankás pálya miatt botozás következett. Elmondhatom magamról, hogy megcsináltam, ha majd újra eljutok a környékre, megcsinálom az ellenkező irányt is, de összességében inkább teljesítménytúra volt, mint síelés!

2011.01.10-01.14.-ig egy barátommal öt napot síeltem a Dolomitokban.
Mivel a szállásomon nem volt net, hazaérve, némileg regenerálódva most adom közre tapasztalataimat. (úgy néz ki, hogy Olaszországban a net kérdést a terrorizmus veszély miatt nagyon komolyan veszik, s bizonyára én is terroristának néztem ki a léceimmel)
Aki ismeri a beszámolóimat az tudja, hogy inkább hangulatokat, érzéseket írok meg a száraz tények helyett. Beszámolóim alapján a pályákon nem lehet „vakon” végigmenni, de talán kicsit segítenek abban, hogy az ember megszeressen egy síterepet. Szándékaim szerint ez most sem lesz másként, sőt!

Az említett 5 napot, némi nosztalgiával fűszerezve a Dolomitokban, főleg Sella Rondán kívántam eltölteni.
Sella Ronda és környezete a maga kb. 600 km-es pályarendszerével világra szóló élmény. Az önbizalomtól duzzadó síelők a Sella hegycsoportot (sziklákat?) a Ladin völgyben sílécen kerülhetik meg. Közben érintenek 4 sírégiót: Val di Fassat, Val Gardenat, Alta Badiat és Arabbát. A két irányban járható kör (zöld szín az óramutató járásával ellentétes, a narancs szín az óramutató járásával megegyező irány) kb. 40 km-távolságot jelent. A 40 kilométerből az ember lécen megy 26 kilométert, a többit felvonón nézelődve tölti el. Komoly élmény.

De először érjünk el a célhoz! Lusta ember lévén kb. reggel fél 8 felé dobtam a lovak közé a gyeplőt. Szinte végig nagy ködben mentünk. Útvonalnak Szlovéniát választottuk. Székesfehérvárról indulva M7, Tornyiszentmiklós, Maribor, Ljubljana, Trieszt, Portogruaro, Belluno, Agordo, Falcade, Moena. Az egy hetes szlovén pályamatrica 4800 forint, az olaszoknál két alkalommal fizettünk, összesen 8.90 EU-t. Nekem megérte, mivel Fehérvárról a kb. 750 km-t hét és fél óra alatt tettük meg.
Amennyire a ködtől látni lehetett hó sehol. Először Maribornál láttunk havat, de szigorúan csak a pályán. Kedvem lett volna jobbra alávágni, s közelről eszközös hóvizsgálatot tartani, de most más cél vonzott. Falcade magasságában már aggódni kezdtem. Amikor két éve erre jártam az akkori hószinthez mérve most minimum másfél méter hó hiányzott. A szent spagettire, milyen lesz a hét?

Technikai megjegyzések: Az olasz sztrádán utunkba két fizető kapu esett. A bejáratoknál a Telepass feliratúakon bármennyire is hívogatóak nem menjünk át, mert az külön rendszer. A fizetős jelzésű kapuknál kapott blankettát őrizzük meg utunk végéig, mert hiánya 50 EU-ba kerül. A két kijárat közül az egyiknél személyzet volt, a másik automata. A személyzet és az automata is bármilyen címletet (a nagyon nagy papírpénzek kivételével) elfogad. Mindkettő szépen számol, visszaad, s semmiféle igazolást nem állít ki. Belluno környékén látszott, hogy hamarosan kezdenek szomjazni a paripák, s mivel nem szeretek télidőben üres tankkal közlekedni itatni kívántam. Nyitva tartó benzinkutat vasárnap lévén nem találtam, de végül felfedeztem az automatákat. Még az én technikai érzékemmel is sikerült pénzt elhelyezni az automatában és tankolni, sőt a tankba beleférő benzin mennyiségét is jól saccoltam meg, így nem kellett örökül hagynom a következő vásárlónak.
Bocs, hogy ilyen unalmas és mindenki által ismert dolgokat irogatok, de talán az útiterv összeállításánál segít valamit. Én például ilyenkor rakok be a csomagtartóba egy flakon ablakmosót, mert azt az automatánál nem tudok venni, s télidőben hiánya zavaró lehet. (bár ha van az embernél némi pálinka, vizet csak szerez valahonnan)

Háromkor már be is csekkoltunk a szállodába. Szállásunk Campestrinben volt. Semmi különleges, a századosi csillagokkal rendelkező szállodáknak megfelelő. A félpanzió nagyon olaszos, pedig igyekeznek a szakácsok. Nem szokásom a reklám, de most mégis megteszem. Mi a kecskeméti Dolomiti Utazási Iroda szervezésében mentünk. Soha nem voltam még olyan szálláson, ahol az utazási iroda két képviselője is jelen van. Igény esetén velünk együtt síelnek, s minden kívánságot, problémát azonnal megoldanak. S egy olyan morgós mackónak, mint én bizony lehetnek kívánságai.

A síelés hétfőn kezdődött. Campestrin kb. két kilométerre van a Sella Ronda egyik legnépszerűbb kezdőpontjától Campitellotól. Reggel és a nap végén sok síbusz közlekedik én kocsival mentem. A parkolót egy híd után egy diszkrét kis tábla jelzi jobb felé. Másodszorra már szinte simán megy a bekanyarodás. A parkírozóban palacsintasütővel legyező forgalomirányítók serénykedtek. Mivel mi a szállásunkon megkaptuk a forintért vett, igény szerinti síbérleteket, lendületesen indulhattunk volna felfelé. Itt egy garzonlakás méretű fülke viszi felfelé a síelni vágyókat. Az ember belép a kapun, egy előtérbe jut, ahol előtte és mögötte a megfelelő darabszámú ember után lezárják az ajtókat. Amikor a kint lévő becslésem szerint kb. 150 embert felviszi az egyik fülke, kitódulhat a másik fülkét várni a nép. Bár a két fülke szorgalmasan cipeli felfelé a tömeget, a síbuszok is öntik magukból kifelé a népet. Ez azt jelenti, hogy reggel 9 táján horror van. Ilyenkor fél óráig is simán eltart a sorban állás. Tehát vagy korábban kell jönni, vagy később. A későbbi indulás ellen szól, hogy a felvonó 16.30-kor zár. A csendőrök mindenkit kizavarnak a hüttékből, s Campitelloba nem lehet lecsúszni. (a pálya tervei készek, de a zöldek nem engedik megépíteni. Ha újra nagy lehetnék, csak zöld szervezetet alapítanék!) Sötétben lecsúszni máshova, nagy élmény, ezt csak a taxis által kért összeg nagysága überelheti. Szóval érdemes odafigyelni a visszaútra (ez azért mozgásunkat egy ekkora síterepen korlátozhatja is), vagy olyan helyről kell indulnunk, ahol a parkírozó lecsúszva megközelíthető.

No de, még csak felfelé megyünk.

Amikor a felvonó legyőzi a maga több, mint egy kilométernyi szintkülönbségét egy kis séta következik, kb, 150 méter. Itt egy hütte és nagy tömeg fogad bennünket. A hüttét érdemes megjegyezni, mert a kinti körben minden második nap két leányzó táncol a pulton. A tulaj 500 EU-t fizet alkalmanként, ami szerintem kidobott pénz, mert ilyenkor senki sem iszik, csak tátott szájjal néz. A tömeget pedig hagyjuk nyugodtan, mert a reggeli rutinok után szép lassan nekiindul a pályáknak.
Ez a néhány száz méteres pályaszakasz mindig nagy tömeggel terhelt. Ha leértünk rettentő nagy választék tárul elénk, már lesiklásra érdemes pályákban.
Első nap hatalmas köd uralta a területet. Most ragozhatnám a mit csináljon a szemüveges topicban felsoroltakat párásodás esetén, de én nagyon szenvedtem. Most jöttek jól utunk szervezői, akik vezettek bennünket a pályákon. Nem derülhetett ki, hogy jobban síelnek, mint én, mert követtem őket, mint kutya a kolbászt, hisz ilyen látási viszonyok között soha nem találtam volna vissza a felvonóhoz.
A pályákon ragyogó hó volt, s ezt csak fokozta, hogy a meteorológia szerint délután esni kezd a hó, s mit tesz a megbízhatóság, pontban délben esni is kezdett a hó. Ez tovább csökkentette látótávolságomat. A sanyarú körülmények ellenére aznap 24 km-t csúszkáltunk. ( a Passo Prodoi felé eső pályákat síeltük be) A pályák kellemesek voltak. Kellemes pirosak és kékek. Jó vonalvezetés, úgy megy az ember, ahogy szeretne. Fekete ezen a napon nem volt. Igazán buckásodással sem találkoztunk, a kellemes nyomvonal és esés miatt nem kellett „tolni” a havat.

Technikai megjegyzések: A területről normális térképet nem találtam. A térképről a területen először járó síelő azt sem tudja megállapítani, hogy merre van fent és merre a lefelé. Most szívesen írnám, hogy a 14-es piros, így meg úgy, de a térképen nincs pályaszám, csak a felvonók száma van feltüntetve. Ismeretlenül, ködben a pályarendszer a térkép alapján bejárhatatlan. Csak javasolni tudom, hogy rossz körülmények között senki se vágjon neki a „kör” bejárásának. A napi síelt távolság, s sok egyéb adat a https://www.dolomitisuperski.com oldalon a bérlet számának beírása után megtekinthető.

A nap végén a körhüttében kellemes látvány volt a két táncoló leányzó.

A második nap a kezdés megfelelt az előzőnek. Csak délután esett egy kis hó, a pályákon az előző nap esett hó a kitűnő kezelés ellenére sem tudott rendesen betömörödni. Ezen a napon is vakoskodtam. Rettentő rossz párás szemüveggel síelni. Ezen a napon 23 km-t mentünk. (érdekes többnek tűnt, mint az előző nap) Most a Val Gardena felőli részen síelgettünk. Errefelé Ciampinoi környékén van a hegygerinc mindkét oldalán kikerülhetetlen fekete pálya. Bármelyik irányba megy az ember egyik oldalról a viszonylag rövid, de a tetején emberesen meredek fekete pályát mindenkinek le kell küzdeni. Kezdőknek adjunk rá megfelelő időt. Ezen a pályán vitte el a lábam a hó, egy hókupac képében, s így lett ez az én gurulós pályám. A laza esés után a meredek majd felét hátamon csúszva küzdöttem le. Társaim szerint semmit nem tettem, hogy a csúszást megállítsam. Tökéletesen igazuk volt. Bolond lettem volna a felállással küzdeni, amikor legalább az biztos volt, hogy lefelé csúszom. Ezután jött a FIS pálya, amit a nagyokhoz hasonlóan küzdöttem le, csak „kicsit” több kanyarral és időben „kicsit” hosszabban. Megérkeztünk St. Cristinaba. Itt van a „metro” alsó végállomása. Az utazást másnapra halasztottuk, mert nyomni kellett visszafelé, hisz táncoltak a lányok és zárt a felvonó.

Harmadik nap már láttuk, hogy látunk. Gyönyörű napsütéses nap, kitűnő pályák. Heten indultunk neki a Sella Rondának. Viszonylag szerencsés kiosztás volt. Mindegyikünk elég gyors volt, s viszonylag őrült. Láttuk nagyban a hegyeket, tudtunk tájékozódni, s láttuk magunk előtt a pályát is. A zöld kört választottuk. (talán az kicsit könnyebb. Minden felvonónál tábla jelezte, hogy melyik irányhoz tartozik, tehát aki a körön jár el tudta dönteni merre menjen)) Csak úgy harsogott lécünk alatt a hó. Őrült száguldás volt. Vezetőnk minden szakasz után odaszólt nekem: Csaba ez jó volt? A válasz szavait nem írnám le, de a lényege az volt, hogy nagyon jó. Olyan jó időt futottunk, hogy Passo Campolongó és Corvara között beiktattunk egy kis kitérőt. Így a 26 csúszott kilométer nekünk 35 lett. Életem egyik meghatározó síélménye volt ez a száguldás. Igaz, hogy a combomon a végén szalonnát lehetett volna szeletelni, de ez az élmény mindent megért. Soha sem hajhásztam a csúcsokat. Nem érdekelt, hogy megcsinálom, vagy nem, de elragadott a hév. Mindenkinek ajánlom. Néhány kemény rész van csak, de a többi rész mindenki által járható (időre vigyázni!). Kellemes pályákon, gyönyörű területeken megy az ember. Van ahol a felvonón szemben is jöttek. Kiderült, hogy az nem felvonó, hanem átvonó (bocs), mert egy völgyön, amit nem lehet normálisan besíelni, visz át. Meglepetés volt, hogy kevés a deszkás. (no a kevés közül egyik csak elgörbítette a botomat) A kerülő és az örömteli hüttézés miatt a végén megint nyomnunk kellett, hogy visszatérjünk. A kör véleményem szerint közepes sítudással simán körbejárható.

Negyedik nap kicsit romlott az idő. Puhábbak voltak a pályák. Nekem az előző napi megterhelés miatt nem esett jól, hogy jobban kell nyomni a lejtőn. Most a St. Cristinánál lévő „metrót” és a mögötte lévő pályákat néztük meg. Jó érzés volt kellemes pályán folyamatosan, vagy 7 km-t csúszni. Kényelmesen 29 km-t tettünk meg.

A sok és nagyon jól eső síelés dacára csak a pályarendszer egy kis részletét tudtuk besíelni. Mindegyik területen van olyan rész, ami felfedezésre vár. A szűz havasok szerelmesei is találnak maguknak megfelelő terepeket errefelé. A távolabbi részek felkeresése egy napi program. Majd legközelebb.

Az ötödik nap Moenaba és Bellamontéba ugrottunk át. Kellemes levezetést terveztünk. 32 km lett belőle. Megjegyzem, hogy a hetet úgy nyomtam végig, hogy a hüttében csak teát ittam. Levezetéskor jöhetett két sör, meg egy kiadós esés. Ezen a vidéken kevesebb hó volt. Az olvadt havat a ratrakok diónyi méretűre törték. Reggel kirázta az ember fogából a tömést. De ez a nap is jó volt. Ezt a részt tipikusan kezdőknek lehetne ajánlani.

Bellamonte kivételével a területen kevés magyart láttunk. Bizonyára sokakat a nagy távolság és a kicsit magasabb árak riasztanak. Szerintem legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálni. Én biztos visszamegyek még egyszer, hisz első feleségem ma azt mondta, hogy amíg nem voltam itthon olyan rend volt!
Csabor

Húsvét a Sella Rondán.
Mindig is mosolyogva olvastam, hogy a Sella Ronda nyitva április 10-ig. Most úgy alakult, hogy áprilisban tudtuk le a tavasz sielésünket. Gondoltam, hogy most kipróbáljuk. Az áprilisi sielés még a márciusinál is élvezetesebb! Kint járva azt szűrtem le, hogyha akarnák az olaszok egész nyáron tudnák üzemeltetni a kőrsít. A pályákon rengeteg hó, minden reggelre tökéletesen rendbetéve.
A várakozás a lifteknél más értelmet nyert: Most arra kellett várni, hogy a nagyobb kabinok legalább félig megteljenek,hogy elindulhassunk. Szinte csak német sielők voltak. Eltüntek az olaszok, riderek, kezdő csoportok. Mivel az óra átállítás után voltunk, még este fél nyolckor is világos volt. A liftek 17.15-ig jártak. Mindennap meleg volt, rengeteg km-t sieltünk. Még estére sem romlottak a pályák, hiszen a terhelés rendkívül alacsony volt. Minden nyugodt volt, akik ebben az időben jöttek a körsíre valóban tudták élvezni a természetet és a napfényt. Március 20. után működik a Dolomiti Super Sun nevű kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy az akcióban résztvevő szálláshelyeken a 7 éjszakás ott tartózkodás 6 éjszakának megfelelő áron vehető igénybe és a hat napos síbérlet 5 napos áron vásárolható. Namost ezt az utószezoni árakon lehet kalkulálni. Így a történelem legolcsóbb sielését adtuk elő. És mindehez jön a fantasztikus díszlet, a napsütés, a kék ég.
A négy terep közül nekem a kedvencem Alta Badia. Bármilyen időjárás is volt, ott minden pálya 100%-os volt. Nehezünkre esett egy picit, hogy korán keljünk, de megérte. Elsők között siklani a szépen fésült pályákon, minden fáradságot megért.
Lehet, hogy más években nem szerencsés ennyire későre tenni a tavaszi síelést, de most bejött.
Az egyetlen hátrány az volt, hogy a tavaszi időjárás előcsalogatta ausztriában a trafipaxos rendőröket és sajnos két ízben is sikerült ennek kárát szenvednem...

Kulacs

Azt gondolom teljesen méltánytalan ezzel a sítereppel szemben, hogy csak a Sella Ronda részeként írjunk róla.
Arabbába mehetünk sílécekkel csúszva, vagy kocsival. Mindkettőt kipróbáltuk.
Mi sílécen Alta Badia felől érkeztünk. Arabbában a két oldal közötti felvonók között valóban nem nagy a távolság, ahogy azt Klara is írta kb. 250 m lehet.
A Porta Vescovo pályáit síeltük be először. Talán a Sella Rondához tartozó 4 síterep közül itt vannak átlagban a legmeredekebb pályák. A csúcsra vagy a nagykabinossal, vagy a kiskabinosokkal lehet feljutni. Mindkettő ugyanabból a liftházból indul, gyakorlatilag egymás mellett vannak, de nem teljesen ugyanoda érkeznek. A kiskabinosok hegyállomásától lehet lecsúszni a hagykabinos helyállomása mellett. A csúcsról egyébként tiszta időben látszik a Marmolada gleccser, illetva a rajat lévő felvonó. A Porta Vescovoról levezető pályák egy közös pályából indulnak, amelyet pirossal jeleznek a sítérképek. Ugyan elég széles, ennek ellenére - miután inkább sötét piros, világos fekete - hamar összetúrják, gyakorlatilag délre már komoly buckák alakulnak ki rajta, amelyen a különböző tudású síelők próbálnak leereszkedni.
Fantasztikus kilátás nyílik a Kulacs által javasolt önkiszolgáló étteremből, már csak ezért is érdemes itt kicsit elidőzni.
A síterep ezen részében (Porto Vescovo) az is jó, hogy a pályák a végén ugyanoda - a kabinos felvonók völgyállomásához - futnak össze, így a társaság különböző sítudású tagjai ott össze tudnak futni, illetve csúszni!
A piros 6-os pálya egyetlen gyenge pontja a középállámás melletti terület. Az teljesen lapos, ott el kellene engedni a léceket rendesen, ugyanakkor a középállomás előtt egy másik pálya keresztezi, így lasabban kell megközelíteni. A 3-as, 5-ös fekete pályák igazán élvezetesek. A piros 1-es, 46-os pálya a legnyüzsisebb, miután az része a Sella Rondának, így jóval óvatosabban síelhetők. A völgyben futó két 4-es ahhoz eléggé lejtős, hogy botozni ne kelljen és simán becsússzunk rajta a felvonókhoz.
A Belvedere arabbai oldalát nem síeltük - csak visszacsúsztunk rajta -, mert előtte esett kb. 20 cm friss hó és délutánra irgalmatlanul összetúrták. Teszek fel néhány képet is.

Utólag is köszönet a sok hasznos információért! Mi is Malga Ciapela közelében laktunk és az általad leírt, déli, Nagykanizsa-Maribor-Ljubljana-Nova Gorica-Portoguaro-Pordenone-Belluno-Val di Zoldo útvonalon mentünk. Kényelmes tempóban, száraz útviszonyok mellett pont 12 órába tellett a 730km megtétele, Pécsről, egy vasárnapi napon. Az A28-assal mi is megjártuk, teljesen váratlanul egy olasz városkában találtuk magunkat sötétedéskor Sacile környékén, szerencsére a GPS egy idő után visszavitt a helyes útra. A Val di Zoldo kanyargós útja sötétben, az út végén elég pocsék volt, visszafelé ezért inkább kis kerülővel Alleghe felé jöttünk a 203-ason.

Egy napra kocsival átmentünk Cortinára is, ez kb. 1 órás út a Falzarego hágón át. Ezt jó időben érdemes megtenni, mert a hágót könnyen lezárhatják, ha veszélyessé válik. Aki nem akar a városban is körülnézni, annak a Pocol (előtti!) parkoló jó választás a becsatlakozáshoz. Innen lesíelve az első felvonónál lehet bérletet/jegyet venni.

Aki Malga Ciapelaból indulva szeretné megtenni a körsít, az 45 perccel számoljon, amíg az alsó tárcsás felvonótól (ez kicsit feljebb van, mint a Marmolada felvonója) a Padon hágón át eléri az Arabbából a Porta Vescuvora vivő lift középső állomását.
Mi a narancsszínű irányt választottuk, az óramutató járásával megegyezően. A kitáblázással egy esetet kivéve (a nyugati rész közepén) nem volt gondunk. Több helyen alternatív útvonal is van, de ez már fekete pályát is érinthet. A viszonylag rossz időben (gyengén havazott) a panorámát nem élvezhettük, viszont kevesebben voltak, sehol nem volt sorbanállás. 10 órás M.Ciapelai indulással is kényelmesen körbeértünk. A Padon hágóra visszavivő lift 16 óráig jár, ezt el kell érni, innen már le lehet csúszni a parkolóig.
Január utolsó hetében, a főszezon előtti utolsó héten nem volt óriási tömeg, komolyabb sorbanállást csak a Marmolada kabinos felvonójánál és az Arabbáról Marmoladara vezető egyik kétüléses összekötő liftnél láttunk.
A sípályák változatosak, Cortina és Alta Badia mellett nekünk Civetta pályarendszere is nagyon tetszett. Utóbbira síbusszal is kényelmesen el lehetett jutni.

Arabba
Szerintem nagyon kedves kis falu a Sella Rondán. Szinte minden szállást lehet pályaszállásnak nevezni. Itt gyalogolni úgyis kell, úgyhogy nem lehet probléma az a 10-200 méter. Mostanság már könnyítettek az átgyaloglók terhein, a kabinos felvonókhoz mozgójárda és mozgólépcső vezet fel. Ez a legkisebb terep itt, ha nem mentek el a Marmoladara szerintem ne töltsetek el egy teljes napot. Amikor jön át a pálya a campologno hágóról Alta Badia felől, lehet egy kicsit hómotorozni egy arra kijelölt pályán. Nagyon frankó!! (ha nem hoztál magaddal hómotrot, lehet kölcsönözni.)
Az Arabbai pályák lelke a Porta Vescovo nevű hegy. erre kell minduntalan felmenni, hogy a különböző pályákon le lehessen csúszni. Meglehetősen változatos utakon lehet ide lejutni, de minden pályáról elmondható, hogy a hegy adottságai miatt meglehetősen meredekek. Legalább 5 különböző pályán lehet lejönni, minél nagyobb ívben jöttök le annál lankásabb természetesen. Végül is lehet teljesen kék páyát is találni. A Porta Vescvora két kabinos felvonó visz fel. Azonos épületből indulnak. Az egyik egy klasszikus nagykabin, a másik egy folyamatosan induló kis kabin, melynek középállomásáról indul a Marmoladai túra. Ezt mi Bagolynak hívjuk. (Úgy néz ki.) Ezt jobban szeretem ,mert itt folyamatosan mozog a tömeg, szép lassan araszol a kabinok felé. Fent van egy csodás étterem (Önkiszolgáló). A kilátás fenséges, a teljes Sella látható.
Ha a Baddiai részről indultok, menjetek el a Belvedere pályáira, ami már a Val di Fassa nevű terep. DE az már egy fél kör, de nem sok negatívummal. Nagyon élvezhető.
A Disco Hütte kihagyhatatlan az Arabba és a Belvedere között. Itt már csak Arabba felé kell átmeni az úton, a másik irányt egy felüljáróval elegánsan megoldották. Ha jöttök vissza az út mellett egy jelenktéktelen kricsni van bömbölő zenével és matt részeg német sielőkkel. Nagyot ott van a hely...
Általában a pultos is merev részeg szokott lenni.
Nekem nem a szívem csücske kirándulni a Marmoládára, Malga Ciapellára. Abban az irányban még nincs túl nagy lift kapacitás, kell sorakozni bőven. Mondjuk szépidőben szenzációs fent lenni, de oda jutni, vagy onnan visszajönni nem túl szórakoztató. A nagykabin is be tud sűrűsödni nagyon, ami a csúcsra visz fel.
A kalkulációhoz: Arabbából csak négy lift kell és máris a Santa Cassiano-i parkolóhoz értek. Abból is az utolsót, a Pralongia "fagyi lift" -et kell elérni zárás előtt. Ez egyébként elvesztette romantikáját amennyiben egy négyüléses gyors liftre cserélték galád módon. Ha egy órával a zárás előtt elindultok Arabbából, kényelmesen visszaértek ez tuti.
És a hullámos 13-as pálya Alta Badiában igazi koronája a napnak. Itt már nyugodtan megállhattok az Ütia Sharagesnél (Bombardino), liftezni innen már nem kell csak csúszni, az meg megy sötétben is...
Kulacs

Ma jöttünk meg a nevezett síterepről. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ragyogó hóviszonyok vannak és vigyáztunk, hogy azok is maradjanak az utánunk jövőknek.
Malga Ciapelában a Marmolada hegy lábánál voltunk elszállásolva, onnan majd egy óra a becsatlakozás, illetve a hazajutás a „körsíből” a Padon hágón keresztül. Mi erre a külön útra fel voltunk készülve, különösebben nem okozott gondot, kivéve, ha a hágó már felhőbe volt és nagyon rossz látási viszonyok voltak az ugyancsak erős pályán, főleg a nap végén. Kezdőknek ennél fogva nem szerencsés kiindulópontként ezt a helyet választani.
A hat napos síelésünk alatt 3 alkalommal síeltük körbe a Sella hegyet. A többi napokon helyben síeltünk, illetve a szomszédos síterepekre kirándultunk át.
Az ottlétünk második napján a narancssárga útvonalon indultunk a Sellerondán, aránylag felhős, ködös időben és emiatt ez nekünk majd 4 és fél óránkba telt. Hüttében csak egyszer voltunk, de egyéb szünetek, tájékozódási megállások már sűrűbben voltak.
A kitáblázás, illetve a pályaszámozások hagynak némi kívánni valót maguk után. Jó látási viszonyok között nincs probléma, de mikor nem látni be a nyílt terepeket és sok a felvonó, akkor a csatlakozó pályák között ugyancsak keresni kell melyik az igazi. Mind a négy síterep egyéni pályaszámozást alkalmaz, de a Sellaronda pályatérképén a pálya számozások nincsenek feltüntetve. A felvonóknál már mindig jelzik megfelelő színnel, hogy az a körsí része. A felvonó tetején viszont már nem mindig jelzik az irányt. Azt hiszem a Val Gardenai részen (narancssárga irányba) például, az egyik felvonó tetején volt nyíl, hogy a 19 számú piros pályán kell tovább haladni. Mentünk is arra, de az első elágazásnál csak két piros pálya jelölést láttunk, a 10-est és a 15-öst. Lementünk a 15-ön, az mégis csak közelebb van a 19-hez, erre az vissza vezetett ugyanahhoz a székes felvonóhoz, amin jöttünk. Második alkalommal elindultunk a 10-es pályán, de később a piros táblákon egyre növekvő számozást találtunk, 10, 11, talán 24-ig. Még szerencse, hogy valahol találtunk egy útjelző táblát, hogy jó irányba haladunk. Ott rögtön át is kellett térni egy kék jelölésű útvonalra, ahol viszont 1-től kezdődött a számozás, legalább huszonvalameddig. Én ilyen pályajelölést még életemben nem láttam, ugyancsak megtévesztő volt.
Zöld irányba a hegyet már ragyogó napsütésben, jó látási viszonyok között síeltük körbe, és bőven volt időnk kioldalazni az útba eső egyéb csábító pályákra is. A zöld útvonal tényleg sokkal könnyebb, talán a Val Gardenai részen a Ciampino hegyről való lejövetel felső szakasza egy kicsit erős, sötét pirosba hajló pálya, azonban a hegy tövében lévő hütte kárpótol az összes nehézségekért. Először volt kedvünk a januári napsütésben, a szabadban elfogyasztani a forralt borunkat. A szabadban jéggel körbe épített bárpult is üzemelt, ugyancsak hangulatossá téve a helyet.
Mivel a hőmérséklet még a napos időben is bőven 0 fok alatt volt, így a lankásabb részeken sem fogott meg a hó, nem volt lassú egyik pályaszakasz sem.
Az útvonalon gyalogátkelés mindkét irányban Arabbában és Selva Wolkeinsteinben van (kb. 150-150 m), illetve a zöld irányban Arabba felé a kék pálya előtt a Pont de Vauz helynél (csak 10 m, a közúton keresztül).
Az utolsó napunkat is a körbesíeléssel töltöttük, és inkább a zöld útvonalat választottuk, mert úgy éreztük, több időnk marad útközben más egyéb pályák megismerésére, illetve nem a nap végén fáradtan kell Arabbán átgyalogolnunk. Reggel még frissen valahogy könnyebben viseltük az átkelést.
Hiányérzetem maradt még az Alta Badia, valamint a Val Gardenia terepek, a Sellarondától távolabb eső részeinek a megismerésében, de talán majd valamikor máskor, ha megélem.
Összességében csodálatos vidék, fantasztikus, nagyon jól karbantartott pályarendszerek, ahol igen változatos sítúrákat lehet tenni. Számunkra felejthetetlen volt ez a hét.

A Sella Ronda az még dél Tirol, tehát teljesen olyan a piakultúra és az ételek mint Ausztriában. Jagertee, glühwein, Vodka feigen, sör, Jagermaister minden játszik. Az ételeknél azonban szerencsére már érződik egy kis olaszos beütés a mindenféle nyokki (tészta) ételekkel kapcsolatban. Az italokhoz is csatlakozik az itt ikon szerű Bombardino. Ez a jóöreg tojáslikör felforralva és tejszinhabbal megbolondítva. Ezért a Hüttékben rebbenéstelen szemmel elkérnek 3,5€-t. Az üzletekben olyan 12 €-ba kerül egy liter. Tejszinhabot jobb ha itthonról visztek, mert nagyok ki kell fogni az üzletekben. Az itteni sörök nagyon finomak a Forst a földkerekség egyik legfinomabb söre. Mézzel meg bodzával meg mittudomén mivel készül. Sok felé azt csapoják a hegyekben. Ha a boltban veszed akkor a Moretti is nagyon jó lesz.
Én már minden hüttében voltam - ez nálam alapelv. Három hüttét mindenképpen ajánlok: Ütia Sharaghes. http://www.miaaltabadia.it/cf/c29_u...tia_saraghes.jpg
Ez a 13-as hullámos kékpálya közepe felé található Alta Badiában. A teraszán mindig süt a nap.
Porta Vescovo. Ez a nagykabin végállomásán van az Arabbai Részen. Önkiszolgáló étterem a spenótos nyokki őshazája. A sült csülök is innen eredeztethető.
A belvedere területen, a Sella Ronda vonalán oda vissza érinthető a Sas Becé nevű hütte. Valami sielő mókus-é lehet , mert tele van kupákkal. Arról híres, hogy itt van a környéken egyedül literes sörös korsó. Mondom valami sportember-é a krimo.
Végül is remek program az is ha felmentek a kabinnal szintén innen a Belvedere területről a Sas Pordoi-ba. Ez a hütte a Sella hegyen van fent 2950m. A léceket nyugodtan lent lehet hagyni. Ha szép idő van, azt a kilátást soha nem fogjátok elfelejteni. A felvonóhoz csak gyalogosan lehet oda menni, kb. 200 m-t kell sétálni. Mi az utolsó felvonónál szoktuk a léceket hagyni. De ha felviszitek a csúcsra a szerkót átvághattok az egész Sella Masszívon, a Val Mesdi nevű legendás fekete pályán, pontosan Colfoscoba juttok. Na ez csak vicc volt, az az út csak hegyi vezetővel járható feketeöves sielők, bordozók számára.
http://dolomitesport.com/wp-content.../uploads/2009/04/20090412...

Üdv: Kulacs

A Sella Ronda környékére nem annyira a kör megtétele végett érdemes menni, hanem az óriási - és ezért nagyon változatos - pályarendszer miatt. Négy, önmagában is nagy rendszert érhetsz el, kizárt dolog, hogy ne találnál olyan pályákat, melyek kielégítik az igényeidet. Bárhol csatlakozva a körbe, egy-másfél óra alatt elérhetsz Val Gardenába, Arabbába, Alta Badiába vagy Canazeibe, a Marmoladara, ott töltöd a nap nagy részét, majd még hagysz arra időt, hogy visszaérj a kiindulási pontra. Ennél teljesebb síélményt én nem tudok elképzelni amatőr - vagyis nem versenyszerűen, hanem kikapcsolódásból, élvezetből - síelők számára. De ha valaki tud jobbat, írja meg, hátha én csinálom rosszul.
Néhány oldallal előbb Kulacs remek sítúraajánlatokat írt a Sella Rondával összekapcsolva, érdemes ötleteket meríteni tőle.

Tök jó dolog ez az internet. Az ember visszaolvasgatja a régi bejegyzéseket és csak ámul, hogy egyes terepeken mekkora a fejlődés. A Sella Ronda már régen nem az mint néhány éve volt. A lifteket folyamatosan cserélik, hol a kabinokat módosítják, néha a kapacitást, a sebességet növelik. Most eljutottunk oda, hogy gond nélkül kétszer körbesíztük a hegyet. Reggel az első kabinnal indultunk 8.30-kor Corvarából Arabba felé a narancssárga irányban. 12 előtt pár perccel fordultunk vissza. Még megebédeltünk a Sella hágó után, (a hüttében egy kolozsvári lány dolgozik, a konyhán meg egy románia srác nagyon finom és gyors volt a dolog). Fél négyre újból Corvarában voltunk. Kb. 40 km sítalpon, 32 km fevonózással megspékelve. Igazán nem kellett beledögleni. Manapság talán csak egy dolgot kell szem előtt tartani a kőrsín: ez pedig a Wolkeinstein-i tömeg. Ott van ugyanis messze a legtöbb szállás, az a legpuccosabb terep. Amikor azok elindulnak, úgy 9-10 óra között, mindkét irányban bedugítják a felvonókat. Érdemes e tömeg előtt haladni, így lesz hely az ebédnél a hüttében, nem kell tolongani a felvonóknál. Ha erre nem figyelünk könnyen ilyen szituba kerülhetünk:

Na akkor még gyorsan ideírok egy újabb túrát. Ez azoknak lesz jó akik nem Alta Badiában szállnak be a kőrsíbe. Elsősorban Val Gardena-i és Arabbai rezidens sielők számára ideális. A Campologno Hágóra kell első körben eljutni. Ez Corvara és Arabba között található, a sípályák egészen az aszfaltos útig levisznek. A felvonó, amivel kezdjük a túrát átvisz az út felett neve Cherz I. Valszeg arról kaphatta a nevét, hogy a Cherz nevű hegyre visz fel. Út közben remek versenyt lehet üllni a Cherz II. nevű párhuzamosan haladó lift utasaival. Felérve a szintén Cherz nevű Hütte melett jobbról elhaladva indul a sielés. Nagyon lendületes kékpályán juthatunk le egy völgybe ahonnan több lift is indul. A legtávolabbi, kétszemélyes lifthez csusszanjunk. Ami a Pralongia nevű hegyre visz (A lift neve: Pralongia) Ezt mi csak fagyi liftnek becézzük, majd 15 percig halad egy igen szeles területen, igen mérsékelt sebességgel. A felvonó mentén akár vissza is lehet sielni a völgybe, mert az a pálya is remek, csak utána, ha folytatni szeretnénk a túránkat újra a fagyi felvonót kell igénybevenni.
Na a Pralongián próbáljunk jobbra tartani, mert így érhetjük el a túránk igazi célját a hullámos kékpályát, mely ha jól emlékszem 12-es számú. Ez kb. 11 km hosszú, egészen a Piz Sorega nevű tojásos felvonóhoz vezet le, San Cassianoba.
11 km kékpálya, és lehet rajta eszelősen gyorsan menni, vagy szép lassan ahogy tetszik, további sielők, főleg délután, rajtunk kívül nem lesznek. Egyre kell vigyázni, hogy amikor már leértünk az erdőbe és megszaporodik a társaság, nehogy elkanyarodjunk jobbra Armentarola felé.
A Piz Sorega nevű lifttel fel a hegyre, és onnan vissza lehet jutni a Sella Rondára, több pontjára is. Csak a kék 6-os pályát hanyagoljuk, annak közkedvelt elnevezése Delta Pálya. A régi Delta főcimképei alapján...
Én hogyan mennék vissza: a Piz Soregából előre szépen kigyalogolunk kb. 80 métert. Amikor oszlik a tömeg láthatjuk, hogy balra lent a völgyből 3 lift is indul. A középsőt célozzuk be. A Biok nevű hegyre visz. Innen a hegytetőről tovább haladunk a három induló pálya közül a jobb oldalin. Jól eresszük ki a lécet, hogy a végén ne kelljen botozni. Az Ütia Biokhoz (hütte) érve eldönthetjük, hogy Corvarába (Val Gardena) vagy a Campolongo Hágóhoz (Arabba felé) szeretnénk vissztérni.(Vagy ott a Hütte mellett megéleztetjük a léceinket egy jókedvű helybéli vax mesterel) Jobbra le vezet az út Corvarába, egyenesen a felvonóhoz menve pedig újra a Parongiára juthatunk. A Pralongiáról aztán a fagyi lift mellett jobbra kell menni. Ha Corvara felé megyünk tilos kihagyni a Neger Hüttét. Hogy miért Néger Hütte nem tudom, de a teraszán ülve, sört és/vagy Bombardino-t iszogatva piszok hamar feketére lehet égni a napon.

Marmoladara egyszer az életben mindenkinek el kell jutni. Fantasztikus! A pálya szerintem egy közepes sízőnek sem nehéz, bár ahol a gleccserről lejövő rész találkozik az Arabbából átjövővel iszonyatos volt a tömeg még hétfőn is. A felvonó félelmetes, de csak lentről mert miután beszálltál már nem látsz semmit, annyira össze vagy zsúfolva. A felszerelésedet sem kell tartanod, mert úgysem tud hova eldőlni. Az első képen ha nagyon figyelsz láthatod a felvonót, azt a két picike színes pontot a kép majdnem közepén. És alatta a mélység.

Évek óta visszatérő koptatói vagyunk a terepnek. Szerintem Alta Badia a legjobb indulásnak, már néhány éve itt leírtam: nem véletlen, hogy a hivatalos Sella Ronda leírások mind Corvarából mesélik el az utat.
Az idén is megyünk majd márciusban. Akkora már hosszabbak a nappalok és nagyon süt a nap is. Este 17 óráig lehet nyomulni.
Mi a túra sielést kedveljük, tehát azt amikor reggel kitűzünk valami célt, oda szépen elsielünk, majd vissza. A Sella Ronda erre remek lehetőséget kínál. Nem csupán a körbe sízés lehet túra, de az összekapcsolt terepeknek köszönhetően hasonló, vagy hosszabb utakat is összeállíthatunk. Már régebben leírtam a Marmolada, a Seceda, a Lagazuoi túráinkat. Most feldobom a tavalyi sztár túránkat amit kétszer is lenyomtunk. A neve legyen Monte Pana. Ez egy völgy vagy mi Santa Christina fölött, modjuk 1600 méteren van tehát lehet hogy hegy, de mi oda lesieltünk tehát inkább völgy. Lehet, hogy fensík. Ez a túra akkor jön jól, amikor a Sella Ronda túlzsúfolt. Sajnos van ilyen. Lényegében egy letérő a Sella Rondáról. A Val Gardenai részen kell feljutni a Piz Sellára. Ez kétféleképpen is megthető: vagy Plan de Gralba-ről felhúzó nagy kabinnal lehet, vagy a Sella Rondába is beletartozó 45-ös, 51 majd 52-es liftel. Innen jön egy fantasztikus rész, gyönyörű aranybarna sziklafalakkal és "jég-esésekkel" száguldós és lassabb erdei szakaszokkal tarkított síút egészen a Monte Pana nevű részhez. Itt a Monte Pana Sporthotel teraszán mindig süt a nap, az ételek nagyon nagy tányéron jönnek és nagyon finomak, a csapolt Frost pedig páratlan. Najó a számla is rendes, dehát ha az ember már idáig eljut, nem szabad kihagyni a dolgot. Itt van visszafelé egy kis hegy a Monte di Seura (2117m) amire néhányszor érdemes felmenni majd ismét le a völgybe, van vagy három szép pálya vissza. A Sella Rondára visszatérő pálya is szép, de van egy kis kétüléses lift ami árnyékos részen halad igen lassan. Hidegben engem ne szidjatok...
Ez az elzárt rész a nyüzsi mellett igazán megér egy kis kalandot, nagyon melegen tudom ajánlani mindenkinek.

Üdv.: Kulacs

Nem túl eleven ez a topic!
Mi 02.25-03.03 között voltunk a környéken, egyszer a zöld, kétszer a sárga irányban mentünk végig a körön. A hó valóban jó volt, különösen reggel Arabbában és Canazeiben, itt többször is megismételtünk egye-egy pályát. A meleg miatt persze délutánra már sokat romlott a helyzet, de hát erről nem az olaszok tehetnek.
Azoknak, akik még nem jártak itt, néhány észrevétellel talán segítek:
- az volt az érzésünk (persze ebben van némi szubjektivitás), hogy a sárga irányban hosszabb, jobb pályák vannak, mint a zöldön, vagyis élvezetesebben síelhető ez az irány
- közepes vagy akár annál kicsit gyengébb sítudással is könnyen teljesíthető a túra (van persze egy-két durvább pályaszakasz is, páldául Arabbában a nagy kabinos felvonó utáni párszáz méter - csak a sárga irányban - de olyan széles, mint egy legelő, nem jelenthet igazán nagy problémát
- szombati napon a "normál" forgalomnak csak a fele van, sehol sem kell sorba állni a felvonóhoz
- teljesítményőrülteknek: szombaton akár két kör is belefér, ha valakinek ilyen ötlete támadna (mi nem rohanósan, kát-három kitérővel együtt is megcsináltuk négy óra alatt, pedig a tudásom "kissé korlátozott"
Hát röviden ennyi. Sajnos számomra ezzel véget is ért a szezon, most rövid 11 hónapos szünet következik. Remélem, jövőre a festegetővel és családjával együtt sikerül itt túrázni.

Sziasztok.

Én már kétszer végig csináltam a Sella Rondát. Minkétszer oktatóval. NAgyon állat.
Mi Cortina környékén laktunk. 60eFt app/hét.
Érdemes Cortinát választani mert az ott kapható bérlettel nagyon sok siterepet és elég sok pályarendszert lehet megsíelni. És csak egy óra onnan a Sella Ronda. Ráadásul lehet kapni pár euroval drágább jegyet ami jo Cortinára és környékére valamint a sella rondára érvényes.
Plusz tudom nektek ajánlani Wetzl Pétert aki Missurinán lakik mint kitelepített síoktató. Nagyon jo oktató és meglehet kérni szerintem hogy vigye el a csapatot a Sella Rondára, mert ha vezető és tapasztalat hiányában mentek akkor nagyon sok idő elmegy a keresgéléssel plusz nem biztos hogy körbeértek ami elég szivás ugyani utána már csak taxizni lehet. Bár elég jó ki van táblázva. Két kör van a Sella ROndát egy ora mutató járásával megegyező és egy elentétés.
Cortinában a szállás nagyon drága, de ha a környéket nézitek. Missurina vagy valami környező kis falut akkor azokban már lehet találni olcso szállást.
Nagyon sok jo sípálya van ajánlanám mindenki figyelmébe.
Ha egyéb kérdésetek van, irjatok.

A Sella Ronda síterepei:
Alta Badia
Corvara, Colfosco, La Villa, S.Cassiano, Pedraces, La Val
Nekem ez a szivem csücske, mi itt voltunk, de eddig még mindenkinek az a terep tetszett a legjobban ahol éppen lakott. Rengeteg kékpálya össze-vissza lehet barangolni, nagyon kevés ember, szinte kihalt pályák. A Sella Ronda elérhető közvetlenül Corvarából ill. Colfoscoból. Ennek köszönhetően itt piszok magasak a szállás árak. Az Alta Badiai pályákra ezenkívül feljuthatunk S. Cassianoból, La Villa-ból és Pedraces-ból. La Villa-ban és Corvarában fizetni kell a parkolásért (napi 3 Euro) aprót vigyetek mer automatába kell fizetni. Magyarországról könnyen megközelíthető Brunico felől, akár Lienzen akár a Brennero felé megyünk. Erről a terepről bővebben a róla elnevezett topic-ban...
Val Gardena
Wolkenstein, St. Christina, St. Ulrich
Németország ill. a Brennero felől a legkönnyebben megközelíthető terep, ennek megfelelően itt a legmagasabb az árszínvonal. Amit én láttam belőle az a tömeg, itt voltak messze a legtöbben. A Sella Ronda-i pályák itt a legvacakabbak, bár a körbsízés szempontjából ez lényegtelen.
Val di Fassa
Alba, Canazei, Campitello, Mazzin, Pozza di Fassa, Vigo di Fassa
A Buffaure terepen nem voltam, de a Belvedere nagyon jó. Ez a fahatár felett lévő terep, szinte mindenfelé, amerre csak akarunk sielhetünk. A Belvedere viszonylag kis területen fekszik. Hátránya, hogy csak Canazeibe lehet lesielni. Láttam, hogy Plan Frataces-ig Canazeiből felautóznak az okosok, az ottani parkolóhoz meg két meseszép pálya vezet. Erre a területre több magyar iroda is szervez, bár kocsival nehezen megközelíthető. A szállás árak kedvezőek még a mi zsebünknek is. Cseszlovákok itt vannak nagyszámban.
Arabba-Marmolada
Arabba, Malga Ciapela, Rocca Pietore
Az, hogy a Malga Ciapela-i "pályaszállás" miért van benne minden utazási iroda ajánlatában, mostmár tudom. Volt szerencsém elballagni a szállás elől a korongos felvonóig... Innen csak a gleccser felé lehet értelmesen elindulni, oda meg a második állomástól igen nehéz feljutni. Ha valaki a gleccserre szeretne feljutni, csak a kabinos felvonóval tegye. A másik út ugyanis igen nehéz. Életem legnehezebb csákányos felvonózásán vagyok túl nem beszélve a kétüléses fabetétes "libegőkről" Az arabbai pályák, a terepviszonyoknak köszönhetően nagyon meredekek. Ennek a terepnek talán az egyedüli előnye, hogy közel van Alta Badia, már persze Arabbához. De, hogy mindenap vissza kelljen sielni Malga Ciapelába az igen gáz lehet. Autóval ide is nehéz eljutni.

Kulacs

Sziasztok!

Mostmár van nekem is tapasztalatom a Sella Rondával kapcsolatosan. Március elsőhetében töltöttünk egy hetet itt. Mindkét irányban körbesieltük, és a kapcsolódó terepeket is bejártuk. Számunkra nagyon nagy élmény volt. Azért hozzátartozik, hogy mi amolyan menős csapat vagyunk, úgy szeretünk sielni, hogy közben van valami uticélunk, valahová megyünk miközben sielünk. Erre eszményi ez a gigantikus összefüggő sibirodalom. Az időnk is fantasztikus volt szikrázó napsütés, kemény, de nem jeges pályák, melyek nem buckásodtak még este sem. A zöld vonalon mentünk előszőr, Corvarából indultunk. Az eredeti leírása a körsínek szintén innen kezdi a túrát, talán amiatt mert itt van egy olyan lift melyet mindkét irányba haladóknak használni kell. Azt meg jó először letudni. A hágókon való átjutás, hasonlóan a közúti közlekedéshez, kicsit nehézkes. Ehhez még jön a településeken való átballagás (átbotozás) ami szintén nem a legkellemesebb. (Főleg, ha a gyereket is húzni kell ill. a felszerelését cipelni.) De, és ez a legfontosabb, egy egésznapos kalandban lehet részetek, amit nem lehet visszamondani, félbehagyni, itt bizony menni kell. A szemlélet is fontos: felvonózunk, hogy sielhessünk. Ez egyébként mindig így van. Ha ráállhatunk végre a lécre ill. lapra egyből rajzoljuk az íveket, élvezzük a terepet. Engem az is feldobott, hogy semmit sem tudtam az előttem álló terepről. Meg kellett álni egy-egy magaslaton beazonosítani az előttünk álló pályát. Olyan tájékozódási sízés jellege is volt. Azok a legjobb részek melyek kabinos felvonók mellett vezetnek, tehát a szembe haladók a pálya mellett kabinban utaznak. Ezalól kivétel a "Husvéti tojás"-os felvonó Colfosconál. (Az gáz)
A zöldirány előnyei, nehézségei: Az egész rendszer szerintem legjobb pályája a Gardena hágóról levivő piros pálya. Addig Corvarából eljutni igen unalmas, majd átjutni a falun botos-gyaloglós-nyögvenyelős. Az innen felvivő kabinhoz vártunk a legtöbbet, valszeg a de. 10 órai időpont miatt. A Sella hágó ami innen következik, a leglaposabb ezért itt kellett egy kis botozás a "kőtenger" nevü pályán ami viszont gyönyörű. Innen jönnek a klassz részek: a Prodi hágón szinte észrevétlenül lehet átjutni, Val di Fassa pályái nagyon jók. Amint közeledünk Arabbába, laposodik és hullámossá válik a terep. Fontos: amint átmászunk a betonúton és elhaladunk a discokocsma előtt vegyünk nagy lendületet (még annál is nagyobbat). Ez a leglaposabb pálya, de ha jól begyorsulunk, simán átvészeljük, nekem másodszorra sikerült, pedig a lányomat is húztam a boardján. Ha ez megvan Arabbában nyakunkba kapjuk a léceket mivel egy rövid séta vár ránk a falun keresztül. Innen már minden oké, talán csak a Campolongo hágónál kell közvetlenül a felvonó előtt a botunkat a hóba mártani. Az meg kell a kidolgozott felsőtest miatt... A Boéról levivő pirospálya igazi jutalomjáték, bár nem tudom, hogy ha nem olyan ideális az idő és buckásodik a pálya, akkor milyen is lehet délutánra.
A narancssárga irányon mi egy órával hamarabb végeztünk. Ami itt gáz az a csákányos, korongos felvonónál kialakuló tömeg a Campolongo hágónál, aztán feljutni Arabbából a Porta Vescovora a kabinos velvonók egyikével. A Sella hágóig minden oké, de utána már elég rossz a terep szinte végig. Átbotozni a hágón, átmászni, lépcsőzni Wolkensteinen, majd a gardena hágóról lecsorogni Corvarába nem méltó befejezése a napnak. Legjobb, ha Colfoscoban beülünk az azonos nevű kabinos felvonóba, majd feljebb hatolunk a négyülésessel a Forcelles-re. Innen nyomhatunk egy remek pirospályát, egészen a völgyig.
Tudom, hogy ez kicsit hosszúra sikerült, de még nincs ám vége, még dobok képeket, meg írok is.

Kulacs

A múlt héten voltunk a Dolomitokban, Cortinán, Arabbában és Alta Badiában síeltünk, de jutott egy nap a Sella Ronda körre is. Mit mondjak? Tényleg nagy élmény, különösen így, már nem túl fiatalon, nem túl nagy sítudással. Érdemes volt megpróbálni. A zöld útvonalaon, vagyis az óra járásával ellentétes irányban, Arabbából indulva tettük meg a túrát. Igaza van a legtöbb előttem véleményt nyilvánítónak, tényleg nem a legkiválóbb sípályák esnek a túra útvonalába, kicsit sok a liftezés, de én úgy gondolom, hogy ez nem elsősorban sportteljesítmény, hanem kirándulás egy gyönyörű tájon, ahol út közben síléc van a lábunkon. Ha így fogjátok fel, nagyon szép napotok lesz. Változatos táj, sok pálya, sok felvonó (ebben az irányban 14). Ha valódi síelésre is vágysz, tehetsz egy-egy hurkot a körre, de az idő ezt behatárolja. (Különösen, ha pályán kívül, mély hóban próbálod meg és elveszíted a lécedet, mint egyikünkkel történt. A nyakig érő hóban fél órát keresték a sít négyen. Mi többiek addigra legalább a szomjunkat elvertük.) Délutánra természetesen, pont mire fáradni kezdesz, jól összetúrt pályák maradnak, de hát ez ezzel jár.
Remélem, jövőre is sikerül erre a tájékra menni, szeretnénk a másik irányban is megcsinálni a kört.

Kedves Gabus! Ne a Sella Rondát tekintsétek fő célnak, mert csalódni fogtok. Egy napot szánjatok rá, de vegyétek figyelembe az ebben a topicban leírt véleményeket.
Jó helyekből nincs hiány a Dolomitokban, sőt itt csak jó helyek vannak! (Egyébként mi is szombaton megyünk ugyanide, de a szállás Arabbában lesz.) A gyerekeim voltak a múlt héten ezen a tájon, csak jót meséltek a terepről. Először is Malga Ciapelából mindjárt fel lehet menni a kabinossal a Marmoladara. 1800 m szintkülönbség, lefelé 12 km-es gyönyörű pálya. A Marmoladaról át lehet síelni egész Arabbáig, itt pályák minden szinten dögivel. Ha autóba is ültök, nincs messze Civetta, talán a legszebb hely a környéken (persze a panorama a Marmolada tetejéről felülmúlhatatlan). Szintén nincs túl messze Cortina D'Ampezzo, itt egész nap síelhetsz anélkül, hogy kétszer mennél ugyanazon a pályán. Ha a Sella Ronda miatt Dolomiti Superski bérletet veszel, az minden pályarendszerre érvényes. Jó mulatást, lehet hogy találkozunk!

Kedves "csot"

Elnézést,hogy csak most válaszolok, de tegnap jöttünk haza síelésből, így ma kapcsolódtam.
Amik miatt nem hagyott mélyebb nyomot bennünk Sella Ronda ill. Malga Ciapella:
- Utazás. A végén, amikor már azt gondolná az ember, hogy odaér, akkor igen sokat tekergünk a hegyi uton, míg célba érünk.
- A szállástól a kezdők nehezen kapcsolódnak a rendszerhez, mivel nem ülős felvonóval lehet elindulni.
- Ez a hátrány hazafelé is megnyilvánul, mivel némely szakasza a pályának a hazavezető úton kicsit húzós, főként, ha öreg kemény hó van rajta.
- A körbesíelés pedig azt az érzetet kelti az emberben, mintha mindig utaznánk (fel-le) és nem síelnénk.
- Síelésre nekünk Arabba jött be, legalábbis az a pályarendszer volt szimpatikusabb.
- Malga Ciapella mint hely nem alkalmas esti sétára (mint pl. Ausztriában a kis falvak), mert gyakorlatilag nincs település.
Ezzel együtt azért jókat lehet síelni, tényleg nem akarom a kedveteket szegni.
Még egy tanács: A rendszert az óramutató járásával ellentétesen gyorsabb és valamelyest a gyengébb síelőknek könnyebb is megkerülni.

Üdv

Kedves Admin!

Voltam Sella Rondán, körbe is síeltük.

Tapasztalatok:
Nem hagyott olyan mély nyomot bennünk, mert igazából nem anynira jó hely síelés szempontjából, bár, tagadhatatlan, hogy nagyon szép, és jó dolog a Dolomitokat körbesíelni.
"Kauk" - bocsánat - de butaságot írt. 500 km erős túlzás a kör távolságára. Ezt lehetetlen körbesíelni egy nap alatt.
Közepes síelő 5-6 óra alatt kényelmesen visszaér.
A jobb irány az óramutató járásával egyező!!!!
Alapszállásban talán Arabbát javasolnám, ott aránylag jó a pályarendszer.
Malga Ciapellát nem ajánlom, elég rossz a rácsatlakozás a körre, ráadásul, ha rossz a hó, akkor szenvedés a hazajutás.
Valaki írta, hogy a mobiltelefon fontos. Valóban így van, mert nincs síbusz a teljes körre.
Üdv

Fehér Gábor