Bukovel, 2017. febr. 10-12.
Az elmúlt hétvégén Bukovelen síeltünk. Több éve tervezgettük a sícentrum meglátogatását, de a rémisztő utak, és kiszámíthatatlan körülmények miatt rendszeresen halogattuk. Most végre eljutottunk, a számunkra ismeretlen területre.
Sejtettük, hogy „időutazásban” lesz részünk. Miskolcról Románián át mentünk, hogy kevesebb ukrán utat keljen „leküzdenünk”. A román határ (10 perc) után normális utakon kicsit több mint 2 óra alatt elértük az ukrán határt Máramarosszigetnél. Itt, az uniós csatlakozás óta számunkra nem tapasztalt hangulatú határátlépés következett, mely most „csak” 50 percet vett igénybe. A határtól csaknem 2 óra Kőrösmező, kritikán aluli utakon néhol lépésben haladva. Teljesen elfogatható szakaszok után váratlanul 20-50 méteren gyakorlatilag hiányzik a burkolat, így óriási gödrökön kell áthaladni . Állítólag a közelmúltban látványosan tovább romlott az egyébként is vacak utak minősége. Az látható, hogy nagyon komoly az elmaradás errefelé….. Mi sötétedés után mentünk, de szerintem célszerűbb világosban közlekedni. Kőrösmezőn egy magyar ősökkel rendelkező családnál szálltunk meg kicsit „retró” körülmények között, de teljesen szívélyes korrekt kiszolgálást kaptunk, félpanziós ellátással. Aki nyitott erre, jól fogja magát érezni, és gasztronómiai utazás is egyben ez a síelés. Persze lehet hogy nem jön be mindenkinek….. Akik az igényesebb „európaibb” színvonalat igénylik, azok a bukoveli szállodákból és apartmanokból választhatnak, természetesen lényegesen drágábban, de a nyugati síhelyekhez képest még mindig olcsóbban.
Másnap bőséges reggelink után Kőrösmezőről korán indulva, majdnem félóra alatt értünk Bukovelbe, ahol célszerű 9.00 előtt megváltani az aznapi síbérletet, mely így 20-30% kedvezménnyel vásárolható.(H-CS 30%, P-V 20%) Ne felejtsük átállítani óráinkat a helyi időre! A sícentrum teljesen nyugati színvonalú, igaz a településen még többfelé építkeznek így kicsit befejezetlennek tűnik némely rész. Rendezett parkolók, sok bérletpénztár, majd irány az ülőliftek egyike és kezdőthet a síelés…. Papír alapú sítérképet, csak az információs pontokon kapsz, igaz szinte mindenhol ott vannak a fix pályatérképek a lifteknél. A környezet szép, a pályák a fenyőfák között futnak, ezért is nagyon hangulatos a hely. A pályák kitáblázottsága, és a pályakarbantartás tökéletes szerintem. Elsőre kicsit nehezen átlátható a rendszer, de rövid időn belül kiismerhető az egész. Szinte minden felvonóhoz több pálya tartozik, ezért a legnagyobb zsúfoltság a liftek tetejénél van, mert azonos csúcsokon több, akár 2-3 lift is találkozik. Mivel több irányba indulnak pályák, majd elágaznak így azokon nincs különösebb tömeg, emiatt az állapotuk is sokáig jó maradhat. Gondoltak a gyengébb tudással rendelkezőkre, mert több kék , és lankás erdei „turista” pálya van. A síhely adottságait tekintve megfelel a kezdőknek is. Természetesen a meredekebbet kedvelők is találnak maguknak pályákat. A rendszer itt is körbe síelhető mindkét irányba, a tudatosan kiépített liftrendszernek köszönhetően. Így szórakoztatóbb síelni, mert szinte folyamatosan máshol csúszhatunk. Természetesen a kb. 60km pálya nem túl sok, de néhány napra megfelelő annak is, akik a nagyobb rendszerekhez szoktak. Az adottságok miatt a pályák nem túlságosan hosszúak. A liftek ülőszékesek, max 4 személyesek,de sajnos nyitottak és van köztük még a lassabb tipusból is. Jobb lenne a leggyorsabb 6-os liftekkel utazni , de az köztudottan növelné a zsúfoltságot a pályákon. A sorakozási idő nem vészes, sokszor ülhetünk a liftekbe azonnal, vagy max. 2-3 perc után. Néha, főleg dél körül hosszabb 4-6 perc. Mi ennél többet most a három nap alatt nem tapasztaltunk.(p-v) A sorakozási morál viszont szörnyű, mindenki törtet előre mindenáron, a léceken többen állnak egyszerre. Aki félti a felszerelését az nagy bajba kerül, mert ő hiába nem tolakszik, hátulról folyamatosan támadnak….. Pedig hangsúlyozom ezt semmi sem indokolja, mert nem kellett sokáig sorakozni… A sorban állás végén az ülőszékek előtt közvetlenül alakul ki, hogy ki hová kerül, és nem ritka hogy a párosával utazni szándékozók valamiért ragaszkodnak a középső két helyhez, ezért az utolsó pillanatokban „ vicces” helyzetek adódnak. Ha 3-4 fő egyszerre szeretne felvonózni, időnként nem könnyű kivitelezni, mert a többség szinte küzd előre, és nincs tekintettel másokra… Ilyet korábban sehol nem tapasztaltam… Nem vészes, alkalmazkodni kell a helyzethez. Olyan is előfordult, hogy négyen 4 különböző ülőszékben kerültünk fel….. A síelési stílus sem a megszokott. Ennyi bot nélkül síelő, gyenge tudású, és nagyon gyorsan nyíl egyenesen száguldó embert még nem láttam sehol. Mintha egy síugró sáncon lennének, többen úgy mennek a meredekebb fekete pályákon is….. Ennek ellenére ilyen esetben ütközést nem láttunk. A központi részeken, ahol tökéletes széles gyakorló felületek vannak mégis több ütköző, és hóban fetrengő embert lehet látni. A pályarészeket összekötő keskenyebb hidakon is viszonylag sok esés, kisebb ütközés alakul ki, a nem megfelelő tempóból adódóan. Úgy tűnik,sokan gyorsabban mennek, mint ahogy a tudásuk indokolná, és inkább a sebességre koncentrálnak, mint a kanyarodásra…. Ez valami helyi sajátosság….. Természetesen nem azt mondom hogy mindenki ilyen, de az átlagtól itt jócskán eltérnek szerintem…. Magamat egy dinamikusan csúszó hobby síelőnek tartom, aki az átlagtól gyorsabban megy. Síelés közben ennyien még sehol nem előztek meg. Természetesen ez nem gond, mert nem versenyzek senkivel. A furcsa az, hogy kik előznek meg, milyen tudással, és milyen stílusban…..Teljesen indokolt, hogy Bukovelben kötelező mindenkinek a sisak.
Ennyi büfé, étterem nem sok helyen van a pályák mentén. A rendszer méretéhez képest rengeteg van belőlük, színvonalasak és számunkra is megfizethetőek, a legtöbben wifi is van. Ebéd körül kicsit sokan vannak , ezzel számolni kell. A normál síelés 16.30- ig tart, ezután néhány lift 19.30-ig jár esti síelésként minden nap. A napijegy érvényes arra is.
A hangulat nekem tetszett, egy két „sajátosságot” elfogadva nagyon jól érezheti magát az ember, mintha nem is ott lennénk ahol vagyunk…..
Aki egyéb elfoglaltságot szeretne, annak kirakodóvásár szerű piac, 4 pályás drótkötél átcsúszó, Wellness- központ, jégpálya,szánkópálya, kutyaszán, motorosszán, stb. minden rendelkezésre áll itt is, amit meg tud fizetni….
A hazautazásnál ismét 2 óra terep szakasz a határig, melynél visszafelé már 1.5 órát töltöttünk az átjutással. Meglepődtünk, hogy több helyen is „kávéra valót” próbáltak kérni tőlünk síelőktől akkor is, ha valóban semmi tiltott árú nincs nálunk…… A határon átlépve, ismét megtapasztaltuk hogy mennyivel jobbak a román főutak. A magyar határig kb.2 óra, majd 20 perc átlépés, és következhet az itthoni szakasz.
Összegezve a hétvégét, nekünk tetszett szinte biztosan visszatérünk a későbbiekben. Az utazás a távolsághoz képest sajnos nagyon sokáig tart, az utak minősége és a határok miatt. Ár/értékben viszont nagyon jó a síterep, igaz néhány sajátosságot pl. a sorakozási és síelési stílust el kell tudni fogadni. Nagyon sok nyugati hellyel partiban van Bukovel, de én inkább a keletiekkel versenyeztetném a költségek és a viselkedés miatt. Azoktól viszont többnyire sokkal jobb…. Nekünk, nem a „nyugati”-síelés helyett, hanem inkább mellett lehet befutó Bukovel…….
Keresés
39 cm
