Élménybeszámolók

Január 11-én érkeztünk a Cortinához tartozó Tre Croce hágóhoz, ahol egy megfizethető árú hotelt találtunk. Mivel jó volt az ár, reggelivel, vacsorával foglaltuk, így erre sincs gond, a síelésen lehet a fókusz 6 napon át. Dolomiti Superski bérletet vettünk, mivel nem akartunk leragadni csak a cortinai pályáknál.

Első nap autóba szálltunk és elmentünk a 35 km-re lévő San Cassiano-ba. Ahhoz képest, hogy 2200 méter feletti hágón kellett átkelni, egész hamar odaértünk. Már sílécen kereszteztük az Alta Badia régiót és megcsináltunk egy Sellarondát, a narancs irányban. A nap végén pedig Corvarából a Piz Soregán keresztül visszasíeltünk az autóhoz. Minden olyan volt, mint a prospektusokban, reklámfotókban csodás, de nem részletezem az utat, mert az nem a Cortinához tartozó leírás volna.

Második napunkon a Tofane Ski Area-t céloztuk meg. Ma is olyan téli körülményekre ébredtünk, aminél kívánni is nehéz jobbat: -3 fok, kék ég, hibátlan napsütés, és mindenhol hó, nem csak a sípályán. Nem bajlódtunk síbuszozással, autóba ültünk és a Rumerlo nevű parkolót céloztuk meg. Meglepően sok szintet kellett az autóval megtenni Cortina központjából, de egy nagyon jó helyen lévő parkolóhoz értünk fel. Itt van a 21-es lift alsó állomása, és nem kérnek érte pénzt, nem úgy mint San Cassianoban (ott 10 EUR).
Bemelegítésnek megnéztük a 38-as kéket. Ez egy jó hosszú erdei pálya. Széles dózerút, kellemes pálya lenne a kezdőknek is, de van benne néhány igen erős szintesés, ahol az újoncok kínlódva mennek le. Ennek folytatása a 29-es kék. Ezt már bátrabban ajánlom kezdőknek. Nekünk persze csak bemelegítés volt. Hogy ez megvolt, elindultunk a Cortinában elérhető legmagasabb pont felé, a Tofana di Mezzo alatti csúcspontra. Ehhez a 25-ös lift középállomásához kell lecsúszni a 43-as kéken. A Col Druscié hegytetőn átszálltunk a nagykabinos síliftbe, ami ijesztően magas űr felett libeg át a 2470 méteren lévő állomásra. Onnan most, nem lehetett magasabbra menni lifttel, mert a szél lefújta a havat a 46-os pirosról lejtőről. A Forcella Rossa előtt csináltunk még egy kiskört a 49-es kéken, majd a 28-as felvonóval visszajöttünk. (Középállomásánál kötelező volt a kiszállás.) A táj egyébként itt egészen más, mint a lejjebbi pályákon. Nekünk konkrétan a Hold jutott róla eszünkbe. Na, aztán irány a fekete 51, a Forcella Rossa. Félig-meddig ez a hírhedt 51-es volt, ami miatt szerettem volna eljönni Cortinába síelni. Drámai leírásokat olvastam róla, tehát ki kell próbálni! Megbeszéltük a csapattal, hogy ez nem lesz gyerekjáték, mindenki keményen tegye oda az élt a hegyoldalba, ne legyen probléma. Odafigyelősen, szépen lejöttünk. Élmény volt! Az igazsághoz tartozik, hogy most nagyon jó körülmények voltak. Bucka és jég semmi, ellenben tömör és kemény hó, szépen megcsinált pálya. Biztosan tud ez sokkal küzdelmesebb is lenni más viszonyok között. Hobbisíelőként, ha ezt már valaha szépen megsíelted, akkor elértél valamit. Miután a bakancslistás feketepályát kipipáltuk, a Pomedesen mentünk pár kört. A TV-ből jól ismert olimpiai pálya zárva volt, hiszen öt nappal később női világkupát rendeztek itt. Érdekes volt látni, mekkora munkát végeznek, hogy tökéletesre megcsinálják a pályát. Így a 35 és 37 számú fekete kimaradt, de jobbról-balról körbesíeltük a nagysziklát. Zárás előtt még mentük pár kört a 40-es kéken. Ez egy nagyon élvezetes pálya, bár szerintem a legtöbb síterepen, pirosnak lenne besorolva. A hó még zárás előtt is remek volt rajta, ember alig lézengett, így nagyon tempósakat csúsztunk befejezésül.

Harmadik napunkon is maradtunk az autózásnál. Egy remek parkolót találtunk 1,5 km-rel Pocol felett, a Cortina Skyline alsó állomásánál. Az óriási parkolónak a harmada sem szokott megtelni, így elmaradt a más parkolókban utálatos „harc a helyekért” nevű játszma. A tofanai oldal, laposabb pályáin melegítettünk, majd a Col Druscié hegytetőről induló fekete 41-re mentünk. Ez valaha az olimpia szlalom verseny színhelye volt. Szerethető pálya, de nem véletlenül fekete a jelölése. Visszasíeltünk a Cortina Skyline-hoz. A valóságban ez persze harántolás – többszöri felliftezés, lecsúszás. Negyedórás utazással átvitettük magunkat a Cinque Torrihoz. A táj, a látvány Dolomitokhoz méltó, hibátlan napsütés, mindent borító hó, a pályák biliárdasztal-szerűen simák. Lecsúsztunk az epikus Giau-hágó útjához, majd egy kőkorszaki kétülésessel, végtelen idő alatt visszadöcögtünk az Averau hüttéhez, és 2416 méter magasan megebédeltünk. Újra le a déli oldalon és a Super 8-as kör részét képező, Croda Negra – Lagazuoi útvonalat síeltük meg. A 92-es piroson van néhány húzós szintesés, ahol még kanyarog is a szűk útvonal, utána viszont olyan a lapos pálya, hogy csak botozással jutsz tovább. A 2835 m magas Lagazuoi csúcson elértük az egyhetes síelésünk legmagasabb pontját. A piros 2-es lentől vészesebbnek nézett ki, mint amilyen valójában volt. Lecsúsztunk a műútig, majd a kék 8-ason a Cinque Torri alsó pontjához. Mentünk az itteni pirosakon pár kellemes kört, amennyi még a liftzárás előtt belefért. A Skyline-nal még vissza kellett jutni az autóhoz.

Negyedik napon is szerettünk volna a Cinque Torri pályáin síelni, de élénk szél miatt az ottani sílifteket nem indították be. Maradtunk így Tofana Ski Area-nál. A korábban megsíelt lejtőkön ismételtünk. A Forcella Rossára újra felmentünk. A lányomat már nem hatották meg az intelmek, hogy meredek és szűk, meg sziklafal és egyebek. Én a nagy balkanyarig jutottam, mire ő már lent volt az alján. Aztán újra fel a Pomedes tetőhöz, ahol már ott volt a szombati világkupa „staff”, a versenypálya pedig egyre komolyabban nézett ki. Ebédünket a 38-as kék melletti „Ristoranta Col Taron” teraszán ejtettük meg. A hely a környék szerintünk leghangulatosabb hüttéje. Gerendaház, az eresz is fából faragva, az árbócon ladin zászló, südtirol sramli. Mi kell több? Ezen a napon új dolgokat nem fedeztünk föl, de Tofana fekete, piros és néha kék pályáit zárásig kimaxoltuk. Tömeg nem, csodás idő kifogástalan hóval, az volt.

Ötödik napon újra hosszabb autózást választottuk, és elugrottunk Armentarolába. A parkolónál rögtön összefutottunk a nevezetes, lovasszános sívontatmánnyal, ami idehúzza a Rejtett-völgytől a legközelebbi sílifthez (és sítaxikhoz) a síelőket. Nekünk ez a Lagazuoi csúcstól lejövő 7 km-es csúszás kimaradt, talán majd egyszer ez is meglesz. Szóval, ezt a napot is az Alta Badia terepnek szenteltük. Megnéztük Colfosco 50-es piros és 45-ös fekete pályáit, nehézséget nem okoztak, de csodás kilátásban volt részünk. Ebédhez a tavaly megismert kedvenc hütténket a Baita Ciadinat-ot célozuk meg, ami már Val Gardena terület, a Sassolungo szomszédságában. Visszaúton a narancs színű Sellaronda útvonalat használtuk, hogy visszajussunk Corvarába. Innen Alta Badia 2000-es csúcsain visszasíeltünk Armentarolába az autóhoz.

Hatodik napunkra hagytuk a szállással szomszédos Cristallo és Faloria területeket. Ezek Cortina, méltatlanul, háttérbe szorult pályái. A Cristallo szép, pazar a kilátás, a magaslati pályák (70-71-72) valószínűleg elég hóbiztosak lehetnek, de viszonylag egyszerűek, így hamar meguntuk. A hosszú levezető piros 73-ason néhányszor lecsúsztunk, majd az út túloldaláról fellifteztünk a 2352 m magas Monte Faloriára. Már a felvonóról kinéztük, micsoda kihívás lenne a fekete 63-ason lejönni. Érzésre, látványra ez meredekebb volt minden más pályánál a környéken. De a jól kezelt pályán gond nélkül lesíeltünk, a Ski Bar Vitellihez. Ennek a hüttének az elhelyezkedése az egyik leghangulatosabb azok közül, amikkel a hat nap alatt találkoztunk. Kilátás ugyan zéró, de fenyvesek ölelésében egy nagy tisztáson csalogatja vendégeit. Újra fel a csúcsra lifttel és ezúttal a 61-es piroson vissza Vitellihez. Erre a 61-esre kicsit túlzás a piros besorolás, ez egy erősebb kéknek lenne jó inkább. Megint fel a 4-es lifttel, és a csalogatóan hangzó „olympic giant slalom” pályát, a 62-es feketét néztük meg. Feketéhez méltóan jó meredeken indul, de egy szerethető, jó pálya, kb 3 km hosszúságban. Megnéztük még a hosszú, és kellemes piros 68-ast is. Mentünk még pár kört és a végén, a jelzéseknek megfelelően, lifttel mentünk le a parkolóba. Hó sem volt elég az úton, és a lejtése sem túl jó, sokat kéne botozni. Így egy libegőzéssel fejeztük be 6 napos, Dolomitok beli sívakációnkat.

Manapság már ilyen magasan fekvő sírégióban is egyre problémásabb jó körülmények között síelni, de nekünk szerencsénk volt, 2025 január 11. és 18. között igazi és csodás tél volt a Dolomitokban.

A tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is egy napra kirándultunk át Ortisei-ből, első magállónk a Falzarego-hágóban volt. A csúcsról visszavezető pálya kiváló volt, csakúgy, mint a Cinque Torri pályái, ahol a 11-es pályán egészen fantasztikus volt leszáguldozni, amit többször is megtettünk :)

1/2 1 körül értünk vissza a hágóba, és mivel tavaly a Tofana területét jártuk be, idén a Misurina-i rész volt a cél. A Rio Gere parkolóból indultunk, először a Cristallo felé, ahol fent teljesen üres, kiváló minőségű pályák fogadtak, igaz, ez mindössze 3 pályát jelent. A környezet is gyönyörű, és csak azt sajnáltam, hogy a Staunies felvonót 2016-ban technikai okok miatt megszüntették (a sítérképen a szaggatott vonal mellett az "Impianto in progetto" felirat szerepel, vagyis talán van remény arra, hogy a jövőben újra fel lehet majd jutni a hágóba). A parkolóba vezető pálya sem volt rossz, bár az alján már elég puha volt a hó, de március közepén ez azért nem meglepő.

A délután hátralévő részében a Faloria pályáit síeltük be, köztük a három lendületes fekete pályát. Itt sem voltak sokan, és a pályák még késő délután is elég jó állapotban voltak. A parkolóba visszavezető pálya elvileg zárva volt, de sokan mentek le rajta, a zárás oka talán az volt, hogy egy rövid szakaszon annyira kásás volt a hó, hogy csúszni nem, csak gyalogolni lehetett rajta.

Mindennel együtt nagyon jó kis nap volt, és igaz, hogy a Falorián kevesebb pálya van, mint a Tofana-i oldalon, de a kevesebb ember miatt a síélmény még talán nagyobb is volt.

Fotók: https://sielok.hu/fotoalbum/cortina...-2023/galeria/

Karácsony előtt töltöttünk itt három sínapot, egy negyediket pedig a Sella Rondán. Mindenkinek ajánlani tudom ezt az időszakot, mert a szállásárak összehasonlítva mondjuk a februáriakkal alig több, mint féláron vannak 3-4 csillagos hotelek vonatkozásában, mondhatni megfizethetőek. Emellett a népsűrűség bőven előszezont tükröz, a központi pályák kivételével mondhatni lézengtek csak a sízők, mi ezt nagyon értékeltük. Cortina pályái kissé lassabban nyitottak, mint a környező terepek, de bőven rendelkezésre állt így is megfelelő mennyiségű. Faloria részre el sem jutottunk (Cristalloo még zárva volt), csak a Tofana ill. 5 Torri pályáit jártuk be.
A síterep idéntől két fontos új fejlesztéssel gazdagodott. A Tofana csúcs alatti magashegyi rész kapott egy bubis négyülésest mely nagyjából 600 méter szintkülönbséget tesz meg, másrészt egy hosszú kabinos lift köti össze immár Tofanat és 5 Torrit, kb. 15 perces menetidővel kiváltva az eddigi síbuszt.
Reggelente a térképen 25-össel jelölt kabinossal mentünk fel. Egyik kedvenc pályánk a hegyállomásról lefele induló 40-es kék volt, mely kellően széles és lendületes, gyakorlatilag senki sem síelt rajta, nap végén is jó állapotban volt. Néhány kör után a központi részre mentünk át, itt a 19-es hatüléses felvonó alatti többségében széles világos piros 35-ös pályán lehetett nagyon jó gyors köröket tenni illetve ennek folytatásában lévő kék 27-t is kedveltük. A magasabban lévő pályák is jó állapotban voltak, de picit meredekebbek voltak a számunkra ideálisnál. Ezeken a részeken kissé többen síeltek, de a pályák a nap végére sem romlottak jelentősen.
A 14-es Olimpia felvonó csak december 20.-a körül indult, a hozzátartozó kék pályák viszont helyenként kemény jégbordásak voltak, ami kellemenné tette a síelést, ilyet máshol nem tapasztaltunk.
Az 5 Torri rész szintén gyorsan kedvencünké vált. Igazából a 4-es és 5-ös felvonóhoz tartozó lendületes kék és piros pályákat síeltük kevés síelő társaságában. Jó pályák, gyönyörű táj, minden adott volt az élvezeti síeléshez és még az időjárás is kegyeibe fogadott minket. Itt találtuk meg kedvenc hütténket, mely a négyüléses buborékos hegyállomásánál helyezkedett el. Helyi olasz konyha különlegességeit kínálta elfogadható áron, főszezonban talán nem árt előre foglalni, ha valaki a fűtött benti részben akar leülni.
Egy napot a Sella hegy körül síeltünk, Arabbánál léptünk be, mely kb. 50 perc autóval Cortinától sok-sok szerpentinen át. Itt már érezhetően többen voltak, de még bőven a tűréshatráron belül, nap végéig jó minőségű pályákkal, amihez kellett a fagypont körüli napközbeni hőmérséklet is.
Cortina mint hely igen felkapott a főszezonban, a város tele luxusmárkák boltjaival, de ennél sokkal többet nem kínál, a pályákért, egy kis olasz életérzésért viszont érdemes ide eljönni. Vacsorázni általában a szállodánk szomszédságában lévő Trattoria Viennába jártunk, jó konyhával rendelkező autentikus hely, ahová még úgy tűnt a helyiek is eljárnak, átlag pizza vagy pasta 10-11 euró körül volt, de pazarabb főfogásokat is kínáltak.

Március közepén egy napra látogattunk át ide Val Gardénából, a kocsival a Son dei Prade parkolóban álltunk meg. Innen az erre az idényre átadott nagykabinos lifttel mentünk Bai de Dones-ig, majd a 5 Torri felvonóval kezdtük meg a Super8-as kört. A környezet csodálatos, a pályák szuperek voltak, különösen a 5 Torri felvonó aljához vezető 11-es és 14-es pálya. Dél elmúlt, mire felértünk a Lagazuoi csúcsra, szerencsére a felvonónál nem volt tömeg. Az emberek túlnyomó többsége Armentarola felé csúszott, így a Falzarego-hágóba vezető pálya szinte teljesen üres, és így élvezetes volt.

Akár egy egész napot el lehetett volna tölteni a Bai de Dones környékén lévő pályákon, de mi kíváncsiak voltunk a Tofana vidékére is. Ra Valles pályáin meglepően kevesen voltak, így a pályák is igen jó állapotban voltak (46-os, 48-as 50-es), bár az alján sok helyen lehetett apró kavicsokkal találkozni. A visszafelé vezető fekete 51-es viszont rászolgált a hírére: keskeny és buckás, még szerencse, hogy rajtunk kívül éppen nem volt arra senki.

A Tofana I. pályái már közel sem voltak olyan jó állapotban, és itt a tömeg is nagyobb volt. Időhiány miatt a Pomedes-re is csak egyszer tudtunk felmenni, majd zárásig az Olimpia felvonó könnyű pályáin (21-es, 22-es) csúszkáltunk.

Nagyon megérte ez az egy nap, remélem lesz még rá alkalom, hogy többet is síeljünk ezen a terepen.

Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/cortina...dampezzo-2022-petib/galer...

Február 17-22 között napsütéses időben 6 kiváló sínapot töltöttünk a Dolomitok „fővárosában”. A szállásunk a velünk utazó gyerekekre való tekintettel nyugodtabb helyen, San Vito di Cadore településen volt, ezért közlekedésnek autót használtunk. A síterep érdekesen és határozottan tagolt még a nagy egységeken belül is. A pályákon olaszos precíz pályakezelés, sorállás nincs. Feltűnően sok régi felvonó van de ezek sem lassúak, ezért nem is zavaróak.

A Super 8 sítúra területei - 5 torony, Falzarego hágó, Lagazuoi csúcs, Armentarola. Az 1-12 és 90-92 pályák. Ez a túra alapszintű sítudással, különösebb fizikai megterhelés nélkül, az esetleges várakozástól függően 3-4 óra alatt teljesíthető. Várakozásra az 1-es nagykabinosnál (1915-18 között épült), a lovasszánnál (€ 2,5) és Armentarola taxinál (€ 6,0) lehet számítani. A gyönyörű és máshogy meg sem közelíthető környezet miatt szerintem nem szabad kihagyni a programból, viszont lazára tervezett napként érdemes kezelni. A parkolás a térképen jelzett egyik parkolónál sem probléma, mi a legközelebbit választottuk az 5 toronynál. Az itt lévő pályákon köröztünk a túra előtt és a túra után is a 4-es számmal jelölt 4 üléses, az egész síterep egyetlen „bubis” felvonóját használva.

Tofana 1 területét a Socrepes nagy parkolóból terveztük megközelíteni mert volt velünk egy 20 év után újrakezdő síelő is ezért neki a 20-as pályákat gondoltuk kezdésnek. Nagy volt a felfordulás a parkolónál ezért a hegyi úton felmentünk a térképen Rumerlo néven jelölt helyre. Nem bántuk meg. Itt nem csak a végső parkoló van, hanem az út mellett is hosszú keresztirányú parkolósáv, közvetlenül mögötte egy ratrakolt zöld pálya. Ráadásul a magasság miatt itt már nem olvadt ezért délutánra nem is ázott fel a parkoló. A kékpályás sízésből nem sok csúszás lett, hamar felköltöztünk a 30-as kellemes pirosakra. Itt a sziklák között mindig árnyékban lévő 35-ös rövid fekete tud meglepetést okozni a ST szerint 42 fokos lejtőszöggel és szikrázó keménységgel.

Tofana 2 a Ra Valles területet és a Cortinába vivő 40-50-es pályákat jelenti. A felső pályák kellemesek, nekem gleccser sí érzést nyújtottak. A levezető 51-es hosszú fekete (Forcella Rossa) viszont meglepett, sokakat még nálam is jobban. Jobboldalon sziklafal, baloldalon majomfogó hálóval védett szakadék, keskeny jeges-buckás út, a ST szerint 45 fokos meredekség. Szó szerint szédítő volt, a jelszó pedig elesni tilos. A végén tíz percet várt rám a leggyorsabb, pedig én is sokakat lehagytam akik nem is tudom hogyan értek végül le. Ilyen csapda pályával eddig nem találkoztam. Ha elindulsz vagy lesíelsz, vagy hívod a mentőket. A meredeksége miatt ugyanis lecsatolni életveszélyes hágóvas és jégcsákány hiányában. Ehhez képest a 41-es olimpiai műlesikló pálya ST szerint 33 fokos meredekséggel jegesen sem jelentett veszélyhelyzetet csak némi bénázásra lehetőséget. A Cortinába levivő 44-es a sok szintbeli útkereszteződés miatt nem tetszett. Ezért a nagykabinos parkolója (4 óra * 1 € majd 0,5 €/óra) helyett a Tofana 1-nél leírt vagy a hegyi útelágazásnál Tofana 2 parkolóként kitáblázott Colfiere parkolót érdemes használni. Ez utóbbi nem a térkép szerint jelölt helyen van, hanem az úttól a hegy felé esően a 24-es kétüléses alatt, a nyári 3D térképen sorompóval lezárt részen.

Cristallo a Rio Gere parkolótól északra lévő nyugdíjas klub. Kellemes rövid pályák, végig napsütötte hütte. Ezen csak a kuloárban lévő pálya újranyitása fog változtatni.

Faloria a Rio Gere parkolótól délre helyezkedik el, Cortinából nagykabinossal közvetlenül is elérhető. Ez egy sportos, szintsíelő terület a három különböző karakterű fekete pályával. A 62-es olimpiai GS száguldozós, a 63-as ST szerint 36 fokos meredek, a 64-es a kettő közötti. A sor pedig folytatódik a 65 majd a 61-es pirossal aminek a nagy része már inkább kék. A parkolóba visszavivő 55-ös lift melletti nem számozott piros pálya becsapós. Csak akkor úszod meg a felfelé küzdést, ha 76 km/óra fölé szerzel lendületet a pálya elején. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha már a 62-es pályából indul a lendület, ami a beláthatatlan leágazás miatt veszélyes.

San Vito di Cadore a karcolt ívek mekkája. Egy pillanatig sem mentem egyenesen mégis 80-as lett a tempó. Az aljában lévő gyerekpark is ügyes.

Némi frissítés.
03.05 (hétfő) délutántól 5-től 03.08(csütörtök) hajnalig 1-2 órás megszakításokkal rengeteg hó esett a környéken. Nappal az alsóbb régiókban fagypont felett van a hőmérséklet (elérheti a +10...12 fokot is), de éjszaka még fagy. 03.08 reggel pl -9 fokot mutatott a hőmérő. A pályákon rengeteg a hó, az alsóbb részeken már azért vannak latyakos szakaszok, de a Tofana és Faloria pályái kitűnő állapotban vannak. Az utakat takarítják, de a hóláncot nem szabad otthon hagyni, különösen a reggeli időszakban lehet rá szükség. A ködös, felhős időjárás miatt néha lezárnak bizonyos részeket 03.06-án(kedd) pl a Tofana volt lezárva. Sorban állás szerencsére alig van, eloszlik a nép a pályákon, bár délben a hüttéknél észre lehet venni, hogy sokan kijönnek síelni. Aki a következő 1-2 hétben megy, nem fog csalódni ;-)

A régióban tett barangolásainkról részletesen írtam Alta-Badia és Kronplatz fórumain. Hozzáteszem, hogy a csapat Cortina-t is megsíelte, de én azt kihagytam, viszont az egyik nap körtűrája érintette ezt a terep Cinque Torri részét, tehát a képek ide valók. Annyit még, hogy rövidebb, de nagyon szerethető rész.

Az előző hétvégi-hételeji tapasztalataink kicsit késve.
Február 26-Március 01 között voltunk Cortinán. Szállásunk a San Vito d'Cadoreban a Villa Menegusban volt, 3 hálószoba, nappali, konyha, fürdő 100 Eur/nap, egyszerű, de tiszta.

Szombaton a Falzarego hágó melletti pályákon síeltünk. Minden pálya és felvonó üzemelt, a hó minősége kifogástalan volt már akkor is. Ami feltűnő volt, hogy a Falzarego hágónál a pályákon lehettünk összesen vagy 15-en, addig a 5 Torrinál érezhetően többen voltak. Igaz, itt a pályák is hosszabbak, a városhoz is közelebb van és innen is elérhető az összes pálya a környéken. Na meg itt van egész Cortina 2 db (!) bubis liftjéből az egyik, ami rossz időben nem elhanyagolható szempont.
A liftek ugyanazok, mint 7 évvel ezelőtti itt tartózkodásom alatt, nyitott 2-3 személyes liftek. Az egyetlen modern lift a Lagazuoi-ra vivő nagykabinos, de ehhez egyetlen pálya tartozik.
Vasárnap végig szakadó hóesésben Faloria és Cristallo. A városból a Faloriára vivő kabinos alatti parkoló fizetős, a fenti parkoló viszont ingyenes. Utólag fönt parkolnék, oda le is lehet csúszni, nem kell lefelé liftezni a nap végén. A pályákon a ratrakolt 20-30 centi friss hó, meg egész nap esett folyamatosan, élvezet volt. Falorián csak nyitott liftek vannak, a személyzet pedig nem szakadt meg, hogy lesöpörje a padot, mielőtt ráülsz. De mindezt a kis kényelmetlenséget feledtette a téli táj hangulata, a friss hó élménye.
A Cristallon van a másik bubis lift, ránézésre kb 30 éves. Szerencsénkre ment a fenti két személyes lift a Cristallora. Az alatta lévő kezeletlen fekete pálya, friss porhóval pazar volt, nem lehetett betelni vele. Ezen az oldalon még kevesebben voltak, mint a Falorián, volt hogy 10-15 percig nem találkoztunk emberrel. Olyan érzésünk volt, mintha kibéreltük volna a pályát és privát terepünk lenne. Már csak ezért az egy napért megérte eljönni!
Hétfőn ismét szakadó hóesésben a Socrepes volt soron. Ezen a napon mindössze egyet csúsztam, mivel a fiam az első csúszás során meghúzta a térdét, irány a kórház. Erről később.
Kedden végre szikrázó napsütés, újra a Falzarego. Az előző napok havazásának köszönhetően pazar hóviszonyok a pályákon, de pályán kívül is teljesen OK. A nap végén a Lagazuoi-ról a társaság többi része egy kb 8 km-es pályán Armenterolába síelt, én meg ott vettem fel őket kocsival. A parkolóból iránytaxik visznek vissza a Falzarego hágóra, fejenként 6 Euroért. Aki Alta Badia felé igyekszik, azok jobban járnak. A pálya aljától lovas szánok mögött, hevederekbe kapaszkodva 20 fős csoportokban visszavontatnak a lovasszánok Armentarolába, nagyon hangulatos lehet.
Haza felé nem akartuk megmászni még egyszer a hágót, ezért Bruneck felé indultunk haza. Érdekes volt, hogy amíg Cortinán a városban is 20-30 centi hó volt, addig a La Villában semmi. Kronplatz felé a Piculin pályán volt hó egy fehér szőnyegen, de mellette a barnászöld legelő. (ez azóta már nem így van)

Néhány szót a kórházi tapasztalatokról. Összesen nem töltöttünk bent 1 órát sem, és ebben benne volt egy röntgen is. Amit nem értettem, hogy nem fogadták el az Allianz téli sportok utasbiztosítást! Ragaszkodtak az unios kártyához, ami persze ott maradt a szálláson, mivel úgy gondoltam, hogy az extrán kötött utasbiztosítás mindent visz. Megkérdezték, hogy kifizetem-e a kezelést most, és otthon rendezem a biztosítóval, vagy bemutatom az unios kártyát másnap? Amikor rákérdeztem a kezelés díjára, akkor az asszisztens hölgy egy kis tanácstalanság után tett egy 80 euros ajánlatot. Ahhoz képest, hogy otthon vagy Ausztriában tételesen fel van sorolva a kezelések díja, ezen mosolyognom kellett. Végül is abban maradtunk, hogy másnap bemutatom az unios kártyát, és mosolyogva jobbulást kívántak.

Múlt héten voltunk Cortinában. Valóban csodás hely. Egy valamit nem értettünk: megdöbbentően kevesen voltak. Mikor láttuk a tv-ben, hogy Miklós Edit is csúszik, összekaptuk magunkat és felmentünk. A hangulat nagyon jó volt, de arra nem számítottunk, hogy alig pár száz ember lézeng egy VK-futamon. Egyébként Edit jót futott, 37-es rajtszámmal 32. lett - épphogy nem pontszerző. Az esti díjkiosztón valami miatt kétszer is mutatták a csúszását - nem tudjuk miért, de jó volt. Kár, hogy a vasárnapi futamot nem tudtuk megnézni, mert lejárt az időnk. Cortina a "visszamenős" helyek közé kapott besorolást.

Többször jártam már a Dolomitokban, de Cortina eddig kimaradt. Most bepótoltam ezt a hiányosságot: február 4-11 között egy kb. 25 fős csapattal (lakhely: HU, DE, SE, RO) tartózkodtunk ott. Benyomásaimat csoportosítom:
-szállás: Borca di Cadoréban (15 km Cortinától). Kissé szocreál apartmanház, első éjszaka 14° a szobában, aztán, némi reklamáció után, folyamatosan 27° :))
-közlekedés: a csapat egy része elhatározta, hogy nem autózik, hanem a Dolomitibus-szal közlekedik. Ez egy adott alkalommal azzal járt, hogy az 5 embert szállító sofőr meg sem állt a Socrepes megállónal, hiába hadonásztunk neki (a következő járat csak 1,5 óra múlva volt esedékes). Egy másik busszal bementünk a központba, félórát hőzöngtünk a cég irodájánál, a panaszkönyv felemlítésére kaptunk egy különjáratot. Egyszer meg 3 perc késés miatt ugyanazt a másfél órát a restiben töltöttük, de némi grappa+sör mellett hamar eltelt az idő...
-recesszió: a boltok nyitvatartásáról nem beszélek... Nyomasztó volt, hogy ez egyik legelitebb olasz sívárosban a szállodák 2/3-a üresen, zárt spalettákkal állt, este alig lézengtek a népek az utcán. Ennek meg volt az az előnye, hogy a pályákon sokszor csak mi voltunk:)
-infrastruktúra: szembetűnő, hogy a liftek kb. 20 évesek, az egész 140 km-nyi pályarendszeren 1 (egy) buborékos felvonó van... Viszont: a pályák gondozása kifogástalan, az első napokban jóformán csak műhó volt, de kiválóan kezelve. Aztán megjött az áldás 20 cm mennyiségben, végre fehérré vált a világ.
-időjárás: 7 napig átlag -10°, de volt -22 is. Hóesés 1 napig, meg "természetesen" a hazautazás napján (Cortinától Öskűig végig havazott)
Értékelésként mégis 5* adok a jól kezelt pályák és azok kiváló vonalvezetése miatt (még a kevésbé jól sizők is nyugodtan mehettek a piros, de némely fekete pályán is). Én személy szerint rég nem talpon/élen sieltem ennyit és ilyen élvezettel, amit csak fokozott a gyönyörű táj.
(képi dokumentáció később.)

Olaszország szerelmeseinek figyelmébe ajánlom, hogy Cortina nem csak az Olimpia és szuper felszereltsége miatt híres, hanem a minden évben vászonra kerülő Vacanze di Natale karácsonyi vígjáték egyik része is itt játszódik. Tényleg gyönyörű, hangulatos hely, amit a film is jól érzékeltet.

A héten a közelben síeltünk és egy napra átugrottunk ide is.
Az idő már túl jó volt, ragyogó napsütés, ami persze a hónak már nem annyira jó, de azért a felső pályákon még semmi probléma. Az osztrák pályák után itt kicsit furcsa volt, hogy nincs minden olyan precízen táblázva/jelölve, de hát ez már Olaszország :-). A Tofana csúcs alatti részen kellemes pályákat találtunk amit kevesen használtak, ezért a pályák minősége is nagyon kellemes volt, az itt lévő hüttében sem kellett várakozni, a capuccino is olaszos volt :-)
Délután lementünk a Pomedes alatti részre, itt már nagyobb volt a forgalom és a pályák is ennek megfelelően, buckásabb, jegesebb. A nap végén érdemes egy kis erőt tartalékolni a völgycsúszásra, kellemes kis erdei pálya, és a panoráma is nagyon szép.

Péntektől hétfőig voltunk síelni Cortina környékén. Péntek reggel érkeztünk, és mivel nem volt szállásunk előre foglalva, apartman kereséssel kezdtük a hétvégét. Gondoltuk, ez nem lesz probléma, Ausztriában sosem volt gond előszezonban helyet találni. Biztos mi nem készültünk fel eléggé, de talán másnak is tanulságul szolgálhat.
1. meglepetés: apartmant minimum hét éjszakára lehet bérelni Veneto tartományban!!! Maradtak a szállodák.
2. meglepetés: ez a hétvége négynapos ünnep volt. A szállodák egy része még nem nyitott ki, ami meg nyitva volt, már hetek óta foglalt.
Végül San Vito di Cadoreban találtunk egy szállodát félpanzióval 55 Eur/fő/éj, de már ennek is tudtunk örülni.

Péntek délután végül is már tudtunk síelni Falorián. Kicsit csalódás volt a lift "arzenál", a csúcsra egy fapados 3 személyes, utána egy buborék nélküli 4 személyes, végül egy fapados 4 személyes vagy 2 db 2 személyessel lehet feljutni. Mivel esett a hó, illetve fent süvített a szél, annyira nem élveztük, az utolsó órákban már fel sem mentünk a csúcsra, maradtunk a fák között. A pályák a körülményekhez képest rendben voltak, néha még ratrakoltak is napközben. Kedvencünk a második 4-es lifttől balra induló piros pálya volt, nem túl meredek és széles.
Szombaton Col Gallina és 5 Torri volt tervben. Sajnos az összekötés és a Lagazuoira menő kabinos nem működött, így Col Gallinán voltunk. Az itteni fapados 3 személyesbe a lábam nem fért be (190 centi vagyok), így azt lógatnom kellett. A pályák főleg gyerekeseknek, illetve a széles de nem meredek lejtőket kedvelőknek jönnek be, én nagyon élveztem. Kár, hogy nem volt összesíelhető a 5 Torrival.
Vasárnap Marmolada gleccser és Arabba. Na ez nagyon bejött. Délelőtt szép idő, pazar panoráma. Azért aki kezdőkkel síelne át a Marmoladáról Arabbába, készüljön fel, hogy egy idő után csak piros-fekete pályák vannak, de elég szélesek. Viszont fent a hágón nagyon kellemes széles kék pályákon lehet gyakorolni. A gleccserről a nagykabinoshoz a völgyben a 4 személyes lifttől egy nagyon hangulatos erdei kék pálya vezet, mesebeli környezetben.
Hétfő délelőtt Cristallo. Nagyon jó!!! Egy hosszú bubissal lehet felmeni. Onnan nem túl hosszú piros és kék pályák vezetnek balra egy másik négyszemélyeshez, nagyon kellemes pályák. A völgybe vissza egy-két letöréstől eltekintve egy lendületes pálya visz le, nekem ez volt a kedvencem. Délután újra Faloria. Mivel a péneteken lezárt feketék is meg voltak nyitva, és az idő sem volt olyan cudar, mint pénteken, nagyon élvezets volt.
Összegezve jó volt, de én egy kicsit többre számítottam Cortinától. A pályarendszer nem síelhető egybe (tudom, hogy egy jó része még nem is nyitott meg, pedig volt rajta hó bőven), és a liftek is hagynak kívánni valót maguk után. A környezet viszont pazar!
Javaslat a hazafelé vacsorázni szándékozóknak: Lienzből kifelé az Interspar önkiszolgáló éttermében 17.00 után minden féláron van. Gulyás és rántott hús sültkrumplival 3,4 Euro!!!
Többi kép a fotoalbumban.

Sziasztok! Ma jöttünk haza Cortináról. Mariann, az a kék pálya tényleg szuper. Snoowgirl a mi csak a síbuszokat használtunk. A szállodában adtak menetrendet, reggel 8-10ig délután 15-17 viszonylag gyakran (15-20percenként) járnak a buszok Borca-ról indulnak és Passo Falzarego-ig. Ha Misurina akartok menni akkor a buszpályaudvaron le kell szállni kb 2 percre indul egy kabinos azzal lehet felmenni. San Vito-i pályákhoz is megy busz Borca-ról.

A pályákra egy rossz szavam sem lehet. Tökéletesen karbantartottak, szélesek és tényleg mindenki megtalálja a tudásának legmegfelelőbbet.

Valamelyik fórumban olvastam (lehet hogy itt :) ), hogy milyen drága. Mihez képest. Szerintem elfogadható. Egy kávé 1, capuccino 2, tea 2 euro. Egy adag sültkrumpli 3 egy szelet süti 3-3.5 euro a hegyen.

Azoknak akik mostanság járnak arra, probáljátok meg még ausztriába teletankolni az autot Lienz 0.9 Cortina 1.2 egy liter benzin. :)



Egyénként mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyszerű hely, biztos még visszatérünk!!

Jó havat és utat mindenkinek aki ez után megy!! :):):)

Üdv,

mi is feb.21-én megyünk. Szállás Borca di Cadore-ban :)

Aki kérdezte, hogy milyen a hely: A legjobb! Mi már voltunk itt vagy 10-12-szer, bár az utóbbi 5 évben San Vito di Cadoré-ban szálltunk meg, a Fiori hotelben (nem drága, de vigyázni kell a kilókkal, mert egy cukrászda tulajdonosáé (arra épült), így a reggeli és az apré-ski (síelés utáni nass) nagyon durva: meleg fánk, isteni sütik, cappucino).

A pályák rendkívül hóbiztosak, gondozottak. A fiam tavaly kezét törte (sima seggre ülés esete), de a rendőr és a mentőszán 2(!) percen belül ott volt (meglátták, hogy sír). Kórház: mindenképpen kell fizetni, a biztosítás utólag itthon térít a számla ellenében. (Gipsz, röntgen, miegymás: 80€).

Ételek: Valaki írta, hogy drága...én elnézést kérek, hogy írom, de a kaja ára alig 10%-a a teljes utazásnak ezért a szendvicset nem javaslom. Meg kell kóstolni az olasz éttermek kínálatát, mégpedig a hegytetőn...ebben ez a buli! Pl Gnochi (10€)és az erdei gombás tál (7 €)...isteni! (gyereknek krumpli+hús=10-12€) Pizza 12€, de helytől függ. Legfontosabb italok: sör 3-5€, cappucino: 3€. Jégermaister: 2-3€. A San Vito-ban és Borca di Cadore-ban lévő közértek nem sokkal drágábbak, mint itthon...sőt néha lehet kapni márkás cuccokat nagyon olcsón. Az apartmanos bevásárlásokat a Hotel Fiori melletti nagy áruházban szoktuk intézni (San Vitoban)

A pályák környéke: Ha 10 után érsz a parkolóba, akkor már csak nagyon messze lehet megállni, és akkor bizony a sáros, földes parkolón kell átcaflatni hátadon a síléccel, síbakancsban, hegynek felfelé. Egy tipp: mi pár éve rákaptunk a ski-depo használatára, ami nagyon kényelmes (a síléceket és bakancsokat közvetlenül a pálya mellett lehet tárolni, árról a helyszínen érdeklődni).

Pályák: A Lacedel és környéke minden igényt kielégít: az alsó pályák kékek, középsők pirosak, felsők feketék. Mindhárom szint kényelmes felvonókkal érhető el. Max sorban állási idő: 3 perc. Itt rendezik a sívilágkupa egyik futamát is, nagyon király végignézni a profikat! (január végén). A felső szinten megfelelő hó esetén buckapálya is van és 3 fekete, és persze néhány kék is vezet lefelé.

Érdemes felmenni Tofánáig, és onnan balra megtalálni a kék 15 km-es erdei pályát...csodálatos...csak a sí hangja hallatszik, ahogy ropog a havon...és erdő, erdő...néha az ember megáll és csak néz.

Ezen az erdei úton lehet átmenni Socrepesre. (a vége felé, kb 300 méter hosszan kicsit duracelles) Itt található egy pirosas, rövid időmérő pálya is. Kényelmes felvonóval szép, széles kék pályákon lehet síelni, boardozni. Visszatérés Lacedelre egyszerűen a hegy tetejéről a BALRA tarts elve szerint, további liftre már nincs szükség, a pálya egyenesen a parkolóhoz visz. Ebédre ezt a helyet javaslom (a socrepes-i felvonó melletti teraszos étterem).

Ha lent nagyon nincs parkoló, akkor érdemes felmenni Pocol felé, a hotel Argentína parkolójába, az szinte a socrepes-i pályákra épült, tehát nagyon kényelmes.

Egyéb: aki bírja pénzzel, annak Cortina szívében rendelkezésére áll Gucci és hasonló boltok tömkelege (pl női táska 3000 €-ért...pfff).

Azért azt érdemes fejbe vésni, hogy Cortina az Olasz síelés csúcsa (tele TV sztárokkal, milliárdosokkal, politikusokkal). Az árak ennek megfelelőek. Éppen ezért van az, hogy a magyar halandók nagy része San Viton vagy Borca di Cadorén lakik.

Cortinán két lanovka van. Mindkettő végén nagyon jó síterepek találhatók (a síbérletek tartalmazzák a lanovka árát). Érdemes kipróbálni, ha jó az idő. A nyugati lanovka alatt látható az olimpiáról maradt bob pálya, ami nagyon érdekes látvány.

Útvonal: San Vito és Borca di Cadore felől: beérkezvén Cortinára egyből balra az Y elágazásnál, onnan már adja magát a Lacedel, Socrepes, Pocol parkolói.

Bp-Cortina: M7-8as-Gratz-Klagenfurt-Villach-Tobblach/Dobbiaco(balra)-Cortina (700 km=8-10 óra út).

Rendőrök segítőkészek, gyorshajtani nem javasolt, közbiztonság: eddig nem volt gond.
-----------
végezetül: Borca di Cadore: mikor utoljára ott voltunk, tele volt mókusokkal, amik a teraszig is bejöttek...idén viszek nekik mogyorót


Jó havat és balesetmentes síelést mindenkinek!

2005-től minden évben megfordulok ezen a síterepen.Bizton állíthatom, hogy nem fogsz unatkozni. 150 km a sípályák összhosszúsága.Minden sítudásszintű sporttárs megtalálja a neki leginkább megfelelő pályákat.Kényelmes 2-4-6 üléses felvonók,lelkes és vendégbarát kiszolgáló személyzet.Jó parkolási lehetőség, közvetlenül a pályák mellett. Az árak egy kicsit borsosak nekünk magyaroknak, ezért ajánlom az otthon, szálláson elkészített szendvicseket, illetve a szintén előre elkészített termoszos forraltbort és teát. A csúcsra zárt felvonó visz fel, pazar kilátás tiszta időben a környező 3000 méteres csúcsokra.Jelenleg 3 méter körüli a hómagasság.A hely sítúrázásra is kivállóan alkalmas, de vigyázzatok, mivel most nagy a lavinaveszély, ezért most csak a kijelölt pályák a biztonságosak.Jó csúszást és balesetmentes sportolást kívánok nektek !

Most jöttem haza Cortináról az összes pálya ment ,a Cristallo és a Faloria rész kitünő,alig volt ember a pályákon.A Cinque Torri pályái is szuperek,a Lagazuoi rész pályái is jók.A környezet pedig CSODÁLATOS a Dolomitok legszebb sziklái között mennek a pályák.Irták más fórumokon,hogy nincsenek összekötve a pályák meg stb...Tiz percenként jár az ingyenes sibusz akárhova átvisz,de egy régió is élvezetes egy egész napig.

szevasztok ! tavaly es az elött is cortinan sieltunk es nekünk ngayon bevalt , bar legutóbb nem volt hatalmas hó de minden pálya ment. Az olsazok köztudottan jol karbantartjak a pályákat ha meég nincs igazan nagy hó. Szerintem a legjobban a Tofana alatti rész síelhető , én azt élveztem legjobban. 3000m alól egy feketepályán át le 1400m körülre. Viszont mindig kifogtuk a Világkupa futamokat ami hatalmas élményt jelent, a felvonóból nézed a világ- , és olimpia bajnok síelőket futam közben :) megéri ide elmenni..

Nekem is tetszett Cortina. Sajnos a sok kis rész nem összekötött, de együtt rengeteg pálya van.
Tulajdonképpen mindegyik részen szívesen elsíel az ember egy napot.

A Tofanai oladl a legnagyobb összefüggő rész talán. Itt található az olimpiai pálya is.
A felső (illetve csak középső, de télen a legfelső kabin nem jár) kabinos lifttől lejönni csak egy igazi (experts only tábla ott figyel az elején :-) fekete pályán lehet. Ott kiderül ki mennyire tud már síelni, különösen, -ha mint amikor mi voltunk - már jó kemény-jeges a pálya.

Livecam:
http://www.dolomitisuperski.com/cor...tina/livecam.asp?L=3

Az én szubjektív kedvencem a Cinque Torri rész hátsó oldala, bár biztos nem ez a legjobb rész. Itt van egy egyszékes lift is talán (vagy volt?)
A felvonó alattt jó kis off piste lehetőségek vannak, nem erdő, csak kis növényzet, részben kisíelt részek, ugratók, hmmm de jó is volt!