A március 15-i héten látogattuk meg ezt a nálunk – az eddigi fórumbejegyzések számát alapul véve - nem túl ismert terepet. Előző héten sok hó esett, a mi hetünkre végig napsütést és meleg jósoltak, ezért kíváncsiak voltunk, mi vár ránk ezen a viszonylag alacsony fekvésű terepen.
A benyomásaim vegyesek, megpróbálom azokat különböző szempontonként bemutatni, az adott szempont szerint 1-5 skálán értékelve.
PÁLYARENDSZER – 5. A 192 km reálisnak tűnik, kb. 10 hegytömb, amelyek több ponton kapcsolódnak egymáshoz, néhány nap kell, míg az ember kiismeri magát. A hegyek nem túl magasak, a szintkülönbségek sem igazán nagyok, de szélesek a pályák. Az összekötő szakaszok több helyen lassú kék-zöld pályák, de kevés helyen kellett „evezni”. A Mont Bisanne tetejét a Mont Lachat aljával összekötő hosszú, közel 4 km-es zöld pálya (erdei út) is egész elviselhető, az első 1 km után már van lejtése, mi negyed óra alatt leértünk rajta.
Az egyes pályarészeket tekintve, nekem a Praz Sur Arly rész jött be a legjobban. Nemcsak azért, mert a legnagyobb szintkülönbségű pálya a Ban rouge tetejéről (1983m) a Créte du Midi felvonó aljáig (1000-1100m körül) itt található, de ez a pálya (különösen a Créte du Midi tetejétől kezdődő szakasz) jó fekvése miatt délutánig jó minőségű is maradt, és a kényelmes hatüléses felvonóval jól lehetett pörögni. Hasonlóan kellemes a Bernard tányéros lift melletti pálya. A Mont Rondra menő, hasonló nevű hatüléses szintén gyorsan felért, és a kapcsolódó pályákat délután is lehetett élvezni. A szállásunk melletti Reguet pálya alacsony fekvése (1460-tól lefelé) ellenére is viszonylag jó volt, nap végén itt jókat szoktunk pörögni, amíg csak a tányéros liftre felengedtek. Jó állagú és élvezetes volt még a Grattary felvonó alatti Daoust és Ruine pálya. A Les Saisies falu két oldalán lévő hegyoldalak nekem nem jöttek be, zsúfoltak és lankásak voltak – kivéve a La Légette-ről lemenő fekete (Perdrix) és piros (Girolles) pályát, de ez utóbbi két próbálkozásunk során kétszer volt zárva verseny miatt, a második alkalommal szerencsére pont a verseny végén értünk oda, így végül ki tudtuk próbálni.
FELVONÓK – 3/4. Néhány kényelmes, gyors, új hatüléses mellett sok a régi tányéros és két- négyüléses, lassú, de beüléskor-kiszálláskor igencsak gyorsnak érzett lift. (A felvonók mellett itt-ott fel van tüntetve a történetük, valamelyik 1970-ben épült).
PÁLYÁK MINŐSÉGE – 4. Csodák nincsenek: ilyen magasságon, márciusi napsütésben nem lehet porhóról álmodni, de a pályák többségén nem volt akkora tömeg, hogy az előző nap leratrakolt pályák délutánra nagyon bebuckásodjanak. A vizes hóhoz így is kellett izommunka, de legalább erősödtek a combok… A ratrakolás megfelelt a francia szokásoknak: a levezető fő pályákat naponta kezelték, a többit ritkábban. Az alacsony magasság előnye a füves terep, nem lógtak ki sziklák a hó alól.
Szállásunk a Le Village apartmanházban (Notre Dame de Bellecombe) volt. A hatszemélyes apartmanból a 2 hálószobás verziót választottuk, nagy balkont is kaptunk. A recepción segítőkészek voltak, utolsó nap az átvételkor nem szőröztek sokat. A depozit adása úgy történt, hogy egy cetlire felírták a bankkártyám számát, a 3 jegyű titkos kóddal együtt (!!!), és aláíratták velem. Majd a végén, miután mindent rendben találtak, visszaadták, azzal, hogy nyugodtan széttéphetem. Csak remélni tudom, hogy az egy hét alatt, amíg a recepción valami fiókban hevert, nem másolta le senki…
A házban volt ingyen használható, de nem túl nagy kapacitású medence, és fizetős szauna is. Az épületben található egy átlagosnál is jobb pékség és néhány más bolt. A Reguet felvonó nem meredek úton, pár perc (300 m) gyaloglással megközelíthető. Az épület garázsában felárért lehet parkolni, de ha valaki nem akar erre költeni, egész biztos talál üres parkolóhelyet – ha az épület mellett nem is, 100-200m-re a felvonó felé elindulva biztosan.
ÖSSZESSÉGÉBEN, a szállás és a síbérlet árát is figyelembe véve (egy hétre együtt kb. 250 eur/fő volt öt személyre a hatfős apartmanban) jó ár-érték arányú hely, csak némi szerencse kell a megfelelő hóviszonyokhoz. Ha valaki nem akar túl sokat költeni, és mer kockáztatni (például mert az év második síelését tervezi), hozzánk hasonlóan kellemes hetet tölthet el a zegzugos pályarendszeren.
Az útvonalat tekintve, a környék többi terepéhez hasonlóan, két lehetőség van: a rövidebb, gyorsabb, de drágább olasz út (csak az olasz autópályadíj kb. 60 eur, Mont Blanc alagút egy útra 44, oda-vissza 55 eur) vagy az olcsóbb útvonal Ausztrián, Németországon, Svájcon keresztül, de ott szinte garantált, hogy a Bern, Zürich környéki dugók miatt az útvonaltervező által kalkulálthoz képest 1-2 órás plusz menetidővel kell számolni.
Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/18774/g...aleria/
Keresés
18 cm
