Élménybeszámolók

Várva várt alkalom érkezett el január közepén. 5 éves fiam is megérett a feladatra, hogy az Alpokba eljöjjön velünk síelni. Két őszt végig járt műanyagpályás sísuliban és néhány visegrádi, Mátraszentistváni havas síelés után, felkészülten várta az ausztriai pályákat. Alaposabb körültekintés után, Fanningbergre esett a választásunk.
A síterepet a Frischinghöhe és Fanninghöhe csúcsok uralják, ezekről indulva rajzolódik a pályahálózat. Leérkezni azonban egyetlen helyre, a Samsonbahn alsó állomásához lehet. Ahol a kassza, és ingyen igénybe vehető parkoló van 1480 méteres tengerszintfeletti magasságon. Ide egy kis szerpentinezéssel lehet feljutni. A főút, a falu, ahonnan érkeznek a síelők, lent van 1100 méteren. Mi az utazás napjára nem terveztünk síelést, a 6 órás út után jót pihentünk. Másnap reggel viszont nagyjából nyitásra, frissen ott voltunk a pénztárnál. Elég vegyes tudású csapattal mentünk. 18 éves lányom már leginkább fekete pályákon szeret és tud síelni, az 5 éves fiú még újonc, az asszony a duplán óvatos típus, én meg bárhol lejövök, de a lányom tempóját már nem tudom-akarom felvenni fajta vagyok. Ezért aztán jól ki kellett találni, hogy hogyan legyünk 3 napig. Így aztán a 3-as, 8-as 11-es, 14-es lett a közös nevező, és az első nap 1-2 órájának a ráhangoló tevékenysége. Lányomon hamar megkönyörültem és elengedtem. Hadd síeljen a maga tempójában, a maga kihívásait keresve. A fiamról sejtettünk, hogy rövid idő alatt gyorsabb lesz mint anya. Így tovább bontottuk a csapatot. Az lett a vége, hogy mi fiúk síeltünk ketten és a család két hölgy tagja szólóban. És ez aztán így is maradt mind a három napra. Időnként persze összefutottunk, néha csúsztunk is együtt, ebédre összetelefonáltuk a csapatot és együtt ültünk a rusztikussága miatt szimpatikus Zirmbar hütte napsütötte padjaira ebédleni.
Végezetül kicsit a pályákról. Kiváló körülmények között telt ez a három nap Fanningbergen. A tetőre 60 cm, az alsópontra 40 cm havat adtak meg a hóadatokban. Bizonyára volt ebben ágyúzott hó is, de természetes hó is rendesen. A pályán kívül is jó 20 centi havat lehetet mérni, de még lent a faluban, a völgyben is minden fehér volt ameddig a szem ellátott. Éjjel szépen fagyott, de nappal sem ment pluszba a hőmérséklet, így még a sok napsütés ellenére sem olvadt sehol sem a hó. Széttúrt pályák nem fordultak elő, buckákkal nem is találkoztunk. Első osztályú pályaminőség volt, nyitástól zárásig. Tömeg semmi! Alig volt olyan, hogy a pályán kerülgetni kellett volna az embereket vagy, hogy a liftre ne tudunk volna szinte rögtön felülni.
3-as kék pálya. Az eleje a gerincen halad, egy-két megindulósabb résszel, majd egy erdei dózerútba csatlakozik, ami teljesen békés csúszkálást biztosít. Az utolsó szakaszán becsatlakozik a 6-os piros kilaposodó részébe, ott azért kezdőknek, figyelős. A hegytetőn gyönyörű körpanoráma, az erdei szakasz meseszép, a legvégén viszont hagyni kell hadd csússzon, különben botozhatsz a liftig.
A 8-as pályán az elindulás után nemsokkal van egy afféle „letörés”, de simán vette kisfiam, szerintem hamar betanulható. Utána nagyjából egyenletesen enyhe, hosszú lejtőn lehet lecsúszni a lenti liftállomásra. A széles, békés, szinte üres pályán gyakorolgattam az élváltásos, nagyokat ívelős carvingolós technikát. Nem mellesleg erről a nyolcasról lehet, a 6 ülésés, fenékfűtéses Zirbenjet lifthez átcsúszni. Ami további kék pályákhoz biztosítja a feljutást (14-eshez, 11-eshez).
14-es pálya egy csodaszép, gerincút, szuper kiláttással, átcsúszó a Samsonbahn tetejéhez. Arra kell csak figyelni, hogy vannak benne sík és picit emelkedős részek. Így ott majd erősen botozni kell, talán még halszálkázni is, ha lassítással visszafogja az ember a sít a lendületesebb részeken.
11-es pálya a Fanninghöhe-ről visz le a 8-asra. Szerintem az átlagos kékeknél picit erősebb, de azt legalább egyenletesen teszi. Nincsenek benne „letörések”. Valamint a kiadott pályarajztól eltérően a Samsonbahntól is van egy kék 11-es, ezt a térkép nem jelöli, táblázva viszont van! Bátran kipróbálható, lankás átkötő.
10-es kék egy átkötés variáció a Samsonbahntól a kék 8-asra. Azzal azonban jobb vigyázni kezdőknek! A valóságban nem kék pálya, jóval meredekebb annál! A mapy.cz piros pályának jelöli, simán igazuk van.
6-os piros pálya szintén a Frischinghöhe-ről indul. A kezdete mint egy kék pálya, sőt még egy szinte teljesen lapos szakaszba is átvált. A vízszintes szakasz után válik indokolttá, hogy miért piros a besorolás. Ez a rész azért hosszan és észrevehetően meredekebb, mint egy tanulópálya. Kisfiam a második napon meg akarta próbálni, és ügyesen le is jött rajta. A kék 8-as „letörését”-ét van aki úgy kerüli ki, hogy piros 6-os vízszintes szakaszánál balra, átcsúszik a Samsonbahn alatt egy kis átkötő úton. Lehet benne valami, hogy így könnyebb.
5-ös piros, a hatossal azonosan indul, féltávnál ágazik el attól. Kicsit nehezebb is mint a 6-os, de jó széles, szépen le lehet kanyarogni rajta. A kis ötévessel a harmadik napon már ezen is lejöttünk.
9-es fekete pálya, már igazi DH érzés! Ez tényleg meredek. Nekem két alkalommal volt lehetőségem lejönni rajta. (Amikor a kisfiam már pihent.) Még kanyarogva is 70-es tempót adott ki a lejtő. A lányom szerint, aki az összes nyitva lévő feketét sokszor megsíelte, ez a legjobb Fanningbergen. Nekem is tetszett!
12-es fekete, nem hosszú, de meredek, kevesen vannak rajta, élvezetes lányom szerint. Én erre nem jutottam el.
13-as feketén szintén nem voltam, de lányom szerette. Ezen csúszott a legtöbbet. Hosszú, de laposabb, mint a többi fekete, viszont a gyors és fütött Zirbenjet szolgálja ki. Itt lehet a legkevesebb holtidővel minőségit síelni.
Az 1, 2, 4 számú pályák nem voltak megnyitva, így arról nem lett tapasztalatunk,
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, ezen az osztrák viszonylatban kis síterepnek számító helyen és bármikor szívesen visszajönnénk újra!

Február közepén szokás szerint visszatértünk. Szállásunk természetesen a régi. Idén maximálisan megtöltöttük a házat, ha jól számoltam nyolc felnőtt, hat gyerek és egy kutya alkotta a csapatot. Az már szinte természetes, hogy érkezésünkre a konyha és a nappali befűtve, bárány snack falatok és a fantasztikus házi sós perec bekészítve. Hamar berendezkedtünk, aztán szokás szerint megejtettük az ismerkedési estet. Másnap Fanningberg volt az úti cél, mert szép napos időt mondtak. Enyhe izgalommal készültem, a májusi csípő protézis műtétem óta az első csúszás... Az biztos, hogy a gyaloglás a parkolóból sokkal könnyebben ment, mint tavaly. Persze azonnal a Zirberljethez mentünk. A múlt évben ugyanilyen hószegénység volt és mégis kiváló havat találtunk a pályán kívül, titkon most is ebben bíztam. És igen, teljesen vállalhatók volt a viszonyok, így hamar el is dőlt, hogy a napot a freeride szekció itt tölti. Én szokás szerint elöl, mögöttem Zorcsa és Milla, aztán Erzsi, és Balázs a hátsó ember. Az elején persze túl óvatoskodom, ezért egyszer-kétszer beledőlök a hóba, de aztán rendeződnek a dolgok, és élvezzük amiért jöttünk. Egy ebédszünetet leszámítva az egész napot itt töltjük. Boldogság, ügyes, szófogadó gyerekek, barátok.
Este szokás szerint a házinéni frenetikus bárány vacsorája, húsleves, májgombóc, sült, mártások, lekvár stb.
Másnap Aineck. Itt többnyire a középső kabinos alatti erdőt szoktuk járni. Elvileg feljebb is jó lenne, de ott többnyire akkora szél, hogy nem érdemes arra próbálkozni. Szerencsére az A1-en elindulva van egy megszakítás a fa kerítésen, ahol be lehet szállni. A felső rész sokszor eléggé szélfútta , a jobb terület a kis átkötő út alatt van, ahol már csak egy könnyen felemelhető kötél tiltaná a behatolást. Idén meglepően jó volt a kabinos alatti rész is, de az igazi a kis házak környéki tisztás. A hó nem volt igazán könnyű, a lányok a fél kettes ebédre teljesen kifáradtak, egyre inkább az volt a téma, hogy mit fognak ebédelni. Ebéd után a két kisebb leányka, Miléna és Linda jelezte, hogy most ők jönnének, erre persze a két nagyobb is meggondolta magát, így elég nagy csapattal mentük az utolsó kört. Még talán belefért volna egy kör, de a gyerekek a hosszú csákányoson akartak egyet menni. Ennek a tetején Balázs felpakolta őket egy kis házra, aminek a jutalma egy-egy csomag gumicukor volt a kezelőtől.
Este főztük egy báránypörköltet (kapros) túrós csuszával.
Utolsó napunk verőfényes napsütés és szombat. Ebből következően be kellett látnom, hogy Fanningberg nekünk nem opció. Így Grosseck lett a kiválasztott, mert itt van egy varázsszőnyeg alul, és a csapatunk legfiatalabbjának erre volt szüksége. Igazából egy jó pályát találtunk, egészen fenn a Speireckről lejövőt. Én persze bepróbálkoztam a Speireck nagy katlanába, mert a felvonóból jónak tűnt. Először nyilván egyedül mentem, és ez jó döntés volt, mert a napsütötte hó minden volt csak jó nem. Ez a rész már kopár, most a kis hóban nem volt lavinaveszély , de látszott, hogy itt lehetne gond. Ez a legmagasabb a környéken, már magashegyi jellegű. Nem volt olyan, hogy ismételni lett volna kedvem. Elvileg a Katschberg felőli oldal is jó, de ott olyan kevés volt a hó, hogy nem volt értelme próbálkozni. Így csatlakozva a többiekhez pályasível töltöttem a nap hátralevő részét. Ettől függetlenül nem volt rossz nap.
Este morzsaparti és búcsúest.
Ismét nagyon jó volt, a folytatás jövőre.

Február 22-24 között három sínapot abszolvált Talponsíelő csapatunk a régióban. Szállásunk már vagy 15 éve ugyanott, Tamsweg előtt pár kilométerrel Keusching nevezetű hegyen, egy kb. 400 éves házban, ahol a mai napig aktív gazdálkodás zajlik. A ház fele a mienk, a másik fele az állatoké. Már szinte családtagként járunk ide. Hagyományosan feláldozunk egy bárányt, a nagyobb részét elfogyasztjuk, a maradékot hazavisszük.

Miután az első napra nem mondtak friss havat, utána meg igen, Fanningbergen kezdtünk. (Havazásban komfortosabb a kabin.) Az ismerkedési est fáradalmait kipihenve 10 óra körül csekkoltunk be. Ezen a viszonylag késői kezdésen most nem aggódtam, egyrészt nem vártam sokat ettől a naptól – meleg, régi hó stb. – másrészt a fájdalmasan elkopott csípőmnek ennyi is bőven elég. A síszünet miatt rengeteg, nem túl ügyes ember, úgyhogy gyorsan el is mentünk bemelegíteni a Mausefalle nevezetű pályára. Na itt nem volt senki. Tényleg olyan, mint egy egérfogó, fent széles, aztán egyre szűkebb. Jó meredek, buckás, kijárt enyhén jeges. Nem tudok úgy lecsúszni itt, hogy ne ugrana be Maci-Laci. Egyszer lejött velem itt, pedig ez nem az ő világa volt. (Persze most is jött velünk, nagy kasírozott képe ott volt kirakva az étkezőben. Bevonjuk a társalgásba, iszunk az egészségére.) Az egyik kedvenc részünk itt a Zirberljet jobb oldalán lévő hegyoldal, így értelem szerint a liftből balra kiszállva, a pálya szélét jelző szaggatott kerítésnél kell kicsúszni. Lehet szinte közvetlenül a pálya mellett is lecsúszni, de akár több száz métert is szoktunk itt traverzolni. Ilyenkor arra kell vigyázni, hogy az ember lefele folyamatosan jobbra tartson, különben a Jet alsó állomása alá kerül, és kisebb-nagyobb gyaloglással érhető el a Sámson. Most kissé ködös, felhős időben indultunk meg, fent a ritkásabb részen nem is volt jó a látás, de ez lejjebb az erdős részen már persze megjavult. És itt jött az óriási meglepetés, szinte érintetlen, tökéletesen sízhető havat találtunk. Fogalmam sincs hogyan maradhatott ilyen. Ezzel persze el is dőlt a kérdés, egy rövid hütte szünetet kivéve zárásig itt róttuk a köröket. Ezzel még nem volt vége az aznapi jóságnak, mert este a házinéni készített nekünk egy frenetikus báránysült vacsorát.

Másnap Aineck volt a cél. Reggel a beigért nagy havazásnak még nem sok nyoma volt, csepergő esőben szálltunk be az alsó kabinba. Aztán az eső átváltott havazásba és a szél is feltámadt, és ez egész nap így maradt. Az rögtön látszott, hogy a Jet2 fölé nem érdemes menni. Van itt egy jó kis rész az A1 és a Jet2 nyomvonala között, csak az a nehézség, hogy szinte végig felül magas deszkakerítéssel van körbevéve, így problémás a megközelítése. Szerencsére az A1-nél egy helyen megszakad a kerítés, így ott be lehet jutni. A felső rész egyébként sem az igazi, kifagyott, szétfújt. Az első menetet jobbra kezdtük, és hamar kiértünk a felvonó alá, ami totál szét volt járva, meg pár fadőlés is nehezítette a terepet. Nem volt őszinte a mosolyunk, amikor leértünk. Aztán ahogy inkább balra tartottunk megtaláltuk a tutit, a már régebbről ismert pár házat meg tisztást. És persze körről körre jobb lett, ahogy nőtt a friss hó. Egy hütte szünettel végig itt maradtunk, bár az időjárás egyre cudarabb lett. Egész nap csak a mi kis csapatunk mozgott ezen a területen. Kisebb kalandok árán sikerült a szállásunkra feljutni, ahol közös erővel elkészítettünk egy bárány pörköltet kapros túrós csuszával.

Másnap csodavilágra ébredtünk. Kék ég, napsütés, és 30-50 cm friss hó. Ez persze azt jelentette, hogy a lejövő autókat ki kellett ásni és meg kellett láncolni. Megint Fanningberg volt az uticél, ahol szombatra elfogytak a síszünetesek. Mire odaértünk már jól összejárták a koránkelők a tegnapelőtti oldalt, de az így is kiváló volt. Egy kis kreativitással mindig lehetett szűz részeket találni, és az idő meg egyébként is mindenért kárpótolt. Ebéd után újítottunk egyet, és a Sámson melletti erdőt jártuk. Míg a felvonó alatti nyílt rész teljesen össze volt járva, addig 30-50 méterrel beljebb minden érintetlen volt. Úgy tűnik sokan félnek bemerészkedni az erdőbe, holott annyira finoman ringatott.

Végül meg kell említenem 5 fős kis csapatunk legfiatalabbját Zorcsát, aki 11 évesen szinte végig velünk nyomta, ködben, szélben, hóesésben, a mély hóban a pálya lécével, ügyesen, okosan. Már egy pár éve jön velünk, de most már olyan szinten, hogy semmit nem kellett rá várni. Többnyire én mentem elöl és ő mögöttem. Mikor megálltam, egy pár pillanat és már ott is volt. Simán abszolválta az alsó buckás kivezető folyosókat. Egyszóval öröm volt vele sízés.
Három szuper napot töltöttünk itt, már nem először és remélem nem is utoljára.

2024. Február 3-7 között síeltünk 4 napot Fanningbergen és 1 napot Grossecken.
Kezdő szemmel: Fanningberg minden kezdő álma! Hihetetlen széles és jóindulatú pályák, hosszú élvezetes kék útvonalak amik változatosan variálhatók. A 7-es gyakorló csákányos, jó bemelegíteni, vagy a nap végén a szülő kiülhet a lift végénél levő hütte elé amíg a gyerekek még önállóan csúszkálnak zárásig.
Nekem a kedvencek a 8-as és a 11-es pályák voltak. A 8-asra egy modern 6 személyes lift visz fel, onnan jobbra indul a 8-as, nagyon széles bár az eleje picit meredek és a második letörés már piros de nagyon széles, könnyen megcsinálható és onnantól már kellemes a lejtése a lift aljáig. Kb a harmadánál van az első hütte (10€ felett lehet kártyával fizetni, ajánlom a csokis sütit !) itt találkozik egy fekete pályával és iszonyúan kiszélesedik, kb 50 m-re. Balra tartva érhető el a másik lift ami szintén 6 személyes és fűtött. A lift tetején jobbra egy fekete, szintén meglepően széles, életed első fekete pályájának ideális választás. Balra választható a 11-es gyönyörű kilátással vagy a gerincen nagy élmény az átcsúszás a Sámsonhoz. (Itt a Sámsonnál a lifttől balra étterem, gyönyörű kilátás, látni Grosseck csúcsát, pizza nagyon jó, desszert nagyon rossz!). Ha az első hütténél jobbra mész a 8-ason tovább akkor eléred az Edelweis hüttét. Rántott hús és desszertek itt a legjobbak de csak készpénzzel lehet fizetni. Sámson tetején balra piros 5-és 6 nagyon élvezetes piros, nekem ez volt életem első pirosa és nem bántam meg. Végig széles remek hóval.
Ha a Sámson tetején tovább mész a gerincen eléred a 3-as kéket ami egy szép erdei út, a végén viszont beleér a piros 6-osba. Egy meredeken ott le kell jutni, ezzel érdemes számolni, de utána kb 100m széles pálya megy tovább.
A csákányos pályát egyszer próbáltuk (1-2) de nekünk nem jött be. Ha kiesel a felvonóból nincs menekülési lehetőség, ez gyerekkel nem volt vicces.
Összefoglalva nekem szerelem a pálya, kezdőként a legjobb ahol valaha voltam.
Nagyon meleg volt mikor ott voltunk de felső rész egész nap jól síelhető maradt mivel jó magasan van és a széles pályákon eloszlik a tömeg. A lifteknél sem volt jellemző nagy sorbanállás.

Sziasztok! Tegnap jártunk először Fanningbergen és tetszett mert jó idő volt és a pályák állapota egész nap jó volt ez biztosan azért is lehetett mert meglepően kevesen voltak főként du kettőtől mintha magán pályákon csúsztunk volna. Látszik, hogy kevés hóval gazdálkodnak. 1 napra úgy gondolom mindenki megtalálhatja a tudásának megfelelő pályákat. Az A és B felvonók buborekosak 6 ülésesek es a B fütött is. Mindkettő viszonylag gyors feljutást biztosít. 13-s pálya fekete a 2/3-a erősebb. A piros 15-s nem müködött. 12-s jól járható du sem volt buckás.’ Az 5-s széles kényelmes ebben a “tömegben” jó nagy ivekben sielhető. A 3s alsó része erdei szakasz, de viszonylag széles. 3-son néhány helyen már megkopott a hó. Az 1-2-s nem müködik. Fentről csodálatos a panoráma! Fanningberg jó hely!

2019 december 9-11. Fanninbergen 8 km pálya, Grossecken már 30 km pálya üzemben. Fanninbergen a hatüléses buborékos felvonóval, Grossecken pedig vagy 5 felvonóval. A csákányosokat mellette nem használtuk. Fanninbergen 8-as, 11-es kék pályákon voltunk sokat 14 éves fiammal és unokatestvérével, akik bátor kezdők, és nagyon szépen sokat síeltünk kicsit havazós, szépen karbantartott pályán. Ráadásul mindkét terepen olcsóbban mehettek a gyerekek a délutános jeggyel, mint Eplényben itthon - előszezoni kedvcsináló 4000 Ft-os (12 Eurós) áron.

A szállásunk: Gästehaus Edelweiss & Holiday Home Lessach - Mariapfarr, igen közel volt megfizethető áron. Aki tud, annak javasolt a december eleji bevezető áras síelés. Elég hideg volt a jó pályákhoz, és alig vannak még fenn. Én az ainecki pályán is voltam, - mindhárom pályán első alkalommal, és mondhatom, hogy bátor kezdőkkel is vállalható mindhárom terepen néhány jó, izgalmas pálya. Átlagosan 20-40 %-uk megy már a pályáknak most.

Sziasztok !
Mi 4 napot töltöttünk az elmult márc.15-18 közti ünnepek alatt osztrák síterepeken, 3.nap Grosseck vot a sítúránk helyszíne. szakadó hóesés volt Márc.17.in is. Remek hely ez a lunagaui sarok, megfelelő pályaszélességek, friss hó volt éppen, van rövid,extra hosszú erdei pálya. Relatíve nem drága jegyek. Sok kék pálya van, Sok magyar volt :) Maximálisan elégedett vagyok. 1-2 napra simán lehet ajánlani, mint 2-4 órára, akár hazautazás előtt.

4.nap Fanningberg volt a hab a tortán, eddig is tetszettek a helyek amiket válogattunk össze a 4 napi sítáránkra, de ez az utolsó hely bizonyult a legjobbnak. Relatíve kis hely 30 km pályarendszer, de kb. olyan, mint Muaru, csak kicsiben. A pályák meredeksége kiváló, a hely nagyon hóbiztos !!! akkor épp előző nap esett. És osztrák viszonylatban olcsó helynek számít! Utószezon első napjaiban Tageskarte: 24eur !!! Nekem nagyon tetszett Fanningberg !!! Ide is még visszatérünk !

Még mindig Fanningberg: tegnapelőtt délután, tegnap pedig délelőtt sütött a nap, de egyébként is szél- és ködmentes, kifogástalan volt az idő, a pályák nemkülönben. Minden pályán síeltünk, beleértve a 15-ös kezeletlent is, ami piros szaggatottal van jelölve, de igazi mélyhavas szemétledobó, csak bevállalósaknak ;) Sok egyéb mellett ez is Fanningberg erőssége, hogy van itt minden: (nagyon) hosszú kék, tempós hosszú piros, élvezetes fekete és ráadásnak még szűzhó is. Tömeg még mindig sehol, délutánonként legtöbbször szinte csak mi voltunk a pályákon. Ma hajnalra cudarra fordult az idő, napközben is intenzív havazás, hófúvás, a hegyen -10 alatti fokok, de mi ezt Tamswegben, a Bade Inselben vészeltük át. Aki még nem próbálta, annak bátran ajánlom: családi belépő (2 felnőtt, 2 gyerek) 29 ajró egész napra, rendes beltéri úszómedence, beltéri melegvíz pezsgőfürdővel, dögönnyel, stb., kültéri melegvíz, 80 méteres zárt csúszda (beltérről indul és oda is landol) gyereknek-felnőttnek, normális büfé-étterem, és itt is voltunk talán összesen tizenöten... isteni volt :)

Fanningberg ma is hozta a formáját: imádta az egész család :) Rengeteg hó van, a pályák kifogástalanok, még azok a részek sem jegesedtek délutánra, amik egyébként erre hajlamosak - pl. a 8-as vagy a 11-es szűkebb része. Ember alig, 1/2 10-kor közvetlenül a pénztár alatti lépcső elé parkoltunk, pedig féláras vasárnap volt. Ez egész nap így maradt, a liftekhez mindig be lehetett csúszni, sor nuku. Aki itt volt, az is - szinte kivétel nélkül - mind magyarul beszélt :) Igaz, hogy a felső részeken néha keresgélni kellett a pályát, mert volt némi köd, de kicsit lejjebb már teljes tempóval lehetett ereszteni a léceket. Számunkra ma a legjobb a 3/6 pálya volt - persze 8-11 mellett -, de holnap remélhetőleg - mivel némi napsütést, de legalábbis köd nélküli napot ígér a prognózis - a 4/6 kombinációt is támadjuk :)

Sziasztok! Előre bocsátom, nekem a Fanningberg a kedvencem. Tanuló kezdőkkel érdemes Fanningberg-re menni. (ezzel együtt kezdő, 6 éves kor alattinak elsőre inkább Mautendorf "gyerekparadicsomát" javaslom: ingyen varázsszőnyeg és kézihúzos liftecske). Elsőnek a kék-7-es csákányost ajánlom (bemelegíteni is). Utána a kék-8-as jöhet (Samsonjet ülőlift). Ha az első letörést nem vállaljátok be, akkor el lehet kerülni a kék 11-es felé. A kék-1-es a legjobb tanpálya, de csak ha elég természetes hó van. (A csákányosa igen csak hosszú - csak annak, aki szereti). A kék-1röl csak a kék-3-as erdei útján lehet a parkolóba visszajönni, amiben van egy 50m piros (piros-6) letörés. (Abszolút kezdőknek nem ajánlom). A 3. napon jöhet a piros-2 majd a piros-5 és/vagy piros-6. Következő a „könnyű” fekete-13, ez inkább erős piros (fűtött(!) ülőlifttel, Zirbenjet). Legkeményebb a fekete-9-es. Akinek ez mind kevés, az a fanningbergi bérlettel („Lungau”) átmehet Großeck-Speiereck-re (pl. Mautendorf) vagy Aineck-Katschberg-re. Ha valaki Obertauernbe szeretne felugrani (az sincs messze), akkor némi ráfizetéssel közös bérletet is vehet: „Lungo”.
Üdv, Tibor ( https://mayahaus.jimdo.com/ )

Kedvezményes bérletátvétel miatt a kezdetkor fél napra kipróbáltuk Fanningberget. Szerethető kis terep, pazar kilátás, gyors felvonók, érdekes végigcsúszni a gerincen. Jellemzően a kékek eleje nem tanulópálya, k8 és k10 közepén is van 1-1 letörés, viszont a befutójuk az pazar. Kék 3 sem ajánlott teljes kezdőknek, de kis gyakorlattal már élvezetes lehet, közepétől szép erdei pálya, vége lendületes, tetszett. P5 lendületes, de a legjobban a fekete 9 fogott meg.
A terep bemelegítésnek jó, de nekem a triumvirátusból a másik kettő a nyerő (ott részletezve).

Sziasztok!
Hát... remélem mindenki csuklott szombaton, aki az elmúlt napokban tanácsokkal látott el a fanningbergi sítereppel kapcsolatban. Életem legjobb síelése volt, ami nélkületek nem jöhetett volna létre (mert már indulás előtt visszamondtam volna :)). Az időjárás is velünk volt, mert csodálatos napsütésben síelhettünk, de a jótanácsaitok is kellettek.
Az E felvonó nem üzemelt, úgyhogy az a rész teljesen kimaradt. A 8 és a 3 pálya nagyon tetszett. A hármasnak különösen az erdőben vezető része, ahol a fenyőillattól megrészegülve "száguldhattam". A 14-ről tényleg csodás a panoráma, de küzdeni kellett, hogy haladni tudjak. A 11-en 2 helyen volt kisebb buckásodás, amúgy tökéletes minőségűek voltak a pályák még a nap végén is, merthogy zárásig maradtunk!!!
Miután akkora önbizalmam lett, amekkora régen volt már, felszívtam magamat és lementem a PIROS 5 pályán. Voltak olyan részek, ahol vizet facsartam a botból, de teljesítettem :)
Ja... és mivel nagyon izgatott, hogy a 10-re miért ne menjek, ezért ebéd előtt muszáj volt megnéznem. Ezt megint csak nem értem, hogy miért kék színnel jelölik, mert tényleg elég meredek volt, de ezt is sikerült teljesítenem.
Összességében számomra is egyértelmű volt, hogy ez a hely kezdőknek nagyon is ajánlott (amúgy tényleg sok kezdőt láttam). Hosszú, széles pályák, síelő alig volt a gyönyörű idő ellenére.
Az A felvonó tetején található hüttében magyar személyzettel találkoztunk :)
Úgyhogy, még egyszer KÖSZÖNÖM!!!
Beszéljenek a képek...

Szombaton jöttünk meg egy rövid, 3napos fannigbergi túráról. Idén úgy alakult, hogy síszünet idején tudtunk csak utazni. Csütörtökön elég nagy tömeg volt a pályán, egyszer belefutottunk egy 10-12 perces várakozásba a Samson liftnél, az átlag 5-8 perc volt. A tömeg azonban péntekre, a hóeséssel és a lehűléssel eltűnt, ekkor a leghosszabb várakozás 4-5 perc volt. Szombatra pedig kiürült a terep, gyakorlatilag sorbanállás nélkül lehetett síelni.

A pályák kiváló minőségűek voltak, és pályán kívül is volt hó bőven. Hét év kihagyás után jártunk idén újra itt, és valahogy rácsodálkoztunk, miért is hanyagoltuk el ennyire ezt terepet. Fanningberg szerényen megbújik a nagyok árnyékában, de kiváló adottságú terep. A 8-as pálya fenti letörésével kapcsolatban: szerintem érdemesebb a piros 5/6-oson lejönni, és a kis átkötőn visszacsatlakozni a kékre. Ez a lejtő szélesebb és kevésbé meredek, és a hó minősége is jobb, mint a szomszédos kék szakaszon, amin már délelőtt is előbukkantak itt-ott jeges foltok. Nehézsége talán, hogy az első domb aljában egy emelkedő van, és ha nincs kellő lendület, akkor botozás a vége.

Szállásunk Grabendorfban volt egy kis Bauernhofnál. Ilyen kedvező áron még nem találtam eddig lakást a környéken (120 EUR/3 éj/2 fő), és szuper kedvesek a háziak (bár ez eddig mindehol alap volt). Csak ajánlani tudom mindenkinek: ferienwohnung-bauer.at

Linda

Ma már szikrázó napsütés + minimális szél fogadott Fanningbergen :) A népek ennek megfelelően megszaporodtak: 10 óra után nem sokkal az összes fenti parkoló megtelt, és visszafordították az autókat a lenti parkolóba, hogy jöjjenek fel busszal. Mi még találtunk helyet... A lenti hatülésesnél (Samsonjet) délelőtt 10 perc körüli várakozással lehetett kalkulálni, de a fentinél (Zirbenjet) nem volt sor. Remek napunk volt! Holnapra ugyanilyen az előrejelzés, amit mi nem bánunk, de kell még ide legalább egy félméter hó, mert délutánra helyenként jegesednek a pályák. Februárban jövünk vissza, addig talán esik még :)

Tegnapelott voltunk Katschbergen.
Kb 80 kocsi allhatott az Aineck parkolojanal.
A ketulesesnel is sokszor kell varni, de most alig voltak paran. Az ido tokeletes, kellemes minuszok egesz nap napsutes.
Termeszetes ho igazabol nincs, de a palyak szerintem nagyon rendben vannak. Mi csak az Ainecken voltunk, napkozben is mentek a hoagyuk tenyleg szuper palyak. Csak keso delutanra bukkant elo egy-ket helyen a kemeny (de nem jeges) tomoritett alap.
Ugy emlekszem szo volt rola kb 5 eve h az Aineckbahnt kivaltja a Silverjet tesoja. Tud errol vki vmit. Elvetettek az otletet v nincs ra cash v csak rosszul emlekszem?

Tegnap OT
Kicsit huvosebb, reggel -8. Nehany felhopamacs es egy kis szel tette meg izgalmasabba. Nem tudom miert de kicsit tobbet vartam tole. Jo palyak, aranylag keves ember, de valahogy megsem volt az igazi, talan bennunk volt a hiba :))
Mindenesetre osszehasonlithatatlanul jobb volt mint ket hete.

Ma Fanningberg
Kicsit tartottam tole, keves es ki tudja milyen palya, de szerencsre oriasi kellemes meglepetes. Szinten napsutes es par fok minusz. A palyak (illetve az a reszuk ami nyitva van) tokeletes allapotban, meg a feketek is. Alig lezengtek nehanyan, egesz nap rottuk a koroket csak 1 sorre es egy egy gulaschsuppera alltunk meg. Vigyorgo arccal tavoztunk, az utobbi idok egyik legjobban sikerult napja utan, tenyleg nem tudnek ma semmi negativumot emliteni.

Nem egeszen ide tartozik, de nem ertem h az idojaraselorejelzesekben miert szerpelt ma reggelre mindenhova -8/-9 fok. Nem hinnem h valtozekony a napokban az ido es hat a -3 es a -9 kozott azert van nemi kulonbseg... na mindegy, nem bantam igy volt tokeletes

A hosszú hétvégén ezt a pályarendszert is kipróbáltuk, mert régebben ez a terep kimaradt a Lungo bérlettel elérhetőek közül, mert kicsinek gondoltuk.
Valóban nem ez a legnagyobb pálya, de nagyon pozitív meglepetés volt. Jó időnk is volt, meg is kapott a nap. (tanács: kicsit több gondot kell fordítani az UV védelemre mint mi tettük, pl az UV szűrős ajak ápoló használatára...)

A pályák szélesek, első osztályúra lesimítottak voltak, bucka egy szál se. Már szinte röhögtem hogy a 3 fekete pálya is ki volt egyengetve. Mondtam is hogy a 3-ból kettő inkább csak sötét piros így.
A napsütés miatt délutánra a pályák alján az utolsó 1-200 méter kásás volt.
A húsvéti hétvégére még érdemes lehet célba venni.
Tömeg nem lesz, de hó várhatóan igen.

Ismét itt, ezúttal a családdal. Tegnap estétől ma délig-délutánig leesett mintegy 30 centi hó a régió pályáin. Mi Fanningberget választottuk, ahová a szerpentinen csak hólánccal engedték fel az autókat. Akinek nem volt felszerelve, azt kiterelték a lenti parkolóba, és aki nem akart szerelni, az onnan síbusszal ment fel a pályákhoz. Én már a szálláson felszereltem, mert reggel még az utakon is elkelt a lánc, ezért mi egyenesen suhantunk a szinte üres felső parkolóba. Ilyen közel sem parkoltam még a felvonóhoz :) A szállásunk mintegy 15 perc autókázásra, Göriachban van. Nagyon tudom ajánlani a Bogensperger apartmanokat. Egy kisebb - 2-3 ágyas egy hálószobás - és egy nagyobb - 4-6 ágyas két hálószobás - tökéletesen felszerelt, modern, kifejezetten igényes apartmanjuk van a nagyon kedves, figyelmes házigazdáknak, amiket még a főszezonban is kedvező áron adnak ki. Mi öten vagyunk, a nagyobbik apartman ára így 80 euró/éj. Extraként van egy nagyobb komódjuk, ami játékokkal van tele: kirakók, társasok, Lego, meg minden, amiben a kölykök élvezettel válogatnak. Remek sínapon vagyunk túl, nagyon élveztük az igazi friss porhavat a pályán. Volt némi köd, ami a tetőn elég sűrű volt időnként, de a hóminőség mindenért kárpótolt. Hát még ha a következő napokban egy kis napot is látnánk...

A mai napot Fanningbergen töltöttük Csabor és Terka társaságában.
Reggel a megbeszélt időben találkoztunk a parkolóban. Gyors öltözés, Csabor részéről lassú bérletvásárlás (annyi időbe telt, hogy azt hittem megvette a komplett síterületet), aztán irány a hegy, ahol a már megszokott ragyogó napsütés és kék ég várta az idelátogatókat. OT-hez és Katschihoz hasonlóan itt is kiváló volt a hó, jókat lehetett csúszni. A Sámsonról elnevezett felvonónál változó, de többnyire elviselhető mértékű volt a sorállás.
A Hüttében gyorsan kihozták az italokat, majd szinte bottal kellett valakit odakergetni az asztalunkhoz, hogy ennénk is. Ezt követően aztán kb 10 percenként jöttek, hogy minden rendben van-e. Volt ház ajándéka is braci narancspálinka formájában. Ebből és egy falon lógó horvát mezből gondoltuk, hogy itt bizony nem osztrák a tulaj. Az ételek és az italok is rendben voltak, azt hiszem ez lesz itt a kedvenc Hütténk.
A délutáni olvadás érdeklődés hiányában elmaradt, helyette inkább jegesedésnek indultak a pályák, de a tömeg miatt ez érthető is, senkit nem érhet szemrehányás. Inkább csoda, hogy eddig is bírták.
Kellemes sínap volt jó társaságban (remélem ez kölcsönös, ha nem, örök harag!), a körülmények ismeretében remek viszonyok közepette.

Sziasztok!
A Január 17-21. közötti időszakot a Lungau régióban töltöttük. Szállásunk Mariapfarr szélén, gyakorlatilag a Fanningberg lábánál volt ( http://www.gaestehaus-essl.at/ ) remekül felszerelt, kiváló apartmanokkal és szobákkal. Szombat délelőtti érkezésünkkor borongós +2-3 °C a völgyben, valamivel hidegebb –felhő, köd és hószállingózás- a Fanningberg felső részén. A havazás a déli óráktól fokozatosan erősödött, így késő délutáning kb 5-10 cm friss hó hullott a hegyen. Másnap és szerdán újra Fanningberg, de vasárnaptól kezdve végig szikrázó napsütés –néhány pamaccsal- és napközben is fagypont alatti (-3-5°C), IDEÁLIS hőmérséklet, szél nélkül. Jobbat nem is kívánhattunk volna! A Fanningberget dícsérő jelzőket csak megerősíteni tudom. Széles, kiváló pályák, semmi sorban állás így januárban. A pályákról: az 1-es és 2-es nagyon tetszett, kár hogy egy hosszú „erőteljes” csákányos szolgálja ki. Ha van itt egy beülős, sokkal többet mentünk volna rajtuk. A 3-as egy panoráma résszel indul, majd a moserkopfi leágazástól leszűkül egy erdei kanyargós, ratraknyi szélességű útra, míg a 6-ossal találkozik. Itt van benne egy erős letörés, de ez már nagyon széles rész. Szerencsére a szűk résznek is megvan a kellő lejtése, így tempósan lehet közlekedni rajta (nem az a botozós erdei ösvény). A 4-es a kék 3-as lerövidítése ez erdei szűk rész nélkül. Az 5-ös egy nagyon széles kellemes lejtésű közepes erősségű hosszú piros –szerettem- melyből leágazik a 6-os, ami aztán bele megy a kék 3-asba. Itt eldöntheted hogy jobbra tartasz a széles 3-ason vagy balra becsúszol a 7-es szintén széles tanuló részre. Ez a térképen nem látszik. A 8-as a központi, leginkább látogatott, kitűnő, széles és változatos kék pálya. Nagyon jókat lehet menni rajta. Az alsó részén van egy rövid kitűzött szlalom rész, illetve a másik oldalán egy pár ugrató és élmény elem. A 9-es a 8-as meredek kiegyenesítése. A 10-es egy meredekebb leágazás a 8-asból majd ebbe is tér vissza. A 11-es a Zirbenjet tetejétől induló szép panorámával rendelkező kék pálya mely beleköt a 8-asba, de attól keskenyebb. 12-esen nem voltam. A 13-as fekete végig látszik a liftből, így mindenki felmérheti. Végig széles, egyenletes (letörés nélküli), a teteje meredekebb aztán fokozatosan szelídül, közepes sí tudással bátran vállalható. A 14-es szép időben kötelező, bár ez inkább „csak egy átcsúszó” pálya a gerincen, némi botozással a kötelező fotózás miatt. Az összes pálya szépen gondozott volt, legtöbbször magányosan róhattuk a köröket. A Samsonbahn tetejénél lévő Gamsstadl hüttét melegen ajánlom, nem csak a csodaszép kilátás miatt. A tervben szerepelt Katschberg és/vagy Grosseck is, de nagyon jól éreztük itt magunkat, így azok a következő alkalomra maradtak. Hétfőn és kedden Obertauernben, de arról a megfelelő topikban. Pár kép: https://sielok.hu/fotoalbum/fanning...berg-2015-januar/kep/1/

A Január 4-i napot Fanningbergen töltöttük, ahogy két éve is ezúttal is jó választásnak bizonyult. Reggel intenzív havazásra érkeztünk, elindultunk a Sámsonnal, fent körülbelül 10 cm friss porhó a pályákon. A piros 5-ös pályán haladva alul már a keményebb alap is előkerült.

Sajnos ahogy legutóbb így most se ment a csákányos, de ennek ellenére múltkor kimaradt a kék 3-as ami egy kanyargós síút az erdőben. Illetve ha már a "környéken" jártam kipróbáltam a lezárt fekete 4-est. Körülbelül térdig-combközépig érő hó borította. Úgy tűnt, hogy ez a pálya nem volt még ebbe a szezonban nyitva, amit nem is értek hisz volt rajta bőven hó. A folyamatos havazásnak köszönhetően a népszerű pályákon (kék 8-as) kezdtek szép dombocskák kialakulni, de a könnyű porhónak köszönhetően ez azért nem okozott gondot a közönségnek. Ennek ellenére a legjobb a fekete 9-es volt.

A Zirbenjet tetején elég viharos erejű szél volt ezért az itteni pályákon alig voltak, igazából ha a felső pár métert kibírta az ember akkor jókat lehetett síelni itt is. Délutánra viszont a vihar átterjedt a lenti pályaszakaszokra is így a Zirberl-ben elfogyasztott ebéd után hazaindultunk. Jövünk még!