Élménybeszámolók

Valóban a nagy pályák árnyékában húzódik meg Filzmoos hangulatos síterepe. Lehet, hogy mi jókor voltunk itt jó időben, jó hóviszonyok között, olyan sínapunk volt, hogy úgy jöttünk el, hogy ide még vissza kell jönni. Csupa pozitív dolog: családi/hétvégi síbérlet kedvezmények, kevés ember, változatos pályák. Egy negatívum, hogy a kabinos felvonóhoz csak síléc lecsatolásával, az aszfaltos úton átsétálva lehet eljutni.

2020-ban voltunk itt először (két bejegyzéssel lejjebb olvasható az akkori beszámolónk). Akkor nagyon jól éreztük magunkat és ezen emlékek megerősítették, hogy újra el kell jönnünk. Így tegnap ismét ellátogattunk ide.

Sajnos a jó emlékek elhomályosítottak a rosszakat, ti.: déli fekvésű pályák a nap hatására hamar olvadnak, buckásodnak. Míg három éve ez csak délutánra alakult ki, addig most szombaton már délelőtt pirossá változtatta a kék pályák meredekebb részeit.

A 2-esen indultunk, de rögtön egy erdei kerülővel rossz lóra tettünk, mert egy kanyar után az erdei út szinte egy nyomsávos síugrópályává alakult. Nem mertük a mi tudásunkkal lécen abszolválni. Egy rossz mozdulat és lebucskáztunk volna a meredek domboldalon, amiről már elolvadt a hó. Inkább lecsatoltunk és gyalogosan tettük meg a keskeny részt, ami nem volt több, mint 50 méter. Innét becsatlakoztunk a 2-es pályába. Aztán nem kerültünk ki egy meredek buckás szakaszt az erdőn át, így ott végképp inunkba szállt a bátorságunk. De 3 éve ezen simán lementünk, csak most a buckák túl veszélyessé tették számunkra a lesiklást, így a pálya szélén learaszoltunk ezen a szakaszon. Innét az erdőn keresztül lecsúsztunk az új 6 üléses aljába. (3-as kék átkötés).

A nagyon kényelmes 6 ülésesben elhelyezkedtünk ketten (mert alig voltak sízők ezen a részen és ők is vártak még valakiket, így, bőven lehetett luxuskodni). Szépen felsuhantunk a hegytetőre és 8 éves "pályafutásunk" újabb mérföldkövéhez érkeztünk. Ugyanis a szokott módon fel akartam hajtani a biztonsági keretet és az beragadt, nem akart megmozdulni sem. Vészesen közeledett a kiszállás, már-már pánikhangulat lett úrrá rajtunk, amikor hallottam egy halk kattanást és csodák-csodája, a keret felemelkedett. Na ilyet sem láttunk még! :-) Ott állt a kezelő és mosolyogva szólt, hogy "automatik". Gondolom nem mi voltunk az elsők, akik így jártak. Lent biztos ki volt írva, csak hát nem figyeltük.

Nagyon szomjasak voltunk, így ittunk egy üdítőt fenn és napoztattuk az arcunk. Azt már a liftből láttuk, hogy az erdei pályát átalakították mesepályává. Mi is ezt céloztuk meg, így a kék 4-es elejét kiváltottuk egy erdei lecsúszással. Megjegyzem 3 éve ezt a 4-est is simán abszolváltuk, most neki se mertünk fogni. Középtájékon viszont nagyon kiszélesedik és lankás, a végén szinte lapos a 4-es, ezen szépen lejöttünk a buckák ellenére, majd következett a fekete leves. Szűk, meredek, buckás rész. Erre emlékeztem, hogy 3 éve is kemény dió volt. Én azért lejöttem rajta szépen cikk-cakk-ban. A feleségem közben lecsatolt és a pálya szélén lépdelt hősiesen. Egy (talán holland) pár aggódva nézték, tudtam, hogy róla beszélnek. Ők meg azt tudhatták, hogy én hozzá tartozom, mert a férfi elkezdett hozzám beszélni németül és mutogatott a nejem felé. Kértem, hogyha lehet beszéljünk angolul, mert németül nem tudok. Ekkor a hölgy vette át a szót és mondta, hogy szóljak a nejemnek, hogy vegye vissza a léceket, mert a csizma veszélyesen elsüllyed a hóban és a lécek viszont nagyobb felületet adniak, egyszerűbb velül lépdelni. Megköszöntem a jótanácsot és felkiabáltam a feleségemnek. De sejtettem, hogy azon a meredek lejtőn ő már nem fog visszacsatolni, lejön így. Le is érkezett. Innét egy erdei szakaszon szépen le lehett csúszni, egyrészt a csákányos aljához, ami vissza vitt a 2-es derekára, másrészt pedig le lehetett volna menni a 6 üléseshez. Megbeszéltük a nejemmel, hogy ezek a pályák jobbak már nem lesznek ma, nem érdemes nekünk visszamenni, csak ugyanilyen szenvedés lenne.

Szemközt a Papagenó pálya északi fekvésű, biztos jobb, de mi már eléggé belefáradtunk a mai próbálkozásokba, így inkább azt is kihagyjuk. A nejem lecsúszott a 4-es pálya aljába én pedig elindultam a csákányossal vissza 2-es közepére. Onnan lecsúsztam majdnem az aljáig, ahol a kocsit hagytuk. Itt is elvétettem egy erdei könnyítést, így a korábbi jótanácsnak megfelelően szépen léccel lépdeltem a pálya szélén. Aztán az utolsó 100 méteren ismét egy meredek, nagyon buckás részhez értem itt is elindultam eképp, de a felénél már vettem a bátorságot és megpróbáltam lesiklani. Elég nagy és vízszintes kicsúszás volt a pénztárakig, gondoltam csak megállok ilyen távon. Végül gond nélkül leértem.

Tudom, hogy egy kicsit több önbizalommal abszolválhatóak lettek volna ezek a dícstelenül szélén lépkedős szakaszok, de most ennyire tellett tőlem. Annyi negatívumot tudnék csak a síterepre vonatkozóan írni, hogy szinte egyáltalán nincsenek jelezve az erdei kerülők. A piros és kék szétválások. Van ugyan egy-két tábla iránymutatónak, de a 3 éve megszokott kis kör alakú piros vagy kék, számmal ellátott táblácskák szinte teljesen hiányoztak. Egy két letörésnél szerintem jó lett volna jelezni, hogy "Hohó!! Barátocskám, ez itt piros, de balra az erdőn át lemehetsz kéken is!"

A kocsival elmentem a feleségemért, átálltunk a Papageno aljába és a síbakancsot hótaposóra cseréltük. Felmentünk a hegytetőre, megebédeltünk és egy másfél órás hegyteteji sétával zártuk a napot. Ez viszont ismét felejthetetlen volt a szikrázó napsütés, a szinte érintetlen hótakaró és a hegyek látványa miatt.

Filzmoos szombaton (március 19.):

Az északi lejtőkön (kabinos és pályái) még rengeteg hó a völgyben is. A szemközti oldalon a tavaszi napsütés teszi a munkáját, ezek a pályák 11-től már kásatengerré változnak, de nyitáskor még bennük van egy-két jó kör. A neubergi részen lévő pályákat kifejezetten jól rendbetették a ratrakokkal.
A kabinos melletti 1-es pálya még délután is jól tartotta magát, egy jól élezett síléc azért előny.

Holnaptól a neubergi két csákányos már szezont zár, a síterep többi részén elvileg még április 3-ig lehet síelni, bár a jövő heti meleg várhatóan a napos részen (sixpack Mooslehen, Grossbergbahn) egy-két sípályára ráteszi a szezonvégi kenetet.

Egy napos szombathoz képest kifejezetten kevesen voltak.

Sziasztok!
2020.03.01-jén kerestük fel a síterepet, megosztanék néhány gondolatot egy örök kezdő szemüvegén keresztül. Kizárólag kék pályákon csúszkáltunk. Az előttem szólok sok mindent leírtak, amit csak megerősíteni tudok. A hely nekem is nagyon tetszett, mint egy mese erdő. A felvonót kezelő urak tényleg segítenek (bizonyára látszik a mozgásomon, hogy segítségre szorulok :)), köszönnek, mosolyognak. A pályán egész nap kevesen voltak, de délután többször volt olyan szakasz, ahol csak mi voltunk.
A pályákról:
2: nekem a vége, ami leérkezik a parkolóba egy picit meredek, de mivel széles nem okozott gondot. Jó volt.
3: talán ez lett a kedvenc. Egy párszor keresztezi a csákányos felvonót, ha ez zavar valakit, akkor biztos nem fog annyira tetszeni, mint nekem.
4: ez a pálya is nagyon tetszett. Az eleje erdőben megy, ahonnan csodálatos a kilátás, majd miután átmegy a felvonó alatt rettenetesen kiszélesedik, nagyon kellemes pálya. A vége ennek is egy kicsit meredek, de ha az ember elmegy a csákányos felé, akkor a meredek rész kikerülhető.
5: ezen a pályán szívesen csúsztam volna többször is, de a csákányos rettenetesen hosszú, már a második felvonózás után remegtek a lábaim :( Amúgy ez a pálya is nagyon tetszett (mint mindegyik :)
Sajnos a nap végére +6 fok volt, de ez már nem volt probléma. Legalább nem fáztunk, sőt...

Ebédet a Kleinbergalm hüttében ettünk. A kilátás innen volt a legszebb és az étel is finom volt. A hütténél van egy photopoint. Itt csináltunk egy képet, de már csak otthon láttam, hogy ezt a síbérlét számának megadásával lehet megnézni. Ezt sajnos nem jegyeztük fel, ezért nem tudtuk megnézni a fotónkat :(
Még azt sajnálom, hogy a Papagenoval nem mentünk fel, csak szétnézni, mint a libegővel, de sajnos ez is már csak otthon jutott eszünkbe. Majd legközelebb...

A pályák szélesek, gyakran van olyan elkerülő, ami a kicsit meredekebb részt kerüli el az erdőben. Az erdei pályák egy kicsit szűkek, viszont egyáltalán nem meredekek, simán lehet gyönyörködni a tájban miközben csúszik az ember.

Összességében a hely nekünk nagyon tetszett, aki a piros és fekete pályákat is képes élvezni valószínűleg jobban ki tudja használni ezt a kis hegyi paradicsomot. Maga a falu is egy ékszerdoboz, érdemes sötétedés után is sétálni, mert nagyon hangulatos. Meg kell nézni a templomot, és ajánlom a lovasszánozást is a Fiakerwirt-ben, ahol isteni a konyha és az étterem hangulata is.

Rossz idő esetére ezt ajánlom: https://www.thermeamade.at

Múlt szombaton töltöttünk itt egy csodálatos napot. Mivel eddig csak kék pályákon vitézkedtünk, ezért a 4 üléses aljában parkoltunk és először a 2-es pályán lejöttünk kétszer, de másodikra már a piros ágát is bevállaltuk. Nagyon élveztük a csúszást. Aztán a 3-as átkötő szakaszon át váltottunk a 2 üléses felvonóra. A 4-es pályán a piros ágat is "bevettük". Majd fenn találkoztunk ismerősökkel, gyakorlott síelőkkel, akik nagy nehezen rábeszéltek az 5-ös pályára.

Eredendően elzárkóztunk ettől, mert tavalyról Klippitztörlben rossz tapasztalataink voltak a csákányos felvonóval kapcsolatban. Ott nagyon jeges volt, nagyon nehéz volt a pályán maradni. Egyszer ki is estünk. Ezért itt már nem akartunk kockáztatni. De ismerőseink azt mondták, hogy a gyönyörű 5-ös erdei pályát vétek lenne kihagyni. Végül engedtünk a szelíd erőszaknak és lecsúsztunk. Nagyon klassz és változatos volt.

A felvonónál kaptunk egy jó tanácsot arra nézvést, hogy hogy lehet annak ellenére pihentetni a lábat, hogy "lábon" megyünk fel. Azt javasolták, hogy előre kell terhelni és az pihentetőbb. Be is jött, mert semmi gondunk nem volt. Oly annyira tetszett, hogy még egyszer lecsúsztunk.

Mire visszaértünk már délutánra fordult az idő. Ekkor elindultunk a 4-es pályán, hogy még párszor lecsússzunk, de a napsütés hatására nagyon bekásásodott a pálya. Helyenként szinte "fogta" a lécet. Úgyhogy nem mentünk már itt vissza, hanem átkötöttünk a rövid csákányoson a 2-es pályára és ott lecsúsztunk.

Innét úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Papageno gondolával a szemközti hegyre, mert azt nem sütötte úgy a nap. Oda mi már a feleségemmel csizmában mentünk fel egyet hüttézni. Ismerőseink viszont csúsztak és utólag azt mondták, hogy szerintük mi is bevállalhattuk volna a piros 1-es pályát, maximum a végén a feketébe hajló célegyenest kerülhettük volna el az erdei kéken. De ekkor már majdnem 4 óra volt, így ezt most elengedtük, jövőre megpróbáljuk.

Nagyon klassz és változatos ez a pályarendszer és nagyon jól esett ismerőseink dícsérete, bátorítása, miszerint jól síelünk, csak egy kicsit nagyobb lendület/sebesség kell az előrelépéshez. De alapvetően jól fordulunk, jól helyezzük át a testsúlyt. Ez nagyon sokat jelentett nekünk.

Bár tapasztalataink azt mutatják, hogy az osztrák síterepek alkalmazottai sokkal inkább odafigyelnek a vendégekre, mint Cerknoban az ottaniak, de itt Filzmoos-ban ez még inkább kitűnt. A felvonó kezelő mindig lassított, ha kis gyerekesek szálltak ki. A csákányosnál segítettek nekünk beszállni, és mindenhol hangosan köszöntek, mosolyogtak.

A síelés után sétáltunk egy órácskát a szép házak között és eljutottunk egy lóistálló melletti régi kisvendéglőhöz, ahol mindenki ivott egy italt. Remek nap volt ez, ide majd a gyerekeinkkel is visszatérünk.

Már mindent értek...

Először is köszönöm mindenkinek, aki itt valaha írt erről a helyről, magamtól sose jöttem volna el ide valószínű, de már egy ideje rajta volt a listámon, Nektek köszönhetően.

én így éltem meg:

6kor már ébredés, hiába aludtál el hajnal 1 órakor, vhogy megérzed, hogy valami készül odakint... Kinézel az ablakon, és már tudod, mit fogsz látni. Igen, ott van 15cm friss hó, lejött 5 óra alatt. 7ig terveztél aldni, de már nem megy. Kelnek a többiek, ez valami telepátia lehet, tudják ők is, mi van kint. Reggelinél kamera nézés, felhők mindenütt, esik, de hát ezért jöttünk, nem a napágyon fetrengeni. Kimész, leszeded akocsiról a 15 centi havat, pakolod be atöbbiek cuccát a kocsiba, mikor még fogat mosnak. Nagyon mennél már. Filzmoos. Hallottál már róla valaha? Egy kis falu, hozzá tartozó 13 km-nyi pályával. Tőled karnyújtásra kb 10 pályarendszer, mindegyik 40-150 km-nyi pályával. Viszont Te mégis ebbe a fenyők által körbevett ékszerdobozva indulsz. Annyi jót olvastál már róla, nem hagyhatod ki, ha pont itt vagy. Keresed a parkolót, de nincs, út szélén áll 20 autó, úristen, ide nem jár senki? A hó továbbra is szakad. Pénztárnál senki, már a liften is vagy, és ahogy mész felfelé, elkezd derengeni a nap... Mire felérsz süt, de még esik a hó. Csak nevetni tudsz. Keresed a páylákat, de sehol semmi, hiába dolgozták el este, nyoma sincs, ott állsz egy végtelen freeride rendszer tetején, és ha tehetnéd, egyszerre 3 irányba indulnál. Neki az első priosnak, mintha tejhabon csúsznál, nem érzed a kapcsolatot a talajjal, lebegsz és nevetsz. kb 23x hagytad már el a pályát, de ezt max 3x vetted észre. Körülötted roskadnak a fenyők a hó alatt, be-benézel közéjük. Még csak 10 óra van, de ha most vége, akkor is megérte. 1 óra altt a pályarendszer felét már megismerted, irány a másik harmad, az ősöreg kétülésessel... Lassú mint a tetű, de a felfelemenet is legalább annyira leköt, minta lefele való... Ottragadsz 2 órát ugyanazon a pályán, csak egy habos sörre állsz meg és mész tovább. Már tűz a nap, esik össze a pálya, de jön a dolgos buckasíelős része a napnak. rájössz, h ez is móka, egyre kevesebbet vágysz ratrakolt pályákra, ha ilyen lenne mindig se fájna, sőt.... Az utolsó harmad még visszavan, át gyalog az úton, ugrás a bubisba, hoppá ez északi pálya, nem verte szét a napsugár. Újraindul a napod délután 1kor, és egyszer csak fél4 lesz nem tudod hogy. Alig tudsz bepakolni a kocsiba, annyira fáradt és vizes vagy, de végül megoldod.Hazafelé még magadhoz veszel egy pakk sört, h fel tedd a koronát a napra. Mikor pedig ezt írod, újra el kezd szakadni a hó. Lassan lefekszel, mert tudod, reggel megint az óra előtt fogsz ébredni....

Szerintem azért nincs itt soha tömeg, mert drága, ha csak a síelhető pályakilométerekhez viszonyítjuk. Ezért szezonbérlet nélkül jobban megéri valamelyik közeli nagy pályarendszert választani. Talán ez is lehet itt a cél, hogy ne legyen tömeg, hanem maradjon mindig ilyen, egy igazi különlegesség, olyanoknak, akik a nyugalmat keresik.

Imádom. Legutóbb megszokásból ismét a Gastein-völgybe indultam el, de útközben megálltam itt egy félnapos csúszásra, mint már annyiszor. Szerencsére most nem volt lefoglalt szállásom sehol, ezért itt ragadtam. 4 napra elég is volt, pedig nyitástól zárásig csúsztam folyamatosan, és egyszerűen nem bírtam megunni. Nem is tudom, hogy van-e még ilyen hely máshol.

Minden menet más. A terep elsőre talán könnyűnek tűnik, mert csekély a lejtése. De ez becsapós, mert bent az erdőben bármikor felbukkanhat egy hirtelen meredek rész, és ettől élvezetes. A patakmedreket máskor érdemes elkerülni, ami nem is olyan könnyű, mert van belőlük bőven, de most még ezt sem kellett. Rájöttem, hogy ennyi hónál bárhol le lehet jönni, még a legvadabb helyeken is, ahol azelőtt soha, gondolkodás nélkül, improvizálva. Még a patakok alján is végig lehet most csúszni, mint egy félcsőben (néhol kidőlt fákkal nehezítve). A rengeteg hó miatt most 3,5m-rel magasabban csúszunk, ez is szokatlan volt, mert ahol azelőtt sűrű rekettyés volt, ott most kisimult a terep, ahol pedig elfértem az ágak alatt, ott most feljebb vagyunk az ágak szintjén és emiatt sűrűbb.

A hely freeride szempontból egyszerűen tökéletes. (Persze mindenki mást ért ezalatt. A nagy, sima lejtők szerelmesei itt szenvedni fognak.) A kabinos felvonó mindkét oldalán lehet jönni, a végén vissza középre, vagy jobbra ki a pályára. A legtöbben ezt választják, mert könnyű, teljesen biztonságos, mégis élvezetes. Ami jobb ennél, az már nincs ingyen, gyalogolni kell érte, méghozzá felfelé. De az is kellemes, mert közben lehet gyönyörködni a behavazott erdőben és a szemben levő hegycsúcsok látványában. Az indulás helyének kiválasztása is egy jó játék: mindenhol jó, de hol lehet a legjobb? Hol fogunk kilyukadni a végén? Az útvonalakat nem könnyű megjegyezni, hiszen erdő az egész, tele meglepetéssel. Éppen ez benne a jó, ettől lesz kihívás minden menet. Könnyű elhibázni, de ha sikerül, akkor az elég a boldogsághoz.

Végig egyedül csúsztam, de a harmadik nap délután történt valami váratlan. Megláttam egy srácot a sűrűben, hogy milyen kreatívan nyomja, követtem és hozzá csapódtam. Először volt ezen a helyen, ezért utolsó csúszásként, megmutattam neki egy sétálós kört a meredek résszel. Meg volt vele elégedve. Most jön a poén: British Columbiából jött. Filzmoosba.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/filzmoo...s-2019-januar/kep/1/

Múlt pénteken pár órára megnéztük Filzmoost.

Már az ebeni autópályakijárattól kezdve méteres hófalak közt vezet az út, ami közeledve Filzmooshoz egyre inkább növekszik, fantasztikus élmény !

S fenn? Kevés ember, igaz téli idill, különösen közvetlen zárás előtt, amikor a lenyugvó nap sugarai narancssárgára festik a Dachstein és Bischofsmützte impozáns sziklafalait, ami hasonlóan a síterephez vastag hótakaró alatt pompázik.

Hóhiány itt nincs, de "hókáosz" sem ;)

https://sielok.hu/fotoalbum/filzmoo...s20190118/kep/1/

Filzmoos: elveszve a meseerdőben

A filzmoosi képlet egyszerű, mint a reggeli tojásrántotta; végy egy északi hegyoldalt egy jókora meseerdővel és csapj hozzá egy gyors kabinost, ami a völgyből a hegytetőre repít fel. S merre mehetsz? Szinte mindenfelé, de leginkább a kabinos hegyállomásától jobbra, a sífutópályákat követve, ameddig bírjuk....

Beszámoló képekkel:
https://sielok.hu/rovat/freeride/ci...kk/filzmoos-freeride-2015...

A tegnapi havazás után, a hidegfront elvonultával gyönyörű, kristálytiszta időre, ragyogó napsütésre, a völgyben (1050 m) -1 fok körüli hőmérsékletre ébredtünk. A mai úti cél Filzmoos település felfedezése, és a völgy két oldalán húzódó sípályák becsúszása volt. A régió nagy és népszerű pályarendszerei mellett egy csendesen meghúzó, igazi "békebeli" területre bukkantunk. Az ilyen napokra szoktunk várni egy-egy szezonban... Ha úgy jellemezném, olyan mint a mesében, akkor sem tudom igazán leírni, milyen csodálatos környezetben, fantasztikus pályákon, isteni időben csúsztunk. A hétvége (szombat) ellenére nem voltunk sokan, a lifteknél nem állt sor, a pályákon időnként egyedül síztünk, a hüttékben mindig volt hely. Változatos, szép vonalvezetésű, átlátható és átjárható pályák lent, fent az égbolton színes hőlégballonok. Tény: az ülős liftek régiek, talán lassúak is, kicsit fapadosak. Nincsenek új kabinos liftek, mozgólépcsők, mindenféle "puccosan modern" eszközök. Azonban a táj szépsége, a havas fenyvesek látványa, s mindehhez a Dachstein szikláinak háttere kárpótolt mindenért. Sízés után érdemes végigsétálni a falu főutcáján, ahol egymásba érnek a szállodák. Érdemes benézni a település zarándokhelyként is ismert templomába, ahol egy 400 éves fából faragott kisded Jézus szobor a főoltár központi alakja. Aki még nem járt itt, nem is tudja, mit mulasztott el...
A síterepet ötcsillagosra értékeltem. Nem a kiépítettség, hanem az érzés miatt.

A hétvégén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kipróbálhattam magamat (snowboarddal), illetve megkedveltethettem egy barátomat a síeléssel Filzmoos pályáin. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Péntek délután értünk Filzmoosba, ahol még aznap este megkezdődött a havazás, ami még másnap reggelre sem csillapodott. Reggel körülbelül fél-egy órás autókiszabadítási akció után érkeztünk meg a pályához (szállásunk a hegyen volt) és 11 órától váltottunk jegyet a felvonóra, amely délután 4 óráig jár. Fejenként 32€-t fizettünk, illetve + 3€ - 3€-t a kártyákért, amit természetesen a végén visszakaptunk. A kleinbergi oldalon kezdtünk, a 4 üléses felvonóval a kék pályán. Nos az időjárás egyre csak rosszabbodott, igazából olyan volt ami minden edzett síelőből is kiölte volna lelket. Szakadt a hó, fújt a szél, köd volt és az összes hóágyú ment. A szemüvegem (Scott, szimpla lencsés) sajnos nem ért semmit, mert állandóan párásodott, viszont nélküle nem igazán tudtam volna nyitva tartani a szememet a hóesés miatt, ezáltal végig egy "fél vak" állapotban csúsztunk, ami nagyban megnehezítette a dolgunkat. Sajnos a barátom kedvét az időjárás és a kék pálya, ami nálunk illetve közelebbi Osztrák síterepeken (a középső lankás részét leszámítva) inkább piros jelzőt kapna, hamar elvette. Rövid oktatásom után, mindössze kettőt tudtunk csúszni együtt, majd szétváltunk. Szétválás után egyből beneveztem a szemközti hegyen található 6 személyen, kabinos Papagenora. A tetejére felérve az időjárás sajnos változatlan képet mutatott, ennek ellenére elindultam a fekete részén lefelé a korábban említett "fél vak" állapotban. A közepén óriási perecelés, de természetesen az én kedvemet ez nem fogja elvenni, még az esés közben végrehajtott bukfencek sorozatából sikerül visszaállnom a deszkára és folytatni utamat. A közepén, messziről "húzósnak" titulált keskenyebb szakasz, már-már inkább lankásnak tűnik, majd a pálya végére kikanyarodva az utolsó szakasz ismét egy óriási lejtő, szerencsére épségben leérek és megállapítom, hogy ebben az időben nincs értelme ezt a pályát erőltetni. Visszatérek a kleinbergi oldalra, ahol ismét a kék pályát választom először, illetve másodszor is. A második menet után az idő azonban hirtelen megjavul, a felhők eltűnnek és szikrázó napsütés veszi kezdetét, már a felvonón ülve eldöntöm, hogy a kék pályáról a feketére kanyarodok rá. Reggel még kint volt a lezárva tábla, kezeletlen, nincs hóágyú, viszont friss hó az igen és végre látok! :) Az elején még kicsit kanyarogtam, hogy felmérjem a hótakaró tulajdonságait, majd körülbelül a pálya 2/3-tól, megeresztettem egyenesen a deszkát. Szuper érzés volt egy kicsit a friss 70-80cm-es hótakaró tetején száguldani, messze a hóágyúk zajától és a ratrakolt pályáktól. A következő körben szintén a feketére tartok, most viszont a piros pályáról megyek rá (sajnos az idő közben ismét elromlik). A piros pálya egy lankás résszel kezdődik, ami snowboarddal nem igazán mondható ideálisnak, azonban ismét csúszok egy izgalmasat a feketén. A napot az ismételten rossz látási viszonyoknak köszönhetően, két kék pályás csúszással és az ítéletidő ellenére megelégedve zárom. A pálya tőlem megkapja a "jó", azaz a 4 csillagos értékelést, mert szép időben jó élményt nyújthat a kicsit haladóbb síelők és snowboardozók számára, azonban a kezdők számára nem ideális választás.

A kék pályán, telefonnal rögzítettem a nyomvonalat, amit itt tekinthettek meg:
http://www.sports-tracker.com/#/wor...kout/jamforever01/6ucm0m0...