Most voltunk Japánban 2 hetet, és szerencsére egy szuper napot síelni is tudtunk. Sajnos a síterep nics fent a honlapon, így értékelést közvetlenül nem tudok írni, csak ide tudom tenni. A síterep neve Kagura Niigata, ami a Japán Alpokban helyezkedik el, a legmagasabb csúcsa 1845m.
Régi tervünk volt, hogy eljussunk Japánba, és ha már ott vagyunk kipróbáljuk a síelést is. Nem kifejezetten a téli sportokra hegyeztük ki a látogatásunkat, ezért nem a szokásos északi terepekre látogattunk, hanem a Tokióhoz nagyon közeli Kagura síterepét szemeltük ki.
Nagyon tetszett Japán, egy igazán működő ország, de ha csak ha a síelésre kocentrálok, akkor a következőket tudom megosztani: Hó van bőven, nekünk 250cm jutott így április közepén, annak ellenére, hogy a hőmérséklet nappal bőven pluszba fordult, a pályák meglepően élvezhetőek voltak. Egy helyi síkölcsönzőtől béreltünk síruhát, sisakot, szemüveget, bakancsot, és lécet fejenként 12 ezer forintért, amiben benne volt, hogy értünk jöttek a szállásra, elvittek a kölcsönzőbe, sűrű meghajlások közepette felöltöztettek, kivittek a síterepre, adtak kedvezményes napijegyet 11 ezer forintért (!), a nap végén időpontra értünk jöttek, elvittek a kölcsönzőbe, majd vissza hotelbe, és nem engedték, hogy mi emeljük be léceket a kocsiba...
Azt nem is kell mondanom, hogy minőségi kaja volt a síterepen, és az árak egész Japánban szinte mindenhol ugyanolyanok. Egy fél literes kólát mindenhol kb 340Ft-ért kapod meg, legyen az a legutolsó sikátor vagy a Tokiói repülőtér, vagy a síterep hüttéje. Egy normál főétel 1000-2000 Ft között van. Egy sör 800 Ft.
A nagy szél miatt a pályák kb fele működött csak, de nagyon jókat tudtunk csúszni. A japánok nagyon szeretik a mogulokat, így mi is kipróbáltuk őket - több-kevesebb sikerrel:) A liftek hozzák az észak-amerikai pályák színvonalát (kabinos, lábtartó nélküli ülős liftek). Ami meglepett, hogy nagyon heterogén volt a társaság, a legújabb felszerelések mellett jónéhány matuzsálemet is láttam, akik vígan pattogtak a mogulok buckáin szalmakalapban helyi csehszovák dióverő léceken. A növényzet nagyon egyedi, jellemzően lombos erdők és japán cédrusok vannak viszonylag nagy magsságig, így nem igazán lavinaveszélyes hely. Minden kis faluban hőforrás van, amely helyi fürdőket táplál. A helyi lakosok nagyon vendégszeretők. Véletlenül otthagytunk egy bontott félliteres ásványvizes palackot a kijelentkezéskor, és a recepciós 150m-t futott papucsban kimonóban a vonatig, hogy utánunk vigye, és meghajlással, széles mosollyal átadja. Biztos, hogy télen is egyszer vissza fogunk menni.