Élménybeszámolók

Elég régi az utolsó beszámoló, jöjjön hát egy friss.
A terep nekünk új volt, szemben a szállásunk néhány másik vendégével, akik hosszú évek óta járnak erre a terepre.

A Lavant völgye valóban nagyon szép. Kliening-ig lankás, de onnan bedurvul és egy kb. 9 km 10-12%-os szerpentines emelkedőre kell számítani (volt egy hólánc tábla is, befele fordítva a száraz út miatt, de friss havon vagy le nem takarított úton lehetetlen is anélkül felmenni vagy lejönni a meredeken).
Ennek az útnak a legelején, bőven Kliening előtt van egy LED-kijelzős tábla, hogy a liftek működnek-e, hogy ne bumlizz fel a hegyre fölöslegesen.

Tervezett sínapok: 03.13-14-15. Mi valósult meg belőle?
03.13: tökéletes időjárási viszonyok, napsütés, kis szél, szuper síelés.
03.14: lecsapott a hidegfront: bitang erős szél, a két- és a négyüléses felvonó zárva, a csákányos ment, de állítólag csak egy ideig. A P1-es parkoló szinte üres. Egyik lábukról a másikra toporgó-tanakodó emberek. Aztán az időjárás mindent eldöntött: a szél mellé megjött az eső. Kerestünk hát magunknak egy jó kis fürdőt. Judenburg határában az AQUALUX Therme Fohnsdorf élményfürdőre esett a választásunk és nem bántuk meg, mert nem voltak sokan és bizony a 36-38 fokos termálvízből szemlélni a haragos felhőkbe burkolózó távoli hegyeket sem rossz dolog. A szaunavilág (14+) osztrákosan natúr himbi-limbi...
03.15: Ébredés, a nap be-besüt az ablakon, kitisztulni látszik az idő. Időjárás konstans guglizása (bergfex, stb.). Odaérésig reménykedés, hogy mennek a beülősök. És lőn: minden lift megint üzemel, juhhéé! Hegytetőn a szél a még épp elviselhető határon, az ülő felvonó jócskán kileng a vége felé, de pár pillanat és talpunk a földön. Fél nap síelés volt betervezve, ennyi fért bele a hazaút előtt és persze a kiesett keddet is pótolni akartuk. Jó kis siklások lettek.

A kék jelölésű pályák mindegyike inkább pirosas kék. Vagy mondjuk úgy: váltakozva piros és kék. Letörések vannak, ahol szokás szerint össze is gyűlnek az emberek, megtervezni a folytatást, de egyik sem durván meredek. Aztán vannak minden pályán azok a jó kis rézsútosan dombos részek, nem fogsz kétszer ugyanúgy lejönni. Kellően szélesek, zavaró vagy kényelmetlen szűkület nemigen van. A legszebb talán az 5-ös, népszerű és jól is tartja magát az északi oldali 9, 10. A 2-3-5 eleje a tetőn egy nagy egybefüggő domboldal, a hegyállomások közötti gerincről akárhol el lehet indulni. A 2-3 tulajdonképpen egy közös pálya a tetején, a térképpel ellentétben a kétüléses tetejénél nem 2-es, hanem 3-as tábla van kitéve. Az 5-ös pálya Hohenwart hütte alatti része egy bazi nagy enyhén lejtő mező. A 2a átkötés a déli fekvés miatt már erősen olvadt, és helyenként sáros is volt. Úgy láttam, leginkább az Almhüttendorf-osok csúsznak ki (vagy be) a 2a-n. A 10-es pálya kezdhető a kétüléses hegyállomásától is, a térképen nem látszik a víztározót megkerülő erdei pályaszakasz, ami egy nagyon lankás panorámaút és végül beletorkollik "önmagába", merthogy a négyülésesből közvetlenül is lehet indulni a 10-esen.

Kezdők 1-2 oktatás után még ne erre a terepre jöjjenek, de ha valaki kékről pirosra szeretne váltani, itt megteheti, minden adott hozzá. Az 1-es tanulópálya is az erősebbik fajta lejtő.

A három felvonó: a kétüléses 1100m, a négyüléses 1025m, és a dupla csákányos 1300m hosszú, a völgyállomások jó messze vannak egymástól, "saját" völgyben, nincs átjárás. Kassza a P1-nél van, illetve a P2-P3-tól lecsusszanva a csákányosnál. A felvonók 16-kor zárnak, és ezt be is tartják, bár nem tudom kinek élvezet ennyire a nap végéig kihúzni, mert mindegyik völgyállomásnál összetúrt hókása alakult ki, már kora délután. Ebből a szempontból a 2-es vége a legszerencsétlenebb, mert az ráadásul déli fekvésű.
A P1 aszfaltos és gyér napon elég lehet; a nagy befogadóképességű P2-P3 parkoló murvás-földes, ha fagy van, akkor jó lehet, de ha olvad és kienged, akkor garantált a sár.

A pályák melletti hütték közül egy-kettő eldugott helyen van és nem is feltétlenül lehet bennük bankkártyával fizetni, kp-t érdemes vinni. A négyüléses aljánál a Karner hüttében csak a fizető vendégek használhatják a WC-t.

VIP jegy: 10-15% kedvezmény a síbérletnél azoknál a szállásoknál, akik részei a rendszernek. "A VIP többnapos árakat és a januári akciót (6 nap síelés 5 napos áron) csak az itt felsorolt ​​szálláshelyek vendégei vehetik igénybe. A legtöbb ilyen szálláshely ingyenes síbérletet is kínál vendégeinek a "síbérlet inkluzíve" időszakban (szezon elején december 16-ig és március 4-től a szezon végéig)." Érdemes a szállásoknál közvetlenül is megkérdezni a kondíciókat, és a terep saját honlapját is átböngészni, hogy melyik szállásadó ilyen.

Az idei szezon leaflet-je: https://www.klippitz.at/winter/wp-c...ontent/uploads/2023/02/Kl...

Tegnap zárult ez évi sulis sítáborunk, melyet ismét Klippitztörl sípályáin töltöttünk. Sajnos nem jó előjelekkel vágtunk neki a tábornak. Karácsony táján esett utoljára hó a síterepen és az indulásunk előtti héten pedig még a hegyen is 8-10 fok körüli hőmérsékletek voltak. A webkamerák képeit nézve láttuk, hogy csak a pályán volt hó, körülötte minden barna és szürke volt.

Vasárnap (02. 02.) és hétfőn szuper napsütés várt minket, de elég meleg is volt, így a pályák helyenként nagyon buckásak voltak. Egymás után kétszer is estem, a másodiknál ráadásul azt sem tudtam merre van az arra. Eléggé visszavette a kedvem ez a két esés, másodjára az egyik botra érkeztem könyékkel, így igencsak fájt. Azért folytattam a lesiklást, de már nem volt olyan jó kedvem. Kicsit féltem a második naptól, de éjszaka sokat dolgozhattak a pályán és a nap sem sütött hétágra, sokat bújkált a felhők között, ezért nem olvadt annyira. Így egész nap nagyjából ideálisak voltak a körülmények. Sokkal jobban ment a síelés és az önbizalmam is visszatért. Estem is a végén egy nagyobbacskát, de nem volt vészes. Az egyik léc leoldott és nagyon hamar meg is álltam. Sajnos elég rossz helyen, egy letörésben sikerült ezt produkálnom, de jött egy éltes úriember és segített felállni. De ettől eltekintve ez a nap remekül sikerült.

Sajnos már tudtuk, hogy keddtől elromlik az idő. Esőt nem sokat írtak, de nagy szelet igen, így sejtettük, hogy a libegőket nem indítják el. 11 körül azért kijöttünk a pályára, mert a gyakorlópálya üzemelt. Sajnos az a kevés ember (és sok "síschulés" kisgyerek) mind itt tömörült, így én nem is húztam lécet, nem akartam 30 másodperc lesiklásért 5-8 perceket várni. Amikor dél körül mindenki elment ebédelni, akkor csúsztam párat, de számomra nagyon jeges volt a pálya, nem éreztem jól magam rajta, így hamar abbahagytam.

Szerdára kb. ugyanennyi szelet és egy kis havat jósoltak. Éjszaka sokat esett, mert jópár centis lepelre ébredtünk. Reggeli után várakozó álláspontra helyezkedtünk. Aztán egy kiadós hógolyó csata után délben elindultunk ki a pályára. Először még csak a gyakorló pálya volt nyitva, de igen csak nekikezdett a havazás, szép volt. Ilyenben már régen volt részünk. Aztán ahogy alábbhagyott a havazás, megindult a kétüléses felvonó, így legalább a 2-es pályán le tudtunk jönni párszor. A havazás és az intenzív hóágyúzás az alsó felét a pályának jó állapotúvá varázsolta, de a teje a nagy szél miatt jégpáncél volt, mert a porhavat azonnal le is fújta róla. A 4 üléses felvonót nem használhattuk, így a kedvencünk, a 10-es pálya is zárva volt. Utolsó napunkra ismét egész napos napsütést és mínusz fokokat ígértek, ami be is jött, így egész jó körülmények között síelhettünk, bár a jég sok helyütt megnehezítette a dolgunkat, de végre kinyitották a 9-es, 10-es pályákat is. A 2-es pálya alsó részét ismét folyamatosan hóágyúzták.

Én jól éreztem magam, csak azt sajnálom, hogy a tavaly általunk kihagyott erdei pálya az egész héten zárva volt, gondolom a hóhiány miatt. De a legfőbb az az, hogy a hangulatunk végig remek volt és a gyerekeim is sokat fejlődtek tavaly óta. Ezt még a táborvezető is észrevette és megdicsérte őket.

Most érkeztünk haza egy 5 napos sítáborból melyet Klippitztörlben töltöttünk. Az idő remek volt, de a hőmérséklet a hét végére már túlságosan a tavaszt idézte, ezért a pályák hamar kásásodtak, buckásodtak.

Szombaton sokan voltak, hétköznap viszonylag kevesen, nem volt tömeg. A pályák reggel jók voltak, az északi fekvésűekre (9, 10) délután sem volt panasz, a 2-es az elég buckás, hókásás lett délutánra, legalábbis a hét második felében. A csákányos felvonó eléggé kényelmetlen volt, a gyerekeknek okozott némi problémát. A hétvégére nagyon kijegesedett és nagyon nehéz volt rajt maradni a piciknek, így inkább el is kerültük, viszont ez miatt jó pár izgalmas pályát is nélkülöznünk kellett.

Ez a síterep megérdemelne ide is egy libegőt. A feleségemmel a 10-es és a 9-es pályát szerettük leginkább, a gyerekek szinte mindenhol jártak.

Ami nem tetszett, hogy az általunk meglátogatott hüttékben nem lehetett bankkártyával fizetni és nem igazán voltak személyzetileg felkészülve arra, hogy dél körül az emberek többsége bizony enni szeretne. Ahogy közeledett a hétvége, úgy omlott össze a kiszolgálás. Azt láttuk, hogy a pincérek pörögnek ezerrel, csak sajnos kevesen voltak. Arra rájöttek csütörtökre, hogy ha a megrendelt enni/innivalót kihozzák, akkor egyből hozzák a számlát is és fizettetnek. Ez jó volt nekik, mert nem maradt el semmi, és nekünk is, mert kajálás után rögtön indulhattunk tovább, nem kellett még negyed órákat várni a túlterhelt pincérre, hogy fizethessünk. Hét közben lent a nagy parkolónál ettünk, szombatra egy hegyi hüttét választottunk, de az végképp "összeomlott" 12:00 és 13:30 között.

Viszont a gyönyörű napsütés az kárpótolt valamelyest. Mindentől függetlenül, mi jól éreztük magunkat és maradt még számunkra felfedezetlen pálya, így reméljük, hogy még visszatérünk ide.

Itt vagyunk Klippitztörl-ön és csodásak a körülmények. Az elmúlt napokban mondjuk elég szeles volt az idő, de mára ez nagyot mérséklődött, és a nap is kisütött. Ugyan itt nem esett annyi hó mint északabbra, de szinte minden pálya nyitva (még a 11-es is), és az erdőben is el lehet csalingázni bátran. Szokás szerint hétvégén sem volt tömeg (max 2-3 percet kellett a felvonóra várni), de hétközben egyáltalán nem. Voltak pályák amiken nyitás után egy órával én mentem le másodszorra...
Ennek megfelelően a P1-es parkoló hétközben csak félig van, hétvégén is 9:30-ig még találni helyet.
Hüttézésre ajánlom valamelyik pálya menti egységet felkeresni, mérsékeltebbek az árak (tea jellemzően 2 EUR, sőt, a Steinkellner hüttében csak 1.70.) mint a P1-ben a hotelnél.

2018.02.04-én sikerült eljutnom nekem is erre a terepre.
Előtte havazott, így hófehér táj és napsütés fogadott minket.
A helyről alapvetően pozitívan tudok nyilatkozni, pár apró negatívum volt csak.
A 4 üléses lifthez 3 db beléptető kapu enged át, ami elég rendesen felfogta a tömeget, és emiatt ment a helyezkedés és morgolódás néha.
A dupla csákányoshoz 4 beléptető kapu van, de csak kettő üzemelt, kettőből kiesett a forgókar, és ott hevert a kapunál belefagyva a hóba. Ezzel próbálták útját állni az azon keresztül átcsusszanóknak, de ez sok embert nem különösebben zavart, és mentek át azokon a kapukon is.
P2-ben tudtunk parkolni 9:30-kor, ami teljesen rendben volt, a bergfex-i fórumon említett parkolói káosznak nyoma sem volt.
Rövid csúszás a csákányosig, majd jegyvétel, ami a 2 sor ellenére is kicsit lassan ment. A sor néha annyira kilógott, hogy a 3-4-5 pályákról érkezők alig tudtak elmenni a csákányos beléptetőjéhez.
A pályák rendben voltak, 13-14 óra felé kezdtek nagyobb buckák kialakulni a pálya bizonyos részein, valamint előtűnni jeges részek.
Összességében kellemes napunk volt, egynapos (vagy akár 2-3) síelésre abszolút ajánlható.

2018. január végén töltöttünk néhány napot Klippitztörlben (Karintia). Rábafüzestől 150 km (Rédicsen és Szlovénián át még rövidebb az út). 28 km sípálya (kb. 1500 – 1800 méter magasságban), ebből 18 km kék, 10 km piros. Van bőven hóágyú és saját víztároló a hógyártáshoz, ezért eléggé hóbiztos. Hat lift van (mindegyik Doppelmayr): egy 4-üléses (Bärenwald), egy 2-üléses (Hochegger), kettő, egymással párhuzamosan futó csákányos (Kuhgraben) és kettő tányéros (ezek a gyerekpályán). A liftek 09:00-től 16:00-ig mennek. Eplénnyel összehasonlítva (a földrajzi adottságokat nyilván nem érdemes) a liftbeléptetésnél a kártyaleolvasó sokkal érzékenyebb: 20-25 cm-ről már érzékeli a karzsebbe helyezett key-cardot, míg Eplényben pár cm-ről sem mindig sikerül elsőre. Családbarát síközpont: családi kedvezmény (max. 25%), gyerekpályák, nincs fekete pálya (emiatt nem ide járnak a gyermekeket/időseket veszélyeztető vagányok). Sok hütte közül lehet választani. A gőzgombóc a csákányos felvonó aljánál 6 € volt, a 4-ülésesnél (Karner Hütte) 5,80 € (ez kisebb). A felnőtt napi jegy a 2017/18-as szezonban 35 €, ami kedvezőnek mondható. Nem kell már letétet fizetni, amióta key-card van. Mi jó időt fogtunk ki, de általában is úgy reklámozza magát Karintia, hogy az Alpok napos oldala, mert itt nagyobb a napsütéses órák száma, mint az északi részeken. Kevesen voltunk, kényelmesen, biztonságosan lehetett síelni, mert nem kezdődött még el a síszünet meg nem is hétvége volt. A lifteknél nem vagy alig kellett várakozni. Sok volt a magyar, a látogatók legalább fele. A pályák minősége szinte kifogástalan volt, csak a csúcs közelében a meredekebb szakaszokon pár négyzetméteren jegesedés, illetve a 11-es pályán (ez keskeny, itt a fenyőágak a pálya fölé hajolnak) sok a fenyőtű. Összefoglalóan: nincs messze a határtól, nagy, szépen gondozott pályarendszer, friss levegő, szép táj, jó ár-érték arány.

Akad még azért olyan határközeli, Szombathelyről 2 órán belül elérhető, és egyben értékelhető nagyságú síterep, amiket már régóta nézegetek, hogy jó lenne őket kipróbálni. Ilyen például Hirschenkogel, ami mellett számtalanszor elszáguldunk, hiszen inkább Stuhleck-re (vagy az S6-on még távolabbra) megyünk. Dél felé meg az A2-esről látom mindig a Koralpe táblákat. És ott van még Klippitztörl, amit most végre kipipáltunk.

Két beülős felvonó, egy húzólift, 28 kilométer pálya, és még Mauterndorf felé sem jelent kerülőt – így esett a választás Klippitzre. Az A2-es autópályát elhagyva egy egészen komoly kaptatós szerpentin vitt felfelé. Az ismeretlen helyen a parkoló volt az első kihívás. Az út melleti P1-esnél reggel 9 körül elég nagy volt a káosz, nyilván belejátszott ebbe a szombat is, ezért visszafordultunk, és a feljebb található P2-est válaszottuk, ahol viszont igazán kényelmesen lehetett megállni és átöltözni, felcsatolni. Jegyet venni nem itt, hanem egy nagyon rövid csúszást követően a húzó felvonók aljában lehet.

Olyan félig ködös, félig napos időnk volt, ami azt jelentette, hogy a hegy déli, dél-nyugati oldalán nehezebben lehetett látni, míg északra, észak-keletre tiszta volt az idő, és a nap is kisütött néha. Kifogástalan volt viszont a pályák minősége, elsőosztályú hóval. És ami még fontos, szombat ellenére sem tapasztaltunk zsúfoltságot. Kifejezetten gyorsan síelhető, zömmel kék pályákon lehet csúszni, és a pirosak is könnyűek. Bár mi most nem vittük a lányokat, azt azért megállapítottuk, hogy ezt a terepet élveznék ők is, igazi családi pályák ezek.

A négyes beülős Bärenwaldift melletti 9-es és 10-es pályán nagyokat lehet veretni, és a kezeletlen 11-es sem rossz, leszámítva a végén az erdei kanyargós részt. Ez utóbbinál a vége felé már enyhén izgultunk, hogy hol kötünk ki, de végül megláttuk a felvonó alját.

A terep másik felén egy régi kettes beülős van, a mellette lejövő 2-es pálya elég unalmas, de legalább széles. A legizgalmasabb lejtők a rendszer közepén találhatók, több variációban is el lehet érni a húzólift alját. Ráadásul errefelé alig találkoztunk emberrel, talán éppen a húzólift miatt. Nem nagy ugyan az egész terep, de a nap végére mégis annyira elfáradtunk, hogy össze-vissza dőltünk ki a csákányosból, úgy röhögtünk, hogy konkrétan nem sikerült magunk alá emelni a rudat többedik próbálkozásra sem a beszállásnál. Végül aztán külön-külön megoldottuk.

Összességében csak pozitívat tudok írni Klippitztörl-ről. Egy egynapos síelésre tökéletes választás, tempós csúszásokra ugyanúgy, mint akár családi programnak.

Harmadszorra voltam ott, visszatértem mert mert az elmúlt két alkalommal is nagyon tetszett. Hosszúhétvégére kíválóan alkamas, száraz az út akkor jól megközelíthető szerpentinen kell felmenni a síterephez. 1500 m- ről indul egy kétszemelyes ülőlift. Jó parkolási lehetőség. Közel a lift. kedvező napijegy , főleg, hogy órára is lehet venni jegyet , ez újdonság. Széles , jól kezelt pályák vannak olyanok is amik az erdőben mennek, kevés emberrel , ami nagyon kellemes. Jó árú hüttékkel. Itt lehet enni a legjobb gőzgombocot 5 euroért. 😀

Klippitztörl. Másodszor jártam itt, közben sok más tájon, terepen, így most más szemel néztem. A közelsége és az olcsósága miatt választottuk újra, és jól, mert az ár- érték aránya jó. A Weberwirt szállóban laktunk(Prebl), a Személyzet és a tulaj nagyon kedvesek, barátságosak, a félpanziós ellátás is megfelelő, vagy inkább jó volt, főleg azért az árért. Az időjárással már nem volt akkora szerencsénk, mint a szállással, mindhárom nap borús volt, a háromból két napon is a köd vetett véget a sízésnek, nem a felvonózárás. A pályák rendben voltak, tömeg gyakorlatilag szombaton sem, és ha versenyzők is kijöttek edzeni , akkor sem zárták le az adott pályát. A síterep az elmúlt 10 évben nem sokat fejlődött, ugyanaz a két és négyüléses felvonó, középen meg a dupla csákányos, amit igazán jó lenne egy ülőfelvonóra cserélni már, sokat dobna a terepen. A pályák előkészítése jó, és mivel nincs nagy tömeg, normál körülmények mellett egész nap jól síelhető. Más a helyzet pl ködben, amikor előjönnek az egyéb hiányosságok, hogy a pályákat kétoldalról jelölő karók hiányoznak,(nagyon kevés van), tájékozódást segítő táblák alig vannak, így ködben könnyű eltévedni, vagy kisízni a pályáról( háló sincsen a rizikósabb széleken). Van még egy érthetetlen dolog, de mintha más hsz-ben is olvastam volna, hogy valamilyen okból kifolyólag nem szeretnek ágyúzni,így lesz a 30 km -rel hirdetett pályarendszer valójában csak 19km(?), és mind kék, az összes piros pályájuk a természetre van bízva. Idén végig figyeltem, a honlapon, az interaktív térképen fel vannak rajzolva a piros pályák, de rákattintva mindig azt írja, hogy előkészítés alatt, zárva. Hát, tudom, hogy jó munkához idő kell, de ezeket lesz...ják, mert semmit sem csinálnak, nemhogy előkészítenék. Úgy gondolhatják, ennyi embernek ez is elég.
A hütték nem nagyok, a választék sem nagy, de elfogadhatóak, viszont van egy pár hütte, amelyikben pórul járhatunk,ha nem viszünk készpénzt, mert nem lehet kártyával fizetni. Említettem, hogy csak kék pályák vannak hivatalosan, de szinte mindegyik pályán vannak piros részek, ami haladóknak jó hír, a nagyon kezdőket viszont óvatosságra inteném. A terep kicsi de takaros és általában eléggé hóbiztos, azoknak ajánlom, akik tanulni, fejlődni akarnak, és nem szeretik a tömeget, néhány napra jó választás, én biztosan megyek még oda.

Chopoker kolléga sportgastein-i intelmén felbuzdulva írok pár szót a szombatunkról.
Győrtől Grazig zuhogott az eső, de már Grazban látható volt, hogy a hegyek felett süt a nap.
Klipitzre érkezve képeslapra illő idő fogadott minket. Az éjszaka 10cm friss hó esett, a fák, a táj, a hegyek szép havas volt.
A pályát nyitás előtt nem kezelték, talán nem is lett volna értelme, de 11-re szép nagy buckák alakultak ki, köztük jeges foltok. Aki tudta kezelte, aki nem, az szenvedett.
Nagyon kellemes pálya, érdekes a déli-keleti-északi tájolás, mindig lehet találni megfelő állagú pályát.
Jó hely, legfőbb előnyének az A2 közelségét mindanám, s azt, hogy távolabbi terepekre autózva is be lehet ugrani pár órás csúszásra.

Ma ellátogattunk 10 éves unokatesómmal Klippitztörlre, lesz ami lesz alapon. Múlt héten nyílt meg a Bärenwaldlift és vele együtt a 10-es pálya, így ez viszonylag friss hóval, rendezetten, jól kifagyva várt minket. Ez a terep nem igazán kezdőknek való, sok a letörés, kanyar, kisebb bukkanók, amitől izgalmassá és nehézzé válik. A francia terepek (Risoul, Pra Loup) kék pályáihoz tudnám hasonlítani. Azért adtam a helynek 5 csillagot, mert ilyen katasztrofálisan ergya hóhelyzet mellett is remek pályát tudtak építeni, ami csak néhol volt köves, vagy fűfoltos. A hegy adottságai miatt, ha megjön a hó, biztos szuperjót fogok még ott egyszer síelni! A Hocheggerlift (2üléses) vitt fel minket a P1 parkolóból, az átvezető út a 10-es felé sajnos eléggé kavicsos és földes volt. A 2-es pályán meglátszik, hogy hetek óta tapossák és nem volt utánpótlás hóból. Minden apróbb terephiba érződik, kövek, kavicsok, föld mindenhol, a hó gyakorlatilag barna. Teszek fel mindjárt fényképalbumot is, ide nem tudom hogy lehet beilleszteni.
A 4 üléses lift 4 perc alatt ér fel és a 10-es pályán normál tempóban 3 perc alatt le lehet érni. A Steinkeller Hüttében ittunk, 3€ a fél liter sör, 1.8€ a tea citrommal (unokatesóm szerint hányás íze volt :D ) és 2€ a Glühmost, ami nekem ízlett.

Szumma: ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas terepeket és már tud alapfokon síelni.

Fotógaléria (szerk.):
https://sielok.hu/fotoalbum/klippit...z-keves-hoval/kep/1/

Sziasztok!

Január 27-re terveztünk egynapos síelést a barátnőmmel, és végül Klippitztörl-re esett a választásunk. Reggel 5 óra előtt indultunk Budapestről, és egy pihenővel fél tíz után érkeztünk meg a síterephez. Az út végig tiszta volt, 90 %-ban autópálya, csak az utolsó 10-15 perc volt hegyi szerpentin, de az sem volt vészes. Szerencsére nem voltak sokan, így a P1 parkolóban meg tudtunk állni, közvetlenül a 2 üléses Hocheggerlift előtt. Sorban állás egész nap nem volt, a kétüléses liftnél különösen kevesen voltak, de a négyülésesnél is gyakorlatilag azonnal sorra került az ember. Eleinte a 2-es pályán csúsztunk, majd rájöttünk, hogy a 10-es pálya a kétülésestől indul, és azon keresztül át lehet csúszni a négyüléses lifthez. Mind a 9-es, mind a 10-es kellemes kis pálya, változatos domborzattal, egyszer kipróbáltuk a 11-est is, aminek a második fele nagyon enyhe lejtésű erdei út. Néhányszor a csákányoshoz is lecsúsztunk, itt már tényleg olyan kevesen voltak, hogy csak az egyik csákányos üzemelt. A 7-es pálya volt a kedvenc, széles, alig voltak rajta, semmi bucka, az 5-ös utolsó része viszont elég jeges volt, úgyhogy azt inkább hanyagoltuk.

Bár aznapra felhős időt mondtak, a nap nagy részében ragyogó napsütésben volt részünk, a kevés embernek köszönhetően pedig a pályák alig buckásodtak, a csákányosnál még délután is lehetett ratrak-nyomon csúszni. Szerintem a pálya kezdőknek is nyugodtan ajánlott, de a változatos domborzat miatt haladók sem unatkoznak rajta. Egy napra tökéletes síelés-élmény volt, megérte a szokásosnál egy picit többet utazni. A Hüttéket nem próbáltuk, zárásig csúsztunk megállás nélkül:-) Négy órakor visszacsúsztunk a parkolóba, öt körül indultunk vissza, és fél tíz felé itthon is voltunk.

Klippitztörl 2014.01.04-05

Klippitztörl kellemes hely, főleg ha kedves emberekkel találkozhat ott az ember síelője. Klippitz apró kis síterep, sajátosan kanyargó pályákkal, egy nem túl magas hely tetején, s barátságos emberek tanyáznak arra.
Lackó síoktató és bandériuma költözött ki ide néhány napra, gyerekkel, családdal. Egész szezonban gyakorolnak a Visegrádi Havasokban, s most elhatározták, hogy kettőnél többet kanyarodva megnézik mire jutottak a nagy oktatással, pedálozással, s mellesleg dumálnak egy jót.
Én már túl voltam szilveszteri egyhetes síelésemen, s miért ne erre mentem volna haza?
Csodálatos hegyek között kanyargott az utunk, apró, tüchtig falucskákon suhantunk át, s végül kapaszkodni kezdtünk fel a hegyre. Valami furcsa volt. A motor rendesen duruzsolt, a gumikban duzzadt a levegő, alig csúszott az út, de hopp...nincs hó! Még a fák között sincs! Másztunk fölfelé, s csak a pálya közelében láttunk hófoltokat. Mi lesz itt?
Klippitztörlnél jól teszi az ember ha reggel siet. Mi is korán indultunk, mert a P1 parkírozóban volt szándékunk megállni, mert aki nem itt áll, azt szép kis séta várja az út mentén síbakiban, léccel a vállon. Az út közepén egy bácsika integetett, mi kedélyesem visszaintegettünk, több alkalommal is, mert tettünk néhány kört, míg helyet találtunk.
Megbeszélések szerint küldtünk egy sms- t, s türelmesen várakoztunk, hogy hozzák a bérletünket. A tető felé egy kétüléses nem sihederkorban lévő felvonó viszi fel az embert. Bár van szőnyeg, de azért kellemesen megsimogatja a vádlit. Ezt volt időnk alaposan megnézni. Végül nagy nehezen megérkezett Lackó, aki csak véletlenül járt arra, mert az sms-t nem hallotta. Indulhattunk a hegyre, s megismerhettük a felvonó barátságos simijét a lábunkon. A kedélyesen kapaszkodó felvonóból meg lehetett vizsgálni a nyári bobpályát, a szállásul szolgáló faházakat (nem pályaszállás, hanem szállás a pályán), s azt is láttuk, hogy nincs nagy hó, de a pályák rendben lévőnek tűntek.
A csapatból csak Lackó tudta, hogy jövünk, mert meglepetésnek szántam a látogatást. Meg akartam mutatni Klacinak a lécemet, had lásson végre valami szépet is. Lackó mondta, hogy nem nagy a pálya, de van olyan a csapatból, akit két napja nem láttak. Én minél előbb meg akartam találni Klacit, ezért megkérdeztem, milyen színű kabátos embert keressek. Lackó nem emlékezett a kabátra. Gondoltam egy kabát nélküli embert csak megtalálok a pályán.
Szép lassan felértünk, s máris ott voltunk a Höhenwart 1818 méteres csúcsánál. Az első ember aki szembe jött Klaci volt, s volt rajta kabát.
Öröm, egymás léceinek kölcsönös és kedélyes gyalázása, s indulhat a csúszás! A viszonylag kevés hóból is jó pálya kerekedett. Nem látogattuk meg mindegyiket, mert csemegézni akartunk. Főleg a 9-es és 10-es pályákon csúszkáltunk, néha vegyítve egy lecsúszással a 2-es pályán a kiindulási pontig.
A pályarendszer legnagyobb előnye a szememben, hogy a pályák nagyon változatos vonalvezetésűek, rajtuk mindenféle domborzati elemek találhatóak, így az ember minden lecsúszásnál variálhatja a nyomvonalat, s szinte más pályán csúszhat. Kellemesek voltak a pályák, a hegytetőn keményen fújt a szél, de aztán csak az önfeledt csúszás volt az úr. Szerintem a 10-es a legjobb pálya, a 9-es eleje kezdőnek kicsit véleményes, de aztán megszelidül.
Alig akartunk megállni egy kis pihenésre. (no ez nem igaz, mert a fiúk minden letörés előtt nekiláttak dumapartit rendezni, hogy miről folyhatott ilyen hosszan a csevej arról fogalmam sincs.)
Végül egyszer olyan céllal is lecsúsztunk a 2-esen, hogy az alján beülünk a hüttébe eszegetni. A kettes alja kicsit ravasz, mert egy kanyar után drasztikusan elkeskenyedik, sőt még némi csőalakot is felvesz. Ezt a szakaszt a sok ember általában szépen legyalulja.
Csak a hütte teraszán kaptunk helyet, de nem volt probléma, mert hősugárzókkal kellemes időt varázsoltak.
A kalóriavételezés után a szokott pályákon csúszkáltunk tovább. A lazítást viszont lassacskán büntetni kezdte az idő. Szemerkélni kezdett az eső, s szép lassan beleerősített. Én Elsővel az eső elől még a Karner hüttében ejtőztem egy kicsit, de aztán elindultunk lefelé, különben is már 16 óra volt.
Negatívumként említem meg, hogy az esőben az ülőszékek háttámlája nem volt lehajtva. Vagy nem lehetett lehajtani, vagy nem fordítottak gondot rá, így minden beszállásnál egy víztócsába ült bele az ember. (ezeken a régi felvonókon buborék nincs)
Szállásunk kb. 30 kilométerre volt, s ha nem a vezető után ment az ember hamar oda is ért. A szállodát nemrégiben újíthatták fel. Én néha néhány napra bezárnám a lakberendezőt abba a szobába, amit tervezett. Például az egész szobában nem volt egy darab fogas, kampó, százas szeg, vagy bármi amire mondjuk egy vizes síruhát ki lehetett volna akasztani.
Ennek ellenére a szállás kellemes volt, jó volt a vacsora. Vacsi után a kemény mag összeült, s természetesen komoly erőfeszítéseket tett a világ problémáinak megoldására. Véletlenül előkerült egy 3 literes üveg pezsgő, valakinek maradt az ellátmányából, s a vizespohárból való pezsgőívás tudvalevőleg segíti az elme forgását. Csak tudnám, min röhögtünk annyira, de valamiért kiment a fejemből.
Sajnos az eső egész éjszaka esett, s esőben érkeztünk meg a pályára is. Most nem volt gond a P1 parkírozóban helyet találni. Feleségem tájékoztatott, hogy részéről ez a nap kiesett a síelésből. Én még felvettem a bakit (le akartam mosni), hogy mutassam eltökéltségemet, de nem kockáztathattam élvezeti síelő státuszomat, így kihámoztam magam a sícuccokból.
Többen felmentek a hegyre, mi elindultunk hazafelé. A krónikás dolga egyszerű a továbbiak leírásában, mert úgy lehet a legjobb beszámolót írni, hogy az ember ott sincs, így nem zavarják a tények. Tehát szemrebbenés nélkül leírhatnám, hogy a hegy tetején a ragyogó napsütésben szállingózott a hó, harsanóan ropogós volt a pálya, galambok ültek a verebekhez, s így tovább. Sajnos nem így volt. Fent is esett az eső, tehát egy csúszás, és szivaccsá ázás után a csapat elindult utánunk, s ha nem állunk meg egy ócskapiacon soha nem érjük őket utol.
Kétszer indultam el a csapattal. Tavaly márciusban a nagy hóban Tatáig jutottak el, most szétáztatta őket az eső. Márciusra újra terveznek egy utat, ígérjem meg nekik, hogy nem megyek el?

Csabor az élvezeti síelő

30-án látogattuk meg a pályát Csiki-vel (Zoli). Itt a fórumban keresett egynaposra vállalkozókat. Ő Pápáról, míg én Nagykanizsáról indultam el kocsival öt óra felé, hatkor Vasváron találkoztunk. Átcuccoltam, és fél kilencre már a pályánál is voltunk.
Zoli a neten vette meg a jegyet, a pénztárnál két papírt kértek, de csak a kódját írta fel. Szerencsére sikerült elintézni pár perc alatt, és már csúsztunk is. :)
Az éjszaka esett 10-15 centi hó, ezzel együtt a pályákon kívül is akadt régebbivel rengeteg, amikor csak tudtam, a nyomokat követve a fák között mentem. A lécemet nem erre találták ki, de én jobban szeretem a túrt vagy a szűz havat, mint a sima pályát. :) Délutánra sok bucka alakult ki, ahol többen voltak. 3-4 percnél nem volt több sorban állás, és mindenhol lehetett csúszni kényelmesen.
Fent a hegyen egész nap ködös idő volt szinte, a hó is nagyrészt esett, hol közepesen, hol gyengébben, míg lent tisztább volt és csak néha kezdett rá. A bergfexen írt előző napi kommentektől kicsit megijedtem, mert azt írták siralmas a pálya, ezzel ellentétben néhol volt csak apró köves, egy helyen hordta fel a ratrak a földet, de azt ki lehetett kerülni. A hangulata hamisítatlanul téli volt a tájnak, és nekem is.
Félidőben megálltunk a Moselebauer hütténél, megszokottan finomat ettünk és egy kakaó után mentünk is tovább. Zoli még megállt egyszer pihenni, én addig is mentem két kört, majd a liftek leálltakor visszacsúsztunk a parkolóig.
Kellemesen elfáradtunk, nagyon jól éreztük magunkat, 8 óra után már itthon is voltam. Ha van hó, megéri kicsit távolabb autózni a határtól, mert itt nincs talán máskor sem az a hatalmas tömeg.

Össze kellett szednem a bátorságomat, hogy ilyen neves ember beszámolója után én is merjek írni erröl a terepröl, de Klippitztörl kétség kívul megérdemli ezt. Mindenkinek nyilván mások a szempontjai, engem az alábbiak vezéreltek: közel legyen Graz-hoz, (itt szálltunk meg), inkább kék pályák, kevés "vonszolós" felvonó(Endre után szabadon-ld. lehessen pihenni..), közepes méret, jó megközelíthetöség, barátságos árak, na, és persze legyen hó is - merthogy az most errefelé nagy kincs.
Klippitztörl pályái valóban kivétel nélkul hóágyúzottak, csak egy-két szakaszt zártak le, de ezt ugye mi nem bántuk. Így is szinte hihetetlen, hogy mekkora pályarendszert havaztak be, szinte tökéletes minöségben. A hely gyakorlatilag egyetlen hegy, ahova egy csákányos, egy kétuléses és egy négyuléses felvonón lehet feljutni. Fennt hatalmas hómezö, fantasztikus körpanoráma. A tetöröl minden irányba lecsúszhatunk, a pályák szélesek, egyenletes lejtésuek, de mégis változatosak. Rengeteg fenyö, sok pici hutte. Ember alig. Az élmény teljes.
A hóhiány miatt persze az északi pályák most valamivel jobbak voltak - itt ugye a természetes hó is jobban megmaradt.
Lényeg a lényeg, ha ide leesik még egy adag hó, akkor az egyik legszebb és legnagyobb élményt nyújtó hely, amit eddig láttam.

Kedvelem ezt a kedves kis síterepet. Két éve véletlenül tévedtem ide, de most úgy jártam, mit az éltesebb matróna, akit meglepetésben részesítettek az erdőszélen, de ma is arra megy.
Kellett már nekem a hó! Nagyon.
A kocsi már két napja állt a garázsban, bendőjében a sí cuccokkal, várta, hogy megkezdjük a szezont. Sőt a léceket megfelelő gondossággal, Talpi mester (Montana) kezei által is felkészítettem a szezonra. Borotválkozni lehetett a talppal.
Rendes indulás, s bősz szendó majszolás közben már Klippitzben is voltunk. A hegyre felvivő út kellemes hegyi rutinvezető gyakorlatnak is elmegy. Rutinból az 1-es (Lölling felé eső ) parkolóig mentem. (megjegyzem a navigációs kütyübe is célszerű Löllinget beütni, mert Klippitztörlre semmit sem talál) Nem kellett óvatoskodnom, hogy parkolás közben összetörök néhány autót. Egy csoport iskolás élvezkedett a tanulópályán, de láttamra ők is szedelőzködni kezdtek, biztos gondolták, hogy megérkezett az őrség. Csak mínusz 8 fok volt. Ilyenkor még egy kolibri is még nyugodtan nyitott mellénnyel jár, de a szél az istentelenül fújt. Mielőtt szoborrá fagytunk volna, beugrottunk a pincébe átöltözni. Itt jelentem, hogy 5 darab nagy szekrény áll rendelkezésre sí cuccok tárolására. Kicsit felvértezve a szél ellen vettük meg jegyeinket. Szeretem, hogy itt lehet 1, 2, 3, 4 stb. órás jegyeket venni. Ráfeküdtünk a szélre, s irány a pálya.
Egy nagyon hosszú kétüléses visz fel a hegyre (Hocheggerlift). Amilyen hosszú, olyan lassú, de legalább jó szeles. Sok menedékünk nem volt a szél ellen, így szinte guggoló helyzetbe fagyva csúsztunk ki a liftből. Valami azt súgta, hogy a hegytetőt mindig gyorsan el fogjuk hagyni.
Csúszásunkat a 10-es pályán kezdtük. Nekilendültem, s szörnyű felismerés ért. Megvan a léc, a bot, a sisak, a kesztyű, de irgalom anyja ne hagyj el, a mozgásomat elvesztettem valahol!
Klippitz egy nagyon kellemes pálya. Apró halmokból áll a lejtő, mindenki a kedvének megfelelő nyomvonalat választ. Nekem most egy szép egyenletes teniszpálya jellegű rész jött volna jól. Szívem a torkomban dobogott, hisz szembesültem azzal, hogy elfelejtettem síelni. A pálya kemény volt, szinte jeges, s nekem a gondolataimon kívül össze kellett szedni a mozgásomat is. No de elméletben a valódi tudásomhoz viszonyítva én vagyok a legnagyobb! Elterveztem hova rakom a kezeim, hol a fenekem, a csípőizmok tónusairól már nem is beszélve. Nagy melóval összeraktam magam, s mire élvezni kezdtem, már érdemes is volt bemenni egy kis melegségért a megfelelő hüttébe. A megfelelő nem csak szócséplés, hisz nagyon sok minden még nem volt nyitva a terepen. A hütte hiány még elmegy, de hóhiány miatt nem mentek csákányos Kuhgraben liftek. Ez azt jelentette, hogy az errefelé eső hegyoldal egyik pályája sem ment. Így aztán igazán kevés pálya maradt. Szemmel láthatóan kevés volt a hó. Sajnos a kevés hó miatt sok helyen a gépek apró köveket hoztak felszínre. Minden óvatos kanyargás ellenére Talpi mester mesterművéből rövidesen csak a mester maradt. A kavicsok felkarcolták léceim talpát, de így legalább nem kell bizonygatnom, hogy valódi talponsíelő vagyok.
A szél, a kevés pálya, a kavicsok ellenére remek csúszkálást lehetett előadni. Síelésünket nem sokan zavarták. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy nekünk tartottak nyitva. Változatlanul élveztem, hogy ugyanazon a pályán csúszva minden alkalommal más nyomvonalat választva új élménnyel ajándékozott meg a pálya. Váltogatva a pályákat a nyomvonalat az idő hamar eltelt. Mikor a pálya alján lévő lifthez csúsztam, s a kapu már nem engedett be, szomorúan csatoltam le a léceket. A bánat láttán a kezelő kijött a kuckójából s odaintett, hogy még egy kört engedélyez. Csak most, csak nekem! Igyekeztem minél nagyobb kanyarokkal jönni a pályán, hogy jó soká tartson.
A pályarendszer változatlanul kellemes, családias. A buckák megunhatatlanok. A menedékházak olcsón megszerezhetők, sőt nyári bob is van. (a jagatee nem volt egy nagy szám, de legalább meleg volt)
Első csúszásnak, szezon elején kiváló!
Viszont amíg több hó nem lesz, addig nem ajánlom, de ha lesz....

2012.12.13.

Csabor

Március 11-én voltunk Klippitzen. Sajnos friss hó mostanában nem esett, és az idő is nagyon enyhül errefelé. Idén nem sok természetes hóban volt része a pályának, viszont annál több szél jutott. A széltől most is tartottunk, mert viszonylag nagy széllökések kísértek minket már az első csúszásokkal is. Ez sajnos a pálya tetején nagyon lehordja a maradék havat is, sok helyen jeges a pálya fent.
A 2-es, 3-mas pálya a kétüléses mellett szinte végig olvadt volt, sok helyen latyakos hóbuckákkal. Ezt a síelők nem nagyon élvezték, viszont boarddal teljesen élvezhető volt, főleg, hogy kevesebben voltak ezen az oldalon. A 4 üléses melletti 9-10-es pályák kissé fagyosabbak voltak, itt többen is csúsztak, de tömeg sehol sem volt. A 11-es pálya már nem üzemel.
A csákányossal elérhető pályákra nem nagyon mentünk, mert a felvonó útvonala nem valami kellemes már, szinte végig jeges, fárasztó és hosszú a feljutás vele, főleg boarddal.
2 óra után nagyon feltámadt a szél. A 2 üléses nagyon sokszor megállt, hosszabb idő volt feljutni így vele mint máskor. 3 óra körül csak erősödött a szél ereje, akkor már sejteni való volt, hogy hamarosan le is állítják. Ez fél 4 körül be is következett, utolsókként szálltunk fel a liftre, ami szirénázás közepette vitt fel minket még utoljára egy aznapi csúszásra.
Összességében kellemes napot töltöttünk el Klippitzen, de sajnos egyre inkább érezhető a közeledő záróra. Ha a szél így folytatja nemsokára a maradék hó is eltűnik. Viszont pozitívum, hogy annak ellenére hogy napi jegyet kértünk - de nem nyitásra érkeztünk- nem kérték el a teljes árat, csak a maradék órák összegét.

Múlt szombaton Klippitzen csúsztunk végre újra hatalmasokat.
Az idő tökéletes volt (-5 fok körül talán és szikrázó napsütés).
A pályák annak ellenére, hogy ezt a régiót elkerülték a hófelhők, nagyrészt hibátlanok voltak. Szép, tömör de nem jeges hóréteg. Egy-egy eldugott helyen (11-es "meredekebb" része, 5-ös a híd után) volt csak aprókavics, viszont ott jó sok, és nehéz kikerülni. Érdemes inkább ezeket a szakaszokat kihagyni annak, aki vigyáz a lécére.
Nagyrészt a 2, 7, 9, 10-es pályákon voltunk, mind szuper volt egész nap. Semmi tömeg, a leghosszabb sorbanállás talán 2 perc ha lehetett lent a csákányosnál, az ülőlifteknél ennyi sem volt.
A 7-es pályán pl. egész délelőtt alig találkoztunk pár emberrel, sokszor csúsztunk le rajta totál egyedül.
Estére sem voltak buckák, sőt, az autóhoz visszavezető 2-es pálya még du. 4-kor is teljesen jó volt, sehol nem volt bucka, trutyi vagy egyéb zavaró tényezők.

Klippitz nem a legnagyobb síterep, nem túl hosszúak a pályák, mégis hatalmas élmény, ráadásul elég ritka, hogy szombaton az ember sorbanállás nélkül síelhet gyönyörűen karbantartott pályákon egész nap. Nálam ez abszolút kárpótolja az 5-10 km-es pályák hiányát.

Ma voltunk Klippitztörlön, kellemes meglepetésünkre az elmúlt napokban esett egy kis friss hó. A hőmérséklet -4 körül volt, kb. 2 óráig a nap is sütött, továbbá a szél sem volt túl erős. 2 után viszont beborult az ég, esett egy kis hó is, a szél is feltámadt, megesett, hogy konkrétan elfújt a szél boardostul a másik irányba:)
Egy rendezvény volt ma, egész nap Dj szolgáltatta a legkülönfélébb zenéket és maskarákba öltözött, festett arcú emberek szaladgáltak mindenfelé, a felvonókon is gyakran visszaintegettek. Buszaik miatt érkezésünkkor a Swarzkogeli Hütténél lévő parkolóba tereltek minket. Ennek én nem örültem, mert csákányos felvonó terén nagyon kezdő vagyok, és legutóbbi Koralpes felvonó kiesései mély nyomokat hagytak bennem... de itt kellemes meglepetés ért: elsőre felértem a szépen kezelt, nem jeges, kellemes csákányossal.
Ezt követően kipróbáltuk a héten megnyitott 11-es kék pályát, mely ugyan nagyon szép erdei ut, de szörnyen lapos annak, aki még nem tud rendesen élt váltani. Sokszor kellett kilépnem, és rollereznem, vagy kedves síelők botos segítségnyújtását elfogadnom:)
A többi pálya tetszett, voltak izgalmas részek és szűzhavasak is. Viszont akinek még sose volt korábban deszka a lábán, nem ajánlom jó szívvel, hogy itt tanuljon meg boardozni, mert sok kék pálya is meredekebb, dimbes-dombos és ha nincs kellő lendület nehéz átjutni a buckákon,szűkebb részeken, de összeségében szuper a Klippitz:)

Január 14-én "kiugrottunk" csúszni egyet. Kellemes csalódás volt a pályarendszer, annak ellenére, hogy elég kellemetlen időt fogtunk ki. Olyan szél volt, hogy fent a felvonó utolsó 100 méterén már fájt a hideg. Ja, -11fok volt a tetőn. Sajnos napot alig láttunk, de ha lejjebb csúsztunk, onnantól kezdve nagyon jó volt!!! Visszamegyünk, az tuti. :) Napsütésben. Nem is tudtuk besíelni az össze pályát, bár őszintén, néha fogalmunk nem volt, hogy mikor merre járunk. Három-négy napos síelésre tökéletes. Élvezetes, megfelelő lejtésű és szélességű kék pályák, meredekebb pirosak, gyors felvonók, kényelmes csákányos...Gyerekekkel ideális, haladóknak sem unalmas. :D Jövőre, ha minden jól alakul, szerintem megyünk. :D

Mi is jártunk már Kipplitz-en.
Szerintem ár teljesitmény viszonyban jó volt. kezdőknek is ajánlanám a helyet.
Mi egy kishazban laktunk, a házig lehetett sielni, ez nagyon jo volt.A palyak is rendben voltak. Talan ami kicsit kevesebe volt a közelben az a változatos szórakozási lehetőség sielés után. Bár mi úgy lefáradtunk, hogy sokmindenre már nem maradt energia.

Januárban voltunk Klipptzen. Pályaszállásunk volt (Almhüttendorf) nagyon klassz volt. A ház nagyon meleg volt, talán egy kicsit túlon túl is. A konyha nagyon jó fel van szerelve, és minden házban van szauna is, ami egy nagyobb sielés után kifejezetten jó volt (állítólag, mert nekem személy szerint nem volt energián még szaunázni is). Esténként a kandallo nagyon hangulatos volt, de a harmadik naptól már nem gyújtottunk be mer a hőtárolós kályhák untig elég meleget adtak, és készültünk hőgutát kapni. A házak között van egy kis játszótér, amit a nagyobbacska gyerekek még igy havasan is nagyon élveztek. A pályáról tényleg egyenesen be lehetett siklani a házhoz. A 30-50 (néhol 70) cm hó hétköznap teljesen jó volt. Kezdőként a pályákból csak 4-t sieltem be. Be kell vallanom, hogy az első napokban a kék pályák egyes szakaszai is kicsit keménynek tüntek (milyen lehet akkor egy piros vagy fekete!!!), de érdeked módon utolsó napra valahogy elsimultak a dombok :)) és már minden szakasza élvezhető volt. Néha leszállt ránk a felshő, de tényleg igaz volt, hogy a hegy egyik oldalán szinte mindig elfogadhatóan tiszta volt az idő. Hétvégén elég sokan voltak, de még kezdőként sem volt zavaró a tömeg, és a felvonóknál sem volt hosszú sor. Egyedül az esti sielés hiányzott. Van egy pálya, ahol bizonyos napon van kivilágított sielés is, de onnan a házhoz elég sok (no azért nem vészesen kb 15-20 perc) lett volna felgyalogolni, igy azt mi kihagytuk. De akik a parkolóból indultak azoknak tudom ajánlani.

Mindig mondtam, hogy a lustaság viszi előre a világot. Ez most is bebizonyosodott. 01.22.-én indultunk Nassfeldre néhány napos csúszkálásra. Előző nap már buzgott bennem az adrenalin, elvégre négy napja már nem síeltem, ezért első feleségemmel pukkantottam egy pezsgőt, s természetesen másnap elaludtunk. Az már nyilvánvaló volt, hogy ha elmegyünk Nassfeldre akkor az nap már nem csúszkálunk. Nap pedig ki nem maradhat! Egy út kínálkozott, megállni útközben valahol. Klippitztörlt választottuk. A letérő csak kicsi a sztrádáról, s tovább lehet menni Klagenfurt irányába.
Aki ide igyekszik javaslom menjen el a Lölling felé eső (második) parkolóba. Viszonylag tágas a hely, s itt van a gyerekeknek is pálya, s innen indul felfelé egy kicsi régi kétüléses is.
Útálok sícuccban utazni, s itt az átöltözést is meg lehetett oldani, nem a kocsiban kellett, ami kb. 10 fok mínusz esetén nem megvetendő.
Jut eszembe lehet 1, 2, 3, 4 stb. órás jegyet venni. Mivel mi azért tovább akartunk száguldani Nassfeld felé egy 3 órás jeggyel beértük.
A Hocheggerliften felmenve kezdtük el a terep felderítését. Le is jöttünk néhányszor. Én kicsit féltem, hogy eltévedünk, hiszen, ha átmegyünk az 5-ös pályára akkor már csak csákányossal tudunk ismét felmenni a hegyre. Én pedig eddigi életem során nem sok szerelmet pacsáltam el a csákányos felvonókkal, mondhatnám, nem vagyok bányász, hogy csákányozzak.
Végül rájöttem (azzal a makett agyammal), hogy van egy 10-es számú pálya, aminek a használatával át lehet csúszni a hegy másik oldalára, ott pedig ismét ülőszékes lift van.
Innen útjára indult a száguldás. A pályák nagy része a jelölés szerint kék, de a domborzati viszonyok érdekesek. Olyan mintha a somogyi dombság lenne M 1:100-ban. A pályák nem szélesek, s az adott keresztmetszetben nagy szintkülönbségek tapasztalhatók. Ennek megfelelően a kezdő is tud magának kellemes nyomvonalat választani, de száguldani is lehet, aki arra vágyik. Szóval nem egy unalmas pályarendszer. Mindenkinek tudom ajánlani. Remekül előkészített hó, s ha néha felhők jönnek az egyik oldal még biztos élvezhető.
A rövid idő miatt nagy hüttézés nem volt. Nem ajánlom senkinek sem, hogy a Grün Hüttébe menjen, mert oda egy keskeny erdei úton menő kék pálya megy, ami nagyon kék, szinte zöld.
A pályát tudom ajánlani családoknak, kezdőknek, s egynapos kiruccanóknak. A változatos domborzat megunhatatlan variációkat kínál, mintha mindig más pályán jönne az ember. A gyermekeknek is van kiváló terep.
Néha azért érdemes elaludni.

Csabor

Sziasztok,

mi több éve rendszeresen járunk ide,a pálya közepén található 14 személyes hütték egyikébe.Nagy csapatnak ideális,abszolút pályaszállás,kényelmes,komfortos.A pálya családi,illetve baráti társaságok számára kiváló.Nem nagy rendszer,de épp ez az előnye,különböző sítudással sem gátoljuk egymást,hiszen a 2,illetve 4 üléses felvonók melletti pályákon rendszeresen összefutunk,a hüttékről nem is beszélve.A csákányosról elérhető pályák pirosak,de jól síelhetők közepes tudással is.Több nagyon kellemes hütte van a pályák mellett.A síoktatás remekül megszervezett,kicsiknek és nagyoknak egyaránt,magyar nyelven is,bár az utóbbi két évben az 5 -6 évesek német oktatóhoz kerültek,de remekül boldogultak.Ha nagy pályarendszerre,fekete pályákra vágysz,nem ez a te helyed,de csapatoknak,akik külön,de mégis együtt szeretnek síelni,tökéletes.Eddig mindig jól kezelt pályákat találtunk itt,bár a déli pályák ,ha melegebb az idő,kicsit kásásak lesznek délutánra,és a 4-es beülő felé az utolsó szakasz kicsit buckás már,de ezzel együtt is ajánlani tudom.

Február első hetében voltunk ott, a pályákon a hó remek volt, csak a csúcson jegesedett. A 2-es és 9-es pálya a legzsúfoltabb (még így is üresnek tűnt néha Murauhoz képest), ott már a nap végére elég hepehupás az alja, azért ezek se rosszak, de a többin nagyon jó lecsúszni, szinte alig vannak rajtuk egész nap.

Nekem nagyon bejött, főleg a természetessége, és a pályák vadregényessége miatt: nincs az a mindenhol ordító és látható civilizáció mint pl. Kreischbergen, csak a változatos pályák szép erdők közt, hangulatos hütték a pályák mentén, háborítatlan tájjal. A kék pályák változatosabbak mint más terepeken, néhol tartogatnak meglepetéseket (ezt egy nem teljesen kezdő kimondottan élvezi), rövid szakaszokon van olyan nehéz mint máshol egy piros. A középső, csákányos felvonó elég keskeny nyomon fut, szinte minden körben kipotyog belőle pár gyerek, ezért a kezdők elkerülik az ide érkező a pályákat.

A hegyet azoknak is ajánlom, akik teljesen kezdők, mert a 11-es pálya (ami nem látszik a pályatérképen, mert a hegy másik oldalán megy körbe) többnyire zöldnek felel meg, nagyon hosszú, és talán ez a legszebb mind közül.

Ami hiányzott, az egy vendéglő, terasz vagy bármi a csúcson - ott maximum a hóban élvezheti az ember a napot. A bázisnak semmi hangulata, terasz se sok van, de a pályák mentén van pár hütte kis terasszal ami kárpótol érte - ez a hegy kimondottan azoknak fog tetszeni, akik egész nap síelni akarnak, nem egy zajos teraszon lustálkodni.

Amin fejleszthetnének: a csúcson kéne egy hütte, a csákányost kicserélhetnék ülőliftre, a kasszás, liftkezelő személyzet kicsit lehetne kedvesebb, bár panaszunk nem volt rájuk. A felső parkoló hétvégén zsúfolt, az alsóról viszont csak a csákányos lifthez lehet csúszni, gyalog a felső pedig messze van.

Szia!

Mi egynapos túrát szerveztünk ide februárban.
Nálunk Feleségem, két fiunk (8 és 10 évesek)és én síeltem.
Itt a gond a parkolóval volt, mivel bennünket a 2. parkolóba tereltek, onnan meg vcsak csákányos megy felfele. Hosszú és fárasztó, feleségem és a kisebbik fiunk kb. 3. próbálkozásra jutott fel.
Piros pályák hóhiány miatt nem voltak megnyitva, de aki nem sajnálta a lécétm az mehetett rajtuk.
a 4-es ülőst próbáltuk még ki, kicsi sorbanállás volt, de nem veszélyes (5 perc)
A kettes ülős a nagyobbik parkolóból indult, ahova mi ugye már nem fértünk be.
Kaja: A 2. parkolónál volt egy hütte, meg kvagy 10 appartmanház, azokat érdemes volna megnézni, mert helyileg ok, a hüttében jó a kaja.
Kék pályák voltak tehát megnyitva, alapjában véve valóban hangulatos, gyerekek is tudták síelni, ha van hó, akkor szerintem 3-4 napra biztos élvezetes lesz.
Üdv

Kazi

Sziasztok!

Tegnap a Klippitztörre mentünk, határtól kb. 2 óra a Graz - Klagenfurt közötti pályaépítésekkel együtt.
Az autópályától kb. 15 km-t kellett menni és ott is voltunk. Sajnos későn érkeztünk, így a kettes ülőliftnél nem tudtunk parkolni, a 2. parkolóban kaptunk helyet, 20 m-re a pályától, a Schwarzkogelhütte mellett.
Az összes piros pálya le volt zárva, de azért elő volt készítve. gondolták, akinek nem számít , az hadd menjen.
Szóval rossz a P2 és P3 parkolókban, hogy onnan csak csákányos lift visz fel a csúcsra. Hosszan és meredeken.
De ha felérsz, kiváló a hó minősége, széles pályák, simára el volt dolgozva. Nem voltka kevesen, de eloszlott a nép a pályán.
Ja, és elég sok magyar volt. Leghgosszabban kb. 5 percet álltunk sorban.

Majd csatolok képet is, ha valakit érdekel.
Szóval nekünk bejött, csak fél órával korábban kell érkezni!

Üdv

kazi

Helloka!

Hát nagy mozgás nem volt ebben a topikban míg távol voltunk, de azért le írom hátha valakit érdekel, hogy fantasztikus hetet töltöttünk Klippitztörlön.
Ez volt az első ausztriai síutunk, és a szállást is a neten foglaltuk, de a lefoglalat Moselebauer Hütte a legjobb választásnak bizonyult /Full extra hegyikunyhók a pályarendszer egyik legyszebb részén/
A pályákat kifogástalan minőségű folyamatosan karbantartott porhó fedte (kivéve a csúcsot, ahonnan a szél időnként elfújta a havat), ami köszönhető volt a kegyes időjárásnak, a gondos munkának, na és annak, hogy a pályákat a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsúfoltnak mondani. Közel távol alig volt valaki, szinte csak mi és a pályarendszer. Hihetetlen volt az eddigi szlovákiai élményeink után...
Fekete pálya szerelmeseinek azonban mégsem ajánlanám ezt a helyet, mivel a pályák zöme kellemesen sízhető kék vagy piros.
Egy szó mint száz, mi akár már holnap visszamennénk gondolkodás nélkül!

Jó síelést mindenkinek aki még csak ezután indul!

Hello, most voltam hétvégén, csodálatos volt! Tényleg kis hely, meg az egyik ülőfelvonó le volt zárva egy 24 órás boardercross verseny miatt, de a másik részén is lehetett boardozni, síelni. Széles carvingolható pályák, izgalmas letörésekkel, kevés emberrel a pályán. Igaz a piros pályák nem voltak nyitva most. A lifteknél átmentünk a kapun és beültünk a felvonóba. Várakozás: 1mp. A hüttékben szól az elmaradthatatlan sramlizene, de egy pohár sör mellett elviselhető az is. Szépen ápoltak a pályák, még délután sincs bucka, mert nem síelik ki, annyira kevesen voltak. Egyébként az autópályától csak 16km, nagyon jól megközelíthető.
Ha van még kérdésed írj!
Rossi