Élménybeszámolók

Március 10-től pár napot a Hargitában töltöttünk. Szállásunk Szentegyházán volt egy családi panzióban reggelivel, vacsorával 12000ft/éj. 5 és fél éves kislányom után semmit nem kellett fizetni.

Eredeti terv az volt, hogy a közelben lévő Hargitafürdőn és a Madarasi-Hargitán fogunk síelni. Sajnos a december óta folyamatosan üzemelő Hargitafürdő érkezésünk napján kapott egy egész napos esőt. Így a pályákat nem nyitották meg. A kislányom síoktatását is itt beszéltük le egy helyi síoktatóval (Imre Attila, Szaky) aki viszont közölte a síoktatás nem marad el. Irány a Madarasi Hargita! Ez neki plusz költségekbe került de ezt nem számolta fel nekünk!

Szentegyházáról 2 úton lehet feljutni, de télen csak a Szentegyháza-Zetelaka-Ivómezeje-Madarasi Hargita útvonal ajánlott. Az utolsó 10km előtt egy sorompóval ellátott faház áll, ahol útdíjat szedhetnek és figyelmeztető táblák vannak a 4x4 vagy a hólánc használatra. A felfelé tartó szerpentinen az utolsó 3km-en szükség is volt a hóláncra, nélküle elég veszélyes lett volna a kanyarokkal tarkított jeges emelkedőn. Lent útdíjat tőlünk nem szedtek, fent viszont 17 lei parkólást fizettünk. A síbérletet óra lebontásban is vásárólható volt. És itt a kislányomnak, mint minden 6 év alatti gyermeknek ingyenes volt a síbérlet. Csak a 15 leies chip kártya kaukciót kellett kifizetni, ami az utolsó síelés után visszaváltható volt. Ez a 15 lei viszont csak kézpénzben fizethető!

Első napon enyhén szeles felhős volt a idő, de néha néha előbukkant a nap. Az összes pálya és felvonó nyitva volt. A pályák kezeltek, a személyzet nagyon segítőkész volt. A kislányom első síóráját is megtartotta Szaky bácsi ,ami rettentő vidáman telt el. Ebédelni a síterepen lévő Súgó Panzió éttermébe mentünk, ahol nagyon kedves a felszólgáló személyzet (és természetesen itt is mint szinte az egész Székelyföldön, magyarúl beszéltek). Az ételek és italok ízletesek, finomak voltak ,ezért a következő napokban is itt ebédeltünk. Általában 2 felnőtt és egy gyerek ebédért és italért 10-15 ezer forintot fizettünk, ami renkívüli jónak mondható szerintünk.

A 2. és 3. napon megmutatta a Madarasi Hargita az igazi szépségét ,több órás napsütésben volt részünk. Kislányom is egyre jobban kezdett ráérezni a síelésre vagy sízésre, ahogy a helyiek mondják. Az utolsó síóra megkezdése előtt, nagy meglepetésünkre a síoktató a kislányunkat még 1 pár síbottal is megajándékozta, hogy a közeljövőben szüksége lesz rá. Az utolsó óra befejeztével beültünk a Súgóba egy kicsi beszélgetésre. (Itt is kapott a kislányom búcsúzóul egy doboz Raffaellot). És a beszélgetés végén arra jutottunk, visszatérünk, de már úgy hogy a feleségem aki mindig elzárkozódott a síeléstől vagy snowboardozástól jövőre kipróbálja. :)

Én aki már több síterepen is jártam Franciaországban, Svájcban, Ausztriában nagyon nagyon kellemesen csalódtam. Azoknak tudom ajánlani, akik esetleg most akarják kipróbálni a síelést, nem akarnak bajlódni a nyelvi nehézségekkel és nem akarnak pár nap síelésért hatalmas összegeket kifizetni. Ha viszont valaki naponta 30-100 km síeléshez, beülős vagy kabinos liftekhez van szokva, annak nem biztos, hogy jó választás.

Az elmúlt hetet a Madarasi Hargitán és Hargita-fürdőn töltöttük.
Kedd reggeltől csütörtök délutánig a Madarasin voltunk.
- időjárás/útviszonyok: az előző napokban eső és hóesés volt, így Ivótól felfelé kevés hóval fedett vastag jég volt az útburkolat. A 4x4-es autóm hátsó fele úgy döntött, hogy nem működik, így végül kölcsön lánccal jutottunk fel a hegyre (a nyáron eMTB-vel könnyebb utam volt ugyanott :) )
- szállás: Pethő-panzió - szép és jó, mondhatni, nem olcsó...
- sízés: épp síszünet volt, életemben nem láttam ekkora tömeget arrafelé (pedig 1966-ban voltam először). A pályák jól kezeltek voltak, kb. 40cm hóval. A nép inkább sorban állt, a pályákon nyugodtan lehetett közlekedni (ez a helyzet , ugye, minden rövid pályarendszeren, a világon mindenhol) - úgyhogy síélménynek is kiváló volt
- ha valaki többre vágyik, van lehetőség snowmobile és kutyaszán-túrára is!
Aztán csütörtök délután átmentünk a Hargita-hegység másik felére (részletek a megfelelő topikban).

Már többször is voltam és a pályák előnye, hogy március végéig gyakorlatilag biztosított a hó. Itt Hargita megyében nem nagyon van más pálya ahol lehet márciusban még síelni.
A héten voltam kint: tökéletes volt mindenik pálya, nem volt tömeg (hétközben szerencsére nincsenek sokan).
Két ereszkedés megörökítve: első a Kicsi Mihály - Hadak útja - Nagy Mihály, második a Kicsi Mihály - Súgó

Mivel 4 szabadnapot nem lehet parlagon hagyni és tudván, hogy ilyenkor a közeli osztrák terepeket ellepik a pannon tömegek (és "némi kötődés" folytán) a Madarasi Hargita mellett döntöttünk:
-utazás: szombaton indultunk, Berettyóújfalutól folyamatos kamionsor. A Királyhágó előtt "vitába" keveredtem egy kamionnal, ami 90 km/h-val próbált egyszerre 5 autót előzni, miközben szemből is jöttek, végül nem sikerült az árokba löknie (és még a sofőr volt felháborodva...). Később egy mikrobusz kísérelte meg ugyanezt. Marosvásárhelyig mentünk. Vasárnap reggel aztán bő 2 óra alatt felértünk a hegyre. A sorompós néne közölte, hogy nem kell láncot tenni, mert végig száraz az út. Ez igaz volt a fedeles kútig, de onnan, főleg a kanyarokban 3 mm hóval borított jég volt, ami, a nyomok alapján, sokakat megviselhetett :) Nekünk összkerék meghajtással nem volt gond... Fent jelentős mennyiségű autó volt, lévén vasárnap.
-szállás: a Súgó panzió egyik 6 ágyas szobája, öten jól elfértünk :) Igazán kedves, vendégbarát személyzet, a félpanzióból mindig rendesen jóllaktunk (persze ezt tudtam, most voltunk harmadszor náluk).
-pályák: Székelyföldet keményen sújtja a kevés csapadékkal megáldott tél. Ennek ellenére és a hóágyuk segítségével az összes pálya jól sízhető, minden lift működik. A Nagy Mihály felső fele kissé buckás, de kellő figyeléssel áthídalható ;) Mivel a felvonókat nagyobb hóra tervezték, az önkiszolgálás nehézkes, de a liftes fiúk becsülettel odahelyezik a csákányt/tárcsát még az akkora embereknek is, mint én...
-kultúra: jobbára "igazi csíki sör" - most is túl közel van a pályához a panzió terasza...
-építészet: azt hiszem, erről még előzőleg nem írtam (de a műépítész vejem teljesen aláírja látván a valót): nagy kár, hogy ennyire koncepció mentesen, össze-vissza módon/stílusban és helyre kerültek az épületek. Némileg enyhíti a helyzetet, hogy a régi (mondhatnám igazi) Menedékházat egész rendesen felújították.

Tettünk egy hosszított hétvégét (télen, 7 év után a Madarasi Hargitán), részletek:
-út: az országúton való lassú haladás közismert (oda- és vissza is kb. 10 óra volt az út...) Felfelé az ivói utat választottuk. Miután a töksötétben a háromból 2 autóra nagy nehezen feltettük a hóláncot (az enyémre nem, mert összkerék meghajtású) elindultunk. Persze az egyiké rövidesen elszakadt. De így is minden gond nélkül célhoz értünk. Hazafelé a szentegyházi utat választottuk: volt szembejövő forgalom, de a népek minden hektika nélkül türelmesen megoldották, hogy sérülés nélkül elférjen két autó ott is, ahol csak egynek lett volna helye. Azért olyan kanyar is volt, ahol az előttem haladó kocsi 3 keréken haladva kb. 40 centi magasságra pattant :)
-pályák = a tökély. Gyönyörűen ratrakolva, a sok autó ellenére a pályákon nem volt tömeg. A Nagy Mihály-Kis Mihály-Súgó útvonalon időnként kifejezetten "sebes" carvingolást sikerült repeszteni. Amint egyik képen látható, itt van a román síterepek legjobb fun-parkja is (a repülő fiatalember közülünk volt). Annak ellenére, hogy össz-vissz csak 5-6km-nyi pályamennyiség van, nem untuk meg! A Nagy-Mihály még most is (annak ellenére, hogy meglehetősen sokat közlekedek mindenféle osztrák, olasz, francia stb. harci pályákon)jól megdolgozza a combizmaimat
-szállás: a Pethő-panzióban laktunk, abszolút osztrák színvonalon. Még meg is hatódtunk, mert a dekorációként kitett, ősi fényképek egyikén, az öcsémmel a szüleinket fedeztük fel!
-kultura: csak "igazi csíki sör" fogyasztódott :) Az a probléma, hogy a Súgó-panzió terasza túl közel van a pályákhoz, ezáltal az ember, amint szomjas lesz, sürgősen betéved oda...
(bocsánat, de az első képet nem tudom talpra állítani)

Csütörtökön fél tizenegykor már pakoltuk a cuccainkat és komolyabb adag sörmennyiséget is elhelyeztünk az autó csomagtartójában illetve a hátsó ülés előtti lábtérben. Végül csak ketten maradtunk az autós csapatban, mert Gyugyi a fotós csak pénteken tudott indulni, így ő vonattal jött utánunk.
Egy gasztro-találkozóra voltunk hivatalosak Ivóba. Aki nem lenne erre ismerős annak elmondom, hogy ez a falu a Hargita aljában található. Aszfaltút nincs, de ha lenne sem látnánk belőle semmit, hiszen hatalmas havunk van. Innen indul az út a Madarasi pályákhoz. Mi azonban egy nappal a találkozó előtt indultunk, hiszen Pálinkás kolléga megfűzte Zsombort még holnapSaalbachban, hogy vezessen minket egy nagy hargitai sítúrára. Mivel Zsombi szereti a jó társaságot (a sört nem :) ), hamar kapható volt az ötletre. Szentegyházán volt a találkozó és annak ellenére, hogy nyomtam a pedált és már van egy darabka autópálya is Kolozsvár mellett bizony picit késve érkeztünk. Az út Várad és a Királyhágó között borzalmas, hazafelé biztosan elkerüljük. Vezetőnk igaz székely emberhez méltóan nem szószátyár, így csak annyit mondott, hogy valami menedékházba megyünk oszt jó lesz. Mondta, hogy pakoljunk át hozzá, mert az autóra pillantva nem nézte ki belőle, hogy felmenne bármilyen hegyre. Én megnyugtattam, hogy ahova az ő terepjárója felküzdi magát mi és is feljutunk. Igazából nem szerettem volna magára hagyni azt a sok sört, bort és pálinkát amit magunkkal hoztunk. Zsombi csak megrántotta a vállát és már indultunk is. Az út egyre havasabb lett és egyre feljebb kerültünk. Nagyon meglepődtem, mikor a 14 kilométeres út után a Madarasin találtuk magunkat, hiszen korábban csak Ivóból lehetett feljutni. Szállásunk Kobránál volt, aki Zsombor barátja és ugyancsak a Himaláját is megjárt hegyi vezető és alpinista. A matracláger diákkoromat idézte, de belépve a -8 fokos hóviharból a tökéletesnél is jobbnak tűnt. Lefekvés előtt még söröztünk, iszogattuk Norbi pálinkáját és tervezgettük a pénteki útvonalat.
A reggelit gyorsan elköltöttük a szomszédos Súgó panzióban és már indultunk is fókabőrt ragasztani. Bemelegítés gyanánt felmentünk az 1799 méteres csúcsra. Sok időt nem töltöttünk fent, miután az orrunkig sem láttunk a ködben. Aztán jött egy szenzációs freeride majdnem a faluig. Innen Hargitafürdő felé vettük az irányt. Nem sítúrázok régen, de most ismét meg kellett állapítanom, hogy szűzhóban sokkal fárasztóbb, mintha kezelt pályán mászna az ember. Zsombi néha előreküldött engem, hogy tapossak én is aztán Norbira is rákerült a sor. A köd újra sűrűsödött. Hargitafürdő volt a célunk, de végül nem ereszkedtünk be az Ózonig, mert már sehogy sem fért volna bele az időbe. Azért a pályák tetejéig elmentünk, odáig ahol a katonai lokátorállomás van. Bekopogtattunk és a személyzet beengedett minket, akik nagyon kedvesek voltak, még teát is főztek nekünk. Egy órácskát ücsörögtünk, majd visszafelé vettük az irányt. Egy jó kilométert kellett mennünk szintben míg el tudtuk kezdeni az utolsó csúszást. Ismét egy nagy csapatás a hatalmas porhóban. Majd ötkor ragasztottuk ismét a fókát. Az utolsó mászás már egyikünknek sem csalt mosolyt az orcájára, de nem volt mit tenni, a kocsik fent voltak a panziónál. A mellékelt track sajnos ismét hibás itt-ott, a szintek stimmelnek, de csak 22 km volt a valós megtett táv. http://www.movescount.com/moves/mov...e104 ... meko.gmail
Ivóba 9 km az út, de eltartott negyven percig míg leértünk. Három autó is jött szembe, ami ezen az egy nyomos úton, ekkora hó mellett nehezen leküzdhető akadályt jelentett. Régen még létezett ezen az oldalon egy olyan szabály, hogy délig csak fölfelé, utána lefelé szabad volt közlekedni. Úgy látszik ez már a múlté, pedig volt értelme. Nyolc körül érkeztünk a panzióba, ahol 12 erdélyi hölgy és két pasi blogger már javában készítette a vacsikat. Nehéz lenne mindent felidézni, már csak azért is mert már érkezéskor gyorsan belénkdiktáltak 4-5 pálinkát. Azért a bárányragúra és a mézes báránybordára még emlékszem. Az est hátralévő részét táncprogrammal töltöttük :)

Sziasztok!
Két napot voltunk a Madarasi Hargitán. A pályák nagyon jók voltak. Bár a Nagy Mihály nekem még valóban "Nagy", ennek ellenére volt, hol csúszkálni. Kis kocsival természetesen hólánc segítségével Szentegyháza felől is jól ki tudtunk menni. Nekünk jó volt, az üzemeltetőnek vélhetően nem annyira, hogy kevesen voltunk. Szerintem érdemes kimenni, mert aki nem sízik, annak is élmény, ha szeret sétálni. A szállások is nagyon jók, és jó léceket is lehet bérelni, ha szükséges.

Sziasztok!

Én Március 16-án síeltem a Hargitán és valami csodálatos volt! Mi kb. 11 órára értünk fel és a pályák akkor is nagyon jól kezeltek voltak ami az olvadás miatt 2-3 órával később megváltozott. A liftek kicsit régiek de nekem semmi problémám nem volt vele. A gyönyörű idő miatt remek volt a kilátás a legmagasabb pontról minden irányra. Még szebbé tette a környezetet a 20-30 centis hóréteg a fákon. :) Nagyon szép volt. A hóréteg tegnap 180 centi lehetett, amekkorát én a Hargitán még nem láttam. :) Aki teheti még látogassa meg a Hargitát még a közeljövőben. :)

Sziasztok!

Vasárnap síztem egy napot a Madarasi Hargitán.
Ivó írányából mentünk fel, hóláncot kellett használnunk,de ez nem újdonság. Viszont az igen, hogy Ivó végében, a sorompónál, nem kellett belépési díjat fizetni az autók után. Ivóból az út be van havazva, de jól járható.
45 lei a napos bérlet, a felvonók délelőtt 10-tól delután 4-ig működnek.
A pályák jó állapotban vannak, mindegyik sízhető, de delutánra néhol jegesednek - de nem vészesen. A Nagy Mihály pálya egy kisebb részen köves, de csak itt tapasztaltam ilyent. Érdekesség, hogy ezt a pályát az idei szezonban most nyitották meg először. Néhány helyen kisebb buckák is kialakultak, ez az egésznapos havazásnak tudható be. Azonban nem kell megijedni, mert másnap reggelre ratraktolják a pályákat.
Kevesen voltak fent, alig kellett sorban állni a felvonoknál. Délben kettőkor a Sugónál nem kaptunk helyet a vendéglőben, de a Villás panziónál bőven. Néha köd volt, a látási viszonyok olykor rosszak voltak, azonban a sízéshez eleget lehetett látni. Szerencsére szél is alig volt.
A nap végén egész Ivóig ereszkedtem be síléceken, ami több mint 9 km - el is fáradtam rendesen.
Azóta még jócskán havazott, érdemes mostanában odamenni. Képeket sajnos a látási viszonyok miatt nem készítettem.
Jó havat!

Üdv.,
István

A romániai meleg ellenére a Madarasi Hargitán lehet sízni.

"Az összes felvonó működik, a hóágyúzott pályáknak köszönhetően a hó minősége a Nagy Mihály felső szakasza kivételével az egész pályarendszeren nagyon jó. Az előrejelzések szerint a hét végéig még néhány cm friss természetes hó is várható.
Jelenleg 3,5 km pálya használható az összesen 4,5 km pályarendszerből.
A pályákat folyamatosan karbantartjuk."

Sziasztok,
a heten (14.03.2009-19.03.2009) sizni voltam a Madarasin.Minden nap kb.10 cm-t havazott.Most nagyon nagy a ho.Folyamatosan verik a gepek a palyat, es a harom felvono mukodik.(10-13-ig utanna ebedszunet es 14-17 oraig.)Kiszolgalas nagyon jo volt(Sugo-ba).A holanc kotelezo!(Hetvegen emberoles)

Udv.
Ede

Sziasztok Mindenki !
Tegnap jöttünk haza a Hargitáról.Pénteken tudtunk csak síelni.Ekkor a felső tanulópálya majd tovább a középső beállóig és a könnyű pálya aljáig lehetett síelni,de oda még kéne a hó !
Viszont a kis erdei ösvényen,ha átmentünk elértük a fekete pálya alsó szakaszát és ott is letudtunk jönni,Szombaton Kolozsvárig havazott ahogy haza jöttünk.
Szerintem most már érdemes felmenni.De feltétlenül hívjátok fel a Súgó panziót.Kedvesek segítőkészek.
Ja még valami: a parkolótól letudtam síelni 7 km.-t a felvezető autóútón majdnem a sorompóig.Szóval javulnak a kilátások.
Üdv !

Sziasztok,
Most jöttünk haza egy 5 napos környékbeli kirándulásról. Repülő + Lada Niva kombinációval voltunk, ez így Pestről háztól házig kb. 6 óra. Az elmúlt napokban volt -17 fok is, de +7 is. Ma már Ivóban olvadt, latyakos volt minden. Fent a Hargitán konstans a hómennyiség (10-20 cm). Az út gyönyörűen le van aszfaltozva egészen az ivói leágazásig, onnan viszont a régi (kavicsos, hepehupás, meredek, szakadékos). Hétvégenként sötétedésig fizetni is kell 7 lejt az úthasználatáért. Nem tudom miért, mert havas és életveszélyes az út, takarítva nincs. CSAK 4x4 és téli gumival vagy sima autó+téli gumi+hólánccal abszolválható a feljutás. Egy kocsi fér el az úton, ha jön szembe egy másik akkor kb. 10-el lehet elhaladni egymás mellett. Pozitívum, hogy mosolygó fejekkel jelzik, hogy hány km van még hátra. A 10. km-nél még szomorú a fej, a 0.-nál meg már nagyon mosolyog! :-) A hóhelyzetről nem tudok beszámolni, mert nem sízek, de a helyiek is azt mondják amit ezen a fórumon olvastam: köves a pálya. Mondjuk sízni síznek sokan és a felvonók is mennek. A szálláslehetőségek igen széleskörűek: Madarasi Menedékház (Bandiék), Súgó Panzió és a frissen megnyílt Pető. A csúcsra egy kellemes sétával érdemes felmenni (én nem tettem, de a párom igen), ha szép idő van, akkor káprázatos a panoráma (amikor mi voltunk -01.11 - éppen gyönyörű szikrázó napsütéses idő volt).

Attila

Két napot voltunk fent (dec.29-30) a legmagasabb MAGYAR síparadicsomban.
Az út felfelé (10 km) csak hólánccal járható, ha nem 4X4-es az autó. Úgy érdemes menni, hogy felfelé délelőtt, lefelé du., mert a szembe forgalom mindig krízis helyzettett okoz.
Hálaistennek a nehéz útviszonyok miatt, nincsenek tumultosok , a pályán zsúfoltság.
Salynos ez utóbbi nem volt túl jó állapotban. A pályák alja köves, kavicsos. Kell esni minimum 20-30 cm hónak. Le van sízve. Rendkívül nehezen síelhető. A pénztárnál mindenkit figyelmeztetnek, hogy köves, így már nem reklamálhatsz. Sorban állás a nagyfelvonóknál gyakorlatilag nem volt. A két tanuló liftnél is aránylag gyorsan haladt a sor. Mindenki előzékeny, segítő kész. Nincs hangos szó és lökdösődés. Nincsen szánkózó tömeg!
Kizárólag magyar szót hallani. Ha véletlenül románt hallottam, akkor az nagyon meglepő volt!
A kiszolgálás (különösen a Súgó panzióban) osztályon felüli.
A táj pedig leírhatatlanúl gyönyörű. Itt írták, hogy ide el kell jutni minden magyarnak egyszer!
Ezt Én is csak megerősíteni tudom.
Ha az ember nem csak síelni megy, akkor remek kirándulási, kikapcsolódási lehetőség. (SnowMobil 40EUR, turázás)

Az ebédlő asztaltól felállva 8 óra alatt értem Debrecenbe. (hólánc lecsatolássával,2 megállással 120-as tempóval)
Vigyázat Kolozsvár és Torda között a falvakban fix traffipax!!
Kellemes kikapcsolódást!
Ajánlani tudom!