Élménybeszámolók

Vasárnap Eggalm-Rastkogel környékén voltunk.
A felső részek teljesen jó állapotban voltak, a tavaszi nap sem tett kárt bennük. A völgy pályák viszont már nem sokáig bírják, ha nem jön lehülés és hó hamarosan.
Eggalm a rendszer széle, kevesebb síző, a pályák is tovább maradnak jók, nekem jobban bejött. Akinek nem szempont, hogy ne síeljen ugyanazon pályán egy nap többször, annak szerintem jobb választás, mint Rastkogel. Rastkogel már sokkal népszerűbb, többen is vannak, de még ok.

Hétfőn nem síeltem, a kutyával felsétáltam Tuxból Eggalmra. Kényelmesen 2.5 óra. Nagyon jól táblázott téli túra útvonal, néhol még ratrakolt is.

Október utolsó hétvégéjén itt voltunk 4 napot.
Utoljára kb 15 éve voltunk itt. Az volt az érzésem, hogy nem sok változott... talán az egyedüli hely egész Ausztriában.
A sok csákányos és tányéros felvonón eléggé kiakadtam, azt hittem Ausztriában már csak a múzeumban vannak. Hát nem...
Nagyon kevés az étterem, eléggé rossz helyeken vannak, mivel a lenti nem működik.
A kaja és az ital ára drága mint mindenhol, ami eléggé zavar... mondjuk úgy, pofátlanul drága. Főleg annak függvényében, hogy rohadtul nem finom semmi, inkább csak átlagos.
Kb 6 helyen ettünk, sehol se éreztem úgy hogy megérte volna az árát. Mayrhofenben a pizza brutál fos, a másik étteremben a rántott hús kb papírvékony volt, a fiam nem is lakott jól egésznapi síelés után.

Ami a pályákat illeti, tűrhető volt, mert egy nappal korábban havazott kb 20 centit. De délutánra a déli pálya már nagyon kásás volt, nagy buckákkal.

Kölcsönzés is brutál drága, mondjuk az én hibám volt hogy nem néztem jobban körül, így potom 18 euromba került a bakancs, ami lehetett volna 7 eur is :(

Tavaly Stubaiban voltunk ugyanebben az időszakban. Kb ég és föld a különbség, és nem Hintertux javára.

2015.január 24-31. között voltam Zillertal 3000-n baráti társasággal.

Utazás: szombaton egész nap egybefüggő a kocsisor a lehajtótól mindkét irányban a Zillertalban (turnusváltás...), amúgy Budapesttől autópálya, semmi különös.

Szállás, helyi lehetőségek: Tux-Lanersbach, apartman. Eggalm kabinos 10 perc séta, buszmegállók sűrűn a városban. Kleine Tenne nem hozta a „nagytestvér” színvonalát, de egy italra kiváló; aktívabb éjszakai életet még a Bergfried Almban láttam. SPAR: nagy választék, átlagos árak. Kezdőknek: Hinterangerlift, kölcsönzővel + a gyakorló pályára körös, órás és napi bérlet is váltható. Itt egyik este látványos hó-show is volt, tűzijátékkal, forralt borral. Ingyenes sportbusz egész évben (éjszakai járatok is!) sűrűn jár, autót nem is kellett használnunk.

Síterepek: 4 napon borongós-ködös idő, a helyi pályákon voltunk. Kedvencünk az Eggalm északi (77/77a) piros: gyors, fűtött, buborékos felvonó, 700 m szint, széles, egyenletesen meredek pálya...20-30 perces köridőkkel pörögtünk. Tuxi oldal (76) teteje néhány méter átcsúszó a buborékoshoz képest, hosszú és lassú csákányos miatt nem ajánlom. A völgybe végig le lehetett csúszni (77-77b, snowboarddal szenvedősebb). Hüttéből a Vogelnestet próbáltam, drágább, de elegáns, tágas hely, jó kajával.

Rastkogel: Eggalmról ágazik el egy ösvény, de a sportbusz végállomása is a kabinos aljában van. Fennsík, sok átcsúszó és kék pálya - kezdőknek, családoknak igazán kedvező. Haladóként a Horbergjoch (60-61-68) rész tetszett, széles pályák, gyors felvonók. Heidis Skistald-ben ebédeltünk (64 mellett), átlagos hütte. Eggalm fele a túraútvonal (75) meg volt csinálva, sima megeresztős szerpentin nap végi visszajutáshoz.

Penken fele panorámás út visz (66), sima átcsúszó, néhány meredekebb-keskenyebb rész, ami miatt ez piros. Szakadó hóban 25-26-27 pályákon síeltünk, jók, szélesek, de rövidek. 31-32-33 pályák tetszettek, 47-48-49 pályák tűntek még ígéretesnek, de hóvihar miatt ezekre nem jutottunk el. Inkább haladóknak ajánlom ezt a részt. Ebéd a 150 fős nagy kabinos aljában (Grillhofalm), zsúfolt, egybekonyha miatt kajaszagú, kis hütte...inkább kerüljétek el.

Hintertux: 2 napon napsütésre keltünk - irány a gleccser. Egész nap tökéletes állapotú pályák, kedvező árú, óriási hütték, gyors felvonók, egyenletesen eloszló tömeg. A napsütötte hátsó (5) pálya hamar buckásodott(-20 fokban is!), a felvonója is lassú, ez nem igazán jött be idén sem; a völgybe való lecsúszás viszont jól megoldott, végig hóágyúzott, snowboardosoknak sem problémás...síelés után kötelezően Tenne, az utolsó nappali buszig néhány italra, óriási aprés-ski bulikkal!

Mindent összefoglalva kiváló hetet zártunk – hóesésben érkeztünk, ami egész héten kitartott, szinte minden nap friss havon csúsztunk a kiválóan gondozott pályákon. Rossz időben a helyi terepeken találtunk jó pályákat, míg szép időben idén is a tökéletes, hibátlan síélményt nyújtotta a Hintertux gleccser. A pályák kezelése, az útmutató táblák és térképek minősége hibátlan, hóviharban is biztonsággal lehetett tájékozódni.

Jó szívvel ajánlom a tuxi völgyet annak, aki szeret több hegyet és pályát is felfedezni egy hét alatt egy csendes alpesi faluból. A nagy terepet, pezsgő éjszakai életet keresők viszont nem biztos, hogy itt találják meg számításaik. Mi még biztosan visszatérünk, „Tux-Tux-Hintertux”!

u.i.: a pályaszámokat az új térkép szerint írtam, a sielok.hu oldalán sajnos még a régi van fent. (Fotók később.)

Hetedik nap, egész éjjel havazott reggelre 1300 m-en kb 10 cm, 2500 m-en kb 15-20 cm friss hó esett. A hegyen erősen fújt a szél, néhol viharos erejű volt. 1300 m-en -1°C 2100 m-en -5°C 2500 m-en -7°C volt. A sok friss hó és a néhol max 10 m-es látótávolság eléggé megnehezítette a síelést, de hát utolsó nap révén nem maradhattunk otthon. Sok helyen keresni kellett a pályát. Délig bírtuk utána lecsúsztunk a völgybe.

Az egész hetet összefoglalva, nagyon jó síelős hetet tudhatunk magunk mögött. Az eddig legjobb síhét volt. A 7 -ből 5 napon gyönyörű napos időnk volt. A felvonók modernek és gyorsak, jó-részük buborékos, ami havazás esetén nagyon jól jött. Húzóliftet elvétve találni. A pályák jól kezeltek, jól táblázottak, és szélesek. Igaz néhány besorolást nem értettünk, volt olyan kék ami nyugodtan lehetne piros, és volt olyan fekete ami inkább piros, de ez legyen a legkisebb gond. A szállásunk a Rastkogel szomszédságában volt. Jól felszerelt 2 szintes ház max 14 főnek. Hexen Kessel (csak eset 8 -ig van nyitva) és a Kaser Mandel Apress Ski bár remek hely. Spar a központban, mindent meg lehet kapni, ami csak kell.

Ide még biztos visszatérünk!

2014.01.18 Szombat 1 hetes sívakációnk első napja.

Mindig nagy élvezettel olvasom a beszámolóitokat, így én sem szeretnék adós maradni.

Indulás Tata mellől Szomódról hajnali 3 kor. Bécstől egészen bajorokig sűrű ködben autóztunk. Az A12 -ről lehajtva a Zillertal völgy elején egy kb 3 Km -es dugó alakult ki, de utána jól lehetett haladni. 10:15-re érkeztünk meg a szállásra. A szállásunk Vorderlanersbach-ban közvetlenül a Rastkogel felvonó szomszédságában. A szállás szép, rendezett, tágas és jól felszerelt.
Megérkezés után átvettük a szállást és egy gyors pakolás után célba vettük a hegyet.
Elsőnek a Rastkogelt fedeztük fel. 2100 m-en +2°C volt. Itt csináltunk egy gyors külső belső bemelegítést és felmentünk 2500 m-re itt már szerintem mínusz volt. Innen a pályák szuperek voltak. Kemény de nem jeges alap, rajta pár centi porhó. Itt mentünk jó pár kört. Nem volt tömeg és a széles piros és kék pályákon nagyon jól lehetett a carving technikát csiszolni. Egy gyors hüttézés után átcsúsztunk ez Eggalm részre. Itt a teteje jól ki volt fagyva és elég nagy volt a szél is ami hordta a havat rendesen. Néhol a fű is kilátszott. A völgybe vezető 5 pályán meglátszott az enyhe idő. Néhol földes, összetúrt tavaszi hóban kellett "leküzdeni" magunkat a szálláshoz.

Most kicsit szemerkél az eső. Talán fent havazik....

Holnap újra jelentkezem a napi beszámolóval.

Sziasztok!

Barátnőmmel 2013.01.26-29ig voltunk ezen a csodás helyen!

Vártam kb egy hónapot, hogy leülepedjenek az érzések, a gondolatok és szép letisztázott beszámolót tudjak írni, de akkora benyomást tett bennem a hely, hogy szerintem még most is lesznek benne olyan részek ahol csak úgy belecsapok a lecsóba :)

Rólunk:
Mindkettőnknek ez volt a második snowboardos utazása, én tavaly voltam Mariazellen egy céges telelés keretei közt, ő családdal Semmeringen járt pár éve. Összességében a tudásunk kb a nullával volt egyenlő, a nagyon alapokat tudtuk, de a kanyarodásnál voltak még problémák.

Egy forumtárs (Poisionka) ezt a síterepet. Mivel eddig még sosem voltunk komolyabb téli üdülésen, nagyon jól jött az idegenvezetése, valamint az az oktatás amit az első nap nyújtott nekünk :) Ezúton is köszönetem fejezném ki neki, hogy ilyen jó fej volt, ennyire segítőkész annak ellenére, hogy sosem találkoztunk előtte, mégis úgy kezelt minket mintha 1000éves barátok lennénk!

Az utazás:
Éjjel 3kor indultunk, ő melóból, én 2 óra alvás után. Nagy pakolászás éjjel, üdítő, kaja, bomba betárazva, nekivágtunk hát a cirka 669Kmnek! :)

Az első 5 kmen majdnem meg is állt az utunk, mert a 8ason egy kíváncsi őzike kilépett az út szélére és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem lett több egy kis ijedtségnél.

A pályán szépen lehetett haladni, csak az osztrák német határnál volt egy kisebb dugó.. kb 15 percig lépésben haladtunk, mert az egyik lehajtó sávnál cirka 3kmes sor állt és fogták a többi sávot is..

Mayrhofenben vettük fel Ákost aki az idegenvezetőnk/oktatónk volt, ráadásul annál a szállásnál melózott ahol mi megszálltunk és ezért elintézte nekünk a legfrankóbb kilátással rendelkező szobát.. (képek a galériában!)

Kb fél óra alatt beértünk Finkenbergbe, ahol egyből a felvonóhoz vezényelt minket Áki. Dél körül értünk oda, kocsiban átöltözés, a 3,5 napos bérleteket kiváltottuk és még észbe se kaptunk de már az Almbahnban ültünk és csapattunk fel a hegyre!

Fent egy gyors átszállás a 8 ülésesre és mentünk még feljebb a hegytetőre. Csodálatos látvány tárult elénk.
2100m magasban, ragyogó napsütés, -2, -3 fok. Ideális idő volt a tanuláshoz.
Egy gyors kávét gurítottunk Áki törzshelyén, majd rátértünk a bébi pályára. Gyakoroltuk a kanyarodást, jó kis instrukciókat, tanácsokat kaptunk Ákitól. Sokat segített a boardos tudás elsajátításában.. (A 4. nap végére elég jól ment már mindkettőnknek a történet)
Az oktatás után ő visszatért az iskolába melózni, mi pedig rátértünk a 15ös piros pályára. Elsőre eléggé goromba volt, főleg az S kanyar utáni jeges meredek rész.. ott csak falevelezni tudtunk. Miután leértünk a 15ös aljára a 6ülésessel felmentünk a 11esig, majd onnan le a 2/20 as páláyra. Ezt a kört jó párszor megtettük aznap, gyakoroltuk a kék pályákon a megszerzett tudást, mondhatni bontogattuk a szárnyainkat :)
A 2es elég rövidnek bizonyult így áttértünk a 20asra, azon vagy 10x végigmentünk a 4 nap alatt. Viszont rendkívül zavaró volt az, hogy minden síelő tanuló ott próbált meg gyakorolni és az összes "kinderschule" tag is ott kacsázott előttünk a viszonylag keskeny pályán a botjaikkal hadonászva. Így volt 1-2 rész ahol állóra kellett fékezni, mert az Sben cikázó kiskölkök elfoglalták az egész pályát és öröm volt kikerülni őket.
Nap végére hulla fáradtan, pozitív élményekkel mentünk le a hegyről a 13as piroson. Elsőre az is elég jeges és meredek volt, de a végére nem okozott gondot!
5 óra körül elfoglaltuk a szállást. Épphogy csak kipakoltuk a cuccokat, egy gyors relaxáló szunyóka következett, 8kor pedig már lent találtuk magunkat a hotel étkezőjében ahol Áki volt a felszolgáló fiú :)
Jól belakmároztunk, majd következett egy pihentető alvás.


Másnap a reggeli után ismét a hegyen kezdtük a napot. A terep már ismerős volt, 15ösön le, 6ossal fel a 11esig majd átcsapattunk a 20asra. Legalábbis ez volt az elképzelés.
Majd mikor kiszálltunk fent a hegyen, akkor tapasztaltuk meg, hogy a látóhatár kb 5m. Sűrű tejköd és apró hópelyhek hullottak le az égből. Sebaj, mi kemények vagyunk, 2 nap boardos tudással a hátunk mögött nekivágtunk a 15ösnek úgy, hogy kb a pálya első kanyarjában már a boardunkat nem láttuk. Itt egy szép manőver után ki is ment a térdem.. Azt hittem itt ért véget számomra a 4 napos telelés, de szerencsére egy 15perces ücsörgés után megmutattam, hogy keményebb fából faragtak és egy sima ficam nem vágja tönkre ezt a remek szórakozást. Felpattantam és folytattuk a napunkat az eltervezettek szerint.
Délben megejtettünk egy a Penkenntenne étteremben. Nagyon finom házias ételek voltak, kb 20 euróból (főétel+üdítő) megebédeltünk mind a ketten.
Délután visszatértünk a pályákra, ismét a 20as volt terítéken. Igazából ez a nap arra volt jó, hogy az előző nap megszerzett tudást tovább gyakoroljuk, kicsit merjünk ereszteni a deszkán, sebességből forduljunk stb. Véleményem szerint egész jól belejöttünk a dologba.
Délután vissza a szállásra, vacsora majd megint egy kiadós alvás.
Hozzátenném elég sokat sportolok, heti 4-5 alkalommal mozgok, de ezek a 4-6 órás boardos napok annyira kivették belőlem is az energiát, hogy este úgy dőltünk be az ágyba mint egy zsák krumpli :)


Harmadnap ismét reggeli, majd irány a hegy. Erre a napra azt terveztük, hogy elsőre bemelegítés gyanánt megyünk egyet a megszokott 15ös-11es-20as pályán, majd kicsit jobban bejártjuk a hegyet elkalandozunk más pályákra is ha már a 3 hegyre érvényes a bérlet.
Sajnálatos módot itt a 11esig jutottunk el sérülés nélkül. Ugyan én már "meggyógyultam" a térdficamból amit előző nap szereztem, most a 11esen egy kisebb kanyar után a barátnőm térde mászott ki a helyéről. Ő nem viselte annyira jól a dolgokat mint én, jobban is fájt neki.. Nagy nehezen visszakászálódtunk a hegytetőre, majd lifttel lekísértem a hegyről, hazavittem a szállodába és én visszamentem a hegyre, csúsztam még pár órát..
Este kapott egy kis izomlazítót és jeges borogatást, éjjelre fáslit, majd reménykedtünk, hogy az utolsó napon fel tud jönni velem a hegyre.


Szerencsére nem a nyafogós fajtából való, kis fájdalmakkal, de nekivágtunk az utolsó napnak.
Reggeli a szállodában, majd 10körül kicsekkoltunk, megköszöntük a szívélyes fogadtatást, elbúcsúztunk Ákitól, megköszöntük neki azt a rengeteg dolgot amit értünk tett és felmentünk a hegyre.
Erre a napra kicsi változatosságot terveztünk. 15ös le majd fel Horberg csúcsra, ott le a 7a kéken, de végén áttértünk a 7 pirosra, mert nagyon lankásnak bizonyult a kék pálya és ennél már többre vágytunk. Majd a 7es alján rácsatlakoztunk a 8as tanuló kékre. Ezt mondta nekünk Áki is, hogy ez jó széles, lankás, jó rajta gyakorolni a kanyarodást.. a pálya tényleg jó volt, viszont annyian voltak rajta, hogy egyszerűen esélytelen volt úgy lemenni, hogy ne ütközz neki valakinek :) Ezután eldöntöttük, felmegyünk a 6ülésessel, le a 11essel, majd le a piros 5ösön. Utána ebédeltünk és ugyan én még menni akartam egy kört valamelyiken, (a 7a/7es nagyon bejött), de a barátnőm már teli pocival és kicsit kimerülve a 4. napra inkább az indulást választotta. Azért arra rá tudtam venni, hogy lefelé a 13ason menjünk le és ne a lifttel :)
Így hát 2-3 óra felé felkerekedtünk, átöltöztünk a kocsinál, majd egy utolsó pillantást vetettünk a hegyre és a völgyre aztán elindultunk.

Hazafelé még megálltunk egy Sparban vettünk némi kaját az útra és pár csokit az itthoniaknak.
A hazafelé úton is gyorsan haladtunk, jó volt a pálya, annak ellenére, hogy kb 500kmen keresztül szakadt az eső, de 110-zel lehetett jönni kényelmesen. 1-2 pisiszünet még volt Németországban, majd Mosonmagyaróváron a határ után.. Onnantól kezdve nem volt megállás, utolsó cél a lakás volt és éjjel fél1-1 körül már az ágyikóban voltunk.

Összegezve:
Mivel túl nagy viszonyítási alapom nincs ezért csak a pár kisebb pályához tudok hasonlítani. A távolság elég nagy a közelebbi helyekhez képest.. viszont azért a pénzért amit ott kifizetünk meg is kaptuk azt a színvonalat ami elvárható volt.
A kilátás és a látvány egyszerűen leírhatatlan. Főleg az amit éjjel láttunk a szobából. Alattunk Finkenberg és Mayrhoffen éjszakai fényei látszódtak a völgyben, a hegyekkel a háttérben.. ez egyszerűen valami fantasztikus látvány volt.. Sajnos a S2 nem tudott olyan szép éjszakai képeket megörökíteni mint egy jobbfajta digitális vagy tükörreflexes gép, de nálunk csak telefonok voltak, így a képek is azokkal készültek.
Az árak magyar viszonylatban drágák. Főleg a síbérlet. A 2 felnőtt 3,5 napos bérletért fizettem 2x144 eurot. De ha azt nézem, hogy ezért igazából kb 900kmnyi pályát kapok amit igazából egy hét alatt sem tudunk bejárni akkor azt hiszem megérte az árát. Sőt!!
A szállás semmivel sem több mint máshol, FPval volt 65euró/éj.. teljesen korrekt..

Jövőre mindenképp visszamennénk, ugyan akkor már a Gletschert is megnézzük és szívem szerint több napra is mennék 6 éjszaka minimum.. több fővel esetleg apartmanos megoldásba, talán akkor az ár sem annyira goromba.

Remélem mindenkinek kedvet adtam, hogy ellátogasson erre a helyre!

Üdv,
Kardi

Sziasztok Síelők!

Tegnapelőtt értünk haza az egyhetes, zillertal-i síelésünkből, így gondoltam, megosztom veletek a tapasztalatainkat.

Január 26-án szombaton hajnalban indult a 13 főből álló csapatunk, hogy új síterepet fedezzünk fel, ezúttal Tirolban. A relatív hosszú út miatt érkezésünk napján nem síeltünk. A szállásunk Ramsau faluban volt, egy igényes Gasthaus félpanzióval, amivel annak ellenére rendkívül meg voltunk elégedve, hogy a wifi-nek meglehetősen borsos ára volt.

Első két napunkat a Zillertal Arenaban töltöttük, egyik nap szikrázó napsütésben, másik nap óriási hóesésben, és a csúcson nem túl jó látási viszonyok között, de mi ezt a fajta csúszást is mindig nagyon élvezzük. A Zell am Zillertal-i részen kezdtük a napokat, és a Karpitz csúcsról induló pályák voltak a kedvenceink (16, 17, 14) A második napon a hegy ormán átsíeltünk Gerlos-ba is, az ottani pályák szintén pazarak voltak.

Harmadik naptól kezdve Mayrhofenben síeltünk, itt is rendkívül változatos időjárással. Volt amikor inkább a nap sütött, volt, amikor hideg volt, és volt amikor meglehetősen borult volt az ég. Rövid, kék pályás bemelegítés után általában a 150-er Tux felvonóval jutottunk fel a csúcsra, és az ottani pályákon síeltünk: a kezdőbbek a kék 6-oson, a bátrabbak inkább a piros pályákon. Délutánonként lejjebb ereszkedtünk - ki csúszva, ki libegve - és vagy a 13-as, vagy a személyes kedvencünkön, a 7-es pályán jöttünk-mentünk. A csoport jobban síelő tagjai a fekete pályákat is bevállalták (sokszor jobbak voltak, mint a mellettük futó pirosak, mert a kevesebb síelő kevésbé hordta le róluk a havat), de a Harakirit inkább kihagytuk.

Az utolsó nap délutánján fedeztük fel a penkeni pályákat, amelyeken még több hó volt, igazán klassz síélményt jelentettek.

A csapatunk 4 főből álló kis csoportja egyik nap ellátogatott a Hintertux gleccserre is. Mayrhofenből indulva, ameddig csak lehetett csúsztunk (egészen az Eggalmbahn aljáig), majd síbusszal tettük meg az út hátralévő részét. Felejthetetlen élmény volt a harmadik Gletscherbus-szal feljutni egészen 3250 méterig. Odafenn már meglehetősen extrém szél fújt, igyekeztünk is minél hamarabb elkészíteni a fotókat, röviden gyönyörködni a tájban. A síelést itt is nagyon élveztük, lentebb szépen sütött a nap, de pályák itt kifejezetten buckásak lettek délutánra.

Összességében meg kell jegyezni, hogy a síbuszokra sosem kellett túl sokat várnunk, és relatív könnyen hazajutottunk a szállásra.

Sajnos Hochzillertal idén kimaradt, de legalább van miért visszatérni jövőre is! Mert hogy visszatérünk, az egészen biztos!

Sziasztok,
2012 december 10-16 közt voltunk először a Zillertal 3000-en. Hosszú útat tettünk míg odaértünk, a gyerekek minden 2 percben azt kérdezték még mennyi van míg odaérünk. Volt azután öröm... 30-35 cm hó ahogy kiszálltunk a kocsiból. Első dolog megfogni a havat, treningbe, kesztyű nélkül. Szuper volt.
Első nap Finkenbergbol mentünk fel az Almbahn I es II-vel. Az éjjel havazott, reggel láttam hogy felhők keringenek a hegyen, de nem volt ez gond. Égett bennünk a vágy, hogy csússzúnk. Fent olyan köd, hogy a lécem elejét homályosan láttam. Jelzéseket, pályákat sehol... Na jo, golndolom magamban, ez rázós lesz. Bemelegítettünk. Miközben a feleségemmel beszéltünk a teendőkről (forduljunk-e vissza a felvonóval, vagy menjünk le valahogy), megszólal valaki a hátunk mögött magyarul: "Erre van a pálya" és belemutatott a szép fehér tejfölbe. Na jó, akkor vágjunk neki. Került egy kék jelzés. Mondtam a feleségemnek, kövesse a gyermekekkel én lemegyek a piroson a második kabinosig. Elindultam. Nem zavart sem a -8 fok, sem a köd, sem a 20 cm-es porhó az alol kivasalt pályákon. Végre csúszhattam. Csak én és a végtele hó és köd. Elsők közt voltam a pályán, elengedtem a léceket, hadd legyen egy kis sebesség. Erre-arra láttam egy-egy 13-as piros jelzést. Akkor jó helyen vagyok, mondtam magamban. Ni-ni egy hoágyú, na ne, egy félméteres hóbucka... Már késő volt kikerülni... Repülök a nagy fehérségben. Nem látok se pályát, se a lécemet, semmit. Uram, repülök, ez szuper, sziasztok madárkák. 2 másodperc után már láttam a pályát közeledni. Vagy magamat a pályához. Na jó, elég volt a repülésből, le kéne szállni. Enyhén előre dőltem, hogy még maradjak lábon és zsupsz... Hófeljő a ködben. A lécek meghajoltak, a lábaim megfeszülve mint egy kő, kinyomják a súlyomat. A porhó vegigfut a sisakomon, hallom a simogatását. A szemüvegemen kopogtatnak az apró jégdarabkák. Az érzés kimondhatatlan öröm, kívánnám, hogy legyen örökké tartó, de nem lehet, már kifutottak a lécek a hófelhőből és megint nekiiramondtak. Még egy pár kanyar a friss hóban és megjelent a felvonó épülete.
Második naptól napsütés. Hintertux a 3-ik napra került listára. Lent enyhén ködös volt, ám fent 3250m-en semmit sem lehetett megint látni. Bárkit kérdek, senki sem tudja az útat, mindenki elsőnek voltt ott. Megint magyar szót hallok. Hú de jó, gondolom magamban. Kérdem az úriembert, merre van a Tuxer Fernerhaus, mire előveszi ő is a térképet, mondja, hogy le kell menni a 4-esen majd a 3-ason. Hát, gondolom magambam, ezt már tudom, de merre. Aztán folytatja: "De maga nincs velünk" kb 50-60 km/h szél, -18 fok, hófúvás minden irányból, de én nem vagyok a magyar honfitársammal. Magyar jelképes összetartás. Végül rászolt egy asszonyka, hogy azért mehetünk velük, ha akarunk. Hát legszívesebben nem mentem vola, de minthogy eltévesszem már az elején, hát elindultunk. A 7 éves fiam, tartotta a lépést, de a 4 éves (bár már 2 éve piros pályákon is sízik), elmaradt a feleségemmel. A kedves honfitárs meg elrobogott a ködben. Hát jó, lassan és biztosan leértünk a Fernerhaus-ig, azután vissza és irány a jégpalota. Az meg szuper. Kihagyhatatlan.
Többi napokon kiválló idő volt, a pályákat jól ratrakolták esténként,így mindenkinek öröm volt ott lenni. Ajánlom mindenkinek az egész síterepet.

Március 15-e hetében síeltünk a Zillertal 3000-ben 6 napot. Az ilyenkor szokásos szikrázó napsütés most sem maradt el. Lehet éppen emiatt a többség a gleccsert választotta. A "lenti" pályákon nem volt tömeg. Az is ritkaság volt, ha nem egyből kerültünk sorra a liftnél. Rastkogel tetején még délután is porzott a hó, ugyanígy a Mayerhofen feletti "katlan" északi oldala is jól állta a meleget. A többi pálya délutánra már olvadt, de a "Talabfahrtok" (Eggalm, Rastkogel) is mentek. Mi a felvonótól kb. 200m-re lévő házig még haza tudtunk csúszni és a kerítésen sílécben átlépve zártuk a napot. :-)

Kisgyerekeseknek:
Lanersbachban elég sok a "majdnem pályaszállás". A privatzimmertől, apartmanon át a luxushotelig minden van. Kabinos visz fel, a tetején Hütte, egy kicsi és egy hosszabb varázsszőnyeg és a gyerekek nagy kedvence az ingyenes "hó ringlis" amit a szülők kapcsolhatnak ki be. Ha valaki csak a szőnyeget, a hozzá tartozó bébipályát és a játékot használja elég fel/le menetjegyet venni (14EU felnőttnek, gyerek 6 éves kor alatt ingyenes).

Marcius 13-18. kozott itt sieltunk. (Mar kb. 5 eve ide jarunk marcius 15-e heteben ...) Szallas Lanersbachban volt, a Zillertal 3000-ben sieltunk ( Egalm - Rastkogel- Penken - Mayerhofen + Tux ). Az elozo evekhez kepest eleg keves volt a ho. A Talabfahrt-ok alja ki volt kopva Lanersbachban es Vorlanersbachban is a het elejen. Eleg meleg volt a volgyben, egyik nap 17 fok is volt 1300m-en (ez a "volgy" Lanersbachban :-) ). Aztan csutortoktol megjott a rossz ido, ami a faluban esot jelentett, de kb. 1500m felett mar havat. Aztan pentek reggelre mar 1300m-en is havazott. Aki jovo heten itt siel, az a fenti reszeken biztos elvezheti majd a jo havat es talan a szep idot is egyutt. Nekunk het elejen kicsit meg keresgelni kellett a jo havat. Szinte az osszes palya nyitva volt, de jo havat leginkabb a Rastkogelen (itt kb. 1700-2200m kozott vannak a palyak) es a Glecseren lehetett talalni, sajnos utobin eleg sokan voltak igy buckasodtak a palyak.

Iden itt sikerult a silec "parkomat" is boviteni. A gleccser aljan van egy Nenner nevu kolcsonzo, aminek van egy online siborzeje : https://www.skibay.at. Ha megnezitek itt hasznalt leceket arulnak a kolcsonzojukbol, minden adat megvan: mikor hasznaltak eloszor, hanyszor hasznaltak, ...
Igy sikerult vennem egy Elan Waveflex 13 lecet (2010 novembere ota futott, 2010-11-es modell, 10-en hasznaltak) 160 Eu-ert (uj ar 118eFt) es egy "kezdo" melyho lecet. Az Elan meg kolcsonozve volt a heten, szerviz elott ellenorizhettem, hat a talpan semmi problemat/taljavitast nem lattam, kantni is szeles ... Remelem az ido igazol, ha 2-3 szezont kibir, akkor jo vetel volt. Vasarlas elott ki is lehet probalni a lecet, gondolom azert valamit fizetni kell. En a melyholecet csak utana probaltam, tetszett ... :-) Az Elant majd talan aprilis elejen, ha talalok jo havat. Sajna azt csak elutazas elott keso delutan tudtam atvenni.
( Remelem ez nem minosul reklamnak, de biztos masok is szivesen vennenek jo aron jol leinformalhato leceket ... )

Mi kéthete voltunk Zillertal-arénában pár napot csúszni.Azt, hogy a bérlet is mentesit-e fizetés alól azt sajna nemtudom.Mi a szállásról kapott vendégkártyával jártunk naponta ki be ingyenesen.Krimml-t elhagyva ha elindulsz a szerpentinen felfelé a vizesés után olyan 6-7 km rel van a fizetö kapu,elötte közvetlenül ha kikanyarsz balra ott van Hochkrimml ahol vannak kasszák hogy bérletet tudj venni.Bár nemtudom hogy egy másnaptól érvényesre mit fognak mondani:)Aznapi meg nemtudom megér-e annyit.
Egyre kell figyelni ha ott veszel bérletet hogy csak 4 nap és a fölötti bérletek Zillertal Superskipassok.Amugy a Gerlospass 7 euroba kerül és napijegy nem pedig egyutas jegy.
Remélem tudtam segiteni.
bree

Mi marcius vegen szoktunk menni, akkor csodalatos. Jo ho, szep ido, irtozatos mennyisegu palya ... Szerintem nagyon jol valasztottatok. A harom nagyot Zillertal Arena, Zillertal3000 es HochZillertal mindenkeppen nezzetek meg! Ha meg nem voltatok es szep az ido, akkor a gleccsert is erdemes megnezni. Az egesz egy berlettel sielheto, osszesen kb. 600km palya. Szerintem Meyernhoffenbol meg ingyenes sibusz is van mindenhova.

13.-án érkeztünk haza Zillertal-ból. Amikor beértünk a Zeller völgybe kételkedtünk abban hogy ez a hét a sielés jegyében fog eltelni. Nem a fehér szin dominált! Tavaszias idöjárás, plusz fokok, olvadó hó, hétágra sütött a nap. A szállásunk meglepetésünkre egy 90 négyzetméteres apartman volt. (60 E/nap három személyre, olcsóbb ha többen vannak).

Elsö nap mivel Kaltenbachtól 3 km-re laktunk magától értetödö volt hogy Hochzillertallal kezdjük. Kellemes, jó preparált pályákat találtunk itt. Délelött 1-2 minuszfok, délutánra kezdett felmelegedni és persze a pályák minösége romlott, lekoptak, sok helyen jegesek voltak, a fekete pálya átváltozott olyan "csak élve leérjek" tipusuvá.

Második nap Spieljoch. Csodálatos hosszú pálya pont ahogy irtad Lord76. Porhó. Délelött alig lézengett pár sielö, hosszú szakaszokon csak a mienk volt a pálya. Micsoda luxus! Igazi élvezet volt. Érdekességképpen megemlitem hogy dél körül a tüzö napsütéstöl és a sieléstöl kimelegedve a pálya alján leültünk egy étterem kertjében kávézni és pihenni. A pincér magyarul vette fel a rendelést és pár perc után már közös ismerösökröl beszélgettünk. Kicsi a világ! Kiderült hogy több magyar pincér is dolgozik az étteremben. Szerintük kb 20 fok meleg volt délben lenn a völgyben.

Harmadik nap - Hintertux gleccser. Itt már zordabb volt az idö, fennt a csúcson minusz 11 fok.Csodálatos ugyanakkor félelmetes látványt nyújtott. Itt is jókat csúsztunk, a pályákon fagyott volt a hó

Negyedik nap közkivánatra Spieljohn megint. (a köz én voltam). Éjjel esett pár centis hó, ami a völgyben reggelre már olvadt. Ködös párás idö, alacsony felhök, nem füztünk nagy reményeket ehhez a naphoz. De milyen kellemes meglepetés ért mikor felértünk a felvonóval. Felhök fölött mindig kék az ég! Jót sieltünk megint. (A sihütte valóban eredeti hely Lord76).

Ötödik nap Zillertal aréna következett. Reggel a szokásos, olvadt a hó, nyirkos ködös idö, fenn gyönyörü kék ég, szikrázó napsütés, ugy mint az elöbbi napokon. A délelötti órákban jól sielhetö pályák délutánra vesztettek a minöségükböl. Nem minden pálya volt nyitva nyilvánvaló okokból.
Utolsó nap ismét Hintertux gleccser hogy "biztosra menjünk". Ùjabb pályákat fedeztünk fel, jó befejezés volt.

Összességében azt mondhatom hogy egy jó hetünk volt. A hét mottója: ”aki korán kel aranyat lel” lehetett volna, leforditva: aki a reggeli órákat kihasználta jól járt,délelött jobb minöségüek voltak a pályák. Azt hiszem mindenfajta hótipust kipróbáltunk az egy hét alatt. Elöször sieltem az alpokban, ugyan kevés volt a hó de a látvány igy is magával ragadott és Zillertal magasan túlszárnyalja az általam ismert svéd , norvég és szlovák sirégiókat.

Vannak képek amiket szeretnék feltenni de még nem jöttem rá hogy kell.

Mi is síeléssel búcsúztattuk az elmúlt évet és természetesen síeléssel kezdtük az új esztendőt. Már öt esztendeje ugyanaz a célállomás, Zillertál! 2006. dec. 27 - től 2007. jan. 4-ig voltunk. Kicsit félve indultunk el, hiszen mindenhol csak azt lehetett hallani, hogy nincs hó Ausztriában és mindenki visszamondta a szállást. Szerencsére mi nem tettük! Igaz első nap elég nagy gondban voltunk, hogy milyen bérletet is kellene venni, mert, ha rosszak a pályák, akkor feleslegesen ne dobjunk ki egy halom pénzt. Végül már az első nap megvettük a bérletet, olyat, ami 7 napra szól, amiből 6 napon lehet síelni, tehát 1 nap tetszőlegesen "pihenésre" felhasználható! A bérlet 179 euró volt.
Az első napon Mayrhofen síterepén, a Penkenen csúszkáltunk. Gyönyörűen sütött a nap, 0 fok körüli hőmérséklet, szélcsend és havas pályák. Megnyugodtunk. A pályák minősége azért elmaradt az előző évekétől, de még így is nagyon jó volt. Várakozni maximum 2-3 percet kellett, de legtöbbször semmit.
A második napon Hochfügen-Hochzillertal pályarendszere lett célbavéve. Korán elindultunk, ennek ellenére Kaltenbachnál a parkolóban rengetegen voltak. A tavalyi 15-20 perces tolongás azonban elmaradt, ugyanis a régi lift mellé építettek egy új kabinos felvonót, ami "elnyelte" az embereket. 12 óra felé sajnos már kezdett elviselhetetlen lenni az embertömeg és ezzel együtt a pályák minősége is erősen romlott. Az időre ezen a napon sem lehetett panasz, sütött a nap ezerrel.
A harmadik napon Spieljoch lejtőit választottuk. Az összes közül a legkisebb síterep, de mégis itt síeltük a legjobbat. Jól gondozott pályák, kevés emberrel és természetesen, mint eddig mindig, szikrázó napsütés! A fönti hátsó pálya még nem üzemelt, az ugyanis nem hóágyúzható, de az összes többi viszont szépen előkészítetett volt. Még Talfahrtot is lehetett nyomni, pedig a völgyben, a pályán kívül még csak mutatóban sem volt hó. Természetesen azért itt is voltak jeges részek, de kikerülhető formában.
Negyedik napon visszatértünk Mayrhofenbe. Sajnos rengeteg ember volt, de a felvonóknál így sem nőtt a várakozási idő 5 perc fölé. Többnyire a Horberg pályáin síeltünk, itt voltak a legkevesebben. Délután átmentünk a Penkenre. Kipróbáltuk a 150 személyes felvonót is. A pályák alsóbb része itt már erősen jeges volt, így a 20-as kék pályán mentünk vissza a végállomásra. Sajnos ez a pálya sem volt jó választás, ezen ugyanis alig volt hó, úgyhogy adtunk (itt is) a léceknek. A Horbergbahn felső állomásánál DJ. Wolfram nyomta a diszkót, amolyan nosztalgia buli félét, a helyiek nagyon élvezték, több piával a szervezetben biztosan mi is éltük volna. Az idő ezen a napon is kitűnő volt.
Eljött az ötödik nap, január elseje. Tradicionálisan erre a napra szoktuk hagyni a Hintertux gleccsert. Ráadásul jó időt is mondtak erre a napra. Az előrejelzés helyességét tovább erősítette bennünk, hogy a gleccserre vezető út mentén mindenütt napos, -5 fok körüli időt írtak az információs táblák. Kilenc órára értünk a parkolóba, a felvonóknál 1-2 ember. 2660 méternél, a Gletscherbus-2 felső állomásánál kezdett fokozódni a nemzetközi helyzet, ugyanis akkora szél volt, hogy alig bírtuk magunkat betenni a Tuxer Fernhausba. A kíváncsiság mégis fűtött minket, hogy milyen lehet fent, így a csajokat lent hagytuk, hogy később elmondjuk érdemes e felmenni. 3250 méteren meglepő módon alig piszeget egy kis szél, már-már azt hittük, hogy jó döntést hoztunk, akkor amikor feljöttünk ide, de az 5-ös pálya elvette a kedvünket mindentől. Gyakorlatilag a pálya szélén volt egy 4-5 méteres rész, ahol elfogadható volt a hó, az összes többi részen a gleccser jege volt az úr. A szemben levő 9 és 9a pálya viszont eddig még nem okozott csalódást, gondoltam majd ott feledtetem a rossz emlékeket, de sajnos ez a pálya is nagyon rossz volt. Jeges, göcsörtös és sajnos a látási viszonyok is romlottak. Síelni viszont mindenképpen kell, így gyorsan lementünk a parkolóba és Finkenbergnél álltunk meg, ott a felvonóval szintén a Penkenre jutottunk föl. Itt a Finkenberg felé eső pályákat síeltük, amik elég jók voltak, habár kicsit olvadt a hó.
Január másodikára terveztük be a szabadnapot, de a vérünk hajtott, így beszereztünk egy félnapos jegyet és irány Spieljoch. Lent a völgyben ragyogó napsütés, fent viszont sűrű hóesés fogadott minket. Látni nem nagyon lehetett, vakon tájékozódtunk.
Az utolsó napot szintén Spieljochon töltöttük. Szintén egész nap esett a hó. A pályákat próbálták napközben is rendben tartani több kevesebb sikerrel.
A szállásunk Fügenben volt, a már megszokott magánszálláshelyen. 18 euró/fő/éj reggelivel.
2006. december 18-án nyitott meg Fügenben egy modern élményfürdő. Van benne hullámmedence, mindenféle pezsgős alkalmatosság, szauna, kinti medencerész és egy hatalmas csúszda, ami állítólag ennek a régiónak a leghosszabb csúszdája, időmérővel! Mindenkinek méri az idejét, amit lecsúszás után a medence fölötti kijelzőn le is olvashatunk. Mutatja a pályacsúcsot, illetve a napi legjobb időt is láthatjuk. Az uszoda mellett egy műjégpálya is helyet kapott, ezt nem próbáltuk ki.
Összefoglalva: nagyon kellemes bő egy hetet tudhatunk magunk mögött. A híresztelések ellenére jók voltak a pályák és csaknem minden pályán volt hó. Akinek azért van több léce is, az jobban jár, ha nem az új, karácsonyra kapott léccel vág neki a lejtőknek, mert elég rendesen le lehetett amortizálni a szerelést a pályán levő kövek segítségével. Az utolsó kettő nap folyamatosan esett a hó, szerintem 30-50 cm hó hullott a térségben, ezért aki ezután megy, nekik talán még jobb pályákat tudnak varázsolni.
Az autópályán érdemes betartani a sebességhatárokat, mert igen intenzíven mértek menetben és jövetben is a rendőrök.
Mindenkinek jó és balesetmentes síelést kívánok! Fényképek holnap!

Üdv Mindenkinek!

2005. 12. 27-től - 2006. 01. 03-ig voltunk sielni. Aki már olvasta a tavalyi beszámolómat, annak nem jelenthet újdonságot, hogy ismét Tirolt, azon belül is a Zillertal régió változatos pályáit választottuk. Aki szintén ebben az időszakban sielt, az biztosan tudja, hogy sajnos nem éppen volt kegyes az időjárás, ami a folyamatos hóesésben és a farkasordító hidegben testesült meg. Talán egyetlen olyan nap volt, amikor a nap is szépen sütött és a hőmérséklet sem volt sokkal 0 fok alatt.

Az első napunkat a Hochfügen - Hochzillertal, immár második éve összekapcsolt, összesen 145 km pályával rendelkező síterepen töltöttük. Az időjárás kezdetben jónak tünt, később a sűrű hóesés és a köd is megnehezítette az ezévi ismerkedésünket a sílécekkel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy sikeres napot zártunk, hiszen nem törtük el semminket az első napon - így jöhet a következő!

A második napunkat a Fügeni Spieljoch pályáin töltöttük. Ez a nem túl nagy (21 km) terep igen jól karbantartott pályáival igazán jó élményt nyújtott nekünk. A hó változó intenzitással elsett, de a látási viszonyok tökéletesek voltak. Mivel a völgyben is 70 cm vastag volt a hó, így egészen a felvonó aljáig lehetett sielni - az egész Zillertal régió leghosszabb pályáján.

Harmadik napon ismét egy nagyobb pályarendszert néztünk ki, a Zillertal Arénát. Itt összességében 160 km karbantartott pálya van. Már az indulásnál éreztem, hogy az a nap nem igazán rólam fog szólni. Az előző esti vacsorával ugyanis elrontottam a gyomrom. Reggel még azt hittem, hogy erősebb vagyok egy kis gyomorrontásnál, de már a felvonó oszlopinál való rázkódás egyértelműsítette bennem, hogy számomra ez a nap hamar be fog fejeződni. A problémát csak fokozta, hogy a felvonó alján a kocsi hőmérője -19 fokot mutatott. A nagy hideg gyönyörű napsütéssel párosult, kíváló pályákkal és nem túl nagy tömeggel (talán a hideg miatt).

Negyedik nap - Mayrhofen (Eggalm - Finkenberg - Mayrhofen - 130 km). Shwendau-nál parkoltunk és innen mentünk fel a Horbergbahn kabinossal. Már az előző években is tapasztaltam, de az idei évben is megerősítettek abban a tudatban, hogy itt valóban a legjobb minőségre számíthatunk minden tekintetben. Az időjárás is kegyes volt hozzánk - szikrázó napsütés,-2 - 0 fok. Ennél jobb időt elképzelni sem tudtam volna. A pályákon viszonylag kevesen, délután 2 körül már azért egy kicsit többen voltak. A lifteknél ennek ellenére fél percnél többet soha nem kellett várni.

Ötödik napunkat, ami az új év első napja volt Hintertuxon töltöttük (86 km). A kicsit későbbi kelés ellenére (fél 10-re értünk a parkolóba) olyan közel parkolhattunka a felvonóhoz, amilyen közel csak akartunk, ugyanis nagyon kevesen voltak. Azt hittük, hogy hamarosan megindul a tömeg, de szerencsére egész nap csak néhány ember lézengett a pályákon. Sajnos a hóesés és a köd itt sem maradt el. Napközben nem igazán kezelték a pályákat, ami az előző évekre nem volt jellemző. A napot azért végig sieltük - volt néhány szép esés, szerencsére sérülés nélkül.

Sajnos eljött az utolsó nap - ismét a közeli Spieljoch-ra esett a választás. Reggeltől estig havazott, kb. 20 cm hó esett le aznap, de a pályák délig kifogástalanok voltak. Délutánra aztán a káosz lett az úr itt is. Rengetg tanuló sielő csoport cikázott a pályán, de a lifteknél itt sem kellett sokat várni.

Összességében vegyes érzelmekkel ért véget a szabadságunk. Ami biztos, hogy volt már ennél jobb sielésünk is! De a tél kellős közepén azt hiszen, hogy benne volt a pakliban a rossz idő is és most ez jutott... A jó társaság azonban kárpótolt mindenért. Sajnos legközelebb csak 1 év múlva csúszok, ami szintén szomorúsággal tölt el. A hazafelé vezető utunk több, mint 10 órán át tartott, katasztrófa volt az autópálya, de ezt már előttem leírták, így ezt nem ragozom. Készítettem néhány képet is, amit hamarosan felteszek, illetve tervezek még írni egy pár mondatot az árakról (síbérlet, kaja), hogy mit tapasztaltam.
Aki befejezte a sielését, az ne feledkezzen meg a beszámolóról sem!!! Aki még ezután indul sielni, annak jó csúszást kívánok!

Üdv Mindenkinek!

Mi január 3-án jöttünk haza a Zillertal régióból. A hazai időjárás (+10 fok) nem sok jóval biztatott, de a határt átlépve minden megváltozott. Bécs után esett a hó, de az autópályák végig nagyon jók voltak. 20 km kivételével egyébként végig autópályán lehet menni. A szállásunk Fügenben volt, 17 €/nap volt, amiben egy reggeli is benne volt. Nem pályaszállás, de mivel minden nap más síterepen sieltünk, így felesleges is lett volna többet fizetni egy pályaszállás végett. A síbérlet ezt hiszem 165 €, amiben a gleccser is benne van. Első nap Hochzillertal és Hochfügen pályáira esett a választás, nem csalódtunk az új, összekapcsolt síterepekben. 145 km pálya állt a sielők rendelkezésére.Ebéd a Hochfügeni 2-es pálya mellett volt, Montana-Alm a hely neve, hatalmas adag levest adnak 3,5 euróért, amiért máshol csak egy kis csészében hozzák ki a kaját.
Másnap a Zillertal Aréna következett, itt 215 km sípálya van 3 település összekapcsolásával. Mi csak Zell am Zillerben voltunk, mert fáradt volt a csapat, igazán jó hüttét itt nem találtunk.
A harmadik napunkat Mayrhofennek szenteltük. Aki ide megy és nem akar a parkolásért is külön fizetni, annak ajánlom, hogy Schwendaunál parkoljon, viszont a fizetős parkolóból indul az a lift (Penkenbahn), ami számomra felfoghatatlan módon kifeszített drótkötélpályán visz fel a csúcsra, az utak és erdő felett 100 méterrel. Biztosan nagyon szép lehet a kilátás a felvonóból. Itt külön élmény volt számomra a 150 személyes (150er-Tux) felvonó kipróbálása, amelynek felső állomásánál gyönyörű a kilátás. A pályák nagyon jók voltak, de főleg az első 3 óra volt élvezhető, utána már elég sokan jöttek, ami sok helyen buckássá tette a pályákat. Sajnos (vagy szerencsére) csak erről az oldalról értesültem a 78%-os lejtésű Harakiri lesiklásról, ami pedig biztosan akkor is létezett már. Ez egy nagyon szép nap volt. Rengeteget fotóztam és itt láttam életemben először közvetlen közelről helikopteres mentést (szerencsére nem velünk történt baj), tőlünk 20 m-re szállt le a helikopter a sérültért. Síelés után elmentünbk a helyi (Mayrofen) élményfürdőbe, ahol kellemesen el lehetett lazítani az izmainkat.
Szilveszter napján nem akartunk sokáig sielni, ezért egy kisebb terepet, a helyi Spieljoch-ot kerestük fel. Érdekesség képpen: itt van az egész régió leghosszabb pályája, amit többször is kipróbáltunk. Egy régi utikönyvben ez a terep úgy van benne, mint egy kicsi, de sokak által kedvelt hely, aminek egyetlen hátránya, hogy nem kezelik a pályákat. Nos ez nem igaz. Itt voltak a legjobbak a pályák, szinte egész nap a ratrak nyomában lehetett sielni. Igaz nem voltak túl sokan. Aki itt nem próbálja ki a Skihütte nevű helyet, az nagyon sokat veszít. Igazi Tiroli hangulat, és a Spare-Ripps 8 €-ért tökéletes!
Január 1-én a Hintertuxot vettük célba. Először rossznak tünt a döntésünk, hiszent 3250 m-en hatalmas köd volt, az orrunkig is alig láttunk, de 11 óra körülre minden megváltozott és szépen sütött a nap. A -17 fok nem volt zavaró, a szép táj elterelte a hideről a figyelmünket. A pályák minősége tökéletes volt s az újév első napján meglehetősen kevesen síeltek!
Az utolsó napra visszatértünk a Spieljoch -ra, hatalmasat sieltünk ekkor is. Fájó szívvel vettünk búcsút a sípályától. Mi biztosan visszatérünk! Az utazás során készített 160 kép azért a következő lesiklásig remélem ébrentartja a szép emlékeket.
Jó csúszást mindenkinek!