Élménybeszámolók

Sziasztok!
Sí és snowboard oktatóként és fanatikus freerideosként jártam sok-sok különböző pályán. Az alpokot francia, Olasz és Osztrák oldalról is sikerült szemügyre venni. Ez alapján ki kell jelentenem, hogy Ravascletto minden tekintetben a legszebb síterep, ahol jártam.
2023 és 2024-es szezont töltöttem itt.
Mérete alapján pici rendszernek számít a maga 23km pályáival. Azonban a fekvése, a Júlia-Alpok az egyszerűen varázslatos.
Oktatóként közel 2x60 napot töltöttem itt, és lenyűgözött a maga békéjével, szépségével és tisztaságával.
A pályáról is essen szó kicsit. Mindössze 900-1970m-ig csúszkálhatunk rajta, de fekvése okán így is hóbiztosnak mondanám.
A síterep hivatalos neve Ravascletto-Zoncolan. Ravascletto faluból indul a kabinos felvonó, de ide mindössze egy erős piros pálya érkezik le. A csoda maga a túloldalt van. Beülős felvonók mellett 1 darab tányéros szolgálja ki az ide látogatókat. Ez a húzós felvonó leginkább a snowpark szerelmeseinek épült.
Volt szerencsénk egy ifi olimpiát megnézni. Ez alkalomból a freestyle, cross és Big air számokhoz adták a pályákat. Hatalmas ugratók látványos showk. WOW!
A Zoncolan csúcs pedig az országúti kerékpárosok körében híres, mivel a Giro d Italia verseny egyik állomása itt van.
A rendszer legmagasabb pontja a Tamai csúcs, ahonnan 360 fokos körpanoráma tárul elénk. Varázslatos!
Kezdők, középhaladók, és haladók is megtalálhatják itt számításukat. Oktatópályából is van 3, így a legkisebbek is biztonsággal tanulhatnak.

Sziasztok!

Láttam, hogy nem túl sok bejegyzés született mostanában erről a síközpontról. Szeretném megosztani a tapasztalataimat, hátha valakinek jól jön vagy segít a választásban. :)

2024. február 18-24-ig voltam síelni Ravasclettóban a Sítanoda szervezésében. Röviden: nagyon jól éreztem magam, szeretnék jövőre visszamenni.

Részletesen:
Síelés: A Zoncolan sípályái nagyon tetszettek, különösen hogy a hegy tetején is van hernyó a kezdőknek és innen indulnak a kék pályák is, szóval a kezdők is tudnak fent, jobb hóban csúszni. A felvonók mentek, nagy részük beülős, a pályák nagyon jók és gyönyörű panoráma nyílik a hegy tetejéről. Az egyik kék pályánál vannak alpacák, imádtuk őket, nagyon cukik. :) Mi is a nagy sárga felvonóval mentünk fel a hegyre reggelente, ami síbakancsban gyalog sem nagy távolság a hoteltől. Nagyon gyors, felfelé 8 perc, lefelé 5. Külön köszönet a felvonókezelőnek, aki egyik nap nagyon jó ír zenét nyomott, így elég bulis hangulat alakult ki a kabinban, mire felértünk a hegyre. :)
A Sítanodával voltunk oktatáson, nagyon elégedettek voltunk, az oktatónk precíz, kedves, türelmes volt és rengeteg részletes infót kaptunk a technikához, amit nagyon jó tudni.
Ravascletto faluban van egy kis bolt (Alpimarket), ahol lehet kapni olasz termékeket (sütemények, olíva, sajtok, borok, kávék, sonkák, tészták, szószok stb.). Aki hozzám hasonlóan szeret ilyenekből hazavinni, érdemes ellátogatni. Gyalog kb. 20 perc, viszont odafelé végig emelkedőn kell menni, szóval aki legyilkolta síelésnél a lábait, kicsit combos lehet a felmenet. :) Gyógyszertár gyalogos távolságban nincs, de gondolom mindenki visz magával túlélőfelszerelést.

Szállás: A Sportur Hotelben szálltunk meg. A szobáink rendben voltak, nem volt gondunk a fűtéssel, sokszor még meleg is volt. Négyágyasban voltunk (két kétágyas szoba nyílt egy előtérből és két fürdőszoba volt), jók voltak a szobák, viszont a szobákhoz nem jár hajszárító, azt érdemes vinni. Aki esetleg ezt a hotelt választja, javaslom hogy vigyen elosztót is, mert a konnektor kevés és azok egy része túl kicsi (a hajszárítót pl. egyetlen konnektorba sikerült bedugni és az sem a fürdőszobában volt). Ezen kívül volt egy kis erkélyünk és egy pici hűtő is járt a szobákhoz.
A dolgozók kedvesek, mosolygósak és van egy magyar dolgozójuk is, aki szintén nagyon segítőkész és kedves volt velünk.
A hotel bár részét csak ajánlani tudom, nagyon finom bombardinót és aperolt ittunk ott. Wifi csak a recepciónál van.

Ételek: Az ellátás nekem teljesen jó volt. Reggelinél mindig van rántotta, virsli, bacon, felvágottak, müzli, péksüti, friss zöldség, gyümölcs stb. szóval lehet kombinálni. Vacsoránál mindig volt két fajta tészta és két fajta hús, köretnek francia sali, sültkrumpli, párolt zöldségek, desszertnek puding. Én elégedett voltam, külön örültem a tésztáknak, hogy az olasz feeling is meg legyen. A kávéjuk viszont nem volt jó, azt fent a hüttében érdemes inni, ott isteni.
Ami az időt illeti, három napig napos, meleg idő volt, utána megérkezett a tél nagy havazással, így a mélyhó sízést is lehetett gyakorolni.

Összességében szuper síút volt, nagyon megtetszett a hely.

Ahogy elnézem, csak mi járunk ide :D

Egy év elteltével újra elmentünk. A pályarendszer ugyanaz, a helyiek kedvessége ugyanaz. A fennsíkon viszont építettek egy ZONCOLAN felíratot, aminek minden betűje más-más huncutságot tud (mászófal, fekvőhely, csúszda). Lehet előtte fényképezkedni, jópofa.

Az utat megint a sítanodával szerveztük. A két srácunk már rutinos második éves sielőként érkezett. A lányunk (3 évesen) pedig - köszönve a rugalmas hozzáállásnak - most debütált. Ez némileg átrendezte a napunkat, mivel így délelőtt és délután is a gyerekek nélkül voltunk.
A fiúk már a kék pályákon csapatták, a pici pedig a zöld pályán a varázsszőnyeg mellett.

Az időjárás nem volt annyira kegyes. Két héttel korábban esett csak hó, így ami volt, az darabos, jeges kása, hála a napsütésnek. Annyira nem élveztük, mert veszettül tapadt, buckásodott, délutánra csapnivaló lett.
A hét második felében esett valamennyi, aminek hála végre porhóban lehetett menni. Na, azt már élveztük.
Egy nap volt csak valami olasz versenyző tábor a pályán, aznap életveszély volt bárhol csúszni, mivel a liftre várakozás közben is simán elcsapták az embert.

A szállásunk ezúttal a LA Perla hotel volt. A szoba nagyságrenddel jobb, mint a Sport Tour. Nem volt fura szag, bár a fűtést itt is lekapcsolták időnként. A wellnes részleg egy medencét, egy jakuzzit, egy szaunát és egy gőzfürdőt takar. A srácok élvezték, hogy miután jól elfáradtak a csúszásban, délután még tombolhattak egyet a vízben vacsora előtt.

Apropó vacsora. Négy csillag ide, gourmet konyha oda, a kaja gyerek szemmel csapnivalóan rossz volt. A vacsora menü választásos volt, amit előző nap kellett bejelölni.
Nem tudtak egy egyszerű tésztát főzni estére, mert vargányafüst, meg pácolt lazac, meg kiskutya füle az kellett. A reggeli rendben volt, egy hétig ettek virslit (egyszer próbáltuk a rántottát, de a még édes, még édes, már sós állapoton kívül nem tudtuk ízesítni). Később, mikor közfelháborodás lett a minőségből, külön lehetett jelezni, ha valaki csak paradicsomos tésztát szeretne, de ekkor mi már nem jártunk kajálni.
A negyedik nap lett elegünk, szóltunk a recepción, hogy ne főzzenek, mert nem leszünk, elmentünk Sutrioba (Ravascletto melletti falu, kb. 10 perc autóval) Mister Zoncolan éttermébe. A pizza remek, a tészták még jobbak. Bár egy ötfős vacsora 60-70 EURO lett. Első nap a srácok egy felnőtt menüt végig ettek. Este végre csend volt, nem lehetett gyomorkorgást hallani.

A Sítanoda csapata előtt ismét le a kalappal. A szervezés patent volt. Az oktatók kedvesek, profik. A lányunkat sem sikerült elriasztaniuk. A fiúk meg amúgy is egész évben a síelésről beszéltek.

Egyelőre hosszú távra tervezünk a Sítanodával és a pályával is. Bár... Hallottuk, hogy szerveznek decemberi besíelős rövid tábort is Lachtalba. Jó lenne kiizzadni az árát. :)

Február végén voltunk Ravascletto-n, mondhatom, hogy természetesen a Sítanoda szervezésével.
Legutóbbi olasz utunknál (Civetta) még csak kettő gyerek volt, meg egy csomó csomag.
Most már három gyerekkel vágtunk neki, a kocsira kellett a tetőbox is. A nyári szlovén nyaralás alapján hajnali indulást szerettünk volna, mivel az út a megállókkal számolva 8 óra lett. Na, ebből inkább reggeli indulás lett, de a gyerekek előtt le a kalappal, bírták a megpróbáltatásokat.

Ravascletto 900 méter magasan van, hó semmi sem volt. Szerencsére a pályák ennél magasabban vannak, ott meg olyan hely nem volt, ahol hó nem lett volna. A kabinos "villamost" - a sárga felvonót hívták így a gyerekek - hamar megszoktuk, fent délelőtt a két nagyobb gyerek kezdő sítanfolyamon voltak, a maradék meg ott téblábolt a fennsíkon. Egyrészt szánkón húzgáltuk a legkisebbet. Az olaszok ilyen tekintetben (is) rendesek. Mi nem zavartuk a síelőket, az üzemeltető meg nem kergetett el bennünket.

Harmadik nap végre kipóbálhattam a pályát. A kék 4-es hosszú. Már a felénél majdnem elkóvályogtam és egy másik felvonóval mentem fel. A felvonó rendszereit szokni kell. A 4-es meg a párhuzamos piros és fekete ugyanoda megy le, de van még két másik hegy, amire felvonó visz fel és kb ugyanoda lehet lejutni. Nekem egyelőre nem volt bátorságom elkóvályogni. De legközelebb bebarangolom az egészet.

A pálya jó, pár letörés pont annyira kell, hogy éreztem az új boardom és bakancsom határait. Lehet csapatni ott is. Egyszer mentem át a pirosra, de nem éreztem azt a pluszt, hogy piros pályán megyek, a gyerekkel meg az oktatás alatt a kéken találkoztam. Szóval maradtam a 4-esen.
A felvonónál nagyon figyelnek a kicsikre és a kezdőkre. Ha látják, hogy problémás lesz a kiszállás, simán lelassítják a felvonót. Ez egy óriási plusz pont.
A kezdőknek ott a varázsszőnyeg. A két oldalon lévő sötétzöld pálya pedig ideális a gyakorlásra.

A hütte jó, sokkal olcsóbb, mint a falu pizzériája, a kaja jó a kávé kiváló. A tévében mindig bömböl a zene. :(

A szállás elfogadható (Spourtur hotel). Négy csillagból szerintem kettőt a kilátásra kapott. A szobában olyan csatorna szag terjengett, mint a falu bármely pontján. Ez nem tudom mi volt, az erős szél elvitte, utána már jobb volt. A szobák elég nagyok, a gyerekek addig kúsztak a padlón, hogy tiszta is lett.
Konnektor nem sok van. Ha valakik mindent is akarnak egyszerre tölteni, akkor vigyenek elosztót.
A negatívum, hogy a szobában a fűtést reggel lekapcsolják, így a pici délutáni alvását hat takaró alatt próbáltuk abszolválni. A fürdőszobába hősugárzót vittünk, mivel csak 1600-tól indult a fűtés, amit hétkor vagy lekapcsoltak vagy nem.
A szálloda étterme jó. Estére mindig volt zöldség, hús, gyerekeknek miegymás. Panasz nem lehet rá.

A Sítanoda: A civettai út picit korán volt. Most, hogy a srácok síelni tanultak, kiderült mitől jó ez a cég. Az oktatók kemények, de a harmadik napon a nagyobbik gyerek már a kék pályán tekert. A hét végére mindkettő le tudott csúszni. A szemük meg csillogott. Szóval a csapat profi, köszönet nekik a munkájukért.
Jövőre megyünk és szerintem egy ideig állandó cél lesz Ravascletto

Régen azon tűnődtem, hogy miért utaznak az emberek ekkora távolságra Magyarországról, Cseh- és Lengyelországból egy egész hétre egy ilyen kicsi síterepre. Aztán amióta sít oktatok, átértékelődött számomra egy terep használhatóságának értékelése. Fontosabb, hogy a pályák között meglegyen a tudásszintek közötti átmenet, szóval amikor bevállaltam 3 februári hetet Ravascletton, már nem voltak előítéleteim.
A pályák összes hossza, talán a terep tagoltsága miatt nekem többnek tűnik mint az itt feltüntetett 22km.
Kezdő terület 3 is van. Lent Ravasclettoban a nagykabinos aljában, fent a nagykabinos tetejénél és a hegy túloldalán az Enzo Moro szállodánál. Nekem a fenti kettőt volt szerencsém használni. Aki lent kezd és továbblépne, annak a nagykabinossal kell a kék pályákhoz felmennie, majd ugyanígy lejönnie. A kabinos tetejénél nagy tágas terület van hüttével, gyülekezésre alkalmas hellyel, varázsszőnyeggel. Az innen induló kék pálya az első szakaszon keskeny, szerpentines, ezért a kezdők gyorsan kitolják a havat a védőháló felőli szélére, de “lezuhanásra” nincs esély, itt rendes védőhálók vannak kifeszítve. Ez a szakasz egy kicsit bátrabb továbblépőkkel gyorsan levágható egy széles, barátságosabb piros szakasszal. Ezután a kék pálya becsatlakozik a többi lifttől jövő kék pályákba, ezek jól variálhatók unalom ellen és tudásszintnek megfelelően is. A pályák között és a kékek alján vannak lapos átcsúszók, ezekre rá kell gyorsítani.
A piros és fekete pályák között nehézségben nem mindig éreztem a különbséget. Pl a 6-os pirosat viszonylag gyorsan lesíelték, míg a nem igazán meredekebb 8-as feketén jó maradt a hó és csoporttal is élvezetesebb, könnyebb volt rajta lecsúszni. Persze ez pszichológiailag ez mindenhol így működik… :-)
Élmény szempontjából két piros pályát emelnék ki, a Tamai tetejéről levezető 9-es jelzésűt és a Ravasclettoba visszatérő 10-es Lavettát. Előbbire nem csupán a valóban egyedülálló kilátás miatt érdemes felmenni, hanem a lecsúszás is élvezetes az először kellemes, majd a végén erősebb lejtésű pályán. Utóbbi pedig változatos lejtésű, kb. 4km hosszú síélményt tartogat számunkra több mint 800m szintkülönbséggel. Ráadásul a legmeredekebb rész a középállomás felé kikerülhető (a piros pályákkal éppcsak ismerkedőknek így sem ajánlanám) és még a falu előtt a lapos részen lévő hütténél ki is pihenhetjük magunkat.
Haladóbb gyermekekkel rendelkezők számára kötelező a Val di Nuf (az alpakás :-) ) felvonó melletti tározóval szemben induló “Yeti pálya” aminek első, unalmas szakaszára kicsiknek és nagyoknak egyaránt mókás alternatíva a mellette lévő vízfolyás medre, ami aztán később egy keskeny, félcsőszerű síúttá válik, a végén buckákkal, természetes ugratókkal.
Aki épített akadályokra vágyik, a Tamai oldalában a 8-as fekete és a 6-os piros között találja a parkot amit egy tányéros felvonó szolgál ki.
A pályamenti hüttékben az árak az osztrák árszínvonal alatt maradnak, talán meglepő, de jók a pizzák és a kávék, de a bombardino is egészen élvezhető és ha már ott vagyunk, a különböző grappákat is érdemes kipróbálni. A leghangulatosabb (és egyben legkisebb) hütte a Rifugio Tamai, ami nevével ellentétben nem a Tamain található, hanem a Val di Nuf felvonó alatt a kék összekötőszakaszok csomópontjában található. Állítólag itt nagyon jó a rák, de ezt nem próbáltuk… A ház mellett, közvetlenül a felvonó alatt egy bekerített részen 3 alpaka él megállásra, fotózásra csábítva a síelőket, innen az előbb említett “alpakás felvonó” ragadványnév.
A síterep valóban minden tudásszinthez tartalmaz pályákat, 100%-ban hóágyúzható, minden adott egy élvezetes síhéthez az egész családnak/csapatnak. Én személy szerint pozitívan csalódtam...
A galériában megpróbáltam megragadni a 3 hóban gazdag, de túlnyomóan napos hét hangulatait. ;-)

https://sielok.hu/fotoalbum/ravascl...etto-2018-febr/galeria/

Az év végét ezen a síterepen töltöttük.
a Sitanoda szervezésében voltunk a Sportour szállodában.
A megérkezésünk éjszakályán esett 50 cm hó, így a pályákon nem szűkölködtünk.
Mondjuk a pályakezelés nem ér fel az Ausztriai minőséggel, de sebaj.
A buckasít is meg kell tanulni:)
Már 11-kor összetolt, buckás pálya fogadott minket.
De ez nem szegte a kedvünket, boldogan csúsztunk.
Bár nem sok km a síelhető útvonal, elég volt bőven.
Változatos a hely.
A várakozás a lifteknél átlag 2 perc lehetett,(vagy kevesebb) szóval ez tökéletes volt.
A Sítanoda minden dicséretet megérdemel.
Vidám, profi csapat.
Jó volt együtt tölteni egy pár napot velük.
Külön köszönet Sacinak és Gábornak a gyerekeink tanítása miatt.
Nagyon sokat fejlődtek, és boldogan csúszkáltak egész nap.
És persze Márknak is a snowboard tudásom fejlesztéséért.
Lacinak jó fényeket.
Remélem jövőre is ott lehetünk.

A Sítanodával mentünk, un. Pingvin táborba.

Ravascletto kisebb síterület, de 1 hétre is kiváló. 1 kabinos felvonó van, ami csak a hegyre való feljutást teszi lehetővé, nap közben nem érdemes lesíelni, mert a sípálya vége az út másik oldalán van. A 100 személyes kabin kb. 10 percenként indul, 2 van belőle és 4-5 perc alatt ér fel a hegyre, csak állni lehet benne.

A hegyen az egész pályarendszer belátható egy tölcsér alakban, 4 ülőlift működik, minden pályát be lehet síelni ezekkel. 2-3 fekete pálya van, de az egyiket délutánonként sokszor lezárják a versenyzőknek. (Szlovákiában ezek inkább piros pályák lennének). A piros pályák elég jók,kb. 5 darab és van snow park a boardosoknak. Január 20-24-ig üresek voltak a pályák, soha nem kellett egy fél percet sem várni a felvonóknál. Szombaton rengetegen jöttek, akkor kb. 5 percet kellett várni a felvonóknál, délután kevesebbet. Az egészen kezdőknek van egy kicsi domb varázsszőnyeg felvonóval.

A kabinos lift végállomásán van a Zoncolan hegycsúcs és itt egy önkiszolgáló étterem. az árak hozzávetőlegesen: tészták 6 E, rántott hús krumplival 10 E, virsli krumplival 7 E, sült krumpli (nagy adag) 3.5 E, italok: 0.5 l ásványvíz 1.5 E, cola, fanta 2.5 E., forró csoki 2.5 E.Lehet heti menüt is rendelni a Sítanodánál 40 E, ebben egy tészta főétel, 1 üdítő és egy desszert van (vasárnap este kell rendelni es 2 menü közül választani) Szerintem ez annak jó, aki apartmanban lakik, mert a Sportur szállodában ugyanezek a tészták vannak és bőven elég.

A Zoncolanra menő ülős lift alján van az Enzo Moro hotel, annak az éttermében nagyon finom a pizza, jó nagy, egy fél bőven elegendő egy könnyű ebédre és 6-9 E-ba kerül.
Az olasz espresso mindegyik helyen 1 E, nagyon finom, capuccino 1.5 E

Mi a Sportur hotelben laktunk- abszolút pályaszállás, a sípálya vége 20 méterre van a garázstól, ahová a felszerelést tesszük. a felvonó kb. 80 méterre, az út másik oldalán található. A félpanziós ellátás kiváló, reggelire ugyanaz a sonka, szalámi, vaj, jam, méz és kétnaponta virsli és kockázott rántotta. A reggeli italok elég rosszak és vizesek (meleg tea, tej, kakaó, különböző gyümölcsöt nem látott italok) Friss zsemle. Vacsorára salátaasztal (cékla, saláta, hideg zöldbab, kukorica, francia vagy hússaláta, 2 naponta rántott hagymakarikák), 2 fajta tésztaétel (milánói, spagetti carbonara, lasagna, stb) a főételt felszolgálják, ez valamilyen hús körettel (párolt zöldség vagy krumpli) és desszert vagy gyümölcs kirakva, utolsó nap torta.

Pár szót a szervezésről: a Sítanoda irodával mentünk, mert szerettünk volna oktatást, itt a sielok.hu-n találtam a hirdetést. Gyerekeknek minden szinten napi 2-szeri sí vagy snowboard okatás volt (9.30-11 és 13-14.30 vagy 11-12.30 és 14.30-16), felnőtteknek napi egyszer vagy 9.30-11 vagy 11-12.30. Mindig a kezdők órája van előbb. A gyermekeimnek sikerült egy szuper oktatót kifogni- Kadlecsik Marci- gyermekeimnek „Carving bácsi”. Szandra olyan barátságosan és profin tanította a fiamat, hogy 1 snowboardóra után a záráskor már le tudott jönni a piros pályán.

Eddig nagyobb helyeken voltunk, de ez nagyon tetszett- mind Ravascletto, mind a Sítanoda csapata (kezdve az itthoni foglalástól az út végéig)

Sziasztok!
Február 6-11 között síeltünk Ravascletto-ban egy 25 fős csoporttal, megosztom itt is az élményeinket.
Arta Terme-ben, a Hotel Trieste-ben volt a szállásunk (erről majd a végén), ez kb. 8 km-re van a pályától, a Monte Zoncolan-i parkolótól (ki van táblázva szépen, Sutrio-nál), maga Ravascletto a nagykabinos lifttel messzebb, 16 km-re fekszik.
Az itthoni enyhe idő fogadott minket kint is, 8-10, néha 14 fok (!!!) fent a pályákon, éjjelenként viszont fagyott. Ez visszaköszönt a pályák állapotában is, a napos részek hamar megolvadtak, az árnyékosak viszont rettentő kemények maradtak délutánra is. Természetesen a jól megszokott olasz mentalitás mindenütt, rendesen kezelt pályák, jó liftek, bőséges italmennyiségek a rifugiokban, embertömegek s sorbanállás pedig ezen a héten sem voltak. A Zoncolan parkolótól (itt van egy kölcsönző szervizzel együtt) kb. 60 méter séta egy kis dombon felfelé a rifugiok és a liftek övezte centrum. A Zoncolan-nál az 1-es fekete és a 2-es piros pálya nagyon jó, utóbbi viszont elég hamar elromlik, érdemes áttérni ilyenkor a fekára, nincs nagy különbség a kettő között. Ottjártunkkor kora délutánig mindennap zárt edzés volt ezen, utána szuper meneteket lehetett jönni rajta. Ugyaninnen fentről (ide érkezik a nagykabin is, pazar a kilátás!) indul a 4-es kék is, nagyon kellemes, kezdők 2-3 nap után simán jönnek rajta, ennek a közepéről lehet feljutni egy négyes lifttel a 8-as Goles-re is, ez is kellemes kékes. A Zoncolan centrumnál balra van a másik négyes ülőlift, erre indulnak a haladóbbak, ezzel és a felette levő másik négyüléses buborékossal lehet feljutni az 5-ös pirosra, a 6-os fekára (kb. egyforma nehezek), valamint a szintén gyönyörű panorámát nyújtó Tamai-ra, innen a 7-es pálya visz le minket a 6-oson át, a 4-es aljába. Ahhoz képest, hogy csak 28 km a pályarendszer, nagyon változatosan lehet síelni, egyáltalán nem lehet ráunni, mondjuk nekem esélyem sem volt erre, mivel a 2. napon sikerült a síbotomra esnem s jól megzúznom a térdkalácsomat (féltettem a fotós hátizsákot), így 2 napot ki kellett hagynom. Fontos megemlíteni, hogy 5 (igen, öt!) varázsszőnyeg is van a teljesen kezdőknek s a gyerkőcöknek, nekik tehát abszolút úri dolguk van, aki itt nem tanul meg síelni, az seholsem. Egyszer lejöttem a nagykabin alatti 9-es pályán is, de nem volt olyan nagy élmény, meglehetősen árnyékos, darabosra lefagyva, vesekövem, ha volt is, nem sok maradt utána. Délutánra, ha felenged, ez a pálya is jó lehet. A kabin villámgyors, emlékeim szerint 4 perc alatt fent van, nekem tériszonyosnak megijedni sem volt idő (két slukk pályinka közben) s máris ki kellett szállni. Azért pár fotót csináltam itt is.
Akkor pár szót a szállásról. Egy fiatal magyar srác, Szabolcs viszi többedmagával, a bárban maga az olasz tulaj a pultos, nem veti meg a jóféle magyar házipálinkát (sem). Az épület s a 2-3 ágyas szobák a 80-as évek színvonalát idézik megjelenésükben, inkább két csillag ragyog csak a homlokzaton. Tiszta, takaros, de azért hiányzik a zuhany- vagy kádfüggöny, néha WC-papírt is a portán kell kérni. Félpanzión voltunk, reggel felvágott, sajt, vaj, lekvár, néha rántotta vagy szafaládé-szerű melegétel, napközis teával és hosszúkávéval. Este leves, tészta, főétel s desszert vagy gyümölcs. Mindig jól lehetett lakni, de az 'al dente' fogalmát nem nagyon ismerték, mindig rettenetesen túlfőzték a tésztát. Egyébként mindenki nagyon baráti és szívélyes, egy rossz szavunk sem lehetett senkire sem. Amúgy is mindig a társaságon múlik, hogy milyen a hangulat, a miénk kiváló volt, gyakran éjjelig vittük a prímet (ezúton is elnézést a többi lakótól a hangzavar miatt!). Szívből ajánlom a helyet s a pályarendszert is, családosoknak és nagyobb társaságoknak is, akiket nem riaszt vissza a 8 km-es pályatávolság.

Január elején töltöttem a Zoncolanon egy hetet egy kisebb társasággal, immár második alkalommal. Annak ellenére, hogy pont kifogtuk az idei év eddigi legnagyobb havazását (három nap alatt kb. egy méter leesett), most sem csalódtunk. Ez a síterep számunkra nagyon kedves, és tökéletesen megfelel igényeinknek. Nem számít ugyan egy nagy síterepnek, de mi egész nap - természetesen az időjárás függvényében, sőt még annak dacára is - róttuk a köröket, egy kis déli pihenőt leszámítva. Sutrióban aludtunk egy apartmanban (tavaly fent a hegyen az Enzo Moroban, de idénre egy kissé drága lett,így idén naponta jártunk fel a hegyre (11km szerpentin, de járható). Két alkalommal hólánccal.
Első síelős napunkon (7-én) nem sütött ugyan a nap, de a látási viszonyok jók voltak, és hideg sem volt. Aztán a következő reggelre leesett a hó, szinte egész nap szakadt. Mivel itt a pályákat eddigi tapasztalataink szerint csak este kezelik, így féllábszárig érő hóban folyt a napi síelés jó sok eséssel (eddig nem nagyon volt ilyen tapasztalatom), de nagyon élveztük. Mivel éjjel nem esett a hó, a pályákat reggelre rendbe tudták tenni. De kb. 11-től megint elkezdett szakadni. A következő napon még köddel is társult. Az utolsó síelős napunkon hó ugyan nem esett, de borzasztó köd volt, ami szitált, és teljesen ránk fagyott. A szemüveget is igen gyakran törölgetni kellett.
A pályákról: az irdatlan hómennyiség ellenére a pályákat igen jól karban tudták tartani. A pályák többsége nagyon széles. A Zoncolan 1,2, illetve a nagykabinos alatti, Ravasclettoba vezető pályákon nem jártam, az majd két hét múlva kerül kipróbálásra, amikor is egy hosszú hétvégére visszamegyünk. A kedvencem a víztározótól induló lift (303-as) végállomásától induló pálya (Goles), ami elég hosszú, több útvonalat is lehet választani lefelé, és igaz hogy kéknek van jelölve, de azért egy-két nagyobb letöréssel rendelkezik (de jó széles). A leghosszabb pálya (azt hiszem majdnem 3 km) a Zoncolan 4, ami az Enzo Morotól induló lift végállomásától indul, a kiszállásnál balra kell tartani. Az eleje egy műúton van (azt mondták, a Giro azon az úton ment), kanyargós, nem túl széles. Délutánra már ki van síelve egy kicsit. Ezért én inkább ezt a részt a Zoncolan 2-es pályán kikerültem (meredekebb volt, de szélesebb és nem voltak rajta annyian), és majdnem a hídnál vissza lehet csatlakozni a pályára. A 312-es lift a Tamai-ra visz fel, onnan gyönyőrű a kilátás tiszta időben. Onnan lehet elérni a síparkot is. A 6-os pálya feketének van jelölve, de nekem azért annyira nem tűnt vészesnek (a 7-es pálya pirossal van jelölve, de nekem az keményebb volt, bár lehet, hogy azért, mert ott egy-két nappal korábban voltam). A hegy tetején jelölt zöld összekötő utak nagyon kellemes kis lazítós pályák, azokat főleg arra használtuk, hogy a Rifugio Tamai-ban megigyunk egy brulét (forralt bor). Nagyon jó bemelegítő pálya a baloldali 4-es kék, amíg bele nem jöttünk a síelésbe, nagyon sokat síeltünk ott.
Én a Zoncolanon szerettem meg a síelést. Voltam még AU-ban két helyen (Lachtal, Mönichkirchen), de magasan a Zoncolan volt a legjobb (itt a hütték árai és a síbérlet is olcsóbb volt). Magyar oktatók vannak kint, aki kéri, tudok elérhetőságet adni (minket ők oktattak, és maximálisan meg voltunk elégedve velük).

Március 31-től toltunk itt 3 napot.
Akkora hó volt, hogy menet közben ugráltunk ki a francia liftből.Még jó, hogy alkalmazott nem látta.
Nekem nagyon bejött a hely. Tényleg nem túl nagy, de a bérletárak sem vészesek, így van ellentételezés. Hütték is igen korrektek, szval nagyon rendben van a hely. Akkora hó esett, h lavinaveszély miatt a legfelső részek le is voltak zárva. Azért március végén egy nem túl magasan lévő helytől ennyi hó, az igen korrekt.
Remélem lesz még lehetőség itt csúszni.
Zoncolan rulez.

Sziasztok.
Én idén, 2009 Februárjában töltöttöm egy hetet Ravasclettoban az iskolámmal a sítábor keretében. Nagyon jól éreztük magunkat. Az tény, hogy nincsen túl sok pálya, de nagyon jók. Legalábbis nekünk nagyon tetszettek! Az ugratós park az hibátlan volt, mi nagyon sok időt töltöttünk ott. Az időjátás hibátlan volt, és a hüttékben jókat ettünk:D
Úgy néz ki, hogy 2010 Februárjába is ide megyünk:D
Itt van pár kép:

Hali! Jan. 31-től febr 7.-ig voltam Ravasclettoban a családommal. Csodálatos egy hét volt, még mindig hiányzik;). Időjárás tekintetében eléggé vegyes volt: síeltünk térdigérő hótól a tejködön át a szikrázó napsütésig mindenben. A pályák mindig rendben voltak(csak aznap nem nyitottak meg vagy 3-4et amikor este 80centi hó esett) és mivel nem volt annyira jó idő így túl sokan sem voltak(majdnem mindig találtunk üres asztalt a három fenyőben!ahol mellesleg nagyon finom a lasagne nyam nyamXD). Én személy szerint mindennel tökéletesen meg voltam elégedve, alig várom hogy következő évben is ellátogassunk oda!

Tegnap még síeltem ezen a terepen, egy hetet töltöttem kint, így frissek a tapasztalataim.
Általában elmondható volt, hogy a szikrázó napsütésben a hó nappal olvadt, este fagyott, így nap végén a pályák alsóbb részei elég kásásak voltak, de fent közel tökéletesek maradtak. Tekintve, hogy pályán kívül is bőven volt hó, néhol derékig eltüntem benne, egy ideig biztosan hóbiztos marad a terep ;)
A freestyle park szépen karban van tartva és elég magasan, hogy ne olvadjon.
4-5 kisebb gyakorló és 3nagyobb jumppal rendelkezik a park meg egy rendes méretü piramissal a legvégén. A nagyobb ugratók mindegyikének jó íve van, nem dob ki túl meredeken felfele, és nem is nagyon laposan. Nekem nagyon tetszettek. :)
Korlátból és boxokból sajnos nincs sok: van egy sima tört és egy rainbow box. Ezek nagy előnye, hogy valami műanyaggal vannak bevonva a csúszófelületen így nem koptatja el az éleket. Korlátból csak egy szögletes rainbow van.
A parkban a hangulatról a park főnök által üzemeltetett hangfalak gondoskodnak, így zene nélkül sem maradnak az oda látogatók. :)
Kint töltött hét alatt egy felhős és egy félig ködös (alsóbb pályákn látótávolság 10m, fent meg szikrázó napsütés) nap volt, így az időjárásra sem panaskodhatok.
Egyedüli, amit hiányoltam, az egy hosszabb pálya.