Menü ≡

Élménybeszámolók: Tetnuldi - Mestia síterep leírás cikk galéria fórum

Tetnuldi - Mestia síterep értékelése
2 szavazat, átlagos érték: 4.5
Nézd meg az értékelők listáját
Alább a síterep fórumából kiemelt írások olvashatóak.
2017.01.16. SHGianni
Legújabb grúziai utazásunk sem volt élmények nélküli, ezúttal a frissen átadott grúz síterepet Tetnuldi-t látogattuk meg, és egy kalap alatt megnéztük, milyen a szilveszter éjszaka Mestiában, a területhez legközelebb eső legnagyobb településen, a 4.858 m magas Tetnuldi hegycsúcs szomszédságában.

A Wizzair gépe hajnalban pontosan szállt le ezúttal is Kutaisi-ben, bennünket pedig már várt a korábban bérelt kisbusz, hogy a már jól ismert borzalmasan ijesztő körülmények között Mestiába szállítsanak. Ezúttal is 2 sofőrrel vágtunk neki a Kaukázusnak, enyhe gyanút a felkészültségüket illetően mindössze az keltett, amikor az egyikük széles mosollyal jelezte nekünk, hogy milyen szuper hely lesz ez a Gudauri. Miután jeleztük neki, hogy mi inkább Tetnuldiba mennénk, laza vállrándítással jelezte, hogy akkor oda megyünk...
Az út kétharmada eseménytelenül telt, de aztán egy komolyabb emelkedő mégiscsak érdekessé tette a hátralevő időt, ugyanis ennek tetejére már nem tudtunk feljutni, visszacsúsztunk, és a sofőr belevezette a buszt a hófalba. Némi próbálkozás és sűrű telefonálgatás után kiderült (ami nagyrészt az orosz medve termetű kísérő sofőr rózsaszín színű telefonjáról történt!), hogy egy ideig ezen a helyen is maradunk, mert látszólag semmi ötletük nem volt arra vonatkozóan, hogyan menjünk tovább. Természetesen sem hólánc, se lapát, de tulajdonképpen még egy vastagabb kesztyű sem volt a jóembereknél, mintha meglepte volna őket, hogy itt télen havazik, és csúszós az út! Nehezen tudtunk magunkhoz térni ekkora felelőtlenség láttán, hogy mindezek nélkül egyáltalán hogyan indulhattak el 11 turistával. Most nyert értelmet az a mondás, amit sok helyen olvastunk: "This is Georgia".
Bennünket a gondolkodásban mindenképpen segített az a pár üveg alkohol, amit unalmunkban a következő több, mint 3 órában elfogyasztottunk, az erőnket is megnövelhette, mert sikerült kitolnunk a buszt a meredek szakaszon, igaz, hogy utána megérkeztek a szállodánkból elénk küldött négykerék-meghajtású kisbuszaink, és ezekkel végül estefelé megérkeztünk a szállásunkra.
Így persze a szilveszter napi síelésünk elmaradt, viszont a szilveszter éjszaka mindenképpen különleges volt a világnak eme szegletében, a központi téren felállított színpadon változatos műsorok szórakoztattak mindenkit, aki képes volt a hidegben kint tölteni az éjszakát.
Mestia egyébként is csodálatos hangulatú település, egészen elképesztő középkori épületekkel, amelyek joggal érdemelték ki, hogy szerepeljenek az Unesco világörökségi listáján. Este kivilágítva tényleg egy gyöngyszem a hatalmas kaukázusi bércek tövében.

Másnap dél körül a szétesett társaság valahogyan összeszedte magát, és a tegnapi kisbuszokkal, kavargó másnaposságtól lökdösve, elindultunk Tetnuldi felé, amely mintegy 17 km-re van Mestiától, egy havas, kacskaringós, szűk, és folyamatosan emelkedő, meglehetősen veszélyes úton. Tudtuk értékelni a négykerék-meghajtást, más autóval itt felelőtlenség elindulni. Úgy hallottuk, hogy a legalsó felvonót le akarják vezetni a legközelebbi völgybe, mert a felső útszakaszon már eddig is sok baleset történt.
Tetnuldi az építés és fejlesztés fázisában van, hatalmas pályarendszer fog itt kiépülni hamarosan, jelenleg csak mintegy a fele készült el. Vadonatúj POMA felvonókkal (3 db), szépen karbantartott pályákkal rendelkezik. Sajnos a személyzet egyelőre nem igazán érzi azt, hogy mi is a feladatuk, elképesztő döntéseket hoznak időnként. Volt úgy, hogy 3-4 szék is elment előttünk, de a beengedő kiskapu nem nyílt ki, és hiába voltak bent hárman(!!) a kis házikóban, csak hangos kiabálás után voltak hajlandóak megnyitni a kapukat. Még szerencse, hogy alig volt síelő a pályán, elgondolni is szörnyű, mi lett volna, ha többen vagyunk.
A fegyelemre itt is síelő rendőrök vigyáznak, mi persze röhögtünk rajtuk, mert szegény közegek most tanulnak síelni, és hát egyelőre nem igazán uralják a pályát. Ezek elől most még könnyű lenne meglépni...

Másnap igyekeztünk hamarabb kijutni a pályára, így 11 órakor már ott voltunk, hiszen 10-kor indulnak a felvonók (legalábbis a tájékoztató szerint). Természetesen a felvonók csak a bemelegítés fázisában voltak, az egyik kezelő konkrétan velünk utazott a felső részre (holott már egy órája ott kellett volna lennie), és persze nem zavartatva magát kedélyesen rágyújtott egy cigarettára, ami nem esett annyira jól nekünk a bura alatt. De hát persze: "This is Georgia".

A síélmény ezzel együtt fantasztikus, bár az idővel nem volt igazán szerencsénk, ezúttal alig volt részünk napsütésben, viszont a hó minősége, a pályák állapota csodálatos volt. Rengeteg lehetőség van pályán kívüli csúszásra is, mindenki megtalálhatja a számára leginkább megfelelő területet.
Párszor felmentünk a legfelső részre is, ami 3.165 méteren van, sajnos a sok felhő miatt szétnézni nem igazán tudtunk, viszont innen indulva a pálya legalsó részéig az út 9,5 km, ami azért már jelentős táv.
Nagyon kevés a meredek szakasz, sok rész kifejezetten lankás, de a teljes terület ezzel együtt nagyon jól síelhető. Sajnos nem igazán vannak jelölve a pálya szélek, ezek hiánya különösen ködös időben érezhető.
Étterem és bár a lenti parkoló mellett van egy hatalmas épületben, amelynek egy része még most készül, enni és inni itt lehet, illetve kint van még egy kis büfékocsi forralt borral, grillhúsokkal. A forralt bort sajnos agyoncukrozzák, de ezzel együtt is egészen fogyasztható, és van ereje is.
Amit azért hiányoltunk akár Gudaurihoz képest is, az a mosoly, ebből keveset tapasztaltunk. Nem udvariatlanok, de kevésbé kedvesek ahhoz képest, amit a messziről ide vetődő turista joggal elvárhatna.

A visszafelé út ezúttal 6 óra volt Kutaisi-ig, egy hacsapuri-faló pihenővel együtt. Az elakadós-megcsúszós-tologatós izgalmaktól ezúttal megfosztattunk, köszönhetően egy mogorva, duzzogó, javakorabeli sofőr bácsinak, aki viszont elképesztő profizmussal uralta a kisbuszt és vele a havas utat, így már-már unalmasnak volt mondató a visszaút, ami ugyebár igencsak nagyképűen hangzik a grúziai körülményeket valamelyest már tapasztalva.

A fejlesztési minisztérium tervei között szerepel a közeljövőben egy összekötő út építése Kutaisi és Mestia között, amelynek révén 2 órára rövidülne az út (persze ezt értsd grúz értelmezésben, de egyébként ez majd kb. 3 órát jelent szép időben). Valószínű, hogy a következő úttal ezt meg fogjuk várni, mert biztosan fogunk még ide visszajönni. A Kaukázus könnyen rabul tud ejteni.
20170102-170312-1.jpg 20170102-134209-1.jpg 20161231-164339-2.jpg
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
#Covid infók síelőknekUtasbiztosítás Covid fedezettel FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »