Élménybeszámolók

Múlt heti, szokásos januári síelésünkről.

4 csodás napot síeltünk végig Paganellán.

Hosszas töprengés, tervezgetés után döntöttünk a síterep mellett. Úgy gondoltuk, hogy 9 év után visszatérünk. Nem egy közeli síterep, de talán megéri odáig utaznunk.

A lehető legjobb döntésnek bizonyult.

Amellett, hogy egyszerűen tökéletes időt fogtunk ki, fagypont körüli hőmérséklettel, teljes szélcsenddel, szikrázó napsütéssel, emellett a pályán kellemes létszámú ember csúszkált, egy-két felkapottabb pályán kívül szinte csak lézengett néhány síelő.
Úgy és ott síeltünk, ahogy akartunk.

A hómennyiség és minőség, valamint a pályák karbantartása tökéletes volt. 4 nap alatt egyetlen kikopott, jeges rész, egyetlen kő, semmi hiba nem volt. Délután már indultak a hóágyúk, reggelre mindenhol leratrakolt, kifagyott pályák vártak ránk.
Persze mivel a nagy hó még november végén esett, így már összeállt rendesen, de mivel hóágyúznak és alaposan megdolgozzák, így jeges sehol sem volt.

Sok rosszat el lehet mondani az olaszok hülyeségeiről, időnként linkségéről, de pályát nagyon tudnak csinálni, ezt el kell ismerni.

Az elmúlt években a síterep átesett néhány fejlesztésen, ezek mind a hasznára váltak.
A szezonra átadott új kabinos felvonó és mellé az új pálya is szuper lett. Az új pályát nagyon eltalálták, alapvetően piros, de többféle szakasza van, kicsit eresztősebb és rendes meredek letörés is akad rajta. Mellé szokásosan széles, ahogy az egy jó pályánál illik.

Valami számomra érthetetlen okból a korábbi 50km helyett a legújabb adatok szerint a pályák összes hossza most 40 km az új pályával együtt. Nem tudom, mi oka van ennek a csökkentésnek, de egy biztos, ez klasszikusan az a terep, ami sokkal nagyobbnak érződik, mint amekkora a puszta számok alapján. Mivel minden pálya minden métere hasznosan síelhető, ezért ez valós pályakilométer. (Ellentétben a sok erdei utas, átcsúszós vagy botozós résszel telerakott pályarendszerekkel.)

A pályák "őszinték". Tehát ami a térképen kék, arra nyugodtan mehet egy olyan tudású, nem fogja meglepetés érni, de egy piros pálya sem lesz túl lapos. A pirosaknál persze van szórás, pontosabban változatosság, de ami piros, az nem véletlenül az, biztosan lesz olyan szakasza, amiért olyan lett a színe. Egy-két rövidebb letörés bizonyos pirosokon feketébe hajló meredekségű -rendszerint tökéletes hóval-, de ezek kikerülhetők a pálya másik oldalán.

A fekete pálya egy élvezetesen síelhető, de a középső harmadán valóban fekete meredekségű pálya. Ide olyan menjen, aki ezt szereti és meg is tudja síelni.

A pályarendszer közepén van egy kis funpark néhány ugratóval, hullámmal azoknak, akik szeretnek ugrálni, bohóckodni.

A kezdő- és tanulópályák tökéletesek, van varázsszőnyegtől kezdve ülőliftes tanulópályáig néhány, tényleg minden kínlódás nélkül lehet ezeken gyakorolni, fejlődni, betartva a fokozatosságot. Ez sajnos nincs meg minden pályarendszeren, itt szerencsére igen. Oktatói szemmel nézve ez örömteli.

Keresem a pályákkal kapcsolatos negatívumokat, bármit, turkálok a friss emlékek között, de semmi sem jut eszembe. Minden úgy kitalálva, megcsinálva, ahogy azt kell.

4 nap alatt a közelébe sem értünk annak, hogy unni kezdenénk a pályákat, folyamatosan lehet csavarogni. Mi általában a napot követtük, mindig azokat a pályákat nyomtuk, ahova odasütött. Végülis a napfényes Itáliában voltunk.

A jelölések, a pályák biztonsága -pld. kellő helyeken hálók- az olasz pályákhoz méltóan tökéletesen megoldva. Ahová kell, oda tesznek, nem sumákolják el. Ebben (is) az olaszok tényleg jók.

Rifugiok ("hütték") jók, normál "alpesi" árakkal, a hangulat olaszos, közvetlen, számomra kicsit őszintébbnek tűnő, mint mondjuk egy átlagos osztrák helyen.
Persze tudom, az olaszok is azért csinálják, mert ebből élnek, de nem mindegy, hogy milyen szájízzel hagy ott az ember egy adag "olcsó" eurót.

A táj? Leírhatatlan. Dolomitok csipkés sziklái, több száz méteres szakadékok, a csúcsról a Garda tó látványa, erről felesleges írogatnom. Oda kell menni, meg kell nézni, átérezni.

Mivel régen síeltünk itt, az emlékek megkoptak, így mi sem voltunk biztosak benne, hogy jó döntés-e ez a terep. De olyat kerestünk, ahol van kék pálya is elég, a pirosak jól síelhetők, és a terep mérete miatt pár nap után nem kezdjük el unni.

És bár egy adag szerencse is kellett hozzá, hogy ilyen tökéletes időjárást fogjunk ki, de akkor is, így utólag úgy érezzük, hogy tökéletes döntés volt Paganellát választani.

Tegnap este végre megkezdtük a visegrádi szezont.

Nem vártunk csodát, mégiscsak az első nap, még nem volt ratrakolva a pálya meg egyebek.
Ehhez képest piszkosul jó körülmények voltak. A környezet gyönyörű, igazi télies, vékony hó a fákon, az erdőben, csodás téli hangulat.

De a lényeg a pálya persze, ami nagyon kellemes csalódás volt. Rezső mindenféle mentegetőzése ellenére -"még nem ratrakoltunk, első nap, még én sem próbáltam" stb- a pálya nagyon jó volt, szinte tökéletes, a vártál sokkal jobb.
Tömeg persze semmi, mindkét felvonó működött, legfeljebb egy-két ember állt csak a felvonónál.
Hangulat szokásosan jó volt, a személyzet szerencsére nem változott, ahogy kell, segítőkészek, udvariasak voltak.
Aki ott volt, igazolhat, aki kihagyta, az nagy hülyeséget csinált.

Ha nem lesz egész szezonban ennél jobb sínap, akkor is elégedettek lehetünk.
De lesz ez még jobb is... :-)

Szia!

Annyival kiegészíteném a beszámolódat, hogy ez nagyon jó síterep. A beszámolód esetleg valakinek félrérthető lehet, emiatt gondoltam kiegészíteni.

Néhány helyen megfordultam már, de Carezza az egyik legjobb, ahol jártam. Sőt, többször is jártam-jártunk itt, nem véletlenül. Legutóbb most, február utolsó hetében. Ez egy nagyon jó síterep Olaszországban, a Dolomitokban, Dél-Tirolban. (Nem Tirol, mert az Ausztriában van.)

Miért is jó ez terep?

Egyrészt itt fokozatosan megtalálható minden nehézségű pálya, a legkönnyebbtől a legnehezebb feketéig, és sok a pályán kívüli lehetőség is.
Emellett teljesen jó a kialakítás, tehát a könnyű pályák hamar elérhetők a parkolóktól, onnantól haladva lehet menni a nehezebbek felé.

A pályák nagyon jó kialakításúak, hosszúak, szélesek.

A pályákat kifogástalanul karbantartják, minden reggelre minden leratrakolva, tökéletes minőségben.
(Az említett "azért ez Olaszország" számomra nem értelmezhető, hiszen ugyanazt a minőséget kapja az ember, mint bárhol máshol az Alpokban.)

A felvonókhoz becsúszókat folyamatosan javítják, lapátolják, és többszöri ottjártam alatt egyetlen egyszer sem találkoztam elhanyagolt részekkel.

A felvonók jók, vannak modernebbek és régebbiek is. Néhány korábbit mostanában fognak újabbakkal kiváltani.
Az újabban épült felvonók abszolút korszerűek.

A környékbeli terepekkel ellentétben -ahol szinte csak ülős és kabinos liftek vannak- itt vannak húzóliftek is a régebbiek között, ezek mind tányéros felvonók.
A tányérosok nagy része azonban vagy tanuló-gyakorlólift, vagy egy ülőslifttel párhuzamos halad, tehát nem kell feltétlenül használni őket.
Kettő darab tányéros lift van összesen, amit használni kell, ha valaki szeretné besíelni az egész terepet. Ezek könnyen használható, kényelmes felvonók, enyhe lejtőn húznak fel.

A táj csodálatos, a Dolomitok a világ egyik legszebb vidéke.

A hely hangulata amúgy remek, igazi olaszos dél-tiroli "fíling", sok napsütéssel, lazasággal, tökéletes kávékkal és fantasztikus pizzákkal.
Nagyon ajánlom a Golf hotel pizzeriáját, napos terasszal, közvetlenül a pálya tövében, fantasztikusan finom és hatalmas pizzákkal, 7-9 euroért. (alapesetben két embernek is elég egy pizza) Google: http://goo.gl/maps/MD07c

Tehát összességében Carezza egy kiváló síterep, ami gyönyörű helyen fekszik, hóbiztos, jól karbantartott, és nagyon jó pályái vannak.
Azon ritka terepek egyike, amire még senkitől nem hallottam rosszat, és mindenki, akivel ott jártam, sítudástól függetlenül megszerette.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Csak megerősíteni tudom, amit Rezső ír a pályáról. Tegnap délutántól késő estig nyomtuk, a vártnál sokkal jobb és téliesebb körülmények között.
A pálya hibátlan, kemény alapja van, de kellemesen síelhető bárki számára.

A "helyi erők", a vezetőség hozzáállást, stílusát, a liftkezelő srácok munkáját, a büfét most inkább nem minősítem.
Helyette csak a többiek nevében is megköszönöm, hogy megint nem sikerül csalódni a helyben. :-)

Tehát röviden: menjetek ki Visegrádra, síeljetek, mert jó!

Jöttünk, láttunk, győztünk!

Megjártuk az első krvaveci túránkat, és nagyon jól sikerült. Igazán kellemes síterep, mindenkinek ajánlom, középhaladóktól felfelé az igazi, de a gyengébbek is jót tudnak síelgetni. Erősebb pályák is vannak, nem is rosszak, és nagyon jó hosszú köröket lehet síelni.
Szinte csak ülőliftek vannak, kényelmeseknek is jó választás a hely.

Táj gyönyörű, sokkal szebb, mint ahogy számítottam rá.

Ahogy nézegettem, sok hó esetén a pályán kívüli síelési lehetőségek is jók lehetnek. (Azt nem tudom, mennyire engedélyezett, azt előtte meg kell tudni.)

Hütték, kocsmák kellemesek, jobban megfizethetőek, mint Ausztriában. A színvonal viszont ugyanaz. Amúgy másban is, nem csak a pályákon. Ha a feliratok nem lennének, azt hinné az ember, hogy Ausztriában van, semmi különbség.

Most síeltem először Szlovéniában, de nagyon tetszett minden. Nálam egyértelműen az ajánlott kategóriába esik a hely, remélem járok még erre.

Tegnap megnéztük mi újság Chopokon. Én nagyon régen, legalább 15 éve nem jártam erre, kiváncsi voltam, mostanában mi a helyzet ezen a környéken.

Áron és "Pókmalac" kollégákkal egy napra kiugrottunk, a fő terv a jelölt pályákon kívüli részek felderítése, egy kis freeride volt.

Rövid kitérővel -ezt ne firtassuk - érkeztünk a helyszínre. Egész nap gyönyörű napsütés, szélcsend, mínusz 8-10 fok és tényleg rengeteg hó várt ránk.
Tömeg a pályákon egyáltalán nem volt, a lifteknél a várakozási idő bőven belefért az elviselhetőbe.

A jelölt és kezelt pályák teljesen jók voltak, kifagyott, összeállt porhó, nagyon jól síelhetők.

Pályán kívül a fenti sziklás és törpefenyős részeken a hó már szélfújta, kifagyott, bár kicsitt lejjebb sikerült ott is találnunk néhány porhavas szakaszt, amiket persze rögvest meg is síeltünk. Azért persze a fenti részeken sízés is élvezetes volt.
A lenti részeken, az erdőben megmaradt a puha porhó, de ezeket a részeket biztonsági okokból -nehogy valamelyikünk felkenődjön egy fára- most mellőztük.

Sok túl civilizált nyugat-európai síelés után érdekesség volt újra a tányéros Tatrapomákkal felvonózni. Ahogy egyes helyeken a levegőbe rántott -az amúgy nagyon jó gyors- lift, gyerekkorom sízései rémlettek fel. :-D

Pályán és azon kívül is nagyon jókat tudtunk menni, egy igazi jó síelős nap volt.
Hazafelé után meg is beszéltük -mert beszélni azt nagyon tud mindegyikünk -, hogy ide még időnként ki fogunk nézni, egyszer friss, puha hóban mindenképpen, mert pályán kívül nagy élmény lehet.

A társaság tökéletes volt, jobbat kívánni sem lehet egy síeléshez.

Áron bebizonyította, hogy minden terepen kiválóan síel (de tényleg), a szememben egy kategóriával feljebb lépett. ;-)

Pókmalac pedig igen jó és türelmes sofőr és "házigazda", elviselt bennünket egész úton, sőt még kávéval, teával, kis sörrel is kényeztetett minket. (Tényleg jól esett mind, köszönjük!)
Ezen felül pedig nem rémül meg semmiféle pályától, tisztességgel megsíeli bármelyiket. Pedig utólag bevallva -csak ezt nem kötöttük ott a helyszínen az orrára :-) -néha kimondottan nehéz terepeken is leereszkedtünk.
Állítása szerint még élvezte is...

Köszönöm a társaságnak -és az égieknek- ezt a napot, klassz volt! :-)

Készült videó is a síelésről, amint elkészül a vágás, látható lesz...

Szia!

A társaságnak annyira tetszett Fanningberg, hogy végül még egyszer elmentünk oda. (ez 70km többlet buszozást jelentett, de semmi gond, a felmerülő költségeket majd kifizeted ;-) )

Másodszorra már volt időnk besíelni az összes pályát. Tényleg jó hely, bár az 1 és 2 pálya annyira nem tetszett. (igaz, ha az ember már ismeri, akkor "küldhető", úgy már jók)

Rossz pályát, átverést itt tényleg nem találtunk, mindegyik megfelel a maga színének.

18-án már egészen más idő volt, mint két nappal azelőtt, a völgyben a -20 fok helyett +5 fok volt. Érdekes...

Temészetesen az összes havat levakartuk a hegyről, nektek már nem maradt, bocs. :-)

Jó sízést!

Villámjelentés a helyszínről:

Ma Fanningberget síeltük. A völgyben, a faluban kicsit "hűvös" volt, -20fok :-), de a pályákon már jóval melegebb, talán -8-10 lehetett, de ez a szélcsendben és gyönyörű napsütésben nem volt zavaró. Sőt összességében sízéshez, de akár túrázgatáshoz is tökéletes volt az időjárás.

A pályák kifogástalan állapotúak, hó rengeteg és minden pályán nagyon jó minőségű, ropogós, már elég jól összeállt porhó.

Én most síeltem ezen a pályán először, de nagyon megtetszett, kellemes, barátságos hely. Megszállott kék pályásoknak igazi csemege.

A Wasserhanggipfellift, és a hozzá tartozó pályák a hegy dél-nyugati oldalán vannak.
Koralpén ez a legmagasabb (legálisan) síelhetó terület, már jóval erdőhatár felett.

Ez egyrészt az időnként nagyon erős szélnek leginkább kitett rész, másrészt ez egyetlen terület, amit nem hóágyúznak.

Tehát szerencsés esetben esik elég hó rá, és azt nem hordja el a szél. Ebben az esetben egyébként messze ez a legjobb része a hegynek, teljesen más világ, mint a másik oldalon az ülőliftes vidék. a pályák nagyon jók, és a hangulat tényleg magashegyi.
Hogy ilyen mikor adódik, az teljesen kiszámíthatatlan, időszaktól független.

Mielőtt átcsúsznátok arra az oldalra, mindenképpen bizonyosodjatok meg róla, hogy jár-e a lift! Legjobb valamelyik liftkezelőt megkérdezni, ha nem látszik biztosan.

Szia!

Mi 28-an jöttünk vissza Paganellarol. Hihetetlen jo volt. Ho rengeteg van, emiatt ne aggodj! Kikopott resszel, kövekkel gyakorlatilag nem talalkoztunk. Ott mesz, ahol akarsz, meg palyan kivül is legalabb egy meteres ho van.

A palyakat csodalatosan karbantartjak, reggelre asztallap simasagu mindegyik. A marha nagy melegben persze delutanra volt, ahol összeturtak, de ez sem volt jellemzö. Csak nehany nagy forgalmu palya volt ilyen, a többseg ugyanolyan jo maradt egesz nap.

Hetköznap teljesen jol lehet sielni, hetvegen persze többen vannak, de elviselhetö. Ilyenkor erdemes bejarni a hegyet, mert vannak palyak, ahol sokkal kevesebben sielnek.

Jo sizest!