Március 14-15-16-án Boszniába vettük az irányt, egy utolsó síelésre. Első nap a napos előrejelzések ellenére, ködös volt, egy lift üzemelt az alsó pályákon. Rajtunk kívül kb 20 ember volt, a pályák hibátlanok voltak, végülis az első ilyedség után, nagyon jót síeltünk a tök üres lejtőkön.
Második nap már kevésbé volt ködös, a hátsó tányérosokon kívül minden lift üzemelt, az idő egyre jobb lett, de szerencsére nem sütött ki a nap, nem jött az igért meleg. Határeset volt, ha kitisztult volna az idő, egy óra alatt full bekásásodott volna az összes pálya. Szerencsére megúsztuk, nagyon jó viszonyok voltak egész nap. Féltünk kicsit lemenni az előrejelzések miatt, de nagyon megérte, az olvadás amire számítottunk, az elmaradt.
Úgy döntöttünk, hogy a harmadik napon átmegyünk Bjelasnicára, nagyon kíváncsi voltam már erre a helyre, nem voltam még ott. Az út Jahorináról Sarajevón keresztül, 40km Bjelasnicáig. A hegyre vezető úton felfelé menet, szikrázó napsütésben, lenyűgöző látvány a Bjelasnica. Az olympiai hegy...engem elvarázsolt. Nagyon szerettem volna már látni élőben, nem is nagyon érdekelt hogy milyen lesz rajta síelni, csak ott akartam már lenni rajta. :-) Egy háromszemélyes ülőlift visz fel kb félútig, onnan egy kis letörésen lecsúszva egy csákányossal lehet tovább menni kb 3/4-ig, ott ugyanúgy lecsúszunk egy tányéroshoz, ami a 2067 méteres csúcsra visz. Az idő szép tiszta volt, a körpanoráma pazar. Egyre melegebb lett, és a pályák a háromszemélyestől lefelé full lekásásodtak, de onnan felfelé jól tartották magukat, a fahatár fölött hideg volt. A pályák feketék és pirosak, kezdőknek nem ajánlom.
Nagyon klassz napokat töltöttünk ismét Boszniában.
Előzőleg már töltöttem képeket Bjelasnicáról, most ide teszek párat Jahorináról.