Élménybeszámolók

Karácsony előtt töltöttünk itt három sínapot, egy negyediket pedig a Sella Rondán. Mindenkinek ajánlani tudom ezt az időszakot, mert a szállásárak összehasonlítva mondjuk a februáriakkal alig több, mint féláron vannak 3-4 csillagos hotelek vonatkozásában, mondhatni megfizethetőek. Emellett a népsűrűség bőven előszezont tükröz, a központi pályák kivételével mondhatni lézengtek csak a sízők, mi ezt nagyon értékeltük. Cortina pályái kissé lassabban nyitottak, mint a környező terepek, de bőven rendelkezésre állt így is megfelelő mennyiségű. Faloria részre el sem jutottunk (Cristalloo még zárva volt), csak a Tofana ill. 5 Torri pályáit jártuk be.
A síterep idéntől két fontos új fejlesztéssel gazdagodott. A Tofana csúcs alatti magashegyi rész kapott egy bubis négyülésest mely nagyjából 600 méter szintkülönbséget tesz meg, másrészt egy hosszú kabinos lift köti össze immár Tofanat és 5 Torrit, kb. 15 perces menetidővel kiváltva az eddigi síbuszt.
Reggelente a térképen 25-össel jelölt kabinossal mentünk fel. Egyik kedvenc pályánk a hegyállomásról lefele induló 40-es kék volt, mely kellően széles és lendületes, gyakorlatilag senki sem síelt rajta, nap végén is jó állapotban volt. Néhány kör után a központi részre mentünk át, itt a 19-es hatüléses felvonó alatti többségében széles világos piros 35-ös pályán lehetett nagyon jó gyors köröket tenni illetve ennek folytatásában lévő kék 27-t is kedveltük. A magasabban lévő pályák is jó állapotban voltak, de picit meredekebbek voltak a számunkra ideálisnál. Ezeken a részeken kissé többen síeltek, de a pályák a nap végére sem romlottak jelentősen.
A 14-es Olimpia felvonó csak december 20.-a körül indult, a hozzátartozó kék pályák viszont helyenként kemény jégbordásak voltak, ami kellemenné tette a síelést, ilyet máshol nem tapasztaltunk.
Az 5 Torri rész szintén gyorsan kedvencünké vált. Igazából a 4-es és 5-ös felvonóhoz tartozó lendületes kék és piros pályákat síeltük kevés síelő társaságában. Jó pályák, gyönyörű táj, minden adott volt az élvezeti síeléshez és még az időjárás is kegyeibe fogadott minket. Itt találtuk meg kedvenc hütténket, mely a négyüléses buborékos hegyállomásánál helyezkedett el. Helyi olasz konyha különlegességeit kínálta elfogadható áron, főszezonban talán nem árt előre foglalni, ha valaki a fűtött benti részben akar leülni.
Egy napot a Sella hegy körül síeltünk, Arabbánál léptünk be, mely kb. 50 perc autóval Cortinától sok-sok szerpentinen át. Itt már érezhetően többen voltak, de még bőven a tűréshatráron belül, nap végéig jó minőségű pályákkal, amihez kellett a fagypont körüli napközbeni hőmérséklet is.
Cortina mint hely igen felkapott a főszezonban, a város tele luxusmárkák boltjaival, de ennél sokkal többet nem kínál, a pályákért, egy kis olasz életérzésért viszont érdemes ide eljönni. Vacsorázni általában a szállodánk szomszédságában lévő Trattoria Viennába jártunk, jó konyhával rendelkező autentikus hely, ahová még úgy tűnt a helyiek is eljárnak, átlag pizza vagy pasta 10-11 euró körül volt, de pazarabb főfogásokat is kínáltak.

Karácsony előtti svájci sízésünk egy napját töltöttük ezen a terepen (Davos Parsenn) klosters-i beszállással. Chur felől nagyon jól megközelíthető, mire megérkeztünk, a lift melletti parkoló már megtelt, de kb. 300 m-re a városközpontban van egy nagy parkoló, ott simán találtunk helyet napi 5 v. 6 CHF-ért. A nagykabinos kétszakaszos, mikor felér, több irányba is lehet indulni. Legkézenfekvőbb a 40, 41-es lesíelni egész a Furka felvonóig és máris a pályarendszer közepén találjuk magunkkat. Ha nem is az összes, de a fő pályák működtek, mi a 4, 15 ill. 19-es pályákat használtuk elsősorban, ezek mind széles, jó lejtésű, élvezetes pályák korszerű, buborékos üléses felvonókkal. 41-es pálya is jó, felvonója nyitott, ugyanakor elég gyors. A terep nagyon szép, magashegyi környezetben helyezkedik el, igazi alpesi élményt nyújt, az eddig említett pályák mind naposak a nap többsége vagy egésze folyamán. Tekintettel a minuszokra, jól is tartották magukat végig. A hátsó, 17-21-es és ebből leágazó pályákat keveset használtuk, tekintettel, hogy árnyékos oldalon helyezkednek el, helyenként kissé laposak ill. a hozzá tartozó kabinos is nagyon hosszú, kb. 20 percig megy. A völgymenet Klosters felé nem említésre méltó, vannak ugyan jó szakaszok, de helyenként lapos, sőt egy emelkedő rész is van, ahol 50-100 métert gyalogolni kell ill. a völgy felé eső rész pedig csak egy erdei út. A terep összességében tetszett, egyöntetű véleményünk volt, hogy megérte ide egy napra ellátogatni, bár nem voltak kevesen, sorba sem kellett állnunk. Az árak svájciak, de erről már írtam a laax-t beszámolóban.

Karácsony előtti héten síeltünk négy napot ezen a terepen. Sítérkép alapján már régen kinéztem ezt a terepet, meg nagyon jó véleményeket is olvastam róla. Az, hogy vállaltuk a számunkra több, mint 1000 km-es utat az is hozzájárult, hogy a fiam szputnyikos és Svájcban tűntek legrugalmasabbnak a szabályok. Szállást is aránylag kedvező áron találtunk, a flimsi Hotel Adula a főszezoni árak csaknem feléért kínált szállást reggelivel, érkeztünkor semmilyen covid igazolást nem kértek, elfogadták bemondásra, hogy oltottak vagyunk, ismertették a Svájcban érvényes szabályokat (más hotelekben, hütték belterébenben állanóan szkennelték az oltásit). Mellesleg beutazáskor senki nem kérte tőlünk az előírt friss pcr tesztet ill. kiutazáskor sem a 4-7 napon belül megismételtet. Ott tartózkodásunk alatt annyi változás történt, hogy új országos szabályok jöttek, ezt követően wellnessbe csak 2G+ (120 napon belüli oltottság) igazolással lehetett lemenni 16 év felett, amit sajnáltunk, mert tényleg egy nagyon színvonalas délutáni relaxációról voltunk kénytelenek lemondani. Maga a falu az autópályától kb 10 km-re van, tehát nagyon jó a megközelíthetőség, viszont ennek az volt az ára, hogy előszezonban is meglehetősen sok volt a síelő, úgy tűnt számunkra zömében svájciak.
A síterep maga nagyon nagy területet fed le, ez a térképről nem igazán jön le. Nem volt nyitva a teljes pályarendszer, ottlétünk alatt kb. 110 km működő részt jeleztek, de a felvonók egy kivételével működtek. Érdekes módon úgy tűnt a faluban több a hó mint fenn a hegyen. Szerencsére a fő pályák mind nyitva voltak. Ha értékelni szeretném a terepet, akkor pozitívunként tudom mondani, hogy van néhány zseniális, minden igényt kielégítő pálya, mely számomra azt jelenti, hogy hosszú, széles, megfelelően lendületes, de nem túl meredek, változatos, korszerű felvonó tartozik hozzá. A fahatár feletti pályák között van jónéhány olyan, mint a hullámvasút, ezeket nagyon kedvelem, dombról le és fel lehet jó tempóban sielni, akár ugratni. Ezek a kedvenc pályáink a következők voltak: 12, 23 alsó része, 51,52, 66. Nagyon jónak mondanám a 64-es laax-i völgymenetet, 1-1 szűkebb, laposabb résztől eltekinteve jó tempóban lehet több, mint 1100 m szintkülönbséget döngetni. Délelőttönként mindenki a magasabb pályákon síelt, ilyenkor szinte egyedül mehettünk itt. A flimsi völgypálya sem rossz, nagyon hosszú, de inkább laposabb, utazós, 1-1 komolyabb letöréssel, csak a nap végén használtuk. Ha negatívumot kellene mondanom, az az, hogy a 3000 méterig terjedő magasság ellenére sem tűnt magashegyi terepnek, inkább egy nagy teknőnek, nincs az a magashegyi érzés a terepen síelve. Emellett van sok pálya ahol valami hibázik, ha nagyon kötözködni akarok, ahol nem volt az az érzésem, hogy mindenképpen még egyet akarok menni: lassúbb felvonó, hosszú, laposabb utazós pálya vagy ellenkezőleg hosszabb meredek rész buckásodással, szűk vonalvezetés. Ehhez jön még negatívumként a svájci árfekvés, mely mind a bérlet, mind a hütte hütteárakban tükröződik. 16 CHF egy sültkrumpli kolbásszal, 8 CHF egy jagertea. Este a hotelben 7 CHF egy deci bor, 24 CHF egy pizza. De lenn Churban a Burger Kingben is tudtunk 8000 forintnak megfelelő frankot fizetni egy jobb menüért. Nyilván aki Svájcba megy, az ne panaszkodjon, de azért nem tudom szó nélkül hagyni. A bérletárak flexibilisek, ami azt jelenti, hogy minél több a síelő, annál többet kell fizetni érte, ezért talán megéri előre megváltani, mert a sízés napján jóval drágább lehet, mert addigra sok jegyet már eladtak. Felnőtt bérletünk egy nappal korábban megváltva 4 napra 280 CHF volt.
Összességében Svájc talán nem éri meg az árát, még egyszer nem biztos hogy mennék, max Zermattba, mert az annyira egyedi. Szerencsére képeslap időt fogtunk gyönge faggyal végig, a pályák jól tartották magukat, négy nap alatt felhőt sem láttunk, volt nap mikor 12000 m szintkülönbség lazán összejött, tehát az ár/érték arány azért nem volt rossz.
Egy napra Davosba is ellátogattunk, arról majd a megfelelő helyen írok.

Ezt a hetet Val di Fassaban töltöttük, zömmel a Sella ronda területén síelve. Idén hó alig hullott eddig, így gyakorlatilag csak műhavon síeltünk, viszont szinte az összes pálya hóágyúzott, így igazi korlátot a hóhiány nem jelentett.
Szállásunk Albaban volt, kb. 200 méterre a sífelvonók völgyállomásától, melyek közül egy kabinos Alba Ciampac régióba vitt fel, míg a másik, egy 100 fős nagykabinos a Belvedere területre vitt fel, mely már a Sella Rondába kapcsolódik.
Az érkezést déli irányból tettük meg, Val di Zoldo-Malga Ciapela-Passo Fedaia útvonalon, mely most jól járható volt rengeteg szerpentinnel, de havazás esetén gondok lehetnek, mindenképpen javasolt a hólánc bekészítése. A kb 80 km-es hegyi szakaszt kb. két óra alatt tudtuk megtenni.
Alba Ciampac területén egy napot síeltünk, igazán nem nyűgözött le. A fekete pályák mindkét oldalon jók lennének, de elég jegesek voltak, amit én nem kedvelek. A Pozzába vezető piros nagyon jó, csak a vége hosszan lapos, sok lökdösést igényel, így ezen sem mentünk kétszer.
Többi napon napon Belvedere felé indultunk a nagykabinossal, itt fönn van egy nagy katlan, tele széles kellemes lejtésű pályákkal, melyek még a nap végén is jól síelhetőek zömmel, kezdők is megtalálják a számításukat.
Egy nap Val Gardena felé indultunk a narancssárga útvonalon, Seceda lett volna a végcél, de meg meg álltunk, végül eltévedtünk, így már nem értük a végcélt. Ugyanakkor mind Campitello területen, mnd Val Gardena területén a Sassolungo hegy tövében nagyon jó pályák találhatóak, melyek nem részei a körnek, ezért sokkal kevésbé zsúfoltak, szintén jól síelhetőek a nap végéig.
Két alkalommal is elkalandoztunk Alta Badia felé, mely szintén nagyon tetszett, széles, esetenként hosszú, lendületes kék ill. piros pályákkal. Nagyon tetszett a San Cassianoba levezető piros, a Piz Soregáról levezető La Frania ill. a Piz la ila-ról lejövő pirosok (Bamby 1-2, Altin), Gran Risa eléggé elhasznált volt, így azt nem próbáltuk ki. Szintén nagyon jó és nevéhez méltóan szinte folyamatosan napos a Pralongiáról lejövő Del sole, viszont nem annyira tetszet a szintén innen, de San Cassiano felé levezető hosszú kék pálya, mely kissé lapos volt a carvinghoz, inkább olyan utazós kék.
Arraba pályái egész más jellegűek, többségük meredekebb, szinte folyamatosan árnyékos, ha nem a Sella Ronda részei lennének egyébként tetszenének.
Akkor pár szó a körsíről: egyszer sem csináltuk meg végül, a szombati hazautat megelőzően terveztük, megvettük a hétnapos bérletet, ami kb. csak 15 euróval több a hatnaposnál, el is indultunk, de az erősödő szél miatt lezártak néhány felvonót, így nem tudtuk megtenni az elkezdett narancssárga kört. Általánosságban elmondható, hogy itt is lennének jó pályák, de általában zsúfoltak, még így januárban is, főleg a nap végén, mikor hazautazik a nép. Nem olvadt egy percet sem, ennek ellenére voltak buckás részek a meredekebb szakaszokon délutánonként. Persze meg sem közelítve azt, amikor plussz fokok vannak napközben. A laposabb szakaszok viszont végig jól síelhetőek maradtak.
A csúcspont talán a Marmolada gleccser meglátogatása volt. Egyik nap késve indultunk kissé és már hosszú sor állt az Arraba feletti 10-es számú kétülésesnél, ami mgkerülhetetlen a Sella felől indulóknak, így végül aznap másfele síeltünk. Következő nap az első felvonóval elindultunk, odaérve az említett kritikus felvonóhoz még gyakorlatilag senki sem volt, így mehettünk tovább, nagyon szép helyeken felvonózva ill. síelve. Átkelvén a Padon hágón lesíeltünk Malga Ciapelába, a nagykabinosnál sem volt senki szinte, két kört mentünk simán, csak a harmadiknál kezdtek többen lenni. Maga a lejövő pálya kiváló, széles, lendületes, hosszú és csodálatos környezetben fut végig, mindenkinek ajánlom, főleg reggel kevés emberrel.
Sok minden tervezett dolog kimaradt ebből a hétből, de így is nagyon jót síeltünk, nagyon szép környezetben. Időjárással szerencsénk volt, igaz nagyon hideg volt, de többségében szélcsendes vagy alig szeles, napos időnk volt.
A körsí erőltetését nem javaslom, érdemes inkább a többi pályára menni. Egy baja van a rendszernek, hogy nagyon népszerű, nyilván nem véletlenül.

Márciusi pinzoloi síelésünk egy napját töltöttük ezen a terepen, kb 1 órán át, főleg szerpentineken vezetett átide az utunk. Már rég kinéztem ezt a kis terepet, főleg a nagy szitkülönbségű pályái miatt, kapra jött a tiszta, napsütéses idő. Hétköznap lévén nagy tömegre nem számítuttunk, ami be is igazolódott, de elhagyatottnak sem volt mondható a terep, ami lényegében egy sípályából áll, igaz ez 1600 m szintkülönbségű. Hatüléses kiskabinos vezet fel 2000 m-re, ahonnan egy százszemélyes, általunk csak szardíniásdoboznak nevezett nagykabinos típusú lift megy fel 3000 m-re.
A lefele induló 12-es, majd 13-as pálya egy kellően széles, igazi magashegyi piros lejtő, kellően változatos, néhány nem túl meredek letöréssel. Tekintettel, hogy a nagykabinban egyszerre 40-50 személynél több nem utazott fel, kis kivárással (vagy sietséggel a kiszálláskor) gyakorlatilag egyedül lehetett lefele döngetni. A pálya és hóminőség a napsütés ellenére végig kiváló volt, csak a alsó szakasz olvadt kissé később. A szakasz végén akár lassítás nélkül lehetett átkanyarodni a 15-ös piroson keresztül a völgyállomásig vezető 1-es ill. 2-es pályára, mely egy szintén nagyon kellemes, világospiros, a végén kék lejtő. Túl sokan ezt sem síelték, így az olvadás ellenére még a nap végén is élvezhető volt a kásásodó hó ellenére. A teljes pályahossz a tékép szerint fentről leig 7500 m, ami reális is.
Fentiek mellett van még egy rövid ill. egy kissé hosszabb, meglehetősen lassú ülős felvonó, melyek piros jelzésű, de akár a kezdők által is biztonságosan használható kellemes lejtésű pályákat szolgálnak ki ( a völgyállomásnál lévő ülőst gyakorlatilag senki nem használta).
Összességében egy élvezhető síterepet ismertünk meg, mely haladók számára hosszabb távra talán unalmas, de kezdőbb síelők számára tanulásra kiválóan alkalmas. Szintén szóba jön, ha a melegedő idő miatt magasabbra kell "menekülni". A rendszert a Marmolada pályához tudnám hasonlítani, talán kevésbé látványos környezettel, kissé rövidebb felső, kissé hosszabb alsó szakasszal, de még egy fokkal jobb pályákkal.

Kissé megkésett beszámoló Civetta régióban tett március első heti síelésünkről. Szállásunk Zoldo Pecol-ban volt, 30 méterre a 31-es kabinos völgyállomásától, tehát abszolút pályaszállás, igényes, három légteres, jól felszerelt max. 7 főre igénybe vehető appartmanok, melyhez fűtött sítároló is járt. Tulajdonosok is teljesen korrektek, ha valaki ebbe a régióba készül jó szívvel ajánlom: Casa Balaestra néven lelhető fel.
Hóból nem volt hiány, hihetetlen mennyiségek estek a tél folyamán, a tömeg a farsangi hét ill. az észak olasz síszünet ellenére tolerálható volt, max 2-3 perces sorbanállás fordult elő a terepen. Az szállásunknál lévő 12 fős állókabinoshoz tartozó 38-as pályát inkább pirosnak mondanám, a 39-es világospiros, de relatíve szélesek, jó lentülettel lehet rajtuk végigmenni, számomra úgy tűnt, ezek a pályák tartján magukat a legjobban a terepen, a magas igénybevétel ellenére sem buckásodtak a nap végére sem, pedig napközben röpködtek a plusszok. A hét négy napján éjszakai sízésre is van lehetőség, melyre a többnapos bérletek érvényesek, szerintem ezt sem érdemes kihagyni. A 40-es pálya a tetejétől eltekintve világoskék, erről lehet egyrészt átcsúszni fennebb a 39-s buborékoshoz, míg alul a síterep nagyobbik felére átvivő kétüléseshez. a 39-eshez tartozó pálya különösebben nem tetszett, alul ill. felül lapos, középen van egy meredekebb (piros) rész. A 36-os, 34-es pályák nem lennének rosszak, csak az itt lévő végtelen csákányos tartott vissza attól, hogy egynél több alkalommal síeljek errefele.
Az alleghe-i részre a 32-es ill. 21-es meglehetősen lassú kétüléses visz át, az erre felé lévő pályák között is lenne jó, de a lassúbb felvonók miatt csak ezeket sem gyakran használtuk ( a 42-es pálya a nap végére le is romlott, a 33-ast szinte senki sem ment). A 21-es felvonó tetejéről egy hosszú, helyenként lökdösős, helyenként pirosas kék pálya vezet le a 3-as kabinos aljához, vagy a völgybe is tovább lehet menni, bár ezt sem gyakran tettük a lentebbi részen gyorsan romló pályaminőség miatt. A 3-as egy vadiúj, nagyon gyors, nyolcüléses kabinos lift, melyet különböző nyomvonalú pályák szolgálnak ki. Az 5-6-os felvonók szintén gyorsak, de nincs rajtuk buborék, de a hozzájuk tartozó pályák sokkal inkább pirosak, mind kékek szerintem, itt található egy ugratókkal teletüzdelt épített pálya is.
A 13-as üléses szintén modern, de fedél nélküli, két oldalán nagyon széles pályák futnak, a felső meredek rész kikerülhető. A Selva di Caorle völgybe levezető pirosok relataív hosszúak, kevésbé szélesek és egyes szűkebb részeken buckásodtak az enyhe időben.
Magas a terep nagyon szép környezetben fekszik, a Civetta ill. Pelmo hegyek uralják a látképet, de a Marmolada is látható sok helyről. Magát a terepet négyesre értékelem, talán mert a magashegyi pályák közelebb állnak a szívemhez, mert van 1-2 lassúbb felvonó ill. az alacsonyabb tengerszint feletti magassság, az enyhébb ídő ill. a csúcsszezon okán a pályák többsége hajlamos volt a buckásodásra. Aki teheti ezért szerintem kerülje el a nagy sííszünetek idejét.
Ha valaki egy teljes hetet töltene a terepen, érdemes tudnia, hogy Alleghe-ből főszezonban félóránként síbusz jár át Malga Ciapelaba (2 euro a jegy), ahonnan megmászható a Marmolada, ezt szerintem nem szabad kihagyni (a leírást lásd ott, ilyenkor 5+1-es v. 4+2-es bérletet kell vásárolni), a buszmegálló a kabinos felvonó aljától völgyirányba kb. 100-200 m-re van. Selva di Caorle-ból pedig szintén jár (fizetős) síbusz Cortina felé, itt sem több a menetidő fél óránál, mi nem mentünk át, de szerintem jobban jártunk volna, mint a Sella Ronda körrel (lásd a leírást ott ).

Március első hetében látogattunk el egy napra és tettük meg a narancssárga kört Arabba-ból indulva. Farsangi hét volt, talán ennek is köszönhető volt a töméntelen mennyiségű síelő. Reggel fagyott, de a verőfényes napsütésben gyorsan melegedett az idő, romlott a pályák minősége. Arabba feletti csúcsról indulva nagyon óvatosnak kellett lenni a meglehetősen meredek pályán, kevésbé a már meglévő, még puha buckák, jobban a sok síelő miatt. A Val di Fassa-i rész élvezhető volt, a széles pályákon jól eloszlott a tömeg. Val Gardena felé közeledve egy alternatív narancssárgára tértünk át, mely a völgyben futó lapos részt volt hivatott talán kikerülni. Ez ismételt sorbanállást illetve a 29-es kabinos alatt futó, addigra már rendkívül buckás pálya leküzdését jelentette. Innentől kezdve csak a lapos részeken lehetett jó sebességgel síelni, a meredekebb pályákon félméteres tömör buckák voltak. Tiszta menetidőt tekintve kb. 5 óra alatt sikerült csak körbe érnünk.
A véleményem az, hogy biztos nagy élmény a Sella, de ehhez érdemes kevésbé zsúfolt időszakot választani, meg persze a szerencse sem árt, hogy a napsütés mellé kissé hidegebb idő társuljon.

Civettai egyhetes síelés egyik napján, kivárva a napos időt, vettük ide az irányt. Alleghe-i völgyállomástól kb. 20 perc alatt ért ide a síbusz. Az első kellemes meglepetés ekkor ért, a beszámolók alapján várt hatalmas tömeg helyett gyakorlatilag senki sem várakozott a kabinos aljában. A gyér látogatottság okára később derült fény: egy lavina betemette az Arabbába visszavivő Padon 2 lift egyik oszlopát, a drótkötél is le volt ugorva, így Arabba ill. a Sella Ronda felől lezárták az átjárást. Ez azt jelentette, hogy egész nap 3-400 ember lehetett összesen a gleccseren. Felérve a látvány minden várakozás felül múlt, gyönyörű kilátás körben, közel fél órán át bámultuk a tájat a kilátóból, majd irány a pálya. Egyik legszebb síélményem következett: a kb. 9 km-es pálya döntő része magashegyi környezetben fut elképesztő díszletek között, jól előkészített, jegesedés mentes, széles, felül nagyjából piros, alul laza kék nehézségű lejtő, verőfényes napsütés, fenn -9, lenn enyhe plusszok, kevés síelő, hóvastagság a völgyben is legalább 2 m. Mi négy kört mentünk, de akár 6 is lehetett volna, sorbanállni nem kellett. Egy menet kb. 40 perc alatt megvan. Aki a környékben síel és teheti menjen el, még ha autózni is kell, ilyen (tömegmentes) körülmények valószínűleg soha nem lesznek. A liftet a látottak alapján szerintem ebben a szezonban már nem javítják meg, ezért a Sella felől viszont senki se tervezzen látogatást.

Március 13-tól 16-ig síeltünk ezen a terepen, összességében igen elégedetten távoztunk, az egyik legszebb tájjal bíró síterep azok közül, ahol jártam. Előnye, hogy a pályák többsége igen magasan, 1900 m felett van. Körbe csupa 3000-es csúcs: Marmolada, Civetta stb.
A terepet délről közelítettük meg, Bellunoig autópálya, ezt követően még kb. 1 óra Falcade-ig. Szállásunk a Residence Panoramaban volt, mely egyike a kevés pályaszállásnak, a Falcade felé vezető völgymenet mentén, nevéhez méltó szép kilátással. Tiszta, modern appartmanok, reggelivel 36€/fő.
A Falcade völgyállomásról két gyors egymás utáni boborék nélküli négyüléses visz fel, második igen szeles tud lenni. Fenti pályák kellemesek, szélesek, inkább kéknek beillőek, 1-1 meredekebb letöréssel. A völgymenet meredekebb, helyenként szűk, délután buckásodhat, főleg melegebb idő esetén. A legmagasabb pont a Col Margherita 2500 m-en van, amit egy négyüléses buborékossal lehet elérni. Innen fentről több pálya indul, egyebek mellett a 10 km.-es 20-as számmal jelzett Innamorati. Kezdetben a fahatár felett halad, majd kb. 4-5 km. után az erdőben, egész vissza Falcade-ig. Nagyon nagy élmény végigmenni még úgy is, hogy néhány helyen lökögetni kell magunkat ill. egy helyen lecsatolva menni kb. 50 m-t egy enyhe emelkedőn. A csúcsról másik irányba kanyarodó pályák a San Pellegrino hágó felé vezetnek. Reggelente többször itt kezdtünk a simára ratrakolt pályán döngetve néhány kört. Kb. 650 m szintkülönbség, a piros részeken is van 1-2 rendes letörés, haladók számára tökéletes. A pályák alyáról egy 100 fős nagykabin hoz vissza, vagy lehet továbbmenni a hágó pályáira. A Cima Uomo tetejére egy fedetlen négy, majd egy kétüléses visz fel, a lejövő piros pálya az egyik kedvencemmé vált, nem túl meredek, de lendületes, egyenletes lejtésű piros 3 km-en keresztül. Egy baja van, hogy felvonózás közben rendesen tud fújni a szél. Ezen az oldalon van egy buborékos is, több pályával, a piros kezdetben lapos, utána meredekebb, de le lehet jönni csak kéken is.
Összességében nagyon jó választásnak bizonyult ez a rendszer, még hétvégén sem voltak túl sokan, a pályán többségén még délután is lehetett carvingozni, mindenkinek ajánlom. A környék többi terepére nem jutottunk el sajnos. (Alpe Luisia-ra a hágótól 15 percenként jár át síbusz, Falcadetől pedig Civetta ill. Marmolada közelíthető meg szintén síbusszal, a menetidő 30 ill. 60 perc)

Szia Gyöngyi !

Közepes sítudással jobban jártok az olasz oldallal, ahol ennek a tudásnak tökéletesen megfelelő pályák várnak benneteket. A helyetekben én az egynapos átcsusszanást választanám a svájci részre, ez megér 30 €-t, ha már utaztok több mint 1000 km.-t. Javaslok egy útitervet, ami szerintem 1 nap alatt meg is valósítható:
Válasszatok ki egy derült, nem túl szeles hétköznapot,amikor várhatólag az időjárás sem fog délutánra drasztikusan romlani és már nyitáskor az első liftekkel menjetek fel valamelyik hágóig (Theodulpass v. Plateau Rosa). Itt a 80-as pályán, mely még kellő meredekségű, vegyetek egy jó nagy lendületet és úgy csússzatok tovább a 73-ra, különben hosszan lökdöshetitek magatokat rajta. Mielőtt elérnétek a Trockener Steg épületkomplexusát, balra kell térni rácsatlakozva a 66-os pályára, mely levisz benneteket egész Furgg-ig, ez egy tempós széles piros, napközben sokan vannak rajta. Furgg-tól lefele reggel talán még be lehet vállalni a fekete 62-est, délutánra ez a pálya (szűk, meredek, buckás, zsúfolt) életveszélyessé tud válni. Ha mégsem teszitek, akkor a 8 üléses kabinossal röviden fel kell menni Schwarzsee paradise irányába (vigyázat, ne vissza Trockener felé induljatok, mert az is felfele visz csak jóval magasabbra), majd az 51-52 valamelyikén csúszhattok egészen Furi-ig. Az itteni felvonókomplexumban a Riffelberg irányt kell követni és kis le-, majd hosszabb felvonózás következik. Felérve egy hatüléses buborékos visz fel tovább benneteket, a tetejéről a 29-28-26-on végighaladva (széles, alul szűkebb, de lapos piros pályák) juttok el egy öreg, szűk, négyüléses kabinos aljába (Gant), ezzel lehet felmenni Blauherdig. Itt a 7-8-9 bármelyikén jókat lehet síelni, szélesek, a fekete is inkább sötétpiros. (a négyüléses aljától ne csússzatok lejjebb, mert az Zermattba visz, macera a visszajutás). Blauherd-ről egy 150 személyes nagykabinos visz Rothornra, innen Gantig lejövő 19-es panorámája gyönyörű és a pálya is jó. Ganttól nagykabinnal felmentek és a meglehetősen szűk, kanyargós 44-esen lecsúsztok a korábban már használt hatüléses tetejéig. A hatüléses alatt futó kék pályák igen kellemesek, érdemes többet fordulni, ha időtök engedi. Innen lecsúsztok a 39-41-42-n (helyenként szűk, helyenként kanyargós piros) és kabinnal fel Furi-ig. A másik lehetőség, hogy már fenn kabinba szálltok és úgy mentek Furiig. (2. megálló). Furitól mehettek nagykabinnal Trockener Stegig (kényelmetlenebb, gyorsabb), vagy a nyolcüléses kabinossal (lassabb, kényelmesebb; 4 megálló !) Innen a V jelzésű hatüléses buborékossal menjetek fel Furggsattelig, síeljetek egyet a 69-en, (egyet a 70-esen is ha van idő), majd a nagykabinnal menjetek fel Klein Matternhornra, itt ha van időtök lehet gleccserbarlangot nézni, hüttézni, kilátóra felmászni, mert Cerviniába már csak lefele vezet az út, egy dologra kell csak vigyázni, Plateu Rosánál Olaszország felé kanyarodjatok. Emlékezetes túra lesz, meglátjátok.
Az olasz árakra már nem emlékszem, de a Plan Maison-i hüttében isteni forró csoki volt és a bombardinot sem szabad kihagyni, a svájci árak érdekesek, egy pizza, igaz életem egyik legjobbja 25 CHF körül kóstált, sültkrumpli emlékeim szerint 8 CHF. Italok sem olcsók, úgyhogy termosszal jobban jártok. Ha Svájcba indultok, előtte a térképet lehetőleg alaposan tanulmányozzátok.
Üdv. t.

A zermatt-i beszámoló folytatását az olasz oldalról a Cervinia topikba írnám.
Két napot töltöttünk itt a hatból, többé-kevésbé bejárva a pályákat a valturnenche-i részt is beleértve. Zermatt felől két féleképp lehet megközelíteni Olaszországot: vagy a nagykabinossal felmenni a Klein Matternhornra és innen lesiklani, vagy a Trockener Stegről két csákányossal elérni a Plateau Rosa-t. Mi mind a kettőt kipróbáltuk, a csákányos megoldás bizonyult a gyorsabbnak, a kabinosnál legalább fél órát álltunk sorba. Szerettük volna kipróbálni a világ leghosszabb kezelt sípályájának tartott Klein Matternhorn-Valturnenche útvonalat, de meglepetésünkre egy rövid felvonózás beiktatása elkerülhetetlen, így nincs közvetlen lecsúszás. Sőt végig se mentünk, csak a 2200 m-en fekvő Salette részig, mivel Valturnenche-ből egy álló kabinos jön vissza, amit a gyerekeknek nem volt kedve kipróbálni. (ők a nagykabinosokat is kifejezetten utálták egyébként a tömeg meg a himbálózás miatt).Egyébként a pályák nagyon kellemesek és jól kezeltek voltak kivével a 7-es felső szakaszát és a pályákon is alig voltak. Az "e" felvonó egy kissé lassú négyüléses, míg az "f" egy gyors buborékos szuper pályákkal. Cerviniába a "h" jelzésű tárcsással lehet visszajönni, egyik nap itt legalább 10 percet álltunk sorba. 7-es csúsztunk le a faluig, megfelelő esésű tempós piros pálya, mely csak az egyik napon tűnt frissen ratrakoltkak. Cerviniából egy hatüléses kabinos indul felfele, melyet 3 négyüléses követ egész a svájci határig eljutva. Emlékeim szerint mindegyik négyüléses buborékos, megfelelően gyors, a környező pályák inkább kékek, szélesek, gyakorlóknak igazi paradicsom. Az igazi kedvenc számomra azonban az előző felvonókkal párhuzamosan futó "E" és "M" gyors buborékos hatülésesek voltak, melyek közül a felső az idei idényre készült el és egész a Mattenhorn tövéig visz fel. Lefele a faluig kb. 1000 m szintkülönbséget tehetünk meg számos lehetőség közül választva egymással párhuzamos széles, változatos, elsősorban piros pályákon. Lehet csak kéket választani, ezeken sincs lökdösős rész. Nagyon jól kezelt terület volt ez, kevés emberrel (igaz hétköznap), talán itt síeltünk a legjobbat. Érdekesség, hogy a felső hatüléses lábtartója automatikusan csukódik ill. nyílik fenn és kisgyerekek kiesésétől is véd a korlát.
Összehasonlítva Zermattot Cerviniával utóbbi bár kisebb, de gyakorlatilag összes pályája széles, jól síelhető, nincsenek szűk összekötő részek, kezdőknek jobban javasolható, érezhetően kevésbé zsúfolt. Látványban az olasz rész is nagyon szép, de Svájc nyilván mindent überel (19-est és 69-est aki teheti ne hagyja ki). Zermatt mint falu nagyon elegáns, tele tengeren túliakkal, Cervinia csak egy apartman komplexusnak tűnik, ugyanakkor utóbbiban sok a pályaszállás, ahol a házból kilépve akár már ülhetünk is a felvonóba. Svájcban átszámolva kb. 30 euróval drágább a felnőtt nemzetközi bérlet, ezt további kb. 40 euróval tetézi, ha vasúttal kombinált kell, mint nekünk, akik Taschben laktunk. Ugyanakkor a ha fiatalok vannak is vannak a csapatban, azoknak Svájcban jóval tovább jár a félárú bérlet (talán 16 éves korig), mint az olasz oldalon.

T. Fórumtársak !

Sok-sok élménnyel megrakodva érkeztünk haza Zermattból, íme akkor a beszámoló:

Szállásunk a Monte Rosa Apartmanházban volt Tasch-ben (foglalni már októberben érdemes). Az apartmanok egyszerűek, de kényelmesek, érdemes a 6 ágyasba menni négy személynek is, sokkal tágasabb, megéri az árkülönbséget. Konyha nem a legjobban felszerelt, nincs pl. mikró vagy vízforraló, de összességében megfelel. Vasútmegálló 100-200 m. a háztól függően, reggel 6 induló, délután 3 érkező vonattal. A Tasch-i főpályaudvar kb. 500 m.
Útvonal M7-M70-Maribor-Ljubljana-Trieszt-Milánó-Simplon hágó. Budapestről bő 12 óra alatt teljesíthető a sebességhatáron autózva megállókkal.
A síterepre három helyen lehet feljutni, közvetlenül a vasútállomással szemben indul a fogaskerekű a középső hegyre (Gornergrat), közel 40 perc alatt ér fel a csúcsra. Ez alatt van egy nagyszerű kékpálya paradicsom kb. 5 egymás mellett futó, különböző vonalvezetésű változatos pályával, melyet egy kb. 350 m. szintkülönbségű hatüléses buborékos szolgál ki. Ezen a hegyen van még egyebek mellett 125 fős nagykabinos 1000 méteres szintkülönbséggel. A pályák, melyeket kiszolgál (28,29) nagyszerű pirosok, azzal, hogy a rávezető szakasz (44) meredek, keskeny, a levezető rész (26) pedig meglehetősen lapos.
A következő feljutási lehetőség egy símetró, mely a vasútállomástól kb. 500 méterre indul, és az első hegyre (Sunnegga-Rothorn) visz fel. Oda gyalog vagy meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. A metró felső állomásától további felvonók visznek felfelé, első pillanatban már önmagában ez az egy hegy is hatalmasnak tűnik. Nekem egyik kedvencem volt ez a hegy nagyszerű pályáival. A nagyon gyors D jelzésű négyüléses a 8-as világos feketét és a 9-es ill. 7+4-es pirosokat szolgálja ki. Ezek a pályák változatosak, lendületesek, szélesek. A csúcsról lejövő 19-es piros ha lehet még jobb: hosszú, változatos, gyönyörű kilátással a szemben lévő hegyekre.
A harmadik hegy a Klein Matterhorn messzemenően a legnagyobb, olasz és svájci oldallal. Ide a vasútállomástól a már említett meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. Az induló nyolcas kabinos a rengeteg embert is gyorsan "felhabzsolja", kb. 25 perc alatt visz fel a 2900 méteren lévő Trockener Steg-re. Innen egy 100 fős nagykabinos visz fel tovább 3800 méterre. A gleccserpályák innen indulnak. Általában hosszú a várakozás, a látvány miatt igen, a síélmény miatt kevésbé érdemes felmenni, mert a lejövő pálya helyenként igen lapos. Van itt még két buborékos, mely több piros pályát szolgál ki. A 65-66-os piros széles, jó vonalvezetésű, de igen zsúfolt, a nap végére kissé buckásodott. 69-est külön kiemelném, ez a Matterhorn tövében vezet, gyögyörű rálátással erre a csodálatos hegyre. Kezdetben széles, kellő meredekséggel, később laposodik, vége felé egy túlélhető szűk buckás meredek völgyel. A lejövetel kissé problémás, a 62-es fekete szűk, meredek és buckás, kicsit is kezdő ne próbálja ki a nap végén. Érdemesebb Fruggról kabinossal visszamenni Schwarzsee-hez, az innen induló pirosok kezdetben önmagában is jók, később átmennek egy laposabb erdei pályába. Lenn a probléma az, hogy a nap végén rengetegen várnak a síbuszokra, nagy a tolongás.
Összességében az a véleményem, hogy a világ egyik legszebb látványvilágú pályarendszeréről van szó, sok jó pályával, de sok a szűk, helyenként meredek összekötő szakasz. A tömeg elvielhető, sorbanállás a Klein Matterhorn-i kabinos kivételével inkább csak hétvégén jellemző. A pályarendszer hatalmas kiterjedésű, bár jók az összeköttetések, az átjutás időbe tellik. Szemmel láthatóan nem minden pályát kezelnek minden nap, de fagy esetén jól tartjk magukat. Pályaszállás nemigen van, a feljutás időbe tellik (Tasch-ből több mint egy óra bármelyik csúcs), Zermattban lehetne símetró a zsúfolt elektromos buszok helyet. Maga a város igen elegáns, sok üzlettel, világmárkákkal, árak nem a mi zsebünknek valók. A csúcs egy 30 milliós karóra volt (forintba átszámovla) amit láttunk. A hüték drágák, egy főétel 20-30 CHF között, pizza 20 CHF, italok 5 CHF körül, sültkrumpli 8-9 CHF. Síbérlet szintén drága, főleg, hogy a tasch-i vasútra is érvényes kiegészítéssel vettük. Az idő gyögyörű, végig napos volt, ez sokat hozzátett az élményhez, kezdetben hideg volt, később jelentős felmelegedéssel, ekkor a 2500 méter alatt a pályák számottevően romlottak napközben.
Mindent összevetve megérte elmenni, de legközelebb inkább pályaszállásra vágyom.
Egyenlőre ennyit, hamarosan folytatom az olasz oldal leírásával.

Mi az idei szezonnyitó alkalmával voltunk egy hosszú hétvégét, nagyjából bejártuk a négy hegyet, mindebből legjobban a hochwurzen-i esti sízés ill. szánkózás tetszett.
Esti nyitásra ott voltunk, pálya gyönyörűen kipreparálva, egy karcolás se rajta. Az egészet a felvonó tette még érdekessebbé, a kabinok ötös csoportokban mennek, közép- ill. végállomáson rövid megállókkal. A lényeg, hogy kb 4 és fél perc volt arra, hogy a liftből kiszállva felcsatoljunk, majd leérjünk a kb 3 km hosszú, 700 m szintkülönbségű pályán, ekkor pont elértük a kabinokat (nem kellett percekig várni a következő csoportra). Egy kör így azt hiszem 13 és fél perc lehetett. Azon a pályán, ami még délután feketének tűnt a sok bucka miatt, gyakorlatilag nyílegyenesen zúgtunk lefelé. Mégis biztonságosnak tünt, mivel a pálya tükörsima volt, igazi adrenalin löketet az alsó szakaszon lévő ugratók jelentettek. Én két gyerekkel voltam, de aránylag kényelmesen le lehetett azért időre érni. Így mentünk 7-8 kört, majd felvonó zárás előtt szánkót béreltünk és felmentünk, hogy most a 7 km-es szánkópályán jöjjünk le. Ez igazi jó buli, a kezdeti meredekebb részt követően kellemesen kanyarog a pálya, igaz néha szinte koromsötétben, jó éles kanyarokat vetve. Az este hüttepartival ért véget, éjfél bőven elmúlt, mire a szállásra értünk.
A 24 eurós esti jegy valóban soknak tűnt, de ha a megtett szintkülönbséget (több mint 5000 m), vagy távot (közel 30 km) nézem, szinte többet síeltünk, mint a meglehetősen zsúfolt, délutántól buckás nappali időszak alatt. Egyszer mindenképp megéri kipróbálni, de bennem az is felmerült, nem lenne hülyeség csak esti sízésre járni, főleg ha egy jó kis társaság is a rendelkezésre áll a csúszáshoz ill. az éjszakába nyúló afterpartyhoz.