Családommal először jártunk ezen a síterepen, igazából ez életemben az első alkalom, hogy Magyarországon síeltem. Csak egy napra indultunk, de a gyerekek unszolására maradtunk még egyet úgy, hogy a sípálya panziójában szálltunk meg.
Összességében pozítívak a benyomásaim. Látszik, hogy a pálya üzemeltetői igyekeznek az egyébként elég szerény adottságokból a maximumot kihozni.
- A pályákat rendesen karbantartották, éjszaka hóágyúzták és ratrakolták.
- A felvonók ránézésre Ausztriában levetett darabok, de megbízhatóan működtek.
- A személyzet figyelmes, a beülős felvonót mindig lassítják, ha gyerek vagy bizonytalanabb felnőtt következik. Emiatt viszont elég lassú a feljutás.
- A parkolás, étkezés is rendesen mogoldott.
- Negatív meglepetésként ért viszont, hogy sehol nem lehet kártyával fizetni. Se a jegypénztárban, se a panzióban, se a büfékben. A végére teljesen ki is fogytunk a pénzből és az étkezéssel már spórolni kellett.
- Már a pályáról készült fényképeken is feltűnt, de a valóságban még riasztóbb, hogy a pálya világítását hagyományos betontönkökre szerelt fa oszlopkkal oldották meg úgy, hogy azok légvezetékkal vannak összekötve. Ez egyrészt rendkívül ronda (a síelés nekem esztétikai élmény is egyben az erdővel, hegyekkel, a havas táj látványával), másrészt a szivacs takarás nélküli betontönkök közvetlenül a pálya szélén balesetvszélyesek is.
- A pályaszállás nagyon egyszerű, de tiszta és rendezett, a személyzet pedig itt is figyelmes. Meglepett viszont a zaj. Este kilencig folyamtosan zene szól, utána pedig dübörögnek a hóágyúk reggelig, amin a faház fala csak keveset tompít.