Élménybeszámolók

A mai időjárás nem különösebben kedvezett a sielésnek, de azért lehetett sportolni. A pályák használhatóak voltak, aminek nagyon örültünk. Délután három órától egyfolytában esik a hó, legalább 8 - 10 cm-re saccolom. Karácsonyi tömeg az itt nincs. A parkolókban is volt még hely, illetve a Hüttékben is kapott mindenki ülőhelyet. A lifteknél nem kellett várakozni sehol, igaz ma még ünnepnap van.
Remélem szépen lekezelik ezt az új havat reggelre. A hóágyúk is mennek ezerrel, ha kimegyek az erkélyre lehet hallani a zúgásukat.

Mindenütt jó, de legjobb Alta Badia!!!!
Ne aggódj, mikor hazatész ugyanolyan hurrá-komentet fogsz írni, mint mindenki.
Mi áprilisban megyünk, de a pályák jók lesznek. Tuti fix.
8 éve járok, március - április, de mindig remek volt. Ha nagy a meleg, menjetek korán reggel és úgy elég du. 15-ig sielni. Ebéd egy parkolóhoz közeli hüttében, egy-két csúszás aztán lehet menni sétálni Brunico-ba, vagy csak úgy léc nélkül felliftezni a Lagazoui-ra, esetleg a Sas Pordoi-ra. A Lagazoui-n van egy menedékház (hütte) délután már senki sincs ott, csak az üzemeltető család: apu, anyu, kutya, gyerekek. Míg nem indul le az utolsó lift lehet kártyázni, vacsorázni, pihizni, a Dolomitok tetején...

Kulacs

Megtörtént a tavaszi síelésünk.
Úgy gondolom, hogy a síélményeket az időjárás nagyban befolyásolja. A mi 6 napunk alatt az időjárás a következő volt: ezerrel sütött a nap, 10 fok volt árnyékban.
Aki véletlenül ezt a tavaszi síelést tervezgeti leírnék egykét gondolatot:
Legfontosabb a nap sugarai elleni védekezés, ugye 2000 méteren és a fölött sokkal erősebb az UV sugárzás. Ha a nap süt, akkor annak estére igen piros lenyomata tud maradni. Nagyon sok leégett arcú embert láttam. (Egyet a tükörben is...)
Következő fontos dolog: keljünk korán. A liftek indulásakor már érdemes a pályákon lenni. Ilyenkor még nincs nagy meleg az éjjeli fagy és a ratakok a pályákat szépen kipreparálják, óriási élmény a frissen fésült pályákon a szikrázó napsütésben senkitől sem zavartatva síelni. Déltől már csak a magasabban fekvő pályákat és a nagy napos terasszal rendelkező Hüttéket látogassuk. 2-3 óra körül az aktív síelést nyugodtan be lehet fejezni, addigra a pályák nagyon legatyásodnak.
Túrák, amiket ebben a tavaszi időszakban is javaslok:
1. Sella Ronda jobbra kerülve. Corvarából indultunk. (a parkoló már 5€) Ebédidőre már kis kitérővel a Monte Pana-n voltunk. Csak a Gröden hágóról levezető pálya volt gyenge és a bejutás Wolkensteinbe a patak partján.
2. Marmolada. Bebizonyosodott, hogy Cassianoból indulva egyszerűen nem lehet bucka mentes állapotban elérni a Passo Padonról levezető pályát. Ha álmomban buckás pálya kísért, mindig ez jut eszembe. Lehet, hogy egyszer eljövök nyáron és megnézem, gyanítom, hogy fű állapotában is buckás. A levezető pálya mesés volt, semmi jég, semmi bucka.
3. Belvedere. Átsieltünk a Belvedere pályákra, mert azok igen magasan fekszenek. A közepén meg felállítottak egy nagy ugratót, ahonnan mindenki nyugodtan ugrathat, mert az érkezési oldalon egy hatalmas felfújt párna van.
4. Alta Badia egész nap. Gondolom ez nem meglepő. Kedvenc pályám a 8A nekem csak baglyos. A baglyos hüttétől indul. Új meglátásom, hogy a Pralongia-ra felérve érdemes egy kis kaptatót legyűrni, és felmenni a korongos felvonó túloldaláról induló pályához, ha a La viza völgy felé szeretnénk menni. Ezt a pályát nem véletlen nevezték el Pista del Sole -nak.
Túra amit tavasszal már nem javaslok:
Seceda, Sella Ronda balról kerülve, LAgazoui.

Kulacs

Húsvét a Sella Rondán.
Mindig is mosolyogva olvastam, hogy a Sella Ronda nyitva április 10-ig. Most úgy alakult, hogy áprilisban tudtuk le a tavasz sielésünket. Gondoltam, hogy most kipróbáljuk. Az áprilisi sielés még a márciusinál is élvezetesebb! Kint járva azt szűrtem le, hogyha akarnák az olaszok egész nyáron tudnák üzemeltetni a kőrsít. A pályákon rengeteg hó, minden reggelre tökéletesen rendbetéve.
A várakozás a lifteknél más értelmet nyert: Most arra kellett várni, hogy a nagyobb kabinok legalább félig megteljenek,hogy elindulhassunk. Szinte csak német sielők voltak. Eltüntek az olaszok, riderek, kezdő csoportok. Mivel az óra átállítás után voltunk, még este fél nyolckor is világos volt. A liftek 17.15-ig jártak. Mindennap meleg volt, rengeteg km-t sieltünk. Még estére sem romlottak a pályák, hiszen a terhelés rendkívül alacsony volt. Minden nyugodt volt, akik ebben az időben jöttek a körsíre valóban tudták élvezni a természetet és a napfényt. Március 20. után működik a Dolomiti Super Sun nevű kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy az akcióban résztvevő szálláshelyeken a 7 éjszakás ott tartózkodás 6 éjszakának megfelelő áron vehető igénybe és a hat napos síbérlet 5 napos áron vásárolható. Namost ezt az utószezoni árakon lehet kalkulálni. Így a történelem legolcsóbb sielését adtuk elő. És mindehez jön a fantasztikus díszlet, a napsütés, a kék ég.
A négy terep közül nekem a kedvencem Alta Badia. Bármilyen időjárás is volt, ott minden pálya 100%-os volt. Nehezünkre esett egy picit, hogy korán keljünk, de megérte. Elsők között siklani a szépen fésült pályákon, minden fáradságot megért.
Lehet, hogy más években nem szerencsés ennyire későre tenni a tavaszi síelést, de most bejött.
Az egyetlen hátrány az volt, hogy a tavaszi időjárás előcsalogatta ausztriában a trafipaxos rendőröket és sajnos két ízben is sikerült ennek kárát szenvednem...

Kulacs

Arabba
Szerintem nagyon kedves kis falu a Sella Rondán. Szinte minden szállást lehet pályaszállásnak nevezni. Itt gyalogolni úgyis kell, úgyhogy nem lehet probléma az a 10-200 méter. Mostanság már könnyítettek az átgyaloglók terhein, a kabinos felvonókhoz mozgójárda és mozgólépcső vezet fel. Ez a legkisebb terep itt, ha nem mentek el a Marmoladara szerintem ne töltsetek el egy teljes napot. Amikor jön át a pálya a campologno hágóról Alta Badia felől, lehet egy kicsit hómotorozni egy arra kijelölt pályán. Nagyon frankó!! (ha nem hoztál magaddal hómotrot, lehet kölcsönözni.)
Az Arabbai pályák lelke a Porta Vescovo nevű hegy. erre kell minduntalan felmenni, hogy a különböző pályákon le lehessen csúszni. Meglehetősen változatos utakon lehet ide lejutni, de minden pályáról elmondható, hogy a hegy adottságai miatt meglehetősen meredekek. Legalább 5 különböző pályán lehet lejönni, minél nagyobb ívben jöttök le annál lankásabb természetesen. Végül is lehet teljesen kék páyát is találni. A Porta Vescvora két kabinos felvonó visz fel. Azonos épületből indulnak. Az egyik egy klasszikus nagykabin, a másik egy folyamatosan induló kis kabin, melynek középállomásáról indul a Marmoladai túra. Ezt mi Bagolynak hívjuk. (Úgy néz ki.) Ezt jobban szeretem ,mert itt folyamatosan mozog a tömeg, szép lassan araszol a kabinok felé. Fent van egy csodás étterem (Önkiszolgáló). A kilátás fenséges, a teljes Sella látható.
Ha a Baddiai részről indultok, menjetek el a Belvedere pályáira, ami már a Val di Fassa nevű terep. DE az már egy fél kör, de nem sok negatívummal. Nagyon élvezhető.
A Disco Hütte kihagyhatatlan az Arabba és a Belvedere között. Itt már csak Arabba felé kell átmeni az úton, a másik irányt egy felüljáróval elegánsan megoldották. Ha jöttök vissza az út mellett egy jelenktéktelen kricsni van bömbölő zenével és matt részeg német sielőkkel. Nagyot ott van a hely...
Általában a pultos is merev részeg szokott lenni.
Nekem nem a szívem csücske kirándulni a Marmoládára, Malga Ciapellára. Abban az irányban még nincs túl nagy lift kapacitás, kell sorakozni bőven. Mondjuk szépidőben szenzációs fent lenni, de oda jutni, vagy onnan visszajönni nem túl szórakoztató. A nagykabin is be tud sűrűsödni nagyon, ami a csúcsra visz fel.
A kalkulációhoz: Arabbából csak négy lift kell és máris a Santa Cassiano-i parkolóhoz értek. Abból is az utolsót, a Pralongia "fagyi lift" -et kell elérni zárás előtt. Ez egyébként elvesztette romantikáját amennyiben egy négyüléses gyors liftre cserélték galád módon. Ha egy órával a zárás előtt elindultok Arabbából, kényelmesen visszaértek ez tuti.
És a hullámos 13-as pálya Alta Badiában igazi koronája a napnak. Itt már nyugodtan megállhattok az Ütia Sharagesnél (Bombardino), liftezni innen már nem kell csak csúszni, az meg megy sötétben is...
Kulacs

A Sella Ronda az még dél Tirol, tehát teljesen olyan a piakultúra és az ételek mint Ausztriában. Jagertee, glühwein, Vodka feigen, sör, Jagermaister minden játszik. Az ételeknél azonban szerencsére már érződik egy kis olaszos beütés a mindenféle nyokki (tészta) ételekkel kapcsolatban. Az italokhoz is csatlakozik az itt ikon szerű Bombardino. Ez a jóöreg tojáslikör felforralva és tejszinhabbal megbolondítva. Ezért a Hüttékben rebbenéstelen szemmel elkérnek 3,5€-t. Az üzletekben olyan 12 €-ba kerül egy liter. Tejszinhabot jobb ha itthonról visztek, mert nagyok ki kell fogni az üzletekben. Az itteni sörök nagyon finomak a Forst a földkerekség egyik legfinomabb söre. Mézzel meg bodzával meg mittudomén mivel készül. Sok felé azt csapoják a hegyekben. Ha a boltban veszed akkor a Moretti is nagyon jó lesz.
Én már minden hüttében voltam - ez nálam alapelv. Három hüttét mindenképpen ajánlok: Ütia Sharaghes. http://www.miaaltabadia.it/cf/c29_u...tia_saraghes.jpg
Ez a 13-as hullámos kékpálya közepe felé található Alta Badiában. A teraszán mindig süt a nap.
Porta Vescovo. Ez a nagykabin végállomásán van az Arabbai Részen. Önkiszolgáló étterem a spenótos nyokki őshazája. A sült csülök is innen eredeztethető.
A belvedere területen, a Sella Ronda vonalán oda vissza érinthető a Sas Becé nevű hütte. Valami sielő mókus-é lehet , mert tele van kupákkal. Arról híres, hogy itt van a környéken egyedül literes sörös korsó. Mondom valami sportember-é a krimo.
Végül is remek program az is ha felmentek a kabinnal szintén innen a Belvedere területről a Sas Pordoi-ba. Ez a hütte a Sella hegyen van fent 2950m. A léceket nyugodtan lent lehet hagyni. Ha szép idő van, azt a kilátást soha nem fogjátok elfelejteni. A felvonóhoz csak gyalogosan lehet oda menni, kb. 200 m-t kell sétálni. Mi az utolsó felvonónál szoktuk a léceket hagyni. De ha felviszitek a csúcsra a szerkót átvághattok az egész Sella Masszívon, a Val Mesdi nevű legendás fekete pályán, pontosan Colfoscoba juttok. Na ez csak vicc volt, az az út csak hegyi vezetővel járható feketeöves sielők, bordozók számára.
http://dolomitesport.com/wp-content.../uploads/2009/04/20090412...

Üdv: Kulacs

december 29-én voltunk.
A Hochwurzen-en, a Planai-n és a Haus-i pályákat próbáltuk ki. A dec 25-i esőből ide is jutott bőven. A pályák nagyon jegesek. Az öt napos Amade sielésünk alatt itt találkoztunk a legnagyobb tömeggel. Minden pályát lehet használni, de mind jeges.
A Planai és a Hochwurzen közötti liftállomásnál parkoltunk le.
A Hochwurzennel keztünk. Szeritem a környék legjbb adottságú hegye, itt vannak a legjobb pályák, kár hogy nincs sok pálya. Van egy viszonylag új lift a hibrid, melyen ülő székek és kabin is van. Ezzel nagyon szépen fel lehet jutni, a mellette lévő pálya nagyon jó, de a régi kabin-csoportos felvonó középállomására visz, innen másfelé is el lehet kalandozni. A Tauernalm-tól (rönkhütte) le lehet csúszni ehhez a felvonóhoz. Ezek a pályák jók voltak. Nem túl jegesek. A lenti rész, már gázosabb volt, a házak között található kék pályákra gondolok. Itt már csak a hóágyúk által kirazlot pályákon volt hó (jég)
Ezután átmentünk a Planai-ra.
Az új 8 üléses litnél nagyon sokan voltak. A kedvencünk a 12 -es pálya, most szimtén jeges volt. Olyan, hogy csak a ratak lánctalpnyomait láthatod rajta.
Átcsúsztunk Haus-ba. Az átkötő pályák, gondolom a magasságuknál fogva egy fokkal jobbak voltak. A Höfi lifteknél lévő pályák nem voltak rosszak, a tömeg sem volt veszélyes.
Ahogy visszafelé jöttünk Hausból, kell használni egy rövid csákányos felvonót, mely egy kis katlanból indul, a 12-es pálya elejére visz föl. Lärchkogel-Südlift a neve a térképen. Na ezt messziről kerüljétek el délután. Mi itt egy jó 20 percet vártunk. Már azon gondolkodtam, hogy gya log felmegyek, csak 79 méter a szintkülönbség.
A Talfahrt-ot kihagytuk, lifttel mentünk le, mint szinte mindenki.
Amíg nem esik hó rendesen, addig szerintem ez marad a helyzet.

Kulacs

dec. 30
Ma itt sietünk Obertauernben. Sosem értettem, miért nincsen benne az Amade Síszövetségben ez a terep. A környéken minden terep benne van és tök jó, hogy a többnapos bérletekkel sok város siterepeit be lehet barangolni.
Miután kipróbáltuk, mostmár tudom miért nincs ennek a terepnek szüksége a síszövetségre. Való igaz, hogy Obertauern benne van Ausztria legmenöbb öt síterepe között.
A liftek nyitására érkeztünk, a P3-as parkolóban álltunk meg, másoknak is ezt javaslom. Innen indultunk a zöld színű Tauernrundéra. A napos oldalra átérve, többször újra mentünk néhány pályán, annyira el voltunk tőle ragadtatva.
A liftek nagyon gyorsak, kényelmesek, csak ott nincs buborék, ahol a szél ezt nem teszi lehetővé. Lehet, hogy máskor ennél többen szoktak lenni, de mi tömeggel szinte sehol nem találkoztunk.
Ebéd időre végeztünk a zöld körrel, kicsit még a szokásos ebédelési hullám előtt be mentünk egy hüttébe. Az árak egy hajszállal magasabbak mint másutt.
Délután kényelmesen megtettük a piros kört, néhol elidőzve.
Ami kevesebb mint máshol, az a slide park, meg a tanuló csoport.
Relative sok magyar beszédet hallottunk, mely érthető, ha arra gondolunk mit nyújt ez a terep, és csak 500 km Budapesttől. Ha a bérletárakat összehasonlítjuk, más terepepekével. Ez effektíve magasabb, de sokkal többet lehet itt sielni egy nap alatt, a gyors lifteknek és a remek pályarendszernek köszönetően.

Kulacs

dec 27. Fachauwinkel - Kleinarl - Zauchensee
Ezen a napon a Flachauwinel-i autópálya parkolóból indultunk. A Flachauwinel-i pályák a mellettük lévő hatüléses gyors felvonókkal mindig is a kedvenc terepünk a Ski Amade-n belül. Itt délelőtt, ha kibújik egyáltalán a nap, nagyon szépen süti a pályákat. Szinte csak kék pályák vannak, igazi családi terep. Erre egy kicsit rátesznek az itteniek, mert a szokásosnál sokkal több border pálya van. Még a lift alatt lévő vad terepre is tesznek itt-ott korlátokat, hidakat, hogy a riderek tudjanak nyomulni. Ez egyrészt jó, mert a liften ülve van mit nézni, pontozni. Másrészt viszont egy kicsit zavaróan sok a földigérő kabátos, lógó-gatyás, fogszabályzós oszták tinédzser, aki mindent leszar, mert nagyon laza. (Főleg tömegben). Ha a hegy túloldalára is átcsusszanunk, nagyon szép széles kékpályát találunk. Ha rendesen van hó érdemes lecsúszni egészen Kleinarlba, de ha nincs (mint most) inkább a félútról kanyarodjunk vissza.
Ezután átmentünk az autópálya másikoldalára,a Zauchensee-i pályákra. Mikor átértünk a traktor-vontatta kabinokkal, mindenkinek leesett az álla micsoda si-plázát varázsoltak ide az Osztrákok. Mondták is a gyerekek, hogy ez biztos valami támogatásból építették. Mindenesetre én nem láttam sehol óriásplakátot, hogy aszongya "Európa itt épül".
A Zauchensee-i pályák tényleg remekek, csak a völgy, ahol a liftek összefutnak, nem tejlesen ergonómikus, néha kell botozni, hy egyik oldalról a másikra eljussunk. Amit még észleltem az az, hogy nincs olyan sok hütte. Ha láttok egyet, menjetek be, mert az ami más terepeken jól működik "hogy majd bemegyünk a következőbe" az itt úgy alakul át, hogy valahogy jussunk vissza abba amit az imént láttunk.
A völgyben van néhány természetesen, meg egy-két lift felső állomásán. A parkolóhoz levezető pirospálya nagyon jeges volt, de az új lifttel le is lehet menni, így megspórólhtjuk a jégsízést.

Kulacs

dec. 26. Alpendorf-Wagrain.
A tegnapi hóesésnek itt semmi nyoma nem volt a völgyben. Minden szép zöld... Az Alpendorfi liftállomásoknál egy frankó parkolóházat építettek, ha ügyesen a magasabb emeletekre mentek, akkor szinte a pálya mellett lehet kiszállni. A pályákról: az alsó talbfahrt jég. Szó szerint jég, a botot nem tudtuk semennyire sem beléje vágni. Ez itt kaphatott a tegnapi esőből. A fenti pályák viszont némi újhóval voltak borítva, azok nagyon jók voltak. Lehet, hogy gazdasági válság, vagy H1N1 de nagyon kevés ember volt. A tavalyi tömegnek most semmi nyoma nem volt. A Hütték kongtak az ürességtől. Wagrain felől építettek egy új kabinos felvonót. Én amíg nézegettem senki nem jött fel vele. (lehet hogy próbaüzem volt?) A Buchhau piros 60-as kutya jeges volt a felső részén. Javaslatom, hogy az utolsó, kocsihoz lecsúszást helyettesítsétek egy libegőzéssel. Amíg nem jön új , nagy hó, a talbfahrtok nagyon jegesek lesznek.

Kulacs

Tök jó dolog ez az internet. Az ember visszaolvasgatja a régi bejegyzéseket és csak ámul, hogy egyes terepeken mekkora a fejlődés. A Sella Ronda már régen nem az mint néhány éve volt. A lifteket folyamatosan cserélik, hol a kabinokat módosítják, néha a kapacitást, a sebességet növelik. Most eljutottunk oda, hogy gond nélkül kétszer körbesíztük a hegyet. Reggel az első kabinnal indultunk 8.30-kor Corvarából Arabba felé a narancssárga irányban. 12 előtt pár perccel fordultunk vissza. Még megebédeltünk a Sella hágó után, (a hüttében egy kolozsvári lány dolgozik, a konyhán meg egy románia srác nagyon finom és gyors volt a dolog). Fél négyre újból Corvarában voltunk. Kb. 40 km sítalpon, 32 km fevonózással megspékelve. Igazán nem kellett beledögleni. Manapság talán csak egy dolgot kell szem előtt tartani a kőrsín: ez pedig a Wolkeinstein-i tömeg. Ott van ugyanis messze a legtöbb szállás, az a legpuccosabb terep. Amikor azok elindulnak, úgy 9-10 óra között, mindkét irányban bedugítják a felvonókat. Érdemes e tömeg előtt haladni, így lesz hely az ebédnél a hüttében, nem kell tolongani a felvonóknál. Ha erre nem figyelünk könnyen ilyen szituba kerülhetünk:

Na akkor még gyorsan ideírok egy újabb túrát. Ez azoknak lesz jó akik nem Alta Badiában szállnak be a kőrsíbe. Elsősorban Val Gardena-i és Arabbai rezidens sielők számára ideális. A Campologno Hágóra kell első körben eljutni. Ez Corvara és Arabba között található, a sípályák egészen az aszfaltos útig levisznek. A felvonó, amivel kezdjük a túrát átvisz az út felett neve Cherz I. Valszeg arról kaphatta a nevét, hogy a Cherz nevű hegyre visz fel. Út közben remek versenyt lehet üllni a Cherz II. nevű párhuzamosan haladó lift utasaival. Felérve a szintén Cherz nevű Hütte melett jobbról elhaladva indul a sielés. Nagyon lendületes kékpályán juthatunk le egy völgybe ahonnan több lift is indul. A legtávolabbi, kétszemélyes lifthez csusszanjunk. Ami a Pralongia nevű hegyre visz (A lift neve: Pralongia) Ezt mi csak fagyi liftnek becézzük, majd 15 percig halad egy igen szeles területen, igen mérsékelt sebességgel. A felvonó mentén akár vissza is lehet sielni a völgybe, mert az a pálya is remek, csak utána, ha folytatni szeretnénk a túránkat újra a fagyi felvonót kell igénybevenni.
Na a Pralongián próbáljunk jobbra tartani, mert így érhetjük el a túránk igazi célját a hullámos kékpályát, mely ha jól emlékszem 12-es számú. Ez kb. 11 km hosszú, egészen a Piz Sorega nevű tojásos felvonóhoz vezet le, San Cassianoba.
11 km kékpálya, és lehet rajta eszelősen gyorsan menni, vagy szép lassan ahogy tetszik, további sielők, főleg délután, rajtunk kívül nem lesznek. Egyre kell vigyázni, hogy amikor már leértünk az erdőbe és megszaporodik a társaság, nehogy elkanyarodjunk jobbra Armentarola felé.
A Piz Sorega nevű lifttel fel a hegyre, és onnan vissza lehet jutni a Sella Rondára, több pontjára is. Csak a kék 6-os pályát hanyagoljuk, annak közkedvelt elnevezése Delta Pálya. A régi Delta főcimképei alapján...
Én hogyan mennék vissza: a Piz Soregából előre szépen kigyalogolunk kb. 80 métert. Amikor oszlik a tömeg láthatjuk, hogy balra lent a völgyből 3 lift is indul. A középsőt célozzuk be. A Biok nevű hegyre visz. Innen a hegytetőről tovább haladunk a három induló pálya közül a jobb oldalin. Jól eresszük ki a lécet, hogy a végén ne kelljen botozni. Az Ütia Biokhoz (hütte) érve eldönthetjük, hogy Corvarába (Val Gardena) vagy a Campolongo Hágóhoz (Arabba felé) szeretnénk vissztérni.(Vagy ott a Hütte mellett megéleztetjük a léceinket egy jókedvű helybéli vax mesterel) Jobbra le vezet az út Corvarába, egyenesen a felvonóhoz menve pedig újra a Parongiára juthatunk. A Pralongiáról aztán a fagyi lift mellett jobbra kell menni. Ha Corvara felé megyünk tilos kihagyni a Neger Hüttét. Hogy miért Néger Hütte nem tudom, de a teraszán ülve, sört és/vagy Bombardino-t iszogatva piszok hamar feketére lehet égni a napon.

Évek óta visszatérő koptatói vagyunk a terepnek. Szerintem Alta Badia a legjobb indulásnak, már néhány éve itt leírtam: nem véletlen, hogy a hivatalos Sella Ronda leírások mind Corvarából mesélik el az utat.
Az idén is megyünk majd márciusban. Akkora már hosszabbak a nappalok és nagyon süt a nap is. Este 17 óráig lehet nyomulni.
Mi a túra sielést kedveljük, tehát azt amikor reggel kitűzünk valami célt, oda szépen elsielünk, majd vissza. A Sella Ronda erre remek lehetőséget kínál. Nem csupán a körbe sízés lehet túra, de az összekapcsolt terepeknek köszönhetően hasonló, vagy hosszabb utakat is összeállíthatunk. Már régebben leírtam a Marmolada, a Seceda, a Lagazuoi túráinkat. Most feldobom a tavalyi sztár túránkat amit kétszer is lenyomtunk. A neve legyen Monte Pana. Ez egy völgy vagy mi Santa Christina fölött, modjuk 1600 méteren van tehát lehet hogy hegy, de mi oda lesieltünk tehát inkább völgy. Lehet, hogy fensík. Ez a túra akkor jön jól, amikor a Sella Ronda túlzsúfolt. Sajnos van ilyen. Lényegében egy letérő a Sella Rondáról. A Val Gardenai részen kell feljutni a Piz Sellára. Ez kétféleképpen is megthető: vagy Plan de Gralba-ről felhúzó nagy kabinnal lehet, vagy a Sella Rondába is beletartozó 45-ös, 51 majd 52-es liftel. Innen jön egy fantasztikus rész, gyönyörű aranybarna sziklafalakkal és "jég-esésekkel" száguldós és lassabb erdei szakaszokkal tarkított síút egészen a Monte Pana nevű részhez. Itt a Monte Pana Sporthotel teraszán mindig süt a nap, az ételek nagyon nagy tányéron jönnek és nagyon finomak, a csapolt Frost pedig páratlan. Najó a számla is rendes, dehát ha az ember már idáig eljut, nem szabad kihagyni a dolgot. Itt van visszafelé egy kis hegy a Monte di Seura (2117m) amire néhányszor érdemes felmenni majd ismét le a völgybe, van vagy három szép pálya vissza. A Sella Rondára visszatérő pálya is szép, de van egy kis kétüléses lift ami árnyékos részen halad igen lassan. Hidegben engem ne szidjatok...
Ez az elzárt rész a nyüzsi mellett igazán megér egy kis kalandot, nagyon melegen tudom ajánlani mindenkinek.

Üdv.: Kulacs

Haj!

Én most voltam egy napot Zauhensee-ben. Néhány tanács: Döntsd el, hogy melyik pályákat szeretnéd besielni az adott napon, mert nem mindegy, hogy hol parkolsz le. Ha átszeretnél csúszni Flachauwinkl-be, akkor az első parkolóban állj le, onnan indul egy kabinos felvonó jobbra. Ha maradni akarsz Zauchensee-ben, akkor meg a már említett három felvonó közös állomása körül parkolj le. A terep természetesen siléccel is bebarangolható, de igen gázos pályán kell átsielni. Azon a bizonyos világkupa pályán. Jelenleg tiszta jég az egész, szűk pirospálya.
Ha napos az idő az egész környék legnaposabb pályája az amelyik lemegy Flachauwinkl-be. Mellette van kabinos felvonó. A pálya vérméséklet szeint választható piros, vagy kék. Ha a kisvonattal, vagy busszal átmentek Flachauwinkl pályáira, nagyon szép és jólkiépített terepre juttok. A busz kb 5 percig megy, 400 méter, de gyalog ne vágjatok neki. Nagyon jól sielhető nem meredek pályák. 6 üléses buborékos felvonók. Visszaútnál vegyétek figyelembe, hogy a hegytetőre vivő 3 üléses lift 16.00-kor leáll.
Ha több napra mentek, érdemes egy-egy napra Flachauba és Wagrain-ba is átugrani.
Kulacs

Na most néztem a neten, hogy a Hochwurzen-i hegyen átadtak egy új hatüléses liftet a 37-es pálya mellett. RohmoorsII névre hallgat. Elvileg itt is lehetne nyomulni kezdőknek és oda kocsival is vidáman oda lehet jutni. A felső állomásánál van az általunk csak rönk Hüttének hívott csoda épület, az megér egy misét.
Sajnos mikor mi szoktunk menni (a két ünnep között) ez a pálya vagy nem működött, vagy csak műhóval ment, úgyhogy én még nem voltam rajt.
Itt a rönkhütte oldalában lehet bérelni szánkót (5€/nap) a kabinos felvonóval fel lehet nyomulni a szánkó pálya tetejére és nyomni egy 7km-es szánkó pályát. Azért Síbakancsban nem valami raj a dolog, a második kanyar után már majd leszakad a láb. És ott kanyar van bőven....
Ezt egyébként este is lehet használni, csak arra nem jó a bérlet és igen drága a dolog. Mindegy, nappal lehet csúszni, mi le szoktunk jönni 3-4 szer, olyan mintha elszánkóznánk Visegrádra az azért nem rossz. Persze nem olyan "huzzad má' öcsém" tipusú szánkózásra gondoljatok, hanem 20-40 km/h- száguldásokat a szakadék felé. Meg burulás, vészleugrás stb...
Sajnos van egy-két gyökér aki a szánkópályán sielget, úgyhogy vigyázni kell, mer ha valakit eltrafálunk szánkóval annak az fájni szokott....

Kulacs

Március első hetét töltöttünk ezen a terepen. A magyar sízők számára kicsit ismeretlen vidék, ezért megpróbálom bemutatni. A megközelítés szerintem könnyű, én Lienzen felé mentem. Sehol dugó, nyugodt 8 órás út a 775 km-re (Budapesttől). A Síterep települései: Corvara, Colfosco, S.Cassiano, Pedraces, La Val. Corvarából és Colfoscoból közvetlen bekapcsolódási lehetőség van a Sella Rondába. Ezek a falvak szinte csak hotelekből és garni szállókból, meg apartmanokból állnak. Minden épületben vendégeket fogadnak. A jellemző ár éjszakánként és fejenként 40 Euró és attól fölfelé. Nem éppen olcsó. Ennél csak a bérletek drágábbak. A felnőtt Dolomit Superski jegy 190 euro. Mindezért csodálatos síélményt kapunk. A Sella Rondáról az ottani topicban írtam bővebben. Alta Badia elsősorban a kékpályák kedvelőinek ajánlott. Rengeteg ilyen található itt. Persze van piros és fekete is. Rájöttem, hogy nagyon szeretek a kékpályákon száguldozni. Ez csak itt elképzelhető, mert itt aztán nincs tömeg a pályán, általában csak az étteremeknél ill. a völgyekben lehetett 10 embernél többet látni. Jónéhány hegy, keresztbe kasul hálózva felvonókkal, úgyhogy sielhetsz amerre akarsz, ha találsz egy felvonót menj fel vele és folytasd. A pályákhoz bekapcsolódhatsz Corvara, Colfosco, S. Cassiano, La Villa, Pedraces falukból. La Val kicsit messzebb van, itt viszont már lehet találni olcsóbb szállásokat. La Villánál és Corvaránál fizetni kell a parkolóért, a Budapestről ismert automatákba 3 eurot kell bedobálni, az 5 centest még elfogadta. Ha nem szeretnénk körbesízni a Sella Rondát akkor a Santa Cassiano-i lifttel a legjobb felmenni, ott ingyé lehet parkolni. Németül mindenki tud, hiszen ez még südtirol. A vendégek szinte csak olaszok, azért néhány némettel is lehet találkozni abból a harsány, kiabálós-röhögős 50-es fajtából. Magyart egyetlen egyet sem azonosítottunk. Az egyik hegyi étteremben egy táblára mindenféle nyelven ki volt írva, hogy üdvözlünk. Volt héber, japán meg kínai meg vagy 20 másfajta nyelven, magyarul nem. Muszáj volt felkarcolnom a magyar nyelvű változatot. Az össz pályahossz 130 km. Ehhez 53 lift áll rendelkezésre. Egy nagy kabin, 7 kabinos-tojásos, 29 ülőszékes felvonó. A liftek összkapacitása óránként 78000 fő. A siterepen elszállásolható turisták száma max. 15000. Az egyhét alatt egyszer kellett 2 percnél többet várakozni, mikor az egyik lift valamiért leállt. Tavaly ugyan ebben az időben voltam Madonna di Campilioban és kb. 5-ször nagyobb volt a tömeg. A pályák minden reggel tökéletesre preparálva, ahogyan az olaszoktól megszokhattuk. A Sella Rondához kapcsolódó pályák kicsit nyüzsisebbek, de azok sem vészesek. Érdekes falu Colfosco, ahol szinte minden házból sível a lábunkon lehet reggel indulni, és este megérkezni.

Akit még érdekel valami, szivesen írok róla.

Kulacs

A Sella Ronda síterepei:
Alta Badia
Corvara, Colfosco, La Villa, S.Cassiano, Pedraces, La Val
Nekem ez a szivem csücske, mi itt voltunk, de eddig még mindenkinek az a terep tetszett a legjobban ahol éppen lakott. Rengeteg kékpálya össze-vissza lehet barangolni, nagyon kevés ember, szinte kihalt pályák. A Sella Ronda elérhető közvetlenül Corvarából ill. Colfoscoból. Ennek köszönhetően itt piszok magasak a szállás árak. Az Alta Badiai pályákra ezenkívül feljuthatunk S. Cassianoból, La Villa-ból és Pedraces-ból. La Villa-ban és Corvarában fizetni kell a parkolásért (napi 3 Euro) aprót vigyetek mer automatába kell fizetni. Magyarországról könnyen megközelíthető Brunico felől, akár Lienzen akár a Brennero felé megyünk. Erről a terepről bővebben a róla elnevezett topic-ban...
Val Gardena
Wolkenstein, St. Christina, St. Ulrich
Németország ill. a Brennero felől a legkönnyebben megközelíthető terep, ennek megfelelően itt a legmagasabb az árszínvonal. Amit én láttam belőle az a tömeg, itt voltak messze a legtöbben. A Sella Ronda-i pályák itt a legvacakabbak, bár a körbsízés szempontjából ez lényegtelen.
Val di Fassa
Alba, Canazei, Campitello, Mazzin, Pozza di Fassa, Vigo di Fassa
A Buffaure terepen nem voltam, de a Belvedere nagyon jó. Ez a fahatár felett lévő terep, szinte mindenfelé, amerre csak akarunk sielhetünk. A Belvedere viszonylag kis területen fekszik. Hátránya, hogy csak Canazeibe lehet lesielni. Láttam, hogy Plan Frataces-ig Canazeiből felautóznak az okosok, az ottani parkolóhoz meg két meseszép pálya vezet. Erre a területre több magyar iroda is szervez, bár kocsival nehezen megközelíthető. A szállás árak kedvezőek még a mi zsebünknek is. Cseszlovákok itt vannak nagyszámban.
Arabba-Marmolada
Arabba, Malga Ciapela, Rocca Pietore
Az, hogy a Malga Ciapela-i "pályaszállás" miért van benne minden utazási iroda ajánlatában, mostmár tudom. Volt szerencsém elballagni a szállás elől a korongos felvonóig... Innen csak a gleccser felé lehet értelmesen elindulni, oda meg a második állomástól igen nehéz feljutni. Ha valaki a gleccserre szeretne feljutni, csak a kabinos felvonóval tegye. A másik út ugyanis igen nehéz. Életem legnehezebb csákányos felvonózásán vagyok túl nem beszélve a kétüléses fabetétes "libegőkről" Az arabbai pályák, a terepviszonyoknak köszönhetően nagyon meredekek. Ennek a terepnek talán az egyedüli előnye, hogy közel van Alta Badia, már persze Arabbához. De, hogy mindenap vissza kelljen sielni Malga Ciapelába az igen gáz lehet. Autóval ide is nehéz eljutni.

Kulacs

Sziasztok!

Mostmár van nekem is tapasztalatom a Sella Rondával kapcsolatosan. Március elsőhetében töltöttünk egy hetet itt. Mindkét irányban körbesieltük, és a kapcsolódó terepeket is bejártuk. Számunkra nagyon nagy élmény volt. Azért hozzátartozik, hogy mi amolyan menős csapat vagyunk, úgy szeretünk sielni, hogy közben van valami uticélunk, valahová megyünk miközben sielünk. Erre eszményi ez a gigantikus összefüggő sibirodalom. Az időnk is fantasztikus volt szikrázó napsütés, kemény, de nem jeges pályák, melyek nem buckásodtak még este sem. A zöld vonalon mentünk előszőr, Corvarából indultunk. Az eredeti leírása a körsínek szintén innen kezdi a túrát, talán amiatt mert itt van egy olyan lift melyet mindkét irányba haladóknak használni kell. Azt meg jó először letudni. A hágókon való átjutás, hasonlóan a közúti közlekedéshez, kicsit nehézkes. Ehhez még jön a településeken való átballagás (átbotozás) ami szintén nem a legkellemesebb. (Főleg, ha a gyereket is húzni kell ill. a felszerelését cipelni.) De, és ez a legfontosabb, egy egésznapos kalandban lehet részetek, amit nem lehet visszamondani, félbehagyni, itt bizony menni kell. A szemlélet is fontos: felvonózunk, hogy sielhessünk. Ez egyébként mindig így van. Ha ráállhatunk végre a lécre ill. lapra egyből rajzoljuk az íveket, élvezzük a terepet. Engem az is feldobott, hogy semmit sem tudtam az előttem álló terepről. Meg kellett álni egy-egy magaslaton beazonosítani az előttünk álló pályát. Olyan tájékozódási sízés jellege is volt. Azok a legjobb részek melyek kabinos felvonók mellett vezetnek, tehát a szembe haladók a pálya mellett kabinban utaznak. Ezalól kivétel a "Husvéti tojás"-os felvonó Colfosconál. (Az gáz)
A zöldirány előnyei, nehézségei: Az egész rendszer szerintem legjobb pályája a Gardena hágóról levivő piros pálya. Addig Corvarából eljutni igen unalmas, majd átjutni a falun botos-gyaloglós-nyögvenyelős. Az innen felvivő kabinhoz vártunk a legtöbbet, valszeg a de. 10 órai időpont miatt. A Sella hágó ami innen következik, a leglaposabb ezért itt kellett egy kis botozás a "kőtenger" nevü pályán ami viszont gyönyörű. Innen jönnek a klassz részek: a Prodi hágón szinte észrevétlenül lehet átjutni, Val di Fassa pályái nagyon jók. Amint közeledünk Arabbába, laposodik és hullámossá válik a terep. Fontos: amint átmászunk a betonúton és elhaladunk a discokocsma előtt vegyünk nagy lendületet (még annál is nagyobbat). Ez a leglaposabb pálya, de ha jól begyorsulunk, simán átvészeljük, nekem másodszorra sikerült, pedig a lányomat is húztam a boardján. Ha ez megvan Arabbában nyakunkba kapjuk a léceket mivel egy rövid séta vár ránk a falun keresztül. Innen már minden oké, talán csak a Campolongo hágónál kell közvetlenül a felvonó előtt a botunkat a hóba mártani. Az meg kell a kidolgozott felsőtest miatt... A Boéról levivő pirospálya igazi jutalomjáték, bár nem tudom, hogy ha nem olyan ideális az idő és buckásodik a pálya, akkor milyen is lehet délutánra.
A narancssárga irányon mi egy órával hamarabb végeztünk. Ami itt gáz az a csákányos, korongos felvonónál kialakuló tömeg a Campolongo hágónál, aztán feljutni Arabbából a Porta Vescovora a kabinos velvonók egyikével. A Sella hágóig minden oké, de utána már elég rossz a terep szinte végig. Átbotozni a hágón, átmászni, lépcsőzni Wolkensteinen, majd a gardena hágóról lecsorogni Corvarába nem méltó befejezése a napnak. Legjobb, ha Colfoscoban beülünk az azonos nevű kabinos felvonóba, majd feljebb hatolunk a négyülésessel a Forcelles-re. Innen nyomhatunk egy remek pirospályát, egészen a völgyig.
Tudom, hogy ez kicsit hosszúra sikerült, de még nincs ám vége, még dobok képeket, meg írok is.

Kulacs

Az én "titkos" receptem a Stuhleck-en: Egészen a IV-es parkolóig megyek. Ott eddig max 100 m távolságban a felvonótól, le tudtam állni a kocsival. Az a felvonó a Promibahn. Négy üléses, de nem buborékos. Van jegypénztár is. Ha itt 10 percet kell várnod akkor biztos lehetszbenne, hogy a buborékosnál 20 perc. Plusz itt a terepviszonyoknak köszönhetően kevésbé divat a tolakodás meg a kis csávók is jobban elkerülik. Tudjátok a léceken előre suldigungozók. Ha felmentek, át lehet sízni a fenti csákányoshoz, oda ahol az előttem már leírt önkiszolgáló van, valamint a snowtubing pálya (gyerekek ki ne hagyják!). A Promibahn mellett van egy igen jó, kanyargós kékpálya, akár még kezdőknek is megfelel. Bár a vége egy kicsit gázos, de addigra már úgyis meglesz a bátorság... Az önkiszolgálótól vissza lehet csúszni a Promibahn alsó állomásához egy rendes piros pályán. A buborékos csak a késő délutáni órákban közelítsétek meg előszőr.

Kulacs

Szép egyhetet töltöttünk a Dachstein Tauerm síterepen. Néhány info az oda indulóknak. Előzetesen az interneten gyüjthetünk infokat, nekem a skiamade.at tetszik a legjobban. A jegyeket itthon vettük meg, kicsit olcsóbban. Kint töltöttük a karácsonyt 24-én már 14.00-kor bezártak a felvonók. Nagyon kevesen voltak az ünnepek alatt,aztán 27-től sokan lettek. Változás tavalyhoz képest, hogy a Hauser-Kaibling-i terep és a Planai között módosítottak a pályákon, így mostmár határozottan lejt a terep mindkét irányban. Nagyon szép a Haus-i fenti pálya, a 6-os. Szokás szerint szinte minden Hüttében lehet magyar személyzettel találkozni. Ha valakit érdekel valami, szivesen válaszolok.

Kulacs

Szevasztok!
Haza jöttünk Marillevából, írom a tapasztalataimat. A beutazást Insbruck felé bonyolítottuk Szombaton. A Brenner autópályán hatalmas dugó volt valóban egészen Kufsteinig, a német sielők miatt. A mint elhagytuk Salzburgot a túloldalon min 20 km-es dugó mellett hajtottunk el, meg is fogadtuk, hogy nem erre jövünk haza. Az olasz autópályára rátérve nem vettük túl komolyan, hogy az elektromos táblán jelezték az egyik kihajtóná "Stau" van, így felhajtottunk álltunk is vagy másfélórát.
A sípályákról: Az egész héten esett a hó, az elején még olvadt is. Ehhez képest a pályákat valahogy mindig rendbehozták reggelre, lehetett sielni. A Marillevai rész pályái engem nem nyűgöztek le, mindig átsieltünk Masonnára. Ott a pályák nagyon jók voltak, különösen az 1-es kék pálya tetszett, nem volt zsúfolt és a mellette lévő fehér buborékos felvonó nagyon gyors. Én mindenkinek azt javaslom, hogy vegye meg a Suprer Skirama jegyet mellyel minden nap át lehet sielni Madonnára. Marilleván az olcsóbb jegy miatt, vagy mittudomén miért, de óriási tömeg volt. Ez mindennap megnehezítette az átjuást, mert a főbb felvonóknál 20 perces tömeg alakult ki. Rengetegen vettek (kaptak) olyan jegyet mellyel csak egynapra lehet átsielni Madonnára. Emiatt kedden és szerdán este a visszajutás igen zsúfolt volt (lásd a melléklet képet). Remek érzés volt a töménytelen cseszlovákkal és lengyellel vívni, hogy feljussunk a felvonóra. Akkor a lift bőven a zárás utánnig működött. Az a felvonó, mely visszavisz Marillevára a környég leglassabb liftje (Mi csotrinak hívtuk).
A hegyi éttermek itt még drágábbak mint Ausztriában. Egy átlagos ebéd 40-50 €-ba került. Javaslom az utolsó pihenés alkalmával próbáljátok ki a "Bombardini" című italt. Remek, egy kissé erős melegital.
Összegeze: A Marillevai és a Folgardia relative olcsóbb szállások nagyon sok kelet-európai sielőt vonzanak. Tudjátok zöldeslilás overál, párhuzamos ezeréves síléccel. Az olcsóbb bérlet miatt megszállják az itteni pályákat és egésznap nyomják, így aztán nagyon zsúfoltak a pályák. Néhány jobb felvonó mellett igen elterjedt a mi libegőnghöz hasonló szerkezet, mely igen lassú és általában kétüléses. Emiatt át kell menni Madonnára, ahol nincs igazán tömeg (Csak, ha átjönnek a Cseszlovákok) és a pályák még egy klasszissal jobbak is.
A haza vezető úton a Brenner fizetőkaputól Insbruckig dugó volt mivel ott egy alagútat még építgetneg, és csak egysávra szűkül a forgalom.

Kedves Snowman!

Én most voltam az említett terepen és valóban csodálatos élmény volt. Mi időben tehát még 9 óra előtt értünk a felvonóhoz. Nagyon jól esett, hogy volt családi jegy és így az egyhetes síelésünk legolcsóbb bérletárait értük el az nap. 74,6 Euró 2 Felnőtt 2 Gyerek. Gond nélkül felértünk a 2100 méteren lévő állomásra és ott szikrázó napsütést, ragyogó pályákat találtunk. A felső állomás mellett van egy kék pálya, melyhez egy négyüléses és egy korongos felvonó kapcsolódik. A szép időben ezen bemelegítettünk, de mindenkit a 11 km-es talbfahrt vonzott. Az első szakasz, amelyik kék és a Gjaldaralm (vagy valami ilyesmi) -re vezet, nagyon szép kellemes esésű, kezdőknek is ajánlható. Csak egy helyen kell botozni rajt, ha nem vagy elég bátor jó nagy sebességet felvenni előtte. innen egy másik kabinnal vissza lehet menni a felső állomásra. Ha szépen süt a nap én ezt mindenképpen javaslom is, mert a pálya alsó szakasza innentől már délelőtt árnyékban marad. Mi nem így tettünk hanem indultunk le a nagy kalandra. Az út még egy darabig kék pályaként folytatódik, igazából egy szélesebb síút melyen nem kell kanyarogni, csak csúszni lefelé és élvezni a csodálatos panorámát. Ez egészen egy kisebb Hüttéig tart, ahol érdemes megállni és a gyengébb idegzetűek ihatnak is valami erőset mert kezdetét veszi a nagy menet. Innen ugyanis jónéhány kilométeren keresztül igazi kanyargós, szerpentines, meredek pirospálya kezdődik és bizony úgy tűnik, hogy soha sem lesz vége. Mi közben beértünk egy felhőbe is, így még látni sem láttunk sokat. A lentebbi részeken jeges, itt-ott köves volt a pálya. Sokhelyen lehet azért pihenni, de mi szinte nem is találkoztunk senkivel az utunk során, olyan érzésünk volt, hogy itt csak magunkra számíthatunk...
Hatalmas élmény volt és komoly erőpróba. Természetesen azonnal fel szerettünk volna menni a csúcsra, de ekkorra már ~12 óra elég nagy tömeg gyűlt össze az alsó állomáson. Kellett kb. 25 perc, hogy ránk kerüljön a sor. Kivártuk, feljutottunk. Ha kajálni szeretnétek délben akkor a felvonó épületében lévő Hüttét javaslom, mert ami egy kicsit lentebb van (valami faház) az elég egyszerű. Csak 6 féle étel van, többnyire virsli félék. Mi utána még egyszer lesíztünk az alsó állomásig és ekkor már ezt a részt is érte a napfény. Hatalmas élmény és csak ajánlhatom, de fontos, hogy jó sítudás nélkül ne menjetek a második szakaszra hanem a kabinnal menjetek le. Én az ilyeneket nem szoktam komolyan venni, de ezt tényleg tartsátok szem előtt) Azért számomra lehet hogy egy egész hétig unalmas lenne ez a terep ( végül is két pálya van igaz az egyik 11 km-es). Próbáljátok ki a környéken: Grossau (Dachstein West) és Loser pályáit, esetleg Tauplitz-ot.