Élménybeszámolók

Les 2 Alpes
2014.02.08-15. (Első francia síutam, talán van olyan hasznos, mint hosszú)

Február 8-án éjszaka indultunk Franciaországba, hatan két kocsival. Délután értünk Brianconba, ahol a szupermarketben feltöltöttük a készletekinket, főleg friss élelmiszerekkel és némi vörösborral és sajttal. Ekkor már rendesen havazott, az út is havas volt. Hamarosan kiderült, hogy lezárták a Lautaret-hágót. Ez a 42 km helyett 210 km utat jelentett változatos utakon és időjárási körülmények között. Így a tervezett este hat órás érkezésből lett este 10. Sebaj, a szállást el tudtuk foglalni, a vacsorát nem főztük meg, és a hó továbbra is esett. A 6 fős appartmanunk az 1800-as részen volt, közel a Village 1800 felvonóhoz, és a síbusz megállójához. A bejelentkezést reggel elintézve a síbérleteket is megkaptuk. Irány a hegy. Elsőre a Jandri I-gyel mentünk fel. Itt a havazásban a Toura kék pályáin síeltünk.

Toura:
Itt vannak a Freestyle parkok. Egy kezdő, ami egy kisebb félcsővel kezdődik, majd kisebb ugratókkal és boxokkal szórakoztathatjuk magunkat és a körülöttünk levőket. A haladó parkban már komolyabb ugratók, fal vannak és egy elég nagy Big Air. Ezen még a havazás után magasítottak is egy kicsit, szép nagy ugrásokat láttunk rajta a felvonóból. Találtunk itt még egy boardercross pálya kezdeményt is, de ez nem volt annyira telerakva akadállyal (kevés ugrató, döntött kanyarok hiányoztak). Ezeket a Toura és a Lac Noir ülős felvónók szolgálják ki. A Toura újabb, kényelmesebb, de nem megy annyira magasra, mint a Lac Noir. A két felvonó sebessége nem különbözik számottevően. A parkokhoz a Toura is elég, a boardercross és a Lac Noir pályához azonban a Lac Noirt érdemes választani. Van még egy tányéros felvonó. Első használatkor elfogott a nosztalgia érzése: Elindulunk, hatalmas rántás, majd lekönnyül, még egy rántás és aztán megyünk nagyjából egyenletesen. Félúton egy enyhe kanyar, mint gyerekkoromban Csehszlovákiában. Ezen felvonó mellett van pár box és ugató. Ha nem az ugartók felé (balra) megyünk kiszállás után, hanem jobbra, akkor könnyen a Jandri lift közép állomásához csúszhatunk. Vagy a Toura felvonó aljából egy kötélbe kapaszkodva kűzdhetjük le a szintkülönbséget a kabinos felvonóhoz. Ez eléggé kényelmetlen, mivel nagyjából térd magasságában menne a kötél, ha nem kapaszkodna bele senki. Sokat használva kiváló alkar és ujj erősítő.
Van még egy büfé és hütte is a felvonók aljában, kinti és benti leülési lehetőséggel. A külső sötétzöld székekben sajátot is fogyaszthatunk, jó idő esetén csak örökölni lehet a helyet. Belül nem jártunk.
A Jandri középállomása mellett van egy Pic-Nic feliratú fűtött helyiség, ahhol faasztaloknál fogyasztjuk az otthonról hozottat. A falon információk a hegyi időjárásról, lavinákról, hegyen járásról francia és angol nyelven is.
Egy nagy hütte van a Telepherique teteje mellett is, ahol délután DJ kever és hatalmas bulik lehetnek. Nem maradtunk, hogy megnézzük.

Második nap is havazott, ekkor a Crétes sectorban is síeltünk

Crétes:
Két felvonó tartozik ide, az alsó a Village 1800 közvetlen a településről indul, egy négyszemélyes ülős, amivel lefele is (lábunkon léccel) utazhatunk. Alatta a Valentin (fekete) pálya, ami tud melós lenni combizomilag. Érdekesség, hogy csak a lejtő harmada a pálya, mellette a fennmaradó 2/3-on mindenki saját felelőségére csúszhat. (Mintha a pályán nem saját felelőségére síelnénk...) Ez a nap végére tud buckásodni, jegesedni, hazafele több a sílécen az utas, mint a pilóta (azaz a történésekbe kevés beavatkozása van.), de ennek ellenére jó. Sokkal jobb, mint Demoiselles (zöld) szerpentin, ami hómentesség esetén út lehet a hegyre. A szerpentinen még többen vannak, minta feketén. A felső a Crétes felvonó, ami szintén négyszemélyes ülős. Sorban állni itt kellett néha, akkor ha a Jandri közepe fölött minden zárva volt, vagy épp több csoportot oktattak errefele. Alatta egy kék pályával, és egy zölddel. A kék középső harmadában van egy kellemes lejtő, amin szép íveket lehet karcolni, nagy sugarú sível is, mivel a pálya nagyon széles. A zöld pálya kissé szerpentin szagú, de borddal kezdőknek jó (a kezdő /kb 8-10. napos/ boardosunk itt gyakorolt többnyire.) Ez csatlakozik a szőnyeges felvonó pályájához, ami a kezdők területe.
Ide ér fel az Oeluf Blancs nevű kabinos retro felvonó. Beszállója a Jandri Express I mellett van közvetlen, a kiszállója pedig a Telepherique indulójával van egy házban. Ez a retro kabinos elvileg négy személyes, mi ketten voltunk, nem kicsi emberek, de még kettő ekkora nem fért volna mellénk. Beszállni és kiszállni is vicces, mivel rendes ajta nincs, a héj nyílik két felé. A Telepherique egy ingajáratban közlekedő nagy kabinos, amit csak egyszer láttunk menni, de beszállni akkor sem lehetett. Egyébként a Jandri Express középállomásánál van a teteje.
Hütte/büfé itt is van, és a színes fekvőszékekről sem zavarnak el, ha csak napozol, vagy a hozottat fogyasztod.

La Fée:
Délután átcsúsztam a La Fée sectorba. A köd miatt sokat nem láttam, de az itteni piros pályákat ki szerettem volna próbálni. Csúsztam mindegyiken egyet, de hogy a pályán vagy némileg mellette, abban már akkor sem voltam biztos. A visszajutás innen a többi pályához elég nehézkes. A Fée 1 kéknek csak gyalogtúrára is felkészülve szabad nekivágni.

Diable:
A nap végén a Diable felé vettük az irányt és az egyik feketén csúsztunk haza. Az egész napos havazásnak köszönhetően nem volt különbség a pálya és nem pálya között, puha porhóban csúsztunk le a völgybe.

Valamelyik nap a pirosat is megnéztük, azonban lefele haladva a hó minősége egyre rosszabb lett, és az alsó részen volt pár kifeszített felirat, ami a kövekre figyelmeztettett. Kövek? Közel 1800 m magasan február közepén, havazás után? Volt pár. Erre a pályára nem is jöttünk többet. Megnéztük a feketét, ismét. Ezt a pályát nem kezelik, pedig, ha kezelnék nagyon jó pálya lenne belőle. Így a buckasít lehetett gyakorolni.
A Diable felvonó hatszemélyes (vagy nyolc) ülős, automatikusan záró-nyíló kiesésgátlóval.
A Superdiablen csak felfele mentünk egyszer, de az átcsúszó a Jandri közepéhez rosszabb volt erre, mint a Bellecombes liften keresztül, ezért később azt használtuk.

Glacier
Harmadik napra elállt a havazás, kisütött a nap. Felmentünk a csúcsra, gleccsere, csináltunk pár fényképet, csúsztunk párat a Jandri 5 kéken. Ezen lendületesen is lehet íveket karcolni, széles pálya. Mellette a havat depózhatják kupacba, gondolom a melegebb időre. Itt két csákányos húz egymás mellett, egyforma sebességgel, vagy választhatjuk a Funiculaire vasutat is, ami a gleccser alatt megy ingajáratban. Van itt még pár kék, meg egy piros, amin talán mentünk egyett, de nem igazán éretttem, hogy miért piros, amikor alig meredek. A csúcsról a völgy felé közel 1800 m szintkülönbséget síelhetünk, párszor érdemes kipróbálni. Inkább napközben, mert délután sokan vannak, és akkor óvatosabban kell engedni a cájgot.
Itt is van vendéglátóipar, belül elég nagy önkiszolgáló, külön bár, és mintha pincéres rész is lett volna.
Van itt még egy jégbarlang, (belépő 5 EUR/fő) amiben nagyméretű jégszobrokat láthatunk: elefánt és kiselefánt, polip, halak, ősember, majom, szív, stb. Most voltam először ilyen helyen, de nem fogott meg nagyon, kihagyható.
Továbbá itt lehet átmenni La Grave-ba ha nyitva az átjáró. (Szerettünk volna, de nem jött össze, majd legközelebb.)

Negyedik nap a csúcson kb 70 km/h-s szél fújt így lejebb menekültünk, ahol élveztük a napsütést. Új helyet már nem fedeztünk fel.

Ötödik nap reggelre cudar idő lett, változó intenzitással esett a hó és süvített a szél. A felvonók közül csak három ment, ebből kettő a Vallée Blanche oldalon. Reggel nem sok kedvünk volt nekivágni, így csak délután bátorodtunk meg. Mire kiértünk a Vallée Balnche liftet leállították. Maradt a Cote és a Mont de Lans. A Cote kék pályán a vizes hó és a jég váltakozott, gondoltuk, megnézzük a pirosat. Itt is ez volt a helyzet. Egyett csúsztunk ezen is, aztán hazabuszoztunk.

Utolsó nap a csúcson sűrű köd, alatta ritkább. Érdekes volt a firnes hó a gleccseren. A Créte-n csúsztunk párat, aztán a völgy felé vettük az irányt. Elég vizes hó esett.

Freeride lehetőségek:
Eleve a pályák között (pl a szerpentin részei között) is rengeteg hely van freeridera. Ezek nem meredek szakaszok, a síelők élnek is a lehetőséggel. Egy éjszakai havazást követő napsütéses napon keresni kell az érintetlen helyeket, a szem előtt levőket szemérmetlenül összesíelik. De jól teszik, a freeridehoz korán kell felkelni. Vannak még rejtettebb helyek, párat megnéztünk a Travelexesekkel. Itt szépen fogyatkozott a csapat, csak a kemény mag tartott ki. Bár komoly meredekre nem vittek minket, jó helyeket jártunk be, párszor az egyik sectorból csúsztunk a másikba. Nyilván vannak még komolyabb lehetőségek, találkoztunk két síelővel, akik beülővel, kötelekkel nyomták.

A szállásunk szűkös volt 6 főre, főleg pár szekrény hiányzott, ahova pakolni lehetett volna. Sítároló volt valahol, de még az irodában is azt javasolták, hogy ne használjuk, mert lopnak. De azt gondolom, hogy ár/értéket tekintve a szállás megfelelő volt. Az autók fedett helyen állhattak az épületek alatt futó alagútban.
Fent (1800 m-en) egy Sherpában lehetett venni sok mindent, lent (1650 m-en) pedig a Sparban vagy a Carefour-ban még több mindent.

A pályák nagy részében volt egy szerencsétlen átcsúszó rész, ami előtt mindig meg kellett engedni, nem volt egy egyenletesebb lejtésű piros, vagy egy fekete, amire azt mondhattam volna, hogy ez itt az én kedvencem, 3 napig itt leszek, ha kerestek. A freeride lehetőségek – a friss havazásnak köszönhetően – azonban ellensúlyozták ezeket. Jópáran éltek is ezzel a lehetőséggel, idáig itt láttam arányaiban a legtöbb freeride sít a pályán (és mellette).

A beszámolóból pár pálya és felvonó kimaradt, aki kíváncsi nézze meg őket, aztán írja meg, ha van kedve.

Március első hetében voltunk itt, Matreiben volt a szállásunk. Az egész pályarendszer nem kezdőknek való, mivel alig van kék pálya, az is többnyire egy szerpentin út, ezért elég keskeny. Aki viszont piroson és feketén szeret síelni, az megtalálhatja a számítását.
A 8 személyes kabinosnál csak tömött síbusszal érkezve kellett sorban állnunk, egyébként szinte azonnal be tudtunk szállni. A pályák szempontjából a térkép kicsit optimista, mivel van ahol 4 pálya is ugyanazon a nyomvonalon megy (pl. a Cimaross felvonó aljánál) ami csak egy pálya. Ez a nap végére rendesen buckás volt. A pályákon egyébként nem volt tömeg, a felvonóknál sem. Csak párszor kellett sorban állni, egyébként csak bérletkezelés, aztán már szálltunk is be. A kalsi 8 személyes kabinos az egyik nap csak délután 2-kor indult, aztán másnap egész nap zárva volt, a lavinaveszély miatt (robbantottak is szinte egész nap). Ekkor a Cimaross is zárva volt. Egyébként csak első nap volt szép napsütéses időnk, utána felhős majd egyre erősebb havazás következett, végül utolsó napra enyhén felhős. Ha végig sütött volna a nap, akkor a hegy aljáról a hó teljesen elolvadt volna, így „csak” vizes volt. Ezért többnyire igyekeztünk közelebb a csúcshoz síelni, a tapadós vizes havat nem szeretem. A kalsi oldalon a falu mellett találhatók a kék pályák, ezek hosszabbak, mint a matrei-iek, amik közvetlen kabinos tetején vannak. A többi kalsi pályát három 4 személyes felvonó szolgálja ki, ezek közül az egyik egész héten zárva volt. Buborék nincs rajtuk, így cudar időben nem nagy élmény, de a mellettük levő pályák miatt megéri párszor felmenni. Az itteni felvonók érdekessége még, hogy csak az alsó aljánál van bérletkezelés. Sajnos a 17-es teteje lavina miatt le volt zárva, de később rá lehetett menni. Itt a hóesés és a falu mérete miatt még kevesebben voltak, mint a matrei-i oldalon.
Hütték: a kalsi kabinos tetejénél levő modern hütte még nem volt teljesen kész, de már üzemelt. Gyönyörű panoráma, napsütés esetén a terasz is kellemes. Kb. 10%-kal drágább, mint a lentebbi hütték. A Happeck tetejénél levő hütte hangulatos, nem önkiszolgáló. Gőzgombóc 4,50 főétel 11 Eur körül. Itt van csapolt sör is, fent (még) nem volt. Kalsban a Blauspitzen van egy nagy önkiszolgáló hütte nagy teraszal, és biztos gyönyörű panorámával is.