Élménybeszámolók

Sziasztok! Az előttem szóló nagyon jól megfogalmazta, jobb a híre mint azt megérdemelné! 2023.01.07-14-ig síeltünk itt 1 hetet. Ez a 8. Francia terep amit kipróbáltunk, de nagy csalódás volt. Azt leszámítva- , hogy valóban a Jandri Express az egyetlen olyan felvonó ami felvisz síelhető magasságba és valóban 1,5 óra :( kezeletlen buckás jeges pályák, néhol ez miatt kialakult óriás tömegek), -valóban hangulatos a falu és barátságossak az emberek ami viszont meglepő volt számunkra!!
Azért a lehetőségeket kihasználtuk ( már amennyire lehetett) !
Pedig jó kis síterep lehetne......

2023.01.14-21-ig jártunk Les 2 Alpes-ben vegyes tapasztalatokkal. A legfőbb negatívum a pályarendszer szerkezetéből adódóan a két középső kabinos felvonó a Jandri Express és a Blancs nevű (utóbbi kissé elavult) felvonók indulásánál kialakuló hatalmas sorok. A korszerűbb és a csúcs közelébe vivő Jandri Express 2. szakaszánál (át kell szállni) szintén nagy sorokra kell számítani. A jobb időjárás miatt volt olyan nap, amikor több mint 1,5 órába!! került mire a Jandri Express végére értünk. Ebben az is benne volt, hogy 15-25 percig egyszerűen nem engedtek felszállni, holott jártak a kabinok. A legtöbb fekete pálya zárva volt, de több piros és még kék pálya is, pedig az első 3 napban sok hó esett, csak egyszerűen nem tették rendbe a pályákat. Több lift nem működött az elegendő hó ellenére sem, a Pierre Grosse (valóban új és modern) felvonója csak 4. naptól ment. A 2100 feletti pályák viszonylag rövidek. A völgybe visszatérő 2100 m alatti két fontosabb pálya du-ra teljesen eljegesedik. Az ülős felvonók - ahogy az Franciaországban általában - nem rendelkeznek műanyag lehajtható tetővel (buborékkal), pedig a nagy szélben jól jönnének. Egyszóval jobb a hire Les 2 Alpes-nak mint azt valójában megérdemelné.

Csak egy napot töltöttünk Les 2 Alpes-on, tehát nyilván nem alakult ki atombiztos képen a terepről, de azért leírom, mit tapasztaltam.
Les 2 Alpes egész biztosan nagyon különleges síterep, de ez a szónak jó és rossz értelmében is így van. Ugyanis szokatlan a "formája", nem oldalirányba ágazik szét több hegyoldalon, mint a legtöbb francia pálya, hanem hosszanti irányba, nem véletlen, hogy az első nagy felvonó hosszú időn keresztül nem is felfelé megy, hanem vízszintesen távolodik a központtól. Aminek az is köszönhető, hogy alighanem itt van a világ legjobb gyakorlópályája, a legmagasabb, 3421 méteres csúcsról egészen a faluig tartó Jandri 5-4-3-2-1 kék pálya, amelyen megszakítás nélkül, kellemes lankákon 11 kilométert lehet csúszni.
De a terep hátrányai is ennek köszönhetőek. Például, hogy lényegében mindenki ezt az egy fő felvonót használja, így reggel több száz méteres sor áll itt. Vagy hogy a faluból visszajutni újra a csúcsra épp 60 perc (!!) felvonózásba kerül, csúszás nélkül (pontosabban a harmadik felvonó, a nagyon különleges, gleccser alatt közlekedő "metrókocsi" előtt kell egyetlen apró kanyart csúszni). És az is elég kellemetlen, hogy a faluba egyetlen egy kék pálya vezet vissza, ennélfogva délután MINDENKI ezen csúszik: mi még főszezon előtt voltunk, de délután háromkor már így is élvezhetetlenül sokan voltak az amúgy is élvezhetetlenné gyalult és buckásított kék szakaszon, de nem túlzok, ennyi embert egy pályán még soha életemben nem láttam, ráadásul a kék szín és az egyetlen lehetőség nélkül tudásszintre való tekintet nélkül, minden szakaszon a földön fekvőket és az óvodáscsoportokat kell kerülgetni.
A pályákról: mindenképp érdemes a hosszú felvonózás ellenére is felmenni a csúcsra, a gleccser tetejére a csodálatos panoráma miatt, és legalább egyszer érdemes innen nem a "fő" pályán, a Jandrin elindulni, hanem a Puy Salién, mert bár nagyon lankás, de végig gyönyörű róla a kilátás. És mielőtt nekifog az ember a hosszú csúszásnak, érdemes elcsúszni a Signal felvonóhoz is egy jó piros, majd kék pályán.
A csúcsról induló Signal 3 érthetetlen, miért piros, egy nagyon kellemes, kezdőknek is megfelelő kék pályáról van szó valójában. Az ellenkezője a helyzet viszont a Bellecombe 3-mal: bár kéknek van jelölve, olyan meredek, hogy bárhol máshol piros lenne, épp olyan, mint a Vallons du Diable 1, amely pont jó kihívás a középhaladóknak.
Ami viszont rettentően zavaró és több másik francia pálya ismeretében teljesen érthetetlen is, hogy mennyivel rosszabbul lehet itt tájékozódni, mint máshol. A legtöbb francia terepen jól bevált gyakorlat, hogy minden elágazásnál kint van, hogy melyik pálya milyen színű, mi a neve, melyik felvonóhoz vezet, sőt sokszor még az is, melyik pályarészhez tartozik. Ehhez képest itt mintha a táblák árával akartak volna spórolni, sokszor mindössze annyi van kiírva, melyik pályarész felé lehet továbbhaladni, sőt itt életemben legelőször az is megtörtént, hogy egy hosszú szakaszon úgy csúsztam le, hogy azóta se tudom, milyen színű pálya volt és mi volt a neve, mert sem egy tábla nem jelezte, de még a pálya szélén se volt egyetlen tájékoztató cölöp sem. És hogy a helyzet még rosszabb legyen, a térkép is kevésbé érthető, mint más pályákon, sokszor egy kék háttéren egyetlen apró kék nyilacskával jelölik azt is, hogy egyáltalán lefelé vagy felfelé megy az adott domboldal, és a kereszteződések is elnagyoltak, amíg ki nem alakul a helyismeret, nehéz eligazodni rajtuk.
Összességében: örülök, hogy kipróbáltam Les 2 Alpes-t, tényleg nagyszerű 11 km-t siklani megállás nélkül, de nem jönnék vissza ide egy teljes hétre.

Sziasztok,
január 15-22-ig voltunk Les2Alpes-ban és legjobb síeléseim listáján bekerült az első 3 közé.
Röviden: szuper társaság, jó pályák, végig tökéletes napsütés, az elején sok hó később kicsit kopott, jó szállás és alig voltak, szinte nulla sorban állás.
Péntek este indulás busszal, másnap délután érkezés. Az út 19 óra volt, kötelező megállókkal, amelyek a lehető legpukkantabb benzinkutakon voltak. Vásárlás már nem fért bele, ami utólag nem volt probléma, mert Les2Alpes-ban rengeteg bolt van és szinte mindent lehet kapni (nekem a U Express jött be a legjobban). A busz egyébként teljesen rendben volt, a 19 órához képest is kényelmes, elegendő lábtérrel (185cm vagyok). A sofőrök nagyon kedvesek, segítőkészek.
Szállásunk a Diable felvonó tövében volt, felfelé 40 méter séta, lefelé ajtóig lehetett csúszni, ennél tökéletesebb lokációt elképzelni sem tudnék. Normál francia szállás, nem nagy, de négyen teljesen jól elfértünk benne, jól felszerelt, nem lelakott. Nappali, étkező, alap konyha egyben kihúzható franciaággyal, bejáratnál hálófülke emeletes ággyal, fürdő zuhannyal, külön wc.
A síterep nekem nagyon bejött, bár szerintem ez a hely nem a snowboard-osok kedvence. Volt botozás, sétálás rendesen. Azt azért fel nem foghatom, hogy lehet kékkel jelölni például a Bellecombe1-et, ami alig lejt és botozol rendesen, valamint a Super Venosc-t, ahol a kezdők az életükért küzdenek, főleg az alján.
Nagy kedvencem a Jandri 5-4-3 egyben és a Jandri 1- Diable, bár ez utóbbi délutánra jégfoltos lett, kicsit kikopott. Tetszett még a Signal 1 bár ez délelőtt végig árnyékban van, délutánra pedig kicsit leharcoltá válik, a Pierre Grosse 1 és a rövid Toura 3, 1,.
Covid: A buszon ajánlott volt a maszk, senki sem hordta. A szálláson senki sem nézte, a liftben illett felvenni. A sípályán csak reggel beolvasták az igazolást, de napközben semmi. A felvonókon elég volt a nyaksál is, a többség hordta, néhányan maszkot is vettünk, de ha nem volt hébe-hóba rászóltak az emberre. Hüttékben kellet valamilyen maszk.
Szívesen ajánlom, én biztos visszatérek még ide.

Sziasztok!

Eme remek helyen először 2014 februárjában voltunk barátaimmal.
A szállással nem tölteném a karaktereket. Legolcsóbbat néztük, ami kb gardrób méret volt, de meleg, melegvíz, pályaszállás.

Nagyon magasra fel lehet jutni, ezt mi ki is használtuk, amikor csak tudtuk. Hogy miért? Mert az alsó pályák elég zsúfoltak, kevés a freeride lehetőség, és délutánra rendszeresen kásásodott. Fent viszont ideális volt!
Igaz a feljutás, bár sok lift van, a központiaknál 20 perc sorbanállással indul a nap.
Nem is szabad lejönni amíg a ratrakkal le nem kergetnek!

Csodás szerda reggel úgy döntöttünk, hogy kimaxoljuk a pálya adottságokat.
Első felvonóval felmentünk a legtetejére, és onnan megállás nélkül 2200 métert ereszkedtünk.
Azon felül, hogy a lábunk majd leszakadt, a sebességmérő kiakadt, egy óriási élmény.
Imádom Eplényt is, de ott kb egész nap alatt annyit tudsz csúszni, mint itt egy menetben.
Minden tudásszint, és irányzat kényelmesen megtalálja itt a helyét. Elfér egy nagyobb freestyle park, egy zöldtől-feketéig pályák sokasága, és a freeride szerelmesei sem maradnak éhesek.

Ha nagyon kukacos lennék, akkor a fákat hiányolnám. Így viszont kezdő freeride versenyzőknek ideális, hiszen nem fogja a fát átölelni, és nem fog eltévedni sem, mert belátható az egész terep.
Csak ajánlani tudom!
2020 februárjában is kilátogatunk, de csak alap bázisnak szánjuk, mert La Grave lesz a cél, legalább 3x a héten. Sajnos oda nincs szállás, se busz.

Sziasztok!

Február 3 - 10-ig voltunk Les 2 Alpes-ban. A buszos út hosszú, de szerencsére zökkenőmentes volt, egy brianconi vásárlás is belefért. A kulcsokat is azonnal át tudtuk venni a szervezőktől. A szállásunk az 1800-as részen volt FranceLoc – Meije épületben. Szokásos szűk, kicsit lelakott apartman, de erre is számítottunk, nem ért meglepetésként. Ketten kényelmesen elfértünk az amúgy 4 főre is kiadható apartmanban. Sítárolóról nincs információm, a felszereléseket a teraszon tároltuk. Kijelentkezéskor közepesen alaposan nézték át az apartmant, mi szerencsére visszakaptuk a kauciót. A csoportból viszont volt olyan akinek levonták a takarítási díjat (koszos sütő amit ki sem nyitottak a héten). Itteni illetve korábbi tapasztalatok alapján sajnos mindig bepróbálkoznak 1-2 apartmannál ilyennel. Fényképet, reklamációt nem nagyon fogadnak el. Tippre az esetleges javítási költségeket is megpróbálják így kompenzálni.

A szálláshoz közeli részen egy kisebb Sherpát találtunk, de a központi részeken nagyobb boltok is vannak. Bárok, éttermek, síkölcsönzők vannak, tapasztalatunk kevésbé. A De Prins van Oranje nevű holland szórakozóhely tűnt a környék legnéppszerűbb helyének. Sör kb mindenhol 5 Euro/korsó.

Szállásunktól mindkét irányban 50-100m gyaloglással elérhetők a legközelebbi pályák/felvonók. Reggelente a Jandri Express I alsó állomásánál komolyabb sorok alakultak ki, ugyanis ez a nagyobb kapacitású kabinos felvonó az elsődleges összeköttetés a felsőbb szektorok irányába. Érdemes lehet a több átszállást, de kevesebb várakozást jelentő egyébb felvonó-kombinációkat is használni. (Village/Belle Etoile/Oeuf Blancs + Cretes + Bellecombe illetve a az 1650-es városrészből a két Diable).

Nekünk szerencsénk volt idén az időjárással, a korábbi nagyobb havazásoknak és a tartós hidegnek köszönhetően az összes pálya üzemelt - az alsóbb, frekventáltabb részketet kivéve – egész nap tökéletes állapotban.

A szektorokról:

Glacier: értelemszerűen ez a pályarendszer legmagasabban fekvő része, gyönyörű kilátással, de igen csípős idővel. Sajnos idéntől nem működik a La Grave-ba vezető ratrakos összeköttetés, illetve kedvezményes jegyet sem lehet venni oda. Némi sétával azért át lehet jutni, de mi erre végül nem vállalkoztunk. A Lauze pályáit inkább csak a kilátás miatt érdemes megnézni, amúgy elég rövidek és lankásak. A Puy Salié csákányos felvonók melletti széles kék pályák viszont remek lehetőséget biztosítanak a technika csiszolásához. Aki kicsit komolyabb kihívásra vágyik, annak a Signal piros és kék pályáit ajánlom ebben a régióban. Megfelelő mennyiségű hó esetén remek freeride lehetőségek vannak a Signal mindkét oldalán is. A Glacier számos nyomvonala vezet le 3200m-ről 2600-re. A Jandri 4 kék nyomvonala kicsit zsúfolt volt, de szerencsére lehetett találni kihaltabb szakaszokat is. A tömeget leszámítva ideális a haladó tudás gyakorlására is. Őszintén szólva nem sok különbséget láttam a kék illetve piros szakaszok között, bár ez sem új tapasztalat a francia terepeken. Személy szerint a Glacier 6 piros átkötés tetszett a legjobban, viszonylag kevesen használták, így még délután is makulátlan állapotban volt. 2600m-en található egy kisebb központ, hüttékkel (a Pano-ban jelentős apres ski élettel 3-tól). Ide sok pálya fut be, keresztük-kasul, szóval itt igencsak észnél kell lenni a tömegben.

La Fée: Már a Glacier részről indulnak errefele feket, illetve kezeletlen nyomvonalak, friss hó esetén ezek is kimondottan élvezetesek lehetnek. A Fée 1 egy változatos lejtésű kék pálya, az alján egy hosszabb lapos résszel, tempótól függően kisebb-nagyobb botozásra/gyaloglásra mindenképpen számítani kell. Megfelelő hó esetén ebben a szektorban is gyakorlatilag végtelen freeride lehetőség adódik. A Fée 4-5 fölső szakaszai kimondottan élvezetes piros pályák, a felvonóhoz közeledve kicsit romlott a mindőségük (jegesedés + buckásodás). Aki esetleg a sebességrekordokat szeretné döntögetni, annak tudom ajánlani a Fée 1-es vagy a Fée 4-es pálya letöréseit, hosszú lapos kifutó részekkel.

Toura: itt található a snowpark, változatos szintű elemekkel. Főleg a délutáni órákban itt is egy kicsivel több ember volt az ideálisnál. Ezen kívül pár rövidebb, szűkebb kék pálya is található itt. A felvonók sajnos itt még a régebbi, lassabb és kénylemetlenebb fajtából valók.
Bellecombe: modern 6 űléses felvonó. Ez az egyik alternatív feljutási lehetőség a gleccser felé. A 2600-ra vezető kék pálya, illetve az onnan visszatérő Jandri 3 elég zsúfolt, de a Bellecombes 2-5 nyomvonalakat kifejezetten kevesen használják. A Bellecombes 6 pedig igazi fekete pálya a műfaj kedvelőinek, némi freeride lehetőséggel is.

Thuit: félreeső völgy két lassú felvonóval, elsősorban a hazajutás alternatív útvonalaként, de pont ezért a pályáit kevésbé használják napközben. Természetesen itt is vannak remek freeride lehetőségek.

Diable: Ezt a részt kevesebbet használtuk, átlagos piros illetve fekete pálya a fölső részen. 1650-es városrész fele vezető része nekem a tipikus „hazamenős” pálya, változatos tudású síelők próbálnak lejutni egy széles, de buckás-jeges pályán. 1 csúszás nekünk elég volt rajta, de az 1650-re tartók egyik fő útvonala lehet.
Cretes: Sokan ezt is csak az áthaladásra használják, de van itt 1-2 széles kék pálya a tudás elmélyítéséhez is. Illetve itt is van kezdő pálya, futószőnyeggel. A Jandri 2 – Jandri 1 útvonal délután zsúfolt, lévén itt tud a tömeg hazamenni. Az 1800-as rész felé hosszan kanyargó zölt átcsúszó út (Demoiselles) illetve egy kezelt fekete (Valentin) vezet. A terep freeride adottságait jól jellemzi, hogy még itt is rengeteg lehetőség adódik rá. A településhez közel több kisebb húzós lift és számtalan kék-zöld nyomvonal áll a kezdők rendelkezésére. Ezekről sok tapasztalatom nincs, csak rövid átutazásra vettük igénybe.

Mont de Lans: A terep legalacsonyabb részére vezet, 1300m-re. Egy nem túl széles, nem túl meredek piros pálya, lassú kétszemélyes felvonóval. Mivel ez már lombhullató fák között vezet, a hangulata teljesen eltér a terep többi részétől. Embert elvétve láttunk erre, és gyanítom, hogy csapadékszegényebb időkben nem is üzemel.

Vallée Blanche: Ez a terep „másik” oldala. Jóval kisebb, bár ez relatív, Ausztriában szerintem simán elmenne egy önálló terepnek is. Itt átlagos kék és piros pályák vannak, szép kilátással a „nagy” részre. Itt kevesebb ember volt, a hangulata is elüt a nagy gleccsertereptől.

Összességében egy nagyon jó hetet töltöttünk itt. Tényleg igazi freeride paradicsom, megfelelő hó esetén gyakorlatilag bármerre lehet menni. A Bellecombe tetején van egy kijelölt terület lavina jeladók kipróbálásához. Ha valakit érdekel a freeride, érdemes olyan utat keresni, amiben ennek ismertetése, illetve túravezetés is szerepel (ilyenen voltunk, nekünk bevált). A pályák is elég változatosak, mindenki találhat kedvére valót. Személy szerint tudom ajánlani annak is, aki a haladó/profi tudását szeretné csiszolni a pályán.

sziasztok

mi január 22-27-ig 6 napot síeltünk Les 2 Alpes síterepén.
busszal mentünk, egy orelle-i kitérő miatt 21 óra volt az út, ami elég sok és fárasztó...

az Ours Blanc nevű szálláson laktunk, pálya kb 30m-re, sherpa, fő utca is közel, tehát jó helyen volt.
pár éves lehet csak az apartmanház, jól felszerelt, volt mosogatógép, főzőlap, stb. a szobák méretével sem volt gond.
a lenti medencét is lehetett használni, azonban a szauna, wifi, tv fizetős.

árak: bagett 1.2 eur, tej 0.9 eur, étterembe egy pizza 10-12 eur, fondü 20 eur.

2 felhősebb és 4 napsütéses napunk volt, úgyhogy az időjárásra nem lehet panasz, de a hó az alsó részeken tényleg kevés, és kb a negyedik napra mindenhol elkezdett a pálya kis kavicsos lenni, ami nem túl szerencsés. egy jó nagy havazás ráfért volna a terepre.

a pályákról a térképen jobbról balra haladva:
a Vallee Blance rész/hegy abszolút nem működött valószínű a hó hiánya miatt, itt nem mentek a felvonók.
a faluból induló 2 Alpes részen vannak a kis zöld pályák, kezdők tudnak itt gyakorolni.
a Diable részen a Diable felvonót minden nap használtuk, 6 üléses, gyors. pályák itt se nagyon mentek.
a Cretes részen van pár gyakorló zöld és kék pálya pl Cretes. itt tudnak még gyakorolni a kezdők.
a La Fee részen a hosszú kék pálya egész jó lenne, ha nem lenne benne egy kb 300m hosszú nyílegyenes szakasz. itt pár pályán már kilátszott a talaj.
a Toura részen van a snowpark, itt már a hóhelyzet is jobb volt, viszont a park részen a térképen rajzolt 20-30 elem helyett kb a negyede volt megcsinálva/megnyitva.
és van a Glacier rész, itt már hó is van bőven, a legjobb pályák is itt vannak, ezáltal mondjuk több az ember is fent. széles, hosszabb kék pályák, pl Glacier, Signal, Jandri5.

a végére hagytam a hely negatívumát amit snowboarddal nagyon megéreztünk: rengeteg egyenes szakasz van, ahol néha nem elég a lendület, pedig boardozok már pár éve...sível talán élvezetesebb.
ja és voltak velünk kezdők is, és ami a pályaszínezést illeti érdekes "kék" pályák vannak.
a Jandri pl. slow zone, meg family zone, ehhez képest olyan letörések vannak néhol és délutánra tiszta jég és buckás az alja...
összességében több hóval nem rossz hely, meg jópofa hogy 3600-ról lejöhetsz 1600-ra, meg nyáron is síelhetsz, de szerintem túl van értékelve.

Így visszaolvasva a hsz-eket, lehet kicsit negatív lett a beszámoló, pedig én összeségében tényleg jól éreztem magam (próbáltam kicsit kiemelni, mi a különbség pl. Ausztriához képest).
- A hóhiány volt számomra a legnagyobb probléma, ez is csak 2400m alatt. (Ez csak utolsó nap oldódott meg, akkor eset vagy 30-50 centi a nyakunkba.)
- A szervező csapatot nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Végig nagyon jól kommunikáltak és jó programokat találtak ki síelés utánra + volt ugye az 1 napos másik terep látogatás.
- Aki "igényesebb" és nem annyira árérzékeny, annak érdemesebb a hotelos megoldást választani. Az ott lakok nagyon dicsérték a félpanziót is. Az apartmanok kicsik, de közel vannak a pályához (buszozni nem kellett, csak kb. 50m-et sétálni a legközelebbi lifthez).

RM barátom beszámolójával teljesen egyet értek, de tennék néhány apróbb kiegészítést. Furcsálltam, hogy szinte minden felvonóból való kiszállás után 40-80 métereket kellett botozni, hogy át csússzak egy másik felvonóhoz, vagy hogy elkezdjek síelni.Ennyit utoljára a Sella Rondán botoztam a visszakörön és ez 3000 m fölött igényel némi kondíciót. A pályák jelölése is eltér az általam eddig megszokottaktól, ezért a sítudásukban kevésbé bízók figyeljenek, hogy itt, a máshol kéknek jelölt pályák a zöld jelölésűek. A kékeken pedig nem egyszer fut bele az ember olyan letörésekbe, amelyek máshol piros besorolás alá esnének, főleg, ha még jegesek is! Némelyik piros pedig pl. Ausztriában, vagy az olaszoknál simán fekete lenne. Ami még feltűnt, veszélyes kanyarokban, szakadék mellet stb. a védőhálók teljes hiánya. Erre nem árt odafigyelni, főleg, ha gyerekkel megy az ember. Egyébiránt az itteniek mentalitása számomra érthetetlen, mintha nem az lenne az érdekük, hogy a vendégek jó szájízzel távozzanak. Egyik nap pl. teljesen érthetetlen volt számunkra, hogy szélcsendben napsütéses időben miért 11 óra után nyitották meg a gleccser pályákat, ezzel jó nagy sorállást generálva, majd amikor a sor csökkenni kezdett az egyik csákányos felvonót le is állították. A pályák kezelésével túl sokat nem foglalkoznak, a faluba visszatérő pályákat a mínusz fok ellenére sem szórják meg napközben, hogy a délután hazatérők ne a tükör jégen szerencsétlenkedjenek az utolsó 2-300 méteren. Hó esésben a felvonókról a havat eszükbe sem jut lesöpörni, hogy a síelő ne csuromvizes nadrágban szálljon le a felvonó végén. A WC-k a legtöbb helyen gusztustalanok voltak és érdemes sok papírzsepivel készülni. A 3200 méteren lévő pic-nic WC-je volt a "csúcs", a sort kivárva dolgom végezetlenül fordultam ki belőle, érdemes elkerülni. Mint ahogy ilyen kevés hó esetén Les 2 Alpes-t is. Nekem nem lopta be magát a szívembe. Ellentétben Montgenevre! Fantasztikus hely, kár hogy csak egy napot síeltünk itt. Köszönet a szervezőknek, hogy elvittek oda minket!

A siutak.si szervezésében töltöttünk 1 hetet Les 2 Alpes-en. Első buszos francia utam volt eddig közelebb (Ausztria, Szlovákia, Olaszország ...) síeltünk elsősorban.

Tapasztalatok:

- Busz út:
Péntek este 9-kor indultunk és szombaton délután 4-re értünk oda. Tartottam tőle, de elviselhető volt. Éjszaka eludni lehetett, utána már jöttek a hegyek, lehetett nézelődni. Mivel száraz úton mentünk végig, a 3-3,5 óránkénti 30 perces megállók mellett még egy órás bevásárlás is belefért Brianconban. Azért a megfelelő folyadék és étel bevitelre figyelni kell + érdemes kihasználni minden megállót WC látogatásra. :-)
Visszefelé hó is esett, ami lassította az átkelést a Les2 és Briancon közti hágon (délelőtt 11-es indulás, reggel 7-es érkezés.)

- Apartman:
A sípálya mellett (1 épületbeli lift és 2 perc séta) laktunk Les2Alpes 1800 faluban. 5 fős apartmanban 4-en. Az 5. ágyat nehezen találtuk meg, egy pótágy volt egy emeletes ágy alatt. Az apartman mérete lényegesen kisebb volt az általam megszokottnál. Ruhás szekrény nem is volt. Gyakorlatilag egy légtérben volt egy emeletes ágy, alatta pótágy, egyszemélyes ágy, alatta pótágy, konyha, étkező + fürdő, wc, terasz.

- Sípálya:
1650-3600m-ig vannak a pályák. Ezért is mertem január elejére befoglalni. Sajnos érkezésünkig kevés hó esett, pénteken az utolsó sínapon kezdett szakadni a hó. :-(
A legfelső csákányos sosem volt nyitva, így 3400-ig lehetett felmenni.
3400 - 2400-ig renben voltak a pályák. (Nagy kabinos középálomása.) kb. 2400m-2000m között viszont nem voltak telepített hóágyuk. Itt több helyen köves volt a pálya, figyelni kellett. 2000-1650-ig már hóágyúzott pályák mentek le a faluba, igaz csak 2 (egy fekete és egy kék ami ketté ágazott). Ezek néha jegesedtek, de kő problémák már nem voltak.
Utólag legközelebb inkább Márciusban mennék el erre. Akkor már biztos megy az összes pálya és freeride lehetőségek is jobban vannak. Nekünk 1 szeles, 2 szép napos, egy borongós és egy szakadó havas nap jutott. (Egy nap Montgeneve síterepére ugrottunk át.)
Az 1800-as városrészben jó volt lakni, mert soha nem volt sor a lifteknél (2db négyes megy innen). A nagykabinnál néha brutál sor látszott messziről délelőtt. Szél, havazás ... miatt előfordult, hogy késve nyitottak a liftek. 9 után csak 15-30 perccel. A lifteknél furcsa volt, hogy kevés a bubis ülős. Többsége sima 4-es Poma. 2400-3200 között van egy 8-as ülős, de bubi valahogy arra se jutott (mondjuk alternatívának ott a kabin).

- Éttermek/boltok:
Drágább mint Ausztria. Én pl. megszoktam a hátizsákos síelést. Majdnem 4EU egy dobozos kóla. Főételek 15-20+ EU. Egyes bárok kínáltak melegszendvics/hamburger+hasáb+üdítő kombót 10-12EU-ért, de inkább a bárban a teraszon. Piknik szobák voltak a liftépületekben. Mi esténként főztünk. A faluban van egy nagy Spar, UI Markt normális árakkal. A tradicionális bagett szenzációs volt a helyi kisboltban, még délután is frissen sütöttet adtak ...

- Furcsaság:
WC ellátottság elég vacak. Pl. nagykabinos alján egy koedukált WC, 3 klotyóval. :-o Nekem a "köz" wc-kről hiányzott az ülőke, de ez Franciáknál mindenhol ilyen.

- Szervezés:
A szervezők tényleg mindent megtettek, hogy síelés után jól érezzük magunkat. Volt quiz est, közös sütögetés, pezsgőzés ... Sajna a La Grave freeride hó hiányában elmaradt, a "kezdő" lavina tréningről pedig lemaradtam.

Összességében jó buli volt. 300EU-ért nekem megérte. Mondjuk ehhez kellett a jó társaság is a szobában. :-)

Június 23-án csütörtökön mentünk fel csúszni a gleccserre fél napot. 7-re értünk a lift aljába. A kasszában gyorsan vettünk jegyet, de aztán kb 1/2 óra sorállás következett a kabinosnál. Sok volt a versenyző, főleg gyerek csapatok. Ezer párszáz méterről 3200m-re egy kabinos vitt fel.
Fent húzóliftek és lent egy 4-es ülős ment. Sok hó volt, de pár napja már igazi nyári idő volt (Lyonban előző nap kb. 35C). A pályák reggel még nagyon jók voltak, aztán egyre jobban kásásodott a hó. A tömeg fent már eloszlott. A tetőn lévő csákányosnál volt csak némi sor. A pályák nagy része széles kék, de volt pár meredekebb piros is nyitva. Ezen kivül egy elég komoly funpark is van fent.
1/2 12-re aztán elfogyott az erőnk, talán a korai kelés, meleg, 3500mes magasság és a Magyar-Portugál meccs izgalmai miatt is. Fent ebédeltünk, nem volt olcsó, de a dijoni mustáros szósz a sülthúsra szenzációs volt. :-)
Olszország felé mentünk tovább. Briancon-on át Torinóig az út örökkévalóságnak tűnt. A tó melletti szűk szervizút után hegyi főút következett. Aztán utána Milánóban még dugóba is kerültünk. :-(

Összeségében jó hely Franciaország, de irtó messze van. Kifelé éjszaka mentünk váltott vezetéssel, vissza pedig megpihentünk a Garda tónál, igy elviselhetőbb volt az utazás.

Végre összejött a strandolásos, sieléses nyaralás (az EB meg csak hab volt a tortán). :-)

2016 március 12- 19 között voltunk Les 2 Alpes-ban. Az utazással kapcsolatban, hogy a Briancon - La Grave - Les 2 Alpes útvonalat minden táblán kihúzták, leragasztották, ezért megkézdeztük a Serre Chevalier-i információs irodában és ott is azt mondták, hogy kerülni kell. Ez Gap felé potom 160 kilóméter plussz útat jelentett, ami fölösleges volt, mert a Lac du Chmbon tavat az írásos, meg a szóbeli tiltások ellenére, délről megkerülve is el lehetett volna menni a célhoz.
Ami a pályákat illeti, bár jó sízőknek jó a La Fee rész, de a mind a fekete, mind a piros pályák hátránya az, hogy gyalogló kék pályában torkolnak. A haladó sízőknek a Diable rész az ajánlott, itt vannak a legjobb fekete (3) és piros (1) pályák. A baj itt is, akár a többi piros és fekete pályákkal, hogy nem tapossák le naponta, sőt két naponta sem.
Jó sízőknek mindenképpen élmény 1 nap a La Grave rész kipróbálása (leereszkedtünk a településig, 3550-ról 1400 ig) és legalább egy nap át kell menni az Alpe d Huez-be, ahol ki kell próbálni a leereszkedést a gyönyörű kilátást nyújtó Pic Blanc-ról (3300 m).

Ezek szerint gyakorlatilag egy időben voltunk itt Graham kolléga csapatával. Annyiban kiegészíteném, hogy az elutazás előtt aggodalmat keltett bennem is és esetleg másban is az a bizonyos lavina baleset. Nos, ezen "sajnos" teljesen felesleges aggódni, ugyanis nagyon kevés a hó. Több pálya zárva is volt e miatt, köztük 1-2 igen jó adottságú is. 2600 m alatt nagyjából 30-50 cm lehet szerintem, de sok helyen ennél is kevesebb. 2600-3400 m közt nagyon jók a pályák, de alatta egyes részeken igen sok a kő, ép talppal nem lehetett megúszni a hetet. Kis kezeléssel ezt egy ilyen szintű terepen azért meg kellene tudni oldani. A franciák valahogy nem szeretnek ratrakolni, hóágyúzási lehetőségeik itt nagyon korlátozottak. Ausztriához képest komoly a különbség, napok teltek el, míg végre kezelték a kék és piros pályák egy jó részét - fekete amúgy is alig volt nyitva, de oda úgy látszik, elvből sem mennek. Az alsó pályák jegesedése miatt gyakorlatilag 2100 m alatt nem síeltünk, csak a haza csúszás során. Ha minden igaz, a 3400-3600 m közti csákányos felvonót a hozzá tartozó pályával szombaton megnyitották, erről sajnos lemaradtunk - hogy miért volt zárva, az örök rejtély, hisz hó ott volt bőven, lentebb a hóhiány miatt jó néhány pálya zárva volt, úgyhogy nem ártott volna fenn pótolni a kieső km-eket...Az időjárás valóban fergeteges volt és így a csodaszép kilátásban szinte egész héten lehetett gyönyörködni, Mont Blanc-ostul. Egy napra átmentünk Alpe d'Huez-be, nekem egy nagyságrenddel jobban tetszett - modernebb, gyorsabb felvonók, kezelt pályák (feketék itt sem, de nem hiányzott) jóval több hó, ha lehet fokozni, még gyönyörűbb kilátás 3300-ról, komoly attrakciók (17 km-es fekete, a Tunnel, a csúcsról lejövő kalandos feketék)- és még drágább hütték... Egy nappal korábban kőomlás miatt még nem lehetett busszal átmenni - szerdánként megy helyi szervezésben buszjárat, lenn a városban vagy neten is lehet rá jegyet venni - ezt buktuk, pedig 2 nap pont kétszer lett volna jobb, mint az az 1.
Tulajdonképp jó kis hely ez a "Lédözalp", annyiban mindenképp, hogy átlátható, 1-2 nap alatt jól kiismerhető és gyorsan el lehet jutni egyik részről a másikig, a környezet pedig fantasztikus. Sok a kék pálya, ez kezdőknek, családoknak nyilván előny, 3400 m-ről is le lehet jönni látványos, szép kék pályákon, komoly sikerélményhez juttatva a fejlődni vágyó síelőket. A száguldozókra azért oda kell figyelni, nem szabad csak úgy keresztbe-hosszába ész nélkül síelgetni, nehogy baj legyen.
Összességében klassz volt, de még egyszer nem mennék ide, csak ha tutira van elég hó és minden pálya nyitva van. Alpe d'Huez rulez:-)

Üdv mindenkinek!
Január 23. án indultunk haza Les " -ból, személyautóval..

Kezdeném a legfontosabbal, az az a Chambon tó túloldalán épült új úttal kapcsolatos információkkal. Az RS 1091 jelölésű út, keskeny de nagyon jól járható! Aki személyautóval megy bátran válassza ezt az útvonalat ha nem akar kerülni!!(Azért a brianconi benzinkúton kérdezze meg, hogy nyitva van e, mert havazás vagy kőomlás esetén lezárhatják de akkor Gap felé lehet kerülni)

Szóval Szlovénia-Olaszország vonalon mentünk, Torinótól kb 60 km Oulx városánál letérve az autópályáról, Montgenévre városkánál léptünk Franciaországba. Torlódás előfordulhat, mert a határellenőrzést ideiglenesen visszaállították. Mi megállás nélkül átgurultunk épp csak ránk nézett az ott posztoló ember. Brianconban tankoltunk, mert sokkal olcsóbb az üzemanyag mint Olaszországban! Ott találkoztunk honfitársainkkal akit hazafelé tartottak és tőlük tudtuk, hogy a Chambon tavi út jól járható!
Szállásunk a Meije épületsor 15 számú blokkjában volt ami a Village 1800 felvonótól kemény 30 m-re található:) Éttermek, sportboltok, sí szervíz, kölcsönző, egy Sherpa élelmiszer bolt, fürdőkomplexum (15 euro a belépő) egyszóval minden van a közelben!
Vasárnap rengetegen voltak a pályákon de L 2 A egyik erőssége a hatalmas pályarendszer de azért nagyon kell figyelni. Egyik barátunkat a Jandri 1 felvonó indulási állomásának közelében öklelte fel egy síelő. 4 bordája és 300 eurója bánta és egy tortura vette kezdetét mire végre hazahozta a betegszállító. Röviden, ha valakit elcsapnak a pályán és rosszul érzi magát, hívják oda a hegyi mentőket és a vétkest ne engedje el. Hiába volt biztosítás az EU kártyán felül, kp ban kifizettették a 300 eurós "fuvardíjat" a Grenobli kórházig, mert a doki nem engedte vissza a szállásunkra.
Hétfőn ismét borult volt az ég és erős szél fújt, dél körül a Jandri express 2-t le is zárták, így a La Fée és a Diable dombokon síeltünk.
Keddre sokat javult az idő és a nap is kisütött délután. Fent a gleccseren kiváló minőségű volt a hó de a csákányos felvonót igazán lecserélhetnék, mert gyakran leáll és elég fárasztó 10-15 perceket álldogálni. A gleccservasúton heringet játszottunk de aztán a csúcsról jobbra lefelé a Signal 3 és Signal 1 kombinációja kárpótolja a negatívumokat.
Szerdán szikrázó napsütéses idő volt ami kitartott hazautazásunkig. Ennek hátránya volt az alsó pályák eljegesedése és elég sok kavics is borította a havat.
A középen található Pano bár volt többnyire kis csapatunk találkozó helye egy kis frissítő és wc erejéig. Az árak elég húzósak (sör: 2,5 dcl 5 euro, hamburger 13 euro....)de több helyen van picnic lehetőség, az az a saját kajánkat és italunkat elfogyasztani fedett, meleg helyen. Valamiért a wifi-hez szokott "zombikat" nem kényeztették el sehol de azért vannak lehetőségek.
Hogy ne kelljen lecsatolni a bar alatt induló 8 ülésessel juthatunk 3200 m-re és onnan lefelé igazán fantasztikus volt , bármelyik pályán lesiklani!
Sajnos hamar elérkezett az indulás napja de lebarnult arccal és kellemesen elfáradva vágtunk neki a hazafelé vezető hosszú útnak. Azt mondom egyszer mindenkinek ki kell próbálni ezt a régiót, nekem ez volt a negyedik alkalom és még szeretnék visszatérni!.

A múlt héten jártunk Les2Alpes síterepén buszos utazással. Az előttem szólóakkal egyetértve, alapvetően egy nagyon jó síterep, melynek igazi erőssége a gleccser, valamint a szinte korlátlan freeride lehetőségek, megfelelő hómennyiség és kedvező időjárás esetén. A mi ottjártunkkor a hegy sokféle arcát mutatta. Első két nap az előző héten leesett 30 centi hó masszív olvadásnak indult, plusz még szakadó eső és havaseső, viharos széllel, úgy, hogy 2 teljes napon keresztül nem ment a Jandri Express! A falu melletti kisebb pályák és 1-2 ülős lift voltak csak nyitva, de úgy, hogy a Cote nevű átcsúszó pályáról egy szakaszon leolvadt az összes hó, és aszfalton, latyakon vizisíeltek és wakeboardoztak le a felszerelésüket cseppet sem sajnáló sporttársak. Harmadik naptól aztán téliesre váltott az idő, megszakításokkal kb. 30 centi friss havat kapott a falu, a hegy 2000 méter felett még ennél is többet. Negyedik napon szikrázó napsütésben lehetett húzni az íveket a friss púderban, megfizethetetlen élmény volt! Természetesen a lavinaveszély is megnőtt, ennek sajnálatos következményeiről a hírekben már beszámoltak. A La Grave oldal nem működött, ahhoz még nem gyűlt össze elég hó. Az én kedvencem a Fée oldal kezeletlen pályái, illetve a körülöttük lévő nagy mennyiségű szűzhavas lejtők voltak. A pályarendszer nagyon nagy hátránya, hogy a sok a sebességgyilkos, átcsúszós rész, a felvonók beszállóhelyei sík területen vagy emelkedőn vannak, megnehezítve ezáltal a lecsatolás nélküli közvetlen elérést. Csúszás közben több pályán is (de főleg a Jandri 2-n) koncentrálni kell a lendület megtartására, ha nem akarjuk gyaloglással elrontani a lecsúszás élményét.
Egy napra átbuszoztunk a szomszédos Alpe d'Huez síterepére is, ahol szembetűnően gondosabban kezelt és jobb fekvésű pályák, modernebb liftek, és barátságosabbnak tűnő üdülőváros fogadott. Fel is került a bakancslistámra!
Összességében L2A mindenképp megér egy látogatást, szerencsés időjárással a haladó síelők-snowboardosok remek offpiste élményeket gyűjthetnek itt!
A buszút húzós, kb. 20-21 óra volt, köszönhetően a Montgenévre-i hágó lezárásának, emiatt a Fréjus alagút felé északról megkerülve a hegyvonulatot, Grenoble irányából lehetett csak betámadni a síterepet.

Sziasztok!

Mi 2015. január 23-31. héten voltunk Les 2 Alpes-en Travelex szervezéssel. Autóval mentünk, a szállás pedig a csoport egyik felének a Residence FranceLoc Regie Village-ben, a másik felének a Residences 1800-ban volt. Nézzük sorjában:

Szállás: 2-en a FranceLoc-ban voltunk. Erről van több infóm. Kezdeném azzal, hogy 6-os apartmanban voltunk 4-en, így pont elfértünk. Már az első nap gondok voltak a melegvízzel. Pontosabban az, hogy nem volt. Ezt sikerült a recepción orvosolni. Egy kapcsolót kellett átkapcsolni manuális funkcióra, mert automatán nem működött (pedig igazából úgy kellett vna mennie). Felszereltsége elég alap, de hát ennyi pénzért sokra nem számítottunk. Bár kiemelném, hogy a fürdő és a wc (bár kicsi) nagyon rendezett és igényes volt. A szállás arra amire kellett, tökéletesen megfelelt. Közel volt a Village 1800 felvonóhoz, így reggel egyszerű dolgunk volt.
A többiek a Residences 1800-ban voltak, ami már sokkal jobban nézett ki, felszereltebb volt, és tágasabb is. Volt saját terasza, ami utólag kiderült mégse olyan jó. És itt a lényeg. A többiek kinthagyták a felszerelésüket a teraszon (ami nem egy szinten volt az utcával, hanem 1 emelettel magasabban), és reggelre ellopták az egyikük board-ját. Érdekes módon csak a Burton felszerelés tűnt el, pedig volt mellette kevésbé márkásabb deszka (és egy nagy jó léc, amelyet valószínűleg azért nem vittek el, mert addigra belepte a frissen esett hó). Nem tudom, ti hogy szoktátok, de én akárhányszor voltam a franciáknál síelni, mindig a teraszon mertem hagyni a cuccot, mert sosem volt gond. Még csak nem is hallottam, hogy valakitől loptak volna. Na de most hallottam. Úgyhogy javaslom, ha nem laktok magasan, akkor NE hagyjátok a cuccot kint a teraszon éjjelre.

Pályák: Az első négy napban, szinte végig napos idő volt, talán pár órára volt köd. Előttünk pár nappal esett a hó, ami megmentett minket. Bár a napok teltével kezdett sok helyen jegesedni, de ettől függetlenül élvezhető volt. Nem fogok minden pályáról külön írni, csak próbálom kiemelni a tapasztalatokat. Annyi biztos, hogy snowboardosoknak nem a legmegfelelőbb a terep. (persze a freeride-osoknak biztosan nagyon jó). Ahogy már mások is írták, sok olyan rész van, ahol le kell csatolni, és sétálni kell, mert nagyon lankás. Persze lehet a profik át tudják csúszni ezeket a részeket is. De nem egyszerű. (Az utolsó két nap szakadt a hó, szinte semmit sem lehetett látni. Ezért erről nem is írok.)
Ami engem személy szerint zavart még, az az, hogy nehézkes volt a lejutás a központba a felvonókhoz. (a Jandi Express I. -hez) Volt egy zöld pálya, ami lement odáig, de boarddal keveseknek sikerült lecsszni lecsatolás nélkül. Volt még a térkép szerint egy piros pálya (Vallons du Diable), de azt sajna nem tudtuk checkolni, mert mindig le volt zárva. (legalább is amikor mi akartuk próbálni). Ja meg le lehetett vágni egy lankás részt egy fekete pályával (Valentin), de ez a kezdőknek nem járható út. A szektorokról röviden:

Glacier: sajnos ide csak egyszer jutottunk fel az idő miatt, de akkor nagyon élveztük. Széles, kellemes pályák. Sajnálom, hogy a szél közbeszólt. Talán ezt bántam a legjobban.

Toura: Nekem ez a rész is tetszett. Végül is ez a terep egyik fő csomópontja a Cretes mellett. Ha az idő jó, akkor nagyon élvezhető, még a kevésbé magabiztos csúszóknak is.

Cretes: Itt sokat tartózkodtunk, de főként csak "átutazóban". Jó rész ez is, de semmi extra.

La FÉE: hát ide egyszer jöttem, de elég is volt. Sajnos az alsó része nagyon lankás, boarddal nagyon nem jó. (persze, hogy én azzal voltam.) A többieknek sem tetszett ez a rész, úgyhogy nem is nagyon jöttünk ide többet.

Vallée Blanche: Nagyon kellemes ez az oldal, kár hogy csak 2szer mentem át. Van meredek része is (amit kéknek jelöltek, de kb. fekete volt), de ettől csak izgibb volt. Tetszett az a síút is, amin át kell csúszni a városon, az első felvonón. Hidak alatt, házak között. Mindenképpen csússzatok el arra.

Diable: Én itt nem voltam, de két haverom azt mondta, hogy nem volt rossz, csak jegesedett. A piros meg sajna le volt zárva.

A Bellecombes rész nem tudom melyik szektorhoz tartozott, de nagyon élvezetes az a rész is.

Összességében a pályákról: a síterep a lankás-lecsatolós részektől eltekintve jó, nekem tetszett. Talán ha lett volna hamarabb friss havunk., akkor még tökéletesebb lett volna.
Ami picit idegesítő volt, az a sok ember. A felvonóknál nem kellett sokat várni, de a pályákon sok volt a csúszó, nagyon kellettt figyelni a másikra. (profin lehet ez sem zavaró) Még akkor is, amikor rossz idő volt. Nem hittem el, hogy ilyenkor is mennyien csúsznak.

Éttermek: Nagyon jókat ettünk. Fent drágán, lent olcsóbban. (apartmanban nem sokat ettem) A boltok nem vészesen drágák. Meglepően kedvesek voltak az eladók. Kártyát mindenhol elfogadták. Még a kis büfékben is a hegyen.

A végső szavaim, hogy így, hogy először voltunk itt, mindenképpen jó volt, de szerintem elég is. Isola után jobbra számítottunk, de végül is azt állapítottuk meg, hogy talán jobb volt a délebbi síterep. Egyszer érdemes ellátogatni. Főleg síelőknek. (én egy napot síeltem, de ezen a napon jobban éveztem a pályarendszert, mint amikor boardoztam.)

Fontos, hogy a beszámolómat nem profiként írtam, hanem haladó board-osként, és síelőként.
Ha kérdésetek van, bátran kérdezzetek.

Gábor

Szia Mindenki!

Megpróbálok tényszerű lenni, mert különben ...
Buszos utazás, január 10-17 között. Szállás 1800-on.
Érkezés 14 körül, a szállást 17 órától lehet elfoglalni, az iroda ajtaján jelentőség teljesen apartmanokhoz no wifi.
A szállás Meije a legelső az alagút szerű garázssor mellett, alatt, fölött, három szintes. Apartman legalul, kijárat oldalt a Mont de Lans felé lejtő síúthoz. Első szint garázsok, második szint Sherpa.
Apartman öt személyes, az ajtón belépve neki megyünk az emeletes ágynak (alatta pótágy), jobbra három ajtó, az első mögött ajtó szélességű és mélységű valami egy polccal, alatta porszívó, felmosó, vödör, másik ajtó fürdő, 120 cm-es kád, harmadik ajtó wc.
Tovább egy elhúzható falap, mely lezárná az eddigieket a következőktől.
Ami a konyha, étkező, négy fiókos komód, kihúzható ágy, és erkélyajtó.
Konyhában villanytűzhely, mikró ami akkor működik ha fel van kapcsolva az egyik villany, kávéfőző, aminek a vezetéke nem ér el a konnektorig (vittem hosszabbítót), a felszerelés igen minimalista, 2-3 egyformánál több nincs.

11-én és 12-én síbusszal át 1650-re, 09 órakor már vártuk a buszt. A központból Jandri 1, Jandri 2, majd éppen elértük az első 10 órakor induló Funiculaire gleccser vasutat, s már 10,30-kor csúsztunk is lefelé 3400-ról, pontosabban a szél miatt megfeszített izmokkal és erős botozással araszoltunk az enyhébb lejtőkön, mint anno a Delta c. tv műsorban.
3200-tól lefelé már kellemesebb, lehet élvezi a csúszást, már amikor nem kell botozni, le 2600, majd 2100, tovább nem mert arra már nincs hó. Ez van, örüljünk, hogy fent van, meg kő és kavics sok helyen, legalább néhol jelölve is, így lehet kerülgetni, de nem sok sikerrel, mert a ratrak szépen felszedte és elterítette, de a kő nem tud eltűnni mert néhol igen kemény és kevés a hó. Lejeb nem merészkedünk, el kicsit oldalra mindkét irányban, de hát nem az igazi.

13-án eső és szél, liftek nem indulnak reggel, csak pár darab legalul az oktató pályáknak, húzós, akasztós liftekkel, sebaj pihenünk, meg beadom a lécem, mert sírok ha a talpára nézek. Csak úgy vállalták ha teljes talp felújításra adom be, hajrá, 39 euró s megint új lécem van másfél óra múlva, s várjuk a delet, hátha indulnak a liftek, de nem, így maradt a Jandri melletti hó bár ahonnan a két nap képeit wifin felnyomtam a felhőbe.

14-én borús, ködös reggel kis eső, s ahogy haladunk felfelé egyre jobban esik, már hó, s egyre kevésbé látni, a köd igen komoly. Meg sem nézzük a gleccser vasutat, menjünk lefelé hátha jobb lesz, van friss hó 20-30 cm, ratrakolás sehol, csak keményen, dolgozzanak a lábizmok, három éve nem volt a lábamon léc, végre csúszom friss hóban, látni nem látok semmit, ezért csak a pálya szélét jelző karókat figyelem, néha kicsusszanok, de ott szél fújta kemény, vissza a pályára, ott legalább lágy kellemes, csak nem látok. Dél körül már egész jól lehet látni, nem csak az embereket, hanem a minden pályára jellemző buckákat is, de még így is kellemes a túrt hó, de sajnos mindig eszembe villan bizonyos szakaszokon, hogy itt voltak a kavicsok, csak óvatosan.

15-én minden szép, minden jó, ideális körülmények, frissen ratrakolt pályák 2100-ig, onnantól lefelé továbbra sem fehér a táj, így maradunk ismét a felső részeken, de működik az élvezeti síelés, már nem tűnik kaotikusnak a pálya rendszer, végre a párom is mosolyog, csinálok képeket videót ahogy illik ilyenkor.

16-án igen korán indulunk, aztán nagy pofára esés, nem látom mozogni a lifteket, szakad az eső, alig szálnak fel síléccel a buszra, de mi csak megyünk a Jandrihoz. De felesleges volt sietni, a liftek nem indulnak fent 100 km/órás szelet jeleznek. Marad a Jandri melletti hóbár délig, hátha, ez a nap is elveszett. Legalább a nagy várakozásban kipróbáltuk a hóbárban lévő lavina szimulátort, amit végig rikoltoztam, hogy legalább egy kis hangulat javításon átsegítsem magam. Még késő este is esett az eső, de azzal vigasztaltam magam, hogy így kényelmesen össze tudtunk pakolni, nem kell kapkodni holnap reggel, merthogy az ajtónkra ki volt téve, hogy 8,40- kor veszik át az apartmant (ez passzol az átadáshoz, későn adják, korán veszik el a kulcsot).

17-én korábban ébredek mint szoktam, túlságosan világos van, nem értem, azt hittem elaludtunk, de amikor kitekintek minden össze omlik bennem, elhagy az erőm, s csak bambulok kifelé az erkély ajtón.
Minden fehér, és csodálatos, és gyönyörű, nekem pedig össze szorul a torkom, az éjjel eset kb 30 cm hó. Kicsit sírdogálok, csak úgy magamban befelé, aztán elmegyek zuhanyozni.
Nejem vigasztal, lehetett volna rosszabb is, legalább négy napot síeltünk a hatból, nem mentünk haza korábban mentővel, mint a csoportból ketten is egy kartöréssel, meg egy térd ficammal. Örüljek, hogy három év után tudtunk síelni négy napot, de sajnos én még mindig csak bánkódom, és nehezen tudom feldolgozni, hogy január elején egy francia gleccser pályán ilyen élményben volt részem.

Les 2 Alpes 2014.02.01-02.07.

Régi álmom vált valóra, hogy eljutottam Les 2 Alpes-ba. Skilines-al mentünk, minden flottul ment, az utaskísérők mindenben segítségünkre voltak.
Az út odafele simán ment, szerencsére még nem zárták le a hágót, nem úgy, mint hazafelé, így a 200km-es kitérő nekünk is meglett és a 22órás buszút is...

A szállásunk 1800-on volt, közel a Village felvonóhoz, szűkös volt kicsit, de nem ez volt a lényeg.
Az ott töltött 6 sínapunkban az időjárás mindent megmutatott magából, havazás, tejköd, szél, eső, napsütés... Sajnos két nap is akkora köd és havazás (utolsó reggelen eső, később havazás), hogy érdemlegesen nem tudtunk csúszni.
Első nap a Jandri1-el kezdtünk, visszacsúsztunk a faluba egy kellemes zöld pályán (nem a levezető zarándok úton, az gusztustalan). Majd fölmentünk a gleccserpályák tetejére, de ott tejköd, szél, hóvihar... Nekiindultunk a kéknek írt fee2-nek.
Na háth itt többet gyalogoltunk, mint bordoztunk, amit két, pályát eltorlaszoló frissnek tűnő lavina is tarkított.
Ezen a részen baromi jó freeride lehetőségek lettek volna, ha nincs köd és nem lett volna lavina, így ezt igencsak elengedtük... És ezt a részt el is kerültük a többi napon.
A következő napokon vegyesen volt napsütés és köd, de ha sütött is akkor is csak ilyen szűrt napfény volt elég rossz volt a kontraszt a pályákon, de azért még élvezhető volt.
Nekem kicsit kevés volt a 225km-ből azoknak a pályáknak a száma ami igazán élvezhető volt. De például ilyenek voltak a gleccserpályák, szélesek, egyenletesen lejtenek, nagyon éltük ezeket. Jó volt a Cetres, a Toura és a csúcsról induló Jandri is.
Nem tudom, hogy minek köszönhető, a méteres friss hónak vagy az eszméletlen sok sielőnek, bordosnak, de délután 1körül már minden pálya buckásodott, így hatványozottan figyelni kellett. (Ennyi sérülést, mint ott még életemben nem láttam).
Bementünk parkozni is, az easy parkot választottuk, de nagyon szét volt járva és eszméletlen forgalom is volt. Volt, hogy már telitalpon ment neki az ugratónak egy srác, és képesek voltak bemenni elé, ugratni...
Ugratóból találtunk kedvünkre valót, csúszóboxból már nem volt ilyen jó a felhozatal, rövidek votak, tényleg nagyon easy-k...
Talán a 4. nap reggel verőfényes napsütés, fél10kor tali a felvonónál, 1óra alatt értünk föl a gleccsertetőre... Ez már-már kiborító volt. Mire fölértünk ami szemmel belátható freeride rész volt, mind rommá volt járva, megkockáztatom, hogy az ilyen napokon több 5-600ember indul neki a szűzterepeknek. Ennek megfelelően nem is nagyon találtunk olyan részt ahol mi húzhatnánk az első vonalak egyikét.
Votak páran akiknek ez volt az első szűzhavas élményük, nekik nagyon bejött így is, nekem annyira nem adta. Ha igazán jó terepet akartunk volna, szerintem nagyon sokat kellett volna gyalogolni, mászni, keresni, erre nem volt mód.
Sajnos La Grave egyszer volt nyitva, de akkor nagyon ködös szeles idő volt, így azon a napon nem mentünk át, máskor meg már nem nyitott ki.

Összességében kicsit csalódottan jöttem haza, többet vártam a helytől, nagyon sok volt az zöld átkötő pálya, amit sokszor nem sikerült átcsúszni a tömeg miatt.
Az isőjárás se volt túl kegyes és bár jólnéznek ki a freeride részek, ám a helyiek könyörtelenül lecsapanak ezekre (jól is teszik :)).
Jövőre valószínű valami kevésbé felkapott helyet keresek, ahol nincs ennyi ember, nincsenek ekkora távolságok, nem kell egy órát felvonózni, hogy csúszhassak.

Les 2 Alpes
2014.02.08-15. (Első francia síutam, talán van olyan hasznos, mint hosszú)

Február 8-án éjszaka indultunk Franciaországba, hatan két kocsival. Délután értünk Brianconba, ahol a szupermarketben feltöltöttük a készletekinket, főleg friss élelmiszerekkel és némi vörösborral és sajttal. Ekkor már rendesen havazott, az út is havas volt. Hamarosan kiderült, hogy lezárták a Lautaret-hágót. Ez a 42 km helyett 210 km utat jelentett változatos utakon és időjárási körülmények között. Így a tervezett este hat órás érkezésből lett este 10. Sebaj, a szállást el tudtuk foglalni, a vacsorát nem főztük meg, és a hó továbbra is esett. A 6 fős appartmanunk az 1800-as részen volt, közel a Village 1800 felvonóhoz, és a síbusz megállójához. A bejelentkezést reggel elintézve a síbérleteket is megkaptuk. Irány a hegy. Elsőre a Jandri I-gyel mentünk fel. Itt a havazásban a Toura kék pályáin síeltünk.

Toura:
Itt vannak a Freestyle parkok. Egy kezdő, ami egy kisebb félcsővel kezdődik, majd kisebb ugratókkal és boxokkal szórakoztathatjuk magunkat és a körülöttünk levőket. A haladó parkban már komolyabb ugratók, fal vannak és egy elég nagy Big Air. Ezen még a havazás után magasítottak is egy kicsit, szép nagy ugrásokat láttunk rajta a felvonóból. Találtunk itt még egy boardercross pálya kezdeményt is, de ez nem volt annyira telerakva akadállyal (kevés ugrató, döntött kanyarok hiányoztak). Ezeket a Toura és a Lac Noir ülős felvónók szolgálják ki. A Toura újabb, kényelmesebb, de nem megy annyira magasra, mint a Lac Noir. A két felvonó sebessége nem különbözik számottevően. A parkokhoz a Toura is elég, a boardercross és a Lac Noir pályához azonban a Lac Noirt érdemes választani. Van még egy tányéros felvonó. Első használatkor elfogott a nosztalgia érzése: Elindulunk, hatalmas rántás, majd lekönnyül, még egy rántás és aztán megyünk nagyjából egyenletesen. Félúton egy enyhe kanyar, mint gyerekkoromban Csehszlovákiában. Ezen felvonó mellett van pár box és ugató. Ha nem az ugartók felé (balra) megyünk kiszállás után, hanem jobbra, akkor könnyen a Jandri lift közép állomásához csúszhatunk. Vagy a Toura felvonó aljából egy kötélbe kapaszkodva kűzdhetjük le a szintkülönbséget a kabinos felvonóhoz. Ez eléggé kényelmetlen, mivel nagyjából térd magasságában menne a kötél, ha nem kapaszkodna bele senki. Sokat használva kiváló alkar és ujj erősítő.
Van még egy büfé és hütte is a felvonók aljában, kinti és benti leülési lehetőséggel. A külső sötétzöld székekben sajátot is fogyaszthatunk, jó idő esetén csak örökölni lehet a helyet. Belül nem jártunk.
A Jandri középállomása mellett van egy Pic-Nic feliratú fűtött helyiség, ahhol faasztaloknál fogyasztjuk az otthonról hozottat. A falon információk a hegyi időjárásról, lavinákról, hegyen járásról francia és angol nyelven is.
Egy nagy hütte van a Telepherique teteje mellett is, ahol délután DJ kever és hatalmas bulik lehetnek. Nem maradtunk, hogy megnézzük.

Második nap is havazott, ekkor a Crétes sectorban is síeltünk

Crétes:
Két felvonó tartozik ide, az alsó a Village 1800 közvetlen a településről indul, egy négyszemélyes ülős, amivel lefele is (lábunkon léccel) utazhatunk. Alatta a Valentin (fekete) pálya, ami tud melós lenni combizomilag. Érdekesség, hogy csak a lejtő harmada a pálya, mellette a fennmaradó 2/3-on mindenki saját felelőségére csúszhat. (Mintha a pályán nem saját felelőségére síelnénk...) Ez a nap végére tud buckásodni, jegesedni, hazafele több a sílécen az utas, mint a pilóta (azaz a történésekbe kevés beavatkozása van.), de ennek ellenére jó. Sokkal jobb, mint Demoiselles (zöld) szerpentin, ami hómentesség esetén út lehet a hegyre. A szerpentinen még többen vannak, minta feketén. A felső a Crétes felvonó, ami szintén négyszemélyes ülős. Sorban állni itt kellett néha, akkor ha a Jandri közepe fölött minden zárva volt, vagy épp több csoportot oktattak errefele. Alatta egy kék pályával, és egy zölddel. A kék középső harmadában van egy kellemes lejtő, amin szép íveket lehet karcolni, nagy sugarú sível is, mivel a pálya nagyon széles. A zöld pálya kissé szerpentin szagú, de borddal kezdőknek jó (a kezdő /kb 8-10. napos/ boardosunk itt gyakorolt többnyire.) Ez csatlakozik a szőnyeges felvonó pályájához, ami a kezdők területe.
Ide ér fel az Oeluf Blancs nevű kabinos retro felvonó. Beszállója a Jandri Express I mellett van közvetlen, a kiszállója pedig a Telepherique indulójával van egy házban. Ez a retro kabinos elvileg négy személyes, mi ketten voltunk, nem kicsi emberek, de még kettő ekkora nem fért volna mellénk. Beszállni és kiszállni is vicces, mivel rendes ajta nincs, a héj nyílik két felé. A Telepherique egy ingajáratban közlekedő nagy kabinos, amit csak egyszer láttunk menni, de beszállni akkor sem lehetett. Egyébként a Jandri Express középállomásánál van a teteje.
Hütte/büfé itt is van, és a színes fekvőszékekről sem zavarnak el, ha csak napozol, vagy a hozottat fogyasztod.

La Fée:
Délután átcsúsztam a La Fée sectorba. A köd miatt sokat nem láttam, de az itteni piros pályákat ki szerettem volna próbálni. Csúsztam mindegyiken egyet, de hogy a pályán vagy némileg mellette, abban már akkor sem voltam biztos. A visszajutás innen a többi pályához elég nehézkes. A Fée 1 kéknek csak gyalogtúrára is felkészülve szabad nekivágni.

Diable:
A nap végén a Diable felé vettük az irányt és az egyik feketén csúsztunk haza. Az egész napos havazásnak köszönhetően nem volt különbség a pálya és nem pálya között, puha porhóban csúsztunk le a völgybe.

Valamelyik nap a pirosat is megnéztük, azonban lefele haladva a hó minősége egyre rosszabb lett, és az alsó részen volt pár kifeszített felirat, ami a kövekre figyelmeztettett. Kövek? Közel 1800 m magasan február közepén, havazás után? Volt pár. Erre a pályára nem is jöttünk többet. Megnéztük a feketét, ismét. Ezt a pályát nem kezelik, pedig, ha kezelnék nagyon jó pálya lenne belőle. Így a buckasít lehetett gyakorolni.
A Diable felvonó hatszemélyes (vagy nyolc) ülős, automatikusan záró-nyíló kiesésgátlóval.
A Superdiablen csak felfele mentünk egyszer, de az átcsúszó a Jandri közepéhez rosszabb volt erre, mint a Bellecombes liften keresztül, ezért később azt használtuk.

Glacier
Harmadik napra elállt a havazás, kisütött a nap. Felmentünk a csúcsra, gleccsere, csináltunk pár fényképet, csúsztunk párat a Jandri 5 kéken. Ezen lendületesen is lehet íveket karcolni, széles pálya. Mellette a havat depózhatják kupacba, gondolom a melegebb időre. Itt két csákányos húz egymás mellett, egyforma sebességgel, vagy választhatjuk a Funiculaire vasutat is, ami a gleccser alatt megy ingajáratban. Van itt még pár kék, meg egy piros, amin talán mentünk egyett, de nem igazán éretttem, hogy miért piros, amikor alig meredek. A csúcsról a völgy felé közel 1800 m szintkülönbséget síelhetünk, párszor érdemes kipróbálni. Inkább napközben, mert délután sokan vannak, és akkor óvatosabban kell engedni a cájgot.
Itt is van vendéglátóipar, belül elég nagy önkiszolgáló, külön bár, és mintha pincéres rész is lett volna.
Van itt még egy jégbarlang, (belépő 5 EUR/fő) amiben nagyméretű jégszobrokat láthatunk: elefánt és kiselefánt, polip, halak, ősember, majom, szív, stb. Most voltam először ilyen helyen, de nem fogott meg nagyon, kihagyható.
Továbbá itt lehet átmenni La Grave-ba ha nyitva az átjáró. (Szerettünk volna, de nem jött össze, majd legközelebb.)

Negyedik nap a csúcson kb 70 km/h-s szél fújt így lejebb menekültünk, ahol élveztük a napsütést. Új helyet már nem fedeztünk fel.

Ötödik nap reggelre cudar idő lett, változó intenzitással esett a hó és süvített a szél. A felvonók közül csak három ment, ebből kettő a Vallée Blanche oldalon. Reggel nem sok kedvünk volt nekivágni, így csak délután bátorodtunk meg. Mire kiértünk a Vallée Balnche liftet leállították. Maradt a Cote és a Mont de Lans. A Cote kék pályán a vizes hó és a jég váltakozott, gondoltuk, megnézzük a pirosat. Itt is ez volt a helyzet. Egyett csúsztunk ezen is, aztán hazabuszoztunk.

Utolsó nap a csúcson sűrű köd, alatta ritkább. Érdekes volt a firnes hó a gleccseren. A Créte-n csúsztunk párat, aztán a völgy felé vettük az irányt. Elég vizes hó esett.

Freeride lehetőségek:
Eleve a pályák között (pl a szerpentin részei között) is rengeteg hely van freeridera. Ezek nem meredek szakaszok, a síelők élnek is a lehetőséggel. Egy éjszakai havazást követő napsütéses napon keresni kell az érintetlen helyeket, a szem előtt levőket szemérmetlenül összesíelik. De jól teszik, a freeridehoz korán kell felkelni. Vannak még rejtettebb helyek, párat megnéztünk a Travelexesekkel. Itt szépen fogyatkozott a csapat, csak a kemény mag tartott ki. Bár komoly meredekre nem vittek minket, jó helyeket jártunk be, párszor az egyik sectorból csúsztunk a másikba. Nyilván vannak még komolyabb lehetőségek, találkoztunk két síelővel, akik beülővel, kötelekkel nyomták.

A szállásunk szűkös volt 6 főre, főleg pár szekrény hiányzott, ahova pakolni lehetett volna. Sítároló volt valahol, de még az irodában is azt javasolták, hogy ne használjuk, mert lopnak. De azt gondolom, hogy ár/értéket tekintve a szállás megfelelő volt. Az autók fedett helyen állhattak az épületek alatt futó alagútban.
Fent (1800 m-en) egy Sherpában lehetett venni sok mindent, lent (1650 m-en) pedig a Sparban vagy a Carefour-ban még több mindent.

A pályák nagy részében volt egy szerencsétlen átcsúszó rész, ami előtt mindig meg kellett engedni, nem volt egy egyenletesebb lejtésű piros, vagy egy fekete, amire azt mondhattam volna, hogy ez itt az én kedvencem, 3 napig itt leszek, ha kerestek. A freeride lehetőségek – a friss havazásnak köszönhetően – azonban ellensúlyozták ezeket. Jópáran éltek is ezzel a lehetőséggel, idáig itt láttam arányaiban a legtöbb freeride sít a pályán (és mellette).

A beszámolóból pár pálya és felvonó kimaradt, aki kíváncsi nézze meg őket, aztán írja meg, ha van kedve.

Sziasztok!

Mi most jöttünk haza L2A- ról.
A szállás teljes mértékben pályaszállás volt 1800 m- en, a Lautaret elnevezésű apartmanban. Kinyitottuk az erkélyt, felcsatoltunk és már csúsztunk is :-)

Ilyen szempontból kiváló volt a szállás. Néhány kisebb hiányosságot azonban meg kell említeni a szálláshellyel kapcsolatban:
1.olvasólámpánk nem volt, amikor kértünk, a recepciós hölgy segítőkészen felvette az igényünket, de a lámpa sosem érkezett meg.
2.mikro szintén hiányzott ( bár a többiek szálláshelyén volt)
3.az ágy pokoli kényelmetlen, szétfeküdt állapotban volt.

Az apartman 5 fősre van tervezve alvás szempontjából, mi szerencsére csak ketten voltunk a párommal, annál többen már 'heringparty'- nak lehet nevezni.

Felszereltség szempontjából teafőző, evőeszközök, poharak, edények, tésztaszűrő, sajtreszelő,... van és a fűtés is nagyon jó, nem fagytunk meg.

A pályarendszer nagyon jó, a ratrakok éjszaka dolgoznak rendületlenül, reggel pedig a frissen raztrakolt pályán nagyon jó volt csúszni.

2600 m- en, a Jandri Express I- nél van két Hütte is, ahol kicsit borsos áron lehet enni- inni ( pizzácska 6€ és nem is nagy szám), ezért mi készítettünk szendvicseket, vittünk magunkkal rágcsát és forraltbort, amit letettünk az egyik Hütténél.

Összességében fantasztikus egy hetünk volt itt, az időjárás egy picikét kibabrált velünk az utolsó két napban, de ekkor lementünk a skipass bérlettel ingyenesen használható uszodába- a Jandri Express aljában található- és mozogtunk egy keveset a beltéri- kültéri 30°C- os medencében, majd az ingyenes buszjárattal visszamentünk a szállásra.

Mindenkinek szép időt, kellemes és balesetmentes síelést kívánok!