Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Klara kiemelt beszámolói

2013.03.02. Síterep: Hochkönig, mások beszámolói
Most jöttünk meg egy hetes csodaszép Hochkönigi síelésünkről. A síterepet én is a legjobbak közé sorolom. Szállásunk Dientenben volt, a Kőningstour kellős közepén, egy aranyos kis faluban. Ha valaki itt szeretne szállást foglalni és olyan előrelátó szeretne lenni, hogy beazonosítja a szálláshelyét a honlapjukon fennlévő település térképén, valamint a Google Earth műhold felvételén, vegye figyelembe, hogy mindkettő elavult. A két éve megépült Bürglalm 6 üléses lift nyomvonala, illetve alsó állomás helye nem megegyező a régi csákányos völgyállomáséval, hanem attól 300 m-re északra építették meg, és ez nincs átvezetve se a térképen, se a műhold felvételen, a felvonó állomásnak jelölt épületnél.
Maga az új létesítmény, ragyogó, modern 4 szintes épület, ahol az alsó két szint fedett parkoló, a „-1”-es szint információs iroda, pénztár, sídepó, és a legfelső „0” szint pedig maga az induló állomás, egy presszóval, valamint a közúton átvezető híddal. Itt van összekötve a piros 14-es pálya a 21-el. Mivel a falu déli irányban lejt, a híd után le lehet csúszni a falu közepe táján található még régi, kétüléses Gabühel lifthez.
A síterep különben, ahogy már többen megírták, fantasztikus panorámával rendelkezik, felhőtlen időben csodaszép látványban lehet részük az ott síelőknek. Hiába választottuk a síszünet utáni időpontot, rengetegen voltak a pályákon, különösen a Königstour útvonalán. Délután, ha jó minőségben megmaradt pályákon akartunk síelni, akkor mindig a kieső pályaszakaszokat kerestük, pl. Mária Almnál Abergen a csákányos felvonó mellett lévő piros 13 vagy 14 pályát, illetve Mühlbachnál a Schnebergről levezető kék 1 és piros 2 útvonalát.
A Königstour teljes útvonalának végigsíelése hatalmas élmény, de tényleg haladó sítudás szükséges hozzá. Kezdőknek nem túl sok kék jelzésű pálya áll rendelkezésre, azok zöme is erdőben átvezető, keskeny útvonalak. A maradék kék, szélesebb pályaszakasz pedig zsúfolásig tele van oktatói csoportokkal.
Az időnk nagyon változó volt, kifele télbe mentünk, egy nap erős havazásban volt részünk, 2 nap borúsban és 3 nap ragyogó napsütésben. Nagyon jó hóviszonyok vannak még a hegyen, a völgyben ugyan már az utóbbi két nap olvadt, de maradt még hó bőséggel.
h i r d e t é s
A hét elején (január 14.-17.-ig) 3 napot volt módom (először) síelni ezen a terepen. Kellemes meglepetés ért, mert kevesebbet vártam. Igazán jót tudtunk síelni, de azért rá fog férni a síterepre a jövő évre tervezett fejlesztés, az új kabinos felvonó megépítése. Nem is annyira a Kreischbergre történő "felcsákányozás" zavart, hanem a meglévő kabinosból a felvonó aljáig való gyalogolás, vagy botozás, meg a csákányos tetejéről a 15-ös pályához való átjutás. Az új felvonó ezeket a gondokat ki fogja váltani. Remélem a következő fejlesztésük az a Rosenkranzra felvivő dupla-székes felvonó modernizálása lesz, mert a szél miatt még hiányérzetem maradt az 9-10-11-es pályák besíelésében.
Az időjárás az előrejelzések ellenére kedvezőbben alakult, vasárnap még a völgyben semmi hó nem volt, hétfő reggelre azonban Holle anyó megajándékozott legalább annyi menyiséggel, hogy télies hangulatot varázsoljon a környékre. Hétfőn, és kedden napközben csak hószállingózásban volt részünk, és aránylag jó látási viszonyok között ismerhettem meg a pályarendszert, bár a szél elég erősen fújt, különösen kedden. Szerda délelőttől jött az intenzív havazás, ami csak hasznára vált főleg az alsó 1-es pályának. Jelenleg kifogástalan hóviszonyok maradtak a hegyen.
A pályák közül tényleg nagyon jók a "Sixpack" melletti 15-16 és 17-esek, de a legnagyobb élmény számomra a Kreischberg tetejéről a völgyig való lesíelés volt az új 18-as, majd a 13-as és az 1-es pályák útvonalán.
2012.03.05. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
Ezen a síterepen töltöttük az elmúlt hetet. Dél felől közelítettük meg a helyet, és Mallnitz-Obervellachból vasúti szerelvényre ráhajtva keltünk át autóstól egy alagúton Böcksteinig. Nagyon érdekes volt a vonatozás, kifejezetten tetszett a jól szervezett fel- és lehajtás. A retúr jegy 30 euróba került. Ha körbe megyünk, úgy sokkal hosszabb az út és fizetős alagút is van közben, de árban nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne a két útvonal között. Mi inkább kíváncsiságból választottuk a Tauernbahnt.
Bad Gasteinben a Stubnerkogel felvonó mellett laktunk. Az első három napon télies időjárás volt, erős széllel időnkénti havazással és a felsőbb pályák felhőbe burkolózva. Reggelente a Stubnerkogel kabinos felvonó felső szakasza nem is járt, de szerencsére a félállomástól át lehetett csúszni egy jelöletlen pályán az Angertal felé a 11-es pályához. Sajnos az út utolsó 1/3-a már inkább felfelé vezetett, tehát rendesen kellett botozni, jó bemelegítő torna volt az első két reggel. 3 napig a piros B11-es pálya volt a kedvencünk, mindenhonnan, még a Hofgasteini pályákról is visszajöttünk ide, mert itt voltak a legjobb körülmények (bubis székes felvonó, aránylag széles, és jó vonalvezetésű a pálya, kitűnő minőségű hó az északi fekvése miatt, valamint itt elfogadható látási viszonyok voltak). A B 18-as erősen sötétpiros pálya a Stubnerkogelről a gerincen vezet lefele, nyitottsága miatt nagyon szeles, és jeges, valamint buckás volt amikor mi oda keveredtünk, valahogy máskor már nem is kívánkoztunk vissza. Kedd este és éjszaka még havazott, de szerdán már az eső esett. Akkor már fel tudtunk menni a hegy tetejére, reménykedve, hogy feljebb a hó esik, de sajnos mindenütt átváltott esőre, és sűrű ködben botorkáltunk le Angertálig a teljesen felpuhult, nedves, nehéz (lábtörős) hóban. Mire leértünk a völgybe már teljesen átáztunk úgyhogy szégyenszemre síbusszal mentünk a szállásunkra megszáradni és megőrizni testi épségünket. Vigasztalásul másodszorra is elmentünk a meleg fürdőbe, úszással pótolni a kimaradt aznapi mozgást.
A fürdőtől különben nem voltunk elájulva, mi az utóbbi időben itthon nagyon sok helyen voltunk különböző gyógy- és élményfürdőkben és bizony fele, vagy egyharmada áron jobb fürdőkhöz volt szerencsénk. Persze nagyon klassz volt a kinti medencében jót úszni, rálátással a havas hegyekre és a sípályára. A meleg vizes külső medencében is jó volt áztatni magunkat, csak sajnos nem gyógyvíz volt, hanem alig 34-36 fokos, erősen klórozott víz.
Az utolsó két nap szerencsére verőfényes időnk lett, csak sajnos jó meleggel, így csak a felsőbb pályákra volt érdemes menni. Ezen a két napon az első számú favorit a Jungeralmi felvonó volt a piros B 22-es pályával. Ez is északi fekvésű és az egész terepen itt voltak a legjobb hóviszonyok, és a legkevesebb ember. Az utolsó nap még újra átmentük a Hofgasteini részre, mert még nem jutottunk el a Hohe Scharte felvonóra (korábban mikor arra jártunk vagy nem járt a szél miatt, vagy erősen ködben volt). A katlanban fekvő H 3-as, 4-es és 5 pályák a déli fekvésük miatt élvezhetetlenek voltak a nagy melegben. A H1-es pályára viszont fentem a fogamat. Különben jó vonalvezetésű a pálya, egy erősebb és sajnos szűk letöréssel, bár annak alsóbb felénél van egy kerülő pályaszakasz is. Azt hittem azonban, hogy a magassága és a fekvése miatt jobb minőségű lesz a hó, legalább a felső szakaszon, de nem, már a kora délelőtti órákban felpuhult és kásás lett, különösen a H2 része. Menekültünk is vissza a Bad Gasteini oldalra, a B 22-es pályára és ott még kora délután is jobb minőségű havat találtunk.
Ami nem igazán tetszett ezen a pályarendszeren, hogy elég sok volt a szűk keskeny pálya, különösen a völgybe vezető kékek. A Bad Gasteinbe levezető B 14-es pályán délutánonként olyan embertömeg zúdult le azon a keskeny, kijegesedett és buckás pályán, hogy szinte életveszélyes volt, kezdőknek még csak véletlenül se ajánlanám. Az utolsó napokban már a hó is eltűnőben volt róla, így a középső állomásról már inkább gondolába szálltunk.
A Grossarl- Dorfgasteini pályákról sajnos nem tudok beszámolni, mert oda nem jutottunk el. Terveztük ugyan, de nem úgy jött ki a lépés.
Összességében ezért jót síeltünk, volt elegendő havunk, és jól is éreztük magunkat, gyönyörű a táj és a vidék, de azért olyan végső következtetést voltunk kénytelenek levonni, hogy bizony síeltünk mi már jobb pályarendszereken is.
Tartozom egy beszámolóval, még az előző szezonról (2011. február vége március eleje), mivel hazajövetelünk után nem volt rá időm megírni, de talán még most is hasznos lehet mások számára.
Egy hószegény télben sajnos tényleg igaz, - amit már évekkel ezelőtt is megírtak itt a fórumban-, hogy a terep nem túl magas fekvése miatt március első hetében a völgyben már kifogásolhatóak a hóviszonyok. Most is így volt, különösen a déli fekvésű pályákon. Viszont a 290 km pályából még 266 km üzemelt és ragyogóan karbantartották, még akkor is, ha lent a faluban csak a pályákon maradt hó. A pályarendszer viszont nagyon változatos, és a hegyen még ragyogó hóviszonyok voltak. A táj tagolt, csodaszép panorámával rendelkezik, és fenyvesek között vezető, jobbnál jobb pályák találhatók. Nekünk 3 nap kellett a teljes kiismeréséhez, de mintha minden nap más síterepen lettünk volna. Egyszerűen nem lehetett megunni és a hatalmas kínálatból mindig ki lehetett választani a körülményeknek, valamint a kívánalmaknak legmegfelelőbb pályát. Szikrázó napsütésben a déli fekvésű pályákat csak legfeljebb 11 óráig volt érdemes használni, utána csak az északi lejtésűeken volt élvezetes a sízés. Szerencsére ebből van több, ezért még így is igazán kielégítő volt a választék.
Szállásunk Brixentalban volt, nagyon jó minőségben és helyen, közvetlenül a piros 1 sz. pálya mellett, 150 m-re a völgyállomás felett, elfogadható áron. Kérésre szívesen megadom az elérhetőségét. Az egyik hátránya az volt, hogy nem volt Internetezési lehetőség (de még a falu egyetlen Internet kávézójában sem volt működőképes világháló), a másik pedig, hogy az 1 sz. pálya déli lejtésű, és hazafelé megkínlódtuk a mélyen buckás, kásás havat.
A Choralpei oldalra egy napot szántunk, valahogy nem kívánkoztunk vissza, számunkra nem igazán volt jó hangulatú a hegy. Ami tetszett az a 120-as kék pálya, amin alacsony fekvése ellenére jó minőségben megmaradt a hó, a 118-as és a 119-es piros pályák, akkor is, ha azok egy kicsit rövidek. A 112 sz. fekete pálya felső szakasza viszont elég brutális. Mi meg se kíséreltünk lemenni rajta, de a felső hüttéből kijövet, messziről lehettem szemtanúja annak, hogy oda tévedt egy snowboardos kislány - a figyelmeztetés ellenére, hogy csak haladók használják -, nem tudva magát megtartani a kijegesedett pályán, pedig még el sem esett, de olyan félelmetes sikollyal zúdult le, hogy el kellett a környékéről menekülnöm. Azóta se tudom, hogy épségben megúszta-e. A 117-es 3 székes felvonó nagyon elavult és mellette lévő piros pálya környékén szinte már hó se volt, és nekem akkor se tetszett, amíg még a hó jó minőségű volt rajta. A haza vezető 11-es piros pálya nagyon erős, kezdőknek nem ajánlható, ráadásul délutánra már rendesen ki is volt jegesedve.
A Höhe Salvei pályák közül legjobban az 51-es tetszett, de jók voltak a 43-as, 45-ös pályák is.
A Hochbrixenen bemelegítésként mindig a 3 pályával kezdtük, utána a 2-es és 7-es volt a legsűrűbben használt.
A Zinsbergen a favorit a 71 sz. piros pálya, nem volt nap, hogy ne ezen időztük volna a legtöbbet, szinte mindig itt zártuk a napot.
Az Einbergen a 67 és a 68-as volt jó pálya, még ha rövid is, de a 99-es is érdekes.
Hartkaiseren több déli fekvésű jó pálya is van, de azokon ugye csak a reggeli órákban volt érdemes ebben az időszakban síelni. Az Elmauba levezető 80-as pályát, vagy a 91-est élveztük a legjobban.
Az Astbergi (Gooingi) pályákat az alacsony fekvése miatt már ki is hagytuk.
A pályarendszert leginkább a hollandok és a németek használják, találkoztunk még oroszokkal is. Magyar kocsit ugyan nem láttunk az egy hét alatt, de a hegyen azért hallottunk magyar szót is.
Összességében a pályarendszer nagyon jó, ragyogó infrastruktúrával rendelkezik, de talán érdemesebb szállást az északi oldalon (Söll, Scheffau vagy Ellmau) foglalni.
2011.01.30. Síterep: Flachau - Wagrain, mások beszámolói
Sokan írtak sok jót a Flachaui síterepről. Most azonban olvastam egy egészen más topicban Flachaut kritizáló hozzászólásokat és jutott eszembe, hogy tavaly, mikor itt voltam, időm se volt értékelni és beszámolni erről a síterepről. A másik topicban nem akartam off lenni, tehát itt írom meg a véleményemet.
Igazából Flachauwinklben laktunk, Zauchenzén és a Kleinarli oldalon síeltünk, de egy napra átmentünk Flachauba is, kíváncsiságból, mert annyira dicsérték ezt a terepet. Hát nekem elég nagy csalódást okozott. Az igaz, hogy klassz modern felvonók vannak, jól kezelt pályák, de nézzétek meg a pályatérképet az egy szem hegycsúcsra (Griessenkoreck) legalább 5 nagy-kapacitású felvonó 3 településről ontja fel a síelni vágyókat. A nyitott hegyen eszméletlen mennyiségű ember, átjárható pályákon keresztbe kasul úgy száguldozott, hogy egyszerűen nem éreztem jól magam. Mint a hangyaboly úgy nézett ki a hegy. Eddig még soha nem tapasztalt tömegiszonyom volt, pedig máskor is síeltem mikor sokan voltak egy pályarendszeren, de egy tagoltabb terep valahogy feloldja, vagy eloszlatja azt a rengeteg embert. Hiába nem kellett sokat várni a felvonóra, de számomra zavaró volt, hogy a tömeget egy helyre koncentrálják. Iszonyatosan vigyázni kellett arra, hogy belénk ne jöjjenek, pályát ne tévesszünk, és ne veszítsük el egymást a párommal. Mi szeretünk együtt síelni, de szabadon, inkább a felvonó alján szoktuk bevárni egymást. No ez itt nem tudott működni.
Valahogy nem kívánkozok ide vissza, még ha a pályarendszer igazán korszerű, egyenesen futurisztikus.
Ma jöttünk meg a nevezett síterepről. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ragyogó hóviszonyok vannak és vigyáztunk, hogy azok is maradjanak az utánunk jövőknek.
Malga Ciapelában a Marmolada hegy lábánál voltunk elszállásolva, onnan majd egy óra a becsatlakozás, illetve a hazajutás a „körsíből” a Padon hágón keresztül. Mi erre a külön útra fel voltunk készülve, különösebben nem okozott gondot, kivéve, ha a hágó már felhőbe volt és nagyon rossz látási viszonyok voltak az ugyancsak erős pályán, főleg a nap végén. Kezdőknek ennél fogva nem szerencsés kiindulópontként ezt a helyet választani.
A hat napos síelésünk alatt 3 alkalommal síeltük körbe a Sella hegyet. A többi napokon helyben síeltünk, illetve a szomszédos síterepekre kirándultunk át.
Az ottlétünk második napján a narancssárga útvonalon indultunk a Sellerondán, aránylag felhős, ködös időben és emiatt ez nekünk majd 4 és fél óránkba telt. Hüttében csak egyszer voltunk, de egyéb szünetek, tájékozódási megállások már sűrűbben voltak.
A kitáblázás, illetve a pályaszámozások hagynak némi kívánni valót maguk után. Jó látási viszonyok között nincs probléma, de mikor nem látni be a nyílt terepeket és sok a felvonó, akkor a csatlakozó pályák között ugyancsak keresni kell melyik az igazi. Mind a négy síterep egyéni pályaszámozást alkalmaz, de a Sellaronda pályatérképén a pálya számozások nincsenek feltüntetve. A felvonóknál már mindig jelzik megfelelő színnel, hogy az a körsí része. A felvonó tetején viszont már nem mindig jelzik az irányt. Azt hiszem a Val Gardenai részen (narancssárga irányba) például, az egyik felvonó tetején volt nyíl, hogy a 19 számú piros pályán kell tovább haladni. Mentünk is arra, de az első elágazásnál csak két piros pálya jelölést láttunk, a 10-est és a 15-öst. Lementünk a 15-ön, az mégis csak közelebb van a 19-hez, erre az vissza vezetett ugyanahhoz a székes felvonóhoz, amin jöttünk. Második alkalommal elindultunk a 10-es pályán, de később a piros táblákon egyre növekvő számozást találtunk, 10, 11, talán 24-ig. Még szerencse, hogy valahol találtunk egy útjelző táblát, hogy jó irányba haladunk. Ott rögtön át is kellett térni egy kék jelölésű útvonalra, ahol viszont 1-től kezdődött a számozás, legalább huszonvalameddig. Én ilyen pályajelölést még életemben nem láttam, ugyancsak megtévesztő volt.
Zöld irányba a hegyet már ragyogó napsütésben, jó látási viszonyok között síeltük körbe, és bőven volt időnk kioldalazni az útba eső egyéb csábító pályákra is. A zöld útvonal tényleg sokkal könnyebb, talán a Val Gardenai részen a Ciampino hegyről való lejövetel felső szakasza egy kicsit erős, sötét pirosba hajló pálya, azonban a hegy tövében lévő hütte kárpótol az összes nehézségekért. Először volt kedvünk a januári napsütésben, a szabadban elfogyasztani a forralt borunkat. A szabadban jéggel körbe épített bárpult is üzemelt, ugyancsak hangulatossá téve a helyet.
Mivel a hőmérséklet még a napos időben is bőven 0 fok alatt volt, így a lankásabb részeken sem fogott meg a hó, nem volt lassú egyik pályaszakasz sem.
Az útvonalon gyalogátkelés mindkét irányban Arabbában és Selva Wolkeinsteinben van (kb. 150-150 m), illetve a zöld irányban Arabba felé a kék pálya előtt a Pont de Vauz helynél (csak 10 m, a közúton keresztül).
Az utolsó napunkat is a körbesíeléssel töltöttük, és inkább a zöld útvonalat választottuk, mert úgy éreztük, több időnk marad útközben más egyéb pályák megismerésére, illetve nem a nap végén fáradtan kell Arabbán átgyalogolnunk. Reggel még frissen valahogy könnyebben viseltük az átkelést.
Hiányérzetem maradt még az Alta Badia, valamint a Val Gardenia terepek, a Sellarondától távolabb eső részeinek a megismerésében, de talán majd valamikor máskor, ha megélem.
Összességében csodálatos vidék, fantasztikus, nagyon jól karbantartott pályarendszerek, ahol igen változatos sítúrákat lehet tenni. Számunkra felejthetetlen volt ez a hét.
Utolsó napunkat töltjük itt, gondoltam beszámolok az aktuális helyzetről, hátha valaki most szándékozik jönni.
A síterep nagyon klassz, az idő viszont hagy kívánnivalót maga után. A héten napos idő egyedül vasárnap volt. A többi napokon annak örültünk, ha csak borús volt és nem esett. Katschberghöhén szerencsére havazott, de az Aineck másik oldalán a völgyben bizony az eső esett. Szerdán a szél miatt az ainecki felvonó egyáltalán nem járt, a két hatülésest meg délután kellett lezárni. A hegyállomások sajnos majdnem mindig felhőbe voltak, z orrunkig alig lehetett ellátni a ködben. Tegnap végig esett, jó átáztatva a síelőket. Hó viszont rengeteg van, és mivel esett is hozzá, ezért nagyon jó hóviszonyokat hagyunk az utánunk jövők részére. A pályák jól kezeltek, ha havazott éjszaka, reggel is látunk munkagépeket. Persze a frissen esett hótól és a nem túl hideg hőmérséklet miatt délutánra főleg az alsóbb régiókban már kásás a hó, kibuckásodik a pálya.
Az A1 pálya tényleg fantasztikus, de nagyon ráfér a felvonók korszerűsítése az Ainecken, remélhetőleg a tervezett kabinos meg is fog épülni a következő szezonra.
Jó síelést mindenkinek, aki idetart.
2009.01.24. Síterep: Piancavallo, mások beszámolói
A mai nap érkeztünk meg Piancavallóból. A forumon kicsit le van becsülve a síterep, de meglátásom szerint jobb sorsra érdemes. A pálya leírásnál szépeket írnak a síterepről és én is osztom ezt a véleményt. Igaz, hogy egy nap alatt simán besíelhető a terep, de nagyon változatos, szép, és egyáltalán nem volt unalmas egy hétre. A haladók részére is vannak megfelelő nehézségű pályák. A 6 székes felvonóból 3 lift melletti 4-5 pálya igenis csak haladóknak ajánlott.
Ami nem tetszett, az a pályák jelölése, illetve annak hiánya. Az osztrák pályarendszereken megszokott nagy, kerek észrevehető táblák itt egyáltalán nincsenek, néhány nagyon kicsi sárga táblával talákoztam a felvonó tetején, amit csak azért vettem észre, mert kifejezetten kerestem, nem akartam elhinni, hogy semmi jelölés se legyen. Mivel az első napon ködös időben sieltünk, az orrunkig is alig láttunk, bizony kinlódás volt a tájékozódás. Szép időben nem gond, mert a félkörívben elhelyezkedő pályrendszert könnyű belátni, nem is ilyenkorra kellenek a jelölések.
Rengeteg hó van, nagyon jól karban voltak tartva a pályák, csak szerencsétlenségünkre rossz időt fogtunk ki. Hétfő estétől szerda délig ömlött az eső, én ilyen trópusi felhőszakadást síterepen, január közepén még nem éltem meg. Csütörtökön még enyhe havazás volt, pénteken kemény hideg lett, és szerencsére a pályák nem is sinylették meg a kétnapos esőt.
Hétközben semmi sorbanállás sem volt, ellenben nagyon sok diák tanulócsoporttal találkoztunk, megkülönböztető neonsárga mellényben. Az oktatók narancssárgát hordtak. Egy csoporttal sohasem csak egy oktatót láttam, mindig volt legalább egy felnőtt is a sor végén. Lehet, hogy ők nem profi oktatók voltak csak kisérő tanárok, de ilyet én az osztrák terepeken nem tapasztaltam, vagy csak nem vettem észre, mivel az oktatók és kisérői nem voltak megkülönböztető mellényben.
Piancavallót mi a déli oldalról közelítettük meg, szinte végig autópályán. A Balaton déli oldaláról indulva az M-7-esen, Tornyiszentmiklós, Maribor (újonnan átadott autópályán), majd Ljubljana, Trieszt, Pordedone, Avianón keresztül mentünk fel a fennsíkra. Odafele több megállással és szlovén pályamatrica körülményes beszerzése miatt (Nagykanizsánál le kellett jönni az autópályáról), 7 óra volt az út, vissza csak 6 óráig tartott.
Mindenkinek szívesen ajánlom a síterepet, ha valakinek egyéb kérdései lennének szívesen válaszolok.
2008.12.02. Síterep: Präbichl, mások beszámolói
Hoppaa!
Teljesen kezdőnek is alkalmas a terep, hiszen a pályarendszer közepe elég lapos. Ha már az Arenalift csákányos felvonó melletti 4-es pályán megy a síelés, akkor a Grübl Quatro felvonóra is simán rá lehet merészkedni, azok mellett lévő pályák elég szelídek. A Polstarra vezető 4 üléses felvonó sípályája ténylegesen piros nehézségi fokú, de az együlésesre még ne akarjatok felmenni, mert annak a teteje elég kegyetlen. A térkép szerint kezeletlen piros, de nekem az minimum feketének tűnt, a kezeletlen viszont igaz.
Ugye e topic korábbi bejegyzéseit is elolvastátok már, valamint a síterep leírását, mert sok egyéb hasznos információ szerepel bennük.
2007.03.12. Síterep: Schladming 4 hegy, mások beszámolói
Mi is szombaton jöttünk meg Schladmingból egy hetes sielésünkből. A Rohmoson pályaszállást foglaltunk, de mivel ott már sajnos nyoma se volt a hónak, nem lehetett a pályarendszerhez közvetlenül bekapcsolódni, utazni kellett a felvonókig. A pályák felső szakaszai jól sielhetők voltak, különösen a reggeli órákban. Hochwurzen és Reiteralm már az első napon is nagyon nehezen volt összesíelhető, többet nem is próbálkoztunk. Planai és Kaibling összekötő pályarendszere jól sielhető volt. A Golden Jet felvonónak a közép állomásáig se lehetett sítalpon lejutni, már a tetején gondolába kellett szállni.
A Bkrisz által említett Höfi felvonóknál tényleg jó maradt a hó minősége, csak a pálya gyengécske, enyhe lejtésű kék pálya. Az én kedvencem a Planai D jelzésű Lärkogelbahn melletti 5 pálya volt.
Összeségében az idei hószegény körülmények ellenére jót sieltünk, örülök, hogy megismerhettem a síterepet.
2006.01.07. Síterep: Präbichl, mások beszámolói
A két ünnep között fedeztem fel én is ezt a helyet. Kicsi, de jó. Amin csodálkoztam, az a pályák jelölése. A Polsterre felvívő pályák sokkal erősebbek, azok tényleg pirosnak felelnek meg, de a szembe hegyi pályák, szerintem mind kékeknek kellene lenniük. A pályatérképen a szintkülömbség nagyon jól látszik!
A Polster legmagasabb részére felvivő, régi szimpla székes felvonóra csak azok menjenek akik profik, mert a felső szakasz elég kegyetlen (piros szaggatott "2" jelölésű pálya). A felső részét ennek a pályának bizony feketével kellene jelölni!
Az első picuri hüttébe, melybe betévedtünk magyar kiszolgálásban volt részünk, kellemes meglepetésünkre. Mint várható volt a pályán is több honfitársunkkal lehetett találkozni.
Legtöbbet a két négyüléses felvonót használtuk, egy nap alatt persze besíelhetők a pályák, úgyhogy hosszabb kinttartózkodásra szerintem már érdemes nagyobb síterepet választani.
2005.12.31. Síterep: Kitzbühel, mások beszámolói
Tavaly egy hetet töltöttünk Hollersbachban, akkor még ez az új felvonó nem volt kiépítve. Személy szerint nagyon örültem, hogy a falu a Kitzbücheli síterephez csatlakozik, mert az öt besíelt síterephez képest (Wildkogel, Kaprun, Cell am Zee, Zillertal Arena keleti része, Kitzbühel) ezt tartottam a legjobbnak, igaz a Zillertal Arena csak egy kis részét tudtam megismerni, maradt is hiányérzetem!
Úgy Hollersbachnak, mint a Kitzbüheli síterepnek van külön web oldala, település, illetve pályatérképekkel, ezt érdemes áttanulmányozni. Mi tavaly a Mittersill legdélibb szakaszánál csatlakoztunk a pályarendszerre. A síszafari besíeléséhez kell egy egész nap, ha visszafelé is meg akarjuk tenni, bizony igyekezni kell! A pályák általában erősek, a kapruni piros pálya szerintem a kitzbüheli kéknek felel meg.
A Resterhöhe új pályáját ugye nem ismerem, de Mittersillnél tanulópályát nem találtam, igaz nem is kerestünk. Ha a csapatban kezdők is vannak érdemes a Wildkogelnél kezdeni, ez a pálya 12 km-re van Hollersbachtól. Megjegyzem, hogy a Wildkogelen vannak erősebb pályák is, kellemes meglepetésünkre, - a fiam szavajárásával élve - a terep nem bizonyult "libalegelőnek".
Továbbiakban, ha részetesebb info kell szívesen állok rendelkezésre, akár közvetlenül e-mailen is (bolygone.klara@axelero.hu).

h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
Utasbiztosítás Covid fedezettel #Covid infók síelőknek FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
SÍELŐK NAPTÁRA »