Élménybeszámolók

Új-Zéland szép hely. Aktív nyaralásra kifejezetten alkalmas. Síelőknek is ideális, hiszen jó pár terepet útba lehet ejteni, ha arról van szó. Az én esetemben is arról volt szó, ami azt eredményezte, hogy Cardronán volt szerencsém ma húzni pár ívet.

Maga a síterep a Déli-Alpokban, azon belül pedig a Crown Range nevű hegységben fekszik. A környezet gyönyörű, az országra jellemző tipikus fűvel borított hegyoldalak, továbbá a völgyben megszűnni nem akaró köd határozta meg legjobban a hely hangulatát.

A pályák megközelíthetősége az Európában megszokotthoz képest jelentősen eltér. A pályákra legkönnyebben a nagyjából 1500 méteres magasságban levő parkolóból lehet átsétálni, amit viszont egy komfortzónából-kilépős autózás előzött meg. Mivel az egész környék magánkézben van, ezért a Cardrona Valley aszfaltozott útjáról egy 15 km-es, aszfaltmentes, néhol sáros magánúton kell feljutni a parkolóba.

Maga a síelés rendkívül drága. (Akárcsak az egyéb pogramlehetőségek az országban.) A felnőtt napi síbérlet ára 120NZD-ba fáj, ami több, mint 23000 Ft-ot jelent. (Ez még a legdrágább osztrák síterepeknél is drágábbnak bizonyul.) Az ár a szervezettség, illetve a szolgáltatás színvonalát nézve valamelyest visszajön. A pénztárnál fizetés után mindenki kap egy névre szóló kártyát, ami egyben alkalmas (lehet) a felszerelésbérlésre, illetve a beléptető-kapukon való átjutásra is. A bérlési folyamat egyébként gyorsan és ‘nagyüzemi jelleggel’ működik. A liftek aljában jellemző kígyózó sorok kezelésére külön alkalmazottak vannak kijelölve, akik minden helyet feltöltenek a ‘single lane’-ből érkező emberekkel, nehogy maradjon a felvonókon üres hely bárhol is.

A pályák többnyire kékek/pirosak, továbbá zöldekből is akad jó pár. Komolyabb (fekete) pályák is vannak, de ezek főként a ‘lower mountain’ névre hallgtó részen fordulnak elő (ami ma zárva volt) továbbá sok off-piste részt is fekete pályaként jelöl a sítérkép. A pályák kezeltsége hagyott némi kivetnivalót maga után, bár a friss hó hiánya, illetve a mérhetetlen sok vendég jelenléte kétségkívül nem segített a helyzeten.

Összességében mégis jó síelésnek bizonyult a mai, hiszen a nyári síelés ténye, a gyönyörű táj és a jó levegő többnyire kárpótolt az egyéb nehézségekért.

Tegnap (22-én) este kimentem egy pár körös esti sízésre az azelőtt általam még nem kipróbált Csipike (1-es) pályára. A Csipike egy leginkább kezdőknek ajánlható pálya, amelyhez kettő, igen kezdetleges köteles felvonó tartozik. Ma- nagy szerencsémre- megnyitották a Kossuth pályák közül a Kossuth 1-et (3-as, fekete pálya) és a Kossuth 3-at (5-ös számú, kék pálya, ám a sítérképen pirosnak jelölt Csipikénél jóval nehezebb). Kezelve ezek a pályák se voltak, de a kikandikáló áfonya-és fenyőágak között, a méretes buckákon, vagy a félméteres szűzhóban síelni meglehetősen nagy élmény volt. (Az előbbi jellemzők főleg a fekete Kossuthra voltak igazak, a kék Kossuthra inkább csak a kikandikáló ágak voltak leírhatók jellemzőként.)

Végül azt tudom megjegyezni, hogy Hargitafürdő egy igen élvezetes hely lehet a megszokott osztrák pályáknál vadregényesebb helyet keresőknek, azoknak, akik nem sajnálják a lécüket, illetve azoknak, akik ez esetben beérik kevesebb pályával is.

Ismét voltam a Gerlitzenen sítábor keretében 15-19-ig. Az idő végik kiváló volt, szikrázó napsütés kék ég, -12 fok, elég hó. (A hó mennyiségéhez még hozzáfűzném azt is, hogy Annemheimben, 520 méteren még semennyi sincs, de amint felér a kabinos felvonó a Kanzelhöhéhez már annyi van, hogy az pályán kívüli sízésre is alkalmas.) A pályák állapota hozzá sem fogható a tavaly februári állapotokhoz. Kezelt pályák vannak mindenütt, amelyek még a nap végére sem buckásodnak/jegesednek el (mellékszezon van), kivéve az 1/A pályát, amely már évek óta katasztrófálisan jeges, így nálam ki is vívta a "Gerlitzen legrosszabb pályája" címet. A 42 km pályából 39 üzemelt és a maradék 3 kilométer pályához (12-es és 25-ös pálya) tartozó kis tányéros felvonó (K felvonó) kivételével az összes lift is igénybevehető volt. A pályán kívül leginkább a Pachiener lift közelében, a 8 üléses felvonó alatt, a Klösterle 1-2 liftek alatt, illetve az 1/A pálya mellett lehetett síelni, bár akik vállalnak egy kis gyaloglást, (vagy megnyitják a K felvonót) annak a 12-es pálya környékét is tudom ajánlani. Változás tavalyhoz képest "csak" annyi történt, hogy a 10-es pályákat kiszolgáló, ósdi 2 személyes lift helyett egy modern, 6 üléseset húztak föl.

Összegezve: kifogástalan sízésben volt részem ezúttal.

A mai a második napom a Hargitán, holnapig maradok. Hó van elég, a pályákon nagyjából 5-65 cm hó van. Ehhez tegnap is hozzájárult az időjárás kb. 5 cm friss hóval. Jelenleg a Csipike (kék) és a Miklós (piros, vagy fekete, nem lehet tudni, bár szerintem inkább piros) pálya üzemel. A Miklós tetején gyönyörű kilátás nyílik Hargitafürdőre. Én eddig a Miklóson síeltem napi 2-3 órát, de este a Csipikét is letesztelem, mivel ott éjszakai sízés is van. A pálya minősége nem lehengerlő (tetején kifigyel néhány kavics, sok a bucka), de ez semmit sem von le a sízés élményéből, a buckáknak pedig külön örültem. A Miklóshoz egy félig tányéros, félig csákányos felvonó tartozik, amire a felvonások számától függő árú (elméletileg a Kossuthra is érvényes) bérletet kell venni. Még egy hasznos megjegyzés a lifttel kapcsolatban: A személyzet nem szereti, ha a felvonó alatt sízünk, még akkor sem, ha nem használják a liftet.

Összességében: Szép a táj, jó a levegő és szimpatikusak a buckák, de egyelőre sajnos kevés a nyitott pálya.

Egyelőre ennyit tudtam írni, ha később lesz említésre való információ, akkor majd írok.

Én 30-án voltam Stuhlecken. A hójelentések igen elszomorító adatokat szolgáltattak, éppen ezért "kellemesen csalódtam". Persze nem a pályák minősége adott okot a kellemes csalódásra, hiszen a 11-es pálya jégrögjei és az 1-es közepén kialakuló jégpálya elől kénytelen voltam a pályák szélén, a buckák között hó után kutatni. A pozitív élményt elsősorban az adta, hogy a teljes völgybe vezető pálya nyitva volt és igazából a 11-es pálya "kihívásai" (jégrögök, buckák, köd, hóágyúzás) is élményszerűek voltak.

Mint mondtam, a hóágyúk beindultak és talán havazásra is van esély a napokban. Ha leesik végre egy valamirevaló hóréteg, akkor még mindenképp ellátogatok ide, hiszen a Stuhleck egy igen jó síterep lenne egy kicsit több hóval és több nyitott pályával.

28-29-én síeltem Kreischbergben. Sajnos csak dél környékén kezdtem a sízést mindkét nap, de a napokban készült beszámolók alapján arra merek következtetni, hogy ezzel jól jártam, ugyanis a pénztáraknál és az alsó kabinos felvonónál sor nem volt. 28-án főleg az 1-es pályát és a Rosenkranz pályáit vettem igénybe, de a Kreischbergről induló 16-os pályán is mentem egy-két kört. A tömeggel nem volt problémám, valószínűleg a hüttékben és a nyitva lévő 32 km pályán szóródott szét a látogatóközönség. A buckákkal nem volt bajon, habár a 15-ös pályán és a forgalmasabb pályákon volt belőlük dögivel. A jegesre koptatott pályák már nagyobb problémát jelentettek, de ez sem rontotta el a síelés élményét. 28-án az 1-es pályán fejeztem be az aznapi síelést, ahol a nap vége felé közeledvén nagy tömeg alakult ki, hasonlóan a kabinos felvonó felső állomásához, ahol a fekete pályát kerülő sízők várakoztak a sorukra.

Másnap (29-én) szintén szikrázó napsütésben húztam az íveket, főleg a 16-os pálya környékén. A Rosenkranzot is meglátogattam, ahol a 18-as pálya népszerűségét megtapasztalhattam a 10 fős kabinos felvonó alsó állomásánál, a tömegben.

Összességében nagyon jót síeltem, az idő is jó volt, sőt még hó is elég volt, bár ez kizárólag a pályákra korlátozódott.