Élménybeszámolók

4 csodálatos napot töltöttünk el március elején Nauders sírégiójában! Az út igen hosszú, több mint 850km Budapestről, de sajnos, ahogy azt már többször tapasztaltuk Innsbruck előtt elkezdődik az a bizonyos IG-L sebességkorlátozás, amely rendesen visszaveszi az utazósebességet.
Szállásunk Nauders városában volt, különleges szűk utcácskáival igazi különlegesség, olaszos jellegű. A parányi városkában több bevásárlási lehetőség van, közel a főúthoz egy kávézóval, péksütemények árusításával kiegészített M-Preis. Illetve kisebb élelmiszer üzletek eldugva az utcákban, a szokásos Intersport Rent, vagy akár souvenir bolt. Buszok indulnak a nauders-i és a két olasz sípályához is, viszont, ha Olaszországba buszoznánk, egyszer át kell szállni.
Schöneben:
Nauderstől kb. 10 km-re az olasz oldalon található kisebb sípálya a Reschensee mellett. Szuperlatívuszokban mesélnék erről a gyöngyszemről! Először is a bérletárak nagyon barátiak. Végre egy hely ahol 40 alatt vannak az árak! Főszezonban 38,5 mellékben 36 EUR a napijegy, természetesen magába foglalja a három naudersi-sípályára való belépés jogát is. Plusz ha itt vásároljuk meg a napijegyet, jogosultak vagyunk igénybe venni Graun városában lévő fürdőhelyet is. A parkoló a szokásos, és közvetlenül a kasszák és a felvonó mellett van, nem kell sokat gyalogolni! Kabinos lift visz fel a hegyre, ahonnét további ülőliftekkel juthatunk el a kiválasztott kék,piros vagy fekete pályákra. A pályák csodálatosan kezeltek! Még záráskor sem voltak buckásak! Kiváló minőségű porhóban síelhettünk, még az alacsonyabban fekvő pályán is, amely levezetett egészen a parkolóig. Mindenki megtalálhatja a maga számára, és tudásának megfelelő pályát! A fekete pályák is nagyon pompásak, hosszúak, tényleg élvezetes! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Természetesen, ha már ilyen messze eljöttünk, nem szabad kihagyni a Reschensee különlegességét, azt a templomtornyot, amely a tóban áll. Most be volt fagyva a tó, teljesen be lehetett sétálni a toronyig, csodás fotókat lehet készíteni a városkáról is és a látványosságról is!
Nauders:
Rendkívül közel van a pálya a városhoz. A tarifát említettem, kedvező! A pályarendszer nagyon változatos és minden igényt kielégít. Kabinos lifttel mehetünk fel a középrészig, illetve választhatunk egy átszállással, egy kissé lassú, kissé elavult kétüléses ülőliftet is. Az ülőliftet is érdemes kipróbálni, egyszer mindenképpen, mert csodálatos fenyőerdőn keresztül vezet az út, megszámolhatnánk a fűszálakat is ha lennének, de higgyétek el, pihentető és nagyon látványos! A kabinos lift beszállásakor egy számunkra fura dolgot láttunk, hat embernek kellett párosával beállni egy téglalap alakú elkerített részre, várni, hogy a földön zöldre váltson a fénycsík, hogy odaléphessenek a 6 üléses kabinosba. Na, ez egy teljes képtelenség! A liftek mind mind 2-3-4 emberrel indultak fel, mert nem lehetett kikerülni a megtorpanókat! Amint felérünk a középrészre, a központban találjuk magunkat, ahonnan indulhatunk mindenfelé. Itt van az étterem, WC, és a szekrények is. Ingyenes wifi mindenhol van. Egyedül kicsit drágábbnak találtuk az italokat, kedvencünk a jagertee 4.4 volt. A pályák mind gondozottak, finom porhó volt mindenhol. Van buckapálya is! A piros és kék pályák szélesek. És ami számunkra itt is pozitív volt, hogy le lehet síelni egészen a parkolóig. Még meg kell említenem, hogy itt is van látnivaló: Nauders határában egy erőd, csodálatos, különleges építmény, illetve a városban egy gyönyörű vár.
Mindenkinek ajánlom e távoli sícentrumot! Remek jól kezelt pályák, ingyenes wifi, kedvező árak a szállásválasztásakor is! Látnivaló mind az olasz, mind az osztrák oldalon van. Mi még Svájcba is átruccantunk, ott még csodálatosabb sípályák és látványosságok vannak! De ez már egy másik síterep beszámolójához tartozik!:-)

Sokat olvastam Kaprun-Kitzsteinhorn síterepéről itt a fórumban, régóta izgatott már a pálya kipróbálása! Miután a 46 EUR-os napijegyet kicsit túlzásnak találtam, úgy sáfárkodtunk, hogy 4 nap Stubaital után hazafele irányban egy délutáni síelésre beugrunk március 12-én szerdán az áhított síterepre. A kedvezményes napijegy fél12-től 39,5 EUR volt, amit viszont kedvezőnek találtam.
Itt jegyzem meg, hogy Stubaital – Kaprun útvonal, csodálatos környezetben igazán élvezetes, szerpentin utakkal övezve, nagyon lassú, de rendkívül érdekes több, nagyobb síterep előtt elhaladni és nézelődni! (Ha mégis bevezetik 2015-től a 100 EUR-os német autópályadíjat, amit korábban hallottunk a tévében, mi most kipróbáltuk, nem jó erre kerülni, muszáj lesz a plusz költséggel számolni)
Nos, 11 felé értünk a parkolókhoz, már csak a 4.-ben volt hely. Ott borzasztó sártenger fogadott bennünket. A cipőnk, nem viccelek, de kb.3 cm mélyen is besüppedt a talajba, a nadrágszárat nem is említem. Rendkívül nehéz volt így átöltözni, sokan a kocsival a busz-sáv aszfaltozott részéhez álltak, ami nem volt a legszerencsésebb. Ez negatívan hatott ránk, nem gondolom, hogy ennek így kell lennie, Salzburg-Régió nem a legolcsóbb, biztosan telne a parkoló fejlesztésre is. A parkolóból síbusz vitt bennünket a pénztárakig, ahol már állt a sor, vártuk, hogy elkezdődjön a kedvezményes jegyárusítás. Ezek után eljutottunk egy kabinos felvonóhoz, aznap csak egy működött, a Gletscherjet1. Tovább pedig egy hasonlóval, a Gletscherjet2.-vel az Alpincenterig utaztunk, ahol az épületben a megszokott színvonalú Intersport is megtalálható.
Számunkra a pályarendszer zsúfoltnak tűnt. A pályák nagyon közel voltak egymáshoz, ami gondolom a terep adottságai miatt alakultak így. Rendkívül sokan voltak, ahhoz képest, hogy szerda délután volt. Zavaró volt, hogy a pályák közelsége miatt, sokan keresztbe-kasul siklottak, állandóan tekergettük a fejünket, hogy mikor rohan valaki belénk. Minőségben, finom porhó volt, de sajnos már majdnem minden pálya erősen buckásodott.
Sikerült megtalálnunk a Gipfelbahnt, ami számomra különlegesnek tűnt, hogy csak (talán) 2 kabin váltotta egymást. Először azt hittem, nem is üzemel. Elég nagy embertömeg várt a kabinra, beálltunk a sorba és vártunk. Úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk, menjünk fel a kilátóba is. A kabin megérkezésekor beszálltunk sokadmagunkkal, és már tele volt, amikor is a vezető, harsányan betessékelt, vagyis benyomott még ugyanannyi embert. A japán metró jutott eszünkbe, ahol kívülről betuszmákolják a népet.
A kilátó szokásosan nagyon szép volt. Na de ami ez után jött, arra igazán nem számítottunk. A Gletscher-Restaurant-ban ahol kikértünk egy csapolt sört, és miközben választottunk még a kínálatból, kicsit beleittunk. Odaértünk a pénztárhoz, és képzeljétek, a csapos fiú (aki a vezetőnek tűnt) elvette a poharat és még teletöltötte! Hát ilyen kedves gesztust még nem tapasztaltunk!
Nem tudtuk, hogy itt kiállítás is van! Fent a kilátóból indul a hegyen keresztül egy barlang a másik kilátóba! A Gletscher kialakulása, kristályok, az örökfagy szemléltetése, a bányászok megfeszített munkája és története képekben és leírásokban, egyszerűen teljesen le voltunk nyűgözve! Most már értettük a 46,- EUR napi jegyet! A tárlat végén egy még csodálatosabb kilátóba értünk, ahol csak hófedte helyeket láttunk. Leírhatatlan volt! Ez volt itt a Nationalpark Hohe Tauern. Lenyűgöző! A barlangban visszagyalogolva újabb attrakcióval lettünk elkápráztatva. Mozi 3000m-en! 10 perces ámulatba ejtő természetfilmet nézhettünk meg. Ezek után még maradt egy egész óránk síelni. A kilátóból talán ?mágnesvasút? vitt le bennünket a sípályára.
Ez a maradék egy óra igazán hamar elröppent, sikerült azért a legalsó pontig elsíelnünk, ahol beszálltunk a Gletscherjet1-be. Sajnálatos módon itt nem volt Talabfahrt. A kocsihoz visszatérve átöltöztünk a sártengerben, amin újra bosszankodtunk, és még egy negatívum: nem találtam szemetest.
Összességében jól éreztük magunkat, ajánlom mindenkinek, aki ha teheti, töltsön el itt egy napot! Örülök, hogy ide is eljutottunk!

Schlick 2000
Március 8-án volt szerencsénk egy szép délutánt eltöltenünk Schlick 2000 síterepén Tirolban.
Miután mi délután érkeztünk meg, szombat és jóidő révén, már tele volt a parkoló. Nem is álltunk be a hagyományos parkolóba, ahonnan gyüjtőbuszok veszik fel a síelni vágyókat, hanem felmentünk közvetlenül a pénztárak alá, hátha sikerül elcsípnünk egy ingyen helyet, de végül is találtunk ott egy parkolóházat, ahova végül leparkoltunk. A parkoló óránként 2,- EUR-ba került. Időhiány miatt most megengedtük magunknak ezt a luxust.
Hamar átöltöztünk a kocsinál és már mentünk is a pénztárhoz, ahol szerencsére minden sorban-állás nélkül sikerült a délutánnak megfelelő kedvezményesebb jegyet vennem.
A „Seilbahn”-nal felfelé szép látvány tárult elénk, a völgyben még tavasz, zöldellő fák, bokrok, hóhiány, de ahogy feljebb értünk, csodálatos havas területre értünk! Hihetetlenül jól karbantartott, porhavas pályákat találtunk fent! A síterep északi fekvésének köszönhetően, délután még mindig első osztályú hóviszonyokat találtunk. A pályák nem voltak felbuckásodva, és igazán nem is volt annyira sok síelő, mint ahogyan azt először gondoltuk. Valószínűleg sokan elfáradtak délutánra.
Hüttébe most nem mentünk be, úgyhogy arról véleményt sajnos nem tudok mondani. Viszont az egyik Hütte előtt három népviseletbe öltözött muzsikus szórakoztatta a nagyérdeműt, ami nagyon hangulatos volt!
A nap végén, lesíeltünk egészen a parkolóig! Nagyon szeretjük azokat a pályákat, ahol erre lehetőség van, nem jó tülekedni az utolsó lifttel, sokkal kellemesebb lecsúszni és kihasználni az utolsó másodperceket is!
A pályarendszer fekvése, karbantartása, a liftek, mind mind csillagos ötösre végezett nálunk, bizonyos vagyok, hogy amikor legközelebb jövünk a Stubai-ra, újra itt kezdünk! Nagyon jó kis pálya, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Február 3-4.-én síeltünk a Pitztal Gletscheren és Rifflsee-n. Nem nyerte el tetszésünket a Gletscherexpress, jobban örültünk volna, egy kabinos felvonónak. Szerintünk gyorsabban fel lehetett volna érni. Itt kötött volt a menetrend, és persze a kedvezményes jeggyel nem lehetett elcsípni a korábbi expresszt. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk,első nap sajnos a két jelentős kabinos lift az erős szél miatt nem üzemelt, ezért csak Brunnenkogel húzóliftet használtuk, mert az onnan induló piros pályát tartottuk számunkra megfelelőnek. A húzólift iszonyú lassan ment, és sokszor elakadt, nem tudni miért. Pozitívum volt számunkra, hogy az étteremben végre nem szólt hangosan az a bizonyos zene, amit Ausztriában megszoktunk! Szinte hiányzott! :-)
A második nap Rifflsee-n kezdtünk, sajnos ködben szélben, és néha egy két kövecskével is találkoztunk pályán belül, ami arra késztetett, hogy átcsússzunk a Pitztal Gletscher aljához. Szerencsére most kipróbálhattuk azokat a bizonyos pályákat, amelyekhez a kabinos liftek vittek! Ég és föld volt a különbség! Csodás porhó várt bennünket! Nagyon szép széles, kezelt pályákon csúsztunk!
Összességében a finom porhavas pályák melyek a Mittelbergbantól indultak nagyon tetszett, a Gletscherrestaurant és hogy nem volt Depo a kártyára. Ami nem tetszett, az a fel- és lejutás, illetve a síbusz csak óránként járt Jerzensből, ahol a szállásunk volt.
Jó volt, szép volt, itt is jártunk, talán ha szebb időt fogunk ki, jobban tetszett volna,így viszont valószínűleg nem térünk vissza.

Február 2-án volt szerencsénk egy délutánt eltölteni a síterepen. Szállásunk Jerzens-ben volt, innen indult a síbusz a pályához. A buszközlekedés kiváló, digitális kijelzőn is lehet a megállókban tájékozodni.
Sajnos rossz, ködös időt fogtunk ki,így a síelés nem okozott olyan örömet, amelyet kellett volna.
A pályák állapota nem volt kifogásolható. Inkább család-barátnak ítéltük meg a síterepet. A fekete pályákat inkább pirosnak mondanám, összességében "light"-os, kihivásokat nem jelentett.
Negatívum számomra, hogy a völgyállomásnál található souvenir boltok, az átlaghoz képest, szerintem drágák voltak.

Április 7-én az utolsó nyitvatartási napon tévedtünk be erre a kis sípályára. Az első rossz élményem mindjárt a pénztárnál volt, hogy nem lehetett bankkártyával fizetni.
Felmentünk a kabinos lifttel a középső részig, majd ülőlifttel a tetejéig. Sajnos az időjárás nem engdete meg, hogy a fenti pályákat élvezhessük, nagyon nagy köd volt és a látótávolság közel állt a 3-4 méterhez. Ennek ellenére nagyon kis hangulatosnak véltük a fenyőerdők között. Úgy döntöttünk nem megyünk fel többet a ködbe, tapogatózni, hanem csak a középrészig utazunk a kabinos lifttel, ahol jók voltak a látási viszonyok. A hó minősége már nem volt csúcs formában, de élvezhető volt. Szép karbantatott pályákon csúsztunk lefele! Külön élmény volt, hogy a Brenner-Autobahn ott fut a pálya mellett, és szinte a kamionokkal síeltem együtt. Sajnos az a bizonyos Manni Pranger 46fokos pálya már le volt zárva, pedig azt szívesen kipróbáltuk volna! Valóban nagyon meredek volt! Utolsókként síeltünk le és akkor jött a második negatív élmény! A kártya visszaváltó automatára kiírták, hogy már nem üzemel, a kártyák árát a pénztárban adjuk vissza. Pénztár lezárva, sehol egy teremtett lékek nem volt! Azt gondolom, ha a vendég még kihasználja, hogy 4 óra elött 5 percel még felmegy a kabinoslifttel és fél 5ig még le is ér, legyenek a kasszában. Úgy látszik az utolsó nap miatt már nem volt fontos. Persze nem csak mi bosszankodtunk!