Élménybeszámolók

Egy örök kezdő szemével.
Márc. 21.-24. voltunk Lungau régióban.
1. nap Fanninberg,
2. nap. Grossek beszámoló ott.
3. nap. Katschberg-Ainek.
A síterepeket általában az én igényeimhez választjuk. Fontos a kék pályák aránya egy-egy döntésnél.
Több nap után, azért megjön a bátorság és ilyenkor már be szoktam vállalni olyan szakaszokat is ami első nap még "halálos szakadéknak" tűnik. Persze csak nekem.
Katschberget a 3. napon a már merészebb énem kedvéért választottuk.
A tavaszias idő miatt (nappal a pályákon is 15-19 fok) a pályák állapota látványosan és gyorsan változik. Reggel ratrakolt és kemény jeges pályák, 10 óra körül tökéletes körülmények, délre a tempósabb részek már buckásra síelve.
Mi a Katschbergi oldalon kezdtünk síelni. Végre egy beülős felvonó a tanpálya mellett!! A 2-es pályán kezdtem. Hosszú, széles nagyon jó lejtésű kezdő pálya, kényelmes feljutással. Az újoncoknak a 2a pálya is tökéletes.
Addig nézegettem a 3a-t hogy a csákányoson felmerészkedtem a felvonó feléig. Ott lecsatlakoztam és nekivágtam a reggel óta áhítattal nézett pályának. Imádtam. A következő felvonózással már a csákányos tetejére mentem. Ott rövid kitérő után, ami már nagyon latyakos volt, hosszabban vettem be a 3a-t.
Mivel a férjem már rég túllépett a kék pályákon, így ő bejárta Tschaneck minden piros pályáját. Szerinte a pályák jók lennének, normál télies viszonyok között, de így a tavasznak köszönhetően, a 20-30cm buckák miatt, már nem igazán lehet élvezni rajtuk a csúszást.
Így 2-kor átverekedtük magunkat az Ainekre vevő beülőshöz, és elindultunk felfedezni a túloldalt.
Az A1-es az egy álom. Sajnos mi rossz irányban csúsztunk le róla. A 25-ös pályát céloztuk meg. Hiba volt. Határozottan állítom, hogy nem kezdőknek való. Én még sosem csatoltam le a lécet, de itt legyőzött a hegy.
Így már nem merészkedtünk lejjebb és a 11-es kabinossal visszamentünk a csúcsra. A 11-es piroson csorogtunk le. Nekem ez is kissé kalandos volt. Mivel nagyon hosszú, és a hó minősége is elég cudar volt már a 30-40cm buckákkal, így kezdőként nagyon elfáradtam mire leértem. Ettől függetlenül ide is vissza kell még jönnöm, hogy az A1-en még tovább tudjak csúszni és legyőzzem az Aineki oldalt is.

Kezdő szemmel.
Én, mint örök kezdő,a bátortalan sporttársaknak üzennék.
Márc. 21.-24. voltunk Lungau régióban.
1. nap Fanninberg,
2. nap. Grossek
3. nap. Katschberg-Ainek, beszámoló ott.
Már javában tavasz van. Otthon 20 fok és itt is 14 fok körüli hőmérséklet. Még a hegyen is. Hiába olvastam az időjárás jelentésben hogy a hegyen 4-6 fok várható, ennél sokkal melegebb volt. Ami a pályákon nagyon is meglátszik.
Fanninbergen csak egy délutánt voltunk.
A beszámolók alapján választottuk ezt elsőként.
Be kell vallanom nekem nem jött be. A tavaszias időjárás miatt a túl lankás pályák már nem élvezhetőek. Ilyen volt a 14-es. Latyakos hóban botozni nem az én favoritom. Télies időben jó hóviszonyok között biztosan más érzetet nyújtott volna.
A 8-as eleje pedig rutinos kezdőknek való. Bátortalanoknak nem ajánlom. A hosszú széles és egyenes része az olvadozó hó miatt szintén nem azt adta amire számítottam. Nem mondom hogy soha többé nem jövünk vissza, de az biztos, hogy csak tökéletes téli időben.
Grossek-Speiereck
Itt a pályákat, reggelre tökéletesen rendbe teszik, éjszaka kicsit megfagy és reggelre inkább korcsolya pályára emlékeztet. Ez mondjuk 10 óra magasságára megszűnik, és a pályák kezdenek felpuhulni.Déltől pedig a tempósabb részek nagyon durván buckásak már.
Na de melyik pálya is jó egy kezdőnek?
Hát a Grosseck-i oldalon egyik sem. Felmentünk, körülnéztem és visszaültem a Grosseckbahnba és irány a parkoló. Nem mertem bevállalni az átcsúszást Speiereckre. A férjem, utánam csúszott a 3a-b és 1a combón. Az 1a már a felvonóról is roppant keskenynek tűnt. Az elmondása alapján a látottak igazak voltak. Nagyon keskeny pálya hajtűkanyarokkal. Szerintem nem kezdőbarát.
Átmentünk Spiereck-re. Ott a hegyoldalon már semmi hó nem volt.Csak a völgybe vezető pályákat ágyuzták. Hát??? Nem volt túl bíztató. De hát a remény hal meg utoljára, így irány a Sonnenbah.
Fent mindenütt hó. És szuper pályák.
A 7a a kezdők kánaánja. Nagyon jó lejtésű, és szinte semmi átmenő forgalom nincs rajta a gyorsabb pályákról. Vagyis nem tolnak hátulról az ámokfutók.
A pálya egy kb. 8-10m széles résszel kezdődik ami a fele táv után kiszélesedik a sok-sok sokszorosára. Csodás látvány ez egy kezdőnek. Lankásabb, tempósabb, kisebb és nagyobb hullámokkal, és tükör sima felületekkel. Nagyon szuper!!
Mikor itt már bemelegedtem, irány a 6a. Szuper pálya az is. Itt már számolni kell a sebességet kedvelő síelőkkel is. Ennek az aljából a 4 üléses a 4a piros pálya, utolsó harmadára visz fel. Rutinos kezdőként kellemesen teljesíthető ez a szakasz, és utána ismét a 6a-n csúszhatunk, ami igazi élményt ad. Egész nap ezen a 2 pályán csúsztam és nem tudtam megunni.
Nekem nagyon bejött ez a hely. Előbb utóbb minden pályát be szeretnék itt járni.

Kezdő szemmel:
Márc. 2.-án, egy napos csúszásra érkeztünk Niederalplba.
A hójelentést olvasva biztosra mentünk. A völgyben 225cm a hegyen 230cm ígértek. Mivel érkezésünkkor +0,5 fok volt és éppen havazott így a hó mennyisége nem okozott gondot. Viszont a minősége már nem tettszett annyira. A tavaszi idő ide is elérhetett hétköznap. A völgyben még éppen nem havas eső esett, viszont így is tapadóssá tette a terepet. Az alsó, giga hosszú D csákányoson majdnem sírva fakadtam mire felértem. A lécem tapadt, a masina lassú tempóban haladt és a térdeim teljesen kikészültek. Egyébként kezdőknek tökéletes, hosszú és egyenes pálya lehet ez amikor fagy van. A C csákányos melletti pályák szintén ragadtak. A buckák, a hó tömörsége és nehézsége miatt iszonyatosan megfogták a lécet és ez szintén baromi fárasztó volt.
A beülős A felvonó tetején a hóesés mellé szél és legalább -5 fok társult. Mivel szemüveges vagyok, így a látási viszonyok ill. a nemlátási viszonyok engem duplán sújtottak. Itt jó lett volna a hó minősége, de roppant kellemetlen volt az idő. A hódara éles szúrásokkal csapódott az arcomnak. Így, ide én nem jártam fel túl sűrűn. Ill. ha fentről ereszkedtünk lefelé, az alsó hóhelyzet miatt egyszer csak elfogyott a lendület.
A pálya megfelelő időben, egy napra tökéletes lehet. Nincs sorban állás, és többféle sítudás is kielégíthető.
A hütte árai is kedvezőbbek mint Stuhlecken.
Bár olyan nagyon elfáradtam, mint még soha, mégsem pontoznám le a pályát. Megtanultuk, hogy a sok hó még nem minden. Az időjárásért pedig max. Tavaszapónál lehetne reklamálni.
Ui.: Gumicukrot kaptunk ajiba a jegy mellé.:-)

Kezdő szemmel:
Febr. 21-24-ig síeltünk Kreischbergen. A tavaszias idő ellenére a hó mennyisége és minősége is tökéletes volt.
Míg a völgyben eső esett, a hegyen havazott. Egyébként a havazás, három szikrázóan napsütéses nap közé ékelődött be. Szóval katalógus időt fogtunk ki.
Hiába volt tartományi síszünet, a tömeg a hegyen eloszlott és a sorban állás, mint bosszantó tényező gyakorlatilag nem jelent meg.
A reggeli feljutás a hegyre az más kategória. Viszont ha időben érkezünk (mondjuk 9-ig), akkor lent sem kell 2-3 percnél többet várni.
Muraui első bálozóknak mondanám, hogy az alsó kabinosból ("A" felvonó) az első állomásnál nem kell kiszállni, hacsak nem a fekete pályák miatt érkeztél.
Ez a pályarendszer tökéletes a kezdő, bátortalan szinttől a haladó, subidubidú feelingig.
Abszolút kezdőként a "G" felvonó melletti 4c, 4b, 4a és kék 4 -es pályákat javaslom.
Amikor megnő a bátorság akkor mehetünk a "H" felvonó feléig, ott lecsatlakozva kék 3-ason.
Utána jöhet az "I" felvonó teteje vagy a "H" felvonó teteje és onnan az alagúton át az 5-14-3.
Ahogy a bátorságunk mértéke és az új pályák megismerésének vágya összeér mehetünk az 5-18-19-es kombón.
Igen, a 18-as piros pályára gondolok. Már viszonylag kis tudással is könnyen teljesíthető. Szóval szerintem annak a besorolása inkább kék. Viszont az 5-ös pálya közepén van egy letörés, ami elég meredek egy kezdőnek. Persze ahogy nő a rutin, az sem fog gondot okozni.
Rutinos kezdőként a piros 18 végig és kék 12 is élvezetes pálya. Nap végére már elég buckás a vége, de hát az ennyire közkedvelt pályák már csak ilyenek. Ott is meg kell tanulni leérni.
Itt a jutalom a csákányos felvonóktól és a csúszástól elfáradt lábunk megpihentetése a 10 személyes "M" kabinosban. A térképen legelőször meglátott 6-os kék pálya ha csak félig is, de végre elérhető lesz. Ne adja fel senki! Jöhet egy 6-5-és 7-es vége egyveleg, és már irány is a legmagasabb csúcsra.
A 7-es vége már igényel némi sítudást. De hát már reggel óta a csúcsra vágyik a kezdők lelke! Elvégre kék pálya fut a gerincen! Szóval csak bátran és ügyesen.
A felvonón megpihenve érünk a nap fénypontjára, és látjuk meg a gyönyörű kilátást és a 6-os pályát teljes valójában. Aztán gyorsan rájövünk, hogy milyen rövid és uncsi is. Szóval ha tényleg kezdő vagy, akkor a tudásodat nem ezen a pályán csiszolod tovább. Ide már csak megpihenni fogsz visszajárni.
Ami nem kezdő barát pálya az a kék 2. Itt szerintem megint színt tévesztettek. Határozottan pirosra színezném. Nekem ez a pálya lesz a következő mérföldkövem. A következő lecsúszásnál, már élvezni is akarom, mert így elsőre inkább csak megcsináltam és túléltem. Kezdőként kerüld el a 2-es pályát.
Murau szuper hely. Jó hangulatú sokrétű pályarendszerrel.

Jan.18-tól 20-ig terveztünk síelni a Semmeringi pályákon. Péntek 12-től Hirschenkogelen kezdtünk. Kezdőként én belebuktam abba a pályába. Nekem az 1-es kék is nehéznek bizonyult, ezért inkább szánkóra cseréltem a sílécemet, a férjem pedig élvezte a síelést a tökéletesen rendben tartott pályán. Szombaton reggel kissé megingott lelkesedéssel indultunk Stuhleck-re. Az előző nap kudarcából kiindulva a tanuló pályát, vagyis az 5-ös parkolót céloztuk meg. 9-re értünk oda. Üres P-hely sehol nem volt. Sőt, autók se előre, se hátra. Kénytelenek voltunk a pályával szemközti panzió parkolójába visszatolatni megfordulás céljából, ahol is a tulaj közölte 5 euróért akár maradhatunk is. Ujjé!!! Parkolás kipipálva. Jó tanács: A "nagy parkoló" felé vezető útnak a szélén SEHOL, mondom SEHOL ne álljatok meg!! Rendőrbácsi bünteti!! Nekem csak a Familienliftre (csákányos)vettünk egész napos jegyet, ha jól emlékszem 23 euróért. A férjem pedig a komplett pályára való jegyet vette meg, 45 euróért. Tökéletes tanuló pálya fogadott. Széles, lankás, tökéletesen kezelt. A gyorsabb pályákról nincs rajta átmenő forgalom. Nagyon ritka rajta az én már baromi ügyesen tudok száguldozni, csak megállni ne kelljen típusú ámokfutó. Szombathoz képest a felvonónál sem volt nagyobb várakozás. A kezelő személyzet segítőkész. Ha valaki még bizonytalan a felvonónál, akkor kérés nélkül lassítanak. Én itt megvetettem a lábam. Szinte egész nap megállás nélkül csúsztam. Itt van idő és lehetőség a technikát gyakorolni. Mivel sok a magyar így elég sok infót összeszedtünk a pályákról. A férjem pár bemelegítő kör után elindult saját tapasztalatot gyűjteni. A tanuló pálya tetején lévő fa alagúton keresztül átgyalogolva ért ki az 1a pályára, ahonnan lecsúszva ért a dupla csákányoshoz, ahol egész hétvégén komoly sorbanállás volt. Azon föl, és csúszás a 2-es pályákon. Szerinte ugyan az mint a tanulópálya, csak sokkal hosszabb. Állítólag ide is lehet külön jegyet venni. Aki nem túl rutinos vagy nincsen halált megvető bátorsága, annak tökéletes választás lehet. Legközelebb én is ide veszek jegyet. A 2-est is megunva, ment tovább átcsúszva a 8-on majd le a 3-on a 4 ülésesig(Promibahn). Hát azt nem vállalta be túl sokszor. Olyan hosszú sorok kanyarogtak, hogy az ő türelméhez mérve az már nem fért bele. Azért 1x, 2x felment vele és bejárt minden pályát,és minden felvonót, de mivel mindenhol óriási volt a sor és a várakozási idő, így inkább visszacsúszott hozzám a tanpályára. Azt mondta, hogy nem akkora élmény mint a többi pálya, de a sorban töltött idő még annál is nagyobb pocsékolás. Vasárnap is ugyan ezt ismételtük. Hazafele eredményesnek nyilvánítottuk a hétvégét és megállapítottuk, hogy ide még visszajövünk.

Tavaly február végén kezdődött síelős pályafutásom,így szigorúan kezdőként értékelem Hirschenkogel "lankáit". Nagy elhatározással és még nagyobb lelkesedéssel érkeztünk idei első síelésünkre így január közepén. Pénteken 11. óra után érkeztünk és bár voltak apályán mégis a bejárat mellett tudtunk parkolni. Már az első látvány is csillapított a lelkesedésemen. A 4-es pálya látképe elég ijesztően hatott rám. De gondoltam ez egy piros pálya, nem az én asztalom, nincs vele dolgom. Gyors jegyvásárlás aztán már mentünk is a kabinossal felfelé. Fent is akárcsak lent, gyönyörű napsütés volt. A kék 1-es pályát céloztuk meg. (A 2-es kék zárva volt.)A szánkópályával párhuzamosan haladó résszel még csak csak boldogultam, de aztán jött egy szerintem nem éppen kék pályának megfelelő meredekebb letörés ahol a maradék lelkesedésem is elpárolgott. Tudtam, ha én innen leérek, soha többet nem megyek fel még egyszer. Néhány eséssel, de épségben leértem, az egyébként tökéletesen rendben tartott, péntek lévén nem túl zsúfolt pályán. A férjem aki szintén velem kezdett tanulni, de ennek ellenére sokkal ügyesebb, nem volt ennyire lehangolva. Neki tetszett. Ő simán vette ez a pályát. Én pedig béreltem egy szánkót és du. 16.-ig száguldoztam rajta. Szóval nem rossz ez a hely, de bizonytalan kezdőknek síelés céljából nem ajánlom.