Élménybeszámolók

Hihetetlenül szép 5 napot töltöttünk Eplényben az után, hogy sok év külföldön síelés után úgy döntöttünk, hazai pályára evezünk. Vagyis csúszunk.
Először azt hittük, csalódás lesz két kisiskolás, jól síelő gyerekkel, de a szélső fekete (nemtom hanyas) pálya jól ellensúlyozta a többi lazaságát.
A legjobb hetet fogtuk ki, nappal gyönyörű napsütés, mégis minden reggel frissen gyártott és ratrakolt hó fogadott.
Vannak persze hiányosságok, amiken azért a külföldi pályák után elcsodálkoztunk, például a meredek pálya közepén védőszivacs nélküli oszlopok, kezdőpálya szélén, meredek fölött a háló hiánya, vagy az ácsorgó tömegen átvágtatni kényszerülő síelők.
A pályákról részletesen: 1-2 barna folt, de abszolút kikerülhető, egyszer kerültünk összetűzésbe egy kődarabbal, de nem vészes. A legjobb a középső pálya, ott a legvastagabb a hóréteg, estig is jól bírja. A szélső fekete változó, ma például ratrak után egyből mentünk, és olyan jeges volt, hogy kis híján bukfencben értünk az aljára, tegnap viszont egyszerűen szuper volt.
A középső fekete letörést nem hívtuk pályának, csak buckahegynek, szerintem még a legjobb síelőknek sem élmény rajta lecsúszni, mivel derékmagasságú buckák között kell megtalálni azt az ívet, amit az előttünk 3 héttel ott járt síelők belerajzoltak a hóba. A ratrak ugyanis nem bír felmenni oda, így nehéz karban tartani. Csodáltam a kezdő és haladó síelők kitartását, ahogy hason és fenéken csúszva próbálták meghódítani, jó műsort szolgáltattak az ebédszünetüket töltő embereknek.
Tipp a fekete pályán még nehezen mozgó, de mégis lendületesebb pályára vágyóknak: A hátsó csákányoson fel lehet menni félútig, ott kiszállni, így nem kell végigküzdenie magát az embernek a fekete nyaktörő részen, mégis nagyon jó lejtésű, alig használt pályán csúszhatunk.
A felvonóknál mindig figyeltek a gyerekekre, volt, hogy félpályán estek ki a csákányból, akkor is leállították a további esése elkerülése érdekében.
Parkolóba érdemes még 10 óra előtt odaérni (hétköznapról beszéltem), különben a lenti parkolóba fér csak be az ember, ahonnan csak a síbusz megy a pályára. Fenti parkoló jegesedése tényleg sokat javult a hét második felére. :)
Nagyon élveztük, hogy a többnapos bérlettel tényleg akár 12 órát is síelhettünk volna egy nap. Volt, hogy hazavittük a szállásra a gyerekeket, és egyikünk visszament este 10-ig síelni. Igaz, a pályák állapota addigra erősen romlott, és hideg is volt a napközbeni napsütés után, tehát nem volt olyan nagy élmény.
A hét mérlege annyi, hogy 60 ezerből megvolt az 5 napos síbérlet négyünknek. Ennyiből egy erősebb terepen szinte csak egy felnőtt bérletet kaptunk volna. Teljes öt napot síelhettünk úgy, hogy csak 4 éj szállást kellett fizetnünk, ezt sem csinálhatnánk meg külföldön, pláne gyerekkel, akik utálnak éjjel utazni.
Ja, és a hab a tortán: Csak itthon hallgathatsz síelés közben EDDa-t és egyéb magyar klasszikusokat.:) (Na jó, a lagzis csuhajos zene azért kimaradhatott volna....)

Először látogattunk el Eplénybe családostul, 2 felnőtt, és 2 kisiskolás gyerek. Egy pályára lehet azt mondani, hogy rendben van, a másikon már nagyon kellett kerülgetni a sárfoltokat. Sajnos a pályán nincs kiírva, hogy hányas számú, így megmondani sem tudom, melyik volt.
Pozitívum a hétvégében: Nem voltak sokan, felvonónál egyszer sem vártunk. Liftkezelők figyeltek ránk (pozitívum két gyerekkel) A pálya még este sem volt túlzottan összedobálva, síelhető volt. Jó dolog az esti nyitvatartás, mert többnapos bérlettel az ember kiszállhat délben egy jó nagyot pihenni. Szuper még a beülős lift (lusták vagyunk húzatni magunkat).
Negatívum: 1.Elindul az ember a pályán, és fogalma sincs, milyen nehézségű, ez elég nagy problémát okozhat pl. kezdők vagy kisgyerekesek számára. 2.Szomorúan nézegeti az ember a teljes pályatérképet, amikor csak egyetlen pálya síelhető. Arra gondol, hogy ugyanannyit fizet akkor is, mint most.
Kérdésem: Miért nem mérséklik a jegyek árát ilyenkor, szerintem többen ki is mennének? A kevesebb pályával kevesebb a költség, így talán a jegyek ára is elbírná a csökkentést, sőt növekedhetnének is a bevételek sok kicsi sokra megy alapon. Ezen kívül nagyon örülnénk a családi kedvezménynek, ahogy Mátraszentistván is csinálja.
Egyébként összességében jó éreztük magunkat, csak mint mondtam, sokalltam a 35 ezer forintot a két napért/ egy pályáért.

12-én jöttünk haza Mariborból családi síelésből, 2 felnőtt, 2 kisiskolás gyerek. Nagyon a végét járják a pályák, volt, ami megérkezésünk napján még működött, másnap már le volt zárva. Az Areh-i pályáknak még adok 1-2 hetet, bár már ott is volt pár kikopott folt, a kabinos felső állomásánál levő kék pályát, amit a kétüléses szolgál ki, már ottlétünkkor rendszeresen hamarabb zárták, nem tudom pontosan mikor, de 3-kor már álltak a székek.
Életemben először féltem felvonón Mariborban. A kétülésest kezelő néni ugyanis lusta volt kiszállni a konténerjéből, és amikor kezdő vagy kisgyerekes akart lent beülni, nem alátette a széket, hanem rendszeresen leállította a felvonót. Ez azt eredményezte, hogy a már dróton lévő emberek úgy belengtek, hogy legalább másfél métert mentek fel-le a nagyobb oszloptávoknál. Volt olyan barom, aki még rá is játszott, és direkt himbálta magát. Mindezt az éjszakai síelésnél. Rettegtem, és alig vártam, hogy leszálljunk.
Fent Arehnél a csákányos alatt már olyan hepe-hupák voltak bejegesedve, hogy az emberek rendszeresen potyogtak ki belőle, ez sem volt kellemes, de kezelhető.
Rengeteg magyar volt kint, a síelők 70%-a magyarul beszélt, ez fura volt.
Mindent összevetve nem volt vészes, de kicsit hamarabb kellett volna menni, látszott, hogy vannak jó pályák, amiket csak lezárva láttunk. Kezdőknek biztos, hogy tökéletes, a felvonókezelők sokat segítenek (néhány kivételtől eltekintve.)
Mindent összevetve