Megjöttünk eddigi legrövidebb, de egyben legeseménydúsabb aflenzi túránkról.
Bp-ről 4 óra alatt értünk le. A parkoló meglepetésünkre dugig volt, csak az első "emelt szinten" tudtunk 10h30-kor elcsípni egy üres helyet. A 810m-es tengerszint feletti magasságon a parkolóban és a beszállóhelyen érdemi hó nem volt és bőven + fokokat éreztünk. A liftesek berakták a léceket egy üres ülésbe. Nekünk pedig lelassították a liftet, hogy nyugodtam beszálljunk cipőben. Ahogy haladtunk feljebb, a csendes erdőből időnként erős szélbe kerültünk, ami a vége felé hóviharba csapott át.
Fent a liftesek szépen sorba rakták léceinket, felcsatoltunk (de előbb alaposan beöltöztünk, mert ott is derekas, hullámokban érkező hóvihar fogadott) és irány bemelegítésnek a tányéros, kezdőknek szóló libalegelő. Már az óvatosságra intett, hogy a beálló tükör jég volt. A sílift nyomvonala úgyszintén. A pályán egy kis friss hó alatt szintén csupa jég volt. Jól bemelegedtünk...
Ezután átcsúsztunk a 3 üléses lifthez. Annak is tükör jég a bejárata... Nagyon vigyázni kellett, hogy túl ne csússzunk a beülő helyen. A liften változó intenzitással fújt a szél, a tetején ismét tükör jég és hóvihar. Olyan erős volt a szél, hogy csekély 90kg-om mellé erősen meg kellett támaszkodni a botjaimmal, hogy meg tudjak állni körülnézni.
A bemelegítést folytatandó kinéztük magunknak a 2-es kék pályát (a vége a 4-es piros). Ennek egyes részein volt odafújt friss hó, máshol pedig a lefagyott ratrak nyom. Elsőre elég körülményes volt a lejutás, de a harmadik körre belejöttünk...
Közben rájöttünk, hogy a tömeg oka az volt, hogy éppen gyermek versenyt rendeztek. A vége felé értünk oda és bizonyára nem volt véletlen, hogy a versenyzők és családjuk egyből elindultak lefele, senki sem maradt ott síelgetni.
Ezután kipróbáltuk az 1-es piros pályát. Erre elég nehéz volt eljutni a lifttől, mert olyan szembeszél volt, hogy botozva is macerás volt előre haladni. Ha már elértük a pályát, ott volt jó puha friss hó, amin kellemesen lehetett lefele kacskaringózni. Itt is mentünk pár kört.
Sajnos a szél nem hagyott alább, ezért 13h45-kor bezárták a 3-as liftet. A kicsi tanulópályákon 1-2-szer próbálkoztunk (vejemnek nem volt szerencséje még ilyen meredeken induló csákányoshoz), de hosszabb távon nem akartunk ezzel kínlódni.
Inkább elindultunk lefele a Talabfahrt-on. Ennek az eleje is tükör jég volt és itt is visszafújt a szél. Annyira, hogy összekeveredtek a léceim és gyakoroltam a tudatos seggre ülés mozdulatát.
Ahogy haladtunk lefele, a jég változó vastagságú latyakba ment át. Közben volt egy kis átverés... Egy tábla a sielőknek egy rövidítést jelzett, ami azonban egy keskeny, hepehupás ösvény... Inkább visszamásztunk 30 métert...
Szerencsére le lehetett menni az aljáig, de eléggé aggódtam a lécem épségéért.
Ha nem esik jelentős mennyiségű hó, akkor a Talabfahrt 1-2 napon belül használhatatlan lesz. Aki szereti váltogatni a jeges és a havas pályákat, annak érdemes még a héten kimenni.
Összességében én nem bántam meg a mai túrát. Remélem, jó besízés volt a hétvégére tervezett Chopok-Jasna kiránduláshoz.
Bocsi, hogy hosszúra sikeredett ez a hozzászólás.