Élménybeszámolók

2023.01.24-27-ig (kedd-péntek) csúsztunk itt. (snowboard). Idén elég későn érkezett a tél, legalábbis úgy tűnik az osztrák terepek nem nagyon kaptak még az égi áldásból. Egy hétig figyeltük, hogy merre lesz friss hó, és végül Maribor mellett döntöttünk. Nem is tévedtünk, volt kb 50 centi friss havunk.

A terep:
Tudjátok hogy van ez, sípályán két féle probléma létezik: ha nincs hó, meg ha túl sok van. Itt mindkettő egyszerre tudott előállni. A tetőn volt másfél méter hó, ami olyannyira sok volt, hogy ottlétünk alatt a pályarendszer középső, kvázi átkötő része nem működött, mert a fák elkezdtek kidőlni a hó súlya alatt. Az üzemeltetőt sok helyi ekézte az oldalukon emiatt. A terep két szélső csúcsa között így busszal vitték a sízőket. Ez egy kb 20 perces busz út. Menetrend van de minek. Az egyik utolsó busz 15:45-kor kellett volna, hogy érkezzen, 16:10-re futott be és további 10 percig gyűjtötte az embereket. (Gyakorlatilag megvártunk mindenkit a hegyről.) Akkor, amikor azt hittük, hogy tele vagyunk, még felzsúfoltunk vagy 15 embert a szerencsétlen járatra. Nagyon látszott, hogy nem szeretnének kettőt fordulni aznap.
A pálya alja viszont olyan alacsonyan van (350m azt hiszem), hogy ott nincs hó, így nincs nap végén völgybe csúszás, illetve esti sízés is csak egy rövid szakaszon. (Amúgy ez lenne Európa leghosszabb kivilágított pályája.)
Hétvégén indult a síszünet, szóval arra elkezdtek valamelyest készülni, de nekem azaz érzésem, hogy korántsem tettek meg mindent, hogy minél több becsúszható pálya legyen. 4-5 napig folyamatosan havazott többet kevesebbet, de ratrakolva csak azok a pályák voltak, amiket aktuálisan nyitva tartottak. Mikor csütörtökön megnyitottak egy mélyebben fekvő pályát, olyan hóállag volt rajta, amin ember nem tud élvezeteset csúszni. Kis jéglabdákká volt fagyva az egész dombhát, nem is csúsztunk, hanem gördültünk rajta a felvonóig.

Apropó felvonó: modernebbekből azt hiszem egy nagy kabinos, egy bubis 6 üléses van és slussz passz, a többire ráférne a kapacitás növelés. A hétvégén kezdődött a síszünet szóval, amikor pénteken beestek a gyerekcsoportok, volt bőven sorban állás.

Időjárás: nagy hó nagy köd. Én azt hiszem, hogy általánosságban ez nem egy napos hegy.

Pályák: vannak nagyon kellemes változatos pályák. Sajnos a legjobb viszont olyan helyen van, ahol konstans állt a köd. 5 napból csak egyen láttuk, hogy valójában hol is csúszunk. Snowboarddal: van olyan átcsúszó, amin ki kell csatolni. A kék pályákon sem egyértelmű, hogy rollerezés nélkül lejutsz. (Pláne ha köd van és nem látod előre az emelkedőt.) A pirosakon el lehet lenni, sokat nem fogsz a pályák között váltogatni ezek miatt. Azt mondanám közepesen idegesítő.
Nem azoknak jó, akik km-t és hosszúkat szeretnek menni.
Fák viszont vannak bőven, és nagyon szépek. A köd miatt ugyan nem merészkedtünk mélyebben az erdőbe, de úgy nézett ki, hogy vannak érdekes offpiste rideok.

Gasztro: Semmi különös, sípályához mérten nem olyan drága, sok mirelit cucc van és nagyjából mindenhol ugyanazt kapni. Csirke falatok, két kis kóla, két palacsinta kijön kb 20 eurobol. Apresí keddtől péntekig nem volt egyáltalán, szóval buli hangulatra ne számíts.

Emberek: a szlovének kedvesek, plusz van sok magyar és lengyel. Sokan száguldoznak, irtó nagy és kiszámíthatatlan ívekben, láthatóan nem a tudásuknak megfelelő szinten. Ez egy zsúfoltabb napon elég veszélyes lehet. Sorban állás nem vészes, bár azért voltak sunyi előre pofátlankodók is.

Szóval összegezve: nem lett a kedvencem, de egy szezon eleji bemelegítésre kiváló. 3,5 óra alatt elérhető Pestről, plusz megfizethető. Ha van hó, akkor sok van, szóval attól nem kell tartani, hogy végül wellness hétvége lesz a csúszásból, de cserébe baromi ködös. (Vagyis kiváló ha vakon csúszással fejlesztenéd az egyensúlyod és a reflexed. :D )
Inkább családi, inkább síző hely, mint boardos.