2026 első napjaiban voltunk Mönichkirchenben, a terep erősen családos, kisgyerekes síterep benyomását keltette.
Reggel nem siettem, nagyjából 11-kor mentem ki a pályára, és annak ellenére, hogy mind a 13 kmnyi pálya nyitva volt, pár óra alatt ezt is be lehetett síelni, többször is.
Az 5ös kék pálya elég lapos, tényleg inkább mondanám zöldnek, tanulópályaszerű, ennek megfelelően tele is van. A 6os, 7es és 8as pályák és azokon keresztül a 9es egész jó, hosszabban lehet lecsúszni rajtuk.
A Schwaigbahn nevű felvonó maradt még meg bennem, ami valamiért nem lassít a felső állomáshoz érkezéskor, emiatt a kiszállás kicsit nehéz volt, illetve fejbe is kólintott a lift egyszer-kétszer.
Január 3-én délelőtt, gondoltam veszek egy félnapos jegyet és délután kimegyek még csúszni, de mivel a napijegyek árazása itt is dinamikus, ha jól láttam, 53 euró lett volna ez a fél nap, ezért inkább a boardomat a hátizsákomra rögzítve felgyalogoltam a tetejére ( kb. 1 óra 20 perc lett) és egyszer lecsúsztam még.