Élménybeszámolók

A COVID alatt kezdtük családosan a síelést, azóta belehúztunk, és összeadva az alkalmakat több hetet síelünk idényenként. Eddig csak Ausztriában és Szlovákiában csúsztunk, idén mindenképpen szerettünk volna egy olasz terepet is meglátogatni. Véletlenül akadtunk rá erre a régióra, és nagyon furcsáltuk, hogy a sok rutinos síző ismerős még soha nem hallott erről a terepről, ill. itt a sielok.hu-n is összesen 4 darab beszámolót találtunk. Komolyan érdekelne ennek az oka, bár hozzáteszem az egyik nagy pozitívum volt számunkra, hogy a március közepén itt töltött három nap alatt, a terepen egyetlen magyarral sem találkoztunk. Igaz, cseh és lengyel annál több volt. Azért esett a választásunk erre a helyre, mert úgy ítéltük meg, viszonylag sok és széles kék és közepes piros pályát fogunk itt találni ami aztán a valóságban be is igazolódott. A síterep közvetlenül az olasz-osztrák határ olasz oldalán található, a szállásunk pedig Ausztriában, Sillianben volt, ahonnan autóval 5 perc alatt (Pustertal Expressel, ami a bérlettel ingyenes, pedig 6-7 p.) elérhető volt az első felvonó (Versciaco) ahonnan egy kabinossal, majd egy rövid kék pályás csúszással, és egy 8-as beülőssel lehetett a Monte Elmora feljutni. Innen lecsúszva valóban nagyon széles és jól kezelt pályákat lehetett használni (mi főleg a 15 és 16-os pályákat használtuk) igaz a viszonylag erős szél, a hóesés, és a köd jelentősen rontotta az élményt, ugyanakkor lézengtek az emberek, így a központinak számító Helm Hüttében is rögtön találtunk helyet pontban 12-kor. Az egész régió egyébként tök jól körbe autózható 25 p alatt, ill. az egyes részei (Versciaco, Sesto, Signaue, Val Fiscalina) kabinos felvonókkal is össze vannak kötve, így a több mint 100 km-es terep akár egy nap alatt is jól besízhető. A többi napot a Croda Rossa-i terepen töltöttük, a gyerekek és mi is jobban élvezték a néhol lazán, néhol erősen kanyargó erdei pályákat, ill. a szakadó hóesésben szűz hóban való síelést, amit viszonylagos rutintalanságunk okán most volt először szerencsénk kipróbálni. Itt az 5b-10-3 pálya kombináció vált be legjobban, ami a legfelső pontról hoz le egészen völgy állomásig ahonnan kabinossal lehet ismét célba venni a felső állomást. Összességében mi roppant jól éreztük magunkat, és megfogadtuk, hogy még visszatérünk ide, mert messze jobbnak éreztük a hely adottságait, mint bármelyik osztrák vagy szlovák síterepét ahol ezt megelőzően jártunk.