Élménybeszámolók

Én is leírom a véleményem kicsit kevésbé deszkás szemszögből. :) (Sajnos Fazzolettoékat nem láttam akció közben, de mást se nagyon ismertem fel beöltözve.)

A pályák jók , a risouli részen a kékek is igencsak pirosas beütésűek néhol, ez jót tesz a fejlődni vágyóknak.(Természetesen azér lankásabb kékek is vannak, de néhány más tereppel ellentétben lényegesen színhűbbek a pályák.) A legjobb pályákra gyors ülős felvonók visznek fel, csak néhány helyen van egy-két tárcsás.(Ilyen a pályarendszer teteje, ahol viszont csak egy rövidke piros van, meg a két legdurvább fekete.) A terep tagolt, változatos, (Főleg a risouli részen) nem csak egy nagy fehér lejtő az egész, rajta egymás mellett futó pályákkal, mint pld Alpe D'huezben.
Az olimpiai pálya nayon jó, hosszú, viszonylag gyors a feljutás, én nagyon élveztem. Sajnos a bal szélen lévő pályákig a túloldali hegyen nem jutottam el az időjárás miatt.
A fenti kl nevű fekete felső része a függőlegeshez közelít, az aljában meg szintén friss hó várja a kevés merész vállalkozót, aki lemerészkedik rajta.
Rengeteg helyen lehet szűzhavazni, sík, vagy akár erdősebb részeken is.
Az utolsó előtti nap este leesett több mint fél méter hó, úgyhogy a pályákon lehetett szűzhavazni, és mellettük, meg a lezárt részeken meg igazi mélyhavas élményeket lehetett szerezni. Úgy vettem észre, hogy szándékosan, vagy a kellő mennyiségű ratrak hiányában sok pálya marad "vadon", meg lezárva, ami nagyobb havazás esetén üdvös tud lenni az újdonságra vágyóknak. Utolsó nap folyamatosan estem és keltem, de nagyon élvezetes volt. (Ez volt a legvidámabb nap, a felvonókból mindig lehetett látni valami látványos esést. Jómagam pld egyszer fejjel előre tűntem el a kb. 1-1,5 m mély felgyülemlett pálya menti hórétegben)
Szállás: A szokásos francia méretek. Nem hüttéztem, de az méltányolandó a helyiek részéről, hogy az egyik szobától, ahol a mieink egy éjszaka 3-ig ordítottak mint a fábaszorult féreg, és nem hagyták abba azután sem, hogy a biztonságiakat többször kihívták rájuk, csak valami pár euró kaukciót vontak le, de azt is csak némi megrongált berendezési tárgyakért cserében.
Ez már a második olyan élményem, hogy a csoport egy része akikkel vagyok, mindent megtesz az előítéletek kialakításának érdekében. A hollandok, angolok a nyomunkban sem voltak.
Szerencsére én csendesebb társaságba kerültem. (Különben valószínűleg egész más lenne az összképem az egész hétről.)
Kis kellemetlenség: Érkezéskor a franciák másoknak adták ki a mi szállásainkat, úgyhogy mire rendeződött a helyzet kissé átfagytunk. (volna, ha nem fogy el némi vodka, pálinka, és egyéb rendelkezésre álló szeszes ital, aminek eredménye képpen már egyészen más színben láttuk az eseményeket. :)

Én 94-ben, vagy 95-ben ott síeltem életemben először. Egy iskolai sítúra(Áron bácsiékkal) volt, nagyon nagy élmény, engem is "elkapott valami" :)
Első csúszásom azon a piroson történt(akkor mintha még kék lett volna) ami a parkolóból indul. Egy osztálytársammal inndultunk neki golyóban, nem túl hosszú idő után megpróbáltuk alkalmazni a könyvemből tanult hóeke technikát,(ez abban a sebességtartományban már nem a legmegfelelőbb megoldások közé tartozott), aztán nem kis esés. Máig emlékszem a jelenetre. aztán ezt még néhány hasonló követte, de a hét végére már egész jól ment. (Persze nem túl jól :) )
A tányéros felvonókat(akkor még csak az volt) sem sikerült elsőre használni. Még jó hogy a parkolóbol indult az illető pálya. Nem emlékszem hogy különösebben meredekek lettek volna a pályák, a baloldali feketét leszámítva, nekem átlagosnak tűntek.
Mi messzebb szálltunk meg a pályáktól, egy régi turistaszállóban.

Egyébként elég bunkó módon viselkedtünk, ha állt egy emberünk valahol a sorban mindig besorolt mögé az egész csapat, és ezért rendszerint nem szóltak.
Nekem ez a síelés talán nagyobb élmény volt, mint azóta bármelyik utam.

Voltam nemrég itt egy hetet, és gondoltam megosztom a tapasztalataimat.
A 100 km pályába nem tudom beleszámítanak e azok, amiket szinte sosem nyitnak meg, vagy már csak szaggatottan jelöli őket a térkép. Volt olyan pálya, amit nem sikerült megtalálni :).
Az egyik feketepályát egész héten nem nyitották meg, csak az utolsó napon, a legnyagyobb hóviharban , és ködben. Nem láttam ebben a logikát.(nem robbantgatták közben a lavinát) Bár előtte lejönni a lezárt szűzhavas pályán azért élmény volt.
Nem ajánlott azoknak, akik szeretik a hosszú piros, vagy fekete pályákat, mert ilyenből nem sok van. Ami jó piros pálya mégis fellelhető, oda nagyon nehézkes a feljutás, mert csak tányérossal lehet menni, ennél pedig szebb időben nagy a sor.
Hódeszkásoknak nem ajánlott mert még a piros pályákon is sok a hosszú vízszintes szakasz.
Sajnos amikor esett a hó a hegy teteje felhőben állt, ilyenkor nem lehetett látni semmit.
Azért van néhány előnye is:
A nem túl alapos pályakarbantartás miatt sok hó esetén sok pálya marad szűzhavas, itt lehet próbálkozni, emellett, szintén jó kis útvonalakra lehet találni a fák között, ami nagy élmény lehet.
Szintén jó választás kezdőknek(bár szerintem néhány meredekebb szakasz nekik is jól jön), és akik kedvelik a hosszú lankás lejtőket.
Az új apartmanok ahol mi laktunk, nagyon ízlésesek, a kilátás is kellemes volt az ablakunkból.

Nos, megnéztük Rózsahegyet. Nem rossz, de sajnos ezért az árért egy kicsit kevés.(650sk) Szerencsére nem volt nagy a sor, viszont a fenti részen csak az egyik pályát tartották karban, a másikon a mélyhó volt kőkeményre fagyva, úgyhogy ha valaki odatévedt, utána gyorsan megpróbált visszevickélni. Nem egyészen értem a dolgot, hiszen ott állt a három ratrak, akár nappal is fölküldhették volna őket.