Élménybeszámolók

Január első hetében a Gastein felé menet felugrottunk ide csúszni egyet. A meleg idő és a kevés hó ellenére is hozta a szokott családias formáját, és a csoszadép téli tájat a fenti részen. Az új kabinost viszont kissé túlzásnak érzem erre a kis helyre: 8-10 személyes kabinok, akkorák hogy még egy nagy asztal is beférne középre. Ha véletlenül teltházas sorbaállás lenne ennél a liftnél, akkor a pályák menthetetlenül zsúfolttá válnának. Szerencsére amikor voltunk csak minden 3-4. (!) kabinba ültek be, így a szokásos kevés sielő volt a pályákon.
Ui: a lenti önkiszolgáló éttermet nem ajánlom, pl. az üdítők érezhetően vizezettek voltak. Helyette a kabinos fenti részén a hütte amúgy is sokkal hangulatosabb - ott viszont a németen kívül más nyelvet (pl angolt) nem értenek :)

3 napot voltunk most síelni a gyerekekkel Gerlitzen. Kezdőknek nem ajánlanám egyáltalán: igazi könnyű kékpályával nem találkoztunk, a kevés kéknek mondott pályákon is mind van pirosas letörés és/vagy néhány méterre beszűkülés. Az sem segít hogy már 10:30-ra buckásak a pályák (az sem biztos hogy egyáltalán ratrakolva voltak). Ilyen durván buckás pályákat másik osztrák vagy francia terepen csak ott látni ahol szándékosan nem kezelik a pályát. A térképen kék 1-es a helyszínen pirossal volt kijelölve, érzés szerint is az volt, a szűkülésekkel, buckás-jeges hóval meg pláne. A pályajelzések hiányosak, a csúcsról ahol egymás mellett is több pálya indul, csak érzésre lehet kitalálni hogy melyiken is indulsz el.
A harmadik évezred még nem igazán jutott el a síterepre, sehol nem lehet kártyával fizetni, egyetlen kívétel a lenti Edelweiss étterem, de az meg rendelős étterem, rá kell szánni minimum egy órát.
ATM automata csak a kabinos alján van, ami sielés közben már nem elérhető.
Középhaladóknak viszont nem rossz síterep, de hiányoltam a kisebb könnyű kék pályákat legalább átvezetésnek pályák között. Ár/érték arányban mindenképp vannak jobb síterepek.

Úgy látom, eléggé kihalt ez a topik, megosztom hát a friss élményünket. 4 napot voltunk sielni két közepesen tudó 7-9 éves gyerkőccel ezért szempont volt a közelség (Bp-ről 4 óra alatt lejutottunk), a kék pályák és az ülőszékes felvonók.
Aranyos kis síterep, a hasonló osztrák pályákhoz képest (pl. Praebichl, Lackenhof) mintha visszamentünk volna időben 20-30 évet: régimódi, nem lassítós, nem szőnyeges 2-3 üléses felvonók. Kell egy kis gyakorlás hogy a gyerek fogása közben ne üsse meg az ember lábát beszálláskor, de rá lehet érezni.
A hegyre felvivő nagy lanovka meg kifejezetten fapados, ill. még az sem: sem a fülkében sem a várófolyosón/lépcsőn(!) nincs pad, pedig ha nincs elég ember (20+) akkor bizony óránként jár és addig kell várakozni sícipőben. Nem a fenti szállodában voltunk, ezért naponta kétszer kellett végigszenvedni. Szerencsére azért hétvégén amikor többen voltak, folyamatos üzem volt, "csak" 10-20 perceket kellett várni.
Sajnos a pályákra már nagyon ráfért volna egy kis friss hó, az időjárás-adatok szerint egy hónapja esett az utolsó. Ugyan 80cm-t írtak a hegyre, azért az valójában csak 20-30 cm tömör hó volt, néhol elég jeges és volt egy-két folt is a pályán. A kék színt eléggé szabadon értelmezik, egy-egy rövidebb szakasz piroskás már, főleg a jeges hóval. Azonban vannak szépen karbantartott vadregényes erdei ösvénypályák, és a lenti tárcsás libalegelő (Morava) kifejezetten kezdő-barát. A pályavezetés szintén a múltat idézi, sok helyen vannak bosszantó 5-10 méterek ahol felvonóból kiszálva fel kell tornásznunk magunkat. A 4 napból 3 délelőttön most is le volt zárva néhány pálya verseny miatt...
99%-ban csak szlovénok vannak, magyarokat nem láttam. A feliratok is csak szlovénul vannak, egyedül az éttermekben van némi angol felirat. Pályatérképet sehol nem láttam (ill. egyet a szálloda oldalán, de a fele hiányzott) és nem is adtak a 4 napos síbérlet mellé. Ezért érdemes innen a honlapról lementeni a térképet telefonra - bár nem egy bonyolult pályarendszer. Érdemes azért nézegetni, volt egy-két pálya, aminek a kezdetét a helyszínen még nyíllal sem jelölték.
A személyzet mindenhol kedves volt, de azért nem ugrálják körül az embert. Angolul mindenhol jól el lehetett boldogulni, a szálloda önkiszolgálós éttermében és a Medvedjak alatti fenti hüttében is lehetett kártyával fizetni, csak érdemes szólni előtte, mert láthatóan ritka madár arrafelé a bankkártyás vendég. Az előző eléggé menzás hangulatú, az utóbbit viszont 100%-osan ajánlom: szól a szlovén sramli, finom a sör és a kolbász, de adnak Bombardinót is (bár kávé nélkül).
A kezdeti bosszankodások és nehézségek után összességében élveztük a négy napot, a gyerekek visszamennének máskor is.