Élménybeszámolók

Az ünnepek alatt 5 napot síeltünk Bad Kleinkirchheim pályáin.
Alapvetően hiba volt ide menni, mert a társaság nagyjának a kék pályákra lett volna igénye. (gyerekek, nagyszülők)
Így aztán az első napi próbálkozás (és leküzdésük a piros pályán) után már csak Nockalm tetején időztünk. Két nem túl érdekes pályán töltöttük az idő nagy részét. Nap végén kabinossal lefelé távozni nem a legjobb műfaj.
Feleségemmel azért bejártuk az összes nyitva lévő pályát. Piros pályát kedvelők szempontjából már sokkal nyerőbb a hely.
Hó viszont nem volt és ahogy nézem ez minden évben így van. Hóágyúval gyártanak annyit, hogy lehessen használni a pályákat, de a pályák mellett már nincs semmi. Ez persze a pályák minőségének sem tesz jót, de ettől függetlenül elég jól megoldották a hóágyúzást. Nem volt nyitva a 6-os, 8-as, 17-es és 19-es. (3,4,5-ből is talácn csak egy volt nyitva) Ebből mi a 17-est bántuk leginkább, igaz a NockalmBahn így is túlterhelt volt. Egyszer fél óránál is többet kellett várunk 10:30 körül és ez nem a frissen érkezők miatt volt. Ha a 17 nyitva lett volna biztos lecsúsztunk volna családdal együtt néha napközben, gondolom sokakkal egyetemben. Plusz még a 19-es használói. Hát lehet órás sorok is lettek volna.
Ha nagyon féltenénk a léceinket, akkor biztos szentségeltünk volna néhol.

Valahogy Bad Kleinkirchheim kapcsán nekünk az jött le, hogy amíg lehet még kiaknázzák ezt a síterepet, de a jövő nem az övék. Egyszerűen erre úgy tűnik nem sok természetes hó van és lehet előbbi hatására nem fejlesztik a felvonókat sem.
Ettől függetlenül nem egy rossz síterep. Az 1-es és 7-es pályán sajnáltuk, hogy csak egyszer csúsztunk le. Főleg utóbbi ugyanis kifejezetten tetszett nekünk.
A pályák közt és a szállások felé közlekedő síbuszok remekül meg vannak oldva, de ez kell is, mert az átcsúszunk/liftezünk a másik végekre dolog eléggé macerás. Mi élveztük, (leszámítva a patak melletti 100 méteres léccipelést) mert így legalább be tudtuk síelni az összes nyitva lévő pályát, de ha valaki csak át akar jutni, akkor a 6-8 liftezés és közte ugyanennyi csúszás lehet nem opció. No és persze ez mind piros, ami feleségemmel jó volt, de a család többi tagjának nem jöhetett szóba.

Mi valószínű nem megyünk ide többet. Nem rossz a síterep, de egész egyszerűen ilyen távolságban már vannak jobb adottságú pályarendszerek. Még akkor is, ha épp a döntően piros pályákat keresnénk.

No. Így néhány nappal a hazaérkezésünk után egy rövid beszámoló:

Én még soha nem voltam egy ilyen jó adottságú síterepen. Mind a pályák, mind a hóviszonyok remekek voltak, akárcsak az időjárás.
Ezzel a részével tehát maradéktalanul elégedett vagyok.

Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha újra Olaszországba megyek síelni. Egyrészt a Tonale fölötti pályák kissé egysíkúak, másrészt viszont az olasz mentalitás nekünk nagyon nem jött be. Néha nem ment egy-két lift és nem lehetett tudni miért. Hatalmas sorok alakultak ki néhány liftnél, mert a 4 üléses felvonóban átlag 2 ember ült. Az étteremben kész őrület volt, hogy nem tudhatta az ember mikor kerül sorba, mert a pultnál is olaszos lazaság volt.
Sífutó pályán 10 percig káromkodott nekem egy olasz, de természetesen csak olaszul és visszamenni sem engedett, míg el nem mondta a magáét. Se angolul, se németül nem volt hajlandó egy szót se kibökni. Azt se tudtam mi baja. Az tuti, hogy jegyet nem kért és mivel még csak a bejáratnál voltam...
Sífutó pályáról amúgy sem sikerült sokat megtudni, mert akárhol kérdeztük mindenhol csak a sablont mondták, miszerint a síbérlet az összes liftre jó. :)
Ennek ellenére én 2x is sífutottam, de a mai napig nem tudom tilosban jártam-e külön jegy hiányában, vagy sem.

Mindegy. A lényeg rendben volt. Különösen tetszettek a 16:45-ig is nyitva tartó pályák, ráadásul reggel is korábban nyitottak, mint az általam eddig megismert helyeken.

Érdekesség, hogy a gleccseren minden nap folyamatosan mentek a hóágyúk (2 darab). Lehet e nélkül már nem is lenne gleccser?