Élménybeszámolók

Hosszú hétvége, igazi lastminute-sízés.

Kedden derült ki, hogy a hétvégét a Hintertuxon töltöm. Pénteki utazás, 3 nap sízés.

A gleccserről facebook-on megjelenő képek jó reménységgel tápláltak, hogy lesz még hó, lesz még lágy lejtő a 3000 méteres magasságban. Volt mindkettő, sőt!

A hosszú hétvége elég sokakat kicsalogatott a hóra, őszintén szólva ennyi embert még nem láttam síterepet elözönleni. A legduvább egyértelműen a vasárnap volt; reggel már nem is engedték fel az autókat a felvonókig, a Hintertux előtti parkolóba terelték a forgalmat. Mindössze a síbuszok közlekedhettek a liftekig, azok is telis-tele emberekkel. Az osztrákok nagyon rugalmasak voltak; a szálláshely buszmegállójánál (Lanersbach) előfordult, hogy annyira tömöttek voltak a felfelé igyekvő járművek, hogy már meg sem álltak. Nagyjából 3-4 perc után azonban már jött is a felmentő járat a hegy felől, és mindenkit felnyalábolva vitte a tömeget a pályák felé. Hatalmas piros pont ezért (is).

Mivel még a felső pályákon honolt csak a hó, ezért alap-állomásként a 2660 m-em fekvő Tuxer Fernerhaus szolgált. Idáig a völgyből még a reggeli csúcsban is ca. 20 perc alatt fel lehetett jutni, hatalmas szállítókapacitással bírnak ezek a gleccserbuszok.

A soha nem látott tömeg viszonylag jól eloszlott a ca. 40 km-nyi pályán. Az Olperer fantasztikus lejtésű kékjeinél -a ködös, hóeséses időszak kivételével- állandó volt a sor, így ezeket a pályákat inkább a hüttézés időszakában látogattam meg. Megérte, tényleg elsőosztályú a pálya, széles, dinamikus kanyargást tesz lehetővé.

Relatív sokan voltak a 3-4-8-as pályákon is, nem véletlenül; piros, jó minőségű lejtők ezek is. Egyedül az 5-ös pálya teteje (később alja) volt az ezen az oldalon, ami a nap folyamán kijegesedett.

Ahol rengeteget lehetett forogni, az a 11-12-es pályák voltak. A nap végéig tartották magukat a pályák, az új lift a Kaserer-hez pedig nagyban tehermentesítette az ezen az oldalon található régebbi felvonók
forgalmát.

A pályák minőségének megtartásához jelentősen hozzájárult a folyamatosan dolgozó ratrakok hada. Egész nap hallható volt a pittyegés, ahogy keresztül-kasul járták a hegyet, és varázsolták újjá a megdolgozott hóréteget.
Megint csak piros pont.

Az időjárás is tökéletesre sikerült. Szombaton kicsit felhős, kicsit napos; vasárnap hóeséses-darás-ködös időt kaptunk. A hétfő volt a hétvége megkoronázása a felhőtlen napsütéssel; természetesen otthonfelejtettem
az UV-védő naptejet, pedig aznap szükség lett volna rá. A Gefrorene Wand 3250 m-es magasságával nem csak a csúszáshoz tökéletes, a kilátás is felejthetetlen innen.

Az infrastruktúra derekasan állta a sarat: a mosdók, hütték a megszokott osztrák minőségben látták el a temérdek sportolni vágyó igényeit. Piros pont.

Korábban nem jártam ezen a síterepen, de most már sejtem, hogy milyen is lehet az élet és síelés az év 365 napján nyitva tartó pályarendszeren. Hintertuxon mind a sportolásból, mind pedig a vendéglátásból maximumot kaptunk. Mindenkit vár a gleccser, érdemes meglátogatni.

Valmorel. Eszembe jut az a négy évvel ezelőtti hét, amikor idősödő fejjel, ámde hatalmas elszántsággal és lelkesedéssel először csatoltam a lábamra lécet, és a Foret apartmanok előtti szánkópályán vért izzadva, végletekig elfáradva, ám töretlen jókedvvel kezdtem neki a síelésnek.

Négy év telt el azóta, és március 12-én este ismét begurultunk a faluba, hogy egy hetet sportoljunk a környező hegyekben.

Valmorelt neked találták ki. Minden arról szól, hogy hogyan tegyék egyszerűvé, könnyebbé a reggeledet, napodat, estédet. Boltok, üzletek az apartmanodtól métereken belül. Ha mégsem, az éjjel
fél 12-ig nagyjából 2 percenként járó Telebourg-lifttel könnyen bejutsz a főutcára egy kis bevásárlásra, nézelődésre, vacsorára. Előre lefoglalhatod a felszerelésedet, online, jelentős kedvezménnyel, kupont használva még jobb áron (napi 4000 HUF-ért kaptam Burton rocker board-ot cipővel együtt). Készségesen segít itt mindenki a vendégnek; ha nem jó a cipő, délben bejössz, cserélsz, próbálsz, viszed, élvezed.

A Creve-Coeur apartmanjait kaptuk meg szállásul a hat napra. Mindennel jól felszerelt apartmanokról van szó; az egyetlen hátrány a méretből adódott. A 4 fős apartmanban pótággyal laktunk 5-en. A kis méret miatti hátrányt kompenzálta a jó elosztás; térelválasztó csúsztatható ajtóval az egy légterű ebédlő-nappalit két külön bejáratú szobává lehetett varázsolni. Két kis méretű szobává. :) A ruhák, bélések tárolásának/szárításának/elhelyezésének problémaköre igényelt ugyan egy kis kreativitást, végül mindennek akadt hely.

Az idő nagyon hasonló volt a négy évvel ezelőttihez; a szerdát kivéve tökéletes napsütésben csúszkálhattunk egész héten. Mivel az érkezésünk előtti pár napban nagyon sok hó esett, a nap és a meleg - bár olvasztotta a havat, leginkább a lenti részeken-, az élményt és a hőminőséget nem rontotta el. Az első két napban finom porhó volt jellemző a pályákra. Kiemelném a Combe de Mottet pályát; ez a piros lejtő a tökéletesség megtestesítője volt ebben a két napban. Porhó, tökéletes lejtés a lendületes csúszáshoz, nagyszerű élményt nyújtott mindenki számára. A pálya tetejére felvivő lift kicsit gyorsan kapkodta fel az embereket, illetve nagyon gyorsan köpte ki őket, több más valmoreli lifttel egyetemben itt is fokozottan kellett vigyázni magunk és utastársaink testi épségére be- és kiszállásnál.

A harmadik nap kaptunk friss havat, ezen túl az ezt okozó felhők jelenléte is végig velünk maradt. Hűvös szél fújdogált, és néha félhomályban bóklásztunk. Nem esett jól a baleset miatt leállított Mollaret-liften való ca. félórás rostokolás sem; a hideg ellen még a spontán kialakult barkochbázás sem védett, Tátra-tea meg nem volt nálunk éppen... Viszont ami abszolút pozitív volt a napban, az a szűzhavazás. Szinte bárhol, bármikor el lehetett hagyni a pályát egy kis kitérőért, a puha hó nem csak a jeget, de a technikai felkészületlenség szülte hibákat is jótékonyan fedte el.

A maradék 3 nap ismét ragyogó napsütésben zajlott. Szokásunknak megfelelően naptej az arcra, ajkakra, aztán irány a pálya.

Mindenképpen javasolt a teljes pályabérlet kiváltása; mind a valmoreli, mind a St-Francois-i pályákat kötelező bejárni; nem volt olyan lejtő a 165 km hosszú rendszerben, ami ne nyújtott volna igazán nagyszerű élményt. Talán a la Gollet jeges felületére lehet azt mondani, hogy erős közepes.

A feketék kivételével minden pálya karbantartott, ratrakolt. A friss hó után több helyen találkoztunk már nappal is dolgozó ratrakokkal, amik azon szorgoskodtak, hogy szép sima legyen a hó a lábunk alatt -már napközben is.

Néhány kiemeltebb hely, pálya:

- Combe de Mottet. Nagyon jó vezetésű piros pálya, a középhaladók biztosan élvezni fogják
- Le Renard. A Cote tárcsás felvonóval mehetünk fel erre a kis hegygerincre; pompás élmény felvonózni úgy, hogy másfél-másfél méterre a léctől mindkét oldalon tátong a mélység
- Samurai. Ez a piroska a St Francois gyöngyszeme, tempós, jó vonalvezetésű lejtő.
- Les Creches. Érdemes fellátogatni a Schuss lifttel a rendszer nyugati részébe, és kicsit körülnézni. A völgyben már nyílnak a kerti virágok, míg odafent mindent beborít a hó...
- Lauziere-lift, Reverdy pálya. Csodálatos kilátás dél felé.
- Biollene felvonó és környéke: kezdőknek és haladóknak egyaránt paradicsom; széles, jó lejtésű, tökéletes kék pályák találhatók erre.
- Malatrai felvonó: több tíz kilómétert boadroztam ezen a mini zöld pályán kezdő boardosként. Gyerekeknek, gyermeklelkű kezdő felnőtteknek tökéletes gyakorlási lehetőség, tárcsás lifttel.

Napközbeni étkezéshez érdemes szendvicseket csomagolni magunkkal; ha mégis hüttézni vágyunk, arra is van lehetőség; a francia átlagtól magasabb minőségű étkezdék várják a vendégeket a magasban, mosolygó, kedves kiszolgáló személyzettel.

Valmorel kiemelkedően magas színvonalú, jól karbantartott és igényes síparadicsom Franciaországban. Ha jó időt fog ki valaki, biztosan nem fog csalódni. Jövőre is menni kellene... :)