Élménybeszámolók

Sziasztok!
Január végén töltöttünk egy hetet ezen a síterepen.
A pályák nagyon jók és jól karbantartottak voltak, hosszúak, szélesek és minden fajta sítudáshoz találsz megfelelőt
Na de a szállás....!!!!
A SNOWTREX nevű cégen keresztül foglaltunk nagyon kedvező árú csomagot : szállás és síbérlet. Hozzávetőleg 50 ezer Ft/fő áron. Hozzáteszem, hogy az út oda benzinnel, autópálya díjjal együtt fejenként még 25 ezer forintra jött ki.
17 óra vezetés után megérkezvén nem tudunk az épület előtt leparkolni a kipakoláshoz, mert a bejáratot sorompó zárja el. Így kb 250-300 méterre cipeltük a csomagokat, a havon és jégen át.
Na ekkor láttuk meg az apartmant. Sokkoló: szörnyű kicsi és nagyon koszos. Nehezen bevittük a cuccukat. (öten mentünk hatszemélyesbe) Nem volt szekrény csak 2 db nyitott polc és néhány akasztó. Ha a konyhában le akartunk volna ülni az asztalhoz, akkor ott már megmozdulni sem lehetett. Az emeletes ágy mindjárt az előszobában a bejárati ajtó mellett volt. A fürdőről és a wc-ről ne is beszéljünk. Az egész egy hetvenes évekbeli lelakott kollégiumi szobára emlékeztetett.
A párom, aki a bepakolás után parkolót keresett, őrjöngve jött be és elmondta, hogy parkoló az nem volt. Neki kellett helyet ásni magának. (ez nem lenne baj, na de ugye 17 órát vezettünk...)
Az ágyon lévő matrac és egyéb körülményeket jól jellemzik az alábbi linken található fotók.
http://www.tripadvisor.com.my/Hotel..._Review-g660472-d647189-R...

Le sem vetkőztünk, úgy aludtunk, mivel tudtuk, hogy itt nem maradhatunk. Másnap reggel a cég helyi képviselője segítségével átköltöztünk egy másik szállodába:Le Hameau du Puy, melyet szintén árul a SNOWTREX hasonló csomagban. Mindössze 20 Euró/ fő / hét különbséggel.
Nagyon elégedettek voltunk: tiszta, rendes apartmant kaptunk. A cég helyi képviselője mondta, hogy a főnökével elrendezi a költözést, de biztosan rá kell valamit fizetnünk. Mi boldogan elmentünk síelni (persze egy fél napot már veszítettünk).
Este közölték velünk, hogy a teljes árat fizessük ki ezen a szálláson és majd utólag elrendezzük. Így is tettünk.
Egy rosszul induló, de aztán nagyszerű vakáció után haza érve megírtam a cégnek a kifogásainkat. Először azt válaszolták, hogy küldjük el nekik a másik szálláson kapott számlát. Megtettük. Ekkor azt mondták 2 hét gondolkodás után, hogy nem kárpótolnak semmiért, így jártunk. Ha piszkos volt a szállás miért nem takarítottuk ki.
Ekkor arra gondoltam, hogy megosztom veletek a történteteket, hogy elkerülhessétek azt, hogy esetleg rosszul süljön el a síszabadság. Hála istennek mi megtehettük, hogy kétszer fizettük ki a szállást, és a végén jól éreztük magunkat. Ja, és természetesen a cégnek nincs magyarországi kirendeltsége, én is Írországgal leveleztem.
Szóval Superdevoluy szuper, SNOWTREX szörnyű. Vigyázzatok hol foglaltok!!

Egy hosszú hétvégét töltöttünk Mariborban február 18-20. között.
A fórumon már sok infót kaptam indulás előtt, amit hasznosítani is tudtam.
Péntek:
A hegy tetején a Hotel Areh mellet parkoltunk le. 9.30-kor már a pályán voltunk. Kevesen voltak és sok pálya le volt zárva, de a hó állapota jó volt. Kipróbáltuk a 16-os pályát majd a fórumon tanácsoltak alapján átcsúsztunk a 23-as pályára. A pálya tényleg nagyon jó, a hó minősége is, de egy dologra senki nem készített fel mégpedig a köd. A pálya alsó harmadában 15-20 látótávolság volt. A tavaly télen induló sítudásommal megbírkoztam a köddel. A 6 személyes felvonó nagyon klasz, gyors és kényelmes. A hegy tetején ragyogó napsütés fogadott és egy nagyon kedvező árfekvésű hütte. 3 óráig az összes pályán sieltünk az arehi oldalon. Tetszett.
Szombat:
Az aréna melletti parkolóban álltunk meg a kabinos felvonó aljában zuhogó esőben. A látottak szerint nem csak mi voltunk nagyon elszántak, mert sokan voltak. A felvonóból végre-végre megláttuk a várost és a környéket. Gyönyörű. Félúton az esőből hó lett, de mire a hegy tetejére értünk kitisztúlt az ég és sütütt a nap. Csodálatos idő volt. Rendesen olvadt is. Nagyon sokan döntöttek aznap a sielés mellet és rengetek gyerekek számára rendezett verseny is folyt.
A pályák szélesek, szépek, a hangulat remek, szól a zene mindenhol, de a hó minősége rosszabb volt, mint előző nap. Aztán a pályák alsó részén fogadott minket a meglepetés. Helyenként 30-50 cm jégkása buckák és jeges, feltúrt területek váltották egymást. Lementünk az 5a pályán, ahol rajtunk kívül nagyon kevesen voltak, mert a buckák között kellett "csapásokat" találni a félméteres hóban. Ez a maribor slalom pálya megy le az arénába....
Nem beszélve az 1-es pályáról, mely teljesen le megy a kabinos felvonó aljába. Össze-visza volt túrva, nehezen sielhető volt. Én roppant elégedett voltam magammal, mert ha ilyen körülmények között gyakorlok, szép sima pályán már száguldozni fogok.
Nem értem, hogy miért nem gondozzák a pályákat a ratrakok, amik az előző nap üzemeltek az arehi oldalon . Ausztriában több helyen láttam, hogy a nap közepén felújítják a páylákat. A nap végére több szakaszon is kitették a veszély jelzést.
Több hütte tartózkodás, és az egyik utastársamat ért kisebb baleset mellett 4 óráig sieltünk.
Vasárnap:
Megint az arehi hegy tetején parkoltunk és döbbenetünkre már a hegy tetején hatalmas köd fogadott. Rögtön átcsúsztunk a 23-as pályára, ahol először láttam a pálya alját. Én itt mentem le.... de ügyes vagyok! Összeszedtem magam és a spártai pályaviszonyok között edződött sítudásommal probléma nélkül jutottam a felvonóhoz. Az öröm nem tartott sokáig a köd hamarosan mindent beborított és úgy is maradt. Többször csúsztunk a tejfehér ködben, ahol már csak 5-10 m volt a látótávolság, és valahoyg a hangok is tompábbak voltak. Elég félelmetes volt néha amikor azt sem tudtam hol vagyok, mert semmit és senkit nem láttam.
Háromnegyed kettőkor úgy döntöttünk, hogy elég volt mára a megpróbáltatásokból, átcsúszúnk a 20-as pályán a 16-os pálya aljában található csákányos Ruska felvonóhoz, felhuzatjuk magunkat, ebédelünk és indulunk haza.
2 óra előtt értünk le a felvonóhoz ami állt. És állt, és állt. 40 perc múlva a felvonón lógók lecsúsztak és jött valaki mondani, hogy nincs áram. De nem csak itt, hanem Mariborban és az egész környéken is áramszünet van. Tíz perc után mondta, hogy ne csüggedjünk jön busz.... Marinorból ...egyszer. Körülnéztünk és láttuk, hogy ide legalább 3 busz kell, mert kicsit több mint százan voltunk. Fáztunk. Újabb 30 perc útán tájékoztattak bennünket, hogy a busz nem jön, mert ide nem tud feljönni. Induljunk el gyalog. Csak 1.300 m hegymenet, szereléssel. Az nem sok....!!??? Rövid örjöngést követően szép libasorban elindultunk felfelé. Úgy 300 m után mindenki feküdt és nem kapott levegőt. Már nem fáztunk. Közben érkezett a pálya aljára egy snowmobile ami a gyerekeket kezdte felvinni. Egyszer csak halljuk, hogy jön valami, hát egy ratrak araszolt felfelé tele emberekkel. Mint az őrültek rohantunk a pályára, hogy mentsenek meg minket is. Így is lett. A ratrak többször fordult 10-12 embert vitt fel egyszerre. Szédületes volt...szerintem soha többet nem tudok ratrakon utazni. Már fel is értünk a hegyre 4.15-re, ahol a hegymászásban elfáradt sielőket forró tea és sütemény várta a szállóban.
Nagyon tetszett a hely hangulata, a pályák és a szlovén hozzáállás. Nem tetszett az, hogy a páylák nem voltak megfelelően kezelve. Rendkívüli élményekkel gazdagodtam és azt hiszem folytatom sielő pályafutásomat. Mariborba pedig visszemegyünk.