Élménybeszámolók

Március 12-től 19-ig síeltünk Valloire – Valmeinier síterepen, és összességében jó szívvel tudom ajánlani bárkinek ezt a terepet, bár talán egy fokkal inkább a kezdőknek és középhaladóknak, mint a haladóknak, de azért a haladók sem fognak unatkozni.

Buszos úton voltunk, és megdöbbentően hamar, 17 óra alatt odaértünk, bár ez ezúttal inkább hátrány volt, mint előny, mert hiába érkeztünk meg már kettőre, négyig nem lehetett becsekkolni a szállásokon, így addig ácsoroghattunk a hidegben a csomagjaink mellett. A szállásunk Valmeinier 1800 sífaluban, a Grand Panorama 2 egyik hatszemélyes chalet-jában volt, és bár tágas volt, jól elfértünk és gyönyörű volt a kilátás, mégsem ajánlanám ezt a szállást, és még csak nem is azért, mert borzasztó mocskosan vettük át (még megszáradt sonkát is találtunk az ágy alatt a rengeteg arasznyi porcica mellett), hanem mert eléggé félreeső helyen fekszik: az utazási iroda busza meg se tudta közelíteni, legalább egy kilométerrel arrébb tettek ki minket, és még a központból induló síbusz is csak félútig visz, onnan mindenképp gyalogolni kell a csomagokkal, reggel pedig egy kisebb hegymászás után még vagy 200 métert kell sétálni síbakancsban, amíg rá tudsz csatlakozni az Épilobes pályára, ami persze bőven kibírható, de Franciaországban azért sok olyan szállást találni, ahol az ajtóból már csúszhatsz a pályára. (Autós érkezők számára pedig hatalmas volt a káosz szombaton, kábé ötödannyi parkolóhely van, mint ahány férőhely a szálláson.) A szokottnál nagyobb és jobban felszerelt közért a központban van, tőlünk úgy tízpercnyi sétára.

A 160 kilométeres pályarendszer három hegyből és négy (jóindulattal öt) hegyoldalból áll, és ami az egyik legjobb tulajdonsága, hogy ennek ellenére nagyon könnyen el lehet jutni az egyik végéből a másikba: több olyan napunk is volt, amit Valmeinier 1800-ban kezdtünk, már dél körül eljutottunk a legmesszebbi csúcsra, Setazra, aztán délután még síeltünk a középső csúcs, a Le Crey du Quart közelében, végül aztán különösebben még sietnünk sem kellett, hogy elérjük a felvonókat hazafelé. (Ez persze részben azért is van, mert francia viszonyokhoz képest ez a 160 kilométer nem számít nagyon hosszúnak: azért itt nem érzed úgy, hogy még hat nap után is új pályákat lehetne felfedezni.)
Az egyetlen, ami nem igazán tetszett a terep adottságaiban, hogy itt kevesebb a tényleg meredek és igazán hosszú piros pálya: vagy a meredekség olyan, hogy más terepen simán kéknek jelölnék, vagy ha elég meredekek, akkor maximum két kilométeresek. De így is akadnak azért jó pirosak, amiken jól lehet körözgetni pár óráig: talán a legjobb ezek közül a Setaz felvonó alatt tekergő JB Grange, a Brive 2 felvonó alatt lévő összes piros pálya (Rose, Gentiane, Aigle, Pervenche és a többi). Illetve van két pálya, amelyeket csak az elmúlt években avattak fel, az új Sandoniere felvonó alatti két piros, a Carline és a Moraine. Ezek a rendszer szerintem legjobb pirosai, pusztán ezekkel is el lehetne lenni egész héten. Illetve bemelegítésnek nagyon kellemes volt a valmeinier-i oldalon, a Roi felvonó alatt lévő Églantiers nevű piros pálya, de szerintem ezt más rendszeren simán kékkel jelölnék.

Viszont nemcsak a kék pályák között vannak olyanok, amelyeket valójában zölddel kéne jelölni, a zöldek között egy-két kék (pl. a zöld Épilobes is húzós lehet a párnapos kezdőknek) és a pirosak között valójában kékek, de a feketékről sem szabad mindről elhinni, hogy feketék: a szintén a Setaz alatt lévő Olympique szerintem az egész rendszer legjobb pályája, az ég adta világon semmi fekete nincs benne, még a pirosak között sem számítana nehéznek, sőt, akkor már a Campanule piros pályán, amiben folytatódik, vannak meredekebb lejtők. Az Olympique pályát semmiképp sem szabad kihagyni. Szintén nem nevezhető feketének a középső hegyen, a Grandes Drozes alatti, azonos nevű fekete, sem a Setaz hegycsúcs alatt induló Cascade: pirosra elegendő tudással ezek nem okoznak problémát senkinek, legfeljebb egy idő után be tudnak buckásodni, de ottjártunkkor még ez sem történt meg igazán.

Több gyönyörű kilátással rendelkező, nagyon hosszú (4-5-6 kilométeres) kék panorámapálya is van itt, de ezek közül én igazán jó szívvel csak az Armérát ajánlanám a Le Crey du Quart csúcs alatt: a kilátás mellett vannak benne nagyon kellemes lejtők is, csak a legvégén, az erdőben válik nagyon lankássá; érdemes többször is végigmenni rajta. Az öt kilométeres Selles-en ugyan nagyon szép a kilátás, de az egész egy szinte vízszintes lanka, ahogy a Primevere/Lutins is, és ott még a kilátás sem olyan nagy szám. A pálya legszebbjének nevezett Combe Orsiere-ről viszont nem tudok érdemben nyilatkozni, mert a tavaszi időpont miatt borzasztó volt rajta a hó, iszonyú latyak mellett az amúgy is keskeny pálya két oldalára volt gyűrve minden hó, így horror volt rajta lejönni, normálisan nem tudom, milyen lett volna.

Tavaszra egyébként nem ajánlanám pont ezt a pályarendszert, hiába írják a honlapon, hogy a pályák 70 százaléka 2000 méter felett van: mi sajnos egész héten az időjárással küzdöttünk, még a hegyek középső részén, 1500 méter körül is 12-13 fokok voltak, és ez szinte mindenütt meg is látszott a hó állapotán, még a csúcsokról induló pályáknak is csak az első egy-kétszáz méterén volt kifogástalan a hó. Ráadásul itt meglehetősen furcsa elveket követnek, ami a pályakarbantartást illeti: ez volt az egyetlen dolog, amivel komoly gondunk volt ezen a héten. Előfordult minden, ami ilyen téren rossznak nevezhető: volt olyan nap, hogy egyszerűen nem ment át a ratrak a pályák nagy részén, és a délutáni buckás, kisíelt, göröngyös állapotok maradtak meg másnapra is; volt, hogy a nagy meleg ellenére is fél méternyi műhavat szórtak a központi helyeken lévő kék pályákra, amelyeket mindenki használt, így a nap végére a legzöldfülűbbeknek is derékig érő, egybefüggő buckarengetegen kellett átküzdeniük magukat (utolsó nap a Valmeinierbe visszavezető kék – azaz kezdőknek is ajánlott – Pierre du Midi pályán még haladóként is pokoli volt leküzdeni magunkat, sokkal durvább, derékig érő buckákból állt a több kilométer hosszú pálya, mint egy fekete, fogalmam sincs, a kezdők hogyan küzdötték át magukat rajta; ez a pálya megkerülhető, ha az ember az Armera felvonóval kel át a két hegy között, én rossz hóviszonyok között inkább ezt ajánlanám). De volt olyan is, hogy a ratrak a meglévő hibákat döngölte bele a pályába, és reggelre kemény, tömörített, de egyenetlen, buckás, göröngyös pályák fogadtak mindenhol.

A pályarendszer másik, kisebb problémája, hogy a szokottnál több az elavult, régimódi lift, amelyeknek csak egy-egy tárcsája van lent és fent, azaz beszálláskor nagyon gyorsak, jó eséllyel combon-fenéken billentenek, menet közben viszont lassúak. Cserébe legalább alig van tányéros felvonó. És még van egy-két szimpatikus vonása a terepnek, pl. az átlagosnál jóval több a vécé (még a legmagasabb csúcsokra is telepítettek környezetbarát illemhelyeket), minden központban elérhető ingyenes wifi, és csak akkor zárják le a felvonókat/pályákat, ha tényleg muszáj: a mi első napunk 60 km/h-s szélviharban telt, és tényleg addig nyitva tartottak mindent, amíg csak fizikailag elképzelhető volt, már hintázott velünk a felvonó, de még felengedtek. Egy-két helyen (pl. a Grand Drozes felvonó lábánál) fedett, fűtött, ingyenes melegedő is van wifivel, olcsó étel-italautomatával, és szinte minden lift végén ki van téve a pályatérkép, nagyon könnyen átlátható az egész rendszer.

Tehát a középkategóriából abszolút ajánlom bárkinek ezt a terepet, noha talán tavasszal jobb egy még magasabban lévőt választani; igaz, cserébe egyetlen egyszer sem álltunk sorba egyik felvonónál egy percet sem, nem tudom, főszezonban mi a helyzet ezzel. Lehet, hogy nem ez lett a kedvenc síterepünk, de abszolút jól éreztük magunkat itt.

Sziasztok!
2013-ban voltunk itt barátaimmal.
Beleszerettem!
Elég tagolt terep, sok átfelvonózással bejárható, de minket a gyönyörű fenyőerdők érdekeltek. És itt volt az gazdagon.
Az az érzés, mikor km-ekre a pályáktól néma csöndben, csak a gondolataiddal összezárva, fenyőket kerülgetsz, átbújsz az ágak alatt, nézed az állatok nyomait, és ezt a barátaiddal teszed, na annál többet nem igazán lehet kihozni a saját létezésedből.
Valami ilyesmit érezhetnek a zen meditáció végén.
Itt döntöttem el, hogy amíg élek, minden évben, egy hét hó terápia a barátaimmal kell nekem.
Kb. 40 pályarendszeren jártam, de ilyen csodában nem igazán volt részem.
Tervben van, hogy visszalátogatok, de nem szeretek kétszer ugyan oda menni. :D
Balázs

14 év után tértünk vissza erre a síterepre a SKINET szervezésében, szállásunk ezúttal Valmeinier-ben, a Residence Vermont-ban volt. A ház elhelyezkedése ideális, közvetlenül az Inversins felvonóhoz vezető pálya mellett fekszik.

Az idővel szerencsénk volt, öt napsütéses napunk volt, és a nagy hideg miatt a pályák is jó állapotban voltak, bár néhány helyen azért elég kemény - helyenként jeges - volt rajtuk a hó. Leginkább jellemző ez az Armera "le-felvonóhoz" levezető Églantiers alsó szakaszára.

Nagy tömeg nem volt, sok pálya szinte kihalt volt. Ilyen volt a kedvenceink közül pl. az egyik legnépszerűbb felvonó, a Brive 2 melletti Stade és Gentiane, vagy a Plan Palais nevű - egyébként elég rángatósan induló - húzós lift melletti Stade és Goulet, de nagyon jó volt a Grand Plateau tetejéről induló Gerboise is. És nem volt sok ember az igazi kedvenceinken, a Setaz kabinos tetejétől induló fekete Olympique és piros JB Grange nevű pályákon sem. Ezeken kívül még nagyon jó volt a Valloire-ba levezető hosszú kék Lutins is.

Van két kék panorámaút, a Selles és Arméra, ez utóbbi különösen alkalmas a fotózásra.

És még egy infó: a térkép alapján nem teljesen egyértelmű, de a Crey du Quart tetejéről közvetlenül nem érhető el a Valmeinier-be visszavezető Combe Orsiére pálya, az első nap így kénytelenek voltunk leküzdeni magunkat az erősen buckás Cotérieux pályán.

Néhány fotó:
https://sielok.hu/fotoalbum/20928/g...aleria/

Síelők,
most pár napja jöttünk meg a terepről (márc 31). Nehogy elhiggyetek mindent az itt előttem frusztráltan megszólalóknak..
A Vermont-ban laktunk, Valmeinier 1800-on, volt nyolcasunk, hatosunk, négyesünk. Egyik sem bizonyult kicsinek, főleg, hogy a 21 fős haderő esténként a roppant tágas és kényelmes, kanapékkal, fotelekkel, biliárdasztallal felfegyverzett földszinti társalgót szállta meg. Reggel épp 20 métert kellett cipekedni a csúszható pályáig, ami azonnal ülős lifthez vitt. Du ugyanígy, csak fékezni kellett a sarkon.
A pályarendszer: elismerem, az idén szerencsénk volt a hóval, még így március utolsó hetében is csak hullt, csak hullt reánk. Inkább már azon imádkoztunk, hagyná abba.. az összes pálya járható volt, legtöbbjük frissen kezelt - naponta. Rengeteg húzós pirossal, és széles-kellemes-haladós kékkel. De zöld is akad bőven, egy nullkilométeres hölgy is talált magának élvezhető pályákat egész hétre. Feketére csak két lökött fiam ment, lihegve jöttek le a derékig érő buckarengetegben..
Nem tudom, a kollega merre járt, de mi jó pár hangulatos, panorámás, központi helyeken fekvő hüttébe botlottunk. Tán nem az erdőben kell keresni.
Felvonók? Igen, van néhány lassú is. Az pont arra való, hogy kiélvezd a táj szépségeit, meg kipihend a néhol 80-as tempót. Amúgy számos újba-gyorsba botlottunk.
Szóval kedves sítársak, én nagyon bátran ajánlom a helyszínt, tehetem, 2004 óta járom a francia Alpokot. A top 3 helyünk között van, de az is lehet, hogy az idén összejött szenzációs társaság szépíti meg..
Megyünk még ide, szinte bizonyosan mondhatom.
Aki bővebb infót szeretne, keressen bátran.

Sziasztok Sielők!
Ott voltam, eltöltöttem egy hetet, és a friss élmény hatására bátran ki merem jelenteni: ez az első síterep a franciáknál, ahova biztos soha nem megyek vissza.
Nézzük sorban:
1. Pályák, időjárás
Hivatalosan tömörített 80 cm-es hó, 29/30 lift üzemben, hát persze, hiszem fiam, hiszem……… Tényleges jeges pályák, kövekkel 0 és 20 cm közötti hó-jég burkolattal. A hat napból kettőn szinte az összes pálya le volt zárva, az alján volt nyitva egy két libalegelő, ha pedig valahogy felküzdötted magad a hegytetőre, tükörfényes jégpálya fogadott vízszintesen metsző széllel. Persze köd is volt rendesen egy két napig. Jó, az időjárásról nem tehetnek, de elgondolkodtató, hogy a régi beszámolókat visszaolvasva sokan írnak pár napos síelhetetlen viszonyokról. Bennem az a kép alakult ki, hogy ennek a helynek a lokális meteorológiai adottságai nagyon kedvezőtlenek.
2. A falu
Az nincs. Valmeinier üdülőházakból álló laza csoportosulás, aminek egyes részei nincsenek közel egymáshoz. Villageban, ahol laktunk, egy darab Proxy nevű élelmiszerbolt, és egy darab étterem volt. Én elfogadom, hogy az icetea, a kakaó, a péksüti és a 100 %-os narilé nem nélkülözhetetlen eleme az emberi létnek, de itthon hozzászoktam ezekhez és sajna ott a boltban az egy hét alatt igen csak nehezen lehetett fentieket beszerezni. Az ingyenes síbusz 18.15-kor jön vissza és ezt követően gyalogolj, ahogy tudsz! Na a közlekedés is megér egy misét:
3. Közlekedés
Ugye jól hangzik a 150 km sípálya? Egész addig, míg ki nem derül, hogy a jelenleg nyitvatartó Sétaz hegyi pályák csak Valloireből megközelíthetőek és oda nem megy semmi! Ugye ezt most ülve olvassátok? Nem megy vonat, oké. Nem megy ingyenes síbusz, oké (de hát csak 12 km, istenem, miért is nem?). A slusszpoén: fizetős busz se megy! Szóval tényleg nem megy semmi, de semmi Valloire és Valmeinier nincs egy térképen Franciaországban.
4. Szállás
Itt nincs komoly gond, szokásos francia tömegszállás, kisebb érdekességekkel: ha nyitva van az erkélyajtó, a szoba fűtése leáll. A keretbe van beépítve egy nyomógomb, amire még azt is mondanám, hogy értelmes gondolat, ha nem kellett volna minden erkéklyajtó nyitás után ellenőrizni a kapcsoló állapotát, mert az ajtó néha nem nyomta be és ezért kis távtartót kellett beügyeskednünk a helyes működéshez. Erre viszonylag hamar, egy nap alatt rájöttünk, arra már nem, miért nem volt az utolsó napon melegvíz, csak langyos.

Még zizeghetnék a kevés hegyi hüttékről, amiknek olyan hangulata van, mint egy magyar falusi temetőnek, a találd meg az ügyesen elrejtett WC-t játékról, ami igazán izgalmas, ha egyszer menned kell, de ezek már csak szőrözések, tényleg nem komoly problémák.

Mi is január 24-31 között voltunk itt síelni, így kiegészíteném mkor írását, illetve pár dologban eltér a véleményem az övétől.
A mi szállásunk a Grand Panorama 2 nevű hely volt, ami a valmeinieri oldalon található, a zöld Epilobes pálya - ami 1800-ról visz 1500-ra - közepén található. Emeletes ágy nem volt a 6fős apartmanokban, és mivel elég korán érkeztünk, közeli parkolóhelyeket találtunk, a kocsiktól 20-30 másodpercre voltunk, a ki- és bepakolás gyorsan ment. A pályától egy 50-100 m választott el minket, ez kibírható volt, bár én ennél kevesebbre számítottam. Kb. ugyanannyi, mint 2 és 3 éve a Les Hauts de VM-nél 1800m-en.
Én harmadszorra voltam itt síelni, továbbra is állítom, hogy ez egy remek síterep, kiváló ár-érték aránnyal. Viszont, ahogy mkor is írta, idén az időjárással nem volt szerencsénk. De ennek ellenére kihoztuk a maximumot a hétből, hála a pozitív beállítottságú társaságnak.
Bennem úgy maradt meg, hogy keretbe foglaltuk a 6 napot, azaz 2 borús, ködös, havazásos nap után volt két viszonylag tiszta, napsütéses napunk (jó, voltak benne 1-2 órás beborulások), majd 2 majdnem láthatatlan nappal zártuk a hetet.
Érdekes, bennem az itt eltöltött 3 hét alatt sem alakult ki ilyen éles kontraszt VM és Valloire között. Az lehet, hogy az időjárás jobb a másik oldalon, vagy jobbak a látási viszonyok, mivel más a fekvése, eleve mélyebben van, 1430m-en. 2 éve március végén a Brive kabinos alsó álomásánál álltunk meg ebédre a szenvicseinket megenni, +21 fok volt, míg a középső területen 0-+10 közötti hőmérsékletek voltak. És úgy emlékszem, hogy az ide levezető pályák zárva voltak most. De hogy 2x-3x szélesebbek lennének a valloire-i pályák, az szerintem hülyeség. Én semmivel nem éreztem szélesebbnek őket. Szerintem a valmeinieri kék lacs, reine de prés, rhodos és violettes pályákkal fekvés és szélesség szempontjából semmi gond nincs. Sőt, a piros genepi, lys, perce neige és églantiers a kedvenceim voltak 2-3 évvel ezelőtt is, és az utóbbi kettő most is. Minden reggel úgy kezdtük a napot, hogy lecsúsztunk a Roi lifthez, és az églantiers-n csúsztunk 2-3-at, amíg a később kelők utolértek minket.
Persze a középső részen is voltak kedvenceim. 2-3 éve a blanchon-bellette kettős, most a rose, de a plan palais húzós lift melletti pirosak is nagyon jók (utolsó napon idáig lehetett átjönni, mert le volt zárva a további átjárás, de itt nagyon jó látási viszonyok voltak a valmeinieri hóviharhoz képest). A fekete grand drozes 2-3 éve nagyon nagy kedvencem volt (kezelten), ez idén félméteres buckákból állt, küzdős volt lejönni rajta. Egyszóval a középső rész tényleg nagyon jó, itt mindenki megtalálja a számítását, talán 2 dolog volt idén negatívum.
A gyors Brive 2 tetejéről való egy szinttel lejjebb való lejutást a kék crocus pályán mindig nagy tömegben kellett abszolválni. Illetve a hazajutás a kék armera és grapil pályákon idén katasztrofális volt. Ezek gyönyörű panorámájú pályák egyébként, de idén az armera tiszta kő-, a grapil alja tiszta jég volt. A 2 éve még nem létező kék pierre du midi pálya bizonyult a legjobb hazajutási alternatívának.
A valloire-i részt a Brive kabinos alatti lezárt pályák miatt mindannyiszor a Cornafond felvonó felől közelítettük meg. Itt a pozitív dolgok: bouquetin piros pálya a felső részen, a Sétaz kabinos mellett pedig a melézes és olympique fekete pályák voltak, illetve a wifivel rendelkező hütte a Sétaz tetején. Ja, az idei nagy felfedezésem volt, hogy az összes hüttében tudtam bankkártyával fizetni (10-15 euro felett), ez eddig nem volt jellemző. Negatívum: a Cornafond felvonóhoz lefelé menet a fekete cascade és a piros blaireau szétágazik, a piros le van zárva, erre mennek a többiek, mi ketten a léceinket féltve elindulunk a feketén. Tiszta kő az egész, még kikerülni sem tudtuk a köveket, míg a többiek a lezárt pirosról pozitívan nyilatkoznak.:-(
A ratrakokat a szobánk erkélyéről sokszor láttuk dolgozni, de amikor éjjel-hajnalban? esett a sok hó, azzal nem igazán tudtak mit kezdeni. Szóval amit lehetett, megtettek, de a lehetőségeik behatároltak voltak.
A 3 év alatt most voltak a legrosszabb állapotban a pályák, de mi ennek ellenére rengeteget és nagyon jókat síeltünk. Kicsit többet estünk, mint szoktunk, és a léceink talpai is megsínylették az egy hetet, de nagyon élveztük. Más síterepek beszámolóiból olvastam, hogy sok helyen jegesek és kövesek voltak a pályák, hát, sajnos ez a hét ilyen volt. Nagyon kövesek és jegesek voltak itt is, az én lécem kantnija el is törött, de majd megcsináltatom. Nagyon hideg volt, -9--13 közötti fokokkal, talán szerdán (a legnaposabb napon) és csütörtökön, a hóeséskor emelkedett -4--5-ig (illetve Valloireban a kabinos alján volt még kiírva -4--5). A hóágyúzott hó, amit ráküldtek a pályára, nekem nem tetszett. Vagy megfagyott, és jégtáblákban volt megtalálható a pályán, vagy porként volt ott, és nem fogta meg a lécet bekanyarodáskor.
De ennek ellenére bátorítok mindenkit, hogy jöjjön ide síelni, és nyugodtan foglaljon Valmeinierbe, mert ez egy remek síterep, kiváló ár-érték aránnyal. Remélem, mindenkinek jobb pályaviszonyokhoz lesz szerencséje és én is szeretnék még 4edszerre is visszajönni ide az első két évben tapasztalt körülmények közepette.

Valmeinier, Jan24-31 között síeltünk itt , egy már megszokott baráti társasággal, szállás a Vermont-ban volt , 6-an kényelmesen elfértünk , talán a kabinban található emeleteságyat cseréltük volna ki két szimpla ágyra , de hát francia…. , tehát 5főnek tökéletes egy ilyen szállás.
A szálláson a megszokott mosogatógép,mikró,vízforraló, tányérok,edények,poharak,evőeszköz,tágas erkély , kilátás a Valmeinier , Le Gros Crey sípályáira.
Mikor megérkeztünk , már előzetes információkból megtudtuk , hogy ami esett hó azt lesíelték, a pályák jegesen-kemények , néhol köves.Tehát nagy reményekkel nem indultunk neki , és mikor megérkeztünk láttuk is , hogy nem sok hó van! A pályákon volt, de 1800-as szálláshelyen igen kevés volt a pályán kívüli helyeken.
Viszont megérkezésünk napján, este el kezdett esegetni a hó, és szinte egy egész héten át tartó hóesésbe csöppentünk bele , mely a hét elején minden reggelre 5-10cm friss hó jutott a pályákra , melyet a ratrack-ok a legjobb tudásuk szerint eldolgoztak a beindított hóágyúkkal gyártott hóval együtt , de sajnos ez éppen annyira volt elegendő , hogy semennyire , a pályák hamar kijegesedtek, aztán a hét vége fele beleerősített az időjárás , és fél méter hó hullott le két nap alatt, főleg az utolsó napra .Az utolsó napon erős havazás , köd és szél láttán délig ember alig volt a pályán, sok havat a ratrack-ok nem dolgozták el.Mi is kimentünk , az első kör után menekültünk be, mivel a látási viszonyok és a nagy hó kicsit megnehezítette a síelést!
Pályák:
Első két napon a Valmeinier oldalon síeltünk , már az első csúszásoknál feltűnt , hogy a pályák viszonylag szűkek,és emiatt nagyon gyorsan letúrták róluk a havat , ahol volt ott pedig a hó alatt ott volt a jég! Szerintem a pályák szűk kialakítása miatt viszonylag gyorsan tömeg alakult ki a pályákon, mindenki a 6-os Jeux felvonóhoz tartott az idevezető pályákon sokan voltak , és a felvonónál is sokszor alakult sor , mivel a fentebbi pályákon a síelés élményét a nagy köd korlátozta ide kevesen mentek.
Mondhatni egész héten ködös hóeséses időben síeltünk , ami az eddigi megszokott francia túrákon nem megszokott volt , máskor a 6 napból 1 volt ködös , hóeséses , na itt pont fordítva !
Harmadik nap mentünk át először Valmeinier Le Crey Du Quart- i oldalra ott már feltűnt , hogy ha tovább megyünk Valloire-felé , ott valami más vár minket, kicsit belekóstoltunk , feltűnt , hogy még a zöld pályák is 2x 3x szélesebbek , mint Valmeinier-ben!Viszont a nem túl jó hóviszonyok miatt beleszaladtunk egy igen köves pályába , amely a Brive kabinos felvonó tetejéről a faluba visz vissza, s mikor túl voltunk néhány kövön, és a lécünk néhány sérülésen , megértettük, hogy miért is használják visszafelé a kabinos felvonót! Következő nap indulása Valloire-i részre, hát az maga volt a csoda Valmeinier-hez képest! Széles pályák, néhány kivételével . Legjobban a Crey Du Quart tetszett , és itt volt , hogy egész nap szikrázó napsütésben sikerült síelni . jól belátható egymás mellett lefutó központi pályák , a szálén a lassabb , régi felvonókhoz tartozó pályák .Legtöbbet a gyors Brive2 , és a kicsit lassabb Lac De Vieille felvonót és a mellettük futó pályákat használtuk , de érdemes elmenni egy nagy körre , ahol csodálatos a kilátás a Brive2-től induló kék , és roppant hosszú Selles „kiránduló” pályára.A pálya végén még sikerült a Sétáz-ra felmenni , egy csúszásra , mert ugyanis az idő rohan , és vissza kell érni Valmeinier-be a szállásra, és ha ez nem sikerül akkor taxi .Láttunk is egyik este valakit taxi-val visszajönni . Biztos nem örült a pénztárcája!
A további két nap is Valloire-terepre terveztük a síelést , az utolsó előtti napon még sikerült átjutni, egy hóesése ködös napra , az utolsó napon már aligha , reggelre már az előbbiekben leírtakban egy nagyobb havazás jött reggelre , ami csak a délutáni órákban mérséklődött mind a havazás , mind a szél , és hogy a lássunk is valamit a pályákból , ott még néhány órát sikerült csúszni, és ezzel lezárult a hetes síelés Valmeinier-Valloire-i síterepen.
Összeségében jó hetet zártubk , értékelésre Valmmeinier 3*-ra , Valloire 5*-ra értékelném , és ha legközelebb ide visszalátogatnánk akkor az csak a Valloire lehet !

Üdv !

Január 18-23 közt síeltünk itt a szokott baráti társasággal 6 napot. Valmeinier 1800 La Vermont hotelben volt a szállásunk. Apartmanok a szokásos francia színvonalat hozták, 6 fős apartman max 5 főre elfogadható a zsúfoltság érzete nélkül.
A pályák érkezésünk előtt kaptak egy 20 cm-nyi friss havat, így végig kifogástalan állapotban voltak az itt töltött 6 nap alatt.Hóból még többet is elbírt volna, mert néhol bizony apró ködarabokkal is találkoztunk. Reggelre nem volt egy kezeletlen pálya sem. Az időjárás nagyon kegyes volt velünk, mert bár háborítatlan napsütés egyik nap sem volt, de a 6 nap minden napján gondtalanul síelhettünk. Ha valahol köd borult a tájra, máshol még biztosan volt napos, jól síelhető pálya.Besíeltük az egész síterepet, s végül is meg állapítottuk, hogy a legjobban a sírendszer közepén található Le Crey Du Quart csúcs környékén lehet a legjobban síelni. Itt széles , jól kezelt pályákon elfogadható tömeg mellett lehetett pörögni. Kb 15 perc alatt kellet egy körhöz.

Sokszor lehetett motoros és normál sárkány repülőket látni az égen. Mint kiderült 60-80 Euro elleszolgáltatás fejében bárkit elvisznek egy körre. Az utólsó nap délelőtt magam is kipróbáltam ezt az életreszóló élményt jelentő dolgot. Javaslom mindenkinek, aki itt síel, hogy ne hagyja ki ezt a 10 percet sárkányrepülőzést, mert felejthetetlen élvezetet nyújt a hegyek teteje felett repülve lenézni a vidékre, s kis pontnak látni a síelőket.
Ezen a napon történt, hogy a völgy lassan, de biztosan egyre sűrűbb ködbe borult, miközben a 2000 méter felettti részeken ragyogó napsütés volt, egy felhő folt sem mutatkozva a kék égen. Egy fél órát töltöttünk el napozással a magasban .A ragyogás után néhány perc múlva hazafelé tartva meg olyan sűrű ködbe kerültünk, hogy előbb pályát tévesztettem, míg később első esésemre is sorkerült a 6 nap alatt.
Összefoglalva nagyon jó kis síterep ez , mindenkinek csak ajánlani tudom.

Hibátlan. Ezzel az egy szóval tudnám a legjobban összefoglalni azt az egy hetet, amit a franciaországi Valloire-Valmeinier síterepén töltöttünk el március közepén. Hogy miért? Mert még délután is találtunk olyan pályákat, ahol kifogástalan minőségű volt a hó, mert ha már 3 percet kellett valahol sorban állni, az már soknak számított, mert gyönyörűen sütött a nap, mert bármerre néztünk, bámulatos látvány fogadott minket.

Igen, ha valaki Franciaországban szeretne síelni, akkor vállalnia kell azt a 12-13 órát az autóban. Jómagam még élvezem is, szerintem kalandos, benne ezúttal ismét a 13 kilométer hosszú Frejus alagúttal. A hegy alatt áthaladva, francia területre lépve, már csak néhány kilométer és indul felfelé a szerpentin, majd érkezés Valloire-ba.

A síterepet a környező csúcsok után Galibier Thabor-nak is hívják. Három hegyet (Le Gros Crey, Crey du Quart, Setaz) foglal magában, az ezeket elválasztó két völgyben helyezkedik el Valmeinier és Valloire települése. Míg az előbbi tipikus francia üdülőtelep, apartman házakkal, addig Valloire egy valódi szavojai hegyi falucska. Mi ez utóbbit választottunk. Valmeinier ellen szól, hogy a többi hegy megközelítése egy kicsivel nehézkesebb, ugyanakkor a nap végén biztosan nem lehet gond azzal, hogy a házakhoz vezető pályán elolvadna a hó. Ez ugyanis Valloire-ban a hét második felére nekünk már gondot okozott, a Lutins nevű kék pályán haladva barnaságokon, kőtengereken kellett átvergődni, néhány szívfájdító sérülést is okozva a léceken, míg az utolsó napon aztán inkább a kabinnal jöttünk le. Szállásunk a francia viszonyokhoz képest már-már kifejezetten tágasnak tűnt. Érkezéskor ugyan volt némi bonyodalom: ez szintén szerves része Franciaországnak, talán már hiányozna is, ha nem lenne valamilyen megoldandó probléma. Apartmanunk elhelyezkedése ugyanakkor tökéletes volt: a pálya kb. 20 méterre, délutáni napsütés a teraszon.

És amiért érkeztünk: a hegyek, a pályák, a látvány lenyűgöző és páratlan. Ez az Alpok Franciaországban.

A Galibier Thabor síterep központi vonulatát adó Crey du Quart csúcsa alatt található a legtöbb pálya és felvonó. A kedvencek közé tartozott a Moneul nevű beülős lifttel megközelíthető három piros szakasz, a Goulet, a Stade és a Plain Palais nevezetű. Ezeken még késő délután is hibátlan volt a hó, semmi olvadó kása, semmi bucka. Innen kicsit távolabb, de még ugyanúgy a középső hegyen a Belette névre hallgató pálya volt még hasonló, hihetetlen sebességgel lehetett rajta veretni, sokszor úgy, hogy senki más sem járt arra. Egy egészen mókás, fapados, évtizedek óta szolgáló beülős lift, a Colerieux tartozott hozzá. Az ehhez közeli, ugyancsak piros színű Rose pályán csúsztunk még nagyon jókat.

Kitűnő szakaszok persze akadtak bőséggel a Valmeinier fölé magasodó Gros Crey alatt is. A hasonló nevű felvonótól induló Génépi-Églantiers kombináció egészen a két hegyet összekötő Armera kötélpályájáig visz, hatalmas élmény megállás nélkül végigcsúszni rajta. Ugyanitt, tehát a valmeinier-i oldalon működik az Inversins felvonó, az alatta futó, kék színű Rhodos, illetve folytatásában a piros Chaudanne pályák is a kedvencek közé tartoztak. Valmeinier-t egyébként átszövik a zöld színű pályák, talán ennek is köszönhető, hogy nagyon sok a kezdő a pályákon, így itt nagyobb óvatosságra, figyelemre volt szükség.

A pályarendszer másik széle, Setaz vonulata fekszik a legalacsonyabban, így itt a pályák alsó részén – március lévén – már dél körül nagyon olvadt a hó, ráadásul errefelé sokan síeltek, így ezen a részen csúsztunk a legkevesebbet. A modern, Cornafond-nak keresztelt lift felső állomását azért kár lenne kihagyni: a lélegzetelállító látvány mellett a kitűnő Bouquetin pálya megér néhány lesiklást, a reggeli órákban pedig a Setaz kabinos aljáig vezető Marmotte is nagyon élvezetes.

A pályarendszeren kifejezetten hosszú felvonók üzemelnek, közöttük nagyjából fele-fele arányban vannak régebbiek, lassabbak, illetve gyors, modern liftek. Valloire-ból két kabinos indul fel két különböző irányba, várakozni soha nem kellett, nyoma sem volt az Ausztriában tapasztalható végeláthatatlan soroknak, lökdösődésnek. Az egyetlen szépséghiba, hogy csak 9-kor nyitnak, pedig szívesen kezdtünk volna korábban is. Húzólift csak néhány akad, de gond nélkül kikerülhetők, szinte mindegyik esetben létezik beülős alternatíva.

Hét éve jártunk először Franciaországban síelni, az idei volt az ötödik. Az, hogy egy terepről milyen emlékeket őriz az ember, persze sok dologtól függ, de azért talán mégis érdemes egy sorrendet felállítani.

5. Isola (2009) – Egy szó: szutyok.
4. Mont Blanc, Saint Gervais-Megeve (2008) – Egy fokkal jobb, de biztos, hogy nem megyünk vissza.
3. St. Francois-Valmorel (2007) – Az első volt. Élveztük, de alacsony fekvésű, márciusban már erősen olvadt.
2. Valloire-Valmeinier (2014) – Nagyon jó választás, ajánlott kategória.
1. Les2Alpes (2012) – A csoda. Biztos, hogy még visszatérünk.

Február 1-7 között töltöttünk el Valmeinierben egy keretes szerkezetű hetet, ami abban nyilvánult meg, hogy az első és az utolsó napon is szakadt a hó, a köztes 4 nap pedig napsütéses és egyszer átláthatatlan ködös volt. Azt hozzá kell tenni, hogy az utolsó (a 6.) :) napon olyan komoly hóesésben volt részünk, hogy az Armera pályáról letérve az erdőben és az odáig vezető úton a saját snowboard nyomomat, 40 perc elteltével már alig találtam meg, amikor újra arra jártam.
A pályarendszer amúgy jól átlátható és kényelmes tempóban 3-4 nap alatt be lehet barangolni az összes pályát, kedvező időjárási viszonyok mellett.
Freeride-olni szinte bárhol lehet, köszönhetően annak, hogy a 3 hegy és a 2 völgy az egyik végétől a másik végéig be van hálózva pályákkal a közti részeken pedig tényleg arra csúszik az emberfia amerre a hóviszonyok és a saját sí- snowboard tudása engedi.
Nagy ködben, szélben, ajánlom a már említett Armera pályát és a pályát körülölelő erdőt, amelyben ottjártunkkor nagyon jó minőségű volt a hó és az újabb havazásokat látva ez a helyzet szerintem csak javult.
Nekem nagyon tetszett a síterep, a pályákat minden nap rendszeresen kezelik és sok köztük a piros amiket én a legjobban kedvelek a freeride mellett. Néhány felvonón viszont szó szerint majd elaludtam annyira csigatempóban vánszorogtak felfelé, úgyhogy ha negatívumot kell mondani akkor ez mindenképp az, főleg a már említett nagyobb hóesésben, amikor is a felvonózás közben a kabátomról és nadrágomról, két-három hógolyónyi havat sikerült eldobálnom unalmamban.
Ha ezeket a csigákat szépen kicserélgetik, akkor nálam mindenképp megérdemli majd a terep az 5 csillagot, addig meg lehet megelőlegezem :)

Valloire - Az én szemszögemből

Viszonylag elég későre hagytuk az idei csúszásunkat, március 16-22-ig csúsztunk kint.
Az utat a skilines szervezte, korrektek voltak, fennakadás nélkül ment minden, sz összes kérésünknek eleget tettek.
Az utazás pik-pakk ment 16óra oda 14,5!! vissza, profi sofőrök, igaz a boardbag-be való pakolásból volt problémánk, de a végén elnézést kért a sofőr.
Szállásunk a Le Valmontban volt két négyágyas szobában aludt a társaság. Az épület infrastruktúrája több mint rossz a szobák nem nagy eresztések, de nem akadtunk fönt ezen, nem emiatt mentünk, meleg volt, a fürdő szép a többit meg belaktuk.
A pályákról. Nagyon szerencsések voltunk, mert az első két napon leesett 30-40centi friss hó, így az első napi ködös bemelegítős napot túlélve a második, harmadik napon alig mentünk pályákon, csak freerideloltunk.
A freeridehoz meg kell említeni, hogy nagyon komolyan veszik kint az előírásokat, több helyen álltak pályamunkások akik figyelték az embereket és reco-system nélkül ha elkaptak kint repült a bünti.
Nagyon sokat mentünk a Crate de la Brive kabinos felvonó alatti szűz részen, itt 2,5-3 kilóméteren keresztül jöttünk csak szűzhóban az első nyomokat karcolva. Leírhatatlan volt.
Nagyon jó terepek voltak a Setaz-on is illetve a Valmeinier felé vezető utakon is.
A pályák is tetszettek, igaz nyitás után 2órával már elkezdtek buckásodni viszont nagyon kényelmesek. A Crey du cart és a Setaz hegyeket maximálisan becsúsztuk Valmeinier-be nem jutottunk át, mert mire rávettük magunkat, hogy átmenjünk nem lett volna felvonónk visszafelé buszozni meg nem akartunk.
A Snowparkot is megemlíteném. Rendkívül szépen és precízen karban volt tartva, minden nap shapelték az íveket, voltak nagyon kreatív elemek, kezdő és haladó kickerek. Elég sok időt töltöttünk az Easy parkban a slide elemeken amik viszont hagytak némi kívánni valót maguk után. Tapadtak, rossz ráhajtás, kiálló csavarok a dobozokon, de azért találtunk kedvünkre való elemeket.
A hütték nagyon drágák így max egy kávét ittunk (volt ahol 6,5 euro volt a sültkrumpli), inkább szenyáztunk.
Külön ki kell emelni a két utaskísérőnket Tamarát és Rolandot, akikkel a társaságunknak egyből meglett a közös hang és nagyon sokat segítettek a kezdő boardosainknak és nekünk haladóknak is egyaránt, minden nap körbementek az apartmanban az összes magyaron, hogy egyben vannak e, minden rendben van e.
Összességében nagyon jól éreztem magam a hely magával ragadott, pár szezon múlva visszajönnék, ha úgy adódna.

HALI, most értünk haza Valloire-ből. Fantasztikus volt. A Le Vermontban szálltunk meg. A szállás, új, komfortos, tiszta és rendezett volt. Talán kicsit szűkös, de elfértünk. A kilátás fantasztikus volt. A szálláson volt welness is de azt csak 15 percre lehetett igénybe venni. A jackuzzi hideg a szauna meg hűvös volt. Nem volt jó. Az internetezésre is csak a társalgóban volt lehetőség, wi-fi felhasználónevet a recepción kellett kérni az amúgy írni-olvasni alig tudó lusta recepciósoktól. Összességében a szállás többet adott mint amennyi elvárható lenne annak aki a téli sportokért jön ide.

A pálya: a szállástól kb. 30 méterre kisétáltunk a chaudanne nevű piros pályáig ahonnan kezdődhetett a móka. A pályarendszer hatalmas, három hegygerinc öt oldalán lehet síelni. Fantasztikus a kilátás mindenhonnan. Azt javaslom mindenkinek aki ide megy, hogy a térképet nagyon tanulmányozza mert a sűrűjében bizony el lehet tévedni. Ami nem gáz, mivel síelni megy az ember azonban ha szállás és közted még egy hegygerinc van és nap vége fele járunk komoly logisztikai problémát jelenthet a visszajutás. Főleg mert ha a liftet lezárják, akkor ott már nem engednek fel senkit és jöhet a taxi méregdrágán. Az időjárás 20 percenként változik gyakorlatilag átmenet nélkül és olyan szinten ami ellehetetleníti a síelést. De amikor szép idő van akkor leírhatatlan. És ezzel elérkeztünk ahhoz a részhez amit a legfontosabbnak tartok: Mivel a mi csapatunk elég gyors volt így meg lettünk lőve a rossz látási viszonyok miatt ezért izgalom gyanánt a pályát magunk mögött hagyva elkezdődött az amit korábban utáltam: freeride... Pár nap alatt úgy megkedveltem a szűzhavazást, hogy az hihetetlen. A szikrázó napsütésben a térdig érő porhóban siklani a völgybe fantasztikus érzés. Itt azért mondanám, hogy egyedül ne menjünk szűzhavazni, próbáljunk legalább az első alkalomra vezetőt szerezni és csak a biztonságos helyeken közlekedjünk felelősségteljesen. Figyeljük a lavinariasztást is. a lezártpályák pedig nem véletlenül vannak lezárva. A kezelt pályákra sincs panasz, van bőven, igyekeznek őket rendben tartani de ez nem mindig sikerül. De itt is figyeljünk oda, védőháló ritka mint a fehér holló és ha rossz látási viszonyok között benézzük a pálya szélét jó eséllyel lesz időnk azon tanakodni mi volt a hiba, míg földet nem érünk valamilyen formában. Két csajt "mentettünk" ki a combe orsiére 4 km-es keskeny, kanyanyrgós kék pályán, mert benézték a kanyart és a pálya szélét és kb. 7-8 méterrel a pálya alatt találták magukat a 70 cm-es hóban, ködben, hóesésben. Ha 100 méterrel arrébb történik ez, a pályáról észre sem lehet őket venni. Figyeljünk egymásra és másokra, mert ez nem Ausztria, itt pillanatok alatt hatalmas bajban találhatja magát az ember.

És egy nagyon jó tanács: Lopnak, mint a szarkák! Felvonókezelő, síelő, recepciós... mindenre volt példa a 8 nap alatt míg ott voltunk. Nem akarok általánosítani, de ne adjunk esélyt arra hogy valaminket lenyúlják... Magyaroktól konkrétan a hütte elől ?síbotot? loptak el. Ha bármi kérdés van írjatok, válaszolok....ha tudok...

Jó síelést

mi is megjártuk valloire-t.
mivel eddig nem írt senki a freeride lehetőségekről, így álljon itt egy kis beszámoló ebből a szemszögből:
kellemesen csalódtunk a terepben, kiváló domborzati adottságokkal rendelkezik, ami nem nehezíti meg a rájder dolgát szakadékokkal és egyéb korlátozó tényezőkkel.
kedvencünk a Le GD Plateau felvonó tetejétől Valmenier felé vezető hegyoldal volt, ahol 700 métert lehetett ereszkedni.
kicsit aggódtunk az időjárás miatt, de szerencsénk volt, mivel esett kb 20 cm friss hó az első napon. az alap éppen kellő mennyiségű hóval ideális volt, így nem kellett a boardok talpát félteni a szikláktól. Valmenier is kellemes terep, a felvonók között van hely bőven szűzhavazni, egyenletes meredekséggel.
sajnos bejött a melegfront, így a 3. napon mindenhol olvadt, ami aztán éjszaka visszafagyott. később eső esett kb 2200 méterig, felette finom hó.
összességében véve nagyon meg voltunk elégedve a terep adottságaival és holle anyó is kegyes volt hozzánk.
hamarosan elkészül egy videó is, majd linkelem.
üdv,
bazsa

Mi január 4-től voltunk itt egy hetet, a szállás Valloire-ban volt, a residence le valmonts-ban. A városka hangulatos kis francia település, van sok ajándékbolt, éttermek, bárok és persze sherpa. A pálya egy lépésnyire volt a szállástól, az apartman rendesen felszerelt, mondjuk 7személyesben voltunk 5en :)
A recepción wifi, az egyik házban pedig ingyenes wellness...
Az első négy napban napsütés, az utolsó kettőben pedig hóesés és köd volt, sőt legutolsó nap alig láttunk valamit a pályából. Tömeg termszetesen nem volt. A hütték viszont nem tetszettek, nem volt valami nagy választék, és viszonylag drágák voltak (sültkrumpli volt ahol 6 eur) Hóból sem volt hiány, talán csak a faluba vezető pálya volt délutánra rosszabb minőségű.
Mi legtöbbet a középső hegyen voltunk, a Brive és Lac de la vieille felvonók pályáin csúsztunk, de aztán felfedeztük a colerieux felvonó melletti pályákat és azok nagyon bejöttek.
A jobb oldali (setaz) hegyen sajnos csak egy napot töltöttünk, de ott nagyon jók a pályák amik a csúcsról indulnak.
A baloldali, valmenier-i részen is egy teljes napot voltunk, nem rossz ez sem. Az átjutást a coterieux-i fekete, kezeletlen pályán kiséreltük meg, snowboarddal az ember méretű buckák között vicces volt a lejutás...Ami ezen a részen megfogott, az a rendszer bal oldalán lévő hosszú, piros pálya, nemhiába ajánlották nekünk, érdemes kipróbálni. Összességében egy jó síterep, de voltam már jobb helyen Franciaországban.

Sziasztok Síelők!

Bár két éve, hogy Valloire-ban jártunk, gondoltam megírom a tapasztalataimat, mert mindenből lehet tanulni.
Busszal indultunk neki az útnak a skilines szervezésében. A buszút flottul ment, és bár kinézetre régebbi típusnak nézett ki a busz, mégis tágasabb volt, mint a „merciseké„:).

Szállásunk a Residence le Valmonts volt. Mi egy 10 fős apartmanban laktunk, ami szerintem 10 főnek tökéletesen megfelelt. Ketten aludtak a nappaliban, mindenki másnak tényleg saját (ajtóval zárható) szobája volt, két emeletre elosztva. A fő kabinos felvonóhoz kétféleképp lehetett eljutni.
1. átmentünk az út túloldalára és ott volt egy üzemen kívüli zöld pályának a vége, amire hoztak annyi havat, hogy a felvonóig lecsússzunk.
2. ingyenes kisbusz vitt le ha megvártuk (kb 10 percenként jött)
A felvonónál soha sem volt komolyabb sor. Max 1-2 percet totyorogtunk.

Mielőtt a pályákra rátérnék, a városról: A szállásunktól a Carrefour kb 15-20 perc sétára volt, de a pékségek és a városközpont max 10 perc. Amúgy, aki akarta hozathatott fel a szállásra bagettet 1,5 euróért. Lent a pékségben 1 euró volt a rendes ára. Lent a központban jégszobor kiállítás volt (meg van minden évben), és esténként vannak bulik, illetve koripálya is.
A sípályákról:
Mivel én kezdőként mentem ki (értsd: fullamatőr, lécet is csak tv-ben látott ember:), tartottam tőle, hogy nagy falat lesz, de szerencsére nem így lett. Az első napi bénázást nem részletezném, a lényeg, hogy találtunk pár zöld pályát, ami kellően széles volt, jól karbantartva (pl az escargot, egy álom a kezdőknek szerintem).

Első nap hamar véget ért, mert elég fárasztó volt, viszont a második nap sikerült gyorsan ráérezni a dogokra úgyhogy Valmeinierbe is át mertünk menni.
Ide a kedvencé vált pályámon az armeran mentünk le. Ez a pálya gyönyörű helyen, végig az erdőben vezet, csodás kilátással a szemben lévő hegycsúcsokra. (erről töltöttem föl képet is) Szerintem kellően széles is volt, egyetlen hibája, hogy volt pár szakasz, ami elég jeges volt. Valmeinierben főleg zöld pályák vannak, de annyira keskenyek, hogy rengeteg a bukás.

Tudásszintemnek megfelelően emeltük a tétet és a piros pályákat is megismertük. A gerboise-mulot és a rose kellően hosszúak és jó minőségűek, és kevesen is voltak rajta. A völgy túloldalán a marmotte szintén hosszú, jó minőségű pálya. Aki kicsit lightosabb verziót szeretne, jöjjön le a rhodos nevű pályán, ami ugyanazon az oldalon jön, kék, de inkább erős zöld:) A perdix és a tetras ezen a csúcson vannak, elég rövidek, viszont annál élvezetesebbek.

A fekete pályákról érdemben nem tudok nyilatkozni, mivel nagy különbség van aközött, hogy „huh, lejöttünk rajta” és az „igen, ezt élveztük” között.

Összegzésképp azt mondanám, hogy Valloire-ban bár le volt zárva pár alsó pálya, mégis van elég, és ideális a kezdőknek és a haladóknak is. A profiknak is van pár lehetőség (meg többek között egy egynapos Val Thorensi kirándulás, amin még ilyen kezdő szemmel is észreveszi az ember, hogy fényévnyi különbség van aközött és Valloire között), de nekik inkább más terep lehet ideális. Az út előtt gondolkodtunk, hogy benevezünk egy magyar pályára tanulásképp, de nem bántam meg, hogy mégis Valloire volt a mesterem :).

A szavojai Aflenz Bürgeralm. :-) Talán így tudnám a legtömörebben jellemezni a helyet,
- mert sok a retro lift, még ha nem is annyira öregek mint Aflenzben, de mégis. Nem gondolnám, hogy annyira sok hó volt, de az ülőszék több helyen a bakancsot ütötte meg és a kiszállónál is nagyot kellett emelni a hátsót. Viszont szinte mindenhova el lehet jutni ülősökkel, tehát kényelmes a terep.
- mert sok a nyílt fátlan terület ahol megfelelő hómennyiség esetén arra megy az ember amerre csak akar.
- mert a főbb, főleg piros pályák feljebb vannak, egy kabinos lifttel érhetők el, amihez egy hosszú völgypályán csúszhatunk vissza, ha nyitva van. Gondolom általában azért nyitva van.
- és végül, mert április közepi ottlétünkkor az időjárás és a helyzet régebbi március közepi aflenzi csúszásokat idézett, nevezetesen enyhén ködös, havazós nap, a ratrakolt pályákon 15-20cm friss hó amit otthagytak, így a pályán szűzhavazás esete állt fent és bár voltak síelők, mégis voltak helyek ahol csak mi jártunk.
Ezek persze a Crey du Quart és a Grand Plateau Valloire felé lejtő oldalára vonatkoznak. A Setaz erdősebb, más jellegű hegy, de a liftek itt is hasonlók. A Velmeinier oldal már le volt zárva, így a Crey du Quart arrafelé eső része is, pedig az még érdekes lehet.
Reggel (egy napot síeltünk itt)a köd miatt azon gondolkodtam, hogy egyáltalán kimenjek-e csúszni, de aztán az út egyik legjobb sínapja kerekedett belőle a frissen hullott hónak köszönhetően.
Pályán kívül tényleg sok lehetőség van, de most nem volt már sok az alap, így könnyen kaphat követ aki nem ismeri a helyet. A völgypályák közül sajnos csak a Setaz oldali Crampampule volt végig nyitva, de szezonban igazi barangolásra csábító hegyoldalak ezek, pl. a csúcsról (Crey du Quart) a blanchon-mulot-mysotis-crampampule pályák kombinációja egy hosszú változatos csúszás 1000m szintkülönbséggel, ezt ki is próbáltuk.
A nap igazi fénypontja persze a szűzhó volt, illetve egy nem üzemelő tányéros alatti ratrakolt, de elég puha nyomvonalában csapatás az utolsó körben. Az fenomenális volt! :-)
Szállásunk a Madame Vacances apartmanházak egyikében volt a zöld völgypálya alagútjánál. Ha van rajta hó, háztól házig lehet csúszni. Ez az apartman azért már hasonlított arra amit a francia szállásokról hallottam. 4főnek egy kétágyas szoba és egy kihúzható franciaágy - iszonyú kényelmetlen volt - a konyhában. Viszont mosogatógép is van.
Sokan mondják, hogy egy hétre nem érdemes ide elmenni, ezzel nem feltétlenül értek egyet. A Valmeinier oldallal együtt 150km pálya azért nem kevés. A pályák jók, még a zöldek (amiken mentünk) sem szekérút szélességűek és van lejtésük, nem csak utazni, síelni is lehet rajtuk, kezdőknek egyenesen ideális.
Egy próbát szerintem mindenképpen megér...

Sziasztok Fórumozók!

Már egyszer elkészült, most újraírtam! Február eleji síutunk beszámolója!

A szállással kezdeném, az rövidebb:
A Le Vermont-ban laktunk, ez egy szélső apartmanház. Jól felszerelt, tágas, porszívó van, mosogatógép, mikrosütő! Fenséges kilátás a hegyekre! Gyors be és kicsekkolás! Mi megfogadtuk a jó tanácsot (köszi Coolman), és a bankkártyánk számát adtuk meg a kauciónál.
Negatívumok: kicsi, kényelmetlen a sítároló, a társalgóban tudod csak felvenni a síbakancsot, mert a liftben és a lépcsőházban tilos ebben közlekedni, először figyelmeztetnek, utána 50 EUR a bírság, levonják a kaucióból. A másik negatívum, hogy a délutáni későn érkezők már csak nézhetik a jacuzziban ülőket, két 4 személyes van, hamar tele lesz! A szaunáról nem tudok nyilatkozni, a mi hetünkben éppen szerelés alatt volt.
Pozitívum: nagyon készséges személyzet, informatívak, érdemes nézni a liftet, oda mindent kiírnak!
A síbérlethez itt nem kellett fénykép, és már 2-től (az utazási iroda Travelteam szerint csak 5-től) el lehetett foglalni a szállást, a kicsekkolásnál időpontot kapsz, nem összevissza járkálnak!

A sípályákról:
Valmeinier Gros Crey
A szállásunkről kb 50 m-re volt a Chaudanne nevű piros pálya, kényelmes bemelegítés. Becsatlakozik a Neuvache kék pályába, ami inkább zöld, nagyon sok helyet sífutónak érezhettük magunkat. Hol a Jeux, hol pedig az Inversins felvonóval mentünk feljebb. A Valmeinier-i részen tudom ajánlani a Rhodost, a Lacs-ot, a Reine des Pres-t, aminek vannak kezeletlen részei is, imádtuk! A Chardons nevű zöldön mindenképpen érdemes lejönni, mert ugyan zöldként van jelölve, helyenként lilába fordul! :D Ja és van benne egy Woops nevű ugrató, ezt ne hagyjátok ki! Pirosként az Eglantiers jó kis haladós pálya, és az Armera felvonó, ami kétirányba közlekedik, a tériszonyosok nagy "barátja". A látvány mindenhol csodálatos! A Le Roi felvonó nagyon hosszú, -10-14 fokban a fenti része egyáltalán nem kellemes. A felvonóknál érdemes úgy számolni, hogy férőhely minusz 1 akkor kényelmes! Én fenn is akadtam egyszer! A felvonó személyzet felkészült, és ha el is esel, pillanatok alatt intézik a helyzetet. Nagyon udvariasak, de csak franciául beszélnek!
A középső részről (Crey du Quart): Kalandvágyóknak ajánlom a Combe orsiere-t, kilátás 5*, erős havazásban nem ajánlott, mi először pont belefutottunk egy ilyenbe, kétszer is majdnem lementem a pályáról! Csak tányérossal tudsz feljutni, a családomból mindenki legalább egyszer kiesett, nagyon hosszú, a vége eléggé félelmetes, sziklák minden oldalról! De megéri!!! Isteni hosszú pálya.
Ezen a részen szinte minden pályát becsúsztunk, a Les Selles kényelmes, látványos pálya, de a pirosak is a Rose, és a Bellettes na és az Aigle, csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni! A Brivé 2 felvonó egy kalandpálya felett jön el, mi ezeket nem próbáltuk ki! Általában a pályák mellett a szűz hóban a boardosok hagynak nyomot, és bátrabb sielők követhetik őket, ugratókkal van tarkítva! Valmeinierbe hazafelé érdemes kipróbálni az erdőn keresztül vágó jó hosszú kényelmes Armerat. A fentebbi Mine-t tériszonyosoknak nem ajánlom, sajnos egyik társunknak igencsak meggyűlt vele a baja!
A Valloire-i részre a Lutins nevű kéken lehet lejutni, itt van minden, mi sítalpnak/snowboardnak ingere: hajtűkanyarok, alagút, házak közötti sielés. És csodálatos kilátás! Ha van kedvetek a pálya végén, a kabinos felvonónál lecsatolhattok, és pár perc sétával elérhetők a jégszobrok! (Remélhetőleg még lesznek) A sétálóutca végén egy Carrefour közért is van. A kabinos felvonó visszavisz a középső részre. Ezen a pályarendszeren nem is sieltünk, jövőre kipróbáljuk!
Valloire nyüzsgőbbnek tűnik!
Mi általában napközben nem is ettünk semmit, kétszer álltunk meg hüttézni: a Sellesen a Meregers nevű helyen: 2 forraltbor, 6 tea 24 EUR! A második próbálkozás a Le Crey Du Quartnál volt (2534 m), délidőben millióan vannak, nagyon sokat kell sorban állni, van egy önkiszolgáló része, vagy egy melegítő része, a kinti büfét is a benti büfé alkalmazottai szolgálják ki. Árak: menü: 8-10 EUR, ez egy szendvics (előnyére legyen mondva elég nagy) + egy üveg üdítő! Egy szendvics magában 4-6 EUR, sült krumpli kis adag 3 EUR, nagy adag 5 EUR.
Összességében nagyon jó egy hetet töltöttünk el itt, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Ajánlom pályatérkép beszerzését, nekünk nagyon hasznosnak bizonyult!

Jó csúszást mindenkinek!

Na lássuk!
VALLOIRE 2012 február 3 - 12.

Az éves nagy síelés helyszíne nem lehet más kis csapatunk esetében, mint Franciaország! A választásunk idén Valloire - Valmeiner terepére esett.

Skilines szervezésben csaptunk a lecsóba péntek este 10kor. Ilyen későn még soha nem indultunk, kíváncsi voltam, mikor futunk be, főleg annak tudatában, hogy aznap futott be hazánkba a hó eleji nagy havazás. Szerencsére ebből csak a szlovén határ táján látszódott valami, simán, rekord 17 óra alatt értünk ki.
Már érkezéskor látszódott, hogy idén keményen megszórta a természet az Alpok északi felét, fehér volt minden a faluban.

Szállásunk a valloire-i oldalon, a hegyoldalban lévő kis út mellett volt, Residents Les Valmonts. 6 + 4 formában voltunk elszállásolva, az apartmanok a francia átlagnál valamelyest nagyobbak voltak, a 6 fős nappalijában például kényelmesen elfértünk mind a 10en. Emeletes ágy nem volt, a legrosszabb fekhely a kinyitható kanapé, de abból is a jobb fajta, nem a "kétszintes". Meleg víz vezetékről, lehet 20 perceket wellnesezni a fürdőben, a bojler nem szűk keresztmetszet.
Van közösségi wellness is, egy kisebb medence, gőzkabin és szauna formájában, elég korrekt színvonalon.
WiFi a recepción (kivéve szerda, akkor zárva) és egyedül sztem abban a 4 ágyas szobában, amit mi kaptunk. Légvonalban ez volt szemben a recepcióval, oda még elért a jel :)
Az ingyenes busz a ház előtt áll meg (de bárhol leinthető)

Maga a település egy igazi gyöngyszem, főleg hófehérben. Bár a felét szálláshelyek, síkölcsönzők és éttermek alkotják, mégis érezni, hogy lakják is, nemcsak egy mesterséges "lakópark". A jégszobor kiállítás már sajnos leépülőben volt (sok gyanús sárga folttal, amit nem a művész tervezett szerintem oda :) ), de még így is hangulatossá tették a nagy bolthoz vezető utat. Ott az árak a szokásosak, napi 50-60 EUR-ért a 10 főre be lehet vásárolni. (ebből napi szinten 25 EUR a sör volt, végül 10 db 26 üveges pakkal zártunk :) )

És akkor jöjjön a lényeg, a csúszkálás:
Mint lentebb már írtam, maradt némi hiányérzetem, de azóta sem találtam erre konkrét magyarázatot, egyszerűen nem ragadott magával, mint pl Puy, vagy tavaly Isola. Pedig mindkét terepnél komolyabbra kell ám gondolni, kilométerben, minőségben, infrastruktúrában egyaránt. Egyszerűen nem volt olyan pontja, amit örökre megjegyez az ember és visszavágyik, ellentétben az előző kettővel.

Az időjárás még a helybéliek szerint is extrém hideg volt, -24 fok volt a negatív rekord reggel 9-kor, tiszta égbolt mellett. Nagyrészt a napsütés volt a jellemző, egy reggel ment -10 fölé csak, de akkor hóesés volt (kb 15 cm friss púder a hegyen - egész héten ennyi)50 kmh-s széllel, én ekkor fáztam a legjobban, de menni kellett a friss hóért. A felvonókezelő kijött a kunyhóból rámutatott a felvonóra és ennyit mondott: "Siberie Express". Hidegnek hideg volt, de nagyon nem sietett. :) Ha már felvonók: teljesen átlagos francia szint, 2, 4 és 6os francia Pomák, ha jól emlékszem egynek volt csak mozgószőnyege, a többi mezei vádlinverős (főleg a 2esek), amin a kezelők kézzel igyekeznek tompítani, ilyennel nem találkoztam kint eddig, szép gesztus. A felvonó parkból csak a valmeineri oldalon lévő 6os Leitner lóg ki felfelé, az osztrák minőség.

Hütte akad minden oldalon, de dél körül fullon van mind.

A pályák állapota rendben volt,naponta kezelték őket, a nagy hideg miatt rendkívül kemények és gyorsak voltak, eleinte ijesztően ment rajta az új lécem, de aztán megbarátkoztunk :)

Néhány szó a pályákról, kezdjük a feketelevessel:
Valmeinerbe átjutni Valloireből hosszú felvonózással indul, majd egy adag csúszás után (aminek a vége kevésbé izgalmas kék pályán zajlik) ismét a két részt összekötő liftre kell szállni, majd az utolsó lifttel becsatlakozni a túloldal rendszerébe. Bár a központi rész feletti kék és piros pályák jók ezen az oldalon, kis számuk miatt zsúfoltabbnak tűntek, mint a "mi oldalunk". A visszajutás csak zöld és kék pályákon lehetséges, érdekes, hogy ezek közül a kéken vannak hosszabb botozós / gyaloglós szakaszok. (Több kék pálya is rejteget ilyen csapdát magában, dörmögtek is eleget a boardosaink). Ezek miatt erre a részre csak kétszer jöttünk át egész héten, második alkalommal már a pályaminőség sem volt hibátlan sok részen.

A valloire-i oldal "Kis hegye", a Sétaz alja sötét piros és fekete pályákkal van behálózva, itt lehet csapatni rendesen, de ottlétünkkor ezt az oldalt vmiért nem tudták megcsinálni túl jóra, sok helyen teniszlabda nagyságú jégdarabok is voltak. Valamiért mégis ez a leghangulatosabb része a rendszernek.

A központi hegy (Crey du Quart) mindkét oldala viszont szinte tökéletes! Bármerre is indul el az ember a 2500 méteres csúcsról, szinte csak jó pályákba botlik, legyen az kék vagy piros. A Valmeinerre néző oldalon a Moneul felvonó alatti Combet szerettem nagyon, kis becsapós, olyan széles, h kívól esik a 2 széle a látómezőn, igy kevésbé érezni a lejtését és a sebességet, az alján meglepően sokáig kellett fékeznem :)
Valloire felé indulva egyszerűen minden pálya jó, csak nem elég hosszú. Egyetlen kemény túrát lehet csak tenni, a csúcsról indulva le a középállomásig, majd onnan le a Lutinson a bázisig. A túra vége azonban már igy is csak csordogálás, ez a pálya vezet vissza az hegyoldalban lévő apartmanokhoz (1 perc volt a szoba csatolás után). További előny, h néhány napos sítudással is fel lehet menni a csúcsra, van levezető kombináció friss húsoknak is. Ezen a részen nem lehet hibázni, de az ottlét végére már kezd unalmassá válni.

Azért ha lehetne, szívesen odateleportálnám most magam, de ha több választási lehetőségem lenne, már vszínű máshová tenném a voksomat. Ettől függetlenül egyértelműen ajánlott kategória a terep, a hiányérzet az én egyéni problémám, ez még egy nagyon jó hely attól.

(egy napra kiruccantunk Val Thorensbe, más világ, jót tett a hangulatunknak és az utazás összképének, erről majd külön, a megfelelő topicban)

Jövőre ha minden összejön meglessük Paradiski-t, "rosszabb" esetben Risoul - Vars-t

Képek is lesznek, időpontot inkább nem ígérek :)

köszi az olvasást

Sziasztok!
Mi is hazaértünk vasárnap hajnalban. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom (illetve a társaságban szinte mindenki) hogy élete eddigi legjobb síelése volt. Ekkora mákunk ritkán lesz, hogy leszakad 3 méter hó aztán meg 6 napig szikrázó napsütés, -5 +5 fokok:)
Szóval az utsó 10 km-t 3 óra alatt tette meg a busz a sok idióta miatt, de sebaj addig jól haladtunk, és a szobát is gyorsan megkaptuk.
Szóval......:) A szállás fantasztikus jó helyen van szerintünk, 20 m-t kellett gyalogolni, és már a "Chaudanne" pályán csúsztunk is lefelé. Amit nem értettem. Miért kerül drágábba Valloire??????? Szerintem Valmeinier sokkal jobb. A Valloirei pályák nekünk nem jöttek be, de a legbrutálisan legjobb rész a központi Crey du Quart!!!! Hát időnk nagy részét ott töltöttük, marha jó piros pályák szinte alig ember, ja és nem mellékesen egész nap oda tűzött a nap, pálya közepén egy marha nagy hütte. Mi kell még?:)
Onnan hazafelé mintegy 3-4 útvonalon is mentünk, változatosak voltak napjaink.
Egy szó mint száz, az első olyan francia terep, ahova mindenképpen vissza szeretnék menni (most a tudásom miatt csak a könnyebb pályán kívüli részek voltak meg), mindenkinek ajánlom, a szállást is, mert szerintem nagyon jó helyen van, 1,5 óra onnan Valloire.
Ha kérdés van írjatok.

Újra itt vagyok!

Tehát amint írtam az első két nap szinte csak szűzhavaztunk amire annyi lehetőség van ezen a pálya rendszeren, hogy el sem lehet képzelni. Mindig csak a felvonók irányát néztük és mentünk keresztül mindenen. Kicsit megterveztük, hogy merre csússzunk és mentünk. Mindig csak lefele :) Ha láttunk valami jó kis ugratót, vagy házetetőt, vagy sziklát megcsúsztuk. ha estünk nem volt gond, mert puha volt a hó.

A központi részen nagyon sok tanuló volt így a kis tanoncomat sem zavarta, hogy az elején nem úgy megy még ahogy azt elgondolta. 3-4 felsétálós gyakorlás snowboarddal, utána irány egy szimpatikus kis kék pálya és onnan már ment minden mint a karika csapás.

Egyébként tanulóknak és kezdőknek nagyon előnyös ez a pálya rendszer, mert jó sok kellemes lejtésű hosszú utazós zöld pálya van.

Kicsit jobban csúszóknak ott vannak a nagy széles kék pályák amik inkább bíbor színűek :)) Tehát közelebb állnak a piroshoz, de nagyon jó lejtésűek.

A piros pályák magukért beszélnek szélesek jó lejtésűek és alig vannak rajta.

Harmadik és utolsó nap átmentünk Valmeinerből Valloireba. Hát az is egy felejthetetlen utazás volt nagyon szép erdei pályákon vezet át és vissza az út. Érdemes úgy tervezni a kirándulást, hogy lecsatolás után tenni kell egy sétát Valloireban mert aranyos kis falucska. Aki vásárolni akar úgy tervezze, hogy 11.00-15.00-ig az üzletek zárva vannak ott.

Egyébként az egész pálya rendszerre jellemzőek a modern felvonók nagyon készséges személyzet és nagyon kedves emberek. A kezelők segítenek a ki-be szállásban folyamatosan sepregetik a felvonó alatti részt és ha baj van azonnal ott teremnek.

A szállásról annyit, hogy ilyen nagyszerű személyzettel rég találkoztunk. Érdemes bankkártyával fizetni a a kauciót, mert csak felírják a számát és kész az sem baj ha nincs rajta pénz. Így legalább hajnalban is el lehet indulni haza. Nincsen leltár és szoba átadás-átvétel.

A Jacuzzi és a szauna is nagyon jó, de érdemes korábban lemenni vagy várni lent egy kicsit, mert előfordulhat tumultus.

A szállástól kb 30 méterre van egy Sherpa ami nagyon jól el van látva mindennel de nagyon drága, ami jellemző az egész területre.

Nem is tudom mit írhatnék még, mert nagyon kellemes volt az egész sítúra.

üdv: cool

Üdv itthon minden kedves fórumozónak!

Egy nagyon szuper síelésen-snowboardozáson vagyunk túl.

Az út oda fele végig napsütésben telt el és semmi gixer nem volt az utolsó 6 km-ig. A szállásokhoz vezető szerpentinen egy kisebb torlódáés volt a hólánc felszerlés és a francia nem tudunk forgalmat irányítani jelenség miatt. Szakadt a hó az érkezésünkkor. Gyorsan kocsiból kiszállás apartmanhoz felszaladtunk és nmár meg is volt a szoba. A kocsiban maradtak pedig picivel később utánunk jöttek.

A szállás perfekt volt, kicsi franciás, de célnak tökéletesen megfelelt. Teljesen jól felszerelt sőt még a TV távirányítóért sem kellett külön fizetni.

A pályák és az egész milliő felejthetetlen. Csodás táj szuper és nagyon jól gondozott pályák renegeteg hóóóóó mindenhol. Így az első két nap én például a boardos haverommal nem is csúsztam a pályán csak azon kívűl keresztbe kasul amerre csak gondoltuk. Igazi szabadság érzés volt. Az idő is kegyes volt hozzánk mert 8 nap tűző napsütésben kalandozhattunka pályákon.

Rengeteg házetetőt megcsúsztunk, sziklákról ugrottunk le és utolsó nap megnéztük a Fun parkot is ami szintén kellemes élmény volt, mert a profiktól kezdve a haladókon át a kezdőkre is gondoltak a megépítésekor.

Nagyon jó hangulatban telt el és sajnos nagyon hamar ez a 8 nap mindenkinek aki csak egy kicsit is gondolkodik ebben a terepben ajánlom, mert nem igazán tudok felhozni negatívumot.

Képek is jönnek hamarosan!!!

üdv: cool

Hello mindenkinek!

Tegnap értünk haza Valmeinier-böl mi is. A szállásunk Valmeinier 1800-ban volt, abszolút pályaszállás, amikor havas volt az út, a bejárati ajtóig tudtunk csúszni:)
Az apartmanok olyan "francia méretűek" voltak, de nagyon modernek, szerintem max. 2-3 éve építhették. A ház aljában van kisbolt, étterem, síkölcsönző, szóval minden ami kell. Valmeinier faluban is nagyjából ezek a szolgáltatások találhatóak meg, 3 bolt van, nagyjából hasonló árakkal, a Spar kicsit olcsóbb a többinél és ott a választék is nagyobb. Mi egyedül a Wifi-t hiányoltuk a faluban, netet mi csak az információs irodában találtunk (3€/15perc). A helyi diszkót is meglátogattuk, az árak nem olcsók (korsó sör: 7€..), de a hely maga színvonalas, aki nagyon mulatni akar próbálja ki.
A pályák: Valmeinier 1800-ból két ülős felvonó indul, ebböl az egyik csak a tanulópályát szolgálja ki, a másik felvisz elég messzire, innen lehet indulni a terep többi részére. A Gros Crey felvonó tetjétől a Roi aljába menő piros pálya kifejezetten jó, mi ezt szerettük a legjobban a Valmeinier-i oldalon. Innen a Roi aljából visz át egy ülős a Valloire-i oldalra (itt nem lehet átsíelni, mindkét irányba felvonó), onnan egy modern, gyorsabb hatos ülős visz fel a csúcsra. Szerintem innen indul az igazi móka, nagyon széles remekül kezelt hosszú kék és piros pályák indulnak innen le egészen Valloire-ig. Van egy nagy snowpark is, ugrálós barátaim szerint jó kis kidobókkal.
A pályák kezelésével tulajdonképpen nem volt gond, bár amikor melegebb volt az idő, találtunk nagyon jeges-köves részeket, szerintem ilyen szinten ezt már nem kellene hagyni.
A hüttékröl nem tudok nyilatkozni,csak annyit, hogy kevés van belőlük, mivel mi a már említett SkiBomb sítáborral mentünk és ezért volt saját hütténk.
Összességében nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a síterepet, nem mondom, hogy ez a legjobb hely amit találhattok az Alpokban, de aki elmegy egyszer, az nem fog csalódni:)

Ma érkeztünk haza Valloire-ból. Mi is a vallé d'or-ban laktunk, közel van a sípálya le lehet közvetlen csúszni a központi kabinos felvonóig és annak a tetjéből pedig haza. A szállás egész jó volt, franciásan kicsi, de jól felszerelt. Sajnos a pályarendszer nekünk nem tetszett, bár ennek valószínű az időjárás volt az oka, ugyanis egész héten hideg, szeles, sokszor ködös idő volt. 1-2 nap alatt a szél a havat szinte teljesen elhorda onnan ahol nem volt eldolgozva. Sajnos kicsit is rossz idő esetén a központi kabinos felvonót egyből lezárják a felette lévő nagy pályarendszerrel együtt (volt szerencsénk 2 nap is ebben) és csak a sítérkép jobb oldalán lévő pályák felét lehetett használni. így hiába volt pályaszállás a síterep elérése és onnan a hazatérés nem volt mindig egyszerű. Ja és a szél...mintha állandan fúja, bár a korábbi írásokból úgy tűnik néha azért van ott is jó idő...Valmeinier hosszú piros pályáját mondjuk érdemes kipróbálni 1-2x.
csütörtökön aztán elkezdett esni egy kis hó is aminek az lett a következménye, hogy a pályák 80%-a hihetetlen buckás lett mivel a ratrakkok nem dolgozták el rendesen. Néhány pályát megcsináltak ugyan (gondolom reggel) de nem jutottak a végére
Bolt: a falucska másik végén...igaz ott 2 is. Viszont ha este 7-ig megrendelitek a bagette-et a recepción (ott ahol a medence is van) akkor másnap reggel csak odáig kell érte lesétálni. reggel 8-tól ott lehet átvenni a friss bagettet. igaz ha valakinek van kedve reggelente 1 órát sétálni akkor le is mehet érte a faluba. Pénteken szokásos francia piacnap. jönnek a falusi sajtosok, kolbászosok a falu főterére.
parkolás: ha valaki kocsival megy nem egyszerű, mert nem sok a parkolóhely. igaz a házak alatt van fedett garázs, de oda fizetni kell. Kb 35€/hét és természetesen korlátozott számban férnek el ott is az autók. ezt is a recepción kell intézni. korán nem érdemes érkezni, mert du 3-4 előtt nem nagyon adják oda a szobákat, viszont későn sem, mert akkor meg már nincs parkolóhely :) a recepció 2-kor nyit.
Szóval ha az idő jó akkor lehet hogy jó a pályarendszer, de ha kicsit is rossz az idő akkor nagyon gáz...szerintem.
Ettől függetlenül mindenkinek jó síelést kívánok!

hazajöttünk. a hely gyönyörű, a pályák jók, a szállás is király volt, és a városka egy ékszerdoboz. és ami nem utolsó, friss jó minőségű havunk volt és hét ágra sütött a nap. ha valaki kíváncsi valamire a hellyel kapcsolatban az írjon nyugodtan. egyetlen szépséghiba az volt, hogy istennő magyar lányok váltottak minket, nem pedig ugyanazon a héten voltak. de hát semmi sem tökéletes. szóval valloire szuper, biztos visszatérünk még. videó hamarosan....

Valóban nem rossz hely.. Tavaly mi is ide szerveztünk utat, és nagyon jól éreztük magunkat! Annyiban egészíteném ki a leírtakat, hogy fénykép NEM kell a bérlethez, mert kártyát adnak, illetve a szállásról még annyit, hogy nagyon jó, csak a busz nem tud oda felmenni! És elég macerás a sok cuccal felsétálni..:S Kb. 800 méter.. Persze van vmi busz, de nagyon nem lelkesedtek amikor meglátták mennyi cuccot akarunk bepakolni.. Ez apró kellemetlenség, ettől még mindenki nagyon jól érezheti magát!:)

Üdv: Tomi

sziasztok! ma hajnalban érkeztem meg. egy kis beszámoló:
Az odaút türhető volt, rosszabra számítottam. Utvonal ahol mentünk: BUDAPEST-8-as főút-Körmend (felvett a busz pár ember majd visszafelé lerakta őket)-Maribor (idáig kisebb utak- utána autópályán Olaszországba- Olaszország északi részén autópálya- Milano - Torino- Frejus alagút- St. Michel- szerpentinen fel VALLOIRE-ba. A szállás jó volt, bár mintha valami apróság hiányozna belőle. A fürdők szépek, zuhanykabin nagy tükör, mosdó, szekrény, és radiátoros törölközőtartó ( ami néha megégette a kezemet). A konyha is szuper minden van benne. A tvhez távirányítót kell bérelni elég drágán. Az apartmanokhoz egyéb kiegészítőket is nagyon drágán adják. De nekünk nem volt rájuk szkségünk. A kisváros nagyon szép, hangulatos. Nem egy alpesi falura kell gondolni. Érdemes esténként sétálni. Reggelente minden lejárt valaki a pékségbe. Tipikus francia élet van ott. Gyönyörű, és nagyon finom bagettek, croissonok vannak. Utolsó nap este étteremben ettünk. Ha étteremben akartok enni akkor előző nap délelőtt, kora délután foglaljatok asztalt. és nézzetek körül jól, mert elég nagy árdiferenciák lehetnek egyes éttermek között. Na a sípálya. Hát hogy kezdjem. Az elején nem tetszett annyira, ám az utolsó kétnapban megszerettem. A pályarendszer kicsit szétkuszált. Az elején többet felvonóztunk mint sieltünk, aztán az bidő múlásával nagyon jó, hosszú túrákat lehet csinálni. A Sétaz-i része gyorsabban olvad, mint a többi. A szállás előtt megy el egy lecsúszó pálya ami szerencsétlenségünkre zárva volt hóhiány miatt. Sok pálya levolt zárva. A 8 személyes kabinos felvónóhoz nem lehet ecsúszni, ha haza akartunk jönni, akkor kénytelenek voltunk felszállni és lejönni vele. A Sétaz hegyre menő 6személyes kabinhoz viszont lelehetett csúszni egy nagyon jó, hosszú piros pályán 8az elején lehet menni a fekete olimpiai pályán (Torinói olimpia helyszíne volt). Valmeinierbe A középső hegyről átlehet csúszni 3-4 pályán. A hét elején 1 pálya ment át :D. A hüttékben minden nagyon drága, lent az étteremben olcsóbb volt... :( ha valami még érdekelne irjatok.

ŐŐ és szerintem láttunk titeteket magyar rendszámú kocsival. :)

sziasztok,
én a múlt hét végén jöttem haza valmeinier-valloire-ból. bár ne kellett volna, még szívesen ottfelejtettem volna magam:))) szuper volt minden. az út az valóban hosszú, dehát valamit valamiért. egy jó csapattal azért nem rossz, vagy végigalusza az ember az egészet... az apartmanok barátságosak, szépek, mindíg volt fűtés és melegvíz, minden komforttal felszerelve, szép új konyhai eszközökkel, tiszta új ágyneművel, igényes függönyök, új bútorok, stb. valóban kicsik, de azért el lehet férni bennük és úgysem az a lényeg azt a pár órát hol alussza az ember a buli és a síelés közt:))) a pályák szuperek voltak, mi kifogtunk egy hóviharos napot is, ami külön jó volt, friss havat kaptak a pályák. amúgy is volt rajtuk rengeteg:))) a pályák amik gyönyörűséges hegyeken terülnek el, nagyok, szélesek, gondozottak - minden szintű síelő megtalálja a neki kedves pályát, ember alig - illetve hát eloszlik a tömeg akkora a hely. felvonók teljesen rendben voltak, kevés tányéros, azt is ki lehet váltani ülőssel, buborékos nincs - de az idő jó volt, így nem volt probléma. kaja árak nem vészesek - kicsit drágább mint itthon, de ez csak az éttermekre vonatkozik, a spar pl. ugyanaz mint itt - és azért mégiscsak 1800 m-re hozzák fel a kaját. szerintem a hütték sem vészesek - tényleg, hogy hívják ezeket francia honban? amúgy egy-két éttermes vacsi, hüttés ebéd szerintem a normál költségvetésű síelőket sem veri földhöz. szuper hetünk volt - 4-5 napsütéses, szikrázóan tiszta nappal, végtelen csúszkálásokkal. hét végére kicsit már olvadt a sok napsütés miatt, de éjjel rendszeresen ágyúztak is. mindenkinek csak ajánlani tudom, nekem a franciákkal sem volt semmi bajom, kedvesek, segítőkészek voltak. ja és valloire-ba mindenképp menjen el aki teheti, nagyon hangulatos, igazi alpesi kis falu, nemcsak egy apartman-telep, érdemes kicsit nézelődni, beülni egy teára, kávéra valamelyik napsütötte teraszra:))) de amúgy valmeinier is hangulatos kis telep:)) bosnyák norbinak ezúton is köszönet a zökkenőmentes szervezésért-lebonyolításért:))) üdvözlettel: erdős monika

Szia!

Mi 800 eurot váltottunk ki kettőnknek, de hazahoztunk 270-et és üzemanyagra is elment 150. Azaz kb 400 eurot költöttünk. Minden nap hüttéztünk és 2x elmentünk vacsizni is. A vacsorával számolhatsz 4 főnek egy fonduzés vagy raclettezés alkalmával 100-100 eurót. Mi voltunk genfben, tehát még az is + költség, de ebben a 400 euroban az is benne van. Sajtoknak kilója 11-18 euro fajtától függően. Érdemes felkeresni egyet a számos farm körül a környéken. Mi a farm de landroit-ban voltunk, nagyon érdekes és jól bevásároltunk sajtból is:))
Felvágottak, pástétomok nem drágák, viszont iszonyat kínálat van, így ne vigyetek magatokkal sok kaját, mert ha meglátod a kinti választékot, biztos hazahozod amit kivittél:-))
Bagette 1-2 euro fajtától függően. Sima vékony bagette 0,8.
Ásványvíz 0,8-1 EUR. A nyers hús az drága!!!
Nagyon finom joghurtok és pudingok vannak. Tojás sem vészesen drága, minimálisan drágább mint itthon.
Hüttében egy forraltbor 2,5-3 euró, forró csoki 3-3,5; egy pannini vagy Croque Monsieur (melegszendvics) 5,5 euro valmeinerben. Mi mindig ott kajáltunk.
Ha még eszembe jut valami, írok:-)
Üdv:
Món

Sziasztok!

Megjöttünk és visszamennénk:-)Valloirban laktunk a Valmonts residence-ben. A szállás eső osztályú. 4 fős apartmanra fizettünk be (4 felnőtt) és kaptunk egy olyan apartmant, ahol van egy nagy nappali, két hálószoba!!, és egy konyha étkezővel. WC fürdőszoba külön van és tágas. A pálya valóban 10 méterre van a szállástól. Minden gyalogos távolságban van, pékség, hentes,szupermarket,sajtbolt.
Az utazás összesen került 300 euroba oda-vissza. Olaszoknál 90 euro volt a pályadíj + 40,3 a frejus alagút.
A pályák hibátlanok, eddigi tapasztalataim alapján a legjobban karbantartott pályák. Sorbanállás 0 és volt olyan pálya (kb. 12 km) ahol 2 emberrel talákoztunk egész lesiklás alatt. Egyszóval a legjobb síterep a világon.
Az időnk kiváló volt. Éjszaka pici hó, nappal napsütés.
Ha van kérdésetek szívesen válaszolok rá.
Üdv:
Móni

Gabor11!

Kiegészíteném Norbi infóit 1-2 plusz információval.
Mi idén, az előző nagyon hóínséges szezonban (január vége) voltunk Valmeinierben. Nemigazán hittem, hogy lesz hó, meg voltam győződve arról, hogy ibolyát fogunk szedni, de végül a síterep "bizonyított".

Valmeinierben laktunk, az apartman a szokásos francia, szűk, de olcsó, és a pálya mellett van. Valmeinier is, mint minden francia üdülőközpont, el van látva mindennel ami csak kell: éttermek, bárok, élelmiszerboltok, kölcsönzők. Nekünk pl. a házunk aljában volt a Sherpa, tehát nem gyalogoltuk magunkat halálra egy bevásárlásért.

Sajnos mivel a 2006/2007-es szezonról volt szó, nagyon össze kellett kaparni mindenhonnan a havat. Emiatt nekem a Valmeinier-i pályarendszer nem is tetszett, nem voltak jó állapotban a sípályák, meg valahogy a vonalvezetésük sem passzolt. Egyszer jó széles, a következő kanyar után meg összeszűkül egy kis ösvénnyé...stb.
Viszont a Valloire-i oldalon, valamint a két falu közötti hegyen (Crey du Quart) nagyon jó széles pályák találhatóak. A tavalyi nagyon rossz szezon januárjában is tökéletes minőségű havon lehetett itt síelni.

Az átjutás nem körülményes a Crey du Quart-ra/Valloire-ba. A Norbi által említett Telepulse-t 3 éve lebontották, azóta modern 4üléses lift köti össze a két hegyet. Visszafelé jövet sem probléma ha lekésnétek a völgyön átívelő liftet (nekünk sikerült :)), mivel a síbusz is már átjön a völgy túloldalára, L'Armera-ba. Sajna Valloire-ig nem megy.

Üdv!
Valmeinier 1800men van a szállás, ami kifejezetten egy üdülőközpont, sok fiatal, bulizási lehetőségek, pályaszállá természetesen. A hozzá tartozó pályarendszer hihetetlenül kellemes, hosszú és széles pályákkal, amik szinte az csúcstól a völgyig végigmennek.
Valloire egy több száz éves városka ófaluval, templommal, szóval nem aza szokványos francia alpesi üdülőfalu, viszont nagyon hangulatos ezáltal. Itt már a síterepek is zsúfoltabbak, legalábbis errefelé mindig sokkal több emberbe szoktunk botlani mint a másik oldalon, a pályák emiatt talán elhasználtabbak egy kicsivel.
a két terepet egy telepulse köti össze Valmeinier 1400-on, ami nagyon barón néz ki ahogy a V alakú völgyet átszeli.
Mi eddig mindig Valmeinier 1800m-en laktunk, idén is ide viszek csoportot, nem látom értelmét miért kellene változtatni, nekünk eddig ez jött be, de érdemes egyszer sétálgatni Valloire-ban is. Főleg amikor a jégszoborverseny óriási szobrait meg lehet csodálni.
Valloire-ból egy kék pályán is haza lehet csúszni, ami nagyon feelinges és hosszú, vissza csak a telepulsesal lehet menni. Nem érdemes lekésni azt viszont, mert nem lehet hogy hazajutni. Valloire 1400-ról viszont indul busz felfele fél óránként.

remélem segítettem: Norbi