Halihó, sziasztok!
Bevallom, amikor a carving businnes elkezdődött, voltak fenntartásaim. Azt gondoltam, előbb - utóbb lecseng majd az új őrület.
És az első 2 léc tapasztalata, melyekkel mentem, mintha alátámasztotta volna ezt a véleményt.
Aztán Bartus Miklós tanácsára kipróbáltam egy Kneissl ERGO-t, és ez azonnali pálfordulást eredményezett.
Azért mesélem ezt el, mert nem szeretnék mégegyszer az elsietett vélemény hibájába esni.
Tehát amit mondok, az most még, (a tesztelés előtt), csupán csak "okoskodás".
Mit mond a leírás?
"A chip-ben tárolt energia a léc azon részén kerül felhasználásra, melyeket az érzékelő meghatároz. Az időzítés és az energia visszacsatolás automatikusan történik, az egyes léctípusok karakterének figyelembevételével. Minél agresszívabb reakciót várunk a léctől, annál merevebb lesz a léc hátsó része."
Ami bennem kérdésként felmerül:
1. Automatikus energiavisszacsatolás. Nem a síelőtől, szituációtól, szükséglettől függ. Biztos, hogy ez így mindíg előnyös?
2. Minél agresszívabb vagyok, annál merevebb lesz a léc hátsó része. Nem kevésbé fontos azonban a léc elejének a tulajdonsága. És a leírás nem szól arról, hogy hogyan hat az energiatárolás a léc elejére! Az marad? Csak példaként, a B5i dugattyús csillapítása éppen annyira működik, amennyire az szükséges. A D2 más elven, de eredményét tekintve hasonlóan.
"A KERS célja - szemben az Intelligencia rendszerrel - nem a síelő mindenkori preferált stílusához való alkalmazkodás. Nincs itt andalgás - csak brutális gyorsítás." Ha ez így igaz, (remélem, hogy nem !), egy átfogó technikával rendelkező síelő lelkesedését nem igazán tudja majd felkelteni ez a fajta KERS.
Persze a marketig csak marketing, (versenyzőutánzó célcsoportra pozicionálva), a valóság lehet más. Még az sincs kizárva, hogy az SL KERS közelebb lesz a B5 -höz, mint bármelyik másik léc. Majd meglátjuk.