Sajnos vége az idei szezonnak (lehet, hogy még egy kis nyári Tux belefér), a schnalstali edzőtáborral egyenlőre a garázsba kerülnek a lécek. (Persze megfelelő karbantartás után!) Úgy látszik az időjárás nem veszi figyelembe, hogy javában a tavaszban járunk, mert a hat nap alatt minimum 50-60 cm friss hó esett, fantasztikus minőségű pályát varázsolva. Sajnos az idő csak 3 nap volt igazi tavaszias, 2 nap szakadó hó és köd akadályozta a megfelelő látást és ezáltal a kapuk közötti sízést. Persze ez az idő sem telt haszontalanul, mert Atesz rengeteg iskolagyakorlattal próbálta csiszolni a mozgásunkat, több-kevesebb sikerrel.
Nagyon érdekes volt keddi kapusedzés, amikor meglehetősen szakadós volt a hó, és bizony nagyon kellett arra figyelni, hogy a terhelést nagyon finoman adagolva, és nem egy hirtelen nyomással kell végrehajtani.
Egyébként a pályákon alig voltak, talán amiatt is, hogy vasárnappal bezár a pálya és csak ősszel nyitnak újra.
Külön élmény volt, hogy összefutottunk Cadel Evans-el, a Tour de France 2011-es Ausztrál győztesével. Rendkívül barátságos volt, több közös fotó is készült.

https://sielok.hu/fotoalbum/491948/galeria/

Sajnos ez is letelt! Mármint a szokásos novemberi edzőtáborunk Schnalstalon. Már ötödik alkalommal voltunk itt, de ilyent mint a mostani még nem sikerült kifogni. Mikor az elvonási tünetekkel elmegy a síelő az orvoshoz, akkor ezt írják fel neki receptre. Mínusz 4 - 6 fok, egész nap vakító napsütés, billiárd asztal minőségű pályák, remek hó, nulla tömeg. Szóval csúcs szuper.
Lehet, hogy ennek is volt köszönhető, de az egész csapatnak jól ment a síelés, annyira, hogy sokszor még Attila is dicsérte a csapatot. Ezen a héten a technika csiszolásán volt a hangsúly, ezért szlalom edzéseket tartottunk. Nagyon sok, a technikát, tartást, pozíciót javító gyakorlatot végeztünk, kormánnyal, bottartással, stb.
Nagyon hamar eltelt az öt nap, de mindenki nagyon hasznosnak érezte és úgy gondolom, mindenki nagyon sokat fejlődött. Már most nagyon várjuk a következő tábort, ami vagy decemberben lesz, de ha nem jön össze, akkor a K2 előtt megyünk pár napra Murauba. Reszkessetek szeniorok!

Megjöttünk a nyári edzőtáborból és mondhatom szuper volt. Az öt napból négyen, ideális (nyári viszonylatban) körülmények között edzettünk, csak csütörtökön volt nagyon puha a hó. Szerdán délután, este esett az eső, a gleccseren havas eső, és éjszaka is +5 C°, így nagyon puha, süllyedős hóban kellett edzenünk. Mondhatom, meglehetősen fárasztó volt a gyakorlatokat végrehajtani, ezért Atesz megkönyörült rajtunk és 11-kor befejezhettük az edzést. Kárpótlásként pénteken szinte maga a tökély. Mikor reggel felértünk kicsit megijedtünk, mert a csúcson köd volt, de kicsit lejjebb menve megszűnt, később pedig fel is szállt. Ezután -3 C°-ban, vakító napsütésben, ideális pályán síelhettünk.
Az egész tábor legkellemetlenebb élménye a reggeli csatározások voltak a kabinos felvonónál. Sajnos voltak néhányan, elsősorban Olaszok, akik azt hitték, hogy a verseny már a sorbaállásnál elkezdődött, és mindenkin átgázolva, letaposva, félrelökve tolakodtak előre. (Meglepő módon nem is annyira a gyerekek, mint inkább a felnőtt versenyzők (nők) és edzők). Az első nap tapasztalatai alapján, ezért a második naptól 7 órára kimentünk, így közvetlen a bejárat előtt tudtunk megállni, így nem tudtak félrelökni és az első kabinnal fel tudtunk menni.
Maga az edzés általában két részből állt. Mire mi felértünk, Atesz kitűzte a pályát és kb. két - két és fél órát pályában mentünk. Majd egy rövid pihenő és utána kb. 12-ig iskolázás, ekkor már kicsit puhább hóban, ami azért meglehetősen fárasztó volt. Utána fent ebéd, majd vissza a szállásra és pihenés délutánig. Volt, aki még úszni, szaunázni, esetleg teniszezni (jómagam) ment, esténként pedig videó elemzés. Volt mit elemezni!
Nagy élmény volt, hogy velünk edzett a sokszoros magyar bajnok Stark Marci is, így legalább láttuk, hogy van még hová fejlődnünk. Sajnos, egy nagy esést követően, megrándult a bokája, így az utolsó két napot ki kellett hagynia, innen is kívánunk Neki jobbulást.
A legkellemetlenebb nem is a sorbaállási mizéria volt, hanem, hogy utolsó nap sajnos elloptak egy gyári versenysínket, reméljük a biztosító fizeti.
Fájó szívvel jöttünk haza, mert az utolsó napon kezdtük el érezni, hogy néha már meg tudjuk csinálni, amit Atesz kért. Sajnos az október nagyon messze van, de addig csak kibírjuk valahogy.
Képek, videók jönnek.