Bad Gastein, Bad Hofgastein

Szuper egy hetet töltöttünk Február 5 és 12 között a Gastein régióban. Bad Hofgastein kiindulópontból, jártuk be a környékbeli síterepeket. Szerencsénk volt az időjárással is. Érkezésünk előtt nagyobb hó esett mind a hegyekben mind a völgyben, így a pályák mindenhol szuperek voltak. Friss vastag hó, semmi jegesedés és semmi műhó. A völgyállomásokig tökéletes körülmények között lehetett síelni. Három nap múlva újra esett, így végig csodás hóviszonyok között síelhettünk. Szerencsére a havazás csak 1 napig tartott. Előtte és utána csodás napos idő volt, tökéletes síélményt adva. Bad Hofgastein és Bad Gastein átsíelhető pályarendszere kellemes meglepetés volt. A nagy francia terepek és Ausztria legnagyobb terepei után jóval kevesebbet vártam a helytől. A pályák szélesek, a pirosak élménydúsak, a kékek kellemesek, a feketék is síelhetők haladóként. A pályarendszer 2/3-a bejárható egy nap alatt ha intenzíven megy az ember, de nem elég ide egy nap, visszavágysz a nagyszerű pályákra újra és újra. A panoráma csodás. Salzburg tartomány leghosszabb pályáját sem szabad kihagyni. Sportgasteinre is érdemes egy egész napot szánni. Igaz nem nagy terep, de első osztályúak a pályái és nem utolsósorban ez a környék legmagasabb terepe, 2686 m-ről síelhetsz le, így valószínűleg a hóviszonyok is itt a legtovább kellemesek. Sprortgasteinbe egyébként csak túrázni is érdemes elmenni. Egy kellemes néhány kilométeres sík körsétát lehet tenni a sziklás csúcsok lábánál. Fantasztikusan szép látvány. A Gastein völgy ennyiben nem merül ki. Alig néhány km-re található a Dorfgastein-Grossarltal sírégió, mely elég hasonló a Bad Gasteinihez. Itt is érdemes akár több napot is síelni. Nagyon jók a pályák errefelé is. A szigorú beutazási szabályok miatt a vendégforgalom az osztrák sízünet ellenére is elég gyengének tűnt mindenhol. A szállodák vendégházak kihaltak, kevés a vendég. A síterepeken sorban állás a lifteknél nem volt. A pályákon eloszlott ez a kevés ember is, így a félreesőbb részeken rendszeresen teljesen egyedül csúsztunk, mintha más nem is lenne rajtunk kívül a hegyen. Esténként Bad Hofgastein fürdőjébe jártunk. Tökéletes helyszín sítúrázóknak, aktív síélményt keresőknek, családosoknak de akár csak kirándulóknak is.

2017.01.23.-án sieltünk egy napot a Bad Gastein - Bad Hofgesteini síhinta lejtőin. Sok hó, napsütés, 0 fok körüli hőmérséklet. Pályák kiválóan előkészítve, mérsékelt mennyiségű népség (tömegnek semmiképen sem nevezném). Ideális körülmények, tökéletes nap. Amit itt nem szabad kihagyni:
1. Hoche Scharte.....Austria és a Keleti Alpok leghosszabb egybefüggő lesiklása. 1440 m szintkülönbség (2305-865 m) Zseniális.....nem csak a hossza miatt. Mérsékelten piros, csak utolsó fél kilométeren volt műhó, én teliben mentem rajta. Vég nélküli élvezet. Egy figyelmeztetés...és ez az egész síterepre vonatkozik. Ide csak akkor menni, ha a völgyben minimum 30-40 cm a hegyen meg minimum 1 m hó van. A műhavazás (pl. Flachauval ellentétben) nem igazán jó. Csinálni csinálják, de 1-2 nap alatt lejegesedik.Ilyenkor, bizonyos részek még a profiknak is feladják a leckét.
2. Függőhíd a Stubnerkogelen. Ez is megaélmény. A kabinos lifttel lehet ide feljutni mind Angertalból, mind Bad Gasteinból. Ja igen, a függőhíd egyik vége egy kellemes étterem teraszáról indul.
A figyelmeztetésem ne rettentsen el senkit. Ha sok a hó, fenomenális a síterep, akár több napra is.

Graukogel
Írtam már erről a helyről, két éve márciusban egy csodás napot töltöttünk itt. Azóta a Graukogel önálló oldalt kapott.
Most három napot töltöttünk a völgyben, a szállásunk a Sporthaus Gasteinben volt. A második nap Zsolt (Sörapu) barátommal látogattunk ide. A hangulat a szokásos, egy-két autó a parkolóban, a lift még áll, de érdeklődésünkre közlik, hogy természetesen jár. Rajtunk kívül nincs síelő. Szép komótosan felérünk az alsó ülőssel, közben keressük a pályát, de az kicsit arrébb van, nem sokat látunk belőle. Van néhány nyiladék, amin le lehetne jönni, de ehhez nincs elég hó. Miközben átszállunk a másik szintén retro felvonóra látjuk, hogy az alsó rész le van zárva, és azt is tudjuk, hogy lejövünk rajta. Végre felérünk, az alulról több mint 20 perc. Balra kezdjük a csákányos felé. Kiérünk a pályára amit kb. 30 centi érintetlen porhó borít. 95-ös derekú lécem úszik rajta, Zsoltnak nehezebb a dolga a GS-el. A csákányos alján gyors telefon Norbinak, ha jót akar azonnal jöjjön. Lemegyünk elé végig. Nem tudok betelni a hóval. Ez a 16. napom a szezonban, de az első igazi, a sok műhavas után. Megjön Norbi, de pár dolga a szálláson maradt, így társaim elugranak értük,egyedül megyek fel. Megnézem jobbra a Toni Sailer-ről elnevezett fekete pályát (itt nyert VB-t 1958-ban). Tök egyedül vagyok rajta, szinte érintetlen az egész, a legjobb porhó. Mintha nem is pályán lennék, beugranak a magányos túrasís reflexek. Egyedül vagy, vigyázz, ha baj van nincs aki segítsen. De menni kell, annyira jó. Aztán megjönnek a társaim, és folyamatosan nyomjuk a köröket, karcoljuk össze a hegyet. Persze kimegyünk jobbra az elvileg lezárt ski route-ra is. Délben eszünk egy jó levest fenn a házban, amelyik időközben megtelt sítúrázókkal, aztán folytatjuk tovább. 30 sízőnél nem volt több egész nap. Sajnos négykor vége a varázslatnak.
Most már biztos, hogy ez a hely a kedvencem marad, így ahogy van, a lassú, öreg, szeles felvonóival, a fűtetlen üléseivel. Remélem ilyen is marad, és továbbra is messze elkerüli a lassan mindent beborító tömeg síturizmus.

kis gasteini helyzetjelentés:

az, hogy Bad Hofgasteinig nincs a völgyben hó még egy közepes télen is megszokott errefelé, néha az is előfordul, hogy az Angertalban (1200m) sincs különösebb hó, de az, hogy az Angertalból a Schlossalmra induló kabinos tetejénél is nulla a természetes hó, nos olyanra még nem emlékszem.

Valamennyire téliesen a Schlossalm körül néz ki a táj, és a Stubnerkogel magasabb részein. Ahogy néztem még elég sok sípályát nem sikerült megnyitni, behóágyúzni, pl Saalbachhoz képest. A nyitva tartó pályák délre jellemzően "megadják magukat", fekvéstől függően vagy kása+bucka vagy kemény-glatt, itt-ott jég+műhó buckák. Délutánra a Stubnerkogeltől lejövő pályát a következőképpen jellemezném " nyomokban havat is tartalmazó sípálya " (a többi részén glatt, így egy nagyon jól élezett síléc elkel).

Összeségében Gasteint (Bad Gastein+Hofgastein) jelenleg annyira őszintén nem ajánlanám.
Dorfgastein-Grossarltalról nem tudok nyilatkozni, de tapasztalatok alapján ott azért jobban rendben vannak a dolgok!

Murau / Mölltall / Badhofgastein /Katschberg sítúra 3.nap (febr.21)

Szóval eljött a szombat, hogy üdén és frissen a Mölltall-on megacélosodott (vagy bedurrant) izmokkal nekivágjunk a bad-gasteinni síterep felkutatásának. Igen, ez a jó szó, mert valahogy nem tűnt fel senkinek, hogy oda nem visz út. Flattachból csak 37-km, de hát merre? Kutattunk Mallnitzban jobbra, balra, de hát csak nem leltük az utat. Mígnem rájöttünk, hogy RORO terminál mintájára, a kocsikat vonaton viszik át a hegy alatt. Nagy élmény, bár a kocsikból sajnos ki kell szállni. Hamar összebútoroztunk 2 autóba, mert hát ez sincs ingyen ugyi, és röpke pár perc alatt már Böksteinben dokkoltunk ki a kompból, amit a tábla szerint itt Ferrynek neveznek, ami ugye komp. Szóval a kompról leszállva éreztük, hogy ez a nap nem a napsütésről és a szélcsendes időről fog szólni. Csak Bad-Gasteinben jöttünk rá, hogy ez egy fogyatékos nap lesz, mivel a gasteini pályarészen a 100km szél miatt a felvonók nagy részét lezárták, így csak Hof-Gasteinben próbálkozhatunk. Mint az ilyen időben megszokott, egy huncut petákot sem engednek az árból pedig csak a pályák 60%-a ment. A Kleine-Schartéra 2 menetben lehet feljutni egy-egy kiegyezéskori felvonóval. Az egyik egy sikló, jópofa szerkezet, csak a nagy tömeg miatt reggel nem egyszerű a célt elérni vele. Szóval kezdő testvérünket lent hagytuk, hogy majd üzenünk, ha olyan a terep. Nem volt olyan. A bébipályáról ne ide hozd másodszorra a tanulót. A kék H3on indultunk le, kissé karcos volt, és az eleje is fogósabb. Nem mindig tudtuk hol vagyunk, a táblák sokszor elmaradtak onnan, ahol azt gondolná az ember, hogy lenni kellettek volna. Egyetlen értékelhető pálya kapcsolatot jegyeztem meg az pedig a Hohe-Scharte Weltmoser közötti szakasz. Nagy reményekkel vártam a H1-H2 piros 6km-est. Voltak nagyon élvezetes részei, mígnem az 1/3-nál egy már-már feketébe hajló szűk jeges szakaszon gyötörtük magunkat keresztül, ahol is egy szerencsés esést követően az egyik lány csapattag az őt elgázoló férfitársunk arcába foglalt helyet. Mindezt persze menet közben, mivel megállni nem állt módjukban. Erre mondhatjuk, hogy a verebet röptében is… Utolsó menettel, már a hohe-schartéra nem jutottunk fel újra, mert 4 óra elmúlt így a kék H3, H8 (lezárva, így kihagyva) piros 4 (törölve mert a vezérkosok elmentek a kihajtó mellett), becsatlakozunk némi evezés mellett a H2-be. Lehet, ha a két hegyen végig gázolhattunk volna, más lenne a véleményem, de nekem nem jött át. Egyetlen pozitívum volt a Weltmoser hüttében a bivalyerős jagertee, amilyet még életemben nem ittam. Kipróbálásra javasolt. Este, ha már itt voltunk egy vacsi után meglátogattunk az Alpen-termált, kellemes hely, de aki a szaunában fürdőruhában bliccel (szigorúan tilos), azt a szaunamester verbálisan helyre teszi. Na!