Lungau régió: Fanningberg, Grosseck-Speiereck

Február 22-24 között három sínapot abszolvált Talponsíelő csapatunk a régióban. Szállásunk már vagy 15 éve ugyanott, Tamsweg előtt pár kilométerrel Keusching nevezetű hegyen, egy kb. 400 éves házban, ahol a mai napig aktív gazdálkodás zajlik. A ház fele a mienk, a másik fele az állatoké. Már szinte családtagként járunk ide. Hagyományosan feláldozunk egy bárányt, a nagyobb részét elfogyasztjuk, a maradékot hazavisszük.

Miután az első napra nem mondtak friss havat, utána meg igen, Fanningbergen kezdtünk. (Havazásban komfortosabb a kabin.) Az ismerkedési est fáradalmait kipihenve 10 óra körül csekkoltunk be. Ezen a viszonylag késői kezdésen most nem aggódtam, egyrészt nem vártam sokat ettől a naptól – meleg, régi hó stb. – másrészt a fájdalmasan elkopott csípőmnek ennyi is bőven elég. A síszünet miatt rengeteg, nem túl ügyes ember, úgyhogy gyorsan el is mentünk bemelegíteni a Mausefalle nevezetű pályára. Na itt nem volt senki. Tényleg olyan, mint egy egérfogó, fent széles, aztán egyre szűkebb. Jó meredek, buckás, kijárt enyhén jeges. Nem tudok úgy lecsúszni itt, hogy ne ugrana be Maci-Laci. Egyszer lejött velem itt, pedig ez nem az ő világa volt. (Persze most is jött velünk, nagy kasírozott képe ott volt kirakva az étkezőben. Bevonjuk a társalgásba, iszunk az egészségére.) Az egyik kedvenc részünk itt a Zirberljet jobb oldalán lévő hegyoldal, így értelem szerint a liftből balra kiszállva, a pálya szélét jelző szaggatott kerítésnél kell kicsúszni. Lehet szinte közvetlenül a pálya mellett is lecsúszni, de akár több száz métert is szoktunk itt traverzolni. Ilyenkor arra kell vigyázni, hogy az ember lefele folyamatosan jobbra tartson, különben a Jet alsó állomása alá kerül, és kisebb-nagyobb gyaloglással érhető el a Sámson. Most kissé ködös, felhős időben indultunk meg, fent a ritkásabb részen nem is volt jó a látás, de ez lejjebb az erdős részen már persze megjavult. És itt jött az óriási meglepetés, szinte érintetlen, tökéletesen sízhető havat találtunk. Fogalmam sincs hogyan maradhatott ilyen. Ezzel persze el is dőlt a kérdés, egy rövid hütte szünetet kivéve zárásig itt róttuk a köröket. Ezzel még nem volt vége az aznapi jóságnak, mert este a házinéni készített nekünk egy frenetikus báránysült vacsorát.

Másnap Aineck volt a cél. Reggel a beigért nagy havazásnak még nem sok nyoma volt, csepergő esőben szálltunk be az alsó kabinba. Aztán az eső átváltott havazásba és a szél is feltámadt, és ez egész nap így maradt. Az rögtön látszott, hogy a Jet2 fölé nem érdemes menni. Van itt egy jó kis rész az A1 és a Jet2 nyomvonala között, csak az a nehézség, hogy szinte végig felül magas deszkakerítéssel van körbevéve, így problémás a megközelítése. Szerencsére az A1-nél egy helyen megszakad a kerítés, így ott be lehet jutni. A felső rész egyébként sem az igazi, kifagyott, szétfújt. Az első menetet jobbra kezdtük, és hamar kiértünk a felvonó alá, ami totál szét volt járva, meg pár fadőlés is nehezítette a terepet. Nem volt őszinte a mosolyunk, amikor leértünk. Aztán ahogy inkább balra tartottunk megtaláltuk a tutit, a már régebbről ismert pár házat meg tisztást. És persze körről körre jobb lett, ahogy nőtt a friss hó. Egy hütte szünettel végig itt maradtunk, bár az időjárás egyre cudarabb lett. Egész nap csak a mi kis csapatunk mozgott ezen a területen. Kisebb kalandok árán sikerült a szállásunkra feljutni, ahol közös erővel elkészítettünk egy bárány pörköltet kapros túrós csuszával.

Másnap csodavilágra ébredtünk. Kék ég, napsütés, és 30-50 cm friss hó. Ez persze azt jelentette, hogy a lejövő autókat ki kellett ásni és meg kellett láncolni. Megint Fanningberg volt az uticél, ahol szombatra elfogytak a síszünetesek. Mire odaértünk már jól összejárták a koránkelők a tegnapelőtti oldalt, de az így is kiváló volt. Egy kis kreativitással mindig lehetett szűz részeket találni, és az idő meg egyébként is mindenért kárpótolt. Ebéd után újítottunk egyet, és a Sámson melletti erdőt jártuk. Míg a felvonó alatti nyílt rész teljesen össze volt járva, addig 30-50 méterrel beljebb minden érintetlen volt. Úgy tűnik sokan félnek bemerészkedni az erdőbe, holott annyira finoman ringatott.

Végül meg kell említenem 5 fős kis csapatunk legfiatalabbját Zorcsát, aki 11 évesen szinte végig velünk nyomta, ködben, szélben, hóesésben, a mély hóban a pálya lécével, ügyesen, okosan. Már egy pár éve jön velünk, de most már olyan szinten, hogy semmit nem kellett rá várni. Többnyire én mentem elöl és ő mögöttem. Mikor megálltam, egy pár pillanat és már ott is volt. Simán abszolválta az alsó buckás kivezető folyosókat. Egyszóval öröm volt vele sízés.
Három szuper napot töltöttünk itt, már nem először és remélem nem is utoljára.

2024. Február 3-7 között síeltünk 4 napot Fanningbergen és 1 napot Grossecken.
Kezdő szemmel: Fanningberg minden kezdő álma! Hihetetlen széles és jóindulatú pályák, hosszú élvezetes kék útvonalak amik változatosan variálhatók. A 7-es gyakorló csákányos, jó bemelegíteni, vagy a nap végén a szülő kiülhet a lift végénél levő hütte elé amíg a gyerekek még önállóan csúszkálnak zárásig.
Nekem a kedvencek a 8-as és a 11-es pályák voltak. A 8-asra egy modern 6 személyes lift visz fel, onnan jobbra indul a 8-as, nagyon széles bár az eleje picit meredek és a második letörés már piros de nagyon széles, könnyen megcsinálható és onnantól már kellemes a lejtése a lift aljáig. Kb a harmadánál van az első hütte (10€ felett lehet kártyával fizetni, ajánlom a csokis sütit !) itt találkozik egy fekete pályával és iszonyúan kiszélesedik, kb 50 m-re. Balra tartva érhető el a másik lift ami szintén 6 személyes és fűtött. A lift tetején jobbra egy fekete, szintén meglepően széles, életed első fekete pályájának ideális választás. Balra választható a 11-es gyönyörű kilátással vagy a gerincen nagy élmény az átcsúszás a Sámsonhoz. (Itt a Sámsonnál a lifttől balra étterem, gyönyörű kilátás, látni Grosseck csúcsát, pizza nagyon jó, desszert nagyon rossz!). Ha az első hütténél jobbra mész a 8-ason tovább akkor eléred az Edelweis hüttét. Rántott hús és desszertek itt a legjobbak de csak készpénzzel lehet fizetni. Sámson tetején balra piros 5-és 6 nagyon élvezetes piros, nekem ez volt életem első pirosa és nem bántam meg. Végig széles remek hóval.
Ha a Sámson tetején tovább mész a gerincen eléred a 3-as kéket ami egy szép erdei út, a végén viszont beleér a piros 6-osba. Egy meredeken ott le kell jutni, ezzel érdemes számolni, de utána kb 100m széles pálya megy tovább.
A csákányos pályát egyszer próbáltuk (1-2) de nekünk nem jött be. Ha kiesel a felvonóból nincs menekülési lehetőség, ez gyerekkel nem volt vicces.
Összefoglalva nekem szerelem a pálya, kezdőként a legjobb ahol valaha voltam.
Nagyon meleg volt mikor ott voltunk de felső rész egész nap jól síelhető maradt mivel jó magasan van és a széles pályákon eloszlik a tömeg. A lifteknél sem volt jellemző nagy sorbanállás.

Karácsonykor volt szerencsénk kipróbálni a Lungaui triumvirátust, megérte.
Fanningberg: a hajnalban leesett friss hó és a napközbeni mindenféle időjárás (eső, hó, szél, napsütés) ellenére jó pályák voltak. A két ülőslift sok, és változatos pályát szolgál ki, sajnos a csákányos felvonó nem ment.
Katschberg: ide már csak az A1 miatt is érdemes eljönni, de talán még izgalmasabb a 11-es pálya, ami Katscbbergi oldalra visz át. A két síterület összekötésére érdekes megoldást találtak, kicsit erőltetett, nem is nagyon szeretik szerintem. Délelőtt besíelhető a Tschaneck, délután pedig az Aineck (a nap járása miatt ebben a sorrendben szerencsésebb).
Grosseck: Ahogy előbbi beszámolókból is kiderül, valóban van egy-két idősebb és lassabb ülősfelvonó, de hangulatában talán ez a síhely a legjobb a három közül, főleg, ha családban van valaki, aki csak gyalogolni szeretne.
Ahogy egy helyi osztrák srác mondta a felvonón, a három közül Fanningberg pályáit kezelik a legjobban, a legszívesebben talán oda mennénk vissza.

Sziasztok! Ma Fanningbergen 8-tól sürűn esett a hó, több kellett volna, kb 9-re vége is lett. Indultunk Grosseckre. Majdnem teltházas volt a parkoló. Fizetni nem kell. Pénztáraknál 3-4-n voltak előttünk. 1-s kabinos felvonóval 6 fős? Gyorsan jutottunk A hegyre. 5 a-b-c valamelyikén Enyhe kékes kanyarokon le a völgybe. 5-s felvonó ami 3 üléses székes,, piros egyenes pálya vezet le ami most részben lezárt edzés miatt.. 5-s felvono 6 üléses buborékos, fel a hegyre 2413 méterre. Gyönyörü a panoráma. Kékes piros visz le a völgybe ebból ágazódik le a 4a 4b ffeket a völgybe. Ítt kevesen voltak nem is volt bucka. A gerincen pirosnal jelzett kékes pálya megy a 2-s felvonó tetejéig. Itt van egy hütte jó gulyáslevessel. A 2-s Sonne pálya kék és piros része ma dél körül már igazi bucka sízős volt annak aki szereti. Nekünk az árnyékos oldal jobb volt délután A visszaút a a parkolóba jeges erdei és inkabb piros buckással váltakozott. Grosseck inkább tapasztaltaknak jó pálya. 1 napra jó kikapcsolódás.