Elég régi az utolsó beszámoló, jöjjön hát egy friss.
A terep nekünk új volt, szemben a szállásunk néhány másik vendégével, akik hosszú évek óta járnak erre a terepre.

A Lavant völgye valóban nagyon szép. Kliening-ig lankás, de onnan bedurvul és egy kb. 9 km 10-12%-os szerpentines emelkedőre kell számítani (volt egy hólánc tábla is, befele fordítva a száraz út miatt, de friss havon vagy le nem takarított úton lehetetlen is anélkül felmenni vagy lejönni a meredeken).
Ennek az útnak a legelején, bőven Kliening előtt van egy LED-kijelzős tábla, hogy a liftek működnek-e, hogy ne bumlizz fel a hegyre fölöslegesen.

Tervezett sínapok: 03.13-14-15. Mi valósult meg belőle?
03.13: tökéletes időjárási viszonyok, napsütés, kis szél, szuper síelés.
03.14: lecsapott a hidegfront: bitang erős szél, a két- és a négyüléses felvonó zárva, a csákányos ment, de állítólag csak egy ideig. A P1-es parkoló szinte üres. Egyik lábukról a másikra toporgó-tanakodó emberek. Aztán az időjárás mindent eldöntött: a szél mellé megjött az eső. Kerestünk hát magunknak egy jó kis fürdőt. Judenburg határában az AQUALUX Therme Fohnsdorf élményfürdőre esett a választásunk és nem bántuk meg, mert nem voltak sokan és bizony a 36-38 fokos termálvízből szemlélni a haragos felhőkbe burkolózó távoli hegyeket sem rossz dolog. A szaunavilág (14+) osztrákosan natúr himbi-limbi...
03.15: Ébredés, a nap be-besüt az ablakon, kitisztulni látszik az idő. Időjárás konstans guglizása (bergfex, stb.). Odaérésig reménykedés, hogy mennek a beülősök. És lőn: minden lift megint üzemel, juhhéé! Hegytetőn a szél a még épp elviselhető határon, az ülő felvonó jócskán kileng a vége felé, de pár pillanat és talpunk a földön. Fél nap síelés volt betervezve, ennyi fért bele a hazaút előtt és persze a kiesett keddet is pótolni akartuk. Jó kis siklások lettek.

A kék jelölésű pályák mindegyike inkább pirosas kék. Vagy mondjuk úgy: váltakozva piros és kék. Letörések vannak, ahol szokás szerint össze is gyűlnek az emberek, megtervezni a folytatást, de egyik sem durván meredek. Aztán vannak minden pályán azok a jó kis rézsútosan dombos részek, nem fogsz kétszer ugyanúgy lejönni. Kellően szélesek, zavaró vagy kényelmetlen szűkület nemigen van. A legszebb talán az 5-ös, népszerű és jól is tartja magát az északi oldali 9, 10. A 2-3-5 eleje a tetőn egy nagy egybefüggő domboldal, a hegyállomások közötti gerincről akárhol el lehet indulni. A 2-3 tulajdonképpen egy közös pálya a tetején, a térképpel ellentétben a kétüléses tetejénél nem 2-es, hanem 3-as tábla van kitéve. Az 5-ös pálya Hohenwart hütte alatti része egy bazi nagy enyhén lejtő mező. A 2a átkötés a déli fekvés miatt már erősen olvadt, és helyenként sáros is volt. Úgy láttam, leginkább az Almhüttendorf-osok csúsznak ki (vagy be) a 2a-n. A 10-es pálya kezdhető a kétüléses hegyállomásától is, a térképen nem látszik a víztározót megkerülő erdei pályaszakasz, ami egy nagyon lankás panorámaút és végül beletorkollik "önmagába", merthogy a négyülésesből közvetlenül is lehet indulni a 10-esen.

Kezdők 1-2 oktatás után még ne erre a terepre jöjjenek, de ha valaki kékről pirosra szeretne váltani, itt megteheti, minden adott hozzá. Az 1-es tanulópálya is az erősebbik fajta lejtő.

A három felvonó: a kétüléses 1100m, a négyüléses 1025m, és a dupla csákányos 1300m hosszú, a völgyállomások jó messze vannak egymástól, "saját" völgyben, nincs átjárás. Kassza a P1-nél van, illetve a P2-P3-tól lecsusszanva a csákányosnál. A felvonók 16-kor zárnak, és ezt be is tartják, bár nem tudom kinek élvezet ennyire a nap végéig kihúzni, mert mindegyik völgyállomásnál összetúrt hókása alakult ki, már kora délután. Ebből a szempontból a 2-es vége a legszerencsétlenebb, mert az ráadásul déli fekvésű.
A P1 aszfaltos és gyér napon elég lehet; a nagy befogadóképességű P2-P3 parkoló murvás-földes, ha fagy van, akkor jó lehet, de ha olvad és kienged, akkor garantált a sár.

A pályák melletti hütték közül egy-kettő eldugott helyen van és nem is feltétlenül lehet bennük bankkártyával fizetni, kp-t érdemes vinni. A négyüléses aljánál a Karner hüttében csak a fizető vendégek használhatják a WC-t.

VIP jegy: 10-15% kedvezmény a síbérletnél azoknál a szállásoknál, akik részei a rendszernek. "A VIP többnapos árakat és a januári akciót (6 nap síelés 5 napos áron) csak az itt felsorolt ​​szálláshelyek vendégei vehetik igénybe. A legtöbb ilyen szálláshely ingyenes síbérletet is kínál vendégeinek a "síbérlet inkluzíve" időszakban (szezon elején december 16-ig és március 4-től a szezon végéig)." Érdemes a szállásoknál közvetlenül is megkérdezni a kondíciókat, és a terep saját honlapját is átböngészni, hogy melyik szállásadó ilyen.

Az idei szezon leaflet-je: https://www.klippitz.at/winter/wp-content/uploads/2023/02/Klippitz-Folder-Winter-2022-23.pdf

Tegnap zárult ez évi sulis sítáborunk, melyet ismét Klippitztörl sípályáin töltöttünk. Sajnos nem jó előjelekkel vágtunk neki a tábornak. Karácsony táján esett utoljára hó a síterepen és az indulásunk előtti héten pedig még a hegyen is 8-10 fok körüli hőmérsékletek voltak. A webkamerák képeit nézve láttuk, hogy csak a pályán volt hó, körülötte minden barna és szürke volt.

Vasárnap (02. 02.) és hétfőn szuper napsütés várt minket, de elég meleg is volt, így a pályák helyenként nagyon buckásak voltak. Egymás után kétszer is estem, a másodiknál ráadásul azt sem tudtam merre van az arra. Eléggé visszavette a kedvem ez a két esés, másodjára az egyik botra érkeztem könyékkel, így igencsak fájt. Azért folytattam a lesiklást, de már nem volt olyan jó kedvem. Kicsit féltem a második naptól, de éjszaka sokat dolgozhattak a pályán és a nap sem sütött hétágra, sokat bújkált a felhők között, ezért nem olvadt annyira. Így egész nap nagyjából ideálisak voltak a körülmények. Sokkal jobban ment a síelés és az önbizalmam is visszatért. Estem is a végén egy nagyobbacskát, de nem volt vészes. Az egyik léc leoldott és nagyon hamar meg is álltam. Sajnos elég rossz helyen, egy letörésben sikerült ezt produkálnom, de jött egy éltes úriember és segített felállni. De ettől eltekintve ez a nap remekül sikerült.

Sajnos már tudtuk, hogy keddtől elromlik az idő. Esőt nem sokat írtak, de nagy szelet igen, így sejtettük, hogy a libegőket nem indítják el. 11 körül azért kijöttünk a pályára, mert a gyakorlópálya üzemelt. Sajnos az a kevés ember (és sok "síschulés" kisgyerek) mind itt tömörült, így én nem is húztam lécet, nem akartam 30 másodperc lesiklásért 5-8 perceket várni. Amikor dél körül mindenki elment ebédelni, akkor csúsztam párat, de számomra nagyon jeges volt a pálya, nem éreztem jól magam rajta, így hamar abbahagytam.

Szerdára kb. ugyanennyi szelet és egy kis havat jósoltak. Éjszaka sokat esett, mert jópár centis lepelre ébredtünk. Reggeli után várakozó álláspontra helyezkedtünk. Aztán egy kiadós hógolyó csata után délben elindultunk ki a pályára. Először még csak a gyakorló pálya volt nyitva, de igen csak nekikezdett a havazás, szép volt. Ilyenben már régen volt részünk. Aztán ahogy alábbhagyott a havazás, megindult a kétüléses felvonó, így legalább a 2-es pályán le tudtunk jönni párszor. A havazás és az intenzív hóágyúzás az alsó felét a pályának jó állapotúvá varázsolta, de a teje a nagy szél miatt jégpáncél volt, mert a porhavat azonnal le is fújta róla. A 4 üléses felvonót nem használhattuk, így a kedvencünk, a 10-es pálya is zárva volt. Utolsó napunkra ismét egész napos napsütést és mínusz fokokat ígértek, ami be is jött, így egész jó körülmények között síelhettünk, bár a jég sok helyütt megnehezítette a dolgunkat, de végre kinyitották a 9-es, 10-es pályákat is. A 2-es pálya alsó részét ismét folyamatosan hóágyúzták.

Én jól éreztem magam, csak azt sajnálom, hogy a tavaly általunk kihagyott erdei pálya az egész héten zárva volt, gondolom a hóhiány miatt. De a legfőbb az az, hogy a hangulatunk végig remek volt és a gyerekeim is sokat fejlődtek tavaly óta. Ezt még a táborvezető is észrevette és megdicsérte őket.

Most érkeztünk haza egy 5 napos sítáborból melyet Klippitztörlben töltöttünk. Az idő remek volt, de a hőmérséklet a hét végére már túlságosan a tavaszt idézte, ezért a pályák hamar kásásodtak, buckásodtak.

Szombaton sokan voltak, hétköznap viszonylag kevesen, nem volt tömeg. A pályák reggel jók voltak, az északi fekvésűekre (9, 10) délután sem volt panasz, a 2-es az elég buckás, hókásás lett délutánra, legalábbis a hét második felében. A csákányos felvonó eléggé kényelmetlen volt, a gyerekeknek okozott némi problémát. A hétvégére nagyon kijegesedett és nagyon nehéz volt rajt maradni a piciknek, így inkább el is kerültük, viszont ez miatt jó pár izgalmas pályát is nélkülöznünk kellett.

Ez a síterep megérdemelne ide is egy libegőt. A feleségemmel a 10-es és a 9-es pályát szerettük leginkább, a gyerekek szinte mindenhol jártak.

Ami nem tetszett, hogy az általunk meglátogatott hüttékben nem lehetett bankkártyával fizetni és nem igazán voltak személyzetileg felkészülve arra, hogy dél körül az emberek többsége bizony enni szeretne. Ahogy közeledett a hétvége, úgy omlott össze a kiszolgálás. Azt láttuk, hogy a pincérek pörögnek ezerrel, csak sajnos kevesen voltak. Arra rájöttek csütörtökre, hogy ha a megrendelt enni/innivalót kihozzák, akkor egyből hozzák a számlát is és fizettetnek. Ez jó volt nekik, mert nem maradt el semmi, és nekünk is, mert kajálás után rögtön indulhattunk tovább, nem kellett még negyed órákat várni a túlterhelt pincérre, hogy fizethessünk. Hét közben lent a nagy parkolónál ettünk, szombatra egy hegyi hüttét választottunk, de az végképp "összeomlott" 12:00 és 13:30 között.

Viszont a gyönyörű napsütés az kárpótolt valamelyest. Mindentől függetlenül, mi jól éreztük magunkat és maradt még számunkra felfedezetlen pálya, így reméljük, hogy még visszatérünk ide.

Itt vagyunk Klippitztörl-ön és csodásak a körülmények. Az elmúlt napokban mondjuk elég szeles volt az idő, de mára ez nagyot mérséklődött, és a nap is kisütött. Ugyan itt nem esett annyi hó mint északabbra, de szinte minden pálya nyitva (még a 11-es is), és az erdőben is el lehet csalingázni bátran. Szokás szerint hétvégén sem volt tömeg (max 2-3 percet kellett a felvonóra várni), de hétközben egyáltalán nem. Voltak pályák amiken nyitás után egy órával én mentem le másodszorra...
Ennek megfelelően a P1-es parkoló hétközben csak félig van, hétvégén is 9:30-ig még találni helyet.
Hüttézésre ajánlom valamelyik pálya menti egységet felkeresni, mérsékeltebbek az árak (tea jellemzően 2 EUR, sőt, a Steinkellner hüttében csak 1.70.) mint a P1-ben a hotelnél.

2018.02.04-én sikerült eljutnom nekem is erre a terepre.
Előtte havazott, így hófehér táj és napsütés fogadott minket.
A helyről alapvetően pozitívan tudok nyilatkozni, pár apró negatívum volt csak.
A 4 üléses lifthez 3 db beléptető kapu enged át, ami elég rendesen felfogta a tömeget, és emiatt ment a helyezkedés és morgolódás néha.
A dupla csákányoshoz 4 beléptető kapu van, de csak kettő üzemelt, kettőből kiesett a forgókar, és ott hevert a kapunál belefagyva a hóba. Ezzel próbálták útját állni az azon keresztül átcsusszanóknak, de ez sok embert nem különösebben zavart, és mentek át azokon a kapukon is.
P2-ben tudtunk parkolni 9:30-kor, ami teljesen rendben volt, a bergfex-i fórumon említett parkolói káosznak nyoma sem volt.
Rövid csúszás a csákányosig, majd jegyvétel, ami a 2 sor ellenére is kicsit lassan ment. A sor néha annyira kilógott, hogy a 3-4-5 pályákról érkezők alig tudtak elmenni a csákányos beléptetőjéhez.
A pályák rendben voltak, 13-14 óra felé kezdtek nagyobb buckák kialakulni a pálya bizonyos részein, valamint előtűnni jeges részek.
Összességében kellemes napunk volt, egynapos (vagy akár 2-3) síelésre abszolút ajánlható.

2018. január végén töltöttünk néhány napot Klippitztörlben (Karintia). Rábafüzestől 150 km (Rédicsen és Szlovénián át még rövidebb az út). 28 km sípálya (kb. 1500 – 1800 méter magasságban), ebből 18 km kék, 10 km piros. Van bőven hóágyú és saját víztároló a hógyártáshoz, ezért eléggé hóbiztos. Hat lift van (mindegyik Doppelmayr): egy 4-üléses (Bärenwald), egy 2-üléses (Hochegger), kettő, egymással párhuzamosan futó csákányos (Kuhgraben) és kettő tányéros (ezek a gyerekpályán). A liftek 09:00-től 16:00-ig mennek. Eplénnyel összehasonlítva (a földrajzi adottságokat nyilván nem érdemes) a liftbeléptetésnél a kártyaleolvasó sokkal érzékenyebb: 20-25 cm-ről már érzékeli a karzsebbe helyezett key-cardot, míg Eplényben pár cm-ről sem mindig sikerül elsőre. Családbarát síközpont: családi kedvezmény (max. 25%), gyerekpályák, nincs fekete pálya (emiatt nem ide járnak a gyermekeket/időseket veszélyeztető vagányok). Sok hütte közül lehet választani. A gőzgombóc a csákányos felvonó aljánál 6 € volt, a 4-ülésesnél (Karner Hütte) 5,80 € (ez kisebb). A felnőtt napi jegy a 2017/18-as szezonban 35 €, ami kedvezőnek mondható. Nem kell már letétet fizetni, amióta key-card van. Mi jó időt fogtunk ki, de általában is úgy reklámozza magát Karintia, hogy az Alpok napos oldala, mert itt nagyobb a napsütéses órák száma, mint az északi részeken. Kevesen voltunk, kényelmesen, biztonságosan lehetett síelni, mert nem kezdődött még el a síszünet meg nem is hétvége volt. A lifteknél nem vagy alig kellett várakozni. Sok volt a magyar, a látogatók legalább fele. A pályák minősége szinte kifogástalan volt, csak a csúcs közelében a meredekebb szakaszokon pár négyzetméteren jegesedés, illetve a 11-es pályán (ez keskeny, itt a fenyőágak a pálya fölé hajolnak) sok a fenyőtű. Összefoglalóan: nincs messze a határtól, nagy, szépen gondozott pályarendszer, friss levegő, szép táj, jó ár-érték arány.